Ha te is úgy látod, Esztike, akkor mindennek vége. Nincs más hátra, mint hogy könynek között beismerjük, hogy titokban tényleg a demokráciát ástuk alá. (Én itt a negyediken ástam, ami egy kissé körülményes, de megoldottam.) A hatalmat jövő május elsején akartuk megragadni, amikor kék-vörös kormány úgyis az uniós csatlakozást ünnepli, és délutánra már az összes hívük kidől az ingyen sör-virslitől. A megragadásnak része lenne az is, hogy ki-ki meggyaláz egy baloldali ifjat (fakultatív, hogy fiút vagy lányt, nálunk is van tolerancia). Be kell vallanom, én Esztikére pályáztam - és tulajdonképpen csak emiatt sajnálom, hogy Gyurcsány és Bauer éles szem miatt meghiúsult a puccsunk. Amúgy már megbántam mindent - csak mi lesz a felásott parkettámmal?
MOst mit finnyaskodsz?! Antall kevesebbert kegyvestzette Surjant! Akkor legyetek kovetkezetesek.
Ha Surjan csak azert mert alairta a Chartat de semmit nem mondott a kormanyert kegyvesztett lehetett akkor Szasz mit erdemel, ha rogton bizonyitekok nelkul megvadolta a kormanyt a megtamadasaval?
Sajnos a cikk korrekt. Ez latszik is a jobboldali velemenyekbol. Egy sem tudja kimagyrazni Orban kijelenteseit igy hat szemelyeskednek Bauerrel.
HOgy ez emnnyire jellemzo az is jelzi, hogy HT masik topikjaban ami ugyanerrol szol nem jeleslekdtek. na ja hisz ott csak az volt, hogy Bauer azt mondja, nem kellene meneszteni Szaszt stb... Egyet meg megsem erthetnek vele hat igy ugye csond van. Am itt, hogy latzik a teljes velenmnye es Orban elemzese ekkor mar tuthetetlen az egesz. NO de sosem arrol volta hiresek, hogy ne kovetek a vezert mindenhova....
A cikk sajos korrekt, mert bemutatja azt a problemat, hogy ugyan mit lehetne kezdeni a tisztesseges politizalassal ha a masik oldal szandekosan tisztessegtelenul jatszik illetve ha annyira fanatizaltaja a hiveit, hogy azoknak minden mindegy, ok csak mennek eszetleneul Orban utan.
(lasd most a Teller temetesrol meg az olyan eddig tisztessegesnek es komolyank gondolt konzervativ politikus mint Martonyi is inkabb Orban egojat nyalta ki fenyesre, minthogy keresztenyi lelkiisnmeretera halgatva megadta vona a vegisztesseegt annak akivel egy eve meg agyba-fobe kampanyoltak. Most mar meg ilyen ugyekben sem adnak a latszara sem).
Kondor lenyegtelen, plusz/minusz egy ugynok a jobboldalra mit szamit ha az aOrban kormany tele volt veluk. Polt levalthatatlan, Szaz viszont igen. Ha nem teszik valtsak le, de ne szarozzanak itt. Madl meg ugyis meg a sullyesztobe (a joboldaliaknak is mint Teller. A mor megtette kotelesseget, mehet) ket ev mulva nem kell vele foglakozni.
"nem tűnt fel, hogy Bauer [...] PONTOSAN ugyanazokat kéri számon a szociktól, amin te itt háborogsz?"
Csak micsoda argumentációval! Nem mindegy ám, ha azt mondják rólad, hogy "ezt a talpig becsületes embert nem szabad megbüntetni" vagy azt: "ez a föld mocska megérdemelné a százszoros kínhalált is, de nem mocskoljuk be vele a kezünket."
Osztap,
máskor ENNYIRE beseggelve inkább aludd ki magad és ne itt égj.
Ember! Hát nem tűnt fel, hogy Bauer (bárki is volt az apukája) PONTOSAN ugyanazokat kéri számon a szociktól, amin te itt háborogsz?
A hazugságot addig kell ismételgetni, amíg mindenki megingathatatlan alapigazságnak fogja tartani.
A rossz viszony mindig két oldalon múlik és nem lesz senki együttműködő attól, hogy jórészt alaptalanul (jó werberi technikával) folyamatosan
csak a sz@rt kenegetik rá.
Bahorok - A Szumátra szigetén napok óta tartó ítéletidő nem csak az ott élőket fenyegeti. Az áradások és a pusztító szökőárok már elárasztották a Gunung Palung Nemzeti Parkot is, jelentősen veszélyeztetve a világ egyik legnagyobb, ott élő orangutánpopulációját.
170-nél is több az áldozat, de még folyik a kutatás a túlélők után (Fotó: Reuters)
Ahogy arról a Blikk tegnapi számában beszámolt, az Indonéziában, Szumátra szigetén tomboló pokolban rengetegen - köztük európai turisták is - életüket vesztették. Az áldozatok száma a becslések szerint már 170 fölé emelkedett, de a mentőalakulatok több ezer eltűnt személy után kutatnak. Az időnként feltámadó erős szél a medrükből kilépett folyókból hatalmas hullámokat korbácsol. A gyakorta emeletnyi magas szökőár letarol maga körül mindent.
