most elmondod, hogy a vallasos hit ugyanugy az empiria rendszeres ertelemzese, mint a tudomany. ezzel nem ertek egyet.
de a nagyobb baj az, hogy ezzel magaddal mondasz egllent, hiszen a topicot meg azzal inditottad, hogy miert van az, hogy a vallasosok eleg surun egyszeruen ignoralnak empirikus jelelgu erveket.
donstd el legyzives, hogy mi a valalsokrol a felfogasod, a keped, majd utana vitatkozunk!
"a jog, tudomany empirikusan ellenorizheto. arrol szol, hogy "mi van", hanem, hogy "mi legyen". a "mi legyen"-re nincs objektiv valasz.
Ebböl a mondatból hiányzik egy vagy több 'nem', és képtelen vagyok kitalálni, honnan. "
bocs, en hibaztam. a masodik mondat mar a politikarol szolt, csaka ztan toroltem, azzal, hogy a politika osszetett dolog, ne bonyolitsuk.
"A tudomány egyébként (szigorúan véve) nem ellenörizhetö empirikusan. Ennek gyakorlati okai vannak: túl nagy, túl bonyolult, tul sok ismeretet és szervezödési szintet igényelne egy ilyen ellenörzés ahhoz, hogy egyetlen ember végrehajthassa. A tudományos közösség mint tudatos lény persze képes lenne ilyen ellenörzésre, de hogy ilyen lény valóban létezik-e...? Ez már metafizika. "
mit ertesz "szigoruan veve" terminus alatt? szeritnem a tudomany allitasai empirikusan elelnorzottek. nem fordul elo, hogy valaki cafol egyallitast egy kiserlettel, es aztan azt mondjak, hogy "a nem szamit".
"A jog nem ellenörzésen, hanem tanúvallomásokon alapul."
ami kb ugyanaz.
" Ahogy a tudomány is: te elhiszed a szüleidnek, késöbb a tanároknak, még késöbb a könyvek, publikációk szerzöinek, hogy ök kipróbálták és valóban úgy van. Az egész rendszer a bizalomra épül - a bizalom pedig szociális fogalom."
nem. a bizalom is ellenorzesre epul. nehany dolgot elelnorzol a konyvbol, a tanar allitasaibol, a publikaciokbol, es ezutan megbizhatonak tekitned oket. ellenorzott.
ez egyebektn az egyszeri ember viszonya a tudomanyhoz, nema tudos viszonya a tudomanyhoz.
" Ezért mondtam, hogy a valóságunk szociális valóság. (Egyébként vegyük észre, hogy ugyanígy épül fel a vallás is: a hívö elhiszi a papoknak, akik megtapasztalták, hogy a vallás tanításai igazak."
en egyetlen pap egyetlen allitasat sem tudtam meg elelnorizni. viszont sok knyv, publikacio es tudos allitasat ellenoriztem mar.
" Vagy a politika: elhisszük a politikusoknak, hogy azt kell csinálni, amit mondanak. Ha a bizalom megrendül, az lesz, ami nálunk.)"
na a politikusoknak viszont egyaltalan nem is hisszuk el.
Ezekért írom megint, van Istenről tapasztalás, van törvényéről, dolgairól tapasztalás, sőt, ismeret, ami nem a Bibliából, vagy egyéb szent könyvekből, emberek tanításától, vagy neveltetésből, kultúrából táplálkozik.
A tapasztalás nem a neveltetésből, kultúrából származik. (Éppenséggel az egyetlen, ami nem onnan származik.) A tapasztalás a valóságból származik. De minden más már az emberi kultúra terméke.
