Ha teljesen szabad kezet kapnál, hogyan rendeznéd át a világot? Milyen változtatásokat vezetnél be rövid-, illetve hosszú távon? Minél több konkrétumot írsz, annál jobb!
Ez egy jó kérdés, hogy ki-ki tudná elképzelné a valóságban is a világképét. Szerintem bizonyos szintig fontos, hogy a világképünkből szükséges valamennyit a valóságban is megvalósítanunk, de az én véleményem az, hogy a világképünk nagyobb része csak a 'belső' világunkban tud megvalósulni.
Azt hiszem, ki kellene (kellett volna) bővíteni a kérdéseket, hogy mekkora esélyt látnak az olvtársak arra, hogy egyszer valóra válhasson a világképük.
(Egyszer már kaptam a fejemre, mert jónak - mitöbb tökéletesnek - mondtam ezt a mostani világot, de talán megismétlem: "az erősebb kutya b.", és ebben minden benne van. Nem az a jó ami az egyedekkel történik, hanem a működési elv. Ha rajtam múlna így hagynám ahogy van, és valószinűleg teljesülni is fog törekvésem.)
"Kultúrált térítés lehetséges lenne, ameddig az olyan keretek között megy, hogy nem sérti senki vallását, magánszféráját."
Erre nyugodtan válaszolhatná egy -- a példa kedvéért egy hétköznapi, bár eltúlzott hasonlattal élek -- elvakult überkeresztyény hittérítő, hogy márpedig ő akkor is megment attól, hogy téged, a vakot elgázoljon a robogó kamion, ha ezért durván félre kell hogy taszítson.
Mi van, ha valakinek pont az sérti a vallását, hogy nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a -- számára -- tévelygőket az Egyetlen Igaz Útra irányítsa?
Valakit mindenképp el kell taposni. Mindenkinek hogyan lehetne igaza?
"A másik családtag ha igazán szereti, akkor elengedni. Ha nem szereti, akkor meg miért is ne mehetne?"
Miért kéne, hogy szeressék egymást? Ha olyan az a "családcentrikus" nézet, hogy a család, ha már létrejött, megbonthatatlannak számít, akkor már nincs szükség arra, hogy a házaspár egymás iránt bármit is érezzen.
Így mindenesetre már nem tűnik olyan szabadnak a rendszered, hiszen senki sem gondolhatja meg magát szabadon, és hagynia kell, hogy attól kezdve kizsákmányolják őt. (v.ö. "az adott egyén sem szellemileg sem fizikailag nem kizsákmányolható. Vagyis a szabad döntési joga meg kell, hogy legyen.")
"Nincs rá igény. Jelenleg a mundán világ van túlsúlyban. A szakralitásra való igény kellene, meg hiteles közvetítők, szent helyek, stb."
Rendben.
Mitől szakrális valami? Attól, hogy az "odaát" van, s nem pedig "itt"?
Mit jelent a "mások életének megkeserítése"? Egy átlagos hittérítő nem aljas indokból csönget be vasárnap reggel, hanem mert a lehető legjobbat akarja a másiknak: megpróbálja megmenteni a legrosszabbtól. Olykor az orvosság is keserű, mégis jót tesz.
Így van. Kultúrált térítés lehetséges lenne, ameddig az olyan keretek között megy, hogy nem sérti senki vallását, magánszféráját. Pl lehetne rendezvényket csinálni ahol bepillantás nyerhetne az érdeklődő az adott vallás rejtelmeibe, stb.
Vagy az igazság keresése csak addig a pontig lehetséges, amíg mások életbe be nem avatkozik az ember, és mindenki csakis a saját élete fölött rendelkezhet?
Segítő kezet lehetne nyújtani, de csak akkor amikor az adott egyén sem szellemileg sem fizikailag nem kizsákmányolható. Vagyis a szabad döntési joga meg kell, hogy legyen.