- Pillanatokon belül kiemelkedett az óriási víztömeg, és elsöpört maga körül mindent. Az embereket a házaikkal együtt sodorta el az ár - emlékezett vissza az egyik túlélő, aki a Bahorok folyó partján él.
A víz elképesztő rombolást végzett a szintén ezen a vidéken elterülő Gunung Palung Nemzeti Parkban is, ahol a világ egyik legnagyobb orangutánpopulációja él. A Nemzetközi Állatvédő Szervezet (WWF) rémisztő hírei szerint a napokban több tucat emberszabású pusztult el, de 67 állatvédő is a hullámokban lelte halálát. A harminc esztendővel ezelőtt természetes környezetükbe visszahelyezett orangutánokat a kipusztulás fenyegeti. Syamsul Arifin, a kerületi minisztérium első embere szerint az ökológiai katasztrófáért a helyi fakitermelés tehető felelőssé.
- Az utóbbi esztendőben a nemzeti park területén elterülő esőerdőben negyvenezer hektárnyi területet pusztítottak el az illegális fakitermelők. Ez pedig szoros összefüggésben van a trópusi viharokkal.
Az ilyen megfogalmazásban az a szép, hogy tetszőleges módon újrahasznosítható: az MSZP prominensei - nevezzük őket egyszerűen nómenklatúrának - ugyan nem érdemlik meg, hogy életüket a közügyek gyakorlásával éljék le, de a jogbiztonság igeni.
Vegyük úgy, hogy engem is az SZDSZ-ből csaptak el, és menten jó - bár egyesek számára fájdalmas - írásnak fog tűnni.
Banhidi Laci bacsi? Csepeli melos volt.azt hiszem ott is elt elete vegeig,es 39-ben a nyilasok Csepelen voltak a legerosebbek a banyavidekek mellett.Egyebkent azt hiszem Ungvary-tol egy nagyon jo cikk jelent meg a nyiasokrol azok politikai iranyzatairosl es tagsaguk szociologiai osszetetelerol
.Azt hieszem ez sok dolgot tisztaz es erdemes elolvasni.
Nem veletlenul mondtak a nyilasokrol a harmincas evekben ,olyanok mint a dinnye ,kivul zold belul voros.nagyon kicsin mulott,hogy valaki komenista lett vagy nyilas.
Akiket en a hatvanas evekben ismertem es akikrol a csaladtol tudtam,hogy 44-ben nyilasok voltak a varosunkban , persze amolyan kisnyilasok azok is joreszt melosok voltak.
Ami neked nem tetszik benne, az az, hogy neki rossz velemenye van a Fideszrol, neked meg jo. S bar a cikk lenyege megengedhetetlen eszkozok elleni kifogas, neked ez sem tetszik, mert hogy ezen eszkozok a Fidesz tarhazabol valok.
Jo iras, bar fajdalmas lehet nemelyeknek.
Nekem rendben volt.
Foleg ez: "...Így lett legf?bb ügyész a korábbi fideszes képvisel?jelölt Polt Péter, a Rádió elnöke a jobboldali gy?léseken fellép? Kondor Katalin, a jegybank elnöke Orbán korábbi minisztere, Járai Zsigmond, és köztársasági elnök az Orbán-féle Népfrontot elnökl? Mádl Ferenc.... (...) A demokratikus normák tiszteletben tartása is kell ahhoz, hogy a kormánytöbbség meg?rizze politikai t?kéjét – a demokratikus normák megsértésére eddig mindenki ráfizetett. Bármennyire magas ár is a Fidesz által kinevezett tisztségvisel?k helyükön hagyása, a magyar demokrácia tekintélye és a mai kormány demokratikus elkötelezettségének hitele olyan fontos érték, amelyért még ezt a magas árat is érdemes megadni. ?k maguk nem szolgáltak rá, hogy a kormány betartsa velük szemben a demokratikus normákat. A magyar nép azonban rászolgált erre...."
Mi az, hogy elvezi? A Kereskedelmi Kamara Valasztottbirosaganak egyik valaszthato biraja. Az pedig egy eleg elit klub. Meg ugyem is volt, amit targyalt (ne orulj: az ellenfel valasztotta maganak, nem en). Annyi teny: a szenilitas jelei meg nem tapasztalhatok nala.
Egyebkent is hogy mik vannak! Pager Antal peldaul nyilas volt, megis tobbszoros (megerdemelt) Kossuth-dijas szineszkent halt meg.
Hát ahhoz semmi, de végül is akármit is irogat Bauer, leszámitva a nem politikai, közgadaságtannal kapcsolatos témákat, azt mind nagy-nagy kétellyel kell kezelnünk, ahhoz pedig meg kell értenünk a családi gyökereket.
Különben is a Népszabadság szánalmas kirohánasai ellenére, vagy éppen ezért egyre veszit olvasói táborából, lásd a mai hirt erről, és már az un. baloldali tábornak is elege van a szerecsenmosdatásból és átlátszó kormányprogagandából. Elegük van abból, hogy a kormány szűzlánynak állitja be magát minden létező forumon, amikor pedig lucskos kurvaként viselkedik, és ezt egyre többen látják. (Lásd söjtöri lakoma)
Nem, nem csodálkozom azon a mocskon, amit erről a két emberről leirt a magyar baloldali sajtó. Nem csodálkozom azon sem hogy Bauer apuka ügyes-bajos dolgairól mindig kihagyják a lényeget.