A barátod tapasztalt valamit. Ezt abban a kultúrában, amit a gyülekezet alkotott, úgy értelmezték, hogy démon szállta meg. Egy más kultúrában talán úgy értelmeznék, hogy súlyos skizofréniás. Vagy hogy meglovagolta egy loa (isten-féle a vuduban). Lehet mindenféle szempontok alapján az egyik értelmezési keretet jobbnak tartani a többinél, de azt nincs értelme mondani, hogy az egyik valóságosabb, mint a többi. Mert a valóságot nem lehet megismerni. Tapasztalni lehet, de megismerni, megérteni nem. Ahogy megismerted, már nem a valóság lesz.
Ezek a demonosdik azoknak _kellenek_ akik nem kepesek felfogni azt, hogy a vilagot teremto transzcendentalis szuperegonak nincsen szuksege demonokra.
Vannak demonok az objektiv valosagban... pont ugyanugy ahogy a teremtes konyve az igazat tartalmazza, de nem szo szerint hanem elvont ertelemben.
Akik nem kepesek az objektiv vilag elvontsagat megerteni azoknak van szukseguk ilyen emberszeru lenyekre.
Szerintem a mi objektiv valosagunk es a transzcendentalis vilag kozotti hatar nem annyira kontrasztos mint sokan gondoljak... az, hogy valaki ateista materialista avagy misztikus vallasos csak azon mulik, hgy ezt a hatart hova rakja.. beenged e e a transzvilagbol dolgokat az objektiv vilagba avagy kizarja azokat...a hatar meghuzasan mulik a dolog.
Ha valki sokmindent beenged az objektivvilagba az bizony 'erzekelni' is fogja azokat a dolgokat amiket egy masik ember csak mesenek fog tartani.
Ha az ismerősömről gondolod, hogy megmondták volna neki, kiment most a démon, nem így volt. A démon mutatkozott be, ki ő (vagy hogy), egy önálló személyként.
Uralta ismerősöm száját, testének egy részét, azaz testéből, da akaratától függetlennül szólt.
Azt elismerem, lehet, hogy azt a lényt dzsinnek, vagy akár ürbürfüttynek, kétcsomónak, vagy bárminek nevezhetik különböző kultúrák, hisz nem tagadtam, csak gondolja az ismerősöm, hogy démon volt. De a Bibliát ő is igaznak találja, ahogy én is.
Lásd, én mindig is tiltakoztam az ellen, hogy rám fognák, én választottam a bibliai dolgokat, hanem inkább megtaláltam akaratom ellenére, hogy a Biblia igaz. És nem tartom hitnek az emberek magukválasztotta megvallásait, hanem az a hit, amit Isten ad, Isten választ, nem az ember. Amit ember választ, emberi.
Aztán Isten kijelenti magát, nem ki és megmagyarázott dolgokról írok. Rám nemigen hatnak azok a törekvések, hogy megmagyaráznák nekem, mi van, mit hogyan kell érteni. Egész fórumkodásom alatt is tán a legfüggetlenebb vélekedésekkel jöttem.
Gondolom, erről az oldalamról nemigen ismersz, mert nem arrafelé jársz, amerre én. De mégis így van, a hívők ezt megerősíthetik.
Az élményről meg nem, de némelyik ismeretről, amit természetfeletti módon kaptam, le tudom mérni saját értelemmel is, valóságos-e. És le tudom méretni másokkal, ezért némelyiket mások elé tártam, hogy vizsgálják meg, és igazolást nyertem. Mivel nem bolondultam meg, sőt, elég jó értelmi képességeim vannak, és magamat is vizsgáltam, el tudom dönteni, kaptam pl. oly ismereteket, melyeket csak természetfeletti úton (nem természetes módon) kaptam, persze ezt nem kell elfogadnod (írtam ilyeneket, azt is, ismertek is erről, azaz abban a közösségben, ahova jártam, és ehh, ez nagyon off) A lényeg, én nem elfogadtam, hogy igaz a Biblia, hanem megláttam, hogy azokban, amiket én kaptam, mindenben igazak, és emiatt jutottam arra az álláspontra, a Biblia igaz, megbízható (meg másért is persze, de az nem ide illik). De én nem védem, nem bizonygatom a Bibliát sem, viszont meglehetősen egyéni úton használva elég sajátos dolgokra jutottam, és pedig azért, mert egy ember tanítását sem fogadom el róla. Így viszont elég hiteles az én tanúságom e dologban (azaz, hogy van természetfeletti értelem, kijelentés, lény), persze csak az én szememben, a magam megtapasztalásával.
