"Nekem még nem mondták :-( " Egyszer majd biztosan fogja valaki mondani. (És ha szerencséd van, akkor nem olyan körülmények között ahog én mondtam, de ez már off :-) )
Ha kell a "könyv" szívesen elküldöm. 118kB html-ben, zippelve.
(Kicsit vicces pont ezt a könyvet nem papírra nyomott formában kölcsönadni. :) )
"A lélek bántalmai olyanok, mint a test sebei: akármilyen gondosan gyógyítjuk is forradásuk mindig meglátszik és minden pillanatban az a veszély fenyegeti őket, hogy ismét felfakadnak."
Errol nekem egy Muller Peter sor jut eszembe.
Hibátlan test, sebzetlen lélek,
Rég nem lehet igazán cél.
Találtam néhány szép idézetet La Rouchefoucauld-tól
"A lélek bántalmai olyanok, mint a test sebei: akármilyen gondosan gyógyítjuk is forradásuk mindig meglátszik és minden pillanatban az a veszély fenyegeti őket, hogy ismét felfakadnak."
"A szerelem, akárcsak a tűz, nem lehet meg örökös lobogás nélkül; mihelyt megszűnik remélni vagy félni, kialszik."
"Az igazi szerelemmel úgy vagyunk, mint az éjféli kísértettel: mindenki beszél róla, de kevesen találkoztak vele."
"Több erőnk van, mint akaratunk; s gyakran csak önmagunk előtt való mentségül képzeljük azt, hogy valami lehetetlen."
És egy idézet Leo F. Buscaglia könyvéből:
"A szeretet olyan mint egy tükör.
Ha szeretek valakit, ő a tükrömmé válik, én az ő tükre leszek,
és egymás szeretetét visszasugározva meglátjuk a végtelent."
Ezt mar olvastuk korabban de sebaj! Nagyon szep vers!
Nekem is eszembe jutott, hogy anyáknapja tiszteletére beirjam azt a verset amit mindig en szavaltam a nagymamamnak
Anyák napján Nagyanyónak
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
ödakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó apámat* felnevelted nékem.
*igazabol “jó anyámat” kellett volna mondani de az en nagymamim az apukam anyukaja
(OFF: Ha már nagy az átfedés a túratopikosok és az "itteniek" között, én is írok - bár nem vagyok "kocka" [hanem kommunikáció szakos] ON.)
Szép és igaz... Akkor is, most is. A második kedvenc magyar költőmtől az egyik legkedvesebb versem.
Más: nem tudom, hányan olvasták már Omár Khajjám műveit (nekem Burns mellett ő a világirodalmi kedvencem), de melegen ajánlom mindenkinek. Maga Khajjám tökéletesen beillik a topicba, mivel a XI. század egyik legképzettebb csillagásza és matematikusa volt, de nem "kocka", mint az alábbiakból kitűnik:
XXVII.
"Hallgattam én is, ifjan, és sokat,
vitázó Szenteket s Doktorokat:
Körűlmagyarázták a Semmit is,
de sose lettem tőlük okosabb.
XXVIII.
És vetettem velük Bölcs Magvakat,
nőjj, szép Vetés: izzadtam napra-nap;
és minden Aratásom ennyi lett:
"Mint Szél, jöttem, s eltűnök, mint a Hab."
XXIX.
Jöttem a Mindenségbe, röpke Lélek.
Honnan? Ki tudja! Tengve-lengve élek.
Miért? Ne kérdezd. És mint Szél a pusztán,
csak imbolygok, nem tudva: hova térek."
......
(Omár Khajjám: Rubáíyat XXVII.-XXIX. Ford.: Szabó Lőrinc)
Kicsi stilusvaltas. Errol a versrol hetvegen beszelgettunk es azert is irtam be mert szamomra meg ma kozel hetven ev utan is megdobbentoen aktualis a mondanivaloja...
Jozsef Attila
Levegot!
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
Ugy ertettem, hogy a "mind eredeti, muveszi alkotas" kitetel a roman, szerb, alban valtozatokra is vonatkozik, tehat nem azt akartam mondani, hogy ok masoltak a magyaroktol.
A Lear kiraly tomor osszefoglaloja kimaradt. :)
Emlekeztem en hogy van valami utalas a helyszinre:)))
Egyebkent Fatnek igaza van Az hogy hol mindenhol fordult elo ugyanaz a monda meg egyaltalan nem utal az eredetere. En pl most kaptam egy finn nepmese gyujtemenyt amiben rengeteg eredeti nepmese kicsit finn versiojara bukkantam ra
A Komuves Kelemen ballada termeszetesen magyar. Ahogy Mester Manole roman, stb.
Azert mert mas nepeknel is megvannak a valtozatai, attol meg mind eredeti, muveszi alkotas.
Mert mirol szol pl. a Romeo es Julia vagy a Lear kiraly vagy a Hamlet? Mit abrazol a Mona Lisa? Ket fiatal a csalad tiltasa ellenere egymasba szeret, majd tragikusan fiatalon meghalnak. Egy fiunak meggyilkoljak az apjat es o bosszut all. Egy not.
