"Orbán Viktor volt miniszterelnök a XIII. Tusványosi Szabadegyetem alkalmából tett erdélyi látogatásán Székelyudvarhelyen találkozott Szász Jenő udvarhelyi polgármesterrel.
A találkozóra majd az azt követő sajtótájékoztatóra a magyarországi támogatással felújított Küküllő Szállóban került sor. A két politikus egyebek között arról tárgyalt, hogy a Székelyföld, a tömbmagyarság jövőjét hogyan kellene alakítani a romániai viszonylatban lehangoló népszámlálási adatok tükrében. Orbán elmondta: Székelyudvarhely azon kevés erdélyi magyar települések egyike, ahol a demográfiai mutatók kedvezően alakultak, ahol gyakrabban hív a harangozó keresztelőre, mint temetésre.
A sajtótájékoztatón elhangzott: reálisan kell számot vetni az erdélyi magyar népességfogyással. Orbán Viktor szerint a mostani kormány fontos politikai kérdésnek tekinti a határon túli magyarok ügyét. Nem lehet már Magyarországon olyan kormánypolitikát folytatni, mely figyelmen kívül hagyná a határon túl élő magyar közösségek problémáit - hangsúlyozta Orbán Viktor."
Vajon az MSZP mikor szólal meg az aggodalom hangján az erdélyi népességfogyás miatt? Nem beszélve az SZDSZ-ről. Már nagyon várom, hogy Kuncze Gáborék is végre kifejtsék ez ügyben nemzetstratégiai elképzeléseiket. :))
Látszik a fény az alagút végén? Te jártál már Romániában? 100 év múlva sem lesznek EU tagok! A közlekedési eszközök kb 35%-a lovaskocsi, 40%-a Dacia, a többi egyéb, nem ritka az ökrösszekér sem. Lovaskocsi legalább annyi van Kolozsvárott, mint nyugati kocsi. Rendőr, pincér, múzeumi termőr a románon kívül nem beszél nyelveket. És az utak állapotáról még nem is beszéltem, sem a bankkártya felhasználási lehetőségeiről...
Nem vagyok oda a cikkírótól, de amit ír, abban igencsak van valami. Érdemes idézni belőle néhány sort:
"Bármennyire próbálták is a bukaresti és a budapesti kormánypártok, nem sikerült tönkretenniük a XIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort. Pedig mindent megtettek: az MSZP–SZDSZ-koalíció kormányának határon túli magyarokért felelős képviselői tüntetően csak az idén (vélhetőleg magyar adófizetői forintokból is) létrehozott ellenrendezvényen, a nyárádszentmártoni lovas fogadóban megszervezett nyári akadémián vettek részt; az RMDSZ csúcsvezetése sem tette tiszteletét Tusnádfürdőn, de lemondták előadásaikat a román kormánypártok emberei is.
A magyar sajtó is hozta a formáját: a kormánypárti médiumokban mást sem lehetett olvasni, mint azt, hogy kiürült a tábor, listázták azokat, akik lemondták a részvételt, és bálványosi pikniknek nevezték a román–magyar nem hivatalos párbeszéd talán legfontosabb fórumát. A Népszabadság (amely lap az idén tudósítóját sem küldte el az eseményre) vezércikket is szentelt a lesajnálásnak, amelyben minden szemrebbenés nélkül leírták: ez a fórum soha nem töltött be jelentős szerepet a román–magyar párbeszédben.
Akinek van szeme a látásra, az észrevette: a tábor látogatói a jelenlétükkel szavaztak a szabadegyetem mellett. A polgári oldal szlogenjévé nemesült mondást parafrazálva tehát Tusnádfürdőn sokan voltak és éppen elegen.
