Vannak pótolhatatlan emberek.Ki fogja ezek után közvetíteni a VB döntőt, a vízilabda-válogatott meccseit?
Közvetítésein nőttem föl, tőle tudom, amit egy-egy sportág (foci, vízilabda, hoki, kosár stb.) szabályairól, játékáról, történelméről tudni kell.
Nekem már az utolsó években is mindig hiányzott, amikor nem ő közvetitett pl. egy BL-döntőt, vagy más fontos meccset. Helyette a tehetségesnek mondott "ifjú titánok" mondhatták baromságaikat orrhangjukon.
Nem mintha ő nem mondott volna hülyeségeket: de az ő szájából azok is hitelesek, és ezért megbocsáthatóak voltak.
jaja, én is minden gombfocimeccsemet végig dumáztam, ha egymagamban pöckölgettem, akkor is, ha az utolsó percben 1-1-nél gólt lôttem mindjárt azt mondtam: "Micsoda vég, micsoda dráma!"
ma reggel a cseh-orosz 1998-as jégkorong olimpiai döntôvel emlékeztem rá, rengeteg archív video anyagom van, amelyeken ô a szpíker, más lesz ezután nézni ôket...
Elhunyt Knézy Jenő
Első kiadásunk zártakor kaptuk a szomorú hírt, hogy kedd este, ötvenkilenc éves korában elhunyt Knézy Jenő, a hazai televíziózás kiemelkedő egyénisége. A rendkívül népszerű riporter két és fél hónapja, a Lengyelország-Magyarország labdarúgó Eb-selejtezőt közvetítette utoljára; ezután derült ki, hogy gyógyíthatatlan beteg.
* * *
A Magyar Televíziónál nem kevesebb, mint harminckét esztendőt töltött; e hosszú idő alatt iskolát teremtett naprakészségével, szakértelmével, fegyelmezettségével és sokoldalúságával. Valamennyi nyári és téli olimpiáról a helyszínről tudósított 1972 óta, ezenkívül labdarúgó-, jégkorong-, úszó- és vízilabda-, kajak-kenu-, valamint kosárlabda-világesemények egész sorát közvetítette a tőle megszokott magas színvonalon. De nem csak a sport világában volt jártas, hiszen különböző politikai és show-műsorok vezetőjeként is a maximumot nyújtotta. Igényességével, emberi méltóságával több korosztálynak adott példát.
Túlzás nélkül állítható: most egy ország gyászolja.
Ő volt az a riporter, aki nem a szójátékokból akart megélni egy közvetítés közben. Hiányozni fog. Már hiányzik. Szomorú vagyok.
Sokan mondták, az FTC-nek szurkol közvetítés közben. Én is elhittem. A feleségem szólt, nem egy Dunaferr-FTC meccs alatt, hogy figyeljek csak jobban oda, nem így van. Igaza volt.
Egyszerűen csak ülök és nézek ki a fejemből. Soha nem hittem volna, hogy egy ilyen Ember valaha is itt hagyhat minket. Tudom, badarság, hisz fiatal vagyok, de reméltem, hogy Jenő végig kíséri majd közvetítéseivel életemet...sajnos a Sors közbeszólt.Szavakkal leírhatatlan mekkora üreséget érzek.
Ő volt az, aki nekem A Sportriportert jelentette, még akkor is, mikor falnak mentem néhány mondatától.
Még mindig csak ülök és bambulok...felfoghatatlan...
KNÉZY JENŐ ÚR RETTENETESEN FOG HIÁNYOZNI NEKEM!!
EMLÉKÉT ÖRÖKKÉ ŐRIZZÜK SZÍVÜNKBEN!
"A gyertya szépen lángol,
nem fújja már a bántó szél.
A viasz test elolvadt,
valahol új életre kél..."
Bízom benne, hogy egyszr majd, valahol odafenn még hallhatom "élőben" AZT a bizonyos mondatot...
Súlyos betegség után, 59 éves korában elhunyt Knézy Jenő. Az ismert televíziós riporter 1944. augusztus 19-én született Nagyváradon. Harminchárom évet töltött az MTV sportosztályán, neve egybeforrt a sportközvetítésekkel, állandó kommentátora volt a nyári, illetve téli olimpiáknak, labdarúgó vb-knek és Eb-knek, válogatott és nemzetközi kupamérkőzéseknek csakúgy, mint számtalan hazai bajnoki összecsapásnak. 1993 és 1997 között a kosárlabda-szövetség társelnöke, 1997-től a Magyar Sportújságírók Szövetségének alelnöke volt. Májusban megkapta az MTV életműdíját, továbbá a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést. A Magyar Televízió, amely Knézy Jenőt saját halottjának tekinti, ma 20.05-től az 1-es csatornán külön műsorral tiszteleg az emléke előtt.
Talán az a sok fanfár, trombita emlékeztet rád leginkább, az a vérpezsdítő dal, amelyet a franciaországi világbajnokságra írtak. Hányszor hallottam azóta is, ücsörögve bambán az autóban, a rohanó, zaklatott világot lesve, aztán egyszer csak megszólalt valamelyik adón, és szinte láttam Zidane-t vagy Ronaldót, ahogyan cselez, mögötte, körötte a nép, és közben a te hangod szólt. Imádom azt a számot, de már nem akarom hallgatni. Furfangos a sors. Elhiteti az emberrel, hogy a pillanat mámorító, a száraz vörösborral, a huncut összekacsintásokkal, a meccslázzal, az olykor unalmasnak tetsző hétköznapokkal, ezzel az egész életfolyammal.