Hátha kiváncsi vagy, Pokorni apuka, vagy Orbán apuka maga a Szüz Mária és a Szentlélek egyben ehhez a Bauerhez képest.
Az emberi aljasság, az emberi tetüség, a mocsok a szenny kimerithetelnen tárhzáza amit Bauer apja véghez vitt, és lám-lám, meg is van a jutalma. Ma élvezi a kiemelt nyugdijat, és ügyvédként tevénykedik, ahelyett, hogy a szegedi csillagban egy 5m2-es fogdában rohadna....
Na nézzük csak, micsoda erkölcsi nagyság, jellem, és sziklaszilárd nemzeti öntudat jellemzi a Bauer családot.
"A sajtó hallgat a Bauer-ügyről
A szabaddemokrata Eörsi Mátyás cégének (Eörsi & Társai Ügyvédi Iroda, 1056 Bp. Belgrád Rkprt. 1315) tulajdonostársa dr. Bauer Miklós, akit a magyar közvélemény, illetve a sajtó egy része ÁVH-s múltja miatt "körmös-Bauer" néven ismer. A jelző arra utal, hogy Bauerék kínzási repertoárjának a körömletépés is része volt.
A kormánykoalíció vélt szabálytalanságaira szakosodott szabaddemokrata Eörsi Mátyás irodája jelentős állami megrendeléseket kapott a bukott koalíció négy évében, amikor Eörsi a Külügyminisztérium politikai államtitkáraként a sajtóban megjelent állítások szerint befolyását is felhasználta az igen komoly hasznot hozó ügyek megszerzésére. Különösen az ÁPV Rt. (Állami Privatizációs Vállalat RT.) megbízásait említik, amelyek révén az Eörsi & Társai óránként mintegy 36 ezer forint honoráriumért dolgozott.
A cég nem csak privatizációs ügyekre szakosodik. Bauer például a korábbi ávósokat, az elbocsátott légió tagjait is védi. Így például dr. Bauer Miklós vállalta el annak az ausztrál állampolgárrá lett Vajda Tibornak a védelmét is, akit a szintén Ausztráliába vándorolt Bárdi Magda azzal vádol, hogy Vajda ÁVH-s korában halálra kínozta a férjét. Dr. Bauernek sikerült elérnie, hogy az ausztrál bíróság Magyarországról, az SZDSZ-es Kuncze Gábor vezetése alatt álló belügytől olyan igazolást kapjon, amely szerint az ötvenes években az ÁVH fizikai kényszert nem alkalmazott.
Bauerék befolyása azonban nem csak a rendszerváltás utáni belügyekre terjed ki. A televízióra is, amely immár másodszor, legutoljára a balliberális sajtóban kormánypártiként támadott A Hét című műsorban, a múlt héten a közismerten SZDSZ-befolyás alatt álló Népszava szerkesztőjét, Dési Jánost bízta meg az igen ismertté vált Bárdi-Vajda történet feldolgozásával. Az elkötelezett Dési dr. Bauer szerepét következetesen kihagyja feldolgozásából, ahogyan tette ezt az MTV-ben és lapjában korábban, az egy teljes oldalt elfoglaló, részletes beszámolójában az ügy akkori fejleményének taglalásakor. Mint ahogyan Dési szintén említés nélkül hagyta azt a tényt, hogy a mai Híradó egyik kulcsemberének, Sebesnek a családja költözött abba a házba, amelyből Bárdiékat kihajtották.
Hogy A Hét miért vette éppen most ismét elő az ávós-Vajda történetét, méghozzá vezető anyagként, szinte teljes egészében archív anyagból feldolgozva, meglehetősen érthetetlen, ugyanis ott új fordulat, egy tanú jelentkezésén kívül nem történt. Kár, hogy ehelyett - és ez vonatkozik az MTV többi műsorára és az érdekes történetek iránt anyagi okokból is érdeklődő kereskedelmi televíziókra - nem készítenek műsort magáról dr. Bauerról, akire most igen komoly, terhelő kijelentéseket tettek, amelyek teljesen nyilvánosak és 1960 forintért hozzáférhetők.
Nemrégiben jelent meg Gábor Róbert, Az igazi szociáldemokrácia: Küzdelem a fasizmus és a kommunizmus ellen, 1944-1948 című kötete a Századvég kiadónál. A benne foglaltakkal szemben kételkedők megnyugtatására idézzük:
A kötet megjelenését a Forgács Pál Alapítvány és a Soros Alapítvány támogatta. A szerzőt kutatómunkája során pedig nem kevésbé neves személyek segítették, mint Gáti Károly (Charles Gati), Pető Iván, Vásárhelyi Miklós, és ami jelzi: nem egyoldalú kutatómunkáról van szó, a Miniszterelnöki Hivatal stábjában dolgozó kiváló tudós, Tellér Gyula és a Szabad Európa Rádiótól nyugdíjba ment, ma Amerikában élő Vass Vilmos. De Gábor Róbert személye önmagában is biztosíték az alaptalan vádaskodások ellen: megalkuvás nélküli múltján kívül jelenleg is a legnagyobb amerikai szakszervezeti csoport, az AFL-CIO tanácsadója kelet-európai ügyekben.