De nem csak én vagyok így.
Ezekért írom megint, van Istenről tapasztalás, van törvényéről, dolgairól tapasztalás, sőt, ismeret, ami nem a Bibliából, vagy egyéb szent könyvekből, emberek tanításától, vagy neveltetésből, kultúrából táplálkozik.
Azaz nincs ebben a dologban igazad.
Mivel pedig ezt nem tudom rendelésre emberek elé állítani, igazolni sem (azért öt évnél több idő alatt írtam egy-két dolgot Fórumra, amiből megbuktatható lennék, és hidd el, kerestek rajtam fogást, mert egyeseknek igencsak ellenálltam, vagy mi).
Szóval belátom, sem Istent, sem szellemet, sem a Bibliát nem tudom és nem is kívánom igazolni, a természetfeletti létét igazolni (azért van ám szép bizonyságom, és ezért jó nagy arcom is, mert vizsgálható vagyok ebben). Nem is lehet így, ezt többször is fejtegettem itt-ott.
Úgyhogy neked sem fogok bizonykodni, csak leírtam, én hogy látom, és azt, nem adok neked ebben igazat, van természetfeletti és van szellem. Sőt, az embernek is van szelleme, amit nem érez, ami nem közöl vele értelmet, mégis viszonyban áll vele, hiszen a szellem nagyobb a léleknél, és meg tudja azt, annak dolgait határozni (valahogy úgy, mint Asimov Öszvérje az emberek tudatát-vágyait, azaz szívét-lelkét).
Ha van megtapasztalás, akkor tudom is. Ezért pl. én tudom, Isten önálló személy, nem a mi gondolataink, elképzeléseink függvénye, stb. Csak nem tudom, és nem is akarom bizonyítani (persze jó lenne, de reménytelen).
Teljesen igazad van, noway, csak nem biztos, hogy szerencsés ezt emlegetni. Gondolj arra, ha mondjuk ott álsz a síneken, és robog feléd a gyorsvonat. "Jön a vonat, és elugrok előle, hogy nehogy széttrancsírozzon, hanem éljek." Persze hogy csak a látvány a közvetlenül valós, meg a hang, meg a talaj rezgése, és a vonat csak vonatkoztatott, másodlagos, esetleges érvényességű létező. De akkor sem lenne ízléses ezt mondani. Sokkal jobb azt mondani, hogy "de jó, hogy félreugrottál, és nem csapott el, hűha, ez necces volt."
Szóval egyáltalán nem adok igazat, egyrészt sem Isten, sem a démonok (az én tanúságom szerint persze) nem az agyműködésünk következményei, hanem önálló (persze a kisebbek alárendeltek) személyiségek, másrész a neveltetéstől tökéletesen függetlenek ezek a dolgok.
Egyrészt a tág értelemben vett neveltetéstől nyilván nem függetlenek a dolgok, hiszen ott a gyülekezetben biztos megmondták az illetőnek, hogy "most ment ki belőled a démon", és ez is egyfajta nevelés. Ugyanennek az élménynek a hatására Kis-Ázsiában a dzsinnekben, Afrikában a loákban, Ausztráliában a szellemekben kezdett volna el hinni az illető.
Másrészt mind Isten a démonokkal, mind az agy az ő működésével másodrendű dolgok. Nem közvetlenek. Csak a tapasztalás közvetlen. Maga az élmény, a fenomén. Bármilyen modellt építesz rá, az csak modell marad - az evolúció éppúgy, mint a teremtés, az angyalok éppúgy, mint az önszuggesztív hallucináció. Ezek nem valóságosak abban az értelemben, ahogy maga a tapasztalás valóságos. Ezekről nem tudod, hogy valóságosak-e - magáról az élményről igen.