A muveszetben nem az a fontos, hogy mit mondok/abrazolok, stb., hanem, hogy hogyan. Itt nem a tartalmon van a hangsuly, hanem a forman. Ahol ez forditva van az a tudomany.
egy szerb ismerős közölte, hogy "it's a Serbian epic".. meg hogy valami francia író albán eredetre utalt.. :))
épp bizonygatom neki, hogy magyar.. :)))
Az biztos hogy ugyanennek a balladanak megvan a roman valtozata is a Manole Mester című népballada de ebbol meg egyaltalan nem biztos hogy onnan is ered.
(az interneten kerestem ra de kulonben is ugy emlekeztem hogy a Komives Kelemen is erdelyben jatszodik)
dehát szerencsére ez nem politikai topik "Amit szivedbe rejtesz" -- Ez az idezet szlogenkent azert ismeros. Csak sajnos hibasan ("szivedbeN") hasznaltak. :(
Bizony, lelkiismeret-furdalásom is volt már a topik olvasása nélkül is a Költészet Napja miatt (már hogy nem írtam) ..
Kissé megkésve, abszolúte nem aktuális, dehát szerencsére ez nem politikai, hanem "kultúr" (?:) topik:
József Attila: Amit szivedbe rejtesz
------------------------------------
Freud nyolcvanadik
születésnapjára
Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.
A szerelembe -- mondják --
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek --
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
"A topik halalat jelzi, hogy a kolteszet napjan sem szuletett egyetlen hozzaszolas sem. :(" A költészet napját a Pilisben ünnepeltük egy kis túrával :-)
Tegnap rendet raktam és megtaláltam a régi középiskolás dossziémat. Szavalások stb...
A K100 céljában ennek a versnek mekkora sikere lenne? :))
Bevezető: Időutazásra hívom Önöket. Egy olyan korba, ahol a hősök még kézzel foghatóak voltak, jelenlétük magától érthetődő volt. Arcukat, emléküket még nem fedte a feledés jótékony fátyola.
Párizs 1932-t júniusát írjuk:
-Tangó-harmonika, Louvre csendesen hömpölyög tova...
a nyár tikkasztó, a temetők csendje borzasztó.
-A hősök sírján, még friss a márvány.
-Van ki fiát még hazavárja, míg zúg az idő tenger-árja.
-Táncolnak revű-angyalok, a koldus foga közt a nyomor csikorog.
-Apám rokkant, de él; s esténként a háborúról mesél....
A vers:
A hős a jó fiú, nincs véle baj:
meghalt szerényen, nem keresve pózt.
A harcmezőn virág lett, itthon tószt.
A béke-bankett jó. Ihaj-csuhaj!
A rokkant él. A rokkant rossz fiú.
Sebét nyiltan mutatja, nem hiú.
Szégyentelen. Tény: vérzett a honért,
de tapintatlan volt és visszatért.
Szépségverseny van - s mutogatja rossz
kezét, lábát, és nincsen Tajgetosz,
hogy letaszítsuk! Tószt, szobor, babér
szemét számára; barbár: enni kér.
Kenyér kell neki: (nem a gazdagok
kalácsa) házalási engedély,
s az utcán, melynek örvény-sodra mély,
árulni óhajt cipőmadzagot.
Ál-páthosz bőg: a nép sír, andalog,
édent táncolnak revű-angyalok,
s az álmainkba belenyikorog
millió műláb s éhség, mely korog.
Sok százezer katona menetel,
parádéz Párizs, Moszkva főterén
- s a rokkant, ez a tetű-szürke Rém,
átsántikál köztük: „Mene, Tekel!”
A hőst szeretjük: vers-gőzök kies
páráiban példánk lett, légies.
- A rokkant rothaszt, málaszt, destruál
a szebb jövőbe nyíló kapunál.
A hős felett virraszt a hála-láng,
dicsőség-naptól csókolt két katáng.
- A rokkant láttán lázad, forr a vér
A hős meghalt, a rokkant enni kér.
Ma ez jutott eszembe. Na jó, nem a klasszikus szépirodalom, de átolvastam prózában, és úgy sem rossz....
Itt vagyok,
Itt vagyok,
Itt vagyok
Csak az ördög tudja, hol vagyok.
Ó, ó vadidegen hely
Itt sohase voltunk még.
Én már érzem ez jó lesz!
Vigyázz!
Ez egy ócska padlás
ez is csak olyan, mint a százezer másik.
Iszonyú piszok van és semmi se látszik!
Jajj!
Ez a padlás jó padlás!
Ócska és elhagyatott.
Ez az égbolt mégis más!
Ványadt kis csillagok
Soha ne ítélj a látszatból!
Ó,ó!Ó,ó!
Ó, még ne adjuk fel, kell egy hely
Ó,ó! Ó,ó!
Ó, mégis keresni kell, kell egy hely, mert kell egy hely
Mert kell egy hely
Hol minden szellem látható
Mert kell egy hely
Hol minden szólam hallható.
Mert kell egy hely
Hol minden szellem látható
Mert kell egy hely
Hol minden szólam hallható.
Mert kell egy hely
hol nem fáznak a csillagok.
Mert kell egy hely
hol emlékünk majd élni fog.
