Ez is ogorog vazakep. Azt a jelenetet abrazolja, amikor Hermesz a karjaban viszi a csecsemo Dionuszoszt Silenos ele. Hermesz hata mogott es Silenos mogott egy-egy nysias, azaz nüsziai nimfa, akik Dionuszosz dajkai voltak a monda szerint.
Semmi kedvem veled vitatkozni; nemcsak az ogorog kultura eredekel, s nem csak azzal foglalkozom. Valoszinuleg meglepodnel, de nem tisztem teged semmirol meggyozni.
Es gondoltatok volna, hogy nalunk is talaltak asatas soran ilyen emlekeket? Ezen az oldalon sok erdekesseg olvashato: sirleletek Koztuk volt ket bronzkorong, Silenos- es Manead-mellkeppel.
A cicis kep a maneados. :) Seilenos vagy Silenos, szile'n pedig kisazsiai jos volt, erdei demon es a forrasok demonja. A gorogok Hermesz es egy nimfa fianak tartottak, es Dionuszosz nevelojenek, kiserojenek. A mendemonda szerint alkalmasint italtol mamorosan kovette Dionuszoszt, szamarhaton. :) Allitolag lofule es -farka volt.
Talaltam egy szep reliefet, az elso alak rajta egy maenad, azaz bacchansno, mogotte ketto szatir, egyikuk kezeben a sokat emlegetett aulosz. A hatso szatir kezeben levo buzogany neve't elfelejtettem. :(
Nagyon szep gyujtomunka, koszonom szepen! :) De veletlenul Kovacs Margit munkajat linkelted be Surian neve ala. Itt a helyes link, bar ez egy kisse pornos kep.
Surian: Philemon et Baucis
Megjelent a biborrol, (porphir) egy igen jo konyv, majd megnezem, bar en is kagylora (kohili) emlekszem, bar bizonytalan vagyok. Mindenesetre a szep szine mellet igen eros fokhagymaszaga volt, mint mondjak, a tamaskodok szerint ez kesztette a viseloiket eros illatszerek keszitesere, hasznalatara. Meg azt is hallottam, hogy igen nagy mennyisegben kellett gyujteni egy paranyi festekhez, ettol ritka es draga.
Az eleje meg lemaradt.
Bíbor A régiek B. névvel a szinek egész sorozatát jelölték, kezdve a legfinomabb kéktől egészen a legsötétebb ébenfa szinig, s ennek a B.-nak nagy értéket tulajdonítottak. A B. az ókor népeinél a királyi méltóság jelvénye volt, ami annál igen nagy fáradsággal járt s a nyert szinezetek állandósága az akkoriban ismert többi festékekét fölülmulta. A biborfestés feltalálóinak a fenikeket tekintik.
Valo igaz, koszonom a helyesbitest! Utananeztem, a murex biborcsiga. Bar a Pallas nagy lexikona a kagylok ala sorolja. De abszolut nem ertek a biologiahoz.
Azt irja a Pallas a biborfestesrol, hogy
A B.-festésre a következő kagylókat használták: 1. Pupurea, pelagia (biborcsiga), mely valószinüleg a murex trunculussal azonos. Ezt a csigát csalétekkel, Fenicia sziklás partján a tengerből fogták. E csigának kék festőanyaga állítólag nem volt élénk, de igen állandó. 2. Buccinum, murax (kürtcsiga), valószinüleg a murex brandaris. Ennek az állatnak nedve mulékony, de igen élénk szineket adott. Feniciában úgy festették, hogy a csigákat megölték, darabokra vágták és sóval behintett forró üstbe dobták, melyben az állatok nedve kifolyt; ez a nedv majd kék, majd sárga, majd vörös szinü volt. Az összetöpörödött husrészeket kihalászták és a gyapjukelméket a tiszta lében festették. A szin csak a napon, azaz a levegő oxidációja alatt állt elő. Plinius állítja, hogy a nyers csiganedv zöld szinü volt. E leirás teljesen megfelel a csávafestésnek. Lásd Indigófestés.