Ha egy házaspár egyik tagja a család mindenek fölött való szentségében hisz, míg a másik tíz évnyi együttélés után hirtelen rájön, hogy csakis úgy lehet boldog, ha szerzetesnek áll és faképnél hagyja a családját (bele értve a kilenc gyerekét is) -- ekkor kinek az élete keseríthető meg inkább? Kinek kellene lemondania a saját igazságáról?
Természetesen joga lenne elmenni szerzetesnek, de csak akkor ha világi kötelezettségeit lerótta. Ha gyereket és családot vállalt, akkor azért "tartania" kell a hátát. A másik családtag ha igazán szereti, akkor elengedni. Ha nem szereti, akkor meg miért is ne mehetne?
Rátérve a szakrális királyságra, mi kellene ehhez? Miért nincs most ilyen világrendszer?
Egyszerű. Nincs rá igény. Jelenleg a mundán világ van túlsúlyban. A szakralitásra való igény kellene, meg hiteles közvetítők, szent helyek, stb. Mondhatjuk úgy is, hogy ezekről a dolgokról az átlag embernek semmi ismerete. A "vallásos oktatás" csődje ez.
A változásokat már leírták a Koránban. Ha az egész világ olyanná változna, mint amit a Korán leír, az talán megfelelő lenne nekik.
Ebben az esetben már csak azt kellene eldönteni, hogy síta vagy szunita módón értelmezzék a dolgokat és ennek az eldöntésére újabb pokolgépeket lehetne felállítani a döntőbírók szerepe végett.
Amikor pedig ez is meglenne, akkor akkor lehetne új vitákat nyitni a női egyenjogúságról - újabb pokolgépekkel. És amikor ez is befejeződne, már mindannyian a nagy és igazságos Allah mellett ücsörögnének a paradicsomban és bámulnák a felhők közül a földgolyó maradványait.
Az új Bagdadi közmondás: "ki Korán kell, pokolgépet lel"
"Nem értem, mit vársz a muszlimoktól: valami újdonságot, valami megbékélést? "
Csak amit a többiektől: hogy írják le, ők milyen világrendet szeretnének, és milyen változásokat vezetnének be rövid illetve hosszú távon e világrend kialakításának érdekében.
"Summa: az, hogy mi számít szentnek, helyi döntéstől függ, de a szabályok az egész világon érvényesek. "
Az előbb nem kérdeztem meg, pedig tanulságos lehet: hogyan jöhetnek létre az autonóm területek?
Elképzelhető olyan, hogy fogom magam, és kikiáltom a lakásomat autonóm területnek, vagy ehhez meghatározott létszámú támogatóra is szükség lenne?
"Támogassák azt, ami társadalmilag hasznos (iskolák, gyógyintézmények, stb.), és adjanak lehetőséget, hogy bárki szabadon gyakorolhassa az adott vallást, de ne tolják a fenekük alá a lét."
Hogyan kezelnéd azt a vallást, amelyiknek költséges külsőségek szükségesek a működéshez, mint ahogy például a római katolikus csoport igényt tart templomokra, egyházi iskolákra, kórházakra? Minden autonóm terület azonos egységnyi pénzt költhetne a szakrális dolgaira? Vagy ez az adott populáció méretétől függne? Vagy területen belül annyit költhetnek, amennyit csak bírnak?
Mennyire volna lehetséges az átjárás, a költözés a területek között? Mi lenne a helyzet a hittérítéssel?
"Az egész folyamat végén ott állunk majd egy teljesen ismeretlen világban, ahol a tiszta ivóvíz, a tiszta élelem és a biztonságos lakóhely lesz a három legkeresettebb luxustermék, valszeg lesz pár Judge Dredd féle városállam, és.. áhh, megjósolhatatlan."
"Kiemelten kíváncsi lennék a muszlim olvtársak hozzászólásaira..."
Jaj. Még nem hallottad őket elégszer megnyilatkozni? Nem értem, mit vársz a muszlimoktól: valami újdonságot, valami megbékélést?
