Mint ahogy az egyéni képviselők sem a szűkebb pátriájuk érdekeit védve szavaznak a költségvetésről, hanem csak azt figyelik, mit int be a frakcióvezető.
Ez persze így igaz, csak az nem látszik a képernyőn, hogy emögött többszáz órányi egyeztetés van. A frakcióvezető nem úri kénye szerint int igent vagy nemet, hanem aszerint, amit a frakció előtte megbeszélt, meg még amiben a két kormánypárti frakció megegyezett. Képzeld el mi volna, ha mindenki a saját választókerületének hasznos módosítókat mexavazná. Összefognának az egy megyéhez tartozó képviselők, hogy egymás javaslatait támogassák, és mivel az ellenzék élből megszavaz minden kiadásnövelő (tehát népszerű) javaslatot, ez pont elég ahhoz, hogy minden módosító átmenjen. Akkor meg lőttek a költségvetésnek, és lehet, hogy egy-egy választókerületnek fontos érdeke fűződik egy iskola fölújításához, egy bekötőút leaszfaltozásához, vagy egy műemléképület karbantartásához, de az a közös érdek, hogy az ország gazdasága ne csődöljön be, talán mégis fontosabb mindannyiunknak.
Megoldás? Szerintem egyfordulós, csak listás szavazás révén - költségcsökkentés végett, az egyéni mandátumok úgysem töltik be a feladatukat -, maximum 200-220 képviselő kerüljön a parlamentbe. Ezt persze lehet, csak ennek is ára van. A tisztán egyéni képviselőkből álló parlament hátránya, hogy általában rendkívül nagy aránytalanság jön létre a tényleges eredményekhez képest, a tiszta listásé, hogy nehéz stabil kormányzóképes többséget összehozni. A magyar választási rendszer ebből a szempontból jó kompromisszum, de hátránya, hogy túl sok képviselőt kell választani, és számukat nem is lehet lényegesen csökkenteni, ha ezt az előnyt meg akarod őrizni. Valamit valamiért. Nagy költségcsökkenést viszont aligha jelentene a parlament működésében nem a képviselői juttatások kerülnek igazán sokba, és ha kevesebb a képviselő, több szakértőt kell alkalmazni, ha minőségi munkát akarsz. (Ugyanis bármilyen hihetetlen, azért a legtöbb képviselő ért valamihez és itt nem a saját zsebének tömködésére gondolok, mielőtt ezzel vágnál vissza.)
Ha létezik igazi belszólás az ország dolgaiba, akkor egy ügydöntő népszavazás törvénymódosításra kell(ene), hogy kötelezze a parlamentet. Az alkotmánybíróság döntése értelmében népszavazási kezdeményezés nem irányulhat alkotmányos jogszabály módosítására. Ez pedig az lenne.
ha kések az egyetemről és g*ci a tanár, akkor nem írhatom meg a zh-t. (ha a munkahelyemről kések, akkor szerencsére nincs semmi ;-))
tessék időben fölkelni, képviselő hölgyek és urak. a jómunkásemberek fölkelnek korán, hogy a képviselő hölgyek és urak friss pogácsát falatozhassanak a parlament folyosóin. vágópityu? :)
Én például minek üljem végig a bérfőzési szeszadóról szóló törvény módosító indítványainak vitáját, ha egyszer azt sem tudom, mi az a bérfőzési szeszadó?!
Ehhez hasonlót én is kérdeztem annó bizonyos tanáraimtól, de a válasz mindig az volt, hogy csak :)))))))
Drága olvtársak, igazán nem a mundér becsületét akarom védeni, okom sincs rá, hiszen rám aligha lehet mondani, hogy nem végzem el a munkámat; én vagyok a messze legtöbbet fölszólaló képviselő (350 fölszólalás, utánam Lezsák Sándor következik 246-tal), tegnap is igazoltan hiányoztam. Ezenkívül azt is tudom, hogy a választópolgár két választás között csak azzal vigasztalhatja magát, hogy a pokol fenekére kívánja az összes képviselőt, és ki vagyok én, hogy ettől a szerény elégtételtől is megfosszam a tisztelt szaktárcsakat. De.
