A mai ünnep alkalmából azt javaslom, végezzünk el egy összehasonlítást, talán párhuzamos életrajzoknak is nevezhetnénk, legalábbis az életrajz egy pontjáig...
Nagy Imréről és Horn Gyuláról van szó.
a felvetésem iránti rokonszenved megtisztelő, de érdemes talán megfontolni azt is, hogy az [összehasonlítás önmagában természetesen még nem állásfoglalás: méltán felvethető ez az igény különösen akkor, ha az összehasonlított két politikus életútjának jó része, betöltött pozíciói, meggyőződései, reformszándékai láthatóan, vagy ahogy mondják, intuitíve is sok párhuzamosságot mutatnak, és az igazán nagy különbség életutukban, a vég tragédiája illetve annak elmaradása, mint a két fennálló lehetőségből végülis megvalósuló kifejlet, szintén tanulságokkal terhes.
Az összehasonlítás ellen is tiltakoztak itt többen, érdekes volt ezt megfigyelni, holott hát mint írtam, az még nem állásfoglalés, és azt gondolom, azért tiltakoztak, mert Nagy Imre figurája számukra (alighanem mindkét oldalon) csak kontextusából kiszakítva, mártíriuma által egyedivé szentelve, a valós történelmi helyzeteibe és pláne a magyar történelem folyamatosságába példaként és másokkal összehasonlítható teljesítményként beiktathatatlanul felel meg, jól elvan a 301-es parcellában meg a legendáriumban "újratemetése" kapcsán: igaz, hogy leánya olykor feddésben részesül nyugtalanító nyilatkozatai miatt, meg az egykori otthonában tartott megemlékezések is túlságosan elénk hozhatják a vállalt mártírhalál pátoszába öltöztetett hős helyett a sodródó, tétova reformkommunistát, nagy erők mozgásainak nem mindig öntudatos eszközét...
Akik ekképpen bírálják magát az összehasonlítást, azok alighanem elmulasztották olvasni az eredetit, mármint az igazi Párhuzamos életrajzokat Plutarchostól, az egészet ugyan én sem olvastam, de elég sokat belőle, és emlékszem módszerére, mely az én általam javasoltnál sokkal több előzetes ítéletet tartalmazván mindvégig azt igyekszik bemutatni, hogy a rokonítható helyzetek különböző megoldásai miképpen emelik ki az egyedit és emberit a vizsgált figurákból, egyben éppen e megkülönböztetések nyomán téve életszerűbbé a tárgyalt történelmi eseményeket.
Nagy különbség az, hogy míg Plutarchos két nemzetet igyekezett egymás történetére ráébreszteni és így egymáshoz közelebb hozni, amikor Thészeuszt és Romuluszt vagy Nagy Sándort és Caesart, vagy éppen két "árulót": Coriolánust és Alkibiadészt vetett egybe, az általam javasolt összevetés komoly végiggondolása talán két tábort hozhat közelebb egymáshoz, akikkel elhitették, hogy nem ugyanazon történelemben és szinte nem ugyanazon nemzetben élnek.
sok igazság van szavaidban :)
jónak tartom a párhuzamodat, bár engem a rokonságom mindig azzal idegel, hogy szerintük én az almát a körtével akarom összevetni, úgyhogy első látásra kicsit erőltetettnek tűnő felvetésed különösen így kicsit kibontva már mindenképpen elgondolásra érdemes.
-------
alapgond: széllel szemben nehéz és következményekkel terhes.
1) Nagy Imre rosszul mérte fel a körülményeket - több mint bűn: hiba, ha jól méri fel, akkor kevesebb emberáldozattal, kevesebb kárral, kissebb felfordulással lehetett volna befejezni. ha felmér és vezetni akarja, akkor ő vállalta volna Kádár szerepét, bár szerintem kisebb formátumú volt nála, neve lett volna a szitokszó, de na és: akövetkezmények, azaz a kissebb országrombolás számít. ha felmér és visszalép, akkor más kapja a szerepet, akár Kádár, és újra csak kissebb a rombolás. lehet nagyon opportunista a hozzáállásom, de itt mégiscsak emberéletekről van szó, és egy politikus ne az elveiért harcoljon (arra ott vannak a lánglelkű forradalmárok), hanem az ország üdvéért találja meg azokat kompromisszumokat, amelyek élhetővé teszik az életet.
