"az irgalmas szamaritánus megdöbbentő módon szeretett. Az ellenség szereteténél nagyobb szeretet nincs! Erre tanít bennünket Jézus Krisztus, arra kér ama galileai hegyen, hogy imádkozzunk ellenségeinkért. A példázatbeli ember nem ezt tette? Hiszen a szamaritánusok voltak a legközelebbi ellenségek a zsidók számára! Meg tudták volna egymást ölni egy kanál vízben. A gyűlölet apáról fiúra szállt. És az irgalmas szamaritánus megáll a bajbajutott zsidó ember láttán - mert a szeretet számára nem érzelem csupán, hanem cselekedet! Úgy szeret, hogy megáll, fölibe hajol és teszi azt, ami tőle telik. Előveszi a borát és olaját, és azzal fertőtleníti ellensége sebeit. Nem adja ki bérbe ezt a feladatot; nem azt a megoldást választotta, hogy a vendégfogadó házban egy dénárral többet tesz le az asztalra, mondván: Menjetek ki, ott fekszik egy ember, de öten menjetek ki, mert elég veszélyes az út és én minden költséget kifizetek. Itt ápoljátok, majd ha visszajövök, megnézem, mi is lett vele.
- Ezt is megtehette volna a szamaritánus! És ez is nagy dolog lett volna. Hiszen a pap is és a levita is elmentek a vendégfogadó ház előtt. Ók is beszólhattak volna, hogy jöjjetek, ott fekszik vérben egy ember.
Ha valaki azt kérdezné, hogy mi a krisztusi evangéliumi szeretet, akkor azt mondanám, hogy ez: Valaki mellett megállni, aki mellett meg kell állni. Valaki fölibe odahajolni, aki fölibe oda kell hajolni. Hiszen sikolt a szem, hogy hajolj fölém, ne hagyj egyedül!"
(Gyökössy Endre)
Ajánlom figyelmedbe, amit ebben a cikkben megfogalmazott. Mint azt már egy másik topicban leírtam, a mindennapi életünket befolyásolja a politika. Sajnos, Magyarországon, mélyen szinvonal alatt mívelik, éppen ezért, magára valamit is adó ember, nagy ívben elkerüli azt a cirkuszt. hála istennek, a net-en megfogalmazzuk véleményűnket, s ha elég sokan élünk ezzel a jogunkkal, így is tudjuk majd a döntésthozókat befolyásolni, egy a jelenlegitől szinvonalasabb politikai kúltúra elsajátítására.
Különben, az általam felvetett témára a topic címével kapcsolatban, azzal is megelégedtem volna um. Ha felnőtt, döntésthozó emberek oly alacsony morális szinttel rendelkeznek, hogy a sérűlt gyermekek elől elveszik a lehetőséget, hogy a társadalom hasznos tagjaivá válhassanak / miért ne lehetnének azok? /
Nos, ezek a személyek, méltatlanná váltak arra, hogy embernek nevezhessük őket. / hol van ilyenkor, az esélyegyenlőségi miniszter? a minisztérium. az intézet vezetője miért nem intézkedett eddig? nyugodtan tud lenni ilyenkor külföldön? /
Ez még nem politika, ez alapvető morális kérdés, melyre szeretnénk választ kapni.
A gyerekeket elsősorban (!) szülőknek kellene (a "civil szférából!) morálra tanítani a gyerekeiket szerintem. Azok a gyerekek, akiknek a szülei csalnak, akik bliccelnek, akik becsapnak másokat, akik kerülik a munkát, akik elvtelenek, akik kirekesztők, akik fanatikusak -- ha felőnek bizony fokékonyabbak lesznek a politikusot terveire, mint aki másféle "civil háttérből" nő fel.
Az egyén felelőssége nem kenhető semmilyen külső körülményhez. Egyébként tényleg kezdünk átmenni politikai sikra - ezt nagyon nem szeretném!
bocs, aszem a családban is oktathatjuk a gyermekeinket erre /én ezt tettem, már harminchárom évvel ezelőtt is, s mára már két unokával ajándékoztak meg, s megpróbálom, velük is megismertetni, habár a szüleiknek a feladata, én már csak azt egészítem ki /
Nem csak az iskolától kell várnunk mindent. 6 habár, igazad van, ott is foglalkozhatnának ezzel /
A többivel sajnos, egyetértek. / nagy sajnálatomra /
Ha a politikusok békén hagyják őket, igen. / miért akarnak mindenhol ott leni, " szavazatot szerezni"? aszem, ebben az esetben nem csak erről van szó, de ez már legyen az ügyészség dolga.