A tusnádfürdői tábor arra is jó volt, hogy kiderüljön: Orbán Viktor nimbusza töretlen Erdélyben. Szombaton ugyanis megduplázódott a résztvevők száma, több ezren csak azért utaztak a rossz idő ellenére a rendezvényre, hogy lássák-hallják a nemzet miniszterelnökét. A székelyföldi Szentegyházán már kora hajnalban kiálltak a népviseletbe öltözött emberek, hogy a volt miniszterelnök gépkocsijának útját elállják. A meglepett politikust rezesbanda és lovas székelyek köszöntötték, kürtőskaláccsal és szilvapálinkával kínálták.
Ez az, ami a budapesti kormányoldalon nehezen érthető, de azért irigyelt is talán. Ott ugyanis az árokásás és a túlszeretés emlegetése a divat – meg a merjünk kicsik lenni nagyszerűsége."
(Lukács Csaba: Bálványos sikere. Magyar Nemzet 2002. július 29.)
Jó a levezetés. Kiegészíteném egy jellegzete egyházi tevékenységgel, az adománygyűjtéssel.
Az álságos egyházalapítás óriási üzlet, mert pilótajáték módjára működik: aki kitalálta, az a sor elejére kerül és mindenki neki fizet.
Nincs szó szélhámosságról, mert a hívek azt kapnak a pénzükért, amit várnak: megmerítkezhetnek az egyházalapító végtelen bölcsességében, karizmájában. Vigaszt kapnak tőle a ballib kormány által beárnyékolt hétköznapjaik elviseléséhez. Igaz, hogy az új egyházalapító azt is elvárja híveitől, hogy a régi egyházakat is támogassák, de ez nem ellentmondás, nem konkurencia, hanem választékbővítés. A réginek inkább a hitüket kell adniuk, az újnak inkább a pénzüket.
Félek nincs igazad.
Itt már leírtam mire gondol szerintem.
C&P
"
I. Viktor odáig jutott, hogy egyházat grundol. A körök egyházába minél több embert be akar téríteni.
Egyház, ez egyértelmű, hiszen erkölcsi, szellemi útmutatást akar adni, arra vonatkozóan, hogyan kell élni az embereknek, mi a helyes út.
Azt mondja, hogy a kormányoktól független mozgalomként, de megkerülhetetlen erőként akar jelen lenni. Értjük persze, a nem orbánista kormányoktól függetlennek kell lennie, de nagyon jól elképzelhető egy perszonálúnió, ha mégis újra a helyes útra lép az ország.
Magyarán államegyházat építene.
Hiszen azt akarja, hogy a "polgári körök" intézményeit ne tudja a kormány figyelmen kívül hagyni. Ezzel csak az a baj, hogy senki sem tudja, mik azok a polgári körök, mik az intézményeik. Valamint nem emlékszem az alkotmányban olyan kitételre, hogy a köztársaság kormányának tekintetbe kell venni a polgári körök véleményét.
Tehát bizton állíthatjuk, hogy ha ez a szándék sikeres, akkor a mozgalom alkotmányon kívüli, magyarán alkotmányellenes módszerekkel akar hatással lenni a Magyar Köztársaság életére.
Gondolhatnánk persze, hogy itt egyszerűen a független civil szférá demokratikus eszményéről van szó, a köztársaság polgárai élve jogaikkal, független szervezetekben alakítják jövőjüket.
Csakhát mindenki tudja, látja, hogy szó nincs függetlenségről, egyértelmű politikai elkötelezettségről van szó, ami kizárja a körökből a társadalom egy (nem mellesleg nagyobb) részét.
Azért is téves lenne ezt gondolni, mivel az egyházfő kormányzása idején semmilyen változás vagy intézkedés nem történt az önszerveződő civil szféra támogatására, erősítésére. Ez a lehetőség csak a választási veresség után jutott az egyházalapító eszébe. Áprilisig a párt elvetette az alulról szerveződés gondolatát is, inkább jellemző volt, hogy felülről feloszlattak egy renitens alapszervezetet, mintsem elfogadják az ellenvéleményt. Ez persze most sincs másképp, szó sincs spontán kezdeményezésekről, a próféta megmondta, hogy alakuljanak polgári körök, és lőn!