Nekem van olyan ismerősöm, aki villamosmérnök, materialista volt, így is nőtt fel. Mikor unszolták ismerősei, menne el istentiszteletre, néhányszor el-el járt, de kritikus és hitetlen maradt. De egyszer egy (az ő beszéde szerint) démon ment ki belőle, és ez akkora élményt váltott ki, hogy ragaszkodni akart ahhoz a csoporthoz, ahhoz az elöljáróhoz, aki beszéde nyomán ment ki a démon. De mivel az a csoport cigánycsoport volt, nem tartozhatott közéjük (ők nem engedték). Így lett ez az ismerősöm hívő. Neve egyébként fenn a Fórumon, de az is, letoltak, hogy nevét említettem.
De más simerősöm is van, kinek természetfeletti élménye volt, neveltetése, környezete ellenére. Aztán én is a Belügyminisztérium Gyermekotthonában nőttem fel, és írtam a Fórumra, barátom is írta, ha négyen voltunk barátok, négyünkből három a hit Gyülekeezte tagja lett, egy még most is az.
Szóval egyáltalán nem adok igazat, egyrészt sem Isten, sem a démonok (az én tanúságom szerint persze) nem az agyműködésünk következményei, hanem önálló (persze a kisebbek alárendeltek) személyiségek, másrész a neveltetéstől tökéletesen függetlenek ezek a dolgok.
Nem a megjátszottak, hanem a valóságosak.
Mert én nem lettem ettől különb, nem is akartam, inkább zavart, sőt, hosszabb ideig probléma volt, hogy a szellemi úton szerzett információ ellentmondott a műszaki-realista ismeretszerző és kritikus gondolkodásomnak. És mivel becsültek ezért a gondolkodásomért, annál cikibb volt a dolog.
Pl. evolucioniosta voltam, és senkinek nem hittem, egyből elhajtottam (persze sokszor csak magamban), aki teremtésről papolt. Erre egyszer (gyakorlatilag egy villanásnyi idő alatt) megkaptam a teremtésről való hitet, és hiába volt minden addigi ismeretem, gondolkodásom, egész lelki (nem szellemi!) beállítottságom, egyszerűen minden ismeretem ellenére teremtéshívő lettem. És maradtam persze, noha akkor még semmi ismeretem nem volt arról, egyesek a tudomány művelői közül is kreacionisták. (Akkor még nem voltak könyveim erről, igaz, nem nagyon érdekel engem a dolog, csak mivel erős meggyőződésem, nehéz megértenem, másnak miért nem. hiszen magamból indulok ki, és ezt csakugyan nehéz megértenem, ha el is fogadom. Azért olykor próbálkoztam, de leszoktam róla, hogy a kreációt védjem, hisz én is elhajtottam volna mindenkit valaha, bármivel is jön.
Értsd meg, kérlek, ismeretre, meggyőződésre lehet jutni a szokásos tanulás-nevelési módszereken kívül, ennek magam is tanúja vagyok.
Mi az, hogy valójában? Valójában fény van meg hang meg szag meg szín. Valójában jól érzed magad, vagy rosszul. Ezek mind valójában vannak, mert ezeket érzed. Ez az "empirikus valóság", ahogy te nevezed. Minden más csak ezekre az érzetekre épített sokadlagos absztrakció, okoskodás arról, hogyan szervezhetöek értelmes rendszerbe. A középkorban ez a rendszer az angyalokon alapult, ma meg az áltrel-QM pároson (már akinél). Nyilván a mai jobb a középkorinál, használhatóbb, hatékonyabb - elvégre eltelt közben ezer év -, na de hogy valódibb lenne? Mi értelme van ennek?
a jog, tudomany empirikusan ellenorizheto. arrol szol, hogy "mi van", hanem, hogy "mi legyen". a "mi legyen"-re nincs objektiv valasz.
