Csak egy hangulatot dobtam fel, nem fűztem hozzá kritikát.. És az egzotikumát akartam lefesteni. Az érzelmi viszonyulástól távol tartottam magam. Pláne, az ítélettől.
Egyetértek, hogy óvatosan a nyelvvel, de éppanyira az ítéleteinkkel is!
Neked könnyen menne, ha mostantól minden innen és onnan helyett innestű-t és onnastú-t kellene mondanod? Vszleg nem, tehát mástól se várj el ilyen jellegű váltást. Plusz az innestű, onnastú alakok "hibája" csupán annyi, hogy neked nem tetszenek. Van ilyen. :)
Akkor megismétlem a választ: a te nyelvérzéked pont annyira autentikus, mint bárki másé. Megjegyzés: ennek a kérdésnek nincs köze sem a helyesíráshoz, sem a nyelvtanhoz, Valami olyasmi, mint a zsemle/zsömle, a kolbász/kalbász vagy a nézzed/nézd
Hasonló kérdés, feltettem a Plenárison is, mert mihamarabb szükségem lenne a válaszra:
Megint kétféle alakban használt szavakba ütköztem, és most már elég bizonytalan vagyok, hogy előnyben részesítendő-e egyik a másikkal szemben, vagy teljesen mindegy, melyiket használjuk.
Pl.: "Bizonyos dolgokra ezek az eszközök nem használhatók/használhatóak."
Szerintem a "nem használhatók" (már nem is merem mondani, hogy helyes, inkább) hangzik jobban. Létezik erre valamilyen szabály?
Hopp, most látom csak... Nem tudtam, hogy ez ilyen régi kérdés. De szerintem (nyilván determinál a saját elképzelésem) ez is azt látszik igazolni, amit az elején felvetettem.
A menjem elég furcsának tűnt, de most hogy mondod, valószínű, nem is Simonyi írta franciául (egy millenniumi propagandakiadványban jelent meg), hanem avatott kéz fordította:)
'Elmegyek.' - Mă duc. 'El kell menjek.' - Trebuie să mă duc. A nyelvtanok szerint ugyan van kötőmód a románban, de az igealak csak E/1-ben (és legtöbbször T/1-ben) változik a kijelentő módhoz képest: Se duce. - Trebuie să se ducă.
Alaktanilag inkább az el kell hogy menjek tükrözhetne román hatást, a kötőszó (să) miatt. Tudom, hogy a létrejövő új alaknak nem szükséges a forrásnyelvi mintát tükröznie, elég ha az idegen nyelvi hatásra problémássá vált a megfelelő kategória. De itt se párhuzamosság nincsen, se azt nem hiszem, hogy kevésbé természetes lenne a kötőmódi funkciót így kifejezni, mint ragozott főnévi igenévvel (bocsánat, ha nem comme il faut fogalmazok). Jó, módosítok, nem hülyeség, de részemről nem látom a román hatást.
Nemrég olvastam egy remek könyvet, az a címe, hogy Language Contact, Creolization, and Genetic Linguistics és ebből úgy látszik, hogy míg a belső nyelvi változások vizsgálatának már az ógrammatikusok óta van módszertana és elmélete, a külső nyelvi hatásokat nagy szabadsággal lehet állítani vagy vitatni. És kíváncsi lennék azért a jelenség nyelvatlaszi térképére is.
1. A menjem szinte biztos, hogy elírás a mennem helyett. 2. Miért hülyeség a román hatás? Mindig azzal szokás magyarázni. Nem tudok románul, így nem tudom verifikálni, de minthogy transzszilvanizmus, elég triviális mögötte kontaktushatást keresni.
Ezt most találtam. Simonyi írta 1896-ban, a millennium ünnepén: "Au delà des monts Királyhágó, au lieu de: el kell menjem (je dois partir ou aller), on dit el kell hogy menjek (il faut que j'aille) et el kell menjek; cette construction est d'origine roumaine." Hogy mér a második variánst fordítja kötőmóddal, rejtély. A román hatás szerintem hülyeség (bár akkoriban mások is így gondolták), szerintem viszont az az érdekesebb kérdés, hogy amit ő köznyelvi alakként említ, azzal ma találkozunk-e valahol.