Most idézzünk a könyvből Bauer bemutatásával kezdve. Mint Gábor írja, Bauer dolgozott az ÁVÓ XIV, alosztályán is fegyelmi előadóként. Feleségén Schönfeld Juditon keresztül, aki az illegális kommunista pártnak volt a tagja, került kapcsolatba a kommunista mozgalommal. Ő maga 1945-ben lépett be a pártba, majd feleségével együtt a politikai rendészeti osztály alkalmazottja lett. 1953-ig magas pozíciókat töltöttek be. 1950-ben Bauert alezredessé léptették elő - ismerteti a szerző Bauer hátterét, majd Marosánt idézi azzal kapcsolatban, ahogyan Ries Istvánt agyonverték az ÁVO-n 1950-ben. A volt igazságügyminiszter holttestét egy váci meszesgödörben találták meg - olvasható a 173. oldalon.
Most ugorjunk előre a 243. oldalra:
Amikor Ries István igazságügyminiszter tudomására jutott a kékcédulás szavazatok száma, kijelentette, hogy ha nem engedik szabadon a szociáldemokrata rendőrtiszteket, ha a kommunisták nem vonják vissza a hamis szavazatokat, lemond miniszteri tisztségéről. Bán Antal iparügyi miniszter szolidaritást vállalt vele.
Ries István 1950. júniusában súlyos árat fizetett magatartásáért: Bauer Miklós ávós alezredes saját bevallása szerint agyonverte az Andrássy út 60-ban.
Térjünk vissza a 173. oldalra:
Ries István személyével kapcsolatban meg kell említeni Bauer Miklós ÁVÓ-alezredest. Idézzünk a zsák-, és zsineg-nagykereskedő (Bauer és Rátz) csemete Rákosihoz küldött jelentéséből, az 1950. július 22-én készült eredeti okiratból:
"Beismerés előtt a sírás, a piszkosság okozta megalázottságot leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekeztem fokozni."
Ugyancsak Bauer-alezredes, amikor az egyik vizsgáló panaszkodott, hogy őrizetese nem vall, gúnyosan jelentette ki:
"Nem tudtok kihallgatni. Látjátok, az én őrizetesem inkább meghalt. Ries Istvánról volt szó..."
Bauer megkapta bűneiért a jutalmát: a Komplex Külkereskedelmi Vállalat vezetőjeként ment nyugdíjba. Budapesten él, egy neves ügyvédi iroda tulajdonosa és munkatársa. Az ÁVÓ szervezeti felépítését és az egyes alosztályok munkáját ismertető fejezetből tudjuk meg azt is, hogy az Eörsi-iroda mai résztulajdonosa szintén dolgozott az ÁVÓ III. alosztályán. Ez az alosztály az egyházak felmorzsolásával foglalkozott. Páter Kiss Szaléz ferences-rendi szerzetest is ott morzsolták fel. Az Andrássy út 60-ban, többek között Bauer Miklós százados javaslatára vizet csöpögtettek a fejére, amivel azt akarták elérni, hogy az áldozat megőrüljön.
Ugyanezt a célt szolgálta, hogy vödröt tettek a fejére, s azt gumibottal döngették. A harangzúgáshoz hasonló állandó hang rettenetes szédülést okozott. Ezek a kísérletek sem bírták szólásra Kiss Szalézt. Végül is gumibottal addig verték a veséjét, míg bele nem halt a szenvedéseibe.
De a könyv 182. oldala is idézésre méltó:
Szendi György illegális kommunista párttag Bauer Miklós sógora volt. Péter Gábor közvetlen környezetéhez tartozott. Az évek során a PRO, az ÁVÓ, az ÁVH majdnem minden osztályán teljesített szolgálatot. 1946. szeptemberétől a XI. alosztályon sógora mellett dolgozott, majd amikor a II. alosztály beolvadt a XIV. alosztályba, ott kapott beosztást.
1947-ben a IV. alosztály helyettes vezetője lett. A Rajk-per idején ő hallgatta ki Bauerral együtt Noel H. Fieldet. Ugyancsak az ő brutalitásuk miatt hozott Zsigmond Ernőné koraszülött gyermeket a világra az Andrássy út 60 pincéjében. A jutalom itt sem maradt el: Szendi György szabadalmi ügyvívői engedélyt szerzett, és irodát nyitott Budapesten.
Elképzelhetetlen, hogy hasonló esetben Németországban például ne induljon ügyészi vizsgálat. Nálunk nem, mert a bűnök elévülnek. Érdekes módon a mai ügyészség, amely állományában nemigen szakított 1990 előtti személyi állományával, elévülési aggályait félredobva emelt vádat, amely alapján 15 évre ítélték Ankner Bélát 1965-ben azért, mert Ankner a Tanácsköztársaság ellen felvonuló, egyik dunai monitor gépházában dolgozott 1919-ben (!) vagyis 46 évvel az ítélet kimondása előtt.