Mindenesetre úgy tűnik Viktor bán megtalálta a neki megfelelő szervezeti formát céljaihoz. Nincs választás, demokratikus kontroll, helyettük van "egyszerre mozdulás".
Kiváncsi vagyok mire megy vele. Nem szurkolok neki az biztos, sose hittem az önjelölt prófétáknak...
"
Mostanság a Duna Tvből megtudhattuk, hogy a Bálványosi Szabadegytem rendezvényein csak az RMDSZ reformtömörülése vett részt. A meghívott RMDSZ és román veztők közül senki.
"Tehát nagyságrendekkel többen, mint ahányan D-209-nek örültek, amikor betévedt a magyarok földjére."
Ne becsüld le e protokollosokat! Nincs az a vendég, akinek ne tudnának spontán ünneplést, integetést, pálinkát, kürtőskalácsot szervezni. Ez is szakma.
Agyas Kakas!
Figyuzzad a szöveget;lácc ott 1 számot.
+van?
>Orbán Viktor elmondta, hogy kevés olyan hely van a mai Európában, ahol olyan nyíltan, őszintén, az egymástól eltérő véleményeket tiszteletben tartva lehet beszélni nehéz kérdésekről, a román-magyar együttélésről, magyar nemzetstratégiáról, mint ahogy ezt megtehetjük Bálványosfürdőn, lassan már 13 esztendeje.>>
(...)A közel háromezer fős hallgatóság nagy éljenzéssel fogadta a politikust, akit a vitavezető tisztét ellátó Toró T. Tibor, az RMDSZ vezetésével szemben álló Reform Tömörülés elnöke a magyar nemzet miniszterelnökeként mutatott be.(...)
"A sajtó révén mindenki tudta, hogy Orbán Viktor mikor indul el Székelyudvarhelyről Tusnád felé. Szt.egyháza lakosságának - a falu félúton található - nem kellett nagy ész kikövetkeztetni, hogy mikor ér oda az autó."
Székelyudvarhely és Tusnádfürdő között nem csak egyetlen falun - Szentegyházán - kell keresztülhaladni!
Mi van Máréfalvával, Homoródfürdővel, Kápolnásfaluval, Szentegyházával, Csibával, Zsögödfürdővel, Csíkszentkirállyal, Csíkszentmártonnal, Csíkcsekefalvával, Csíkkozmással? Az ottani lakosok nem szeretik Orbánt? AZOK miért nem állították meg rezesbandával, kürtőskaláccsal? Ez a nagy-nagy szeretet nem is olyan meggyőző. Elmondhatjuk, hogy a volt kormányfőt az útjába eső kistelepüléseknek csupán 9,9%-án köszöntötték a lakosok, a többiben rá se bagóztak, mindenki végezte napi szokásos tevékenységét.
Kedves Távolba Tekintő, ez a lelkes szeretet pont akkora volt, hogy a volt kormányfő és stábja megálljon, fényképezkedjen, pózoljon egy jó nagyot, aztán a hopmester az órájára nézett és azt mondta, induuljunk, az ütemtervhez képest már két perc késésben vagyunk. Szóval a szokásos PR szemfényvesztés, az egyetlen, amiben jók vagytok.
Ez az izgága, feltünési viszketegségben és óriási hataloméhségben szenvedő emberke, jobb ha itthon marad és nem hergeli, tüzeli a kint élő magyarokat, van azoknak elég bajuk nélküle is, fölösleges más országokba járkálni, hogy a hatalmat visszaszerezze.
Foglalkozzon inkább azzal a földterülettel, amit neje Lévai Anikó megvásárolt / Felcsút-Alcsút háromnegyed része/, ott épitsen magának saját különbejáratu Hawaii-t.
Ettől a beteges hataloméhségtől az ember gyomra már folyamatosan émelyeg.(
En emlekszem ra amikor Torgyant is orszagjaro korutjain rezesbandaval soval kenyerrel bunndapalinkaval fogadtak es a varos kulcsaival, aztan?
Hol van ma Torgyan?
