Egy ember sétál a parti fövenyen, hazafelé. Csendes nap van, nem hallik az égvilágon semmi nesz sem. Ám, egyszer csak valami totyogás félére lesz figyelmes. Visszafordúl, és látja, hogy a homokban két lábnyom van, annak ellenére, hogy ő egyedűl jár - kel a hazafelé vezető úton. Megáll, a totyogás is abba marad. Körül néz, de nem lát semmi szokatlant. Elindúl ismét, és abban a pillanatban megint hallja a totyogást. Hirtelen visszafordúl, immáron ijedten, és ezt üvölti: KI VAN OTT! MIT AKAR TŐLEM? ÉS MIÉRT KÖVET ENGEM?! MIÉRT JÁTSZIK VELEM?! Egy csendes hang válaszol, nagyon nyugodtan: - Nyugodj meg gyermekem, én a te Urad, és Istened vagyok, és azért követlek, hogy a hazafele vezető utadon, nehogy valami baj érjen. - Az ember meg is elégszik ezzel a magyarázattal, elfogadja azt, és immáron nyugodtan folytatja útját hazafelé. Az a dupla totyogás, amit hall, kezd egészen nyugtatólag hatni rá. Érzi már Isten közelségét, tetszik neki a gondolat, hogy őt baj nem érheti, ezért kezd egyre gyorsabb léptekkel haladni. Örömmel veszi tudomásúl,hogy a totyogás is egyre szaporább lesz. Ám egyszer csak elhalkul a másik léptek zaja, a talaj is egyre süppedősebb lesz, a járás már nagyon nehezére esik, és lassan úgy érzi, hogy ingoványba került. Felkiállt: - SEGÍTS URAM, MERT ELVESZEK!!! - Választ nem kap a kérésére, bár a talaj egyre mélyűl alatta. Próbál egyre eszeveszettebbűl kikecmeregni az ingoványból, de érzi, hogy egyre kilátástalanabb a helyzete. Ismét, és ismét az Úr nevét kiáltozza, de az nem felel neki sokadjára sem. Hátrafordúl, és meglepődve látja, hogy csak egy lábnyom van mögötte, a sajátja. Teljesen kétségbeesik, és minden erejét összeszedve, megpróbál kikecmeregni szorúlt helyzetéből. Hamarosan érzi, hogy könnyebbedik a járása, egy kis idő mulva pedig meghallja a már ismerős totyogást is. Hátrafordúl, és ismételten két lábnyomot lát maga mögött. Amikor már teljesen szilárd talajra ért, mérgesen hátrafordúlt, és megkérdezte az Urat: - HOL VOLTÁL, AMIKOR SZÜKSÉGEM VOLT RÁD?! HOL VOLTÁL, AMIKOR ÉN AZ ÉLETEMÉRT KÜZDÖTTEM?! AZT ÍGÉRTED, HOGY MINDÍG VELEM LESZEL A HAZAFELE VEZETŐ ÚTON, EHHEZ KÉPEST, MAJDNEM BELEFULLADTAM A MOCSÁRBA!!! HOVA TŰNTEK A LÁBNYOMAID?! MIÉRT HAGYTÁL MAGAMRA, ILYEN SZORULT HELYZETBEN? HOGYAN KÖVESSELEK ÉN EZENTÚL, HA MÉG ARRA SEM VAGY KÉPES, HOGY EGY ILYEN MOCSÁRON ÁTVEZESS ENGEM...?!!! - A dühödt ordibálást, ismét az a kellemes csendes hang szakította félbe, és ezt mondta: - Ígéretet tettem neked ember, hogy soha nem hagylak magadra. Hát miért vádolsz engem? Nézz csak magad mögé, mert azok a lábnyomok, amiket láttál ott az ingoványban, nem a tieid, hanem az enyémek. Ugyanis én nem elhagytalak akkor, hanem egy kicsit megemeltelek, nehogy a kárhozat útjára tévedj. Hát figyelj, és okulj, hogy többé ne ess ebbe a hibába, hogy mindíg szilárd úton járhass, és, hogy soha többé ne kérdőjelezd meg az én Parancsaimat,mert azok bizony megmásíthatatlanok. Most pedig igyekezz haza, mert nemsokára esni fog. Vigyázz, nehogy megfázz, és ha hazaérsz, áld meg a te Uradnak Istenednek a nevét, hogy ilyen Jó dolgot cselekedett veled, és add tovább minden léleknek, hogy egy az Úr a ti Istenetek, akit szeretnetek kell, hogy Ő is Szerethessen majd benneteket, amikor az időtöket elrendeli. MERT, CSAK EZÉRT ÉRDEMES ÉLNED EMBER!!!
Naggyából egyet is értünk ebben a kérdésben. Természetesen én sem azt mondom, hogy csak a szellem számít, hanem azt, hogy sokkal fontosabb, mint a test. Attól, hogy én így gondolom, még ugyan annyi figyelmet szentelek a testi dolgoknak, mint bárki más. De mivel a Mennyországba lélekben tudunk csak felmenni, úgy érzem, elsődleges szempontként arra kell vigyáznunk. Aztán adjuk meg a császárnak is, ami jár neki. Mert ha így rendezzük be az életünket, sokkal több csodát ismerhetünk meg, sokkal élvezetesebb lesz a Biblia olvasás, és sokkal szebben élhetjük le az életünk hátralevő részét. Szerintem nem baj, ha bizonyos dolgokban másképp gondolkodunk. Természetesen csak addíg, amíg az nem megy a hitünk rovására. Az igazi problémát én inkább abban látnám, ha ezeket a gondolatokat nem osztanánk meg mi emberek, egymás között. Hiszen aki kereszténynek tartja magát, annak kötelessége felebarátja, testvére lelkét ápolni, tanítani, jó irányba terelni annak gondolatait. Vagy, ha a beszélgető partnerének van igaza egy bizonyos témakörben, akkor ő maga tanulhat tőle. Így érhetünk el minél magasabb fejlettségi szintet, így gyarapodik a tudásunk, és ez segít majd eljutni oda, ahova minden jóérzésű lélek vágyódik. Remélem sokan egyetértenek velem ebben a kérdésben, ami nem zárja ki azt, hogy másoknak is lehet igaza, másképp is lehet magyarázni a hitet, és más úton is el lehet jutni a Mennyországba. A lényeg úgy is az, hogy oda jussunk.
