kár hogy ezt utólag közölték, és hogy csak az én kerületemben tucatnyi fordító nem tudott róla...mindazonáltal a feleségemtől elfogadták a szakfordítóit, az ő tevékenységi körének leírása nem változott... akárhova sorolják, a műfordítás nem azonos az irói, költői tevékenységgel.
Az igazolvány szakfordításra jogosít, a műfordítás nem szakfordítás, ahhoz nem kell, nem is lehet. Mint szellemi alkotó tevékenységet (kopirájtja is van neki, ugye), nem mindenféle marhaság, hanem az "írói, költői tevékenység" alá sorolják be.
csatlakozom az előttem szólóhoz. nem kell az igazolvány amúgy is csak szakfordításra jogosít. itt a kerületben, amikor behívtak valami adószám átírásra, kiderült hogy vagyunk vagy hatan-nyolcan, és senkinek nincs igazolványa. így nem lehettünk műfordítók, mindenféle marhaságot írtak be helyette. így lettem én az igazolványban költő!:))))))))
Azt olvastam a "Mennyit lehet ma fordítással keresni?" c. topikban, hogy tavaly óta a műfordításhoz is kell szakfordítói igazolvány, és ez elég bizarrnak tűnik. Próbáltam ott rákérdezni, de hetek óta nem jár arra senki. Tudna erről valaki bővebben ...?
Mondom, próbálkozz a filmarchívum könyvtárában, én pár hete megtaláltam egy saját szinkronszövegemet. Sőt, évekkel ezelőtt egyszer volt nekem is részlet egy régi, klasszikus filmből (a filmen belül a tv-ben), kikértem a filmarchívumból, leírtam, beletettem, szóval 5X annyi időt eltöltöttem vele, mint ha lefordítottam volna, (aztán a rendező eredetiben hagyta.)
Kedves hölgyek-urak, kollégák! Kérdésem: megvan-e valakinek Az aranypisztolyos férfi című James Bond-film magyar szinkronnal? Tudnom kellene, hogy hangzik el az a mondat, amelyet Bond Lazarnak, a fegyverkészítőnek mond, miközben pisztolyt fog rá: "Speak now or for ever hold your piece." Aki tudja, kérem, hogy itt válaszoljon! Köszönöm!
asszem kommunikációs gondjaink vannak. én pontosan arra válaszoltam, amit aláhúztál. azt mondtam, amit sokan használnak, előbb-utóbb nyelvi standarddá válik, akár helyes volt a korábbi nyelvi szabályok szerint, akár nem. én pl. nem szeretem, hogy nyakra-főre használják az egy határozatlan névelőt, mert germanizmusnak tartom. de hát használják, akár tetszik, akár nem. és számtalan ilyen példa van. mivel ezen nem segíthetek, annyit tehetek, hogy igyekszem azt a nyelvi standardot terjeszteni, amit én helyesnek találok. hogy aztán ezt átveszik vagy sem, az már nem az én dolgom.
nem,koszonom!:-) a te hozzallasod volt a kerdes,az erved, nem a helytelensegek lete/nem lete, ki a hibas erte,stb. erre pedig csak te tudsz valaszolni.
felreertettel.pedig ala is huztam a lenyeget.
akkor ki mondhatja meg a magyaroknak ,hogyan hasznaljak a nyelvuket? ki ha nem te?..es a hozzad hasonlo kulturat kepviselo emberek?az irok,a bemondono a teveben,ujsagirok,stb. azok akik a magyar nyelvet hitelesen kozvetitik.
n.b. a köznyelvi, akár hibás kifejezéseknek, vagy nyelvhasználatnak is lehet szerepe egy irodalmi műben. márpedig, ha ilyennel találkozol egy idegen szövegben, nincs más választásod, így kell lefordítanod.
