Ma tárgyalja a közbeszerzési bíróság az útdíjtendert Sajtóhírek szerint Kóka János volt cégének emberei uralják a sztrádadíjszedést 2007. szeptember 11. 0:05
Magyar Nemzet Ma dönt a Közbeszerzési Döntőbíróság arról a verseny mellőzésével kiírt tenderről, amelyet a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ az elektronikus útdíjrendszer ellenőrzési feladataival kapcsolatban hirdetett meg. Közben többhetes késéssel tegnap megjelent a rendszer megvalósítását célzó pályázat is, amely a döntőbíróság előtt fekvőhöz hasonlóan tárgyalásos eljárást ír elő.
Ma tárgyalja a Közbeszerzési Döntőbíróság (KDB) a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ (3K) közbeszerzési pályázatát, ami a megtett úttal arányos fizetést lehetővé tévő, elektronikus útdíjfizetési rendszerhez kapcsolódó ellenőrzési-behajtási feladatokról szól. A KDB azért indított eljárást a 3K ellen, mert az e-útdíj ellenőrzési tender kapcsán nem látta indokoltnak a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás kiírását. A KDB szerint tárgyalásos eljárást csak akkor lehet alkalmazni, ha azt a törvény kifejezetten megengedi. Mint ismeretes, a 3K nyílt pályázat helyett tárgyalásos eljárást kezdeményezett, amelyre csak az Állami Autópálya Kezelőt (ÁAK) hívta meg, amely a Getronics (Magyarország) Kft.-t bízza meg az ellenőrzési feladatokkal. Csak e megbízásnál három–öt milliárd forintos állami üzletről van szó. Az eljárás többeknek szemet szúrt. Az útdíjrendszer kivitelezési munkálatai iránt érdeklődő Kapsch cég például egyenesen bizarrnak nevezte, hogy az uniós tag Magyarországon húszmilliárd forint értékű pályázatot versenyeztetés nélkül ki lehet írni. Eközben két hét késéssel, tegnap jelent meg a másik, a megtett úttal arányos fizetést lehetővé tévő elektronikus útdíjrendszer magyarországi bevezetésének közbeszerzési pályázata, de egyelőre csak az EU hivatalos lapjában, a Tenders Electronic Daily honlapján. A kiírást a legutóbbi, tegnap megjelent Közbeszerzési Értesítő még nem tartalmazza. A dokumentumból kiderül, hogy a 3K az úthasználattal arányos elektronikus díjfizetési rendszer kiépítését is tárgyalásos eljárással kívánja kiválasztani, „elsősorban a beszerzés tárgyát képező szolgáltatás komplex jellegére tekintettel”.
Magyar Nemzet A miniszter dolgozószobájában minden hét elején volt egy informális egyeztetés; az informális egyeztetésen a miniszter, a politikai államtitkár, azaz Mesterházi Attila, az MSZP ifjúsági és sportmunkacsoportjának vezetői vettek részt, név szerint Ujhelyi István, Arató Gergely, szerintem volt olyan, hogy Zuschlag János, bár nem volt vezetője ennek a munkacsoportnak” – állította a Kecskeméti Városi Ügyészségen tett tanúvallomásában Ocsovai Tamás, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium egykori helyettes államtitkára az ifjúsági alapítványi pénzek ügyében tartott nyomozás során.
A Magyar Nemzet birtokába került tanúvallomásban Ocsovai Tamás többször is kijelentette, hogy miniszteri utasításra döntöttek az alapítványoknak odaítélt támogatásokról, és név szerint is említette a tárca volt vezetőit, Jánosi Györgyöt, Gyurcsány Ferencet, illetve Göncz Kingát. Az egyik konkrét esetről beszámolva úgy fogalmazott: „A miniszter egy vasárnapi napon felhívott, és kérte a Sziget rendezvénnyel kapcsolatosan 100 millió forintos támogatás nyújtását. Megmondom őszintén, hogy ez is csak azért maradt meg az emlékezetemben, mert kirívóan magas volt a támogatási öszszeg.” Ocsovai Tamás vallomásában kitért arra, hogy a tárcavezetőktől konkrét instrukciókat kapott, és a Gyermek és Ifjúsági lapprogram (GYIA) ülésein ezeknek megfelelően nyilatkozott. Daróczi Dávid kormányszóvivő tegnap a Hír Televízió kérdésére azt mondta, hogy a miniszterelnök az ügyben egyáltalán nem érintett. Arató Gergely, az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára tagadja, hogy konkrét pályázati elbírálások szóba kerültek volna a Gyurcsány Ferenc vezette ifjúsági minisztérium vezetésének és az MSZP ifjúsági munkacsoportjának egyeztetésein. Az ügyészség szerint ugyanakkor bűnszövetkezetben elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntettére és egyéb bűncselekményekre, főleg okirat-hamisításra módosulhat a vád Zuschlag János és társai ügyében, amint arról szerdán lapunknak Szabó Ferenc, a Bács-Kiskun megyei főügyész helyettese nyilatkozott.
A júliusi uborkaszezon legváratlanabb híre volt, hogy épp az a Kóka János hagyja ott - legkésőbb 2007 végével - a tárcáját, aki az SZDSZ elnökválasztási kampányában még a liberálisok érdekére hivatkozva érvelt a miniszteri szerepkör megtartása mellett. Külön pikantériát adott a bejelentésnek, hogy Kóka a lelépését szintén a szabad demokraták érdekével magyarázta, mondván: a közelgő népszavazás, valamint az európai parlamenti és a 2010-es országgyűlési választás sikeres teljesítéséhez "egész emberre lesz szükség a párt élén".
A Heti Válasz azonban úgy tudja, Kóka nem a félember-egész ember dilemmából akart kitörni a bejelentésével - egyszerűen nem volt maradása a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium élén. Minden feltétel adva volt ugyanis egy kontinensméretű botrányhoz: a tárca június-júliusban nem épp piackonform módon pöckölte ki az autópálya-ágazat egyik legnagyobb európai szereplőjét, a Brisa Auto-estradas de Portugal SA nevű céget az M5-ös autópálya leendő üzemeltetői, illetve a Pécsre tartó M6-M60-as gyorsforgalmi út továbbépítői közül.
Minden tény arra utal, hogy Kóka János minisztériuma nem mérte fel a Cseh- és Lengyelországban már jelen lévő társaság erejét: a Brisa egyik legbefolyásosabb vezetője, Joăo Bento két évig elnökölte a Díjas Autópályák, Hidak és Alagutak Koncessziós Társaságainak Európai Szövetségét (ASECAP), május óta pedig tiszteletbeli elnökösködik e húsz országot összefogó szakmai szervezetnél. Miként látni fogjuk, a Brisa - egy, a magyar kormányhoz címzett "küldemény" útján - lényegében mutyieljárássá nyilvánította az M5-öst üzemeltető AKA Alföld Koncessziós Autópálya Zrt. 40 százalékos állami csomagjának eladására tett kísérletet. És ezzel közvetve megüzente: Kóka János nem alkalmas arra, hogy menedzselje a magántőke bevonását igénylő autópálya-programokat.
NEGYVENRE HATVAN?
Történetünk két hazai kulcscége a már emlegetett AKA Zrt. - itt a részvények 60 százalékát magánérdekeltségek birtokolják -, valamint a gazdasági miniszter közvetlen felügyelete alatt működő Állami Autópálya-kezelő (ÁAK) Zrt. Noha a két társaság rövidítése hasonló, az AKA "márkanév" ismertebb, hiszen jóval gyakrabban szerepel a botránykrónikákban. Emlékezetes: a ma már Röszkéig elérő M5-ösre 1996 és 2004 között csak Európa-csúcsnak számító díjakért engedték fel az autósokat. Nemrég pedig az Állami Számvevőszék szakértője, Báger Gusztáv helyezte negatív szövegkörnyezetbe az AKAsztrádaprojektet, kiemelvén: "a magánszektor dominanciája miatt a beruházás jelentős veszteséget okozott az államnak". A "magánszektoron" az osztrák Strabag és a francia Bouygues koalíciója értendő, mely társaságok - illetve elődjeik - kezdetben a teljes AKA-t tulajdonolták, ma azonban csak az rt. többségi csomagját ellenőrzik (lásd ábránkat és keretes írásunkat). A Medgyessy-kormány 2004 elején döntött úgy, hogy nem halogatja tovább az M5-ös bevonását a matricás rendszerbe. Ennek érdekében - az állami ÁAK-n keresztül - 21 milliárd forintért megvásárolta az AKA 40 százalékát, és vállalta, hogy 2030-ig minden esztendőben átutal egy ugyanekkora nagyságrendű summát az osztrák-francia eladóknak ("rendelkezésre állási díj" címén).
Lapunk nem talált olyan szakértőt, aki ne minősítené botrányosnak a Medgyessy-korszak M5-örökségét, egy pozitívumot azonban többen is megemlítenek: a magyar állam, pontosabban az Állami Autópálya-kezelő az AKA 40 százaléka mellé opciós jogot is kapott (2009-ig) a fennmaradó 60 százalékos részvénycsomag megvásárlására. Elvi esély tehát még van arra, hogy a kormány kiszabaduljon a Strabag-Bouygues kettős szorításából.
BANKOK A SZTRÁDAÜZEMBEN?
Ilyen körülmények között aligha tűnhetett másnak, mint a ráció győzelmének, amikor idén év elején a gazdasági tárca bejelentette: az ÁAK - opciós jogával élve - kivásárolja az alapító tulajdonosokat, vagyis 100 százalékosra növeli részesedését az AKA Zrt.-ben. Kóka János minisztériuma és az elemzők egyaránt úgy számoltak: ha az állam ezután egyben értékesíti a piacon az alföldi autópályacéget, Magyarország 40-50 milliárd forintot - a 2030-ig tartó koncessziós időszak végéig pedig további tízmilliárdokat - nyerhet az ügyleten. Mielőtt azonban felszállt volna a füst, a GKM új stratégiát gyártott, ami éppen az ellenkezője volt az előbbi forgatókönyvnek: május végén az AKA 40 százalékos állami csomagját hirdette meg eladásra. (A hivatalos indoklás szerint azért kellett ilyen hirtelen váltani, mert félő volt, hogy az AKA-t idén már nem lehet egyben továbbadni. Ez esetben a cég 900 millió eurós hitelállománya a büdzsét terhelné - ami közel egy százalékponttal növeli a deficitet, és borítja a konvergenciaprogramot.)
