132. oldal:
"Az 1920-as években csupán három elemi részecske volt ismert: a foton, az elektron és a proton. Ekkor Ernest Rutherford angol fizikus vetette fel azt a gondolatot, hogy az atommagban jelen kell lennie egy további részecskének - a neutronnak."
Nem igaz. Rutherfordnak eszébe se jutott semmiféle semleges részecske, éppen ellenkezőleg: az atommagban _elektronokat_ tételezett fel, hogy megmagyarázza a töltés/tömeg arányt.
A neutron felfedezése teljesen más történet.
134. oldal:
"A részecskék sokaságának szimmetriacsoportokba való rendezése kiváló teljesítménynek számított, de a valódi egységesítés megkövetelte, hogy a részecskék által képviselt erőket is összekapcsolják."
Ez tiszta beszéd, világos belőle, hogy a zongoraművész-filozófusnak szemmel láthatóan halvány fuvallata sincs arról, mik azok a szimmetriacsoportok, és mi a szerepük a részecskefizikában.
Ajánlott klasszikus irodalom, ha valaki az alapfogalmakra vágyna:
Wigner Jenő: Csoportelméleti módszer a kvantummechanikában
181. oldal:
"Paul Dirac angol fizikus számításai szerint minden pozitív energiaállapotú részecskének van egy negatív energiájú megfelelője (ilyen ellenpárok - például elektron-pozitron, proton-antiproton, stb.)"
Totális félreértése a Dirac-féle relativisztikus kvantummechanikának. Sajnos a pozitronnak és társaiknak is pozitív energiájuk van.
"A kvantumvákuum a negatív energiaállapotú részecskék tengere" - ez kissé elnagyolt fogalmazással igaz is, de nem úgy, ahogy a jeles szerző elképzeli:
"... a Dirac-tenger mindenütt jelen van, a megfigyelhető világegyetem mintegy a felszínén úszik..."
aztán egy oldallal később rájön, hogy
"érzékelhető világegyetemünk anyaga nem szilárd sűrítményként úszik a vákuumenergia-tenger felszínén, hanem inkább buborék alakjában lebeg benne."
Hát kedves barátom, ha ez neked a masszív tudományosság, akkor váljék egészségedre.