Ebböl a mondatból hiányzik egy vagy több 'nem', és képtelen vagyok kitalálni, honnan.
A tudomány egyébként (szigorúan véve) nem ellenörizhetö empirikusan. Ennek gyakorlati okai vannak: túl nagy, túl bonyolult, tul sok ismeretet és szervezödési szintet igényelne egy ilyen ellenörzés ahhoz, hogy egyetlen ember végrehajthassa. A tudományos közösség mint tudatos lény persze képes lenne ilyen ellenörzésre, de hogy ilyen lény valóban létezik-e...? Ez már metafizika.
A jog nem ellenörzésen, hanem tanúvallomásokon alapul. Ahogy a tudomány is: te elhiszed a szüleidnek, késöbb a tanároknak, még késöbb a könyvek, publikációk szerzöinek, hogy ök kipróbálták és valóban úgy van. Az egész rendszer a bizalomra épül - a bizalom pedig szociális fogalom. Ezért mondtam, hogy a valóságunk szociális valóság. (Egyébként vegyük észre, hogy ugyanígy épül fel a vallás is: a hívö elhiszi a papoknak, akik megtapasztalták, hogy a vallás tanításai igazak. Vagy a politika: elhisszük a politikusoknak, hogy azt kell csinálni, amit mondanak. Ha a bizalom megrendül, az lesz, ami nálunk.)
"Az ember társas lény, következtétesképpen a valósága szociális valóság. Aki egy olyan szektában nő fel, ahol angyalok és démonok igazgatják a világot, annak az angyalok és a démonok lesznek a valóság. Az agynak a közösség valóságához kell igazodnia, és ezt meg is teszi. "
ha valojaban nem igazgatjak, akkor csak annyit er az alkalmazkodassal, hogy az akozosseg befogadja. amig nincs mas kozosseg, addig ez ertekes lehet a tuleleshez. de ha van?
masreszrol ha nem angyalok es demonok igazgatjak a vilagot, akkor ez komoly tulelesi hatranyt is jelenthet.
es az az informacio, amit ennek elfogadasahoz elvetett (ugye ez volt a topic felvetett temaja), az is komoly hatranyt jelent. ehehz kepest a kozosseg befogadasanak elonye lehet,h ogy eleg sok, lehet, hogy nem. ma mar nem.
"A kognitív disszonancia akkor lép fel, ha a különféle valóságok összeütközésbe kerülnek."
nincsenek kulonfele valosagok! az erthetoseg kedveert az empirikus valosagra hasznald a "valosag" szot, a masikra mondjuk a "virtualis valosag" kifejezest javasolnam.
" Az agy ekkor kiválasztja azt a valóságot, amelyik a legalapvetőbbaz egyén száméra, amelyik leginkább meghatározza az életét, és ahhoz igazítja a többit. Mi mást tehetne? "
ez a legritkabb esetektol eltekintve a valosag, az empirikus valosag.
"Te nagyon hiszel az empirikus ellenőrzés mindenhatóságában, pedig az ember élete arról szól, hogy olyan szellemi felépítményekben (vallás, társadalom, politika, jog, tudomány stb.) létezik, amelyeknek az empirikus ellenőrzésére nincsen módja."
nekem nem arrol szol. en egy ilyenben sem letezek.
a jog, tudomany empirikusan ellenorizheto. arrol szol, hogy "mi van", hanem, hogy "mi legyen". a "mi legyen"-re nincs objektiv valasz.
a jog nem fogad el valamit, amit nem tudsz igazolni. a birosag nem fogadja el a demonokat es angyalokat, mint jogi szemelyek.
tehat ismetlem, en nem empirikusan ellenorizhetetlen valosagban elek, es mas sem. az elet empirikusan ellenorizheto.
de elvben az egesz kognitiv struktura arra valo, hogy a valosaghoz alkalmazkodast elosegitse. namost ha ennek erdekeben pont a valosaghoz alkalmazkodast, az empirikus ellenorzest dobja ki az agy, akkor megette a fene.