Szerintem jó dolog, hogy vannak muszlimok: keresztet nem használnak, így a vámpírok távoltartása meglehetősen bonyodalmas a számukra. :) Az életenergia pedig nagyon-nagyon véges.....
"Ez a mostani világrendszer már a süllyesztőben döglődik, kár hozzápiszkálni... inkább kimegyek és ültetek (még) egy fát a kertembe."
:]]]
"A szakrális alap azt jelenti, hogy bármi, ami a szakralitást, vagy az ahhoz vezető utat mocskolja, rombolja, gyökerestül kiirtandó, ugyanakkor mivel nincs kötelező államvallás, nincs kötelező hitélet sem, ám minden térségben előnyt élvezne a szakralitás a mundánnal szemben mindaddig, amíg annak rovására nem megy(...)"
Jól értem, hogy az egyes térségekben szabadon dönthetnék el, mi számít szakrálisnak és mi mundánnak?
"ha pedig a remetesége devianciává válik, azaz csak magának akar vele használni, akkor egy erre a célra kijelölt helyen teheti meg, de semmiféle további segítséget nem kap a társadalomtól"
Valami azt súgja, hogy nem tartod jónak az államilag támogatott egyházakat. :]
"A Szolgálat önkéntes, bármikor vállalható, de aki egyszer megbukik, többet nem próbálhatja meg. "
Egyszer majd kitárgyalhatnánk egy topicban, hogy miért nem működik már most ez a világrendszer. (Akit ez a világrendszer részletesebben érdekel, olvassa el Robert Heinlen: "Starship Troopers -- Csillagközi invázió" című könyvét!) Kíváncsi lennék az érvekre.
Egyébként az általad leírt világrendszer tetszett a legjobban abból a szempontból, hogy teljesen precízen ki van találva. De most már nagyon kíváncsi lennék a kimaradt részletekre, azokra a bizonyos kényesebb részekre! :]
"A harmadik, az a technikai színvonal, amikor rabszolgák nélkül képesek vagyunk a "piszkos munkát" robotokkal elvégeztetni."
Nézőpont kérdése, hogy miképpen határozzuk meg a rabszolgatartást.
Vannak tevékenységek, amelyek elvégzéséhez lehetőleg emberi szintű mentális képességek kellenek, mondjuk ilyen egy komolyabb orvosi beavatkozás. Az ezt végző robotnak -- a bonyolultsága miatt -- úgy tűnne, személyisége van, és volna olyan, aki sajnálni kezdené szegényt, amiért egész "életében" csak testeket kell kaszabolnia.
Eljönne az idő, újra kellene értékelni azt, hogy mi számít személyiségnek, ki számít élőlénynek, és ki tekinthető rabszolgának. Gondolj csak a "Szárnyas fejvadász" című filmre! Egy replikáns robot vagy sem?
"Az eredmény, a pénz értékének drasztikus csökkenése. Az emberek jólétben élnek, nincs miért harcolni egymással, csak a kreatívitás, az elismerés számít."
Amit leírtál, engem a Star Trek világára emlékeztet.
A Föderációban sem használnak pénzt, mégis van például "replikátor fejadag", vagyis meg van határozva, hogy egységnyi idő alatt egy személy mennyi energiát használhat fel különféle tárgyak, javak létrehozására.
Ez a "fejadag" is pénz, hiszen ez is mértéke az egyéni hatalomnak.
Ha egy világban csak az elismerés számít (ez a mértékegysége az egyéni hatalomnak, értékességnek -- már megint itt a pénz...), máris lehet ok a harcra, ha én vagyok a második legelismertebb énekes, és sehogy sem sikerül följebb kapaszkodni. Ha eléggé elszánt vagyok, adódik a lehetőség, hogy ellehetetlenítsem az elsődlegesen elismert énekest, akár úgy is, hogy elpusztítom vagy megmérgeztetem.
A harc csupán a versengés, a dominanciára, a túlélésre való törekvés egyik formája.