Júniusban aztán befutott lapunkhoz az első vészjelzés: a szaktárca zártkörű(!) pályázat keretében - hazai meghívottak mellőzésével -, banki leányvállalatoknak akarja továbbszármaztatni az AKA 40 százalékát. Mindezt úgy, hogy a pénzintézetek nem fogadhatnak maguk mellé sztrádaüzemeltetésben jártas konzorciumi társakat vagy ipari befektetőket. A kiírásból két dologra lehetett következtetni: vagy megtanultak a bankok autópályacéget vezetni, vagy a többségi tulajdonos Strabag-Bouygues duónak tesznek baráti/strómani szolgálatot azzal, hogy egyeztetett árajánlattal lepik meg a magyar államot. (Utóbbi esetben a pénzintézetek szerepe lényegében annyi, hogy a lehető legminimálisabb értékűre "árazzák be" a 40 százalékos részvénycsomagot. Az osztrák-francia többségi tulajdonosoknak ezután csak élniük kell elővásárlási jogukkal, és potom ráfordítással 100 százalékos AKA-tulajdonossá válhatnak.)
Az élet a "beárazós" változatot igazolta; igaz, a zártkörű tender hat meghívottja közül csupán két banki leánycég volt hajlandó - az Index hírportál korábbi szóhasználatával - "mocskosul keveset" ajánlani, a többi végül nem pályázott. Másképpen: a nagy műgonddal kiválasztott pénzügyi befektetők kétharmada távolmaradásával jelezte Kóka Jánosnak, hogy ehhez a játékhoz a továbbiakban nem segédkezik. Ráadásul a két "bennragadt" ajánlattevő, a Bayern-Finanz GmbH és a Raiffeisen PPP GmbH közül az utóbbinál még a lóláb is kilógott: köztudomású, hogy az osztrák Raiffeisen-csoport közös ingatlanfejlesztő érdekeltséget működtet a Strabaggal (ezen együttműködés "lenyomata" Budapesten az Europark és az Asia Center).
LEVÉLBOMBÁK
A négy renitens banki meghívott sakkja után a mattot végül a Brisa adta a GKM-nek. A portugál sztrádavállalat egyik vezetője még májusban tollba mondta a Reuters hírügynökségnek, hogy a magyarországi M5-projektet 1,2 milliárd euró értékűre becsüli, vagyis az AKA Zrt. 100 százaléka - figyelemmel a cég 900 millió eurós hitelállományára - akár 300 millió euróért, azaz 75-80 milliárd forintért is gazdát cserélhetne. Az állam által utóbb felkínált 40 százalékos cégdarab megvásárlására azonban hivatalos formában nem pályázott a Brisa, merthogy nem is pályázhatott. Senki nem hívta meg, hiszen - mint írtuk - autópálya-építő és -üzemeltető társaságoknak ezen a tenderen nem osztottak lapot, kizárólag pénzügyi befektetőknek.
Információink szerint a Brisa a pályázati határidő lejártát követően mégis elküldte nem hivatalos árajánlatát (ebben forint-tízmilliárdokkal többet kínált az AKA-részért, mint az érintett banki cégek) - igaz, nem az ÁAK-nak, a GKM-nek vagy a kancelláriának, hanem a kormánynak címezve. (Hogy kinél landolt a dokumentum, nem tudtuk meg a kormányszóvivői irodától.) A portugálok ezzel jelezték, hogy átlátnak a magyar szitán - pláne, hogy a GKM júniusban az M6-M60-as beruházásból is kirostálta őket, miközben a Strabag- Bouygues fémjelezte Mecsek Autópálya Konzorcium felkerülhetett a potenciális útépítők hármas listájára.
Úgy tudjuk, a Brisa-küldeményen túl mást is vitt a postás a kormánynak. A Pénzügyminisztérium egyik szakállamtitkára levélben bírálta meg az AKA-privatizáció GKM által erőltetett módozatát. Sőt, végül az Állami Autópálya-kezelő igazgatósága is a tender érvénytelenítése mellett tette le a voksát - miközben Kóka kabinetfőnöke, az ÁAK felügyelőbizottságában is tevékenykedő Kákosy Csaba tudomásunk szerint a végsőkig védte a védhetetlent.
Summa summarum: a gazdasági tárca legutóbbi AKA-ügyletét nem az MSZP pénztárnoki "tagozata" fúrta meg - pedig Eörsi Mátyás SZDSZfrakcióvezető nemrég a koalíciós társat hozta összefüggésbe bizonyos sztrádamilliárdokkal -, hanem maga a piac. Elkerülendő a Magyarország határain túlnyúló botrányt, a GKM - formai okokra hivatkozva - július 19-én sikertelennek nyilvánította a 40 százalékos AKA-csomag eladását célzó pályázatot. Aztán egy napra rá Kóka János bejelentette, hogy nincs is összenőve a miniszteri székkel.
MNO A kormányzati személyügyi államtitkár, Szetey Gábor alapította azt a céget, amelynek jogutódja nettó százmillió forintért félnapos fesztivált rendezhetett augusztus 19-én az Andrássy úton.
A jégpályás cég magyarázza a „reformokat”Bár az augusztus 19-i Andrássy úti fesztivál szervezéséről lemaradt, azért nem maradt munka nélkül a Leon Kft. sem. A Közbeszerzési Értesítőben a napokban tették közzé, hogy ez a cég nyerte meg a Miniszterelnöki Hivatal PR- és rendezvényszervezési feladatokra kiírt tenderét bruttó 300 millió forint értékben. A Leon, amely 2005-ben a Parlament előtti jégpályát építhette, jövő június végéig magyarázhatja a kormány reformoknak nevezett intézkedéseit. A Gyurcsány-kormány az idei költségvetésből mintegy kétmilliárd forintot fordít kommunikációra.Nettó százmillió forintért az Extreme Rendezvényügynökség Kft. szervezhette azt az augusztus 19-i fesztivált, amelyet az Új Magyarország fejlesztési terv pályázatainak népszerűsítésére hirdettek meg – derül ki a hétfőn megjelent Közbeszerzési Értesítőből. A cégbírósági adatbázisból pedig az olvasható ki, hogy az Extreme Kft.-t 1993-ban Szetey Gábor alapította, aki 1993 és 1996 között tulajdonosa és ügyvezetője volt a társaságnak, amely ekkor még a Karaoke Hungary Kft. nevet viselte. Ebben az időszakban a cég székhelye Szetey Gábor bejelentett lakcímén, a IX. kerületi Ráday utcában volt. 1996-ban Szetey kiszállt a cégből, amely egy évvel később nevet változtatott, és fölvette a ma is használt Extreme nevet.
Az említett fesztivált egy nappal hazánk állami ünnepe előtt, augusztus 19-én tartották meg a budapesti Andrássy úton, az Oktogon és a Hősök tere között. A rendezvény megszervezésére július 11-én írt ki egyszerűsített közbeszerzési eljárást a Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter felügyelete alatt álló Nemzeti Fejlesztési Ügynökség.
Összesen két ajánlat érkezett: az egyiket a már említett Extreme Rendezvényügynökség Kft. nyújtotta be, a másikat pedig a március 15-i nemzeti ünnepet és korábban több más kormányzati megbízást is besöprő Leon Kft. Végül július 27-én a 476 forinttal olcsóbb ajánlatot benyújtó Extreme Kft.-t hirdették ki győztesnek, amellyel augusztus 6-án kötött szerződést a fejlesztési ügynökség. A nettó százmilliós gázsiért Szetey volt cégének többek között az volt a feladata, hogy kulturális és zenei programokat szervezzen összesen hat színpadon, információs sátort húzzon föl, húszezer példányban műsorfüzetet nyomtasson, népszerűsítse az uniós tagállamok nemzeti konyháit, illetve feldíszítse az Erzsébet híd oldalsó szerkezeti elemeit. A fesztiválon Bajnai Gordon is tiszteletét tette.
A kormányszóvivői irodán lapunk megkeresésére azt mondták: Szetey Gábor csupán az Extreme jogelődjének, a Karaoke Hungary Kft.-nek volt tulajdonosa és ügyvezetője. Kifejtették: a társaságot Szetey még egyetemista korában alapította, a cég egyedüli tevékenysége az országban akkor még újdonságnak számító karaokerendezvények szervezése volt.
A szóvivői irodán közölték: a személyügyi államtitkár 1996-ban adta el a cégét, amellyel azóta nem áll kapcsolatban. Amint arról korábban beszámoltunk, a Szetey vezette kormányzati személyügyi államtitkárság több mint nettó kétszázmillió forintot költ el vezetőképzési tréningekre és arra, hogy a minisztériumi köztisztviselők értékeljék feletteseik és egymás teljesítményét. Egy dohánygyár latin-amerikai lerakatából hazacsábított Szetey fejéből pattant ki az az ötlet is, hogy a jól teljesítő minisztériumi köztisztviselők együtt reggelizhessenek tárcavezetőjükkel.
Azt is megírtuk, hogy a közhiteles cégadatok szerint a kilencvenes években üzleti kapcsolat volt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Szetey Gábor személyügyi államtitkár között: Szetey százezer forint névértékű üzletrészét egy forintért engedte át, illetve adta el Gyurcsány cégének, a Perfekt Rt.-nek.
Magyar Nemzet Elfelejtett fizetni Zuschlag János volt MSZP-s képviselő egyesülete a Békés Megyei Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványnak egy, az alapítvány táborában tartott rendezvényük után. A megyei polgári oldal szerint nem ez volt az egyetlen eset, amikor az elmúlt években baloldali pártcélokat segített a közalapítvány. Gyanúsnak tartják azt is, hogy éppen a választási kampány idején emelkedtek meg drasztikusan a megye által fenntartott szervezet telefonszámlái. A helyi MSZP szerint nem kifogásolható az alapítvány korábbi vezetőinek munkája.
