- Mi a fene - mondta Noé a bárkáról. Sehol 1 csepp víz. Hogyan is tudhatott volna, hogy mi is történik 15000 km-rel odébb 1 arizoniai sivatag -40. emeletén.
- Csinálj valamit - kiáltott a postás.
Michael egy testcsellel a megszerezte a gonosz dzsinn lámpását, majd megdörzsölte.
A gonosz dzsinn visszaszállt a lámpásba, amit Jordan erőből megdobta, ami előbb Smitht majd Tommy Lee Jones találta fejbe kik helyben összeestek.
- Nyitva a kapu - mondta MJ.
Mindketten az ajtó felé vetették magukat..
Noé kiüvöltött a kabin ablakán: -Na, mi a f...sz van? Megmondtam már az elefántoknak, hogy kikúrom innen őket, ha itt toszogatják egymást egyfolytában! -Á, csak mi vagyunk, öregapám! - mondta a postás, aki M. J.-vel együtt a dzsinn hátán utazott. Noé szájából kiesett a szilvásgombóc (éppen ebédelt), amikor meglátta hőseinket. Így repültek egy jó ideig. -Nézzétek, az ott a Duna!-mutatott le a postás egy vékony ezüstszalagra. Mindjárt hazaérünk. meghívok mindenkit a Gellért Hotelba egy ebédre. Az a kedvenc helyem! Már látszott a Parlament kupolája is a távolban. Ekkor azonban borzalmas dolog történt.
Postásunk idegesen próbálta befejezni a mondatot. A dzsinn kissé nyugtalanul figyelte. Azt akarta mondani, hogy 'Vigyél innen minket egy biztonságos helyre!', de ehelyett izgalmában azt mondta véletlenül: 'Krewaha-su kkumulo ippuna yhawarr!' - amit nem kellett volna tennie. Ugyanis véletlenül azokat a szavakat ejtette ki, amelyek megnyitották azt a portált, amit időszámításunk előtt ötezer évvel egy sumér főpap zárt be, egy több napon át elmondott varázslat végén, amivel akkor ő megmentette a Földet a gonosz párhuzamos univerzum lakóitól. Ő akkor az életével fizetett (ugyanis aki ezt a varázslatot elmondja, az egyből meghal). A sivatag egén koromfekete felhők kezdtek gyülekezni, földig érő villámok csapkodtak, az égzengés pedig elviselhetetlen erővel bömbölt végig a pusztaságon.
Egy földalatti bázisban voltak. A -40. emeletig vitték hősünket, ott egy ágyra tették további kivizsgálás céljából. A postás kábultan feküdt, homályos emlékek gyötörték, s egyre csak azon gondolkozott, hogy hogyan is képesek őt látni hisz ő még mindig láthatatlan.
- Megvan - kiáltotta hangosan.
A dzsinn a hibás, rosszul varázsolt el.
Elövette a inge alatt rejtegetett minilámpását, és megdörzsölte.
A dzsinn egy szempillantás alatt előjött.
- Hé dzsinn rosszul varázsoltad rám a 3. varázslatot - mondta - aakarok egy újat.
A dzsinn hümmögött, majd beleegyezett.
- Akkor azt kívá.... -mielött befejezhette volna
, valaki megrágatta az ingét.
Ijedtem hátrafordult, szeme elkerekedett a meglepetéstöl.
Ő volt az Michael Jordan, a kosárlabda királya.
- Vigyél ki engem, kérlek - könyörgött Michael.
- Rendben egyezett bele hősünk. Ám ekkor kivágodott az ajtó, és Tommy Lee Jones és Will Smith tört be rajta fekete öltönyben és napszemüvegben.
- Siess - nyöszörgött Michael..
Két oldalról közrefogták, majd egy teherautóhoz vonszolták. -Vigyétek a 18-as hangárba!-adta ki a parancsot egy tiszt. A postást feldobták az utánfutóra, ahol több katona is ült már. Fegyverek szegeződtek rá. A teherautó elindult. Néhány óra múlva besötétedett. Éjszaka is folytatták útjukat, megállás nélkül. Hajnalban, úgy négy óra felé egyszercsak megállt az autó. A postás semmi különöset nem látott, mindenfelé vörös sziklák és kopár táj volt. Egy nagyobb szikla a kocsi előtt egyszercsak a földbe süllyedt. A helyén ki emelkedett egy nagy plató. A teherautó lassan rágurult, majd megállt. Ekkor a plató lassan újra föld alá süllyedt, a teherautóval együtt.