Én nem azt mondtam, hogy az ÚR Jézus csak a testtel foglalkozott, és a halnak és kenyérnek nem lehet más jelentése is.
Azt mondtam, hogy Ő foglalkozott a testtel, a betegségekkel, az éhezéssel, a táplálkozással []is[]! Ezt fenntartom. Ezért gondolmo nagyon határozottan, hogy nekünk se szabad, valami desztillált lelki világba helyeznünk magunkat, mert akkor letévedünk arról az útról és szerepről, amit Istentől kaptunk.
A Szentírás sok helyen nagyonis hús-vér embereket állít elénk (sőt Jézus emberi természetét is), csak így hirtelen emlékezetből összekapkodva:
- pl. Illés, amikor menekül Jezabel elől, isteni terápiaként: Isten altatja és táplálékot kap, - Pál a köpenyét kéri a börtönbe, mert fázik, - a sarepta özvegy egyszerűen éhezik, ezen segít először a próféta, - Jézus alszik a hajóban, - Jézus meg tudott indulni Mária és Márta gyászán, ami egy eléggé testhez és pszichéhez kötött reakció szvsz, - Pál imádkozik, hogy múljék el a betegsége, - Jézus szomjas volt, és inni kért a samáriai asszonytól.
Az természetesen igaz, hogy nagyon sok ilyesminek (sőt az Isten gyermekeinél mindennek) egyszerre testi és egyéb - szellemi, pszichikus - vonulata is van.
Amit én tévedésnek gondolok, hogy ha valaki ki akarná magát (és általában a hívőket) vonni a világból, és "szellemiesíteni" akarná a keresztyén életet, vagy akár csak a Szentírást. Ezáltal szegényebb lenne, nem gazdagabb szerintem.
"Az ÚR Jézus - több helyen is kiderül - foglalkozott a testtel, éppúgy mint a pszichével vagy a szellemmel. Amikor az emberek éheztek, akkor a tanítványait arra utasítja, adjatok nekik enni. És nem igét hordtak körbe, hanem halat és kenyeret. "
Kedves haliho!
Biztos vagy te ebben? Te ki mernéd azt 100 százalékra jelenteni, hogy a halnak, és a kenyérnek nem lehet más jelentése?
"Szóval ezzel kapcsolatban várok némi magyarázatot tőled. Jó elvtársunk-e Pál apostol, vagy ő már nem számít tekintélynek? :-) Jakab levele? János levelei? Az Apostolok cselekedetei? Mózes könyvei? (Genezis pl., vagy az Exodus a Tízparancsolattal....)"
Elmondanám akkor a véleményemet ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, de kérlek próbálj meg odafigyelni, mert kínaiul fog hangzani. Kezdhetném a Bábeli zűrzavarral is, és eszembe sem jut, hogy az valóban torony, vagy esetleg űrjármű lenne mint azt néhányan magyarázzák. Sőt, talán olvastad már tőlem, hogy én az egész Bibliát a lélekkel magyarázom, azaz elvetem a világi vonatkoztatásokat, hogy aztán majd ismét felvehessem magamra őket, amikor a lelkem már készen fog állni arra.
Az egyszerűen aranyos, hogy amikor arra kérdezek rá, hogy miért emeled ki az evangéliumokat, akkor a válaszodban egy ószövetségi történettel/képpel/szimbólummal világítod meg... :-) Kérlek ne sértődj meg, de ez kihagyhatatlanul bájos volt. :-)
De nem ez a mondanivalóm lényege. Két pontban foglalnám össze a szeélyes tapasztalataimat.
1. Az én tapasztalatom szerint az evangéliumokat legalább annyira sokszor félremagyarázzák/félremagyarázzuk mint az apostoli leveleket vagy az Ószövetséget. Az apostoli levelek nem kis részben azért is keletkeztek, mert az emberek azonnal és jó érzékkel elkezdték félremagyarázni az Evangéliumot. Mert a dolog kulcsa szvsz ott van, hogy vagy a Szentlélek magyarázza nekünk az Igét, akik illő alázattal fogadjuk Tőle a magyarázatot, vagy mellémegy az okoskodásunk. Legyen szó akár evagéliumról, akár ószövetségről, akár páli levelekről stb. Ez persze sajnos ritkán adatik meg, legtöbbször nagy aggyal és nagy pofával "bölcsebbek" vagyunk a Léleknél...
2. Nem emlékszem, hogy olvastam-e tőled, hogy az egész Bibliát a lélekkel magyarázod, de lényeg az, hogy most már értem, vagy érteni vélem. Nekem az a tapasztalatom (hitbeli és élettapasztalatom), hogy az Isten egységben kezel bennünket: test, psziché és lélek (szellem). Nem csak az egyiket vagy csak a másikat. Rossz volt a tapasztalatom azokkal, akik a testet nem tekintették a Szentlélek templomának, amit éppúgy Istentől kaptunk, mint a pszichénket vagy szellemünket, csak valami szükséges rossznak. Az ÚR Jézus - több helyen is kiderül - foglalkozott a testtel, éppúgy mint a pszichével vagy a szellemmel. Amikor az emberek éheztek, akkor a tanítványait arra utasítja, adjatok nekik enni. És nem igét hordtak körbe, hanem halat és kenyeret. A Miatyánkban megjelenik a mindennapi kenyér. Azt mondja János evangéliumában: nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem óvd meg őket a gonosztól. Nem véletlenül vádolják azzal, hogy nagyétkű és részeges, a bűnösök barátja. Stb stb.
Nekem rossz tapasztalatom van azokkal az atyafiakkal, akik nem tudnak/akarnak örülni akár egészen testi dolgoknak (és nem tudnak hálát adni ezekért Istennek!): - a feleségük vagy a lányuk szépségének, - egy tányér jó pörköltnek nokkedlivel, - egy pohár tiszta víznek, - akár egy pohár jó hideg, finom sörnek... Éppolyan nagy baj szerintem, mint akik csak ezeknek képesek örülni.
