Szervusztok! Van néhány távmérős gépem és objektívem az orosz vonalból... Az érdekelne, hogy vajon ha a FED/Zorki vázak Leica copy-k, az objektívek meg inkább Zeiss Sonnar copy-k, de ez miért alakult így? A vázakhoz a Leica licenszet vették, kapták, vagy nevezzük, ahogy akarjuk. A hozzájuk való objektíveket meg a Zeiss gyárból való, szerzett, zsákmányolt anyagok, tervek alapján gyártották? Remélem, nem bugyuta a felvetésem, kérdésem.
Szerintem rossz a kerdes felvetes, es rossz kerdesre rossz valaszok szuletnek. A kerdesed a gepre, gepekre vonatkoznak. En egyszerubben es durvabban fogalmazok, nem csirol van szo, hanem arrol, mitol vizelem le a labom szarat. En a kepektol hugyozom le a bokamat, es nem a gepektol. Persze van nemi osszefugges koztuk, de normalisan a kepeket szereti az ember, ha fotozasrol van szo. Ebben a gepek segedeszkozok. Nekem a digitalis gepek nagyon kedvesek, gyonyoruen meg lehet valositani veluk, amit elkepzeltem. A kepnek ettol az elkepzelestol kell fuggenie, nem a csi aramoltato, szivet melengeto gephez kell temat keresni, hanem forditva. Jo esetben ez gep, es technologia, technika fuggetlen. A digitalis gepek azert jelentenek komoly segitseget, mert a felvetel azonnal visszanezheto, kiertekelheto. Masfajta szemleletmod kell ehhez a technikahoz, teves szembeallitani a hagyomanyos filmes fotozassal. Attol fogva, hogy szamtalan felvetel keszitheto "koltsegek nelkul", szabadabban lehet nyomni az exponalogombot, aminek tobb elonye van. Altalaban ezt hatranykent emlitik, -foleg az analog baratai- de szerintem nem az, foleg kello tudatos gombnyomogatas eseten. Ezzel egyutt, en magam az utobbi evekben szinte tobbet fenykepezek filmre, mint digitalisra. Nincs hozza semmifele filozofiam, es nem is szeretem oket. Egyszeruen csak szeretek filmre fenykepezni, es kesz, de nagy ervagasnak ereznem, ha nem lenne digitalis felszerelesem. Sok gepet nem ismerek, de nem tudnek rossz digitalis gepet emliteni, az utobbi evek termese mind folotte van az atlag felhasznalo tudasanak, igenyenek.
Kb. 60 évvel ezelőtt történt, hogy nagyapám a kezembe engedte fogni a Kodak Box gépet. A mai napig érzem az örömöt, ami a keresőkön való képek látványa, a zár hangja, a kihúzható filterek, szűkítők (rekeszek) állítgatása egy elképzelt témához az adott fényviszonyokhoz okozott, persze szóbeli útmutatás mellett.
Jó párszor vehettem kezembe, pedig film sem volt benne. És amikor elérkezett a valódi képkészítés...... Az volt az igazi, életre szóló emlék. Ezt a képet a mai napig meghatódva veszem kezembe, pedig a kompozíció hibásra sikerült.
A gép maga, még mindig a polcon.......
Ezek után következtek az ilyen-olyan filmes gépek, és valamennyinél újra átéltem az "első kattintás" izgalmát, volt az bármilyen téma. Hiszen a képkészítés akkoriban alkalomfüggő, átgondolt indokkal, és gondosan megválasztott témákra volt kihegyezve. Ezért maradtak meg a képek a dobozban.....
Az első digitális gép vásárlása után az izgatottság megvolt, ám nem tartott oly sokáig mint az előző időszakban használt filmes gépeknél. Hamar elérkezett az idő amikor már nem tudtam számom tartani mit, miért fotóztam, mert annyi kép készült. Szerencsre hamar rászoktam a kukára, és lassan már nem sajnáltam a törölt képeket.
A technika fejlődése új szolgáltatásokat hozott, amit kipróbálgattam az újabb gépeken, de hamar meguntam a "karácsonyfadíszeket" (stílusosan...), pl. arcfelismerés, téma-fókuszkövetés, stb. és elkezdtem "filmesként" manuálban, vagy rekeszprioritásban használni, persze az én kedvelt témáimhoz ezek megfelelőek, a "háztartásbeli fotósnak" :-)
Amit örömmel fogok kézbe a digitálisok közül, azok a cserélhető objektíves DSLR-ek, és a magasabb kategóriájú szappantartók. Ezeknél még érzem, hogy tőlem függ a kép.
Örömet okoz pl. egy távmérős Zorkiba filmet fűzni, és használni, ám mióta nem magam hívom/nagyítom a képeket, már ebben is nagyon mellőzve érzem magam, emiatt kissé korlátozott az élmény.
Talán sikerült válaszolnom a kérdésedre:
Nektek milyen digitális gép az, melynél érzitek, hogy lelke van (szétáramlik a csí, ha a kezetekbe fogjátok)...
A második része kérdésednek, miszerint:
vagy a hiba a fejemben van?
Nem, nincs hiba, idővel megtalálod azt a gépet, ami megérint majd.
Ez mondjuk nem ennek a fórumnak a témája... de nekem a Sony első 7-es váza nagy katarzis volt. Akkor mint egy Minolta XDs és az összes rárakott régi obi hozta azt amit a filmesen is. És hogy még kontrollálni is lehet a képet, az hab a tortán, hiszen elsősorban képet akarsz alkotni nem lelkizni :-) A filmesnél két napig izgultál hogy mit csináltál, jó lett-e vagy nem, aki szereti ezt az fotózzon továbbra is filmre, és alapvetően jó képeket szeretnék csinálni :-) Sok esetben a régi obik miatt gondolnánk azt hogy lelke van a filmnek...
Ez a szép új modern világ elhozta számunkra a digitális korszakot. Próbálkozom is vele, mert ígéretes. Van magas ISO, villámgyors a autofocus arcfelismeréssel, olcsó expozíciók, azonnali megtekintés stb. Ezek tényleg jó dolgok, épp csak a lelek vagy nem tudom mi, az amit nem találok.
Nektek milyen digitális gép az, melynél érzitek, hogy lelke van (szétáramlik a csí, ha a kezetekbe fogjátok), vagy a hiba a fejemben van? A celluloidnál se volt ilyen, esetleg a digitálisban is van?
Az egyik az lenne, hogy Argus C4-es távmérőssel van-e Valakinek tapasztalata, illetve, hogy nem lenne-e Valakinek egy hibás, de ép házú FED1-es váza amitől megválna?
A Jófogáson nemrég volt Leica III(?) klón, amin nem, hogy csak a Leica felirat betűtipusa nem stimmelt, de a Leitz is el volt írva. Nem emlékszem pontosan, de valami "Ernst Leiz" volt belegravírozva. :)
Na, közben ez is megoldódott. Egy kis alátétet tettem a lencse alá, így tiszta az 5cm-es "kukucska" képe. Nem szennyeződés okozta a homályosságát. Talán mindegyikben van a lencse alatt egy gyűrű, csak ebből hiányzott/?/
Semmi baj! :-) Délután utazom megnézni, megvenni... Ha már az alza.hu hu huuu -ba is be kell mennem ügyet intézni, egy kalap alatt megoldom a dolgot...