De elhagyva a jog területét, talán kétségbevonhatatlan, hogy mekkora nyilvánosságot kapna egy berlini, prágai vagy varsói Bauer. Nálunk, ahol az elektronikus média nem a rendszerváltás és a demokrácia melletti emberek kezében van, a Bauer-ügy tabu. Különben miért nem hívják meg Bauert legalább egy reggeli beszélgetésre?
Mién nem kérdezi meg Eörsi Mátyástól a TV3, a TV2 vagy akár az MTV, hogy mi a véleménye Gábor Róbert vádjairól? Hogy miként társulhat egy ilyen emberrel? Hogy nem érzi-e magát cinkosnak?
Vajon, ha ma Németh Zsolt Fideszes külpolitikai államtitkárnak ügyvédi irodája lenne, amely hatalmas megrendeléseket kap Ganspergertől, és társa a Gestapo egyik kegyetlenkedő, gyilkossággal gyanúsítható tagja lenne, a sajtó akkor is néma maradna?
A 24. Óra megjegyzései
A könyvismertetőben talán hasznos lett volna bővebben írni az agyonvert marxista-szocdemes miniszterről, mivel félévszázad elmúltával kevesen ismerik a Ries István nevet.
A budapesti Magyar Életrajzi Lexikon 1969-es kiadásából megtudjuk, hogy Ries István (1885. nov. 14 - Vác, 1950. szept. 15) - éppúgy, mint Rajk László, Nagy Imre, Maléter Pál és társai (vagy akár a zsidó Trockíj-Bronstein is, akit a fajtestvére Sztálin veretett agyon Mexikóban) - egész életét annak az istentelen bolsevista hatalomnak szentelte, amely végül jutalmul felfalta.
Ries nyílván hitt mindabban, amiért meghalt, ám marxista hűsége nem számított az Andrássy út 60 pincéiben...
A hazai lexikon ezeket írja róla, a kiemelések tölünk:
"Ries I. a munkásmozgalom mártírja. Egyetemista korában a Galilei-kör tagja. Az I. világháború alatt orosz fogságba kerül, [ahol nyílván megismerkedik Nagy Imrével és Kun Bélával] hazatérte után a Tanácsköztársaság idején a közoktatásügyi népbiztosság pártiskolájának az előadója volt, majd mint a Vörös Hadsereg katonája [és Ilya Ehrenburg röpcéduláin terjesztett gyűlölködések híve] vett részt a felvidéki hadjáratban. [Emlékezzünk, hogy 1919-ben Magyarországon Kun Béla 133 napos Patkány-köztársasága idején a kultúr-terrorista Lukács György volt a kultuszminiszter helyettes.]
A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, majd újra hazatérve ügyvédi tevékenységet folytatott. 1924-ben lépett be a Szociáldemokrata Pártba, amelynek 1933-ban vezetőségi, 1943-ban elnökségi tagja lett.
Ügyvédi tevékenysége során többször védte a munkásmozgalom üldözötteit. A felszabadulás után tagja lett a [szovjet tankok segítségével megalakult] Ideiglenes Nemzetgyűlésnek Debrecenben. 1945. július 21-től 1950. július 17-ig igazságügyminiszter. 1948-tót 1950-ig az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) Központi Vezetőségének tagja.
1950. július 7-én koholt vádak alapján letartóztatták. A börtönben halt meg [azt most már tudjuk hogyan]. 1956-ban rehabilitálták."
Azt, hogy Ries István mennyire érdemelte meg elvbarátaitól a borzalmas megaláztatásokat és végül az agyonverést, az Olvasó bírálatára bízzuk!…
S ha még nem vettük volna észre, az 1988 óta fellángolt Nagy Imre-kultuszt, a marxizmus & trockizmus újraértékelését szocdemes szemszögből, az ideiglenes Sztálin-gyűlöletet, valamint a Soros Alapítvány pénzügyi áldozatait ugyanazon szálak kötik össze...! "
Én még úgy tudom, hogy Bauer apja maga is aktiv részese volt a Kossuth téri lövöldözésnak, sortüznek, aktiv részese, mert ő is lőtte a népet.
Világgazdaság
Miközben a Népszabadság értékesített példányszáma tovább csökken, a jobboldali beállítottságú riválisának, a Magyar Nemzetnek kedvezően alakult a legutóbbi harmadév – derül ki a Magyar Terjesztés-Ellenőrző Szövetség (Matesz) legfrissebb, a napokban nyilvánosságra hozott adataiból. A legnagyobb nyertes a bulvárpiacon megállíthatatlannak tűnő Blikk.
Elolvastam. "Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni..." Bauer meg mindenben jóváhagyja Gyurcsány hagymázas vízióját a demokrácia elpusztítására törő Fideszről, sőt újabb adalékokkal még tódít is rajta - majd hozzáteszi, hogy de azért...
Kiscsákós példámat tovább szőve: "Igaz, hogy azt mondta, hogy anyánk kurva, te egy izomagyú állat vagy, meg hogy a csajod tripperes, de azért nem kellene itt helyben agyoncsapnod, - bár jogos önvédelemnek számítana, de azért..."