Épp ezért - Prophet atyánkfiával együtt, akivel amúgy nem mindenben értünk/értettünk egyet - én is megnéztem a spanyol-orosz focimeccset, élveztem éppúgy, mint előtte a vacsorát, és ma is meg fogom nézni az eb-döntőt. Minden lelkifurdalás nélkül. Mert szvsz ennek is helye van az életünkben. Nem ebből áll az életem, de van benne időnként hely erre is. Mint ahogy élvezetet okoz az Ige olvasása is, kimondott élvezetet okoz néha rácsodálkozni Isten nagyságára és hatalmára is. Nagy élvezet, amikor az ember - Isten Szentlelkének vezetésével - megér valami apró morzsát, rácsodálkozhat az ÚR bölcsességére. Amikor meghallgatást nyer az ima...
"Mindamellett én nem azt akartam mondani, hogy az apostolok jobbak lettek volna, mint Kovács 123 János mainapság. Merthogy szvsz nem voltak jobbak."
Pontosan Gábor…
Látod, a szeretetről beszélgettek, a jóságról. Akkor minek ez az oldalvágás?
Elnézésedet kérem, de amikor ezt írtam Nemthominak, akkor eszembe se jutottál. , Az egész Kovács 123 János duma szerintem nem is tőlem származik, hanem egy ősrégi kabarétréfából - ha jól emlékszem. Lehet, hogy túl fiatal vagy.... Az abszolút átlagembert jelöli. Nem kell mondanom neked, hogy Kovács az egyik leggyakoribb név Magyarországon. (Még a horvát válogatottba is jutott kettő , bár egy Újfalusi jutott a cseheknek is, pedig az nem olyan gyakori :-)) Ezen belül K. István, K. János st.b volt talán a leggyakoribb kombináció annó, de lehet, hogy még ma is az. Szóval ez nem jelent mást, mint "átlagember".
Amúgy nem is igen értem,hogy miért kellett volna eszembe jussál, miért tettem volna oldalvágást. Nem mlékszem, hogy komolyabban ütköztünk volna itt a fórumon valaha. Lehet, hogy volt ilyen, de bennem nem hagyott mély nyomot. Annyi energiám meg általában nincs, hogy utánakutakodjam a Te (vagy Nemthomi vagy Oncognitó stb.) párszáz, párezer hozzászólásodnak. Elképzelhető hogy Te olyan meghatárózó alak vagy itt a fórumon, hogy illenék ismernem téged, sajnos nem ez a helyzet, elnézést kérek.
Szóval az egész nem rólad szólt a legkisebb mértékben sem, amit az is jelzett, hogy nem "ts"-el írtam, nem "Gábor"-t írtam stb. stb.
És igen, Jézus valóban feltámadott, itt van bennem, benned, ott van mindenkiben, csak van aki börtönbe zárja, van aki oltárt épít neki, és a börtönéből templomot épít. Mert csak így vígasztalhatja meg őket, minket, a Vígasztaló, azaz Jézus Krisztus.
Tehát:
Mert csak így vígasztalhatja meg őket, minket, a Vígasztaló, azaz a megértett Isteni Ige, amelyet Jézus Krisztus nyilatkoztatott ki nekünk az Úr nevében.
Úgy érzem beszélgetésünk eljutott arra a pontra, amikor se te sem én nem tudunk egymásnak újjat mondani. Amennyire erős a te hited, legalább olyan erős az enyém is, és ez így van jól. Ha Isten engedi és a Mennyországba jutok, remélem meglepsz engem egy "helló fafejjel", és jót nevetünk azon, hogy idelent miken is vitatkoztunk. És ez most jókívánság volt a részemről, minden irónia nélkül. Adjon neked az Isten továbra is erőt az útkeresésben, és kitartást a továbbiakban, ha ezt így elfogadod tőlem.
Kedves nemthomi!
Rövidebben is meg lehet fogalmazni a mondandómat, de sosem erre figyelek.
Az örök élet eléréséhez nincs szükség az általad felsoroltakra, de még erre a földi világra sem. Ugyanis bármelyik értelmes élet a világegyetemben nélkülözheti az általad felsorolt összetevőket. Így tehát még Jézus feltámadására sincs szükség. Pusztán egy jó döntésre, választásra az élet során, a végén.
Azért nem jó számodra az úgymond általam sugallt elgondolás, mert nem tudsz szabadulni a gyökereidtől.
Egyiptomban semmivel sem éltek bűnösebb életet a zsidók, mint később, sőt inkább többet szenvedtek, azaz igazabbak voltak. A kivonulás története adja a kiválasztottság valós érzését a zsidóságnak, törvényadójuknak sem Istent, hanem Mózest fogadva el, sőt mivel a parancsokat elfelejtették, rögtön megjelentek az írástudók, mint köztiszteletet igénylő népség.
Salamonnak nem csak kincse, de bölcsessége sem volt, mivel, őt is több személyből gyúrták össze, miként Dávidot. Így orozták el Góliát valós legyőzőjétől a dicsőséget, egy pásztor, templomi furulyás, egy katona, egy homoszexuális személy költött léte számára.
Nem az a rossz a kitalált történetekben, hogy mindent belelehet magyarázni, de az, hogy ezt meg is teszik. Valótlant tupíroznak hamissal – hová lehet így jutni???
Bocsáss meg, de ebben gondolatodban azért van némi meggondolatlanság. Metaforákkal, lehet lélek szerinti következtetéseket levonni, de matematikával nem hiszem. Az, hogy ez a két gondolat hasonlítson egymásra, ezt te sem gondoltad komolyan. Legalább is, Jézus soha nem tanított számtant, ellenben a lélek fontosságát, midíg is kihangsúlyozta. Szerintem.
Minden gondolatom formába öntés előtt megfontolom, és ha elvétek valamit, akkor beismerem. Azonban itt nincs semmi hiba.