2) Horn talán nagyobb helyzetérzékkel rendelkezik (bár 98-ban le kellett volna időben lépnie a porondról), mert így utólag nézve a megfelelő helyen a megfelelő időben olyanokat lépett, mondott, amelyek a mai jobbnak tartott megoldás felé vitték az ország ügyét. hibája, nincs agazdasághoz érzéke, de Nagyról sem tudjuk, milyen lett volna a gazdaság menete egy szovjet kivonulás után, mikor az újjáépítés teljes harvere a szovjet iparra támaszkodott, és a kivitel is arrafelé csordogált.
3) Kádárt feltétlenül bele kellene venni az összehasonlításba, mert számomra nyilvánvalónak tűnik, ha más szereposztásban Nagynak kell az ő halálosítéletét meghoznia, akkor esetleg ma ő lehetne a mártír miniszterelnök.
--------
sajnos (különösen 3. pontom miatt) erőteljes köpködések lesznek errefelé a felvetés miatt, de a téma érdekes lehet, talán lesznek más hozzászólások is, melyek a gondolatodat továbbfonják, vagy rámutatnak a különbségekre.
Akkor jól emlékeztem rá, hogy nem bizonyított sőt valószínűtlen. De akárhogy van is, ez nyilván egy részlet, bár igen fontos részlet. Az összevetésben semmi jelentősége nincs sem így, sem úgy, hiszen a vörösgárdistát és csekistát és a Vörös Hadsereg Főparancsnoksága felderítő osztályának alárendeltségében dolgozó munkatársat és a Berija által magyar miniszterelnöknek jelölt kommunistát nehéz lenne összetéveszteni egy éppcsakhogy tiszt karhatalmistával a Marx térről.
Minden tiszteletem persze a mikrofilológiáé és még inkább a történettudományé, de a lényeg szerintem itt az, hogy ez az a gondolatmenet, amelyen keresztül meg lehet találni ötvenhat nem megosztó igazságát.
Nagy Imrét ugyanis minden szalonképes politikai erő kényszerűségből vagy őszintén (szerintem mindkét oldalon mindeddig inkább kényszerűségből) elfogadja.
Ha bemutatjuk - és nem nehéz - hogy Horn Gyula életútja és Nagy Imréé rokonítható és az összehasonlítás sok tekintetben nem Horn kárára üt ki, akkor ezzel azt is bemutatjuk, hogy a reformer kommunista tisztelhető.
Ezáltal pedig igazoljuk azt is, hogy az életükben kommunista - és meggyőződéses, vezető pozíciókat betöltő kommunista - korszakon átment politikusok a nemzeti kibontakozás és a demokratikus átalakulások hiteles figurái lehetnek, sőt voltak.
Ezzel pedig felfeslik az a kép, amelyet meztelen politikai érdekből tártak elénk, és amelyről mindenki tudja, hogy hamis, azaz hogy ötvenhat hősei a mai jobboldal elődei.
Világossá, képszerűvé válik, amit mindenki tud egyébként, hogy ötvenhat forradalmát a reformkommunista értelmiség készítette elő és a reformkommunista pártelit vezette, majd kísérelte meg átadni az időközben előkerült és igazodni magukra mutató koalíciós erőknek, akkor még sikertelenül.
Ésa ebből ismét egy izgalmas párhuzam adódik, immár ötvenhat és nyolcvankilenc között...
Ez az argumentum ad hominem nem kötelez engem semmire. Vagy igazad volt, és akkor - hacsak nem vagyok éppen rossz passzban, de attól, ugye, még értelmes maradok - megfontolásra érdemes ez az összevetés, vagy nem volt igazad a megítélésemben - és akkor miért éppen most lenne igazad, ebben a dologban...?
