A mester az, aki közvetlenül az önvalódra képes rámutatni, és veled felismertetni azt.
A szeretet egy rendkívül értékes valami( a legértékesebb), de ennek is vannak "fokozatai".
1 Valakit szeretek, mert számomra megfelelőek a tulajdonságai. (pl. egy állatot, hisz azt a leg veszélytelenebb)
2 Már rokonszenvet alakítok ki nehzebb emberekkel is, mert meglátom a közöset bennünk.
3 Mint a nap, mindenkire egyformán, különbségtétel nélkül.
A mester az utóbbit tudja és nem szentimentális módon, hanem az egység tudásából kiindulva. " A teljes szeretet érzés nélküli " - mondja Weöres Sándor, aki erősen gyanusítható mesteri, vagy legalább tanítói léttel.
Pusztán valamely kedves tulajdonsága nyomán nem mester még senki. Főleg keleten rengeteg fura figura jelent meg, hogy kimozdítsa a merev elképzeléseikből az embereket. Ahogy egy mai mester fogalmaz saját mesteréről:
Ti, eszesek
Mesterért
Egy himalájai
Barlangba
Vagy Thaiföld
Erdibe
Vonultok.
Ha kevésbé okosak vagytok,
Akkor valami kényelmes helyen
Keresitek őt,
Mint például Ashland, Sedona
Santa Fe vagy Santa Cruz.
Nem lepődnétek meg,
Ha megtudnátok, Hogy egész idő alatt
Bankotokban űlt
Asztala mögött?
Ram Tzu tudja:
Elvárjátok, hogy bölcseitek
Megfelelő egyenruhát viseljenek.
(A szerző Wayne Liquorman és a guruja Rames Balszekár a Bank of India volt igazgatója)
Nem kell szűkítgetni a fogalmakat,szerintem az egész élet ami körbevesz az mindennel együtt egy "mester" aki tanítja az embert.
Bár erről a "mester" szóról nekem mindig a kőművesek, vízvezetékszerelők ugranak be.
És nem véletlenül. Azoktól elvárod, hogy megcsinálja neked a csapot, a házat, etc.
Sajnos sokan a lelki "mesterek"-től is valami ilyesmit várnak el, mármint hogy az majd jön és helyrerakja az ember életét.
És ilyet sajnos nem tud egy ilyesféle mester. Lehet legjobb barát, vagy belső útitárs, de akkor sem tudja megcsinálni helyettünk azt a "mestermunkát" amire szükségünk van egytől-egyig.
Ilyenformán mindenki a maga mestere.
Ha viszont valakinek van olyan igazi jóbarátja, aki valóban önmaga mestere, az nagyon sokat segíthet.
A megértés elősegítésében.
Évi, ha valóban nyíltszivű és szertetteli, akkor egy jó ember, de nem mester.
Miért, Te hogyan fogalmaznád meg a Mester kritériumait? Nem a vallási tanítókra gondolok, hanem a Mesterekre. Azokra akik nem szavaikkal, hanem az életükkel mutattak követésre méltó utat az embereknek.
Furcsállom egy kicsit, hogy nem tartod elegendönek, ha valaki ’csak’ azt mutatja meg az embereknek, hogy milyen is az önzetlen szeretet. Még akkor is, ha az Évi esetében ez leginkább az állatok szeretetében nyilvánult meg.
Én azt hiszem, hogyha Jézus tanítását egy szóban kellene összefoglalni, akkor azt a szót úgy hívják, hogy: szeretet.
Azt 100%-ban elfogadom, hogy Jézus mester volt (söt nem is akármilyen), dehogy csak egyedül Ö volt mester, azt már nem tudom elfogadni. S szerintem Ö se gondolta így. Azt hiszem még a kereszténység is számon tart néhány mestert. Szerintem a katolikus egyház szerinti szenteket is ide sorolhatjuk, de az Ószövetségi Mózest mindenképpen.
Vagy szerinted Mózes nem szolgált rá a mester jelzöre?
A föbb vallási irányzatok közül kiemelném (a teljesség igénye és fontossági sorrend nélkül) még Zarathustrát, Buddhát, Mohamed prófétát az ismertebbek közül. A dalai Lámát, pedig a ma élök közül.
Ebből csak az derül ki, hogy a farizeusok tartották bűnösnek ezeket az embereket! :)
A megtérés mibenlétéről pedig nem hiszem, hogy vitázni kéne mert mindenki a saját tapasztalatából, vagy agyazásából, vagy leginkább a készen kapott magyarázatokból indul ki, így ez nem alap a vitához.
A mester-ség miben léte nem erkölcsi kategória, bármennyire is szeretnénk azzá redukálni.
Évi, ha valóban nyíltszivű és szertetteli, akkor egy jó ember, de nem mester. Jézus sem az erkölcsei miatt volt az. Ha valaki ott tart, hogy jó-rosz, bűnös-nem bűnös szinten gondolkodik a világról, vagy a "mesterről", annak még egy-két kört még érdemes futnia. És aki szerint csak Jézus lehet a mester az nem látja az ácstól az Istent. :)
"Térjetek meg*, mert elközelített az Isten Országa!"
(*: a görög metanoia teljes megfordulást jelent)
NEM ezt mondta:
'Ez az fiuk, csak igy tovább! Tulajdonképpen nincs is mondanivalóm, olyan jól csináljátok!'
Azután pl. elmesélte nekik a tékozló fiú történetét:
Közelgetnek vala pedig ő hozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt.
