:) lusta vagyok visszakeresni, de ígérem, a következő alkalommal idecitálom neked válaszként az adott posztodra, márha értesítést kapsz a leadott válaszról.
Zenekarból meg szerintem sok volt mindig is, az internet ahoz adott teret, hogy akit érdekel az ilyesmi, könnyebben rájuk akadjon. Épp a minap mesélte egy haverom, hogy a Lukács elmondása szerint annak idején leszervezték a turnét, aztán két héttel a koncertek előtt wartburggal körbeszántották az országot, és egy-két nap alatt kiplakátoltak mindenütt. Na ilyet ma ki csinálna meg? :)
Rendesen felpörgött a fórum basszus, és úgy tűnik tényleg a Hajas-féle a "kritika" miatt. Sokmindenhez szeretnék hozzászólni, de kurvára nincs időm mostanában a gép előtt ülni órákig, szóval csak annyit írnék, hogy köszi, és sok puszi mindenkinek, és az elmaradt mailekre igyekszem válaszolni.
Sajnos a szombati szolnoki koncert elmarad szervezési gondok miatt.
Az új klipünk meg elvileg jövő héten már fent lesz a neten. Na asszem az miatt tényleg sok fikát fogunk kapni:-).
Amúgy szerintem sokan félreértik ezt az egészet. Nagyon nem azért csináljuk így a zenekart(pl:klipek, zene etc.), hogy direkt nehogy többen megismerjék, meg hogy csakis az underground-beavatottak zenekara maradjunk, hanem azért, mert nekünk így tetszik. Én például nagy horrorfilm-rajongó vagyok, és emiatt ilyenek a klipek, meg ezt a zenét szeretjük, nem mondom, hogy jobb és vagy rosszabb, mint más, de amit Pali is írt, ezt érezzük tökéletesnek(ez most nyilván nem azt jelenti, hogy egy beképzelt fasz vagyok, és kurvajónak hiszem magunkat...de ez már ki lett tárgyalva...). Szóval mi úgy toljuk a zenekart, hogy kurvára leszarjuk, hogy mit várnak mások, meg, hogy mivel lehetnénk sikeresebbek. Nyilván ebben a helyzetben is csak azon voltam/voltunk kiakadva, hogy ha már ennyi energiát fektettünk egy lemez elkészítésébe, akkor a "szakíró" legalább egy századnyit fektessen már bele, amikor megírja a kritikáját. Szóval nem ez a "nem esett hasra" dolog van itt.
Amúgy meg nem vagyok annyira rinyálós fajta, de évente egyszer-kétszer eldurran az agyam ezek miatt a bődületes geciségek miatt, amik itt(underground) mennek. Mostanában meg túl sokat is foglalkoztam a zenekarral (pl. turnészervezés, promóció), de tényleg annyit, hogy már a munkám és a szabadidőm rovására ment a végén, és emiatt is vagyok jóval érzékenyebb mindenre mostanság. De megfogadtam , hogy visszaveszek jócskán akár a netezésből is, mert egyszerűen nem marad időm élni:-).
A legviccesebb kritikák különben azok, mikor azzal jönnek a szakértők, hogy ez meg ez a zenekart ezt és ezt akarja utánozni. Ezek baromi rosszul tudnak esni. Én komolyan úgy gondolom, hogy a zenekarok 99%-a nem úgy áll neki, még a legelcsépeltebbek sem, hogy "na most másoljuk le faszán a toolt/iron maident/madonnát/karelgottot/stb höhö és kurva jó lesz, megszedjük magunkat". Ez legfeljebb menedzseri gondolkodás, és eszerint sajnos a kritikaírók egy része is inkább ezt a világlátást osztja, nem a zenerajongóét. A másik baj, hogy az Angerteát kb úgy állítják már be, néha még azok is, akik szeretik, mintha valami annyira elvont zene volna, hogy direkt elriasztják a hallgatókat. Ez nem igaz, főleg nem az új lemezre, amin pl. sokkal több dallamos (ez a szó is már milyen égőn hangzik manapság:)), ének van fogódzónak, csak mondjuk nem a legunalmasabb pop akkordmenetekre, és nem olyan, amikre rá lehet írni, hogy "fogós" "ultramelodikus" meg nem tudom milyen hülyeségek vannak még divatban. A zene meg eddig is csak azt riasztotta el, akinek a négynegyedes bólogatásig terjed az agya. A másik probléma, hogy hála a rokkörökéselpusztíthatatlan zenekaroknak, magyar előadóktól metalt hallgatni alapból égőnek tűnik elsőre, hiszen az istenadta gimnazista:) rögtön acélszívekre asszociál...én is csak kb. 3 éve kezdtem el felfedezni a zsír magyar zenekarokat, de van pár ismerősöm, akik még mindig alapból kikötik, hogy a magyar rockzene csak szar lehet, és ilyen médiaháttérrel nem is csoda. Így aztán maradnak a menő amerikai experimentálprogresszív zenekarok (amik persze kurvajók), amikre ráadásul a kritikus bácsik és nénik is elégedetten bólogatnak. Bár most már úgy látszik, javul a helyzet. Ja és én sem faszt szerettem volna szopni és nem is bérelt fel a zenekar.:)
hát nekem ehhez már nincs kedvem hozzászólni, szörnyű volt olvasni, hogy mennyire elbeszéltek egymás mellett néha :)) de azé szopom a faszt az angertea-nek, mer ottvagyok az 50 emberben jeeeeeeee nagytapsot a rajongótábornak!!