Ez az értelmesség egy dinamikus dolog, mint annyi más, kedves Waters, és a megismerés elmélyülésével válik pontosabbá a róla alkotható ítélet.
Nyilvánvalóan, ha akarnám, mint ahogy nem akarom, akkor sem zudnám folyamatosan éppen a te általad beállított mértéket követni.
Úgyhogy tisztelettel kérlek, hiszen bízom ítélőképességedben, legalábbis abban, amit eddig produkált, a felvetéshez magához szólj hozzá.
Én teljesen legitmnek, sőt szükségesnek és tanulságosnak ítélem Nagy Imre és Horn Gyula életrajzának az összevetését, természetesen addig a pillanatig, ameddig Nagy Imre élete a körülmények folytán tragikus fordulatot vett, Horné pedig nem, úgyszintén a körülmények folytán, amely körülményekről bizony annakidején, a történés pillanatában nem lehetett tudni, hogy milyen jövővel terhesek, magyarul, Horn nem tudhatta, hogy nem b*szik-e rá éppúgy, mint a nagy előd.
Én különben, mint egy olvtárs megjegyezte, Horn Gyulát valóban tudatosabb, nemzete és a világ számára hasznosabb és nagyobb formátumú politikusnak tartom.
A velejéig hamisnak és károsnak gondolom viszont azt az ötvenhat kapcsán kialakult manipulatív kampányt, amely a jobboldal szellemi elődeinek felkelését láttatja benne a baloldal és a magyar liberális párt elődeivel szemben.
Ezzel nemcsak az a baj, hogy nem igaz - ilyesmit az ember a történelem politikai érdekű aktualizálása kapcsán teljesen szokásosnak vélhet - hanem az, hogy torz nemzetfelfogáshoz és motiválatlan gyűlölethez vezet, valamint megnehezíti a magyar nemzet eligazodását önnön jelenében. Ezt kívánságra részletesebben is kifejthetem, mert így ez csak egy szentencia, egyenértékű más szentenciákkal.
Az összehasonlítás helytelenségével kapcsolatban érdemi ellenvélemények nem merültek fel: a marxtéri kispufajkást az utóbbi előnyére elég nehéz lehet összehasonlítani egy idegen állam központi terrorszervezetének vezető beosztású és gyakorlati munkát is végző tagjával (nem említem a cári család kivégzésében való részvételéről szóló szóbeszédet, mert úgy tudom, hogy nincs bizonyítva); a nemzetközi helyzet olyan értelmű összehasonlítása is hamis, hogy ötvenhatban a kortársak számára nem lehetett esélye egy függetlenségi küzdelemnek, tehát heroizmus vitte bele Nagy Imrét, hogy dacoljon a Szovjetúnióval, nyolvcvankilencben meg igen (amúgy, ha ez így lett volna, mint ahogyan nem volt, az megintcsak nem Nagy Imre mellett szólna): gondoljunk a Sztálin halálát követő három év szabadabb légkörére, a Petőfi körös mozgolódásokra, melyek mélyrehatóbbak voltak, mint mondjuk a '87 körüli írószövetségi ügyek, gondoljunk az oroszok kivonulására Ausztriából, gondoljunk a lengyel felkelésre...
Úgy szól tehát a feladvány, hogy vagy Horn Gyulát is, vagy Nagy Imrét sem...nincs ok arra, hogy a magát nemzetinek tekintő közvélemény ilyen eltérően kezelje a két reformer kommunistát - a mártíriumhoz vezető körülmények természetesen főhajtó együttérzést váltanak ki, de nem tekinthetők érdemnek, azt meg, hogy Horn Gyula miképpen viselkedett volna, ha az ő sorsa is hasonlóan látszik beteljesedni, mivel nem tudhatjuk és az előzmények alapján - mint láttuk - nem is prognosztizálhatjuk.
