két hétig szabin voltam bizony :-)) a múlt hét is olyan tessék-lássék volt, ez a mostani az első "rendes" munkahét...hát nem könnyű visszarázódni...imádtam otthon lenni, főzöcskézni, gyermekezni, szerelmezni...:-))
Bocsánat a kibabrálásért :-))
Viszont bevallom, én is elúszom...és ezért leginkább a könyvhét a felelős..:-))
Először is, mint érintett, elolvastam Szily László: Kitolás c. roppant szórakoztató könyvét egy kispapa örömeiről. Utána beleolvastam Maros András: Neveket akarok hallani c. novelláskötetébe, nagyon jól szórakoztam rajta, irónikus és kegyetlenül találó történetek a mai Magyarországról, aztán meg belekezdtem tegnap Leni Riefenstahl visszaemlékezéseibe...nos, az ő személyisége mindig is lenyűgözött, vagyis hát nagyon érdekelt engem, csodás filmeket csinált, amik éppenséggel náci propagandafilmek voltak (leginkább az Akarat diadala) vagy felhasználták őket, mint a berlini olimpiáról készült filmje...nagyon ellentmondásos és lenyűgöző az élete...
és erre este, elalvás előtt, nem elolvastam 2 Asimov novellát is?? :-))
.. és mi újság a másik véglettel? Amikor véget ér egy könyv és egyszerűen nem találsz olyan könyvet, ami "illene" folytatásnak, mert túlságosan is rákaptál az előző könyv hangulatára? Most épp itt bóklászok és válogatok.. és plafonig ér a könyvespolc és mégsem találok megfelelőt...
Jól kibabráltál velem!
Odakészítettem magamnak az Üveggyöngyjátékot, újraolvasni, És teljesen elbűvölt a Napfényes Toszkána és a Szederbor... Ebben a melegben igazán üdítő.
És akkor még a Könyvhét is itt nyakunkon!
(Én bevallom, egyszerre legalább öt könyvet tartok készenlétben...Még akkor is, ha nem helyes!)
Csak semmi ügyintézést, kérem, mi magyarok vagyunk!:-)))
Bár egyáltalán nem nevetséges, mi időbe, pénzbe kerül, mire valamit is el lehet intézni. És a papírhegyektől rosszul vagyok. Néha úgy érzem, jobb volna analfabétának lenni:-(
Ma szerencsére nem volt APEH, csak ÁNTSZ: ahol BARÁTSÁGOSAK és SEGíTŐKÉSZEK voltak.
De talán mondanom sem kell: Hesséből egy sort sem olvastam idáig...
Általában én is csak egyet olvasok egyszerre, kivéve, ha valamit elkezdek, de a felénél épp elkap egy hangulat, és nem vagyok ráhangolódva, hogy folytassam.... és belekezdek egy másikba..
Most jöttem az APEH-től... egy igazolást kellett szereznem tőlük, de tegnap ezren voltak, elkértem a kitöltendő papírokat - a biztonsági őr adta oda, érthető, kell a segítség az ügyintézőknek - meghatalmaztam anyut, szegény ma visszament, kivárta a sorát... az ablaknál közölték, hogy nem jó papírt töltött ki.. magyarázta, hogy ezt tegnap adták, de hát.... úgyhogy elment a fél délelőttöm, megint vártam egy órát, végül megkaptam nagy nehezen...
Az APEH is mér' nem alkalmaz még egy péket kisegítőnek ...??
A őárhuzamos olvasás nem azt jelenti, hogy két könyvet olvasok egyszerre, hanem hogy a kedves netes ismerősömmel egy időben ugyanazt a könyvet olvassuk egy időben :o))
Én sem szoktam egyszerre két vagy több könyvet olvasni.
Két okból sem szeretek párhuzamosan olvasni. Ha belefogok valamibe, szeretek minél előbb a végére érni.Azonkívül egyik elvonja a figyelmemet a másikról, és csak kapkodok ide-oda.
A Csokoládé tényleg remek olvasmány, és ugyanennek az írónőnek megjelent a Szederbor című regénye is, az nemkülönben kellemes, ugyanezen okokból: ízek, illatok, emlékek, a föld és a mindennapok szeretete...
és most fejeztem be (még mindig az Üveggyöngyjáték előtt...) Frances Mayes könyvét, nem tudom, találkoztatok-e 2-3 éve jelent meg a Napsütötte Toszkána c. könyve, ő egy egyetemi tanár San Francisco-ból, aki hirtelen ötletből vett egy lepusztult házat Toszkánában, Cortona kisváros közelében. Az előző könyv, Napsütötte Toszkána, a ház felújításának és a toszkán vidéki életre való hangolódásnak a története, művészettörténettel, történelemmel, mosolyogtató mindennapi történetekkel és fantasztikus receptekkel! Ez pedig (Édes élet Itáliában) ennek a folytatása...ajánlom mindenkinek
A Csokoládé-t láttam filman, nagyon aranyos!! Ha már film... és ezen a topicon semmisem OFF, akkor könnyű és aranyos az "Isten nagy én kicsi vagyok " és az "Amelie csodálatos élete".. mindkettőnek egy helyes francia színésznő játsza a főszerepét, nekem nagyon tetszett (tavaly ment moziban)... a Csokoládénak a zenéje is nagyon jó..
Hát igen, Hesséhez nagyon kell az a bizonyos türelem és ráhangolódás, mondtam az elején, hogy nem kifejezetten könnyű olvasmány, vagyis nem bármikor. Kicsit 'bűnösnek' érzem magam, hogy ilyen 'nehéz' művet emlegettem, pedig itt a nyár, a meleg, az embernek nem biztos, hogy van türelme az élet mély dolgain elmélkedni.