"Az opensource világ (lásd Linux és társai) ennek a gondolatnak legalább száz évvel korábban megjelenő mintapéldái."
Legalább annyi hátránya van az open source rendszernek, mint amennyi előnye, ráadásul nem minden open source rendszer ingyenes. Itt is megfigyelhető a versengés, ráadásul az open source fejlesztők is esznek, ruházkodnak, laknak valahol, szórakoznak. Ehhez nekik is pénzre van szükségük, éppúgy, mint a zárt kódot fejlesztő kollégáiknak.
Továbbra sem értem, mi a gond a "pénz" fogalmával. A pénz egy absztrakt mértékegység, egy univerzális csereeszköz, semmi más.
[A kérdést akkor lenne igazán értelme feltenni, ha egyúttal azt is megkérdeznék, vajon a többiek mit szólnának ahhoz, ha éppen az én világrendem lenne az egyeduralkodó. :)]
Ha nem te vagy Jézus, vagy Buddha, akkor add meg a neved IRL, és indulj a választásokon. Én Rád fogok szavazni.
Persze, hogy nem vagyok se Jézus, se Buddha!
De hallod, nem tudod elképzelni, mennyire utálom a politikát, mert tudom, hogy az egész élet egy színjáték, de a politika a legnevetségesebb a világon, vagyis a magyar mindenképpen az, tehát politikus sohase lennék, hiszen ott van a legtöbb korrupció! Ezt aztán össze nem tudnám egyeztetni semmivel!
Nem, nem tudod mit, te add meg a neved, indulj te a választásokon és legalább nem kell találomra szavaznom, hanem te leszel a biztos befutóm.
Hidd el, egy szavazód már 100%-ra van!
Tudod, politikusnak lenni manapság szerintem nagy szar, én maradok annál, amit mindennél jobban szeretek, az irodalomnál. Kosztolányit idézve: "Inkább figyeld az irodalmat", látod, én teszem, csak figyelem, ennyi, de nagyon-nagyon szeretem, sőt annál még sokkal-sokkal jobban, sőt......de nem folytatom. Meg a filozófiát, hú.....nagyon-nagyon.
Tehát, ha nekem akár milliárdokat fizetnének, ha politikus lehetnék, még akkor sem lennék politikus, mert én azt szeretném csinálni, amit nagyon szeretek. Tudom, hogy csak úgy lehet az ember igazán boldog, ha azt csinálhatja az életében, amit az élete céljának tekint, nem akaraom elszólni, de én úgy érzem, most megtaláltam.
Nemcsak az anyagi számít, mert tudjuk, hogy egy tanárnak nincsen csillagos jövedelme, de engem ez a része amúgy se mozgat, de annál inkább az, hogy soha nem fogok unatkozni, mert becsületesen el szeretném majd végezni tanárként (feltéve csak, ha el tudom végezni, mert még csak a folyamat elején vagyok), tehát lehet, hogy soha nem fogok tanár lenni, de ha mégis, akkor teljes emberként szeretném felnevelni a jövő ifjúságát, és nem szeretném soha félvállról venni majd az élethivatásomat. Csak ennyi, de lehet, hogy ez nem is kevés.
Nagyon nagy kedvem van, érdeklődésem meg szorgalmam, de még az is leht, hogy mindez kevés lesz, de még mindig nagyon igyekszem, hogy segíthessek a gyerekeknek belépni egy olyan világba, ahol ki kell hámozni a jó dolgokat és megtanítani nekik, hogy nem minden az, aminek látszik.
Dehát, én még mindig kevésnek érzem magam, hogy tuti jól tudjak majd tanítani, feltéve, ha a sulit be tudom fejezni, dehát van egy boldogságom, hogy van még három hosszú évem, aztán ki tudja, lehet, hogy majd beletanulok, de aztán benne van a pakliban, hogy nem.
Azt mondod, itt minden rossz, és nincs is mit tenni? Tényleg semmilyen változást nem szeretnél bevezetni, se rövid-, se hosszú távon?