Sok rendezvényüket tartották a fiatal baloldaliak 2006 októberéig a Békés Megyei Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány által fenntartott dobozi (szanazugi) üdülőtáborban. Országosan ismert politikusok adtak elő különféle témákat a baloldali fiataloknak. A programokról szóló beszámolók a szocialista párt honlapján sokáig láthatók voltak. A dobozi rendezvénnyel kapcsolatban 163 678 forint költség merült fel. A számlát egy bizonyos XXI. Századi Kulturális Egyesület nevére állították ki, ám a befizetés a mai napig nem történt meg. Az egyesület a botrányos akcióiról elhíresült Zuschlag János érdekeltségébe tartozik. Ismeretes: a Zuschlag által felügyelt szervezetek ügyében nyomozást folytat a rendőrség a támogatások szabálytalan felhasználása miatt.
A rendszerváltás tizennyolcadik évében a magyar állam példátlan merényletet kísérel meg a magyar nemzet ellen: minden vagyonától meg akarja fosztani. A vagyonának maradékától is. Ami még mindig nem kevés. Kétségkívül súlyos ez az állítás, ám aligha lehet másként értelmezni azt az új vagyontörvényt, amelyet a kormánypárti képviselők június végén, a szó szoros értelmében az éj leple alatt, vagyis az éjszakai órákban szavaztak meg.
Ez, mint ismeretes, eladhatóvá nyilvánítja a még megmaradt kincstári, azaz közvagyon jelentős részét is – a nemzet fennmaradásának fizikai és materiális támaszát. Sokatmondó, hogy a politikai csatározásokba belefáradt közvélemény fel sem ismerte az ebben rejlő veszélyeket, annak a jól belátható következményeit, hogy immár könnyűszerrel megfoszthatnak minket földünk kincseitől, erdőinktől, vízkészletünktől és legértékesebb épületeinktől.
A gondjaira bízott nemzeti vagyon elherdálásával az állam óhatatlanul saját működési feltételeit is ellehetetlenítené, ezért a vagyontörvényben tükröződő szándék e sorok szerzőjének olvasatában alapjaiban kérdőjelezi meg az államvezetés legitimitását. Milyen legitimitása lehet egy olyan államnak, amely eleve lemond arról, hogy alapfunkcióinak egy részét betöltse? Alkotmányos kötelezettségeit is megsértve, amint arra e lap hasábjain Bencze Izabella rámutatott. Közösségi feladatokat közösségi vagyon nélkül ugyanis nem lehet ellátni.
A közvagyon felszámolásának kísérlete természetesen csak egy új fejezet abban a szomorú és régóta tartó folyamatban, amelyben a Gyurcsány-kormány nem pusztán a társadalom bizalmát veszítette el, hanem minden tekintélyét is, és folyamatosan növekvő legitimációs deficitet halmoz fel.
A legitimitás elvesztésénél pedig kevés súlyosabb probléma képzelhető el egy demokratikus rendszerű országban.
A politikai gondolkodás klasszikusai azt a kormányzatot tartották legitimnek, amely az államra bízott politikai közösségnek helyes és a lehetőségekből a lehető legtöbbet kihozó kormányzást biztosít.
A legitimitás fogalma ily módon az általános közjót megteremtő államhatalomhoz kapcsolódott; ha az állam tevékenysége nem felel meg ennek az elvárásnak, akkor illegitimmé válik, a kormánnyal együtt. A magyar állam jelenlegi gazdái a neoliberalizmus doktrínájának szószólóiként és – még inkább – haszonélvezőiként saját szűk csoportérdeküket képviselik, s a közjó iránti elkötelezettségük egyetlen "reformban" sem található meg. Kórházaink, egyetemeink, könyvtáraink, műemlékeink eladásában semmiképp sem…
A neves angol konzervatív filozófus, Roger Scruton arra is joggal figyelmeztet, hogy csak azt az államot tisztelhetjük, amelyiknek "személyisége" van, vagyis amely képes az egyéni cselekvésre és felelősségvállalásra. Az állam cselekedeteinek "egy értelmes lény cselekedeteinek kell lenniük", s ebbe az is beletartozik, hogy az államnak nyitottnak kell lennie a kritikára és képesnek a bűnbánat és a szégyen érzésére. Bármely állam támaszát a polgáraitól joggal elvárható hűség adja, de ennek előfeltétele is van: az államnak méltónak kell lennie erre a hűségre. A magyar polgárok többségének legnagyobb bánatára a magyar állam ma nem ilyen. Hogyan is lenne a hűségre méltó az az állam, amely önkényesen feljogosítja magát annak eladására, ami valójában nem is őt illeti?
A vagyon a nemzeté, nem az államé. Amelyre azzal a meghagyással bíztuk rá a vagyonunkat, hogy gazdálkodjon vele okosan – aztán ennek az ellenkezőjét teszi. Amely a több-biztosítós modell kierőszakolásával önkényesen felmondja a polgáraival kötött sok évtizedes társadalmi szerződést.
Csoda-e, hogy a demokratikus rendszer legitimitása Magyarországon kiüresedett, és a politikai stabilitás már csak a társadalom passzív "követnikészségén", apátiáján alapul?
Ez a súlyos legitimációs válság demokráciánk intézményrendszerének keretében egyre nehezebben kezelhető.
A képviseleti demokráciának igen sok előnye van, ám látnunk kell, hogy a népszuverenitás letéteményeseként funkcionáló törvényhozás igen könnyen a partikuláris pártérdekek foglyává válik. A képviselők felelősséggel tartoznak ugyan választóiknak, ám az utóbbiak nem utasíthatják őket arra, hogy adott ügyben így vagy úgy járjanak el: úgynevezett szabad mandátum illeti meg őket.
Elméletileg nehéz is lenne vitatni ennek az indokoltságát, hiszen néha éppen a közösség érdekében kell eltérni a közvélemény pillanatnyi kívánságaitól. A választói akarattól azonban nemcsak a köz érdekében lehet eltérni, hanem pártérdekből is. A mögöttük álló pártokkal szemben pedig a képviselők egyáltalán nem élveznek szabad mandátumot.
A demokrácia gépezetének a deficitjét csak a civil társadalom megszerveződésével és fellépésével lehet korrigálni. Ezért lépett fel hatvan értelmiségi nyilvános petícióval a nemzet kifosztása ellen.
A nemzeti célokhoz nemzeti vagyonra van szükség. Olyan államból tehát nem kérünk, amely nem kíván közösségi célokat szolgálni, s ezért közvagyonra sem tart igényt. Felelősségtudattal cselekvő "személyes" államra van szükségünk, amely a miénk – s ezért a magunkénak is tudjuk érezni.
Több mint nettó kétszázmillió forintot költ el a kormány vezetőképzési tréningekre és arra, hogy a minisztériumi köztisztviselők értékeljék feletteseik és egymás teljesítményét. A tréningek ötlete a kormányzati személyügyi államtitkár, Szetey Gábor fejéből pattant ki, aki korábban bevezette, hogy a jól teljesítő minisztériumi köztisztviselők együtt reggelizhessenek tárcavezetőjükkel.
Eredményt hirdettek a napokban a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) kormányzati személyügyi államtitkársága által kiírt két tenderen, amelyek összesen több mint nettó kétszázmillió forintnyi közpénzt emésztenek föl – derül ki a Közbeszerzési Értesítőből. Az egyik beszerzést „munkakör-elemzési és -értékelési módszertan kialakítására” írták ki. A Szetey Gábor vezette államtitkárság feltételül szabta, hogy ennek a módszertannak alkalmasnak kell lennie 1000 MeH-vezető, illetve 5300 köztisztviselő munkakörelemzésének és -értékelésének az elvégzésére, ráadásul „informatikai támogatással” együtt. Az egyszerűsített eljárást a Hay Group Kft. és a Telkes Tanácsadó Zrt. nyerte meg, és munkájukért több mint 115 millió forintot tehetnek majd zsebre.
A másik, szintén egyszerűsített közbeszerzési eljárás három részből állt: a minisztériumok és a kancellária közel ezer vezetőjének tréningeztetéséből, a több mint ötezer köztisztviselő oktatásából, illetve az úgynevezett 360 fokos teljesítményértékelés elkészítéséből. (Utóbbi lényege, hogy a hagyományos, hierarchiára épülő értékeléssel szemben nemcsak a felettes értékel, hanem a beosztottak is értékelik a vezető és egymás teljesítményét.) A három részfeladatból kettőt a Develor Tanácsadó Zrt. nyert meg, egyet a Flow Consulting Kft.
A két cég mintegy 93 millió forintot kap majd a feladatok elvégzéséért. A Szetey Gábor vezette kormányzati személyügyi államtitkárság nem a legolcsóbb, hanem az összességében legelőnyösebb ajánlatokat tevő társaságokat hozta ki győztesnek. Így fordulhatott elő, hogy a vezetők tréningeztetésére kiírt részteljesítést a Develor Zrt. nyerte meg 31 millió forintos ajánlatával, holott érkezett ennél lényegesen olcsóbb, 24,3 millió forintos ajánlat is. Érdekesség, hogy a Kormányszóvivői Irodán még a közbeszerzési eljárás lezárulta előtt nem kívánták elárulni, mennyi pénz áll rendelkezésre a programra, mondván: így érhetik el a legkedvezőbb ajánlatot. Amenynyiben a „kedvezőség” alatt az olcsóságot értették, akkor ezt a kritériumot nem sikerült teljesíteni. A szóvivői iroda tájékoztatása szerint a vezetői stílusváltás felgyorsítását elősegítő továbbképzési programokról van szó, amelyek célja „olyan egységes, integrált, stratégiai emberierőforrás-menedzsmentrendszer kiépítése, amely megteremti a lehetőségét a változásokra nyitott, versenyképes közigazgatás fokozatos kialakításának”. A két tender annak a „komplex humánfejlesztési programnak” a része, amelyet Szetey Gábor még tavaly hirdetett meg, és amelyet a kormány elfogadott – emlékeztetett a szóvivői iroda. A továbbképzéseken a minisztériumok vezetői (osztályvezetőtől a szakállamtitkárig) vesznek majd részt, a teljesítményértékeléssel kapcsolatos ismereteket pedig a tárcáknál dolgozó közalkalmazottak szívhatják magukba.