Nincs ennek semmi jelentosege, egynek van jelentosege, mennyi a kormanypartok parlamenti tobbsege. Amig ez megvan ok kormanyoznak ,ha ez megszunik jon mas. Es ez az egyetlen meroszam es a valasztasok eredmenye, az tok lenyegtelen,hogy Orbant hogyan fogadjak az erdelyi magyarokSe nem oszt se nem szoroz.
Nagyszeru kerdesfelteves:mi a kulombseg a M.o.-i nemzetisegek es az erdelyi magyarok helyzete kozott?
Szvsz "csak" annyi,hogy a te falud, meg ha konyorognenek a politikai vezetok ,akkor se valna ki az orszagbol,mig mondjuk Szekelypalfalvan a Saros dulo azzonal kiszakadna,ha nem volna bizonyos,hogy ketto oran belul tankokkal taposnak szet oket.Eppencsak a valasztas szabadsagaban van a ket helyzet kozott diametralis kulonbseg,de ez egy posztmodern liberalist valoban nem zavarhat:)
Tagabb osszefuggesben ez annyit jelent,hogy mig letezik a polgarok szabad vallasztasan alapulo modern magyar nemzet ,ami magaban foglalja a hatarokon belul az allampolgarok osszesseget(is),addig ilyen roman(szlovak,szerb)nemzet nincs.
Tovabba teny,hogy a magyar nemzethez tartozonak valljak magukat megszakitas nelkul,teny,hogy sajat akaratuk elleneben kerultek idegen uralom ala,ezert az ,aki tagadja a magyar nemzethez tartozasukat,pontosan ugyanaz a kategoria mint aki kirekeszt polgarokat a nemzetbol szarmazasuk,fajuk vagy vallasuk alapjan.
Igazad van abban, hogy Kovács László stb. nem tudna sem itthon, sem Erdélyben spontán örömünneplést kiváltani megjelenésével. Sőt, jelenlegi abszolút közvéleménykutatási többsége ellenére sem tudna valószínűleg 200.000 embert kivinni a Hősök Terére, mint a parlamenten kívüli Csurka.
A jól feltett kérdés azonban az, hogy helyes-e bármilyen mély, őszinte és igazolható érzelmek hullámait felkorbácsolni egy olyan helyzetben, amikor jobbbító, kompromisszumos és végső soron elfogadható megoldások kínálkoznak, és minden mitikus és érzelmi kielégülést okozó fellobbanás (erő, realitás és támogatás híján) kizárólag az érintett népesség (és vele az uniós csatlakozásra váró Magyarország) kárára és frusztrációs szintjének növekedésére vezethet?
Helyes-e és nem kárhoztatandó-e érzelmek hullámtaraját borzolgatni, vagy tanuljunk meg végre "kicsik lenni" - ki vállalná ma Erdéllyel a 75% románt, Felvidékkel a 85% szlovákot? A "határok felett újraegyesítők" bizonyára nem.
Éppen nemzeti létünk helyes arányainak felismeréséből származhat a megváltás - nemcsak a határon túli magyaroknak, hanem - talán - az egész Kárpát-medencének, sőt a tágabb térségnek is. Hátha éppen az a trianoni tragédia mélyebb értelme és katartikus feloldása, hogy szupremáciánk megszűntével immár - ha kiérdemeljük - egy nagyobb térség (az Ókirályság, s miért ne: az egész Balkán és Ukrajna) számára válhatunk központtá és példaképpé. Határon túli magyarjaink pedig vállalják a (gazdaságilag sem megvetendő előnyökkel járó) híd-szerepet: legyenek előőrseinkké a tágabb térség konszolidálásában.
''Az érdeklődés nagy, a kerék forog tovább''
2002. július 28. 14:18
MNO MR Krónika
Orbán Viktor volt miniszterelnökkel a Vasárnapi Újság készített interjút a Bálványosi Szabadegyetemen. A kedvezménytörvény módosításokról kijelentette: "semmi nem romlott el megjavíthatatlanul, bár vannak véleménykülönbségek részletkérdésekben, látok esélyt arra, hogy legyen konszenzus."