Az igaz, hogy mindkettő kommunistaként indult. De Nagy Imre Dugovics Tituszként végezte, Horn pedig földszintes Dugovics Tituszként (a földszinti ablakból ugrott, veszélytelenül, jó nagy zajt csapva maga körül.)
Dehogyis jelentéktelen a gyufa, a maszop egyetlen valamire való politikusa volt, Szegény Kovács valszeg benne botlott föl, amikor azt az alelnökséget elcsipte az internacionáléba.
Ne ízetlenkedj! Vagy lemaradtam valamiről, és Horn Gyula a forradalom utáni megtorlás egyik végrehajtójából a forradalom mártírja lett? Mikor volt a per?
Ezért nem kellett volna nyitni topikot, akkor itt folytatom:
"Hát igen...beláttatták vele, egy fegyveres felkelés kellett hozzá. "
Elképzelem Nagy Imrét aki leül az akkori CCCP vezetőivel és elkezd tárgyalni a kivonulásról.
Kb. 1 hetet élt volna még, a KGB kinyirja.
Emléztetlek akkor még a Szu nagyhatalom volt, pl. 1961-ben majdnem kitört a kubai válság miatt egy világháború.
Ez naivitás, bocs.
Horn egy báb volt, ha a világpolitikai helyzet, ha nem a SZU gyengülése felé halad, akkor Horn semmit sem tett volna.Pl. az akkori külügyminiszter nem is adhatott volna parancsot, hogy nyissák meg a határokat, ez a belügyhöz v. a hadügyhöz tartozott.
Ezt egyeztetni kellett neki, engedélyt kérni stb.
Miért állitod be úgy az egészet, mintha Horn tette volne egyedül a határmegnyitást az ndk-soknak?
Ez nem igaz.
"Mint ahogy nyilván ahhoz is, hogy elismerd, nem mondtál igazat, amikor azt állítottad, hogy Horn konzultált az oroszokkal, "
Ezt nem irtam , azt irtam hogy a párt egyeztetett a ruszkikkal, és utasitotta a párt horn.
Szerinted az országban itt tartozkodó ruszkik miért nem akadályozták meg a határnyitást?
Mert ugye hirtelen érte őket ez a tett, és megszeppent moszkva ugye?
Ne na.
Mindketten kommunisták voltak, mindketten karhatalmisták is voltak (Nagy Imre nevéhez - minden bizonnyal a kor miatt, amelyben élt valódi, terrorisztikus, véres, gyilkos belügyi múlt társul, Hornéhoz nem), mindketten jártak és éltek a Szovjetúnióban, mindketten voltak a Magyar Népköztársaság miniszterei, mindketten felismerték a radikális reformok szükségességét (talán Horn Gyula élesebb áttekintéssel a szükséges reformok mélységét jobban mérte fel, tehát végső soron előrelátóbb és így hazájának és a világnak hasznosabb politikus volt, mint Nagy Imre), mindketten a szovjet csapatok magyarországi tartózkodása alatt sorsdöntő és nemzetközi szempontból hatalmas jelentőségű lépésre szánták el magukat (Nagy Imre, inkább sodortatva és habozva, Horn Gyula messzire tekintőbben és merészebben): a semlegesség kimondására illetve a határnyitásra, ezzel a birodalom megsemmisülésének nyitányára, mindketten koalíciós kormányzásban gondolták el a magyar demokrácia jövőjét, mindkettejüket miniszterelnökké választotta a magyar nép (Nagy Imrét az események sodrában, afféle közfelkiáltással, Horn Gyulát tiszta szavazáson a szavazók ötvennégy százalékával, abszolút többségével, s ha úgy nézzük, koalíciós parnerével együtt kétharmad fölött)...
A történelem megkövetelte Nagy Imre mártíriumát, míg a teljesen hasonló, csak tudatosabb és végül is a magyarság és a szovjet birodalomtól az ő jelentős és korszakos hozzájárulásával megszabaduló világ érdekében eredményesebb pályaívet befutó Horn Gyuláét nem.