Jaj, dehogy rossz minden, és persze, hogy be tudnék vezetni változtatásokat.
Mindent jóra lehet fordítani, csak akarat kell hozzá, illetőleg nekem eddig ez volt a tapasztalatom.
Persze változtatni a rossz szokásaimon nagyon nehéz, de nem lehetetlen, beidegződött gondolataim, vagy bármi ilyesmi nincsenek?,(vagy ki tudja) viszonylag, elég rugalmas vagyok, tehát semmi sem lehetetlen.
De ne rólam beszéljünk, ez uncsi.
Ti hogy gondoljátok hogy lehetne változtatni nekünk, 'kisembereknek' persze csak kis csapásokkal ezen a kialakult kapitalista+? világrenden?
Szinte biztosra veszem, megint csak a saját eddigi tapasztalataim alapján, hogy csupán csak a legszűkebb környezetünket tudjuk elérni, vagy még azt sem?, de a jelszavam: igyekezni kell, különben nincsenek egyltalán nagy terveim, sőt! egyáltalán nincsenek terveim, csak nézek, csodálkozom és levonom magam számára a tanulságot, ennyi. Nem hinném, hogy egy disznó fog győzni majd a sok lúd ellenében, meg különben is inkább pesszimista vagyok mindenben, mint optimista.
Különben meg, ha már választani kell, én mindig a menekülést választom, örökké, inkább elvonulnék egy kis szigetre, minthogy egy metropolisban élnék.
Amíg a többi kérdésemre adandó válaszon töprengsz, megemlítem, hogy hasonló kommunista rendszert már megpróbáltak összehozni a múlt évszázadban, természetesen akkor is monista (nem monoteista!) világképre építkezve.
Teljes kudarc lett belőle.
Ezért nem értem, hogy miért gazdasági változással kezdenéd az új világrended bevezetését.
Mert vegyük például a maximált ennivaló esetét!
Milyen mértékegységet használnál? Hogyan határoznád meg, hogy milyen ételből mennyi a maximum?
Naponta mindenki azonos egységcsomagot kaphatna?
Ha igen, mi van, ha egy vegetáriánius elcserélné a húsfejadagját valami másra, talán nem is feltétlenül élelmiszerre? Mitől ne alakulna ki ismét a magánkereskedelem?
Rájuk nem feltétlenül volna érvényes, hogy tízszeres mennyiséget igényelnek. Lehet, hogy egyszerűen csak felhalmozza a húst egy jégszekrényben, aztán kéthetente, havonta felkeresi a szomszédját, és a húsmennyiséget becseréli valamire, amire szüksége van.
Ezt hogyan ellenőriznéd kiterjedt besúgóhálózat és személyes kémkedésre alkalmas berendezések nélkül? Miben különbözne ez a világrendszer az orwelli rendszertől?
Rendben, tegyük fel, hogy ellenőrizhető a "pénzmozgás".
De arra a kérdésemre, hogy ki ellenőrizné az ellenőrzőket, azt válaszoltad, hogy ez egy ősi probléma, és csakis Jézus vezetésével lehet erre megoldást találni.
Ez rendben is volna, de akkor miért nem az az elsődleges feltételed, hogy Jézus aktívan működtessen itt királyságot?
Ha maximált a magántulajdon, mi motiválná az embereket arra, hogy a szükséges minimumnál többet végezzenek? Vagy mégis létezne még egy valuta? Sejted, a "vatikánira" gondolok... ;]
Említetted a bibliai kereteket. Erre nyilván ugyanígy érvényes feltétel az említett királyság létezése.
Meg tudnád jobban világítani, hogy mégis miért a pénz "eltörlésével" kezdenéd a világforradalmat?
"Jézus, Buddha, Lao-Ce, Mohamed, és Vishnu egyéb megtestesülései nem hittérítők, és nem is akartak megélni a híveikből. A Pápa már a híveiből él."