visszakanyarodnék egy kicsit, bocsánat: a „klasszikus” kritika fölött valóban ugyanannyira eljárt az idő, mint egy csomó más újságírói műfaj fölött, (tárca, vagy KROKI, istenem), ráadásul olyan régen, hogy ha nem vagy esztétika-szakos, (vagyis jó esetben) soha nem kell ilyesmit olvasnod vagy írnod. viszont.
az már tehetség, fogalmazókészség, szókincs és műfaji kompetencia kérdése, hogy valaki képes legyen egy „egy bekezdésben (aminek a fele lefutott biográfiai és előző albumos körök) ledarálom, hogy nagyjából miről szól a téma” jellegű írásban megmutatni egy adott mű értékeit, mert igenis meg lehet csinálni. max. háromezer, háromezerötszáz karakterben a vonatkozó, egyébként általánba kikerülhetetlen bio-körökkel, viszonyítási pontokkal együtt el kell tudni mondani egy lemez lényegét érthetően, a saját, (szubjektív) értékítéleteddel együtt, hogy onnantól kezdve a kritika/ajánló olvasója megkapja azt a képet róla, amely alapján eldönti, hogy meghallgatja-e, avagy sem.
ezzel a karakterszámmal egyébként direkt fölélőttem, hiszen sok helyen ennél kevesebből dolgoznak, lásd a réges-régi hammer sokkoló extráit, a kétmondatos lemezajánlókkal: jó részük még mai szemmel is helytálló és érthető.
végezetül: véletlenül sem akarlak megbántani ezzel, de ha a te és a hajas írását hasonlítjuk össze, szigorúan, mint írásokat: én pusztán annyi különbséget látok a kettő között, hogy ő gyakorlatilag fél hallgatás után, míg te rendesen kivesézve-megemésztve készítetted el. stilisztikai szempontból viszont a tiéd semennyivel sem jobb, túlírt és modoros, (az olyanokkal, hogy „nagyon fancy” meg az „angertea memorable moment-jei” pl. különösen nem tudok mit kezdeni: viccnek nagyon rosszak, komolyan pedig nem vehetőek). értem én, hogy kimondottan rajongói ömlengésnek készült, azt pedig konkrétan tudom, hogy te ennél sokkal többet tudsz, ugyanakkor pont ez az a helyzet, amikor a kevesebb több.
Mindenesetre mikor kétszáz év múlva lombikban rakják össze a gyereket és számítógéppel megtervezheted milyen hosszú fasza legyen, akkor is lesz köztük rangsor, és akkor is meg fogják ítélni. Egyébként a nevelés egy élethosszig tartó dalírás semmi más.
maradjunk a teánál, együtt vannak már tizenakárhány éve, csinálják amit csinálnak, nyelnek szart, kapnak jókat, s a lényeg, hogy eléggé nagyfiúk (ahogy minden más zenekar tagjai is) már ahhoz, hogy eldöntsék, mit hogyan vesznek le...nem hiszem, hogy érdemes példákat keresni olyan esetekre, mikor egy együttes tagjai olvasnak egy kedvező írást magukról, s annak hatására csinálnak egy olyan lemezt, amit nem ért a közönség, vagy simán csak rossz...bár ezt rövidebben alant megfogalmaztam...
:))) nem, pont a lényeg nincs benne. a gyerek egy tőled különálló lény, még ha te is csináltad, és te neveled. a megszülés más, mint a nevelés. a mű nem áll külön tőled, bár azonnal külön életet kezd élni, ahogy kiadod a kezedből, és már nem befolyásolhatod. viszont, éppen ezért, ha nem érzed tökéletesnek, akkor mi értleme van egyáltalán kiadni akezdből?
De épp erről beszélek. Hogy ezt az (ön)megítélést befolyásolja rossz irányba egy ilyen kritika. Teszem azt van egy gyereked (persze ezt sem tudom milyen érzés, mivel nem vagyok szülő, de ha már ilyen pátoszos vagy maradjunk a megszült dal párhuzamnál), de sejtem, ha világra jön ő a legszebb, a legokosabb számodra stb. De aztán látod a hibáit is, ha beadod egy suliba (vö. kritika alá veted) próbálsz erősebb iskolát választani, ahol nem kap minden feleletére ötöst mert a többi gyerek még nála is butább. Aztán, bár igaz, hogy ott ő lesz az eminens (ami szintén szülhet ellenérzést) de az életben szart sem ér vele és jobban jár ha meg van neki mondva, hogy ő bizony közepes tanuló és e szerint lép tovább. Neked továbbra is ő a legkedvesebb meg mit tudom én, de a esélyeit, kvalitásait, lehetőségeit jobban látod, és ő maga is jobban látja majd. Persze a magyar iskolarendszer miatt ez sántító hasonlat, de a lényeg benne van.
"...van itt egy zenekar, aki körül valami furcsa andergrand hájp van mostanság..."
Ez az Angertea lenne? Szerintem ez hülyeség. Ha egy 13 éves zenekar három lemez után kap valamivel nagyobb figyelmet a semminél, az még kibaszottul nem "hájp".
