Hozzávalók: kb. 20 dkg reszelt répa, 1 kis, erős zöldpaprika apróra vágva, só, currypor, esetleg őrölt köménymag, és annyi liszt, hogy kemény tésztát kapjunk.
Elkészit ése: A hozzávalókat kemény tésztává gyúrjuk, kis golyókat formálunk, és azokat belefőzzük a zöldséglevesbe.
Elké szitése: A krumplit alaposan megmossuk, villával megszurkáljuk, és a sütőben megsütjük. Melegen félbevágjuk, a belsejét kikaparjuk, villával összetörjük, vajjal, sóval és borssal összekeverjük. 8 adagra osztjuk, és lapos korongokat formálunk a masszából. Egy tepsit kikenünk olajjal, és a korongokat elrendezzük. A karfiolt rózsáira szedjük, gyengén sós-kurkumás vízben majdnem puhára főzzük. Szépen elosztjuk a korongokon, egy kicsit bele is nyomjuk. A karfiol tetejére sajtszeleteket rakunk, és a sütőben vagy a grillben pirosra sütjük. A tejfelt külön kínáljuk hozzá.
A konyhában ellenörzöm a tisztaságot, mert egy angol mondás szeirint: a tisztaság az, ami legközelebb van Istenhez. Ha mindent rendben találok, akkor elöször az elmém, majd a kezem tisztitom meg mert 100%-ig hiszem, hogy az ember az étel készitésénél a finomfizikai energiáit "beleviszi" az alapanyagokba és az ételbe. Ezért is fontos, hogy lehetőség szerint saját ételeket együnk, s ne a vendéglökbe, ahol esetleg a szakács úgy készitette az ételt, hogy elötte szegény röfi testvéremnek a maradékait cincálta. Tehát, nagy szeretettel, szivem minden szeretetével belekezdek a folyamatba, vagyis egy tálba beleteszek mindent és erős karjaim közremüködésével mozgatva tenyerem és ujjacskáim, dagonyászok egy jótaz alapanyagok között.
Az arányokat nem nagyon szoktam figyelembe venni, lévén már sok éve csinálom, s igy szerénytelenség nélkül meg is emlithetem: profi vagyok, mit nekem az arányok. Mivel vannak "kukacoskodó kezdők", igy azt mondhatom: ( 1 kg teljes kiőrlésű búzaliszt 1 csomag élesztő 1 dkg só 3-4 dl víz) az egyszerübb változatban.
Ha viszont szeretnék másként: (3/4 csésze liszt 1 1/2 csésze kukoricaliszt 1 teáskanál só 1 1/2 evőkanál sütőpor 1 evőkanál kristálycukor 50 g vaj, olvasztva 1 csésze tej 200 g morzsolt csemegekukorica (mirelit vagy konzerv, lé nélkül)
akkor igy is tehetik. Vagy: ( 50 dkg liszt 2 dkg cukor 5 dkg vaj 2 1/2 élesztő 1 dkg só kb. 1 1/2 dl tejes víz 1:1 arányban 1/2 mokkáskanál szerecsendió 1/2 mokkáskanál bazsalikom aszkorbinsav kis sikér
Nos! Ha ezekt mind egyhelyre vagyis a tálba tetteék és jól összedagonászták, akkor pihenjenek, meg megérdemlik. Én is ilyenkor szoktam pihenni: szauna, masszázs, séta a természetbenstb. Higye el mindenki, jót tesz az egészségnek. Miután alaposan felfrissültem bemelegitem a sütőt és formába teszem a kelsztet terméket. Ha nincs formám, akkor tepsibe. Becsukom az ajtaját a sütőnek, természetesen ilyenko érdemes odafigyelni arra, hogy a készitményünk bent van vagy kint. Ha az utobbi, akkor ne várjunk sokat, mert akkor nem lesz eredménye a korai kelésünknek.
edönként tekintsük meg.
Ha valaki pl candida betegségben szenved, annak az élesztő elkerülendő, ilyenkor csak sima szóda vizet kell használni. Természetesen a kovász a legjobb, de van aki sötőporral szereti, A lényeg az, hogy a kenyér készitésénél a recept csal irányadó tényező, hiszen a fantáziánk és az izlelőbimbóink igényei szerint bármit készithetünk.
Ha kész van, akkor megint csak adjunk hálát Istennek, igy áldva meg és téve lelkivé az ételt. Ha sikerült, akkor szeretettel kináljuk meg barátainkat s ne feledjezzünk meg e "szövegelös" pasiról sem, aki itt ezeket leirta.
OH!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! -)))))))))))))))))))))))))))) Akkor folytatom, hátha mégis meggondolom azt az irodalmi Nobel dij eseményt, bár nincs farkkom-))))))))))))))))
Egy kora hajnali időpontban, amikor a fák ágain már énekelnek a madarak, kipattanok a hálózsákomból, hatalmas kiáltással közlöm a világ azon élőlényeivel, akik a közelemben vannak, hogy: Itt a vidám reggel.
Elvégzem a szokásos rituális fürdést, természetesen hideg zuhannyal befejezve, mert ez az egészséges, de itt már nagy változás következik be, hiszen a reggeli kiáltást az irdatlan sikitás váltja fel, köszönhetöen a hideg viznek. Ekkor az emberi testben levő lelkek közül többen is olyan gondolatokat és szavakat engednek ki a világba, amit a pozitiv gondolkodás hivei nem javasolnak.
Engesztelésül felajánlom nekik, hogy készitek saját készitésü kenyeret, amit el is fogadnak lelkes fej billegetéssel és a "jól teszed" szavakkal, maj tovább alszanak.
Ekkor felveszem a "főzök szeretettel" ruhámat és kilátogatok az éléskamrába, ahol általában semmi sincs, lévén, hajléktalan vagyok és munkanélküli. Ilyenkor a régi és jól bevált módszert alkalmazom: csengetek a szomszédnak. Hogy erre mit reagál, azt most nem vetem itt papirra, mert nem szeretem az olyan ceremoniákat, mint az irodalmi Nobel dij átadása.
Isten kegyéből azért mindig akad alapanyag: liszt (természetesen teljes értékü) , viz, egyébb adalékok (itt nem valami mű dologra kell gondolni, hanem finom magvakra), aztán élesztő, vagy sütőpor, vagy kovász, vagy szódaviz.
Ha ezek a közelemben vannak, akkor hálát adok (megint csak Istennek), hogy olyan szerencsés vagyok, hogy készithetek valamit, mert ez egyben azt is jelenti, hogy még élek, van alapanyag, és remény arra, hogy az izlelőbimbóim is boldogok lesznek egy-két órácska múlva.
Most viszont megkérdezem: Eddig nem unalmas? Folytassam a kenyér sűtési eljárásomat?