Szerinted manapság (vagy bármikor) a "civil szféra" megbízhatóbb, becsületesebb? Szerinted a becstelenség csak szervezett formában, hatalommal bírva van jelen?
Nincs különbség köztünk a szervezet megítélésében. Viszont te mit tudsz tenni? Helyesnek tartod, hogy továbbra is adakozzanak az Intézet számára?
Csak ismételni tudom magam: amit az ember a közvetlen környezetében meg tud tenni, azért felelős. A többit lehet megítélni, de ettől sem jobb sem rosszabb nem lesz.
talán a szervezet megitélésében van külömbség köztünk. Ahogyan én ismerem a Pető intézetet, ott hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkoznak. Az az eszmeiség, mely létrehozta ezt az új módszert, hogy a testi gyógyítás melett
a szellemi fejlődést is elősegítik.
Talán, a jelenlegi kuratórium tagjainak el kellene magyárázni, mekkora jellembeli sérülést okozhatnak a gyermekeken, ha azt tapasztalják, hogy a felnőttek, akiknek feladatuk lenne, hogy az ő biztonságukat, működésüket, annak feltételeit biztosítsák, a befolyt összeg jelentős részét, saját önnös, céljaikra fordítják, s ezzel, az intézetben folytatott nevelő munkát veszélyeztetik.
Mond, mit gondolnak ezek a gyermekek a felnőttekről?
Remélem, nem fog bekövetkezni az, hogy kevesebb támogatást kapjon az intézet, mivel az ott folyó munka, nemzetközileg elismert.
Talán, az arra hivatott szervezetek hivatalból megindítanak egy eljárást, s
a jog eszközével elmagyarázzák azoknak, akik maguktól nem fogják fel ésszel, hogy a gazdálkodásban, a magyar jog szerint, mi a tisztességes, s
megértetik az érintettekkel, hogyan kell ilyen helyzetbe eljárni.
Szégyenlem, hogy ezt nekem kell leírnom.
A topic címéhez úgy jön, hogy a gyermekek még az ilyen felnőtteket is szeretettel fogadják.
A jognak azért kell időben beavatkozni, hogy ezek a gyermekek ne éljék meg azt a felismerést, hogy az ilyen felnőttek ellen kell fordúlni, mivel érdemtelenné váltak a szeretetükre. A gyors jogi beavatkozás, így egy súlyosabb esetet előzhet meg. Mint látjuk, nem mindegyik felnőtt képes a "felebaráti szeretetre". Adjuk meg az esélyt arra, hogy erre méltóak vegyék át a helyüket, amíg nagyobb kárt nem okoznak.
Kedves breien, akkor ez azon ritka pillanatok egyike, amikor örülök a tévedésemnek. Azonban talán szerencsésebb lenne, ha magad hoznád összefüggésbe a topic témájával, ha már idehoztad.
Talán annyi összefügést mégis látok az egészben, hogy egy beteg szervezetről van szó, de adott esetben nem egyéni emberi, hanem egy jogi személy a sérült, mégpedig morálisan. Viszont itt nem lehet úgy segíteni szerintem, mint egy kirabolt, megsebesült egyénnél, mert az magatehetetlen és kiszolgáltatott - ott egyértelmü, tiszta a segítés módja. Míg a szervezet nagyonis aktív és védekezni képes - és a segítés módja valamiféle szankcionálás lehet. Ez azonban csak azok számára lehetséges, akik ebben dönthetnek.
Neked és nekem és bárki másnak meglehet a véleménye - de ez úgy vélem édeskevés bármilyen segítséghez. Passzívan lehet elítélni sokmindent, de attól tartok adott esetben az első reakció az lesz, hogy kevesebben fogják támogatni az alapítványt, (és ennek tanulságaként bármilyen más jószándékú alapítványt) hogy ne illetéktelenek zsebébe vándoroljon az, ami a rászorultak segítését lenne hivatott megoldani.
Persze itt talán felmerülhet az - hogy megmaradjak topic "szellemiségénél" hogy akin segítettek, az vajon nem fordul-e idővel a segítője ellen - és jelentheti-e ez a segítőkészség csökkenését. Azaz hogy szabad-e érdem szerint osztogatni a segítséget. Szerintem ami módunkban áll, azt meg kell tenni, az a saját lelkiismeret dolga. Hogy mire használják azt a segítséget, az meg más dolga.
Mint tudod, a Pető intézetet, a szocializmusban alapították Budapesten.
Tehát, amit én mindíg hangsúlyoztam, külömbséget tudunk tenni ember és ember között, az MSZMP tagok, s a szervezet emberei között.