Orbán Viktor elmondta, hogy kevés olyan hely van a mai Európában, ahol olyan nyíltan, őszintén, az egymástól eltérő véleményeket tiszteletben tartva lehet beszélni nehéz kérdésekről, a román-magyar együttélésről, magyar nemzetstratégiáról, mint ahogy ezt megtehetjük Bálványosfürdőn, lassan már 13 esztendeje. A volt miniszterelnök szerint hivataltól, poszttól, beosztástól függetlenül maguk a beszélgetések, az ottani találkozók, a személyes ismerősökkel való évenkénti találkozás elegendő vonzerő ahhoz, hogy az ember minden évben részt vegyen.
A Fidesz politikusa szerint is egy kicsit megtorpant a Németh Zsolt által vázolt "bálványosi folyamat", hiszen sem a román kormány részéről sem a magyar kormány részéről a meghívottak nem mentek el sőt, az RMDSZ csúcsvezetősége sem szerepelt a szabadegyetemen. Úgy vélte, hogy a konferencia nem is róluk szól, hanem azokról a diákokról, meg a hallgatóságról, aki részt vesz. Orbán szerint ez a folyamat csak akkor akadhatna el, hogyha érdektelenség kísérné. "Miután az érdeklődés nagy, a kerék forog tovább."
Orbán Viktor elmondta, hogy a hivatalba lépett magyar kormány nyilatkozataiból kiolvasva úgy tűnik, az egyházak és határon túli magyarok érdekét egy kormány sem hagyhatja figyelmen kívül a jövőben. Szerinte a kormány fejének nyilatkozataiból kiderült: "nemcsak egyszerűen támogatni akarják a történelmi egyházakat és a határon túli magyarok ügyét, hanem még jobban is szeretnék támogatni, és jobban is szeretnék csinálni, mint ahogy a polgári kormány tette. Én ezt jó hírnek gondolom."
A volt miniszterelnök szerint ez azt mutatja, hogy függetlenül attól Magyarországon jobboldali vagy baloldali, szocialista vagy polgári kormány alakul, ez a két ügy annyira fontos, közös, pártpolitikától független nemzeti üggyé vált, amelyet azonos súllyal, odaadással és elkötelezettséggel kell kezelnie a kormányoknak, függetlenül azok pártösszetételétől. "Ezt én jó hírként akartam itt elmondani az erdélyieknek, és úgy éreztem, hogy ezt meg is értették" - tette hozzá. "Az elmúlt négy év egyik nagy hozadéka kétségkívül ez, hogy két történelmi tényező, a történelmi egyházak, valamint a határon túli magyarok közössége megkerülhetetlen szereplőjévé vált a mindenkori magyar politikai társadalmi életnek."
A kedvezménytörvény módosításokról szólva Orbán Viktor kijelentette: "semmi nem romlott el megjavíthatatlanul, tehát bár vannak véleménykülönbségek részletkérdésekben, látok esélyt arra, hogy legyen konszenzus. Ennek a konszenzusnak a kiindulópontja az lehet – nem is lehet semmi más, csak ez – hogy nem lehet a törvényt módosítani a határon túl élő magyarok beleegyezése nélkül. Ha ebben egyetértünk, akkor onnantól kezdve már egyenes az út."
Az RMDSZ-en belüli véleménykülönbségek miatt - melynek többek között oka volt a magyarországi választási küzdelem - olyan hangokat is lehetett hallani Tusnádfürdőn, hogy kettészakadhat az RMDSZ, esetleg kiléphetne az RMDSZ-ből a belső ellenzéknek számító reformtömörülés, amely szellemiségében közel áll a Fideszhez. Orbán szerint azt, hogy Erdélyben mi célszerű az RMDSZ-en belül, azt maguknak az erdélyi embereknek kell eldönteniük.