Metaforákkal lehet sok mindent csinálni. A keresztények már rég túltették magukat azokon a zsidó írásmagyarázati szabályokon, amelyeket kötelezően alkalmazni kell a Szentírás használatakor. Így történik meg, hogy sosem volt gondolatokra lelnek az írásokban. Csodás magyarázatokkal állnak elő magukat ihletettnek valló személyek, akikről előbb – utóbb kiderül, tévedtek, vagy inkább hazudtak.
Jézus valóban nem tanított matematikát, és azt sem, hogy bármiféle írásokban lenne az üdvösségünk. A lélek fontosságát sokféleképpen lehet magyarázni, de eddig mindig sikerült félreértelmezni.
A visszautalást sajnos vissza kell utasítsam. Mivel nem azt mondtam, nem olvasom Pált vagy Pétert, hanem azt: nem létezhet kétféle igazság. Márpedig ők nem árnyalják, hanem ellentmondanak a Jézusi tanításnak.
Aztán a hitem nem mások által inspirált, mivel mindent igyekeztem megtudni, de semmit sem fogadtam el tekintély elv alapján. Így sokkal többet tudok összességében, mint bárki más, akik csak egy részletét látják a kirakónak.
Jézus feltámadásának nem ugyanazon aspektusát vették észre az első követői, mint amit te felsorolsz. Ők valóban a teljes és tökéletes testi feltámadásban hittek, nem abban, hogy itt vagy ott van, bennem vagy benned.
Sajnos ide jutottunk kétezer év tévelygései után.
A Vigasztaló természetesen nem Jézus Krisztus, mivel azt maga is elküldeni remélte. De még a Sz. Sz. sem lehet, hiszen az már korábban is jelen volt. Na de akkor ki is lehet?
Mindig követheted egy másik ember gondolatát, de mint egy másik topikban olvasható, ( a Rebbe, Isten embere, akiben jelen van az Úr ) neked kell eldöntened kinek hiszel. Követheted a magad útját, ezt teszik általában azok, akik semmiféle ismerettel nem rendelkeznek. Akik már igen, azok általában választanak maguknak vezetőt, csoportot, társakat.
p.s. vajon a hited ugyanezen az éretségi fokon lenne akkor?
A hit nem tanulási folyamat végeredménye, nem jutunk általa sehova sem.
A hit áldozat, lemondás, szenvedés.
Isten értelmet adott, és nem vár érte vak hitet.
gondoltam, hogy hosszú válasz fog érkezni, de megérte várni.
Ahogy mondtad:Minden embernek az igazság a szívében lakozik. Ebben szerintem egyet is érthetünk. De:
Így tehát nincs olvasmány, ahonnan kiolvashatod, de a szívedből megértheted az igazságot. Ha ezt megérted, megváltozik a mások által inspirált hited, amelyet a magadénak hiszel és vallasz.
******A hitemet az Evangéliumok inspirálták, a többi csak kiegészítő olvasmány számomra. Szóval te azt mondod, hogy ha egy lakatlan szigeten születek, ugyan ilyen elhatározásra juthatok, mint most, csak sallang mentesen. Ok. Elfogadom, de mennyünk akkor tovább, mert erre még vissza akarok térni a későbbiekben, rád vonatkoztatva.
Isten semmiféle Törvényről nem állította, hogy megváltoztathatatlan. Ez mind emberek kitalációja.
Hacsak a törvényt nem úgy értelmezed, hogy minden folyó, patak, és minden víz a mélybe igyekszik, hogy aztán onnan feltörjön, és újra kezdje a körforgást. Magyarul, nincs új a nap alatt, Krisztus előtt, és utánn is ugyan olyan emberek éltek és keresték Istent, mint te vagy én, vagy bárki más, és ugyan ezek a dilemmák hajtották őket. Sem a gravitáció, sem a levegő szükségessége, sem az ivóvíz fontossága, sem a szeretet nélkülözhetetlensége, sem a lélek üdvözülhetősége nem változik soha az idők folyamán, mert ez mind-mind törvényszerű. Mert ha hiszel jézus feltámadásában, akkor abban is hinned kell, hogy erre a világra is szükség van ahhoz, hogy elérjük az örökéletet.
Pld: nem volt Egyiptomból való kivonulás, nem létezett Salamon és Dávid birodalma, azt utólag igazították saját történelmükhöz a zsidók, mint a románok a nagy dák – római birodalmat.
Ez, az én fordításomban így hangzik: Soha nem leszünk képesek elhagyni a bűnös életünket, Egyiptomot, azaz nem fogjuk tudni levetkőzni magunkról ezt a világot, mert nem létezik. Salamon kincse, nem létezik, tehát nincs az a mérhetetlen bölcsesség, amelyet ő megismert, és tovább adott nekünk, ami minden ember életében kamatoztatható / temérdek kincs /, mert minden ember ugyan azokon a dolgokon esik át, mint azt bármely őse tette. Valamint a kis pásztorfiú, Dávid parittyájára sincs szükségünk, azaz vértezetlen fegyvertelen, szeretetteljes életre, amellyel ezt a világot le kell győznünk. Hiszen ha dávid egy parittyával, azaz Isteni fegyverrel, tehát egyszerűség, szeretet... le tudott győzni egy világ által felvértezett bajnokot, tehát büszkeség, gőg, hatalomvágy...által vezérelt harcost, akár csak Jézus ezt a világot, akkor ezek fényében szerinted nincs szükség a szeretetre, megbánásra...stb. De ez így nem jóóó!
Elképzelhető lenne, hogy az általad említett metaforák halmazát kellene feltételezzük, amelyet a szeretet kulcsával lehetne megnyitni. Azonban ez hasonló logika mint a Biblia Kódja – eljárás, ahol a nagyszámú betűvariáció lehetőséget ad bármilyen értelmezésre. Ez az út azonban sehova sem vezet. A szeretetnek ugyanis nincs szüksége írásokra.
Bocsáss meg, de ebben gondolatodban azért van némi meggondolatlanság. Metaforákkal, lehet lélek szerinti következtetéseket levonni, de matematikával nem hiszem. Az, hogy ez a két gondolat hasonlítson egymásra, ezt te sem gondoltad komolyan. Legalább is, Jézus soha nem tanított számtant, ellenben a lélek fontosságát, midíg is kihangsúlyozta. Szerintem.