Az életfolyammal, amely néha úgy tűnik, hogy örökké tart.
Jenő, azt hittem mindig, hogy úgy lesz, mint gyerekkoromban, nem, nem a gombfocira gondolok, hanem arra, hogy jön majd a bajnoki szezon, és te kicsit sopánkodva beszélni kezdesz, oda-oda piszkálsz a magyar focinak (de szeretetteljesen ám!), aztán elérkezünk a világbajnoksághoz, és persze, hogy a te baritonodat halljuk a nyitó meccsen, amikor ott ücsörög hokedlin, sámlin, bármin a világ a képernyők előtt. Azt hittem, hogy most már mindig így lesz, hogy majd felemeled a hangod egy pontos, lőtt passz vagy egy precíz negyvenméteres keresztlabda láttán. Aztán jöhet majd a trombita, a sok fanfár és az a vérpezsdítő szám.
Semmi sem maradt ebből. Már semmi sem igaz ebből.
Akkor értettem meg mindent, Jenő, amikor ott ültem veled szemben a MÁV-kórház folyosóján, rémülten, és azon gondolkoztam, mit keresünk mi itt. Te ijesztően lefogyva, hamuszürke arccal, én pedig tollal, papírral a kezemben, mint afféle szenzációhajhász firkász. Ott értettem meg mindent, hogy illúzió az egész, a vörösbor, az öszszekacsintás, a meccsláz, és az ember lóháton vágtatva sem érheti utol az ifjúságát. Féltem, Jenő, ez az igazság, amikor te abban az utolsó interjúban a halálról beszéltél elképesztő nyugalommal. Jobban féltem, mint te, és azóta is itt motoszkál bennem, hogy honnan volt az erő, a méltóság benned, szembenézni a végítélettel. Néztem a szemed ott a kórházban, szinte lestem a pillantásod, és a szemed még a régi volt abban a beesett arcban, és közben egyfolytában próbáltam megfejteni a titkot, mitől vagy ilyen bátor. Naiv ez a kérdés, hiszen mindig is bátor voltál, már a hetvenes évek elején is, amikor az ÉDOSZ-válogatott–Vasas-válogatott mérkőzést közvetítetted a csepeli stadionból (furcsa torna volt, ma már el sem tudja képzelni a sok fiatal, hogy micsoda meccseket rendeztek akkoriban…), és persze nem sokkal később, már a müncheni olimpián, amikor mi, egyszerű tévénézők azt sem tudtuk, ki az a Knézy Jenő.
Te nem féltél akkor sem, és ott, a kórházi ágyon sem.
Beleszerettél abba a kurta-furcsa mikrofonba, és csak mondtad-mondtad a magadét évtizedekig. Tudod, Jenő, mi most nemcsak téged siratunk, hanem saját magunkat is. Ragaszkodtunk foggal-körömmel hozzád, a mondataidhoz, a kritikus monológjaidhoz, de nemcsak azért, mert okosakat mondtál, hanem azért is, mert a barátunk lettél, afféle házi barát, akit lehet szidni, aki miatt lehet zsörtölődni, akire azt lehet mondani: "Ez a Jenő már megint miket beszél…”
Jenő, nem akartam, hogy lásd, hogy sírok, amikor kijöttem a kórházból, egyébként sem túl férfias az ilyesmi, meg aztán akkor még volt némi remény. Illetve, dehogyis volt. Te pontosan tudtad, hogy nem sokáig élsz, úgy beszéltél erről, mintha a világbajnoki selejtezők csoportbeosztását elemezgetnél, hogy ki marad életben, ki jut tovább, ilyesmi. Azóta hordozom magamban a mondataidat, és látom, szinte mindennap látom az arcod, azt a furcsa, sovány arcot, amely mintha már nem is a tiéd lett volna.
Pedig te álltál ott, Jenő, velem szemben 59 évesen azzal az átkozott, gyilkos kórral a testedben, és én nem tudtam felnőni hozzád sem ott, sem korábban.
Irigyeltelek, Jenő, én sohasem leszek erősebb a halálnál.
Az Ő közvetítésein nőttünk fel. Knézy a meccseken szurkoló és közvetítő is volt egyben. Volt stílusa, egyénisége, velünk együtt szurkolt, nehezen tudott elfogulatlan maradni. Ezért szerettük Őt... :(
jó volt Vele örülni, néha utálni is jó volt, amikor nem értettünk egyet Vele. de egy Nagy Személyiség volt, igazi Sportriprter és mint Ember is, tele tervekkel, ötletekkel. nem sokan képesek olyan beleéléssel kommentálni, mint Ő.
a Családjának és hozzátartozóknak részvétem.
Kedves Jenő, emlékedet örizzük, még egyszer
"Jó Estét, Jó Szurkolást!!"
Igen, en emlekszem
'93-as Bulls Phoenix 6. meccs
Paxton bekurta a harmast az utolso masodpercekben, Jeno kiakadt
Igaz hogy utana le "orok onzo"-zte Kevin Johnsont, a kedvenc jatekosomat
de ettol meg szerettem, nagy ember volt
igaz az hogy o vezette be magyarorszagon a "zsakolas" szot? en ezt hallottam
