Csokonai Lili: ez nem egy tudatalatti fedőnév? Vminő érdeklődés vagy rejtőzködő hajlam aziránt, hogy én nem vagyok az, aki vagyok?
A családi érából átitatódó konspiratív létértelmezés?
E. P. írt egyszer egy kisnovellát a Mozgó-ban egy lektorijelentésíróról.
Tényleg, tényleg, tudat alatt nem sejtett semmit? Az egész nem-direkten érzett Apa-légkör nem szocializálta úgy, hogy kölcsön vegyen neveket és szövegeket? Hogy álcázza magát, aztán idejekorán kitárulkozzon? Hogy a szabadságba meneküljön, amiért rabja múltjának vagy néhány rögeszmének?
Teljességgel egyetértek. Ám a művek változnak az időben, még a remekművek is. Erről a problémáról Borges írt egy igencsak kitünő elbeszélést, ráadásul ez volt élete igazán első nagy elbeszélése. A címe: Pierre Ménard (P. M.), a Don Quijote szerzője, vagy mi.
A huszadik században élő P. M. Cervantes korának és nyelvének szkavatott ismerőse. Gyermekkorában olvasta a Don Quijotét, aztán harmincvalahány éves korában - tisztán csak filológiai ismereteire, és nem a regény emlékeire hagyatkozva - megír néhány fejezet a Don Quijotéból. Az eredmény döbbenetes. A fejezetek szórol szóra azonosak.
És itt jön a csavar. Borges az elbeszélés végén összehasonlítja a két - egyébként - azonos szöveget, és kimutatja, mennyire másról szól Cervantes és P. M. Don Quijotéja.
összefoglalom, amit én gondolok errôl.
ep számára fontos volt megírni ezt a könyvet. a kor, az idô pillanatok alatt lépett át rajta. ahhoz túl ep-s, hogy elfogadható törrténelmi doksi legyen. nekem nem fontos. unom az ügyet, az egészet az ügynökökkel, beégésekkel, dumákkal.
jóllehet ep-vel van inkább bajom. most olvasom vonnegutot és valahogy ô magával tud ragadni, ep nem igazán. vonnegutnak át tudom magam adni, biztonsággal, ep esetében ez nem így van.
meglátjuk, mit hoz az idô, lesz-e ezen túlmutató ep irodalom vagy sem. kétesélyes.
egyetértek. soroltaktól ment. ep ezen könyvétôl - szerintem - nem. leginkábbb, mert pillanatok alatt ugrotta át a politikai helyzet és innentôll már nem annyira izgalmas. de bevallom, nem eszem kétpofára a történelmi könyveket, az életrajzokat sem, ez meg fura keveréke ezeknek. bunuel életrajra talán eddig az egyetlen, amit bnármikor újra tuzdnék olvasni. van ez olyan jó? nem.
nekem.
te tényeket közölsz, amivel nincs is vitám. én a NDK közben olvastam, de egy könyvnek tök mindegynek kell lennie, mikor olvasod. akármikor szabadnak kell lennie olvasni.
viszont elfogaadom, hogy a történelembuzerálóknak ez lehet alapmű, de irodalmi szinten nem tartom mérföldkônek. kíváncsian várom viszont, hogy ha lesz következô ep könyv, ami már az apa sirámokon túl születik, az milyen lesz. mert a modorosság veszélye nem múlt el ep feje felôl. sôt.
Ez nem igaz, bájng, nagyon sok név van, a monogrammok sokasága is felismerhető. Nem nehéz azonosítani a Történeti Hivatal vezetőjét, a kiadó vezetőjét és E. P. szerkesztőjét - aki a Magyar Nemzet kolumnistája -, és a megfigyeltek között vannak érdekes nevek, gondolj csak arra, amikor Papa Németországból már kémelhárító hálózatként jelentést küld Hajdú Jánosról (tudod, a pasi a nyolcvanas évekbeli A hét-ből, a hajlongós, aki annak idején az ÉS-ben szándékozta kinyúvasztani Csoórit és Duray-t).