A lényeg a következő: Jézus valóban feltámadt. Az evangéliumok ezen egy tény miatt íródtak. Azonban az akkori embereknek sem volt elég ez. Ezért történeteket és magyarázatokat kanyarítottak köré. Ezek aztán Pál sehonnan sem következő téves elgondolásával egyetemben tévútra vezették az embereket.
Most utalnék vissza, a csillagos részre. Szerinted, ha nem olvasod Pált, Pétert, vagy Bármely írást a Bibliából, ugyan ezek a gondolatok foglalkoztatnak mint most, vajon a hited ugyanezen az éretségi fokon lenne akkor? Vajon a te hited ebből kifolyólag nem mások által inspirált, amit te magadnak tulajdonítasz? Egyáltalán van olyan ember, akinek nincs szüksége mások gondolataira? Mert szerintem nincs. Ez, szükséges. Egyébként én is érzem amit te, nekem is az Evangéliumok az Igazi Örömhír. És igen, Jézus valóban feltámadott, itt van bennem, benned, ott van mindenkiben, csak van aki börtönbe zárja, van aki oltárt épít neki, és a börtönéből templomot épít. Mert csak így vígasztalhatja meg őket, minket, a Vígasztaló, azaz Jézus Krisztus.
És itt nem a szereteten van a lényeg, hanem a feltámadáson. Abból nem valamiféle sosem volt eredendő bűn eltörlése következik, hanem útmutatás arra vonatkozólag, hogy van más lehetőség, mint visszatérni a porba.
És ha ezt így fogadom el tőled, akkor talán nem egy másik ember gondolatát követem? Mert szerintem igen, ráadásul, az a lehetőség már a szellemvilágban vár minket, aminek a jelentésével úgy is csak akkor lehetünk tisztába teljes egészében , ha végre odajutunk.
Minden embernek az igazság a szívében lakozik.
Ezért nincs szüksége pld. az Andaman-szigetek lakóinak írásokra, előírásokra, mivel Isten minden ember lelkének lehetővé teszi az életet itt és a túlvilágon. Jól látható ebből, hogy miként szűkítik le minden vallás teológusai elméletben mások lehetőségeit, azért, hogy magukhoz szegezzék tagjaikat és új betérőket találjanak.
Így tehát nincs olvasmány, ahonnan kiolvashatod, de a szívedből megértheted az igazságot.
Ha ezt megérted, megváltozik a mások által inspirált hited, amelyet a magadénak hiszel és vallasz.
Isten semmiféle Törvényről nem állította, hogy megváltoztathatatlan. Ez mind emberek kitalációja. Maga a törvény szűk és bővebb értelemben is szándékos hazugságon alapul. Miközben a tízparancsolat követendő erkölcsi és hitbéli előírásokat tartalmaz, addig a Bibliát megvizsgálva könnyen belátható, hogy a zsidó törzsek első tízparancsolata nem az általunk ismert volt. Ezt nem Mózes kapta Istentől, hanem papok kreálták saját legitimációjukra és hatalmuk növelésére a fogságból való visszatérés után.
Felszínes olvasáshoz és értéshez azoknak van kulcsa, akik nincsenek tisztában a tudományos kutatások megállapításaival. Pld: nem volt Egyiptomból való kivonulás, nem létezett Salamon és Dávid birodalma, azt utólag igazították saját történelmükhöz a zsidók, mint a románok a nagy dák – római birodalmat.
Elképzelhető lenne, hogy az általad említett metaforák halmazát kellene feltételezzük, amelyet a szeretet kulcsával lehetne megnyitni. Azonban ez hasonló logika mint a Biblia Kódja – eljárás, ahol a nagyszámú betűvariáció lehetőséget ad bármilyen értelmezésre. Ez az út azonban sehova sem vezet. A szeretetnek ugyanis nincs szüksége írásokra. A szeretet önmagában elég. De te is mint mindenki más, többet, bizonyosságot akar.
Az Urat nem hinni, de tudni kell.
Aki tudja, az könnyen utánajár dolgoknak. Belátja, hogy Jézus nem járt a vízen, ez egy késői megfeleltetés, amellyel a keresztények Mózes elé helyezték őt, aki csak kettéválasztotta a vizet, így fölébe is kerekedett.
Át kell látni mi motiválta az evangélistákat, és miből dolgoztak, mi vezérelte őket. Ha belátjuk, hogy emberek voltak, akkor azt is könnyű belátni: nem szent könyvnek készítették művüket.
Tehát nem vagyon és haszonszerzésből módosítottak bármin az írások szerzői, hanem az abban a korban elfogadott módszereket követve jártak el. A baj az, hogy ezt pár évszázad multán, politikai és hatalmi okokból szentnek nyilvánították, így tették és teszik lehetetlenné az igazság kimagozását belőlük.
Sokszor nekem szegezik a kérdést, új Markion lennék? Nem, ő nem volt azoknak az ismereteknek a birtokában, amelyekben mi ma már vagyunk.
De mindez a sok vita nem is fontos.
A lényeg a következő: Jézus valóban feltámadt. Az evangéliumok ezen egy tény miatt íródtak. Azonban az akkori embereknek sem volt elég ez. Ezért történeteket és magyarázatokat kanyarítottak köré. Ezek aztán Pál sehonnan sem következő téves elgondolásával egyetemben tévútra vezették az embereket.
A sorok mögé tehát kétféleképpen juthatunk, tanulással és a sorok teljes elvetésével. Vagyis nincs azokra szükség, de ha felhasználjuk őket, akkor legyünk az ismeretek birtokában.
Jézus feltámadása egy hihetetlen csoda volt. Az egyetlen, amely valóban megtörtént. Ebből azonban hamis következtetést vont le Pál, és az egész kereszténység zsákutcába került így. Nem lehet Jézus és Pál tanítását összevonni, mert lényegileg mást tanítottak, másra helyezték a hangsúlyt.