2. És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velök együtt eszik. 3. Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:
4. Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
5. És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén.
6. És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala.
7. Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre. 8. Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nemy gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?
9. És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala!
10. Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén. 11. Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
12. És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.
13. Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
14. Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.
15. Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
16. És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
17. Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
18. Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
19. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
20. És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
21. És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened: és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
22. Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
23. És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.
24. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.
25. Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.
26. És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?
27. Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.
28. Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt.
29. Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.
30. Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.
31. Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
32. Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.
Szerintem léteznek TV-sztárok, mint a lenge öltözetű Évi a Big Brotherből. De ő nem tekinthető Mesternek (hacsak nem egy Bordélyban).
Az egyedüli Mester, aki az embereknek életet és boldogságot tud adni, az a názáreti Jézus Krisztus. Ő úgy szerette a (bűnös) embereket, hogy letette az életét értünk, hogy az engesztelés legyen Istennél.
A topic címre reagálva, én úgy gondolom hogy léteznek mesterek ma is, mint ahogy minden korban léteztek. Csak nem vesszük észre őket, holott a legtöbb közülük köztünk jár. Látszólag olyanok mint mi, de mégis idönként egy kicsit mások.
A mester, olyan mint a tűz, amely általában normál fényt ad, néha viszont fellobog, s messzire látszik a fénye. Ilyenkor a minden emberben fellelhetö isteni szikra lobban lángra. S a mester saját életén keresztül tanít minket valamire. Általában megmutatja az utat, s ránk bízza, hogy kövessük-e. Nem minden mester van tudatában saját mesterségének.
Hogy konkrét példát is mondjak: Sokan észlelhették közülünk egy ilyen mesteri láng fellobogását az utóbbi idöben.
A ’big brother’ Évijére gondolok. Ő egy ma élö mester.
Az öszinteség, a másokkal való együttérzés és a szeretet megnyilvánulásának mesterét láthattuk benne. Összességében hatalmas szíve van.
Akinek szeme van, lásson vele és akinek füle van, halljon vele.
Annyit, még hozzátennék az elöbbiekhez, hogy az isteni szikra (isteni én, belsö lény, önvaló, lelkiismeret, egyéni lélek, buddha természet, stb.) mindannyiunkban ott van kivétel nélkül. Bármelyikünknél felloboghat a láng, mégha csak rövid idöre is. Csak figyelnünk kell,észre kell vennünk, s tanulnunk belöle.
"Akkor lesz majd jó világ, ha Mester nélkül is tudni fogok minden pillanatban JELEN LENNI"
Ez vicces.. a világot hibáztatod, mert nem tudsz jelen lenni?
A Mesteről várod hogy jelen lehess? Bármit akarsz a Mestertől, buktál (ahogy mindenki ilyen esetben)..
Most csapna fejbe mindkettőnket egy zen mester. :)
Ez egy jó megközelítés elsőre, és biztosan sokat segít, de had írjak egy két dolgot ezzel kapcsolatban.
Az önvaló (tudat tiszta természete, stb) midig jelen van, hol lenne másutt? Valaki(mi) tapasztalja azt is ha álmodozás történik, meg azt is ha ezért haragszol magadra. (Jaj istenem, már megint nem voltam jelen!)
Az egyik leginspirálóbb mesterrel (Gangaji) történő találkozásom azért maradt el, mert csórikám elesett és eltörte mindkét csuklóját.
Az ő tanítója (Poonja) pedig a következőt mesélte a jelenlétről:
Egyszer egy forgatagban elütötte egy autó, tisztán az ő figyelmetlenségéből kifolyólag. Aztán pedig hullafáradtan vezetett egy kanyargós hegyi úton több órán keresztül, és közben két-három órára elaludt, de az autó ment tovább. Ki vezetett?
Szóval éberség van mindig, és megközelíthető az én ébersége által, de nem keverendő össze a kettő! :-)
Megy a taposómalom. Leejtem a könyvet, megégetem magam, szóval... nem vagyok valami éber egyelőre. Nem is beszélve a szavakról és az érzelmekről. De ez nem a topic témája. Talán-talán azért kicsit javult a helyzet 5 év alatt, mióta gyakorlok. :-)
Nem zen tanítás szerint gondoltam, hogy ki is van jelen. Természetesen senki. :-))))
Akkor lesz majd jó világ, ha Mester nélkül is tudni fogok minden pillanatban JELEN LENNI.
Egyelőre azonban elismerem kicsinységem és hallgatok rá, belenézek a tükörbe.
Hát persze, hogy léteznek. Itt vagyok pl én. Persze most jön a duma, hogy akkor én nem lehetek, mert a mesterek szerények. No persze. Ha nem ismeri be, akkor azért mester, ha beismeri akkor azért. Micsoda logika! Egy mester már túl van azon, hogy szerény legyen, vagy akármi más. Stb, stb és a többi agyonismételt okosság. Nincs új a nap alatt. Na de ennyire? Jajj.
Az optimizmust arra értettem, hogy a lépcső reményeim szerint FELFELÉ vezet... :-)
A szenvedések meg addig érthetetlenek, ameddig nem veszed észre, hogy végső soron saját magad hívod be őket az életedbe és MINDEGYIK tanulási lehetőséget rejt magában, amit ha elszalasztasz, akkor újra ugyanannak a falnak mész fejjel legközelebb is.
Na persze, ezt elég nehéz meglátni, ha az ember(lánya) pl.beteg lesz, úgy érzi igazságtalanul bántotta valaki vagy meghúzza az autót :-))) A Mester erre is nagyon jó. Tükröt tart...