Ízlésbeli kérdésekről vitatkozni lehet, de alighanem időpocsékolás. A könyvvel, mint korábban volt szerencsém följegyezni, vannak fenntartásaim, nekem az eleje különösen nem tetszik, kissé elhibázottan locsogó és könnyáztatta, de amint konkréttá, non-fictionné és jóértelemben szárazzá válik, az már cool!
Különösen megkapónak tartom a gépírónővel folytatott eszmecseréit, és néha egészen őszintén használja a csúnya szavakat.
Tényleg, csak az öncélú logikai nyargalászás örvén az a nem túl kellemes feltevés is megkockáztatható: a Jk-val mintegy mentálisan megágyazott a Nagy Dekonspirációs Kortünetnek (NDK). Könyve afféle tréning és kiskáté: ilyen helyzetekben milyen kérdések vetődnek fel, és ezekre melyek a lehetséges válaszok.
Szerintem roppant érdekes kísérlet lenne újraolvasni a könyvet azoknak, akik már tavasszal, az NDK kirobbanása előtt olvasták. Mennyire változott az egész optikája, most az olvasó - ismervén a lezajlott kakikupac-hajigálás részeredményeit - elváráshorizontja milyen irányba mozdult el.
Szerintem E.P. önmagát keresi a világban, ill. önmaga -és a világ- megigazulását, mint ahogy mindenki.
Tehát egy totális önreflexióként /'is'/ értelmezhető, ill.lehetne/kellene értelmezni az egészet.Az is igaz, hogy szebben nem fogalmazta meg még senki a szülő iránti kötődésének szeretetét:
Isten mindenütt ott van, Apámat meg sehol sem találom /már/!
/Figyelem!pontatlan idézet! Elnézést a szerzőtől!/
tudod hol a bajom? ott, hogy miért kell nekem, mint kívülálló olvasónak ilyen direkt módon fogllalkoznom EP papájával? úr ír, nem az én asztalom az ilyen irodalom, fôleg, hogy még dokumentatívnak se nevezhetem, mert egy fia név se nagyon szerepel, azaz megy a vakvilágba az egész.
A testnek bármikor megadhatod ( mondom, hogy biológia) vehetsz is nőt jópénzért a Fót felé vezető úton ( ezt az infót ajándékba kaptad:-)
de azt a mámort, amit a szellem egészséges villongása ad, azt csak nehezen kaphatod meg, jobb
híján önkilegítés formájában. Bocsánat.
E.P úgy szereti az apját, ahogy kell. Fájdalmasan, okosan, elítélőleg, és megértőleg.
És írónak sem utolsó mert meri vállani, amit senki, a totális őszinteséget. Aki ezt nem teszi, az nem író. Az idevonatkozó lelki törvény-kényszert Karinthy találta ki: "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek"
Itt és most (még) demokráciáról ne beszéljünk,
már az is szép lenne, ha arra felé haladnánk:)
Tegyük fel, bizzunk benne.
Kedves zsoltn!
Nem hiszem, hogy az E.P. előre látta volna a jövőt, vagy tervezetten előre ténykedhetett volna./Bár ki tudja../A jungi szinkronicitás itt is szóba/képbe/jöhet.A hasonlóság az irásmű és a realitás között könnyen felismerhető, csak valszeg nincs kauzális/ok-okozati -:a nép kedvéért-/ viszony.
A demokrácia napjainkban egyre teljesebbé válik -ha hagyják-, E.P. is egyre mélyebben ismeri/érti meg a valóságot.
Valszeg az apját is 'jobban' fogja szeretni, mert belátta azt, hogy milyen nagy lelkiismereti áldozatot hozott a családjáért,nem önként és dalolva, hanem fogcsikorgatva.
Üdv.!/Mindenkinek/
én ismerem ep-t, mármint nem egyszer van/volt/lesz (?) szerencsém élôben találkozni vele. ettôl még...
most mondd: azt gondolkom újabban, hogy ep tudta, hogy medgyessy ügy lesz. ezért futott elôre apja sztorijával. képzeld el, ha ezt az apa spiclisztorit mondjuk a téli könyvvásárra idôzítik...