Elmondta, hogy nem egyszerű dolog egy kétmilliós közösségben meglevő véleménykülönbségeket - amelyek nem egyszerűen politikai véleménykülönbségek, hanem nagyon gyakran értékbeli különbségek, világlátásbeli különbségek - úgy kifejezni, hogy közben az egység is fönnmaradjon. A volt kormányfő hozzátette: az RMDSZ erre a bűvészmutatványra vállalkozik immár évek óta, és elég sikeresen teljesíti is a vállalását.
Orbán elmondta, hogy egy ilyen szervezetnek a különbözőségek képviselete és az egység fönntartása egyszerre feladata, ami szükségképpen sok vitának velejárója. "Ezeket én nem tartom tragikusnak" - fűzte hozzá. "A baj az, ha ezeket a konfliktusokat nem sikerül kezelni. Ezidáig mindig sikerült. Tehát én jó reményekkel vagyok a jövőt illetően."
A volt miniszterelnök álláspontja szerint a határon túli magyaroknak volt, van és lesz véleményük arról, hogy milyen fajta kormánnyal, milyen politikai erővel szimpatizálnak, mellyel kevésbé, mit látnának szívesen Budapesten. "Természetesen ezt az élet normális rendjéhez tartozó dolognak tekintem. Erdélyben is vannak, akik inkább a szocialistákkal ápoltak kapcsolatot, és velük szimpatizálnak, és vannak, akik inkább a polgári oldallal. De ez otthon sincs másképpen. Ne akarjunk olyat elvárni az itt élőktől, amire egyébként az otthoniak sem képesek."
"Tehát az előttünk álló időszaknak - ha szabad úgy fogalmaznom - a mostani új kormány alatt a leélendő időszaknak a legfontosabb kérdése, hogy nem is az, hogy hoznak-e egy-egy döntést, hanem hogy a magyar politikai élet másik táborában, a másik térfélen kialakul-e egy helyes, nemzeti önismeret. Mert minden minden, minden külpolitikánák az alapja a helyes nemzeti önismeret és az ezen nyugvó önbecsülés és önismeret"
Akkor egy kis tartalomelemzés: "a mostani új kormány alatt leélendő időszaknak" (az eredetiben hibás névelőhasználat) - leélni, "kibekkelni", túlélni: értékeinkkel, ízlésünkkel ellentétes helyzetben türelemmel várni a bizonnyal és az általunk belátható időben bekövetkező és a mi értékválasztásunkat igazoló időszakra; ELŐTTÜNK álló időszak: "mi" egyek vagyunk ennek a helyzetnek a megítélésében.
"a legfontosabb kérdés nem is az, hogy hoznak-e egy stb." - nem a tényleges kormányzati intézkedéseket kell megítélni, mert azok (mivel racionálisan nem kritizálhatók, illetve kritikájuk nem vezethető végig az új kormány démoni jellegének felismertetéséig) megtévesztőek lehetnek, hanem az, hogy megtartsuk a "másik" oldal különállását, külön értékeit, azaz azt a tudásunkat, hogy mi "más értékeket képviselünk", bármiképpen mutatkozzanak is meg azok az aktuális kormányzati döntésekhez képest. Ezeknek a más értékeknek van egy másik, megnyugtató tulajdonsága, azaz, hogy azok "helyesek", azaz "mi" tudjuk, hogy mi a helyes és mi nem - a megtévesztő, tehát érdemben nem is vizsgálandó kormányzati intézkedések ellenére.
Tehát "van másik térfél", az a "miénk" és az "helyes" elvekre épül - a valóság ehhez képest látszat.
"HELYES nemzeti önismeret - önbecsülés - önismeret": A valóság megismerésének útja a HELYES (tehát általunk vallott és előírt) vélemény-nyilvánítás önmagunkról ÉS az ennek nyomán kialakult külpolitikai cselekvési stratégia, nem pedig a valóság (mely sajnos olykor, mint éppen most is, ellentmond az általunk helyesnek tartottnak)objektív összefüggéseinek felismerése nyomán kialakított tevékenységi terv.