És itt nem a szereteten van a lényeg, hanem a feltámadáson. Abból nem valamiféle sosem volt eredendő bűn eltörlése következik, hanem útmutatás arra vonatkozólag, hogy van más lehetőség, mint visszatérni a porba.
Ok. Gábor. Akkor mond meg nekem kérlek, hogy miből olvashatom én ki, a teljes Igazságot. Mert ahhoz, hogy megváltozzon a hitem, nem elég az, hogy te azt mond nekem, hogy az emberek mindent eltorzítanak,ami a kezükbe akad. Isten azt mondta, hogy a Törvény megmásíthatatlan. Akkor, hogyan tudták az emberek megváltoztatni? Nem lehet, hogy csak a felszínes olvasáshoz és értéshez van azoknak kulcsa, akik ilyenben sántikálnak. Mi van, ha a Biblia valóban metaforák halmaza, amelyhez ha nem ismered a kulcsot, nincs hozzáférési lehetőséged? A kulcs a szeretet, és ha álltala olvasod, teljesen más jelentést adhatsz a mondanivalójának. Aki nem hiszi az Urat, az csak annyiban tud változtatni a Szentíráson, hogy Jézus a vizen járt, vagy esetleg elsűlyedt benne bokáig, vagy térdig. De aki a szeretet szerint értelmezi, annak akár az is eszébe juthat, hogy mi van akkor, ha az a víz néptömeget akar jelenteni, akárcsak a jól ism. Petőfi versben? Mi van, ha a vizen való járásnak a tudás beli szakadék a magyarázata, ami az emberek és Jézus között tátongott? Mi van, ha a tenger azért háborog, mert az embereknek nem tetszik / a mai napig sem / amit az apostolok akarnak velük közölni, és mi van ha a szél, amely felkorbácsolja a hullámokat, az emberek haragját jelképezi, amit Jézus egyetlen szeretetre felszólító parancsa elcsitít? Mi van, ha az apostolok azért ijedtek meg tőle, mert a szeretet erejével győzött a harag felett, és ez még számukra is értelmezhetetlen volt? Mond meg nekem akkor, hogy azok, akik esetleg "belepiszkítottak" a Szentírásba, és nem ilyen értelemben vizsgálták, hanem vagyon, és hatalomszerzés céljából módosítottak rajt, ahogy te gondolod, talán tudtak e kárt tenni benne, ha nem bírtak, mert számukra lehetetlen volt a sorok mögé olvasni?
Kedves nemthomi!
Ha valaki egyben téved, az mindenben tévedhet.
Csodák követnek csodát írásiban, ráadásul nem éppen szeretettelteli csodák.
Valóban, az általad felsorolt írások elolvasása szükséges ahhoz, hogy véleményt formáljunk róluk. Ezt én megtehetem és felhívom figyelmed, azok mind tévtanítások, miként a kanonizált írások sem fogadhatók el jelenlegi formájukban. Az igaz részek nem annulálják a hibákat. Azért jutott ide a kereszténység, mert a korán elkövetett hibák, sosem kerültek kijavításra. Mindig ez volt a duma: de hiszen van benne, vagy lehet benne jó is.
Az igazság nem lehetőség. Vagy van, vagy nincs, minden más eset tévedés.
Lorber szavaival élve: apodiktikusan kijelentem,
hogy a hit és vallás nem demokrácia. Mindig csak egyetlen ember tudhatja, érezheti az igazságot.
Vagy ráhallgatnak az emberek, vagy süketségük elnyeri méltó jutalmát.
Nézz körül a világban és láthatod a jutalomosztás ideje elérkezett.
üdv
Kedves prophet1!
Természetesen tévtanító vagyok azoknak, akik amúgy tévutakon járnak. De miért lenne ez felesleges? Hiszen így jobban kidomborodik az igazság.
Egyetértek veled, némi finomítással. Azt pedig olvasd el a "Minden tőlem telhetőt az Ő uralmáért" topik március 8-i igemagyarázatából. (Egyébként is jó szívvel ajánlom neked (is) Chambers magyarázatait, amiket oda másolgatok. A hivatkozott olvasnivaló egyébként a 7-es h.sz. ott. Azelőtt az "Aktuális üzenetek Istentől" topikba másolgattam, csak onnan ki lettem tiltva...)
Valóban csak akkor gyógyulhatunk meg, ha hagyjuk, hogy Isten megnyissa a szívünket. De ehhez, nekünk kell feltétel nélkül felé fordulnunk. Tudom, hogy gyarló az ember, nagyon hajlamos a bűnre, de ha nem is próbálunk ezen vátoztatni, akkor a Szent Lélek sem fog ránk szállni egyhamar. Egyébként nem kukacoskodásból, de a gecemáni kertben az összes apostol elszaladt, tehát felülkerekedett rajtuk a világi félelmük, ami hitbeli alvásra, gyengeségre utal. Ezzel nem hibáztatom őket, csak azt mondom, hogy minden tanítványnak át kell essni ezen, mert a Biblia itt mutatja be nekünk, hogy legyünk bár milyen felelőtlenek, legyenek bármilyen gondolataink, legyünk "rosszabbak" akár Júdásnál is, ha egyszer teljesen átadjuk magunkat az Úr akaratának, akkor minden bűnünk eltöröltetik. És akkor most hozzátenném, és aki olvassa ezután minden reagálásom utánn képzelje oda, hogy ezek az én gondolataim, és, hogy mindenki csak annyit fogadjon el belőlük, amennyi úgy érzi emészthető számára. Köszönöm.
Rendben van. De azért gondolj bele: mindnyájunknak haladnunk kell az úton a tökéletesedés felé. A többi tanítványokról is - akik nem voltak árulók - olvasunk olyanokat, hogy: "nem értették a mondottakat, mert a szívük meg volt keményedve". Aztán a Szent Lélek segített rajtuk....