Megkülönböztettek tirusi, getuli, lakedemon, tarentumi B.-t, melyek átfestésére csakis a buccinum szolgált. Color Amethystinus, Janthinus, fuccinus alatt világosabb biborfajokat értettek, mig a color conchylius oly világosabb bibor volt, melyet csak a biborcsigával, tehát a buccinum nélkül festettek. Ezt a B.-t még color caeruleusnak hivták, ami ismét a mellett szól, hogy ez kék, nem pedig piros szinü volt. Vérvörös lehetett annak a B.-nak szine, melyet úgy állítottak össze, hogy a kelmét előbb alkannával megfestették, azután a B.-csiga nedvével csávázták s végül a buccinum nedvével átfestették. a B.-csigának a nedvét beszárítva is hozták forgalomba. Plutarchos szerint a festés evvel a készítménnyel úgy történt, hogy a mézzel és (rothadó) vizelettel összekeverve csávát készítettek belőle. A régiek ezek szerint azt a pompás B.-t, melyet mostanában festőműhelyeinkben előállítanak, nem ismerték. Eleintén csak a gyapjut, később a selymet is festették B.-szinben. Diocletianus császár idejében (301. Kr. u.) a B.-selyemnek fontja 15.000 denárba (kb. 2500 frt) került; a tirusi B-gyapju fontját 1000 denárral fizették. B.-festőműhelyek voltak Tirusban, Kószban, Kretában, Cissában, Tarentumban, Szirakuzában, Alexandriában, tehát a Közép-tenger partvidékén. Ugy látszik azonban, hogy This-ben (Egyiptomban), Thyatirában (Lidia) is voltak biborfestőműhelyek. A rómaiak eleinte csak B.-szalagokkal diszített öltönyöket viseltek, később azonban a B.-fényűzés mindinkább elharapódzott és Caesar idejében érte el tetőpontját. A császárok többször szigoru törvényeket bocsátottak ki e fényüzés korlátozására. Akármilyen nagy volt is B.-kelmékben a szükséglet, a B.-festés ipara mindinkább hanyatlott s a XII. sz.-ban teljesen megszünt. A B. helyét a carmesin foglalta el, melyet kermes-bogyókkal állítottak elő. V. ö. Witt, O. N. Chemische Technologie d. Gespinnstfasern. Bolley' s Technologie Bol. V. II. 1.
"A rómaiak kultúrájukkal együtt öltözetük alapjait is a görögöktől vették át, de gazdagított formában. Viseletük alakulása a görögökével ellentétes irányt mutat, mivel a kezdeti puritánságot a császárság idején mérhetetlen luxus és pazarlás váltotta fel. Az előkelők arannyal egyenlő értékű kínai selymeket és hímzett kelméket viseltek, s kedvelték a bíbor, az ibolya, a tengerzöld és a sárga színeket. A legdrágább a bíbor festék volt, melyet a murex kagyló váladékából nyertek. A szabad római polgár jellemző ruhadarabja a tóga, ez a himationnak már egy szabott változata volt, a széleket szegélyező bíbor szélessége társadalmi rangot fejezett ki. Felöltése, redőinek megfelelő elrendezése a betanított rabszolgák segítségével is csaknem két órát vett igénybe. A rómaiak alsóruhája a khitonnak megfelelő tunika.
A legáltalánosabban viselt lábbeli a szandál, amelynek színe és formája ugyancsak rangjelző volt. A patríciusok pirosat, a szenátorok feketét viseltek.
A görögöknél a testápolás a természetes szépséget hangsúlyozta, addig a rómaiak a rafinált kozmetikai fegyvertárral rendelkeztek."
forras
„A (okori gorog) nők hajukat kontyban viselték. A homlokukat körülfogó hajhullámukat, csigákat hátrasimították, és tarkójukon lévő kontyba fogták. A kontyok formája igen változatos volt, a lapos, a csúcsos is megtalálható volt, divatos volt a fáklyás frizura és a hátrafelé kúposra formált konty, a melynek csúcsából egy kunkorodó tincset szabadon hagytak.”
„A nőket képeiken és szobraikon ritkán ábrázolták lábbelivel. A szandál bőr talpát kevés pánttal erősítették fel. A férfiak úton, harcnál lábbelit viseltek, ez a puha, rövidszárú csizmától a cipőn keresztül a színes, szíjas saruig változatos formákat mutat. A koturnuszt, amely vastagtalpú cipő, eredetileg a vadászok, később a színészek is viselték, hogy alakjuk a szinpadon magasabbnak hasson.
Ékszereik fémekből, nemesfémekből készült finoman megmunkált darabok. Ruhaösszefogó csattok, tűk, kapcsok, nyakláncok, fülbevalók díszítették a görög nőket. A férfiak nem viseltek ékszert, pajzsuk, vértjük, sisakjuk annál ékesebb volt.”
Ha minden igaz, ot felfedeztem az rp2260399.jpg-n a csikos pulcsis holgy mellett, de teged sehol nem talallak. Ezuton is udvozlom a mestert, nagyon tetszenek a munkai, mondd meg neki!
Me'g regebben lattam egy szobrot, magyar muvesz munkaja, most azt keresem, talan megvan valahol a neten. Erdekes, hogy Rubens es Rembrandt is megfestette a tortenetet, de ismered a tonusukat; annyira szomoru sotet szinben adtak vissza ezt a szep meset, hogy nem is adtak vissza azt a melegseget, amit ok jelentenek; legalabbis szerintem.