Egyszerűsítsünk! Én Bözsi nénire gondoltam, meg az ifjú, szelíd szerzetesre, Karan dásra. Ők elvannak a nyugdíjukkal/adománygyűjtéssel, és a szívük csordultig telt a legtisztább isteni szeretettel, és a maguk egyszerű eszközeivel segíteni szeretnének a többieken, akiket ők szomorú tévelygőknek látnak. Ilyen emberek nem létezhetnek?
"Abban a pillanatban árt a családjának, amikor elhagyja."
A család minden tagja pedig neki árt azzal, hogy érzelmi zsarolással próbálja rákényszeríteni a saját, megtalált igazságának feladására. Ilyenkor mi van? A többség érdeke érvényesül egyszerűen?
"Azért írtam megkereshető forrást, hogy meg tudd keresni."
Gyakran előfordul, hogy egyes szövegeket máshogyan értelmeznek az emberek. Ezért kértem, hogy írd le a véleményed. Ne érts félre: nem kötelező leírni!
Már úgy érted, aszerint válogatnál, hogy valaki feltesz-e ilyen kérdéseket vagy sem?
Hm, ez tényleg jó! Komolyan, egy taoista tudná, hogy ezeket úgysem lehet szavakba foglalni, aki pedig kekeckedik, magától értetődően nem az Utat járja. :]
"Mennyire lehet sápadt valakinek az arca, amíg még éppen létezhetne a te világrendszeredben? A koponyaformának lenne bármi köze a válogatáshoz?"
Állandóan arrafelé tekeregsz, hogy valami rasszista választ csikarj ki belőlem.
Na tessék:
Mózesnek pl. nem lett volna szabad bevezetni Kánaánba a népét. És azelőtt az ő istenének, akinek neve sincs, nem lett volna szabad ideológiát adni ehhez a bevonuláshoz.
Elég rasszista?
Egyébként a "Mózes" c. film elég élesen mutatja ezt a problémát.
Mellesleg Jézust nem lett volna szabad keresztre feszíteni, és ha már így alakult, az ő Atyjának nem lett volna szabad engedni ezt. Ezzel híresebbé és hatalmasabbá tette volna, mint eme kivégzés hallgatólagos engedélyezésével, az egyháza is erősebb lenne, ha azt mutatná, hogy az igazán ártatlanok nemhogy többszörösen bűnhődnek a kelleténél, hanem egyáltalán nem.
Ha gondolod, sorolhatom még, mi a hézag. Pl. ki volt előbb? Dopeman zenéje, vagy a szegény kishúga, aki egy orvosi felelőtlenség miatt fogyatékos?
"Normális anyuka és apuka arra neveli a gyerekét, hogy add oda a szomszéd kisfiúnak a játékodat, ő is akar játszani."
Érzésem szerint a "normális" ebben az esetben nem felel meg az átlagnak, nem ez a norma. Egy átlagos családban legkésőbb már az óvodával kapcsolatban előfordul a "csúnya nagyfiúk elvették a labdámat" problémája. Erre a megoldás általában a "megmondlak az óvónéninek" szokott lenni.
"Tulképp ha sápattarcú nem lenne, ez a bolygó addig létezne, amíg bele nem zuhan a Napba."
Mennyire lehet sápadt valakinek az arca, amíg még éppen létezhetne a te világrendszeredben? A koponyaformának lenne bármi köze a válogatáshoz?
Vagy ez csak afféle keserű sóhaj volt?
"Evés, ivás, kefélés (fajfenntartás), elmélkedés. Ehhez nem kell technika."
Attól függ, mit tekintesz technikának.
Véleményem szerint a technika fejlődése az életösztönből ered, hiszen a jól felszerelt egyén nagyobb eséllyel éli túl a megpróbáltatásokat és az élete is élvezetesebbé, könnyebbé válik.
Hogyan akadályoznád meg a technika fejlődését? A szakóca még elfogadható? Esetleg az íj? Szekeret szabadna készíteni? Házat építhetnek-e? Ha igen, mennyire lehet az a ház nagy és szilárd?
