Azt mindenesetre remélem jól sikerült kihámozni, hogy határozotten nem búcsúturnéról van szó. Innentől viszont két kérdés van: az érdeklődés fenntartása miatt mondta-e ezt Mylene, vagy tényleg popnagyi akar lenni :)) Persze ahogyan most épp nem öregszik és ahogyan ez a lemez is sikerült, még lehet a dologban egy újabb kilövés... De nem illene hozzá, ha megvárná a piaci bukást....
Mindegy. Azt a jóféle darkos-borongós Boutonnat idézi, aki '94 - a Giorgino bukása - után csak néha villantja meg ezt az oldalát. Utoljára talán az Effets secondaires tetszett ennyire.
Mikor az előző hozzászólásomat írtam, bizonytalan voltam, hogy a Psychiatric-ra vagy az Agnus Dei-re emlékeztet a Nuit d'hiver, és az előbbire tippeltem, de most már én is valami koncert intróra gyanakszom. Egy biztos, volt hasonló motívum, és biztos nem a Chloé-ben.
A NUIT D'HIVER csak a CHLOÉ-ra hajaz, arra is csak az aprócska dalszöveg-foszlány erejéig - szerintem. Valami hasonló inkább, mint a PROLOGUE volt a '89-es turné felvezetésében. Szerintem.
Nekem furcsa módon a Love Dance (minimál szöveg ide vagy oda) tetszik a leginkább, és a legkevésvé a Chloe/Psychiatric feldolgozás. A Monkey Me is egész jó lenne, csak a szaxofonos futamotnál döccen meg.
Azt kell mondjam, hogy az én szerény, ám elég sokmindent kóstolt fülemnek hallgatható dolog született :) Persze lehet fogást találni, lévén kevesebb az unikum a korábbiaknál, de be kell látnom, hogy eladható dolog kell, és ez bizony nagyon az...
Miközben először hallottam, ezeket írtam fel.... (Nem vagyok zenekritikus, de bírok nagyokat kimagyarfejezni :)) ) Szóval:
“Elle a dit” - Ha nem lennék túl két X-nél többön, hibátlanul élvezhető, sodrós slágerzene lenne. Soha rosszabbat, még ha nem is mondható eredetinek. Az első egy percig kifejezetten úgy fest, mint egy összhangzattanilag műveltebb, retróban is jártas, billentyűs-DJ munkája (ez nem cikizés, sőt). A Du temps pár motívuma is csak a sokszor lepörgő refrén alapján ugrik be elsőre. (Háromszor visszakóstoltam későbba zenét. Jó helyen van első számnak :))) Imádni fogják a népek.)
“À l’ombre” - Ezzel több bajom van, de még befér a rádiózható piacba :)))
“Monkey Me” - Erőlködés nélküli rockossággal visszanyúlás a hagyományokhoz, meglepően kellemes hangnemváltással a refrénnél, de épp emiatt nem fogja tudni egyben eldudorászni a nép :) Abszolút profi, kidolgozott darab, de nekem hiányzik belőle a "spiritusz" :))
“Tu ne le dis pas” - A nem túl rég hallott Á l'ombre "reinkarnációja" nemcsak a hosszú kitartott hangokkal, hanem sok motívumában... Valamelyiket kár volt feltenni a lemezre. Mivel ez a kidolgozottabb, vélhetően a másikat.... :))
“Love Dance”- Újabb rádióknak szóló zene. Nem szól rosszul nyáron a strandos bulin sem. De kár erőltetni az angolt, ha egy nőnek franciára áll a szája. Jól van az úgy.... (bocsi :))
“Quand”- Miután kifejezetten szeretem a lassúbb, ringatósabb zenéket - főképp ha dallamosak is, - kellően elfogult vagyok :)) Kellemes Enya érzetű intró után, egy olyan zene érkezik, amit nyugodtan elbúghatna a fülembe a művésznő esti nyugtatónak. Össze van rakva ez is. Szellős intonáció, szép, kissé fátyolos énekhang, bár a levegővétel miatt megszakadó szavak, kizökkentenek a fülelésből. Sosem fogom megszokni :))
“J’ai essayé de vivre…” - Kár a rockba oltott tuctucért. Lehetne sokkal jobb is... Nekem túl eklektikus (sőt...). Helyenként jóféle franciás akusztikus gitárakkordok, helyenként templomi motívumok, helyenként kis cigányzene, majd ismét techno-rock :))
“Ici-bas”- Kellett erre a lemezre is egy mondókás zene. Tuctuc cigánykontrával.... Aranyos de felejthető ...
“À-t-on jamais” - Hoppá... Ez egy érdekes darab. A dallamvezetés sokszor visszaköszön ugyan a lemezen, de fogyasztható, érdekes hangszerelési fűszerek a kínai pengetőstől a hangversenyzongora nyílt hagjaiig. Dobok, halleluja! :)) Jól szól.
“Nuit d’hiver” - Nahh, már azt hittem, nem lesz temető lehellete sehol. De itt van. Kevéske Enigma. Kis mondókás gyerekrémisztgetés. Talán ez férne el legjobban valamelyik korábbi albumon, már ha ezt vesszük mércének. Kifejezett Jean Michael Jarre beütés az analóg MOOG szintihanggal. Jót tesz ez is a dolognak. Visszakóstolva az egész lemez legérdekesebb hangszerelése talán.
“À force de…” - Picit a Gérard Presgurvic-féle Rómeó és Júlia kórusai jutnak eszembe, de itt is akad korábbi lemezekről átemelt megoldás. Egy négyalát adnék rá a Mesternek ismerve a képességeit.
“Je te dis tout” - Na ez az első igazán libabőrcsinálós a fejhallgatóban. Eszerint az utolsó is. Lassan távolbalépkedős zene. Búgó basszusok, klasszikus, drámai zongora arpeggio végig a dalban. Szép, vonósok, majd barokkba illő szinti atmoszféra felül (bármit is jelentsen ez :)) Széthúzott dobok, nagy cintányérok. Nagy hömpölygés, nagy terek a keverésben, szépen felépített katartikus megoldás a lemez végére. Finoman aláfűzött torzítós gitárok az alján, hadd szóljon. Szép ének, szinte hiányoznak az elcsukló hangok, a fojtogató fíling, de meglesz az élőben biztos :))) Tán ez lesz a záródal is a színpadon? Nagy rívás lészen....
_________________
Giorgio olvtársnak igaza vagyon. Több jó darab is került a lemezre, ami manapság majdnem luxus... Jó helyen leszünk a koncerten odakint úgy érzem :)) Nem zsákbacica ez .... Jobban féltem tőle...
Olvastam a hozzászólásokat, én is nagyon szeretnék kimenni a koncertre, de nem tudom hogy össze fog-e jönni majd, többek között mert kisgyerekem van... A 2006-oson és a 2009-esen voltam kinnt, nagyon jó volt! :)
Jut eszembe, nem tudja valaki, hogy a "Du temps" melyik albumon van? Mert nem az újon van, de nem is a Bleu noir-on elvileg...
A borongós (gondolatokkal teli) őszi-téli estékre ajánlanám ismét a 'Giorgino' című DVD általam elkészített, magyar feliratozott (magán)kiadását.
A legjobb persze az volna, ha valaki tudna olyan helyet - kis mozit -, ahol le is lehetne vetíteni a DVD-t, aztán nálam meg lehetne vásárolni. Persze, bérleti díj meg egyebek nem jöhetnek szóba, mert öléggé le vagyok gatyásodva - mint közülünk (gondolom) jópáran.