Tegnapra ugyebár három törvényjavaslat (az EU-val folytatott bűnügyi együttműködésről, a gazdasági kamarákról meg a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztéséről szóló) részletes vitája volt napirenden. A részletes vita ha valaki nem tudná arra való, hogy ott a módosító indítványokat benyújtó képviselők érveljenek a saját módosító indítványaik mellett. Az ilyen vitán rendszerint csak azok a képviselők vesznek részt, akik nyújtottak be az adott javaslathoz módosító indítványokat. Ezt a gyakorlatot lehet helytelennek nevezni, de a törvényjavaslatok nagy része annyira szakmai jellegű, hogy a módosító javaslatokról szóló pro és kontra érvek igazán nem mondanak semmit az átlag képviselőnek, csak annak, akinek az adott kérdés a szakterületéhez tartozik. Én például minek üljem végig a bérfőzési szeszadóról szóló törvény módosító indítványainak vitáját, ha egyszer azt sem tudom, mi az a bérfőzési szeszadó?!
Na, szóval a tegnapi három vitára amúgy sem volt telt ház várható. És itt jött a vis maior. Az elnöklő Wekler nyolckor megnyitotta az ülést, napirend előtti fölszólalás szerdán nincs, megnyitotta tehát a bűnügyi együttműködésről szóló törvényjavaslat részletes vitáját. A javaslathoz két képviselő nyújtott be módosító indítványt, az MDF-es Németh Zsolt és Balogh László, de valahogy kicsúsztak a benyújtásra szabott határidőből, vagyis az indítványaikat a házszabály szerint nem lehetett tárgyalni. Ezért aztán el sem jöttek. Wekler megkérdezte, kíván-e valaki fölszólalni, nem kívánt, így lezárta a vitát és megnyitotta a következő törvényjavaslatét. Csakhogy az ehhez módosítót benyújtott képviselők joggal számíthattak arra, hogy ha az ülés 8-kor kezdődik, akkor az ő törvényjavaslatukra majd csak később kerül sor, így késtek pár percet. Ez pont elég volt ahhoz, hogy a második vitában se legyen fölszólaló, Wekler tehát azt is lezárta és jött a harmadik. Kell-e mondanom, hogy ott is ugyanez történt? Pedig a harmadik törvényjavaslat általános vitája a múlt héten tíz és fél órán át tartott, vagyis igazán nem lehet mondani, hogy érdektelenségbe fulladt volna, módosító indítvány is annyi volt, mint a szemét, de mire odaértek, Wekler ezt is lezárta. Az ügyre jellemző, hogy Szalay Gábor, aki a harmadik javaslathoz nyújtott be indítványokat, 12 perccel 8 után érkezett, és már elkésett. Később még egy tucat képviselő esett be, akik mind a gyorsforgalmi úthálózat módosítóiról akartak vitázni, és mentek el, vérmérsékletük szerint fejcsóválva, vagy káromkodva.
Szóval az a helyzet, hogy a parlament szakvitáin általában kevesen vesznek részt, de ez nem baj, mert azok a képviselők, akik érdemben hozzá tudnak és akarnak is szólni, ott vannak. Ilyen eset viszont, mint tegnap, még nem fordult elő, és tegnap is csak több szerencsétlen véletlen egybeesése okozta. Őszintén sajnálom képviselőtársaim nevében is.
Át, kedves Rosa Canina, de sajnos, nem elég jó, szvsz. Eddig a legjobb, de még mindig nem eléggé. Miért? A pártok hosszú távú működése szempontjából szükség van a káderállomány hosszú éveken át tartó képzésére és ehhez némi állandóság kell. Egy párt sem engedheti meg magának, hogy egy adott területen legjobb szakértőnek tartott figura kiessen azért, mert egy 20 éves atlétatemetű hapsira vagy bombanőre szívesebben szavaznak a népek. Lehet, hogy rokonszenvesebb, de nem biztos, hogy jobban elvezeti az országot. Lásd még Bush Jr. esetét, aki (kapalkodj, komoly szakértők szerint!) azért nyert Gore-ral szemben, mert vele többen tudták elképzelni, ahogy legurítanának egy pofa sört a kricsmiben. Jó, mi?