ezt nem is vitattam.sot! hasznalj is fel mindent ami csak adott,hogy az eredeti stilust a leheto legjobban tudd visszaadni forditasban!nem vennek szivesen egy gengszter sztorit hivatalos,szaraz stilusban,mint ahogy romeo es juliat sem argoban.:-)
szerintem ezt ne velem vitasd meg, hanem a nyelvészekkel. ajánlom figyelmedbe Nádasdy tanár úr rendszeresen megjelenő nyelvi esszéit a Mancsban és más újságokban. mivel én nagyjából egyetértek vele, amit válaszolhatnék, azt megtalálod az ő cikkeiben. de hogy egy példát említsek, az ikes ragozás egyre inkább felszámolódik egyszerűen azért, mert a kevésbé iskolázott emberek nem használják az ikes ragozást. azaz, ez a ragozás kihal a nyelvből. ez jó példa arra amit kiemeltél a szövegemből, mint neked nem tetszőt. én csak annyit tehetek, hogy rögzítem a nyelv pillanatnyi helyzetét, az általam elérhető legmagasabb szinten, de nem lehetek purista, nem mondhatom meg a magyar nyelvet használóknak, hogy hogyan beszéljenek magyarul. n.b. a köznyelvi, akár hibás kifejezéseknek, vagy nyelvhasználatnak is lehet szerepe egy irodalmi műben. márpedig, ha ilyennel találkozol egy idegen szövegben, nincs más választásod, így kell lefordítanod.
vegigmentem a topicon. orommel olvastam mindenkit.
sokmindenhez szivesen fuztem volna ezt-azt,de nem tudtam abbahagyni az olvasast annyira se,hogy belepofazzak.:-)
egy dologhoz viszont muszaj szolnom. nem tudnek aludni. tudom,hogy elevult mar...
'sokan használják az egyet, elterjedt a nyelvben, tehát helyes.'
nem akarok kiragadni egy mondatot es szovegkornyezeten kivul ertelmezni csak hogy legyen mibe bele kotni, de amikor ezt a kifogast hallom valami szlengre, helytelenre , netan nyelvtani hibara, hogy sokan hasznaljak ,ezert 'helyes lett' akkor felall a szor a hatamon. es mar annyiszor hallottam.
ertem,hogy a szaraz forditas nem lehetseges,tehat kell hajlitani a stiluson,hogy emesztheto legyen ,de hogy azert koznyelvesiteni az irasodat,mert erre van igeny,csak ezt ertik es ezt veszik,az nem lehet. nem ok a norma,hanem te. nem neked kell utanuk menned,hanem nekik utanad.
Így van, és aki megveszi a jogot, az az esetek 100%-ában kiadó és nem magánszemély, hiszen az ügynök vagy szerző hülye lenne oda passzolni a copyrightot, ahol nem biztosított a tételes megjelenés.
Hú... ijesztően hangzik. Anno besétáltam (szó szerint) az utcáról az Alexandrához, akkor még alig ismert pécsi kiadócska volt, szerencsémre pont sürgősen kellett nekik valaki franciás, gyors próbafordítás után kaptam is munkát, lefordítottam egy sorozat három füzetét, amit ugyan végül sose adtak ki, de ez már egy másik történet. Látom, ennél azért rögösebb lesz az út.
A legritkább esetben bukkan fel valaki kész fordítással. A dolgok normális menete ugyanis az, hogy először valaki megveszi a kiadási jogot (miután jó esetben a saját kiadói eszközeivel felmérte a piaci lehetőségeket, az ugyanis édeskevés, hogy nekem, Tóth Kettő Gézának tetszett ez a könyv), aztán lefordíttatja. Az önjelölt fordító ugyanis nagyon könnyen azon kaphatja magát, hogy amíg ő dolgozott valamin (amiről a kutya nem tudott, ugye), addig másvalaki megvette a jogokat, és kiadta a munkát másnak. A másik lehetőség pedig, hogy senkit nem érdekel a nagyszerű fordítás, mert tök mindegy, milyen okból nem megy át a kiadhatósági rostán. Ezeket az eseteket szalonképes kifejezéssel úgy hívják, hogy pech. Pechre pedig okos ember nem gyúr. :)
Ilyen példával tele a padlás. A megmagyarázhatatlan természeti jelenség az, amikor Albániától Lengyelországig mindenhol, csak teszem azt pont Tótországban nem.
egyszerű. a fordítás jogát valamelyik kiadó megveszi. ha valaki más ki akarja adni, a szerző ügynökéhez fordul. az pedig, az esetek többségében közli vele, hogy az adott jogokat, egy bizonyos kiadó már megvette. ha nem így tesz, akkor ráfizet. én fordítottam egy roppant népszerű szerző jó könyvét, de sosem adták ki, mert a kiadó későn nézett utána a jogoknak.