De eszembe jutott két jóval könyebb de mégis nagyon szórakoztató olvasmány. Az egyik Joanne Harris Csokoládéja. A filmet ugyan nem láttam, de a könyv tele van illatokkal, ízekkel, hangulatokkal, igazi kulináris élmény. Nem gondoltam, hogy írott formában ennyire vissza lehet adni íz és illat-emlékeket!
A másik pedig Jane Austen alkotása, alkotásai. Szintén nagyon izgalmas volt olvasni, az emberi gondolkodás, taktikázás, pózolás és az illem keverékét egy régebbi korból. Hogy mennyire meghatározott volt az emberek élete és lehetősége a társdalmi elvárások által, hihetetlen, de nagyon érdekes.
Ahogy elnézem, az irodalom összeköt-re lehetne módosítani a címet. Mondjuk az Üveggyönygjáték elég nehezen emészthető belépőnek a klubba!:) Most gyorsan befejezem az aktuális könyvemet, aztán lehet, hogy bebocsátást kérek!:)
Amúgy az interneten sok nagyon-nagyon érdekes embert ismertem meg, szóval igenis sokat kaptam a nettől..
Tudod, amíg nem voltál itthon, kicsit olvastam Tőled. Remélem, nem haragszol érte. Érdekel az emberek személyisége, és elég jó emberismerő is vagyok. Kíváncsi voltam, kivel is „beszélgetek”. Meg kell mondanom, sok hasonló vonásunk van:-)
Történnek dolgok, amiktől minden a feje tetejére áll:-( Hogy egy profán hasonlattal éljek: aki korábban sok cukorral szerette a kávét, hirtelen csak keserűn tudja meginni.
Én is, ha bevallom, ha nem, ezért haladok ilyen lassan a Hesse-művel: hónapok óta már csak a versek olvasásához van türelmem.
De lesz ez még így se!:-)
Bár meg kell valljam,nem olvasok eredetiben német filozofusokat.És azt is elárulom,eddig kimaradt az életemből az "Üveggyöngyjáték" élvezete is,sajnos,nem ismerem a művet.De szeretem a KÖNYVET,szeretem a verseket és talán a versek is szeretnek valamennyire engem..:-)
Azt hiszem,mindannyian hálásak lehetünk Ács Nórának,hogy elindította ezt a topicot,ami-remélem-sokáig élni fog.
Nos,a KÖNYV-el kapcsolatosan engedjétek meg,hogy kicsit OFF /tényleg,vajon egy alapvetően irodalmi topicban OFF egy vers?/ legyek egy Babits-vers idézetével..
Köszönöm...
RITMUS A KÖNYVRŐL
Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember -
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.
Tudom én, hogy ülj bár autód volánja
mögött, vagy a gyár köt, rabként, vagy a bánya -
mostoha vagy édes: az Élet leánya
lelked, s csak a forró Cselekvést kívánja.
De jaj, a Cselekvés! jaj, a híres Élet!
Próbáltuk eléggé, láthattuk, mivé lett?
Csatatér a világ, s minden csuromvér lett,
mióta az Írást legyőzte az Élet.
És azt se mondjátok, hogy elég a könyv már,
hogy sok is az írás, s elborít e könyv-ár,
s alacsony lármával tellik ma a könyvtár,
ami volt szent kincsek csarnoka, és mentsvár!
Mert a Könyv is élet, nem hideg kincs az se;
s mint az emberkertben, nem hiányzik gaz se:
de a gaz is trágya, ne bánjátok azt se!
Csak a Holnap tudja, jó volt-e vagy rossz-e?
Óh öntözd lelkünket, termékeny áradás,
melytől szőlőnkben a bölcs részegség csodás
bora érik, s melynek sodrán a tanodás
fiú messze tenger öbléig csónakáz!
Óh elröpítő bor, gyors csónak, tárt ablak!
Jó oktató, aki virgács nélkül oktat!
Választott, hű barát, ki sohase zaklat,
de kész a hívásra, s mindig ad, ha adhat.
Öröklött, nagy Varázs, holtak idézője,
messze nemzedékek egymáshoz fűzője;
mert csak a Könyv kapcsol multat a jövőbe,
ivadék lelkeket egy nemzetté szőve.
Ki nélkül a nép csak feledkező falka,
emlékezet! áradj szerte a magyarba!
Jaj, nem elég minket kapcsolnod a Múltba:
jelent a jelenhez kell kötöznöd újra!
Jelent a jelennel, testvért a testvérrel
köss össze, Magyar Könyv, dús közös eszmékkel!
S elszorított, fájó tagokba is érj el:
ne engedd zsibbadni, fussad át friss vérrel!
Különös háló, mely országokat fog be!
Óh megmaradt fegyver: út messze szívekbe!
Ködön át, bús társak, törjétek küszködve:
s fonjuk majd kis hálónk a Nagyba, az Egybe,
az Emberszellem szent hálójába, amely
idegent is szelíd testvérségbe emel,
mint titkos felhő, mely e földi vesztőhely
szegény elítéltjét ég felé viszi fel.
Egyáltalán nem te vetted el a kedvem. Én nagyon régen, úgy a hatvanas évek végén, olvastam Hesset. Narcis und Goldmund, Der Steppenwolf, Siddhartha. Ezek akkor igazi kult könyvek voltak. Nemrég megvettem valakinek ajándékba a Steppenwolfot magyarúl, abba is beleolvastam de valahogy most nem tudok ráhangolódni Hessere. Így voltam most a Glasperlenspiel-el is, pedig azzal az elhatározással mentem be, hogy megveszem. Talán a nemrég történt rémség hatására, pillanatnyilag inkább könnyedebb dolgokat vágyom olvasni. Tv-ben is csak krimiket és vígjátékokat nézek. Talán egyszer elmúlik ez is.