Tőled nem ezt vártam. Kérlek, olvasd el a cikket. Bauer éppen a fordítottját mondja, mint a topiknyitó. Azt mondja, hogy NE alkalmazzon a kormánytöbbség aggályos alkotmányosságú eszközöket - amelyeket Gyurcsány javasolt.
Itt az írás:
Orbán, Gyurcsány és a demokrácia
NSZ • 2003. november 5.
Orbán Viktor október 23-i beszédére sokan felfigyeltek. Nem csoda, hiszen világos politikai üzenete volt. Az a megfogalmazás, hogy „ami körülvesz bennünket, az csupán egy ideiglenesen körülöttünk állomásozó állapot”, valóban azt üzeni: a tavalyi választásokat követően hivatalba lépett kormány hatalomgyakorlása nem demokratikus kormányzás, hanem idegenek, a magyar nemzeti közösségen kívül állók által gyakorolt elnyomás. A kérdés: „mikor mozdulunk már meg?”, a válasz: „a polgári köröket azért hoztuk létre, hogy ha eljön az idő, egyszerre mozdulhassunk” és az utalás: „amire szükségünk van, az nem pusztán személyi változás, nem is csupán a politikai erőviszonyok átalakítása, hanem jóval több ennél” – azt érzékelteti, hogy a Fidesz nem a választásokon elérendő demokratikus kormányváltásra, hanem az „idegen megszállók” elkergetésére, forradalomra, a demokratikus rendszer megdöntésére mozgósít.
Meglep, hogy Gyurcsány ezen meglepődött, s ez a beszéd készteti őt az elmúlt két évben képviselt politikai stratégiájának felülvizsgálatára. Széna téri beszédében csak azt ismétli meg Orbán, amit hosszú évek óta következetesen képvisel. A Fidesz 1996-ban kiadott pamfletjében (A polgári Magyarországért) már kifejtették, hogy az első szocialista–szabad demokrata koalíció a magyarságtól idegen, a külföldi tőkét kiszolgáló „nagytulajdonosi elit” javára gyakorolta a hatalmat. E szűk elit kizsákmányolta a magyar népet, külföldi partnerei számára kisajátította a magyar gazdaságban létrehozott jövedelmeket, és szándékosan elszegényítette a nagy többséget. Ezt a célt szolgálta volna a Bokros-csomag és a nemzeti vagyon eltékozlásaként értelmezett privatizáció.
Ezen az alapon minősítette Orbán „idegenszerűnek” a kormányt, állította be egyfajta felszabadításként a kormányhatalomért vívott küzdelmet 1998-ban, s mondta miniszterelnöksége kezdetén: „aki úgy érzi, hogy a magyar nemzethez akar tartozni, ... azt arra kérem, hogy szavazzon igennel a kormányprogramra”. Miniszterelnökként egy ízben még az Országgyűlésben is hazaárulónak minősítette az ellenzéket – Kövér számára ez a minősítés szinte mindennapos volt.
A választási vereség után Orbán következetesen elutasította, hogy a demokratikus választáson kisebbségbe szorult politikai erő vezetőjeként jelenjen meg a közéletben. Nem vállalt parlamenti tisztséget, nem szólal meg – többnyire jelen sincs – az Országgyűlésben, hanem a „nemzeti oldalnak” a politikai mindennapok fölött lebegő vezéreként alakította ki új szerepét, a nemzetet az általa uralt táborral azonosítva. („A haza nem lehet ellenzékben.”)
Orbán februári, vigadóbeli beszédén is az az üzenet vonult végig, hogy a kormány nem a népet képviseli. Ennek jegyében állította: a kormány a háború oldalán áll, miközben a magyar nép békét akar. Szembeállította a „polgári köröknek” az EU-val szemben szkeptikus álláspontját a kormányéval. Elismételte „az emberek... elsöprő többsége” – a baloldali szavazókat is beleértve – „magáénak érzi” a Fidesz-kormánynak azokat az emblematikus politikai törekvéseit, amelyeket a Fidesz ellenzéke elutasított: „a család és gyermeknevelés kiemelt támogatását, ... a gáz, a villany, a gyógyszer, a közlekedés szigorú árszabályozását, a nemzeti vagyon védelmét, a magyar vállalkozók előnyhöz juttatását, ... a magyar föld védelmét, a családi gazdaságokat, a szigorú büntetőpolitikát, ... a kábítószer üldözését, ... a státustörvényt”. A választási eredménytől függetlenül tehát a jobboldal képviseli hitelesen a magyar társadalom törekvéseit. A közéleti vitákban nem az egyik párt, az egyik vélemény áll szemben a másikkal, hanem a kormány „a törvénytisztelő emberek sokaságával”, „a gyermeküket féltő kisgyermekes szülőkkel”, az erős forintban bízókkal, a határon túli magyarokkal, a családi gazdaságokkal, vagyis az egész nemzettel. Viszont: „a polgári, nemzeti érzelmű emberek, ha kell, és ha értelmét látják, százezerszám, sőt milliónyian is akarnak és tudnak egyszerre mozdulni”.