Tudom, hogy Lorber mely írásaira gondolsz. Hogy őszinte legyek, az amikor nekilátott elmagyarázni a világ fizikai törvényszerűségeit, az már egy kicsit nekem is sok volt. De, ha neki ezzel az volt a szándéka, hogy a mi hitünket előre vigye, akkor nem szabad szapulnunk, mert ha mi nem is, ő biztosan tudta, hogy mit miért mond. Az pedig, hogy mi nem értjük, / lehet, hogy csak egyenlőre / az nem biztos, hogy az ő hibája. Egyébként vannak neki más írásai is, amik ő álltala íródott Evangéliumok, Jézus gyermekkoráról meg más szeretettel összefüggő történetek. Ott pl. nem a fizikával akarta megmagyarázni, illetve érzékeltetni Isten nagyságát. És, mivel az Evangélium Örömhírt jelent, nem kell annak feltétlenül megtörtént eseménynek lenni, ha képes a lelket építeni, ha üzenete van a számunkra, ha tanulhatunk belőle. Vagy talán, ha én egyszer butaságot mondok a fórumon, akkor már soha többet nem lehet igazam? Nem szerethetem én Istent legalább úgy, mint te, ha elolvasom Lorbert, vagy Berta D.- t is? Vagy egyes apokriffek, amik napvilágra kerültek, bizonyos, hogy hamis tanok? Mert szerintem nem. Nekünk, a mi szabad akaratunknak kell eldöntenünk,hogy melyik információt, lehetőséget, tanítást fogadjuk el. És, ha ez megtörtént, akkor sem kell egy tanító teljes godolat repertoárját, átvennünk, csak azt, ami tetszik belőle. Ha nem így teszünk, ha nem ismerünk meg minden tanítást, akkor, hogyan döntsük el, hogy igaz, vagy hamis? Ha mindíg csak egy ember,vagy egyház tanítását fogadjuk el, akkor elszektásodna, felborulna a világ, akkor lenne igazán nagy a baj. Egyébként, azt nehéz elképzelnem, hogy neked semmi sem tetszett azokból az írásokból.
"Nos, ha ezt lefordítom "lekiekre", bizony, az a tanulság belőle nekem, hogy én is legyek hasonlatos lelki életemben a legjobbakhoz, hogy Jézus Krisztus győzelme rajtam keresztül is hatékonyabban nyilvánvaló legyen e világban..."
Szerintem is ez volt, a legtökéletesebb felelet, amit reagálni lehetett az én hozzászólásomra. Nem is azokra gondoltam, akik mindenben meglátják Istent, hanem azokra, akik ezt elfelejtik megtenni, vagy nem is képesek rá. Tehát én azokra értelmeztem a kérdést, akik az Urat nem látják meg minden fűszállban, minden kő alatt, egy lélegzetvételben, vagy csak egy szempillantásban. Akik ezt a világot többre becsülik, mint amazt, és nem is törekednek a megismerésére, mert elvakítja őket a világ hamissága.
Kedves haliho!
Mindamellett én nem azt akartam mondani, hogy az apostolok jobbak lettek volna, mint Kovács 123 János mainapság. Merthogy szvsz nem voltak jobbak.
Pontosan Gábor…
Látod, a szeretetről beszélgettek, a jóságról. Akkor minek ez az oldalvágás?
Mert igazából nem vagytok jók és nem is szerettek. Az erről szóló beszéd, egy kis jótékonykodás még nem szeretet és jóság.
Az pedig végképpen nem az, hogy értetlenségeteket még dölyfösséggel is tetézitek.
Üdv KGJ
Ha ma valóban itt lenne köztetek Jézus, bennetek rálelne a farizeus ellenfeleire.
Kedves nemthomi!
Lorber nem osztja meg az embereket, mert nem is ismerik.
A fizikai értelemben nem ugyanaz az erő hat az említett dolgokra.
Mindenki azt olvas ki az írásaiból, amit akar. Miként a Szent iratokból is.
Az a tény, hogy számára szent valami, még nem jelenti azt, hogy nem téved.
És mint tudjuk a pokolba vezető út is olyan jó szándékkal van kikövezve, mint az ő kezét vezető hatalomé.
Nincs igaza.
"Nem vagyunk e Júdások, amikor imádkozás helyett a foci Eb-t nézzük?"
Kedves nemthomi!
A legutóbbi spanyol-orosz meccsről az a véleményem, hogy nagyon jók voltak a spanyolok. Az tetszett a legjobban, hogy nem adták el a labdát, szinte mindig kapura ment a lövésük, és szerelni tudták az ellenfelet. Nos, ha ezt lefordítom "lekiekre", bizony, az a tanulság belőle nekem, hogy én is legyek hasonlatos lelki életemben a legjobbakhoz, hogy Jézus Krisztus győzelme rajtam keresztül is hatékonyabban nyilvánvaló legyen e világban...
Úgy érzem ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban adósod maradtam:
Szóval ezzel kapcsolatban várok némi magyarázatot tőled. Jó elvtársunk-e Pál apostol, vagy ő már nem számít tekintélynek? :-) Jakab levele? János levelei? Az Apostolok cselekedetei? Mózes könyvei? (Genezis pl., vagy az Exodus a Tízparancsolattal....)
