Hahó,
elégedetlenkedtem, hogy senki nem ír, közben meg zajlik az élet:)
Mostanában a régi-új Syilvia kötetet olvasgatom, és azt próbálom megfejteni, hogy melyik fordítás tetszik jobban:)
Deb
Ha már elkezdtük gyűjteni az utalásokat:
Tegnapi film -- Házinyúlra nem lövünk -- elején mondja a főszereplő nő: én is író akartam lenni, mint Syvia Plath, csak boldogabb.
Azt nem tudom, sikerült-e neki, mert nem néztem végig:/
jaj ez nagyon jó, kösziköszi!:)
különösen tetszett a békák csörtetése az avarban:)
nekünk egy nagy békánk él(t?) a garázsban, macskakaját evett, és kölcsönös szeretetben léteztek a macsekokkal. de hamarosan ő is eltávozik boldogabb...mocsarakra:D
bocs
Vénül a nyár, hideg vérű anya,
A gyr rovarállomány satnyul.
Ülünk a mocsáron, kilátástalanul
kuruttyolva.
A reggelek álmosan széfolynak.
A nap járása lassul
A ritkás nádban. A legyek elhulltak.
A láp szikkad.
Dér csípkedi le a pókokat. Máshol
Cuppoghat most a bőség
Szelleme. Népünk ritkul,
nyomorultul.
(Ez onnan jutott eszembe, hogy nálunk még mindig csörtetnek a békák az avarban, pedig kaja már nuku. A macskák viszont imádják őket. Mármint a békákat)
Áháá, rájöttem, hogy még valamit akartam írni. Ami a novembert illeti...
Alapvetően az egész ősz nagyon utálatos számomra. Ami érdekes, hogy engem pl. szeptember vége sokkal jobban ki tud akasztani, mint a november. Ilyenkor már megszokom, hogy ilyen sz@r idő van, és nem is várom a jót, csak örülök, ha van. A szeptember viszont... Szóval ott még a nyár érződik elég erősen, ugyanakkor ott van az, hogy már csak pár nap vagy hét, és hónapokat kell ismét várni azokra a kellemes nyári estékre, és izzasztó napokra, és sokáig világosra, stb.
Másrészt: lehet akármilyen szar idő, ha a lelkem rendben van, alig-alig tud megviselni. viszont ha nem, hát az halál:(
Közben én is bekapcsolódok, csak volt kicsit más dolgom is. Az a vers, amit leírtál Caidhan, nagyon ismerős... Mármint nem úgy, hogy olvastam volna (ez elég fura lenne), hanem vannak időszakok, mikor éppen ezt érzi az ember. Én valahogy úgy fogalmaznám meg, hogy bármi lennék, csak ne az, ami éppen akkor vagyok. És mindezek mellett, szinte elordítanék valamit a világnak, amit nem is tudok, hogy igaz-e rám vagy nem, csak egyszerűen megdöbbenést akarok, csodálkozást az emberektől, vagy hogy egyáltalán észrevegyenek. Ugyanakkor mégis szeretném, ha teljesen el lehetne előlük rejtőzni. Fura dolog ez....
Mondjuk ez igaz, -- ha a leírás és a kiírás ugyanaz lenne, Sylvia talán még mindig élne.
(a napokban jöttem rá, hogy végig rosszul tudtam az életkorát...azt hittem, 32 évesen halt meg...furcsa volt ráébredni, hogy már túl is éltem...:(
ja és téged idősebbnek gondoltalak. (Az SP "rajongói" korszakom nekem (is?) 18-20 éves korom között volt a tetőpontján.)
ami a novemberi verset illeti, keveredett a fejemben egy ködös verssel, -- szóval egy ködös versre gondolok, ködös fejjel;)
Love, the world
Suddenly turns, turns color. The streetlight
Splits through the rat's tail
Pods of the laburnum at nine in the morning.
It is the Arctic,
This little black
Circle, with its tawn silk grasses - babies hair.
There is a green in the air,
Soft, delectable.
It cushions me lovingly.
I am flushed and warm.
I think I may be enormous,
I am so stupidly happy,
My Wellingtons
Squelching and squelching through the beautiful red.
This is my property.
Two times a day
I pace it, sniffing
The barbarous holly with its viridian
Scallops, pure iron,
And the wall of the odd corpses.
I love them.
I love them like history.
The apples are golden,
Imagine it ----
My seventy trees
Holding their gold-ruddy balls
In a thick gray death-soup,
Their million
Gold leaves metal and breathless.