A vezetőképzés és a teljesítményértékelés gondolata a Latin-Amerikából Magyarországra csábított Szetey Gábor fejéből pattant ki, aki korábban azzal az ötletével vált ismertté, hogy a jól teljesítő minisztériumi köztisztviselők együtt reggelizhetnek tárcavezetőjükkel. A nevéhez fűződik a Változás nagykövetei címet viselő program is, amelyet a közelmúltban hirdettek meg, és amely az „élhetőbb, jobb” közigazgatás megteremtését célozza. Ennek érdekében köztisztviselői klubot, illetve olyan társkereső portált hoztak létre, amelyen keresztül a közigazgatásban dolgozók jobban megismerhetik egymást. Szetey Gábornak mindemellett arra is jut ideje, hogy rendezvényeket, szilveszteri üdüléseket szervezzen a kormányzati dolgozóknak.
Paraván milliókért. Több mint ötmillió forintot költött a kormányszóvivői tájékoztatók helyszínének részleges megújítására a kormányzat – közölte tegnap Daróczi Dávid. A kormányszóvivő közölte: a munkát az ACG HEY Kft. végezte el. Ebből az összegből kicserélték a hátsó paravánt, a pulpitust és a technikai eszközöket. Ugyanakkor a tegnapi kormányszóvivői tájékoztató technikai problémák miatt ötperces késéssel kezdődött. Az említett ACG HEY Kft.-t bízta meg egyébként korábban a Miniszterelnöki Hivatal a reklámügynökségi feladatok ellátásával, amelyet a cég a Media Machine Kft.-vel karöltve végez 90 millió forintért.
A konzervatív frankfurti napilapban Reinhard Olt Kormányzati negyed barátoknak című, Budapesten nagy építkezés közeleg – és az ellenzék korrupciót szimatol alcímű cikkében foglalkozik a kormányzati negyed ügyével.
A Gyurcsány-kormány Budapesten kormányzati negyedet kíván építeni. A 17 benyújtott projektből egy nemzetközi összetételű zsűri 33 magyar és 5 japán építész elképzelését választotta: a Nyugati pályaudvarnál egy 30 hektáros területen egy 400 méter hosszú 30 méter magas acél- és üvegkomplexust kívánnak felépíteni. E módon 25 év alatt 140 milliárd forintot spórolnának meg, ami majdnem megfelelne az épületkomplexum teljes tervezett, 142,5 milliárdos befektetési költségeknek - idézi a lap a magyar kormány álláspontját.
Az új kormányzati negyed PPP megoldásban épülne, a magánbefektető 25 évre – ennyi ideig béreli a kabinet a komplexumot, utána megvásárolhatja – biztosítja a szolgáltatások egy részét. Az építkezésnek és a minisztériumok költözésének 2009 végéig be kell befejeződnie. A kormány azzal érvel, hogy a kamatmegtakarítások alacsonyabbak lesznek, mint becsléseik szerint az irodák bérleti díjai.
A polgári ellenzék a szocialista kormány teljes elképzelését elveti. Ők azt az álláspontot képviselik, ez az állami nagyberuházás felesleges, mert túl drága a kemény megszorítások idején. Az állam pénzügyi helyzete nem tesz lehetővé egy ilyen befektetést. A magyaroknak vizitdíjat, kórházi napidíjat és tandíjat kell fizetniük, hogy ezzel az új arisztokrácia szocialisták vezette kormánya új irodákba költözhessen.
A takarékossági hatást is vitatja az ellenzék, ezen túl azzal gyanúsítja a kormányt, hogy miként azt korábbi PPP beruházásoknál is tette, előnyben részesít bizonyos magánbefektetőket. S tényleg a nagyberuházást már az építkezés megkezdése előtt az uram-bátyám üzlet, valamint a korrupció gyanúja szaga lengi körül. A Heti Válasz adatai szerint az Új kormányzati negyed projekt legtöbb felügyelő-bizottsági tagja Gyurcsány Ferencnek, illetve a titkosszolgálatokat felügyelő Szilvásy Györgynek vagy személyes lekötelezettje, vagy társtulajdonosa Gyurcsány és Szilvásy cégeinek.
Guernsey szigetén jegyezték be az Ablon Group Limitedet, amelyhez a Magyar Posta Zrt. irodaház-bérleti tenderét elnyerő Globál Immo Kft. is tartozik. A szigeten nincs forgalmi adó, társasági adó, és kedvezőek a jövedelemadó-százalékok is, így elsősorban adóparadicsomként, banki és finanszírozási központként funkcionál, jelentős bevételeket hozva az ott élő embereknek. A posta havonta százmillió forintot fizet, hogy a Népfürdő utcai Gateway Business Centerben béreljen 23 ezer négyzetméternyi területet. Mivel a szerződés legalább 2017 végéig szól, a bérlésre fordított összeg eléri a 12 milliárd forintot.
Nem ertelek. Egyaltalan nem ertesz ezek szerint a szoftverekhez. A z arak korrektek, kb ennyibe szoktak kerulni. Mar ha egy megbizhato es jo nevu mernokkel dolgoztatsz. Van olcsobb is persze, de a minoseg itt is sokat szamit. Raadasul a megirt programokat jobb ha az frissiti, aki irta, o latja at a sajat rendszeret.
A pécsi önkormányzat mintegy 140 millió forintot költött hóeltakarításra a 2006/2007-es téli szezonban, annak ellenére, hogy a tél gyakorlatilag hómentes volt – írta hétfőn az Új Dunántúli Napló.
A lap tudomására jutott információk szerint a városi vagyonkezelő 2005-ben kötött szerződést a kivitelezővel, mely vállalta, hogy tíz éven át, szezononként mintegy 118,6 millió forint plusz áfa összegért végzi a baranyai megyeszékhely útjainak hóekézését és síkosságtól való mentesítését.
A cikk írója szerint a kifizetés jogossága nem kérdőjelezhető meg, de felvetődik, nem volt-e könnyelmű a város, amikor olyan szerződést kötött, amelynek értelmében 2014-ig akkor is kifizet a munkáért másfél milliárd forintot, ha egyáltalán nem esik hó.
A Pécsnél nagyobb lélekszámú Miskolc ugyanebben a téli szezonban mindössze 47 millió forintot költött hóeltakarításra. Ezt a pénzt szóróanyag vásárlására és a készenlétben állás díjainak fedezésére fordították – olvasható a baranyai napilapban.
Újabb és újabb jól fizető megbízásokhoz és pozíciókhoz jutnak a balliberális kormányzattól Gyurcsány Ferenc jelenlegi és korábbi cégtársai, KISZ-es ismerősei. Lapunk megtudta: a miniszterelnök cégeiben korábban fontos szerepet betöltő Rákosi Ferenc, illetve Honti Pál érdekeltsége ismét közpénzekhez jutott. A közös pont náluk is a miniszterelnök cége: az Altus.
Bár az üvegzsebtörvény értelmében a minisztériumok honlapján csak az ötmillió forintot meghaladó értékű szerződésekről kell nyilvánosságra hozni alapvető információkat (a megállapodás tárgyát, értékét, időtartamát), lapunk kérésére a Kormányszóvivői Iroda megküldte az előző három évben a kancellária által kötött, ötmillió forint alatti szerződések listáját. Ebből egyebek mellett kiderült: ismét közpénzekhez jutott a Gyurcsány Ferenc cégbirodalmában korábban szerepet vállaló Honti Pál egyik érdekeltsége, a Mimóza Kommunikációs Kft. és Rákosi Ferenc. A Mimóza kommunikációs koordinációt segítő szoftver technológiájának kidolgozásáért és üzembe helyezéséért néhány hónapja vehetett fel csaknem kétmillió forintot a Miniszterelnöki Hivataltól (MeH).
Nevével ellentétben a Mimóza nem fél az állami megbízásoktól, és amint arról korábban beszámoltunk, 2003 szeptemberében 6,25 millió forintot nyertek el a munkaügyi tárcához tartozó Nemzeti Felnőttképzési Intézet (NFI) pályázatán. Honti Pál másik érdekeltsége, a Coedu Távoktatási Kft. az NFI egy másik pályázatán 15 millió forintot kapott, illetve a már megszűnt informatikai tárcától 6,2 millió forinthoz jutott széles sávú e-learning tananyagfejlesztésért 2005-ben. Honti Pálról azt érdemes tudni, hogy négy Gyurcsány-cégben is megfordult: az Altusnak igazgatósági és felügyelőbizottsági tagja, az Agóra Marketing Kft.-nek és a Partagas Management Kft.-nek ügyvezetője, továbbá az akkor még Gyurcsány érdekeltségébe tartozó Perfekt Rt.-nek marketingigazgatója volt. Emellett Honti a Gyurcsány által a baloldal megújítására létrehozott Amőba szervezetnek jelenleg is kuratóriumi tagja.
A lapunknak elküldött ötmillió forint alatti szerződésekből az is kiderült, hogy Gyurcsány egy másik megbízható embere, Rákosi Ferenc is jelentős megbízásokat kapott az elmúlt esztendőkben a MeH-től. Például 2005-ben jogi szakvélemények készítéséért nyolc hónapi munkáért kétmillió forintot, míg tavaly hasonló feladatért hat hónap alatt közel 1,6 millió forintot tehetett zsebre. Korábban a Hiller István vezette kulturális tárcától öszszesen csaknem 18 millió forintnyi közpénzt kapott Gyurcsány volt cégtársa. Rákosi újabban a kormányzati negyed területére javaslatot tevő bizottságnak a kancellária által delegált tagja. A Kormányszóvivői Irodán lapunknak elmondták: a már befejeződött bizottsági munkáért Rákosi nem kapott díjazást. Hozzátették: Rákosi Ferenc neve azért nem szerepel az idei szerződések listáján, mert nem szerződéses, hanem közszolgálati jogviszonyban áll a kancelláriával.
Rákosi Ferenc a rendszerváltás előtt a KISZ KB egyetemi osztályának vezetőhelyettese volt, itt ismerkedett meg Gyurcsány Ferenccel és Szilvásy Györggyel. A kapcsolat gyümölcsözőnek bizonyult, hiszen Rákosi a kilencvenes években előbb a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkárává előlépő Szilvásy közvetlen munkatársa lett, majd az Altusban és a Gyurcsány által már értékesített Perfekt Rt.-ben is felügyelőbizottsági tagságot kapott.