Amire Gyurcsány Ferenc most felfigyelt, az végigvonul Orbán retorikáján lényegében azóta, hogy az 1994-es választásokat követően világossá tette, hogy a Fidesz a jobboldal vezető ereje kíván lenni. Akkor is így volt ez, amikor Gyurcsány részvételével kialakították a „nemzeti közép” politikáját. Nem most kell azt felülvizsgálni, hiszen eleve téves volt. A többpárti demokrácia ugyanis arra épül, hogy a modern társadalmak a politika legtöbb kérdésére adandó válaszok tekintetében megosztottak. Az a hiedelem, hogy a baloldali és liberális szavazók megbízásából kormányzó többség egy megosztott társadalom egészének igényeit képviselheti, ugyanúgy hamis, mint Orbán állítása, hogy ő képviseli az egész társadalmat. A „nemzeti közép” politikája működésképtelen. Azzal, hogy Medgyessyék nemcsak saját, eleve túldimenzionált ígéreteiket akarják teljesíteni, hanem megígérték a Fidesz-kormányzás olyan „vívmányainak” megtartását is, mint a családi adókedvezmény vagy a negatív kamat melletti lakáshitelezés, társadalmi igazságtalanságokat tartanak fenn, és megoldhatatlan helyzetbe hozzák a költségvetést. A Medgyessy-kormány egy éven keresztül igyekezett a legtöbbet megtartani a jobboldal státustörvényéből (amit az MSZP is megszavazott), s csak nemzetközi nyomásra adta fel belőle, amit feladni kényszerült, most pedig a kettős állampolgársággal kapcsolatban enged újra a jobboldal nyomásának. Mindezzel felesleges nemzetközi bonyodalmakat okoz, és gyengének, koncepciótlannak mutatkozik a kisebbségi magyarok ügyében, holott az alapszerződéseket létrehozó pártoknak erre semmi okuk. Érthetetlen és értelmetlen, hogy a kormány MSZP-s vezetői nem merik elutasítani a kereszténység szerepeltetését az EU-alkotmány preambulumában, miközben ez ellentétes a magyar progreszszió hagyományaival és az Európai Parlament szocialista frakciójának álláspontjával egyaránt. Ennyire fontos volna, hogy Orbán Viktor megsimogassa a buksijukat? A gyengeség, a saját elvek hiánya, az alternatívaállításra való képtelenség mutatkozik meg az olyan haszontalan gesztusokban is, mint a Terror Házában tett látogatás vagy a Boross Péternek írott köszöntőlevél. Azok a jobboldali törzsszavazók, akik számára a státustörvény, a kettős állampolgárság, a „keresztény Magyarország” doktrínája vagy a Terror Házában megtestesülő történetszemlélet központi kérdés, sohasem fogadják el Medgyessy Pétert a nemzet miniszterelnökének. Ugyanakkor ez a politika elbizonytalanítja a saját szavazókat. Meglep, hogy Gyurcsány Ferenc ezt csak most veszi észre.
Nem a versengő politikai erők álláspontjában meglévő különbségek elmosásával kell kifejezésre juttatnunk, hogy a nemzetet politikai közösségnek szeretnénk látni, hanem azzal, hogy tiszteletben tartjuk a kisebbségbe szorult álláspontok képviselőinek a parlamentarizmus szabályaiban megnyilvánuló jogait. Ezeket viszont a kormány az elmúlt másfél évben rendszeresen megsértette: a miniszterelnök – elődjére emlékeztető módon – rendre távol marad az Országgyűlés üléseiről, az azonnali kérdések órájáról, csomagtörvényekkel, öninterpellációkkal, időkeretekkel szűkítik az ellenzékkel folytatott nyilvános vita lehetőségeit, s újra csonka kuratóriumi elnökséget helyeznek a köztelevízió fölé.
Elismerem: nehéz helyzetet teremt a kormány számára a demokratikus normák érvényesítésében, ha a másik oldal megsérti azokat. Végül is erre vonatkozik Gyurcsány találó megfigyelése, miszerint a Fidesz egyfajta „árnyékállamot” épített ki a szocialista–szabad demokrata kormánnyal szemben. Orbán a „több mint kormányváltás” stratégiájának részeként kormányra jutva következetesen szembefordult a hatalommegosztás alkotmányos alapelvével, melyet az első két kormány többé-kevésbé tiszteletben tartott. Ahol csak lehetett – ha elkerülhetetlen volt, mint az ombudsmanoknál, az MSZP-vel kötött alkuban, ha pedig erre nem szorult rá, az egyszerű parlamenti többség felhasználásával –, politikai harcostársait és hódolóit helyezte olyan közjogi pozíciókba, amelyeknek lényegéhez tartozna a politikai semlegesség. Így lett legfőbb ügyész a korábbi fideszes képviselőjelölt Polt Péter, a Rádió elnöke a jobboldali gyűléseken fellépő Kondor Katalin, a jegybank elnöke Orbán korábbi minisztere, Járai Zsigmond, és köztársasági elnök az Orbán-féle Népfrontot elnöklő Mádl Ferenc. (Emlékezetes, hogy milyen rövidlátó módon voltak partnerek ehhez az ombudsmanok ügyében folytatott alkudozáskor vagy a köztársasági elnök megválasztásakor az akkori ellenzék egyes vezetői, mai miniszterek.) A kormányon levő Fidesz számára ez azért volt fontos, hogy ne maradjanak a közéletben tőle független intézmények. Az előrelátó Orbán azt is tudta, milyen fontosak lehetnek számára ezek a tisztségviselők, ha netán újra ellenzékbe szorulna.