Szvsz az arányosság kedvéért egy listás és egyéni jellegeket a maihoz hasonlóan keverő rendszer kellene, de kevesebb léhűtővel. 10,1 milliónyian vagyunk. Százezer lakosra elég egy képviselő, az 101, mint a kiskutya. Ha csökken a népesség, még kevesebbszer 100 ezer lesz, tehát annyival kevesebb lesz az egyéni képviselő is, amennyivel a szorzótényező. Ezen kívül kaphatnak 100 helyet a pártok is, listára. Csak országos listát állíthatnak. Töredékszázalékok nem számítanak. Mintegy 98-99 listás képvasaló lesz tehát, ha mindegyik társulat egész százalékot ér el, akkor 100 fő. Kb. 200 képviselővel bőven el lehet vezetni egy ekkora országot. Hm?
Ja, és blokkoltatnék velük!
Megfogalmazzuk a népszavazás kiírásáért síkra szálló ívet? Bár, ha jobban meggondolod, melyik párt tagsága vállalná magára a feladatot, hogy a pártok érdekeit egységesen csorbító javaslat érdekében agitáljon? Máshonnan, mint a pártaktivisták köréből pedig hogyan lehetne elég aláírásgyűjtő embert szerezni? Az Indexről? Avagy a pártok mégiscsak a tömegdemokrácia nélkülözhetetlen szereplői?
"én úgy gondolom, hogy a képviselők legalább harmadánál alkalmasabb vagyok egy hely betöltésére a parlamentben."
Önmagam szerint én a 4/5-üknél. Csak erről a választókat nehéz meggyőzni. Ha valami csoda folytán mégis sikerülne, még mindig lehetnék dísz a parlament pörge kalapján.
A mandátumcsökkentés érdekében indíts népszavazási kezdeményezést, alá fogom írni. (A pártok megszüntetését, meghaladását viszont felejtsd el: a tömegdemokrácia csak pártokkal működik.)
Ezzel a szöveggel /77/ indulnod kéne! Tuti befutó lennél! :)
/Egyébként komoly. Kiváncsi lennék, mi lenne, ha ezeket a sorokat kapná kinyomtatva az állampolgár 2006-ban. Természetesen nem függetlenként, hanem egy viharos érzelmeket kevésbé kiváltó párt támogatásával, mondjuk, egy MDF./
Nem tudom, ki hogy van vele, de én úgy gondolom, hogy a képviselők legalább harmadánál alkalmasabb vagyok egy hely betöltésére a parlamentben. Képzettség tekintetében éppen úgy, mint erkölcsi szempontból, és szerintem az elhivatottságom sem lenne kevesebb. Az, hogy ez nem az én pályám, egy másik kérdés, de ha pont a magamfajták kellenek ahhoz, hogy ezek közül az emberek közül jópárat elzavarjunk, hát én mindenre kész vagyok.:)
Tudjátok, látok-hallok-megfigyelek én is. Mivel soha nem voltam egyik párt közelében sem, sokáig csak elképzelésem volt arról, mi mehet egy ilyen csapatban. De a sors egyszer egy baloldali ifjúsági szervezet táborába sodort egyszer, és teljesen kívűlállóként egy ilyen közegbe csöppenni pár napra igazi felvilágosulással ért fel. Ostobaság, szervilizmus és harácsolás voltak a kulcsszavak, és már akkor lehetett érezni, hogy az ottani okosok közül páran "karrierpolitikusok": mivel máshol nem nagyon állták volna meg a helyüket, helyezkedéssel próbáltak előre jutni. Ma azok közül páran már képviselők. Azóta nekem semmiféle illúzióim nincsenek. Viszont azt továbbra is követelem (ha kell, ezerszer megismétlem), hogy legalább csökkentsük a létszámát az Országgyűlésnek, ha már mindent totálisan nem tudunk (nem is lehet) megváltoztatni.
na látja mindenki?
Erre kellett a heti ülésezés.
Hogy ne menjenek be, csak három hetente. De a demokrácia szempontjábol fontos, hisz így megadtuk a lehetőséget a képviselőknek, hogy eldöntsék:
bejárnak hetente, vagy csak három hetente mennek be.
Értitek már?