Az ember társas lény, következtétesképpen a valósága szociális valóság. Aki egy olyan szektában nő fel, ahol angyalok és démonok igazgatják a világot, annak az angyalok és a démonok lesznek a valóság. Az agynak a közösség valóságához kell igazodnia, és ezt meg is teszi.
A kognitív disszonancia akkor lép fel, ha a különféle valóságok összeütközésbe kerülnek. Az agy ekkor kiválasztja azt a valóságot, amelyik a legalapvetőbbaz egyén száméra, amelyik leginkább meghatározza az életét, és ahhoz igazítja a többit. Mi mást tehetne?
Te nagyon hiszel az empirikus ellenőrzés mindenhatóságában, pedig az ember élete arról szól, hogy olyan szellemi felépítményekben (vallás, társadalom, politika, jog, tudomány stb.) létezik, amelyeknek az empirikus ellenőrzésére nincsen módja.
Pontosabb lenne azt mondani, hogy az őskereszténységből vált ki, bár nem volt ez igazán kiválás - volt benne minden, egyházalapítástól egyházszakadásig.
"a szekta legelfogadottabb definíciója (már a vallások esetében) az, hogy "a nagy egyházaktól elkülönülő csoport", kifejthetnéd, hol teljesül ezen ismérv a katolikus egyház esetében
hajrá:)"
teljesult kb i.sz. 300.-ig.
es teljesult a protestans es evangelikus egyhazra kb. i.sz. 1600-ig.
ezek szerint a szekta csak idofuggo dolog. barmelyik szekta lehet egyhaz, ha hagyjak elni. ha leszektazzak es nem hagyjak elni, akkor nem.
"Messze nem túlkapás - szvsz nem igazán érted, miről van szó. Egyszerűen az agy próbálja a kognitív struktúrát ellentmondásmentessé tenni: ha két egymásnak ellentmondó dolog van benne, akkor a kevésbé fontosat kidobja (illetve hozzáigazítja a másikhoz). Nyilván valamiféle rendezettség szükséges az értelmes gondolkodáshoz - ha az ember egyidejűleg azt is hiszi, hogy az ég kék, meg hogy piros, akkor a viselkedése nagyon sztochasztikussá válhat. "
de elvben az egesz kognitiv struktura arra valo, hogy a valosaghoz alkalmazkodast elosegitse. namost ha ennek erdekeben pont a valosaghoz alkalmazkodast, az empirikus ellenorzest dobja ki az agy, akkor megette a fene.
"Messze nem túlkapás - szvsz nem igazán érted, miről van szó. Egyszerűen az agy próbálja a kognitív struktúrát ellentmondásmentessé tenni: ha két egymásnak ellentmondó dolog van benne, akkor a kevésbé fontosat kidobja (illetve hozzáigazítja a másikhoz). Nyilván valamiféle rendezettség szükséges az értelmes gondolkodáshoz - ha az ember egyidejűleg azt is hiszi, hogy az ég kék, meg hogy piros, akkor a viselkedése nagyon sztochasztikussá válhat.
""jelenleg a szabad, onalloan gondolkodo, felelos, praktikus ember a hasznos.
Annyira mégse lehet hasznos, mert akkor sok lenne belőle. Ehhez képest... :/ "
van.
"Inkább csak divat."
igen. de nem veletlenul divat. az irany mar jo. a megvalositas hat az meg silany.
" Mindenki szereti azt gondolni, hogy ő a nagy egyéniség, miközben már az alapgondolat is ostobaság. Tegyél ki egy gyereket az erdőbe, vagy akár csak zárd el egy üres szobába, és tíz év múlva nézd meg, mire jutott önálló gondolkodással (ha megéri). A nyáladzásnál komolyabb szellemi tevékenységre aligha lesz képes."
osszekevered az individualizmust az elzarkozassal.
haggyatok mar beken ezt a szerencsetlen hulyet... magat ismetelgeti evek ota, ugysem fog tudni egyenes avalszt adni... nem azert mert nem akar, hanem azert mert hibbant.