A kiválasztottak jól láthatóan megfelelnek megbízójuk elvárásainak. Amikor a Fidesz kormányon volt, Járai a jegybank kamatpolitikájával támogatta a felelőtlen költségvetési expanziót, Kondor a miniszterelnök szócsövévé változtatta a rádiót, Mádl fedezte a kormánytöbbség alkotmánysértéseit. A kormányváltás óta viszont a jegybank politikája időről időre rossz konfliktusba kerül a kormányéval, ártva a magyar vállalkozásoknak; az ügyészség sorra állítja le a Fidesznek kellemetlen nyomozásokat, a köztársasági elnök a kormány hatáskörét sértve dolgoztat ki ellenkoncepciókat; a jegybank elnöke és a köztársasági elnök demonstratív módon áll ki a kormány által támadott PSZÁF-elnök mellett.
Az alkotmány és a vonatkozó törvények – a hatalommegosztás elvére tekintettel – már-már elmozdíthatatlanná teszik e tisztségek betöltőit. Ezért kapnak parlamenti ciklusokon túlnyúló mandátumot, ezért lehet őket csak rendkívüli esetekben leváltani. Jószerével csak lelkiismeretükön múlik, hogy munkájuk során követik-e azokat a normákat, amelyek tisztségükből következnek. Jól tudjuk: Mádl, Polt, Járai vagy Kondor nem követi. Úgy tűnik, Szász sem, bár ezt a kívülálló nehezebben ítélheti meg, mint a tevékenységüket a széles nyilvánosság előtt folytató vezetők esetében.
Mintha Gyurcsány ebből a demokratikus berendezkedésünk elveit sértő helyzetből arra következtetne: akkor pedig el kell őket mozdítani. Medgyessy Péter a nyár végén már tett is ilyen szellemű nyilatkozatot. Polt ellen hónapok óta interpellációs kampány folyik az Országgyűlésben, Szásztól pedig tisztségének megszüntetésével kívánnak megszabadulni. A kormány politikusai alappal hivatkozhatnak azokra a nehézségekre, amelyeket e tisztségviselők a kormány működésében okoznak, sőt arra is, hogy lejáratják az általuk betöltött tisztségeket. Emlékeztethetnek arra is, hogy a Fidesz-kormány idején mondatták le mind Szász, mind Polt elődjét, és egy korábbi jobboldali kormány mondatta le Kondor elődjét is. Talán éppen ezek az emlékek tehetik világossá a szocialisták és szabad demokraták kormánya számára: nem léphet azok útjára, akik lemondásra kényszerítették Hankiss Elemért és Gombár Csabát, akik megszakították Surányi György első jegybankelnökségét, akik lemondatták Györgyi Kálmánt. Méltatlan volna a választásokon a jogállam helyreállítását ígérő pártok kormányához, hogy a kormányzati cikluson túlnyúló mandátummal rendelkező tisztségviselőt a törvényt kijátszva, annak módosításával, a tisztség megszüntetésével távolítsa el. Ha bizonyosak benne, hogy az illető nem felel meg a tisztségéből fakadó elemi követelményeknek, akkor végig kell járniuk a felmentésnek azt az útját, amelyet a hatályos törvény végső esetre kijelöl. Ha ezzel szemben a törvényt változtatják meg, akkor óhatatlanul olyan benyomást keltenek, hogy a törvényes úton való felmentés feltételei nem teljesülnek, és nem is tudnák annak szükségességéről a nyilvánosságot meggyőzni.
De figyelniük kell egy ezen túlmenő politikai szempontra is. Amíg Kondor, Járai, Polt vagy Szász tisztségében marad, senkinek sem jut eszébe, hogy egy lapon említse őket nagynevű elődeikkel. Elmozdításuk helyezné őket olyan pozícióba a közvélemény szemében, amelyre méltatlanok. Elismerem: ha a kormány megbízatásuk lejártáig tisztségükben hagyja őket, az magas ár. De csak akkor túl magas, ha a kormánytöbbség nem tudja politikájának egészével megőrizni politikai tőkéjét, és emiatt elveszíti a következő választást. Ezért lenne szükség gazdaságpolitikai fordulatra és saját értékeken alapuló társadalompolitikára, ami a „nemzeti közép” mítoszával persze nem fér össze. A demokratikus normák tiszteletben tartása is kell ahhoz, hogy a kormánytöbbség megőrizze politikai tőkéjét – a demokratikus normák megsértésére eddig mindenki ráfizetett. Bármennyire magas ár is a Fidesz által kinevezett tisztségviselők helyükön hagyása, a magyar demokrácia tekintélye és a mai kormány demokratikus elkötelezettségének hitele olyan fontos érték, amelyért még ezt a magas árat is érdemes megadni. Ők maguk nem szolgáltak rá, hogy a kormány betartsa velük szemben a demokratikus normákat. A magyar nép azonban rászolgált erre.
Bauer Tamás
1994-től 2002-ig az SZDSZ
országgyűlési képviselője