Meg itt olvasható a kapcsolódó NOL-publicisztika Aczél Endre tollából (Ő azért talált lehetőséget arra, hogy Orbán Viktorban és a FIDESZ-ben megtalálja a jelenség kiindulópontját)
Állásp MH-álláspont
Tegnap nem volt parlament (csak tízperces ülés), mert a képviselők nem mentek be dolgozni.
Ma mi játszunk el a gondolattal, milyen, ha az ember nem végzi el a munkáját.
Nekik vitázni, szavazni, jelen lenni kellene, nekünk cikket írni.
Most mégsem tesszük ezt. Így talán jobban érzékelhető, mit gondolunk a T. Ház szerdai teljesítményéről.
Ezt.
Bár persze vannak, akik mégiscsak elkezdenek valaki(k)re fogni mindent, hál'istennek csak elenyésző számban bukkannak fel. Én továbbra is azt mondom, ez bizony pártsemleges lógás volt...
Számomra érdekes és örömteli, hogy a tegnapi eset igencsak összekovácsolta a mindenféle oldallal szimpatizáló embereket, mint ahogy a sajtó is lesújtóan kommentál (a mai Magyar Hírlap szerkesztőségi álláspontja például elég hatásos), szóval lehet, hogy itt volna a pillanat a közös cselekvésre...
Azért szavazol egy másik pártra, mert a kedvenc pártod listáján a 3.4. és 8. helyen egy hüly f.sz van? :)
Pontosan igy gondoltam a legutobbi választáson. Ez után elkezdtem elolvasni a számbajöhető következő listát: ott a 2, 5, 6, 7 találtam hüly f.sz-t, na nem baj, gondoltam.
Nézzük a következő pártlistát, ott rögtön az első helyen találtam egy olyan nevet, hogy nem maradt más válsztásom összegyürtem a lepedőt és a szemétbe vágtam!
Most már nagyon várom a házmestert, hogy hazakergesse az egész gyülevész hadat az erdőből!
Jön a karácsony és a képviselő urak rohannak bevásárolni?
Vagy netán az EUra készülnek otthon?
Vagy a 3.4.5 állásukban felügyelő bizottságokban szavazták meg a nekik járó jövő évi pénzeket?
És mi lesz, ha az EU parlamantben fognak ugyanennyi EU-ért lógni, mint most forintért?
Én fizessem azt is?
Bajkon úr
Akkor négynek van felmentése a plenárisról. A többinek sehonnan. Hacsak nem mentek külföldre integrációilag. Ezek elég gyakran járnak Brüsszelbe. Elvégre integrációsok vagy mifene.
Stimt! Erről beszélek. Modern tömegdemokrácia számára sem a 45 előtti, korlátozott választójog alapján és csak részben titkosan rendezett, sem a 47 utáni Népfrontos választások nem jelenthetnek követelndő hagyományt. Maradt ez a kettő.
48-ban még tiszta listás szavazást tartottak, nem? (A csalás nem minősíti magát a rendszert.)
Az egyéni jelöltes választás hátrányait mindenki tudná sorolni, aki közelről látott már ilyet - az USA nincs közel. Előnyei meg csak elméletben vannak.
Szóval Te is látod a szabad lista előnyét. /marad az arányosság, és mellette a pártszimpátia mellett az egyéni szimpátia is érvényesül./ Részemről most ennyi :)
Az a dolog pedig köztünk marad!
Én ugyan azért csak az orromat húzom ilyenkor, de a kevésbé elkötelezett szavazóktól bizony kitelik, hogy átszavaznak. (Egyéni jelölt esetében én is szavaztam már más párt jelöltjére - de ezt ne terjeszd.)
A javasolt módszert előbb kicsiben, mondjuk az ötletadó pártban kellene kipróbálni. Aztán az ottani tapasztalatok birtokában vissza lehet térni a kérdésre. Addig viszont a tiszta pártlistás voksolásnak van történelmi hagyománya.
Te, akinek nagyon jó irásai vannak, hogyhogy nem érted, miről van szó? Mi az, hogy nem szavazol arra a listára? Ujabb példa: Azért szavazol egy másik pártra, mert a kedvenc pártod listáján a 3.4. és 8. helyen egy hüly f.sz van? :)