O love, O celibate.
Nobody but me
Walks the waist high wet.
The irreplaceable
Golds bleed and deepen, the mouths of Thermopylae.
________
a vers múlt nyárról való (akkoriban meg még csak húszéves voltam) ... a dologban az a vicces, hogy nem is igazán rajongok Plath verseiért (a prózája meg a naplói jobban tetszenek; költőnek Ted Hughes azért sokkal jobb)... egyébként a dolgok kiírása sajnos nem működik... a leírásuk több-kevesebb sikerrel igen (ez a vers asszem a kevésbé sikeresek közül való), a kiírás az viszont nem...
Hmmm, tényleg érződik rajta az SP hatás. Hány éves korodban írtad?(igazából az a kérdés, mikor volt az SP hatása alatt levő időszakod, vagy hogy is)
Egyébként akár jó, akár nem (a versed), mindenképpen irigylésre méltó vagy, ha ki tudod írni magadból ezeket a dolgokat.
viszont van másik novemberi vers, ebben biztos vagyok...vagy megőrültem (nem lenne csoda)
viszont ha már elkezdtem írogatni a topikba, akkor közszemlére bocsátom egy saját versemet, amit egy nagyon S.P.-hatás alatt levő időszakomban sikerült összehoznom (egyébként ez a vers arra is jó példa, hogy miért nem szabad keverni a depressziót és az amatőr versírogatást)... esetleg kritizáljatok meg, most úgyis szürke nap van...
Feltépkedem magányomat.
Mint angyalom a szárnyakat,
vagy más alsónadrágokat,
én úgy cserélek vágyakat.
Mélyemre semmi se érhet.
Ez a legfőbb erényem:
Nincs bennem lényeg.
(Érzéseim se érzem.)
Önuralmam se vesztem el. Nem
is volt. Csak a hullák és a
hüllők hidegvérűek.
Hulla nem vagyok.
Hüllő még lehetek.
Képmutató leszek: Íme az arcom!
Ez vagyok én! Csak ez.
Meg ez és ez és ez és bármelyik.
A szobám lassan már megtelik
az arcaimmal.
Álarctalan, pucéran állnék ki az esőbe,
villám tüzétől égni.
Túlzás ilyet remélni?
Akkor a villám majd én leszek,
kéken izzok, hűs záporban égetek.
A nyugodt ligeteket tűzben emésztem el
és a napos órákat nem számolom.
Semmi se érdekel.
(Ez is egy álarc.)
The scene stands stubborn: skinflint trees
Hoard last year's leaves, won't mourn, wear sackcloth, or turn
To elegiac dryads, and dour grass
Guards the hard-hearted emerald of its grassiness
However the grandiloquent mind may scorn
Such poverty. No dead men's cries
Flower forget-me-nots between the stones
Paving this grave ground. Here's honest rot
To unpick the heart, pare bone
Free of the fictive vein. When one stark skeleton
Bulks real, all saint's tongues fall quiet:
Flies watch no reserrections in the sun.
At the essential landscape stare, stare
Till your eyes foist a vision dazzling on the wind:
Whatever lost ghosts flare
Damned, howling in their shrouds across the moor
Rave on the leash of the starving mind
Which peoples the bare room, the blank, untenanted air.
Sziasztok!
Lám-lám, hogy felpezsdült itt az élet!:)
Olvasom a szépséges idézeteket...
Haladok a könyvvel, bár mostanában sajnos nincs annyi időm olvasni, mint amennyit szeretnék. Esetleg addig felajánlhatom a másikat kárpótlásul valakinek?:)
DB
Ja, na azért, én is magyarra tippeltem. Angol tudásom sajna gyér:(
Amúgy az angol címek benne vannak a régi kötetben is, de csak a tartalomjegyzékben...
bocsi, ha félreérthető voltam, pontosítok:
"- igen, a Libri is árusítja."
A most megjelent verseskötetre gondoltam, ami magyar nyelvű, de tartalmazza a költemények angol címét is, ezért tudtam gyorsan kikeresni greenwoodnak az általad idézett vers eredeti címét.
"- akkor ha esetleg angol nyelvű kincsre akadok, jelezni fogom."
A Briefe nach Hause-t nem olyan rég szintén az egyik Libriben találtam, ezért bízom abban, hogy majd máskor is sikerül SP-al kapcsolatos irodalomra lelni, remélhetőleg azt már nem német, hanem angol nyelven.