Elmondanám akkor a véleményemet ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, de kérlek próbálj meg odafigyelni, mert kínaiul fog hangzani. Kezdhetném a Bábeli zűrzavarral is, és eszembe sem jut, hogy az valóban torony, vagy esetleg űrjármű lenne mint azt néhányan magyarázzák. Sőt, talán olvastad már tőlem, hogy én az egész Bibliát a lélekkel magyarázom, azaz elvetem a világi vonatkoztatásokat, hogy aztán majd ismét felvehessem magamra őket, amikor a lelkem már készen fog állni arra. Szóval: Nem a soknyelvüségünk köszönhető a Bábeli nyelvzavarnak, nem attól élnek a földön magyarok, angolok, franciák, héberek... és mindenféle nemzet. Mert az a magas torony, nem más, mint az a mérce, amelyet az emberek állítottak Isten ellenében, pontosabban fogalmazva, az a pont, amikor az emberek már többre becsülték magukat, mint az Urat. Manapság is találkozunk hasonlóakkal, elég sűrűn. Szóval Isten megharagudott ránk, de nem a világi nyelvünket zavarta össze, hanem a lelkünk nyelvezetét. Ezért van minden embernek külön Isten képe, és ezért nem jutunk sokszor közös nevezőre, mégha egyet is értünk valamiben. /Egyébként számomra ez a legfurcsább/. Na de, hogy ne kanyarodjak el. tehát az Úr összezavarta a lelkünket, hogy szabad akaratából, ki-ki a saját erejére támaszkodva juthasson vissza Hozzá, ha akar. A magvető példabeszéd azt hiszem, ezt jól pédázza. De menjünk tovább. Mózes könyve. Kőtábla. Tízparancsolat. Jézus megmondta, hogy Mózes az emberek szívének keménysége miatt engedett a Törvény erejéből. Nem is mehetett be Kánaánba, ami az én fordításomban az Ószövetség Mennyországa. De vajon a Biblia ezt tényleg egy konkrét emberre érti, vagy ez is általánosítás, példabeszéd, tanítás a lelkünknek, hogy mire kell vigyáznunk. És akkor még itt a Genesis, ami a Teremtés, vagy születés, és az Exodus, ami a kivonulás, vagy halál. Azt kérded, hogy fontosak- e számomra? Hát persze, hiszen ha nem születünk, akkor nem is születhetünk újjá, azaz nem térhetünk meg, és nem is halhatunk meg, hogy aztán a lelkünk, kivonulhasson a testünkből, hogy a jólmegérdemelt jutalmát átvegye az Úrtól. Ugye, hogy meredek, és talán első olvasatra értelmezhetetlen amit most mondtam? Ezért kértem én, hogy maradjunk az Evangéliumoknál. Akkor nézzük csak, hogy mondja el ugyan ezt Jézus az Újborával, és a megtört Kenyerével, a te kérdésedre válaszolva. Apostolok. Legyen az bármelyikük, mind-mind egy külön egyéniség. Ha mi keresztények a bennünk élő Krisztust keressük, és akarjuk megvalósítani, akkor az ezt megelőző állapotában a lelkünknek olyanok vagyunk, mint valamelyik, vagy akár bármelyik tanítvány. Lehetünk Péter, Pál, Tamás, de akár Júdás is... és hidd el, hogy ez nem is olyan nehéz számunkra. Mert ahhoz, hogy Jézus Lelkét, a Szent Lelket megörököljük, olyannak kell lennünk, hogy elnevezhesse a hitünket Kősziklának, tudjunk akkorát fordulni, mint Pál, természetesn Isten irányába, és mondjuk az sem egy utolsó szempont, hogy például Júdást ne elítéljük, hiszen az nem a mi dolgunk, hanem kerüljük azokat a gondolatokat amelyek arra az útra vitték őt, amely... Na de akkor had kérdezzem meg, nem viselkedünk e mi is úgy, mint Júdás, amikor elítéljük őt. Nem vagyunk e Júdások, amikor imádkozás helyett a foci Eb-t nézzük? Vagy az Istenkövető élet helyett, a földi hívságokat hajhászuk? Ez, és az ilyen dolgok, talán nem nevezhetők árulásnak? Talán nem nevezhető hitszegésnek, ha minden intés ellenére többre becsüljük ezt a világot, mint a Mennyek országának lehetőségét? Hiszen Jézus csak erről beszélt nekünk, mi még is inkább ítélünk, hogy elhihessük, hogy a mi hibáink titokban maradhatnak. Pedig nem fognak. Ez biztos. Nos az én Istenbe vetett hitem erről szól, s bár tudom, hogy első olvasatra hihetetlennek hangzik, csak is így látom értelmét, hogy a Bibliát értelmezzem. Tehát én nem húsvér szereplőkre gondolok, amikor olvasom a Példabeszédeket, hanem megtért, és megtérni szándékozó, vagy éppen az elkárhozás útjára lépő lelkekre. Mert mint már mondtam: Isten a saját képére teremtette az embert, és mivel Isten Szellem, ezért szellemet is kellett teremtenie, amiket aztán magához szólíthat, hogy egyesüljenek Vele, vagy örökre elkárhozzanak. Én, az egyesülést választom, az örök életet, az örök boldogságot, és nem érdekel, hogy ezért miről is kell lemondanom, mert számomra ezek már, csak sokadrangú dolgok.
Természetesen számomra az egész Biblia Szentírás. Még is, ha úgy vesszük, valamiért csak el kellet jönnie közénk Jézusnak. Valamit mi emberek rosszúl értelmeztünk a Törvényből. Jézus nem eltörölte, hanem megerősítette, elmagyarázta nekünk, és Örömhírként adta a tudtunkra a Törvény valódi jelentését. Persze az Ószöv. is azt akarta közölni velünk, mint az Újszöv. Csak mi emberek tűzdeltük tele mindenféle félremagyarázásokkal, amitől aztán lassan érthetetlen lett számunkra. De eljött Krisztus, azt mondta ne féld az Istent hanem szeresd, ahogyan Ő szeret téged, a léleknek nem báránysütésre van szüksége a megbocsátáshoz, hanem tiszta gondolatokra, és azt mondta, hogy megmutatom nektek az utat a Mennyországba, ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre, azaz kövessetek. Ha nem az Evangélium szerint élünk, akkor pl. Dávidra hivatkozva harcolhatnánk, vagy háborúzhatnánk is, hisz ő is ezt tette, de jézus azt mondja, kard által vész ki kardot ragad. Vagy megkövezhetnénk valakit mert paráználkodott, de Jézus elmagyarzta nekünk, hogy az vesse embertársára az első követ, aki maga is bűntelen. Képesek lennénk nem dolgozni szombaton, nem gyógyítani,nem tanulni, nem etetni az állatainkat csak azért, mert valaki egyszer az Ószöv.-ből ezt olvasta ki. Nos ezért kértem én oncogitót arra, hogy valamelyik Evangéliumból keressen nekem magyarázatot arra, hogy rosszúl gondolkodom, mert szerintem Jézus azt akarta, hogy hozzá hasonlatosan tökéletesítsük a lelkünket, hogy olyanok lehessünk egyszer mint Ő. Szerintem, ez nem bűn.