Ismert, Honti Pál és Rákosi Ferenc mellett maga Szilvásy György jelenlegi tárca nélküli miniszter is megfordult az Altusban 1998 és 2000 között mint igazgató. Arról is beszámoltunk, hogy a gyurcsányi cégbirodalom zászlóshajójának tekinthető Altusban a mai napig felügyelőbizottsági tag Antalóczi Zoltán, akit Gyurcsány még sportminiszterként a Nemzeti Sporthivatal irodavezetőjévé nevezett ki.
Mégis a hévízi gyógyfürdő egyik vezetője lett Horváth Ágnes egészségügyi miniszter élettársának apja, Papp Péter. A HírTV Célpont című műsorában már az év elején beszámolt arról, hogy sajtóhírek szerint a tárcavezető apósjelöltje az egyik esélyes a fürdő megüresedett igazgatói posztjára.
A Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház Kht. korábbi vezetőjét, Vancsura Miklóst decemberben menesztette indoklás nélkül az akkor még Molnár Lajos vezette egészségügyi tárca és a város képviselő-testülete.
Vancsura addig gyakorlatilag egymaga vezette a fürdőt, utódja, Hegedűs Lajos viszont nemrég három igazgatóhelyettesi posztot is létrehozott, annak ellenére, hogy pénzhiány miatt folyamatosan csúszik a fürdő rekonstrukciója.
Papp Péter, Horváth Ágnes apósjelöltje a gazdasági igazgatóhelyettesi tisztséget tölti be. Vancsura egyébként menesztése után munkaügyi pert indított, amit a közelmúltban jogerősen megnyert - ezért sajtóinformációk szerint 25 millió forintot kaphat a fürdőtől.
Veres János pénzügyminiszter nyírbátori tésztagyárának egyik csarnokát bérli egy olyan cég, amely az üzemeinek fejlesztésére ötmilliárd forintot, munkahelyteremtésre pedig egyedi kormánydöntéssel 260 millió forintos vissza nem térítendő támogatást kapott az államtól. A dán Coloplast Kft. 15 milliárd forintos beruházást hajt végre Nyírbátorban, ahol a pénzügyminiszter az országgyűlési képviselő.
Nyírbátorban az év utolsó negyedévében új nagyüzemet adhatnak át a dán Coloplast nevű cégnek köszönhetően. A világ egyik legjelentősebb gyógyászati segédeszközöket készítő vállalkozása 15 milliárd forintos beruházással Tatabánya után a szabolcsi városban építi fel a második magyarországi gyárát. Boris Kovacs, a dán cég itteni ügyvezető igazgatója Balla Jánosnéval, Nyírbátor szocialista polgármesterével írta alá a beruházási szerződést. A nagyüzem építési munkálatai januárban kezdődtek el, és a tervek szerint 2007. szeptember 15-én 600 dolgozóval indul meg a termelés. A szabolcsi gyár 2009 végére készül el teljesen, s akkortól várhatóan 1200 embernek ad majd munkát. Egyelőre az üzem szerkezetkész állapotban van, de a munkát már elkezdték egy másik telephelyen. A Coloplast tehát valamilyen oknál fogva nem várta ki gyára szeptemberi átadását, a leendő munkásokat Tatabányára küldte betanítani, majd ezt követően egy nyírbátori üzemcsarnokot bérelt nekik, ahol azonnal hozzákezdhettek a gyógyászati termékek csomagolásához. Az ügy érdekessége, hogy a dán cég éppen a Nyírbátori Tésztaipari Kft.-t találta meg, hogy épületet béreljen a munkálatokhoz. Ennek a társaságnak Veres János pénzügyminiszter a tulajdonosa, aki egyben Nyírbátor szocialista országgyűlési képviselője.
Miközben a cég a pénzügyminiszter tésztagyárában bérel telephelyet, ötmilliárd forint támogatást kapott tatabányai üzemének fejlesztésére és nyírbátori beruházására a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumtól, a tárca beruházásösztönzési célelőirányzatának terhére. A dán társaság ezen kívül idén 260 millió forintos vissza nem térítendő állami támogatásban is részesül munkahelyteremtés címén. Ezt az összeget egyedi kormánydöntéssel fizetik ki idén a Coloplastnak egy olyan keretből, amellyel például a koreai Hankook Tire Kft. gumigyárát is támogatták. Mint ismert, a Hankook, miután állami támogatást kapott munkahelyteremtésre, Koreából is toborozni kezdett dolgozókat az üzemébe. A koreai társaság beruházása kapcsán ráadásul hűtlen kezelés gyanújával nyomozást folytat a Nemzeti Nyomozó Iroda is. A nyírbátori önkormányzatnál tegnap csak Szilvási Juditot, a városfejlesztési iroda munkatársát tudtuk elérni, aki elismerte, hogy a Coloplast a Nyírbátori Tésztaipari Kft.-től bérel egy szerelőcsarnokot, ahová beállítottak egy gépsort is. Mint megtudtuk, a dán cég az önkormányzat művelődési házában is irodát bérel, ahol a humánerőforrás-szervezést, vagyis a felvételi ügyeket intézik. Az ügyben megkerestük a Coloplast magyarországi részlegét is, de sorozatosan elhárítottak bennünket. A Nyírbátori Tésztaipari Kft.-től sem kívántak nyilatkozni lapunknak, így azt sem tudhattuk meg, hogy a Coloplast mennyit fizet a társaságnak a csarnokuk bérletéért. Veres János pénzügyminisztert szintén hiába kerestük telefonon, mert éppen a szabadságát tölti. Pichler Ferenc, a Pénzügyminisztérium sajtófőnöke lapunkkal közölte: a Coloplasttal kötött bérleti megállapodás kapcsán nincs szó összeférhetetlenségről, hiszen Veres nem vesz részt a tésztagyár napi ügyeinek intézésében és az irányításban. Ezt a menedzsment végzi. Azzal kapcsolatban pedig, hogy a Coloplastnak milyen üzleti ügye van Nyírbátorban, a céget kell megkérdezni – tette hozzá a szóvivő. A Coloplast Hungary Kft. egyébként már 2001-ben betelepült Magyarországra, és Tatabányán kezdte meg a termelését, ahol sztóma-, inkontinencia- és sebápolási segédeszközöket gyárt. A tatabányai gyár mára Európa legnagyobb Coloplast gyáregységévé nőtte ki magát több mint 900 ember foglalkoztatásával.
hozzáteszem a jobb oldal sem különb .... ilyen világot élünk ...... ti ne legyetek jobban felháborodva mint a balosok .... de érdekes valahogy mindíg nektek áll feljebb, na de mire fel kicsihuszárok
Két hónapja az Esztergomi Városi Bíróság nem jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Hámori Csabát, egykori KISZ-funkcionáriust. Az MSZP politikusa társával együtt egy éjszakai vadászaton szándékosan emberre fogta vadászfegyverét még 2005 őszén. A sértett kártérítési pert is kilátásba helyezett.
Március 8-án, két héttel a KISZ megalakulásának ötvenedik évfordulója előtt ítélte nem jogerősen tíz hónap, két év felfüggesztett börtönbüntetésre és 150 ezer forint pénzbüntetésre az esztergomi bíróság Hámori Csaba egykori KISZ-funkcionáriust, az MSZP baloldali tömörülés platformjának volt alelnökét – írja a Magyar Hírlap. Vadásztársa azért kapott csak hat hónapos felfüggesztett börtönbüntetést, mert amikor meghallotta a sértettektől, hogy fegyvertelenek, és egy gyerek ül az autójukban, azonnal a vállára akasztotta fegyverét.
Az volna a legfontosabb, hogy Hámori Csaba soha többé ne vehessen vadászfegyvert a kezébe – mondta idősebb Szabó József az első fokú eljárás után, akinek megrendült az egészségi állapota, így a másodfokú határozat megszületése után kártérítési per kezdeményezését fontolgatja.
Szabó szerint minden elismerés megilleti az üggyel foglalkozó ügyészt és az első fokú ítéletet meghozó bírót is, amiért következetesen végigvitték az ügyet, akiknek nem lehetett könnyű dolguk, hiszen a rövid időre az igazságügy-miniszteri megbízást is elvállaló Bárándy Péter volt Hámori Csaba védőügyvédje, míg társát a móri ügyben ismertté vált Kaiser Ede ügyvédje védte – írja a lap.
Mint ismert, 2005 őszén Hámoriék fegyverrel fenyegették meg a Kesztölc határában gazdálkodó Szabó Józsefet. Hámori előbb durván szidalmazni kezdte Szabóékat, amiért megzavarták a vadászatát, majd fegyverét negyven centi távolságból a fegyvertelen idősebb Szabó Józsefre fogta. Közben a sértett fia telefonon értesítette a dorogi rendőrséget, ez később hivatalból veszélyes fenyegetés címén szabálysértési eljárást indított Hámori Csaba és társa ellen.
A rendőrség később hivatalból veszélyes fenyegetés címen szabálysértési eljárást indított Hámori és társa ellen. A bíróság azonban új eljárás lefolytatására visszaküldte az ügyet a rendőrségnek, és a megismételt vizsgálat során derült ki, hogy a veszélyes fenyegetés helyett személyi szabadság megsértése bűntettének gyanúja az indokolt.
Az MSZMP első-, főtitkárai és elnöke, a Politikai Bizottság tagjai 1980 és 1990 között
Első titkár: Kádár János 1956-1985
Főtitkár: Kádár János 1985-1988 Grósz Károly 1988-1989
Elnök: Kádár János 1988-1989 Nyers Rezső 1989
Politikai Bizottság: Kádár János 1956-1988 Gáspár Sándor 1962-1988 Nyers Rezső 1988-1989 Aczél György 1970-1988 Benke Valéria 1970-1985 Németh Károly 1970-1988 Lázár György 1975-1988 Maróthy László 1975-1988 Óvári Miklós 1975-1988 Sarlós István 1975-1987 Havasi Ferenc 1980-1988 Korom Mihály 1980-1985 Losonczi Pál 1980-1987 Méhes Lajos 1980-1985 Grósz Károly 1985-1989 Hámori Csaba 1985-1989 Szabó István 1985-1989 Berecz János 1987-1989 Csehák Judit 1987-1989 Iványi Pál 1988-1989 Lukács János 1988-1989 Németh Miklós 1988-1989 Pozsgay Imre 1988-1989 Tatai Ilona 1988-1989 Jassó Mihály 1989 Vastagh Pál 1989
III. A Központi Bizottság tagjai 1980 és 1990 között (A zárójeles évszám azt jelöli, hogy az illető mettől meddig volt tagja a Központi Bizottságnak. A név mellett feltüntettük a legfontosabb tisztségeket is.)
Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese/az MSZMP KB titkára/az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója (1956-1989) Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke/a Minisztertanács elnökhelyettese/az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke (1962-1985) Antalóczy Albert, az MSZMP Komárom Megyei Bizottságának első titkára (1985-1989) Apáti Nagy Gábor, a nagyszénási Október 6. termelőszövetkezet főállattenyésztője/elnökhelyettese (1980-1989) Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese/az Országgyűlés elnöke (1956-1988) Balogh Mihályné, a Debreceni Ruhagyár pártbizottságának titkára (1975-1985) Barabás János, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára (1989) Baranyai Tibor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára (1985-1989) Bartha Ferenc kereskedelmi minisztériumi államtitkár (1988-1989) Barts Oszkárné, az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának első titkára (1988-1989) Beck Tamás, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke, a Buda-Flax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat vezérigazgatója (1987-1989) Becze Ferenc, a Szekszárdi Húsipari Vállalat csoportvezetője (1988-1989) Benke Valéria, a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának elnöke (1957-1988) Benkei András belügyminiszter (1959-1985) Berecz Frigyes, a Beloiannisz Hiradástechnikai Vállalat vezérigazgatója/ipari miniszter (1980-1989) Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője/az MSZMP KB titkára (1980-1989) Bereczky Gyula, a Magyar Televízió elnöke (1988-1989) Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke (1988-1989) Biszku Béla, az MSZMP KB titkára (1956-1985) Bocsák László, a Novotel Szálloda és a Budapest Kongresszusi Központ igazgatója (1988-1989) Bónyai István, a Volán 4. sz. Vállalat hatvani üzemegységének autófényezője/a Mátra Volán Vállalat telepfenntartó művezetője (1985-1989) Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese (1970-1985) Borbély Gábor, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára/a Népszabadság főszerkesztője (1985-1989) Borbély Sándor, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának első titkára/a Munkásőrség országos parancsnoka (1970-1989) Boros László, a Győr-Sopron megyei Állami Építőipari Vállalat soproni fő-építésvezetőségének művezetője (1988-1989) Brutyó János, az Építőipari szakszervezet titkára/az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke (1956-1987) Burgert Róbert, a Bábolnai Állami Gazdaság vezérigazgatója (1966-1989) Czinege Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese/honvédelmi miniszter (1962-1988) Csáki Csaba, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora (1988-1989) Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese/szociális és egészségügyi miniszter (1985-1989) Csémi Károly honvédelmi minisztériumi államtitkár (1966-1985) Cserháti István, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora (1985-1986) Cservenka Ferencné, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára/az Országgyűlés alelnöke (1957-1988) Csikász Jánosné, a Kecskeméti Konzervgyár műszakvezetője (1988-1989) Dabronaki Gyula, az élelmezésügyi miniszter első helyettese/a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke (1957-1985) Deák Gábor, az MSZMP XIII. Kerületi Bizottságának első titkára/a KISZ KB titkára (1980-1988) Deák László, a Mecseki Ércbányászati Vállalat vájára (1980-1989) Deák Lívia, az MSZMP VII. Kerületi Bizottságának első titkára (1970-1985) Dienes Béla, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. vezérigazgatója (1975-1985) Dobozy Imre, a Magyar Írók Szövetségének elnöke (1975-1985) Dudla József, az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának első titkára (1988-1989) Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke/a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára (1975-1989) Eötvös Pál, a Népszabadság főszerkesztője (1989) Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke (1966-1985) Ernszt Antal, az MSZMP Csepel Vas- és Fémművek Bizottságának első titkára (1980-1985) Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese/pénzügyminiszter (1975-1988) Fehér Lajos, az MSZMP KB titkára/miniszterelnök-helyettes (1956-1985) Fejti György, az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bizottságának első titkára/az MSZMP KB titkára (1985-1989) Fock Jenő miniszterelnök (1956-1989) Fodorné Birgés Katalin, a Szakszervezetek Békés Megyei Tanácsának vezető titkára (1985-1989) Frank Ferenc, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának első titkára (1975-1985) Gábor András, a Tungsam Rt. vezérigazgatója, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke (1989) Gáspár Antalné, a Budapest Finomkötöttárugyár Balassagyarmati Gyáregységének varrónője (1988-1989) Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára (1956-1988) Géczi János, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának első titkára (1975-1988) Gergely István, az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának első titkára/az Országos Vízügyi Hivatal elnöke (1975-1985) Glanz Lászlóné, a felsőszölnöki általános iskola igazgatója (1980-1989) Grósz Károly, az MSZMP Borsod Megyei Bizottságának első titkára/az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára/a Minisztertanács elnöke (1980-1989) Gulyás Sándor, a Hevesi Rákóczi termelőszövetkezet elnöke (1980-1985) Gubicza Ferenc, a balatonfüredi Csopak Tája Termelőszövetkezet elnöke (1985-1989) Gyebróvszky Andrásné, a Habselyem Kötöttárugyár vezérigazgatója (1980-1988) Gyenes András, az MSZMP KB titkára/nagykövet (1980-1985) Győri Imre, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkára/az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának vezetője (1966-1985) Gyöngyösi István, az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára (1975-1988) Gyuricza László, az MSZMP Veszprém Megyei Bizottságának első titkára (1987-1989) Gyuricsku Kálmán, az MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának első titkára (1989) Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára (1988-1989) Hárs István, a Magyar Rádió elnöke (1975-1985) Hart Jánosné, az MSZMP III. Kerületi Bizottságának első titkára (1970-1985) Havasi Ferenc, az MSZMP Komárom Megyei Bizottságának első titkára/az MSZMP KB titkára (1966-1988) Hegymegi István, a Mátészalkai Állami Tangazdaság igazgatója (1975-1985) Herczeg Károly, a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára/a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára/az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának első titkára (1962-1988) Hollán Zsuzsa, az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet főigazgatója/az Országos Vérellátó Szolgálat igazgatója (1975-1985) Hőnig Ferenc, a Jánoshalmai Községi Pártbizottság titkára (1980-1985) Hoós János, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője/az Országos Tervhivatal elnöke (1980-1989) Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár (1985-1989) Horváth Ede, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója (1970-1989) Horváth István, a KISZ KB első titkára/az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkára/az MSZMP KB titkára/belügyminiszter (1975-1989) Horváth József, a Csepel Autógyár szerelő szakmunkása (1980-1989) Horváth József, a Diósgyőri Gépgyár esztergályosa (1980-1985) Horváth László, a Taurus Gumigyár vezérigazgatója/az Országos Tervhivatal elnökhelyettese (1975-1985) Huszár István, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke/a Minisztertanács elnökhelyettese/az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója (1970-1989) Illei György, a Vas megyei Tanács Markusovszky Kórház- és Rendelőintézetének főigazgató-helyettese (1988-1989) Iványi Pál, Budapest Főváros Tanácsának elnöke (1987-1989) Jakab Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkár-helyettese/a belügyminiszter első helyettese/az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője (1962-1985) Jassó Mihály, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára (1988-1989) Jókay Endre, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár szerszámkészítője (1985-1989) Judik István, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének termelőmestere (1988-1989) Juscsák György, a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója (1985-1989) Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára/főtitkára /elnöke (1956-1989) Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke/a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke/az Országgyűlés elnöke (1956-1989) Kamara János belügyminisztériumi államtitkár/belügyminiszter (1980-1988) Kánya Erzsébet, a Székesfehérvári Könnyűfémmű főművezetője (1985-1989) Kapolyi László ipari miniszter (1985-1988) Karakas László, az MSZMP Hajdú Megyei Bizottságának első titkára/az MSZMP KB Pártgazdasági és Ügykezelési osztályának vezetője/munkaügyi miniszter (1966-1988) Kárpáti Ferenc politikai főcsoportfőnök/honvédelmi miniszter (1985-1989) Karvalits Ferenc, az MSZMP Zala Megyei Bizottságának első titkára (1989) Katona Béla, az MSZMP XVIII. Kerületi Bizottságának első titkára (1988-1989) Katona Imre, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára/a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára (1966-1989) Katona István, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának vezetője/az MSZMP KB Irodájának vezetője/a Népszabadság főszerkesztője (1970-1988) Kázsmér János, a Videoton Elektronikai Vállalat vezérigazgatója (1988-1989) Keserü Jánosné könnyűipari miniszter (1975-1985) Kiss István szobrászművész/a Képzőművészeti Főiskola rektora (1975-1989) Kiss Károly, a Szakszervezetek Országos Tanácsának alelnöke/a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára (1956-1985) Kiss Péter, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára (1989) Kiss Sándor, a Győr Megyei Állami Építőipari Vállalat művezetője (1980-1985) Klenovics Imre, az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának első titkára (1985-1989) Koi Tibor, a MÁV Záhonyi Üzemigazgatóságának pályamestere (1988-1989) Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkára (1980-1985) Kornidesz Mihály, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője/a Magyar Televízió elnöke (1980-1988) Korom Mihály, az MSZMP KB titkára/igazságügy-miniszter (1962-1989) Kótai Géza, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője (1985-1989) Kovács Antal, az MSZMP KB ipari, mezőgazdasági és közlekedési osztályának vezetője (1975-1985) Kovács Ferenc, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora (1988-1989) Kovács Imre, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője (1988-1989) Kovács Jenő, az MSZMP KB pártpolitikai osztályának vezetője (1989) Kovács László, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára (1985-1989) Kovács László, a külügyminiszter helyettese (1989) Köveskuti Lajos, a Híradástechnikai Szövetkezet elnöke (1985-1989) Krasznai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára (1988-1989) Kunos Sándor, az Orosházi Mezőgép Vállalat művezetője (1988-1989) Lakos Sándor, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének igazgatója/a Pártélet felelős szerkesztője (1980-1985) Lázár György munkaügyi miniszter/a Minisztertanács elnöke (1970-1988) Lenkei Csaba, a Salgótarjáni Síküveggyár villanyszerelője (1989) Losonczi Pál földművelésügyi miniszter/a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke (1962-1989) Lukács János, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának első titkára/az MSZMP KB titkára (1985-1989) Mádlné Maár Márta, az MSZMP Dunaújvárosi Bizottságának első titkára (1989) Magyar Kálmán, a SOTE pártbizottságának titkára (1988-1989) Major László, az MSZMP KB Irodájának vezetője (1989) Marjai József kereskedelmi miniszter/a Minisztertanács elnökhelyettese (1976-1989) Maróthy László, a KISZ KB első titkára/környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter/a Minisztertanács elnökhelyettese (1975-1989) Márta Ferenc, a szegedi József Attila Tudomány Egyetem Kémiai Intézetének igazgatója/a szegedi József Attila Tudományegyetem rektora/a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára (1970-1985) Medgyessy Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese/pénzügyminiszter (1987-1989) Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottságának első titkára/a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára/a Szakszervezetek Országos Szövetségének főtitkára/az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára (1962-1988) Mód Péter, a Magyar Népköztársaság UNESCO mellett működő állandó képviseletének vezetője (1975-1988) Molnár Magda, a Helikon Kiadó igazgatója (1988-1989) Mórocz Lajos honvédelmi minisztériumi államtitkár (1985-1989) Nagy Imre, a KISZ KB titkára (1988-1989) Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke (1975-1985) Nagy Sándor, a SZOT titkára (1988-1989) Nemes Dezső, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója/az MSZMP KB Politikai Főiskolájának rektora (1956-1985) Németh Károly, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára/az MSZMP KB titkára/az MSZMP főtitkárhelyettese (1957-1988) Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára/a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatója (1957-1989) Oláh István honvédelmi miniszter (1975-1986) Orbán István, az EGIS Gyógyszergyár vezérigazgatója (1988-1989) Ormos Mária, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektora (1988-1989) Osztafi Béla, az Ózdi Kohászati Üzemek főkohásza (1985-1989) Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára (1962-1988) Ördögh Szilveszter író, az Új Írás rovatvezetője (1988-1989) Pál Lénárd, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke/az MSZMP KB titkára/a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatója (1975-1989) Pap János, az MSZMP Veszprém megyei Bizottságának első titkára (1959-1985) Papp Árpád, a Munkásőrség országos parancsnoka (1962-1985) Papp György, a Ganz Villamossági Művek vezérigazgatója; Párdi Imre, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője/az Országos Tervhivatal elnöke (1962-1985) Pataki József, a Dunai Vasmű Kohászati Gyárrészlege Pártbizottságának titkára/az MSZMP az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának első titkára (1970-1985) Perényi János, a szegedi Déri Miksa Gépipari Szakközépiskola igazgatója (1988-1989) Péter János külügyminiszter/az Országgyűlés alelnöke (1966-1988) Petrovszki István, az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője (1987-1989) Pónya József, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazgatója (1985-1989) Pothornyik József, a Nógrádi Szénbányák Vállalat igazgatója (1957-1985) Pozsgay Imre kulturális miniszter/a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára (1980-1989) Prieszol Olga, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára (1980-1985) Puja Frigyes, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője/külügyminiszter (1966-1985) Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter/az MSZMP KB titkára (1962-1985) Rácz Sándor, az MSZMP KB közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetője (1975-1985) Rajki Sándorné, a Gagarin Hőerőmű Vállalat pártbizottságának titkára (1988-1989) Rajnai Sándor, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete (1985-1989) Rényi Péter, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese (1980-1988) Rév Lajos, a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke (1975-1985) Révész Ferenc, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója (1970-1985) Révészné Kéri Anna, a Tungsram Rt. Kaposvári Elektroncsőgyárának csoportvezetője (1988-1989) Rimóczi Sándorné, a Kontakta mezőtúri gyárának csoportvezetője (1988-1989) Romány Pál, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkára/mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter/az MSZMP KB területi gazdaságfejlesztési osztályának vezetője/az MSZMP Politikai Főiskolájának rektora (1970-1989) Sarlós István, a Fővárosi Tanács vb-elnöke/a hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára/a Népszabadság főszerkesztője/az Országgyűlés elnöke (1966-1989) Sikula György, az MSZMP Hajdú-Bihar Megyei Bizottságának első titkára (1980-1988) Somogyi Miklós, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke (1956-1985) Somogyi Sándor, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára (1975-1985) Szabó Borbála, a Martfűi Cipőgyár művezetője (1975-1985) Szabó István, az MSZMP Jászberény Városi Bizottságának első titkára/az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának első titkára (1985-1989) Szabó István, a nádudvardi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke (1962-1989) Szabó József, az MSZMP KB Politikai Főiskolájának rektora (1980-1985) Szakali József, az MSZMP X. Kerületi Bizottságának első titkára/a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke (1975-1988) Szekér Gyula nehézipari miniszter/a Minisztertanács elnökhelyettese (1962-1985) Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára (1975-1985) Szépe Ágnes, a zalaegerszegi Hűtőipari Vállalat minőségi ellenőre (1988-1989) Szépvölgyi Zoltán, Budapest Főváros Tanácsa elnöke (1975-1988) Szilágyi Jánosné, a Biogal Gyógyszergyár laboránsa (1988-1989) Szilágyi Tibor, a Vígszínház művésze (1988-1989) Szlamenicky István, a SZÖVOSZ elnöke (1980-1989) Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára/a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete (1978-1989) Szücs Ferenc, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnökének helyettese (1980-1988) Szücs Isvánné, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára (1975-1988) Takács Imréné, az Ajkai Üveggyár technológusa (1980-1985) Tatai Ilona, a TAURUS Gumiipari Vállalat vezérigazgatója (1987-1989) Tétényi Pál, a Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottságának titkára/az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke (1980-1989) Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese/a Magyar Nemzeti Bank elnöke/pénzügyminiszter (1966-1985) Tőkei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos tanácsadója, a Magyar Tudományos Akadémia Orientalisztikai Munkaközösségének vezetője (1988-1989) Tóthné Kiss Mária, a Nyírbátori Cipőgyár személyzeti vezetője/diszpécsere (1980-1989) Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió elnöke (1956-1988) Trombitás István, a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat vezérigazgatója (1980-1988) Vajda György, a Villamosenergetikai Kutatóintézet igazgatója (1985-1989) Vállai Béláné, az Újpesti Gyapjúszövőgyár pártbizottságának titkára (1980-1985) Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter (1985-1989) Varga Gyula, az MSZMP Zala Megyei Bizottságának első titkára (1966-1985) Varga László, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsának főtitkára (1985-1989) Varga Péter, az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának első titkára/az MSZMP KB közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetője (1975-1988) Várkonyi Péter külügyminiszter/a Népszabadság főszerkesztője/a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke (1975-1889) Vastagh Pál, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkára (1989) Veres József munkaügyi miniszter (1959-1989) Veress Péter külkereskedelmi miniszter (1980-1989) Veszprémi István, a Tatabányai Szénbányák Vállalat vájára (1980-1985) Závodi Imre, a Fejér Megyei Tanács elnöke (1980-1985)
További központi tisztségviselők a nyolcvanas évek végén: Gönci János: a KISZ Központi Bizottságának titkára (1987-1989) Gyurcsány Ferenc: a KISZ KB Egyetemi-Főiskolai Tanácsának elnöke (1988-1989), a KISZ KB titkára (1989), a KISZ jogutódjaként létrejött Demokratikus Magyar Ifjúsági Szövetség alelnöke (1989) Králikné Cser Erzsébet: a Központi bizottság titkára (1988-1989) Szabó György: A KISZ Központi Bizottságának tagja (1988-1989) Szilvásy György: KISZ Központi Bizottságának szóvivője (1989)
II. A Magyar Úttörők Szövetségének egyes vezetői a nyolcvanas években
Ballner Károly, a Csillebérci úttörőtábor vezetője (1974-1985) Bőcs Ferenc, a Pajtás című úttörőlap főszerkesztője (1987) Csizmár Gábor, a budapesti Úttörőelnökség elnöke (1983-1987) Feith Bence országos titkár (1979-1981) Friss Péter titkár 1986-tól Germánné Vastag Györgyi főtitkár (1988-1989) Görözdi György főtitkár (1990) Gy. Németh Erzsébet, a Budapesti Úttörőelnökség titkára (1988-1989) Halász Etelka, a budapesti Úttörőelnökség elnöke (1988-1989) Haraszti István, a Központi Bizottság titkára (1979-1981) Horváth Mihály, az Úttörővezető, majd a Pajtás című lap főszerkesztője (1987-1987) Jani Gabriella, a Kisdobos című lap főszerkesztője (1985-1989) Kelemen Sándor, a Kisdobos című lap főszerkesztője (1971-1985) Kőhalmi László, a Csillebérci úttörőtábor vezetője (1986-1990) László Anikó titkár (1989) Molnárné Kozma Erzsébet országos titkár (1971-1981) Mrázik Mária titkár 1986-tól Nádházi Lajos, a zánkai úttörőtábor vezetője (1972-1984) Rakó József, az Iránytű című úttörőlap főszerkesztője (1982-1989) Somos Ágnes, a Pajtás című úttörőlap főszerkesztője (1978-1987) Sörös Erzsébet, az Úttörővezető című lap főszerkesztője (1987-1989) Szabó Imre, az Úttörőközpont pártalapszervezetének titkára (1985-1987) Szűcs Istvánné főtitkár (1974-1981) Tóth József titkár 1986-tól Varga László főtitkár (1981-1988) Wolford Sándor, a zánkai úttörőtábor vezetője (1984-1990) Záhonyi Ede, az Úttörővezető című lap főszerkesztője (1962-1982)
Jaj de szellemes, igazi proli humor. Mindenesetre ha beírod a keresőbe, csak ebben a topikban sok szép történetet találsz az úttörőszövetség ugyes kis pártaparátcsikjairól, és viselt dolgaikról.