Mi a kérdés pontosan?
Nem értem Isten bizony!
A különbség fontos?
Szerintem ismerni kéne mindenkinek a EP-t is, csak hát nem mindenkinek van ideje,energiája elolv.-ni.
Teljesen összezavarodtam tőled, mint Vasorrú Bába a mágneses viharban!
Persze, hogy ment, pl. már a belgrádi forradalom előképe volt a bukaresti, a 48-as magyaré a párizsi satatöbb.
Az irásmű előbb járthat a tettnél, pl. nem kell senkit kényszeritenie a fikció tényleges tételezéséhez, amit egy konkrét társ. struktúra megkövetel.-Brrr!-Na, ezt értcsük meg!
Minden társ. struktúra fikcióra-követelményekre/ pl.10parancsolat,Emberi és Polgári Jogok Egyezségokmánya,Tóra,Korán/ épül.
Ezek változnak, finomodnak, fejlődnek, de bizonyos elkülönülés köztük mindig volt, van, lesz?
/-Remélem kibirható volt a rögeszme-futtatásom-/
Üdv.!
Kedves Oz, a gén!
Úgyértve, hogy az E.P. megelőzte a politikát/közéleti nagyágyúkat/ egy surrrrranó-pályán /az irodalomban/, és már csak az ő elmosódott nyomain jáccák kisded játékaikat?
Egy nagy iró lehagyta az összes nagyfejű hatalomgyakorlót? Ő kaszált, a többiek szedték utána a markot, kévébe kötötték?
Érdekes volna, ha valaki megirná a magyar irodalom/köznyilvános gondolkodás versus politika-hatalom történetét globalice...
APT
//Leszakadó-kis-térség-felzárkóztató, peremvidék- rekultiváló, him,j-vel g.újrahasznosittó szakmenedzser, a kapcsolatitőke-/f/elhalmozás koronázhatatlan udvari koboldja//
PS:Üdv.!-a kutyust is!
Tudnivaló, hogy ezeregy éjről van szó a világirodalomban, ami a mesékről szól. Ebből autómatikásan következődik, hogy az utolsó éjre elfogyatékolt a Szultán/Kéj/-ny-/úr municiója/-a just-in-time Viagra-shipment lóg-in sztikai hendy-képpent kapott- ezért a Seherzedádé az ezeregyedik kartácsot megúszta...
1954. november 24-én született Budapesten. Édesapja,
Eörsi Gyula (1922-1992) az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Állam- és Jogtudományi Karának tanára, késõbb az egyetem
rektora is volt; haláláig a Magyar Tudományos Akadémia
Jogtudományi Intézetének az igazgatóhelyettese."
Bájng.
Vagy ahogy Esterházy Péter írná: "ezer kartács".
Hevenyészett címfej:
ÜGYNÖK VOLT AZ ELTE REKTORA
Persze nyílik egy újabb kérdés:
Ha, mint Eörsi Mátyás állítja, apja a külföldi professzorokról jelentett, akkor elképzelhető-e, hogy más professzorok is hasonlóképpen cselekedtek a jogi karon annak idején?
Ehhez mit szólsz?
http://www.eorsi.hu/politikainaplo/?060
Ha jól tévedek, Eörsi Gyuláról van szó, bár a fiú nem nevezi néven apját.
Ha minden igaz, Eörsi Gyula Eörsi István - 1956-ért meghurcolt - író bátyja, a polgári jogi tanszék professzora, egyidőben, a 80-as évek elején, közepén az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának rektora.
A kapcsolódó adatcsomag további részletei is érdekesek: az Eörsi és társa ügyvédi iroda egykori tagja volt Bauer Tamás volt SZDSZ-képviselő édesapja, Bauer Miklós (ex-ÁVH-tiszt), vagy ahogyan a politikai közéletben "elhíresült": a "körmös Bauer".
Ráhajtották a csordát az aknamezőre, és az aknák most felrobbannak. Quod Erat Demonstrandum.