Ebben az esetben éppen az a lényeg, hogy az elesett, rászorúlt embertársainkat rövidítik meg. / az okot nem kívánom leírni /
Tudvalevő, hogy egy ilyen alapítvány kuratóriumi tagsága ahogyan Te is fogalmaztál, a segítőkészség, az emberbaráti / felebaráti / cselekedet, jószolgálat az indítéka.
Miért kell a kuratórium működéséhez 20% fedezet.
egy ilyen pályázatnál, a működési költséghez, 1 fő főállású koordinátort jelöltem meg, tisztes jövedelem megjelölésével. A kuratóriumi tagoknak, jelképes összeget jelöltem meg mindíg / max. a klts fedezete /.
A munkájuk, a tudásuk az, amivel egy eszmeiséget megtestesítenek, méltóvá lenni egy ilyen emberbaráti cselekedethez. / nos, ezt a szellemiséget, MO-n én egy párt részéről sem tapasztaltam eddig, tehát nem tudom, hogy milyen párthoz társítottál / Soha egyetlen pártnak sem voltam MO-n. a tagja, talán most megértetted miért.
Az első, amit a linkedből kivettem, hogy igen sokan vannak, akik hatékonyan segítőkészek, hiszen ezért is jött létre alapítványként és maradt máig az Intézet. Mindig voltak és vannak, akik lopnak, csalnak, akik kihasználják mások elesettségét. Nem tudom, hogy nem inkább a politikai fórumba tartozna-e inkább a mondandód. Ugyanis ebből az jön át nekem, hogy te csak egy bizonyos politikai pártról akarsz vélemény alkotni/alkottatni. Ezért aztán nem világos számomra, hogy azt akarod sugalmazni, ne jótékonykodjon senki, vagy kormányváltásra sarkallanál? Pedig ahogy hallottuk, pl. a cunami áldozatait segitő adományok sem mindig jó helyre jutottak - és még sorolni lehetne az alapítványok becstelen mellékcsatornáit, ami minden korban és rendszerben sajnos bűzlenek.
De a topic szellemisége elsősorban a segítőkészségről szól, arról hogy aki bajban van, annak nem az érdemeit/érdemtelenségeit kell nézni, hanem a rászorultságát. Aki kihasználja mások elesettségét, az nem viselkedik felebarátként. De az egész ember nem egyetlen cselekedetből áll, akár korrekt, akár becstelen. Ez a topic/fórum meg nem politikáról szól, tehát nem pártok és nem jogi személyek azok, akiket nevezhetünk, vagy éppen nem nevezhetünk felebarátnak .
Igen, ez sajnos mára már egyértelműen kiderült. A jegyzőkönyv, amit a szülő kért, még mindig nem készült el, és mi lettünk a rosszak, akik nem voltunk hajlandók (az ifjúságvédelmis kolléganőmre gondolok) a semmitmondó "jegyzőkönyvet" aláírni.
Mi lettünk megvádolva a vezetés részéről személyeskedéssel, ők pedig annyival elintézték a dolgot, hogy nem az iskolában történt, és nem is bizonyítható semmi.
Szerintem hagyjuk meg oncogitonak e topicot. Még gondol egyet, és megint moderáltat, rám amúgy is érzékeny. Még mikor a témához szóltam (felebaráti és embertársi szeretetről, mondván, ezt keverik egyesek, pl. a humanisták), azt is kimoderáltatta, csak, mert én írtam, mindegy, mit írtam, csak...
"belátás helyett érzéketlenséggel, megbánás helyett inkább fenyegetéssel lép fel a tanár. Tudtommal még a kollégákkal szemben is. Meg a diákokkal szemben is! És még ő ítélgeti a diákokat! Mindenki hibás, akinek nem tetszik?"
Ez bizony pontosan így van. Értekezleten előadott egy hosszú monológot, aminek nem volt se füle, se farka. Aki nem tudta, miről van szó, csak annyit értett az egészből, hogy az egyik gyerekkel volt valami fényképezési ügy, de még választ sem kapott az sms-ére, meg egyébként is őneki a gyerekek nem fogadják a köszönését (a gyerekek szerint ő nem fogadja az övékét), bla-bla-bla...
Ja, és hogy ő nem fog lehajtott fővel járni, a szülőnek is megmondta, jelentse fel ha akarja.
De még az sem derült ki az elmondásból, hogy egyáltalán fiúról, vagy lányról van-e szó. Megkérdeztem néhány kollégát, semmit nem értettek az egészből.
Miután én ezt az igazgatóval közöltem, egyből nagyon ideges lett, és azt kérdezte, hogy én most mindenáron a fejét akarom vétetni valakinek? Mondtam, hogy nem, csak épp az igazságérzetem nem engedi, hogy ezt elhallgassam.