Miniszterelnöki megbízottként az a Görözdi György felel a kormányzati negyed felépítéséért, aki nem is olyan régen az úszó Európa Bajnokság elõkészítéséért volt felelõs. A Kormányszóvivõi Iroda nem kívánta kommentálni, hogy miért a késéseirõl elhíresült projekt korábbi vezetõjére bízták a feladatot.
Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének! Nyomtatható változat hirdetés
Görözdi György felel néhány hónapja a kormányzati negyed megvalósulásáért, mint miniszterelnöki megbízott.
Nem társadalmi munkás
Bár a megbízottnak irodája van a Kincstári Vagyoni Igazgatóság Zoltán utcai épületében, azaz lényegében fõállásban menedzseli a projektet, mind a kormányzati negyed kommunikátora, mind pedig a Kormányszóvivõi Iroda azt állítja, Görözdi nem kap juttatást miniszterelnöki megbízottként. Láng Balázs kommunikációs vezetõ többszöri kérdésünkre is azt hangoztatta, hogy Görözdinek miniszterelnöki megbízottként nincsen jövedelme.
Kiderült azonban, hogy lényegében ugyanazon a feladatok ellátásáért a KVI projektvezetõjeként viszont van fizetése. Amikor kérdeztünk Láng Balázsnál írásban azt reagálta, hogy Görözdi közalkalmazott és "G11-es a besorolása".
Az úszó-Eb-n Görözdi leszereplt Ugyanakkor többen furcsállják, hogy a kormányzati gigaprojektet épp Görözdire bízták, hiszen legutóbbi szereplése nem volt sikersztori. Ő volt az úszó Európa-bajnokság megvalósulásáért felelõs miniszteri biztos. Az úszó-Eb pedig csoda, hogy megvalósult, hiszen jelentõsen késett a Margitszigeten kialakított Széchy Tamás uszoda, a nagyközönség pedig a mai napig nem látogathatja. A mostani ígérvény szerint május 15-én nyílik meg az új uszodarész. Mint emlékezetes, elõször a Lágymányosi félkész uszodát szemelték ki Eb-helyszínként, erre 7,8 milliárd forintot el is különítettek, a pénznek azonban nyoma veszett a Draskovics-csomag eredményeképpen.
Ekkor határozták el, hogy a Margitszigeten legyen az Eb helyszíne, a kormány azonban elõször döntött, és csak ezt követõen kezdõdött a huza-vona. Zöldszervezetek ugyanis tiltakoztak a tervezett fakivágások ellen, sõt jó ideig a zöldhatóságok is ellenálltak a beruházásnak. Eleinte úgy tervezték, aqz ifjúsági Eb-nek is a margitszigeti létesítmény ad otthont, végül a Széchy Tamás uszoda csak a nagy Eb elõtt nem sokkal készült el, az ifjúsági versenyt a Komjádi Uszodába szervezték meg. A csúszásoknak persze nem lett felelõse, a hivatalok emlékeiben pedig a siker maradt meg, holott például a drága belépõjegyek a kutyának se kellettek.
Az úszó Eb-vel kapcsolatos kérdéseinkre Láng Balázs kommunikációs vezetõ kifejetette: "Ön minõsítheti bárhogy, akár fiaskónak is, csak tartsa tiszteletben azon sportbarátok, szurkolók véleményét is, akik számára egy nagyon sikeres sporteseményként vált emlékezetessé a rendezvény. A sportuszoda határidõre elkészült, mind az építész, mind sportszakmai fórumok elismerése mellett, az úszó-Eb pedig a vártnál is jobban sikerült, fiaskóról tehát szó nincs".
(Görözdi kinevezését az ellenzék is bírálta, de nem szakmai okokból. A kritikák állampárti múltját emlegetik fel, Görözdi ugyanis a Magyar Úttörõszövetség titkára volt. A Heti Válasz szerint innen eredztethetõ kíváló személyes kapcsolata Szilvásy György kancelláriaminiszterrel.)
Gál Zoltán, az Országgyűlés 1994-1998 közti MSZP-s proli elnöke (a Házelnök csengője helyett igazi bunkóként a ragacsos kiskanalával kocogtatta a koszos kávéscsészéjét) 1988-ban belügyminiszter-helyettes volt. Ebbéli minőségében adott utasítást 1988. október 23-án, hogy a motoros rendőrök a tüntetők közé hajtsanak. Ma "modern európai szociáldemokrata", fia pedig a 2002-es választás MSZP-s miniszterelnök-jelöltjének, Medgyessy Péternek (róla is lesz szó később...) a kabinetfőnöke.
Még az adatok sem stimmelnek a kormány EU-programjában 2007. március 19. 12:36
Nem, vagy nem teljesen alátámasztható – értékeli egy független szakértői elemzés a kormány Új Magyarország Vidékfejlesztési Programját. Az európai uniós agrárfejlesztési források felhasználásáról szóló program keretében a kormányzat 1500 milliárd forintot remél elkölteni. Alaposan lehúzza az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programot a Pricewaterhouse Coopers által készített elemzés, amelyet az Európai Unió elvárásai miatt kellett mellékelni a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által készített dokumentumhoz.
A nemzetközi elemző cég szerint az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) – amelynek keretében 1500 milliárd forintot remél elosztani a kormány uniós forrásból – nem az EU által kért módszertannal készült, hanem a régi szocialista hagyomány alapján állították össze. Ennek eredménye a Pricewaterhouse szerint, hogy a program nem mindig alkalmas a tényleges fejlesztési szükségletek megalapozására, az erősségek, vagy éppen gyengeségek, illetve a legfontosabb, a fejlődési potenciál jellemzésére.
Még nagyobb gond az elemzők szerint, hogy a minisztériumi anyagban szereplő adatok zömmel már nem aktuálisak, frissítésükre, illetve kiegészítésükre lenne szükség. „A helyzetelemzés általában véve nem, illetve alig tartalmaz nemzetközi összehasonlítást. Ennek hiányában nem világos, hogy az adott fő témák terén elmaradásról van-e szó, ennek mi a mértéke, illetve ennek elemzése során sem tudunk objektív képet kapni arról, hogy a feltárt okok és mozgatórugók erősséget vagy gyengeséget jelentenek-e inkább?” – olvasható a Pricewaterhouse tanulmányában.
Ennek eredménye az elemzők szerint, hogy az ÚMVP-ben szereplő helyzetleírás nem, vagy csak korlátozottan támasztja alá azokat a kulcsterületeket, amelyeken a kormány fejleszteni szeretne. Sőt „számszerűsíthető és kutatott, elemzett területeken sincsenek háttértanulmányokra, kimutatásokra, a tervezők által hozzáférhető további adatokra történő hivatkozások” – írják.
Az elemzést és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Tervet egyébként a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) hozta nyilvánosságra honlapján.
Milliárdos biogáztámogatások és a klárafalvi kistigris Bio-Energia Centruma.
* Bodoky Tamás
2007. január 30., kedd 1:13
Bár a támogatási igény sokszorosa a megítélt keretnek, az elmúlt két évben a megújuló energiaforrások kutatás-fejlesztésére szétosztott nagyjából négymilliárd forint vissza nem térítendő támogatás jelentős részét egy több szempontból is figyelemreméltó konzorcium nyerte el az NKTH pályázatain. A konzorciumot olyan nevek jelzik, mint Nagy Imre, a KISZ utolsó első titkára, Kovács Kornél professzor, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője, és Németh Sándor, a milliárdos áfacsalással gyanúsított makói nagyvállalkozó.
Pert nyert a TASZ a Pénzügyminisztériummal szemben 2007. február 15. 16:11 MNO Jogerősen pert nyert a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet a Pénzügyminisztériummal (PM) szemben; így a tárcának közölnie kell, a tavalyi költségvetés féléves adataiban mi növelte 100 milliárd forinttal a hiányt - erről maga a TASZ tájékoztatta csütörtökön az MTI-t.
A hírtévéből megismert néni biztosan esernyővel veri a fejét, miközben Lendvai Ildikót megszégyenítő fejhangon kéri tőle számon, hogyaszongya mit attaaa tarjaaaanak, mit attaaaa, a kurva anyaaadat!?[/a]
2007. február 27. 16:01 Lemondott egy szocialista önkormányzati képviselő Salgótarjánban, miután egy ellenőrzés súlyos szabálytalanságokat tárt fel az általa vezetett intézménynél - tájékoztatott a város polgármestere kedden. Karakasev Anna szocialista képviselő, a közgyűlés pénzügyi bizottságának elnöke főállásban az Oktatási Intézmények Gazdasági Szolgálatának (OIGSZ) vezetője volt.
A képviselő azt követően mondott le vezetői megbízásáról, közalkalmazotti jogviszonyáról, majd közgyűlési mandátumáról is, hogy egy vizsgálat kiderítette: több ponton megsértette a számviteli fegyelmet és a pénzügyi előírásokat - írta közleményében Székyné Sztrémi Melinda, a Fidesz-KDNP többségű önkormányzat vezetője.
Hozzátette: további vizsgálatok fogják eldönteni, hogy tesznek-e az ügyben rendőrségi feljelentést.
A polgármester kitért rá: az OIGSZ-on belüli vizsgálat még nem zárult le, és nem egyedi esetről van szó.
"Sajnos alapos a gyanúnk, hogy az elkövetkező időszakban még hasonló ügyekkel fogunk találkozni, és minden feltárt esetben megtesszük a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy tisztázott és törvényes legyen a város működése" - fogalmazott.
A szocialista politikus 1994-től dolgozott Salgótarján közgyűlésében, az előző ciklusban a pénzügyi bizottság elnöke, és az MSZP-frakció vezetője volt.
Karakasev Anna a Nógrád Megyei Hírlap keddi számában azt nyilatkozta: tény, hogy személyesen hozott olyan döntést, mellyel vétett a pénzügyi előírások ellen.
A képviselő listán szerzett mandátumot, így a listán a következő helyen szereplő MSZP-s jelölt lép a helyére. A közgyűlés képviselőcsoportjai egyeztetést folytatnak majd az új pénzügyi bizottsági elnök személyéről.
