"Szerintem meg a megtalálási valószinűsége a magtól 0.05 nm-re a legnagyobb, legalábbis így emlékszem."
Igen, a sugár függvényében valószínűleg így is van, de a térfogati megtalálási valószínűségsűrűsége mégis a középpontban maximális. Az eltérést az adja, hogy egy dr falvastagságú gömbhély térfogata a sugár négyzetével nő, így kijjebb hiába kisebb a sűrűség, a nagyobb térfogat ellensúlyozza!
Ha az a "drót" egy kis rádióadó antennája, akkor annak közvetlen közelében lehet akkora az elektromos térerősség, ami felgyorsítva a neoncsőben lévő néhány töltött részecskét, elindítja azt a folyamatot, ami a fénycső fénykibocsátásához vezet. Az elején egy megdörzsölt ebonitrúddal lehet a begyújtásra rásegíteni.
Középiskolai fizikaórákon előforduló kisérletről van szó.
Az ufokongresszuson mit akartak demonstrálni ezzel?
Azért a neprendszer példa egy kicsit sántit. Itt nem kitüntetett elektronról van szó. A földet is eltalálja elég sok meteroit, a napot szerintem még több. Itt arról van szó, hogy a rengeteg atommag egyike sem fog be egy elektron sem.
Egyébként köszi a linket.
Nagy rádióadók közelében a neoncsövek valóban világíthatnak "maguktól". Persze valójában a rádióhullámok adják a működéshez szükséges energiát. Tudomásom szerint több megfelelő fekvésű településen szokás is volt így világítani, de büntetés jár érte, mert így az adótorony energiáját lopják.
Hogy egyszerűbb síkra tereljük a kérdést, ezt a kérdést a Földdel és a Nappal kapcsolatban is föltehetnénk. Miért nem esik bele a Föld a Napba, ha egyszer vonzzák egymást? Erre biztos tudod a választ: azért, mert a centrifugális erő ezt megakadályozza. A hidrogénatom esetén a probléma az, hogy a klasszikus elektrodinamika szerint a gyorsuló elekrtonnak elektromágneses hullámokat kellene kibocsátania, de ezáltal veszíteni kellene a mozgási energiájából és spirális pályán a protonba kéne zuhannia. Ezt a problémát már csak a kvantummechanika tudja megoldani. Szerintem a legszemléletesebb kép a de Broglier-féle elképzelés, amely szerint egy p impulzusú részecskéhez h/p hullámhossz rendelhető (h a Planck-állandó). A kivételezett, stabil elektronpályák pedig olyanok, hogy a hullámhossz egész számú töbszörösei pontosan körbeérik. Erre az elvre alapozva szépen ki lehet számolni a hidrogématom lehetséges energiaszintjeit (Kicsit részletesebben ld pl. itt)
"Ha a hely pontosan meghatározott, és ekkor az impulzus nem lehet nulla,"
Lehet 0. 0 valószínűséggel. Kicsi is lehet, kis valószínűséggel. Tehát ismeretlen sebességgel (max. fényseb?) kilő a fenébe. Legalábbis ez messze a legvalószínűbb esemény.
"akkor még is egy minimális értéket ír elő, nem?"
Nem ír elő semmit az impulzusra, csak a bizonytalanságára!
A hely NEM pontosan meghatározott, annyit tudsz, hogy az atommag méretén belül valahol.
A Heisenberg-relációnak van egy pontos matematikai alakja is. A delta(r)delta(p) szorzatnak kell egy minimális értéknél nagyobbnak lenni. Ezért véges delta(r) esetén delta(p) nem lehet nulla.
Ha a hely pontosan meghatározott, és ekkor az impulzus nem lehet nulla, akkor még is egy minimális értéket ír elő, nem?
De miért nem lehet nulla?
Én úgy emlékszem: a Heisenberg reláció arról szól, hogy a helyet és az impulzust nem lehet tetszöleges pontossággal meghatározni.
Tehát ha helyzetét pontosan megmondom, akkor nem tudhatom az impulzusát, de ez nem jelenti azt, hogy nincs neki. Ettől még lehet nulla vagy kellően kis érték, nem?
Mert mindketten pontszerűek. Egyébként az elektron megtalálási valószínűség-sűrűsége a magban a legnagyobb. (Így elég furcsa minimális távolságról beszélni.)
Na most jól megkavartalak. Nem baj, legalább lesz minek utánajárni. :-)
Tóth Eszter Fizika IV. (gimnáziumi tankönyv).
A 108. oldalon aránylag egyszerű matematikával levezetés található, abból megtudható mekkora a minimális elektron-proton távolság a H atom alapállapotában.
Nem minimális impulzust ír elő, hanem azt mondja, hogy ha az elektron helyzete egy adott méretű tartományban ismert, akkor az impulzusa nem lehet pontosan nulla. Hogy mennyi lehet, annak a meghatározásához ad támpontot a Heisenberg-egyenlőtlenség.