"A zene egyébként bizonyos (szub)kultúrákban a valláshoz nagyon hasonló szerepet tölt be"
Azt hiszem kimondtad itt azt a dologot ahol a kkompromisszum lesz... szoval szerintem barmi kepes ugyanezt e jelenseget produkalni ami a vallashoz hasonlo szerepet tolt be.
Ha megnezed Europa elmult szaz evet, akkor tudhatod, hogy tomegek akarataval es szvazataval irtottak ki tobb izben tizmilliokat. Nem kell konkretan vallas ehez... vagy ha lazabban tekintjuk akkor nagyon sokminden lehet vallas...
"és mennyire könnyen cáfolható"
:) ugye nem indulsz ki abbol a prekoncepciobol, hogy mindenkeppen cafolhato minden vallas alapveto tanrendszere?
Továbbra is azt mondom, hogy a vallás elég erős motiváció ahhoz, hogy szinte bármire rávegyen egy embert, míg pl. a foci nem. Hiába mondaná a drukkernek a kedvenc játékosa, hogy mondjuk adja oda neki a jövedelme tizedét, legfeljebb megverné őt is (amihez néha kevesebb is elég). A zenét elfogadom határesetnek :-) (A zene egyébként bizonyos (szub)kultúrákban a valláshoz nagyon hasonló szerepet tölt be.)
A legtobb vallas tiszteli az eletet
Elméletben igen, gyakorlatban kevésbé. De nem is ez a lényeg, hanem hogy mekkora jelentősége van az illető vallásnak (vagy inkább hitnek, mert a vallás közösségi dolog, itt meg az egyénről van szó) az alany életére (rendszerint óriási: megváltás, újjászületés, mennyország stb.), és mennyire könnyen cáfolható (általában nehezen, de elzárt környezetben kialakuló vallásoknál, szektáknál ez nem igaz).
Egyébként azzal, hogy "valami ennek nevezhető", semmit nem állítottál azon kívül, hogy jellemzőek rá azok a dolgok, amikkel definiálod az illető kategóriát. Ha viszont valaki egyetért veled abban, hogy jellemzőek az illető dolgok az illető dologra, és mégsem ért veled egyet abban, hogy tényleg szekta, akkor egyszerűen csak nyelvi félreértésről van szó. Ezzel csak azt lehet megmutatni, hogy milyen bénán definiálnak. Semmi mást.
Az origón ezt másként adták meg. Valahogy úgy, hogy egy nagyobb vallási csoportból kivált kisebb vallási csoport, amely nagyrészt átveszi a nagyobb vallási csoport hitelveit, de kisebb részekben szembeszegül vele.
Az RKAT szekta volt a legelején és attól, hogy mára nagyobbacska lett és belőle is váltak ki szekták, ettől, még az maradt.
Ahoz, hogy egy vallást/egyházat/csoportosulást ne lehessen szektának minűsíteni több feltétel együttes megléte mellett szükségesek a teljesen önálló alapok is.
a szekta legelfogadottabb definíciója (már a vallások esetében) az, hogy "a nagy egyházaktól elkülönülő csoport", kifejthetnéd, hol teljesül ezen ismérv a katolikus egyház esetében
hajrá:)
Az origón van valami olyasmi topik, hogy a Római Katolikus Egyház a legnagyobb szekta? Ott magát a katolikus egyház tagjait kérdezte meg a topikinditó, hogy mit neveznek szektának.Hiszen akkoriban úgy jó2-3 éve ők szektáztak le mindenkit. Amikor megvolt az egyetértés, akkor csak annyit tett, hogy megnézte, hogy a szektára jellemző dolgok mennyire jellemzően az RKAT-ra. Minden stimmelt.