Egy másik kolléga pedig azért kapott csúnya letolást a főigazgatótól, mert erre a tanárra csúfolódó megjegyzéseket tett (ezzel az üggyel kapcsolatban), és azt mondta neki, ezért még nagyon megütheti a bokáját.
Az ifjúságvédelmis is nagyon fel van háborodva azon, hogy mostmár nyilvánvalóan a szőnyeg alá akarják söpörni az ügyet.
A szülő azt mondta, csak akkor írja alá a jegyzőkönyvet, ha minden bele lesz írva.
Ha igaz, amit írsz a lány lelkiállapotáról, tanulmányai visszaeséséről, stb., akkor bizony van veszélyeztetés.
Ha igaz, amit írsz arról, hogy a többi "gyerek" is látja a tanár megkülönböztető viselkedését ezzel a lánnyal, akkor bizony veszélyeztetve van. (Nem gyerek, egy 16, pláne 17 éves lány meg már nő, Mária valami 12 éves korában esett teherbe Jézussal, és senki nem mondja rá, hogy gyerek volt...)
Hogy a lány veszélyeztetett-e, ezt pedig éppen nem azok döntik el, akik hagyjátk fennmaradni az ilyen helyzetet, nyugdíjas koráig tanárkodni az ilyen tanárt, stb. Én egész biztos vagyok benne, itt veszély van, egy nő kerül veszélybe (nemi élete, öröme, bizalma, csak, mert szép, már ilyesminek lenne kitéve?).
De veszélyben a diákok természetes igazságérzete, mert ebből történet lesz, ez bizony rossz példa. Veszélyben az igazság, mert belátás helyett érzéketlenséggel, megbánás helyett inkább fenyegetéssel lép fel a tanár. Tudtommal még a kollégákkal szemben is. Meg a diákokkal szemben is! És még ő ítélgeti a diákokat! Mindenki hibás, akinek nem tetszik?
Szóval itt az ifjúság van veszélyeztetve, és nem is kicsit. Mit gondolsz, mit gondolnak a tanárokról az ilyen rém alá vetett diákok?
Szivesen részletezem, de azt hiszem ez már nem ennek a topicnak a témája. Ha nyitsz egyet, vagy találsz olyat, amibe ez belefér, szivesen állok elébe. Vagy akár emailben is.
"Szerintem egy tanár művészi fotókat se készítsen tanítványaival bikiniben, kettesben. Se fiuval, se lánnyal."
Ez lehet a te etikád. Megsúgom nem is áll olyan messze az enyémtől. Főleg a "kettesben" miatt, ami bármilyen jó szándék ellenére félreértésre okot adó helyzet. De taxatíve számonkérni csak akkor tudod, ha ez le van írva valahol.
A kérdésre vissza! Nyilván ahogy a két fotózási helyzet (csoportkép és kettesben bikiniben) közötti különbségt sem érzékeli, így a helyzetét sem méri fel reálisan. Akkor el kellene bocsájtani. Csak ugye erre meg nincs Sophianak kompetenciája. Szerintem ő eljutott arra a pontra, ahova neki el kell/szabad mennie. Tud róla minden érintett, akinek tudnia kell. A továbbiakban szerintem csak annyira helyes belefolyni, amennyiben az érintettek belevonják.
Egy biztos: a vezetőség arra hivatkozik, hogy ártana az iskola hírnevének, ha nyilvánosságra kerülne a dolog. És állítólag így már több "ügy" is el lett simítva.
A légkört viszont kétségkívül mérgezik ezek a dolgok, hiszen így alakulnak ki tanárok között is személyeskedések, sőt, van hogy gyűlölködések is.
Szerintem egy tanár művészi fotókat se készítsen tanítványaival bikiniben, kettesben. Se fiuval, se lánnyal. Engem csakis egyedül az zavar az egészben, hogy egy olyan gépezet, ami erre van hivatva, nehezen indul be az ilyen kérdésekben. Egyre több az olyan tanár, aki nem oda való, mégha emberileg korrekt és kifogástalan is. Mégis nehéz megtalálni, hogy ki is a kompetens ezügyben. Pedig nem babra megy a játék.
Valszeg igazad lehet az infantilitással. Nem képes felmérni a különbségeket. Erről csak az jut eszembe, hogy "az embernek lehet több gyerekkora az életében, de abból csak az első lehet szép is" ((c) Fiala János).
A lényeg: mondjon le szerintem is. Az a legkézenfekvőbb, amiből mindenki talán a legkisebb sérüléssel jön ki.