A tolókocsit betolta egy, már előre odakészített fagyasztóládába, becsukta a láda ajtaját, és 12 fokra állította a hőmérsékletszabályozót. Elővette a műholdas mobilját, a titkos számot tárcsázta, majd, miután felvették a telefont, csak ennyit mondott: 'az aranyhal szárnyakat kapott'. A titkos jelszóra megnyilt a kórterem nyugati fala, amelyet egy Szent Ferenc ábrázolás töltött addig be, és fekete burnuszos emberek tevegeltek be rajta. A sötét ruhás alakok egy hárommellű nőt kísértek, akinek egy vörös hóvirág volt a bal kezében.
- Köszönöm a közreműködést, Fox, szólalt meg a hárommellű szűz.
- Kérlek! Csak szólj bátran, ha szükséged lesz rám.
A hárommellű átadta Muldernek a vörös hóvirágot, és intett neki, hogy elmehet. A fekete burnuszos alakok közben propellert szereltek a fagyasztóládára, melyet most beindítottak, és így a láda a magasba emelkedett. Hatalmas szévészt kavartak a propeller szárnyai, a légnyomás mindenkit a falhoz szorított. Közben a fagyasztóláda, mivel a kórterem plafonja időközben eltűnt, szép lassan, méltóságteljesen egyre magasabbra szállt.
Ahogy kiléptek a kapun, a Knézy Jenő alakját felvett idegen felgyorsította lépteit. Kövess!-szólt a postásnak. Így mentek néhány percig, az idegen időnként idegesen a hátuk mőgé pillantott, mintha attól tartana, hogy követik őket. Egy útkereszteződéshez értek. Mivel nem láttak semmit közeledni, elindultak a túlsó oldal felé. Az út közepén jártak, amikor gumicsikorgás és motorbőgés hangzott fel a közelből. Egy kapubejáróból egy terepjáró lőtt ki, egyenesen feléjük. Rohanni kezdtek. A kocsi vészesen közeledett. Rohanj a telefonfülkéhez!-lihegte Knézy. De...-kezdte a postás. -Pofa be, ott a fülke, vedd fel a kagylót!-üvöltötte minden erejét összeszedve a sportriporter. Miközben a postás tovább rohant a fülke felé, még szeme sarkából látta, hogy Knézy zihálva megáll, és a közeledő gépezet felé fordul. Zakója belső zsebéből fegyverszerű tárgyat vett ki, és vadul lőni kezdte az autót. Energiasugarak találták el a kocsi fémvázát, és ártalmatlanul pattantak le róla. A következő pillanatban Knézy már halott volt. Postásunk nem fogadott volna magára, ha lehetősége lett volna rá, hogy fogadjon a verseny győztesére. Maga előt látta a fülkét, hallotta a csöngést, de azt azonnal elnyomta a motor bömbölése a háta mögött. Utolsó erejével nekirugaszkodott, átrepült a fülke üvegablakán, és reptében lerántotta a kagylót. Elfeketedett a világ a szeme előtt.
A postás behunyta a szemét és várta azt, aminek jönnie kellett.
A fegyver eldördült. Xsoi-M3765-Kskk holtan esett össze.Amit sem az idegen sem láthatott, valaki megbújt a folyosón és csak az alkalomra várt, hogy az idegent megölje.
- Köszönöm idegen.
- De háát... te.. -hebegte hősünk.
- Knézy Jenő te itt..
- Én nem vagyok Knézy Jenő. Velem kell jönnöd el kell tünnünk.
- Dehát mi ez az egész és ki vagy.
- Postás Te a Mátrix rabja vagy. Az Orákulum küldött érted, És ne kérdezz többet.
Mindketten elindultak, de nem tudták, hogy a java csak most következik.
Sátáni vigyorral arcán kinyitotta az ajtót. Lassan, nagyon lassan, hadd nyikorogjon! A néni betoppant. És ekkor érdekes dolog történt. A néni megszólalt: - "Mit vigyorogsz te szemét buzi kis tolvaj? Már kihívtam a zsrenyákokat, mindjárt itt lesznek, aszt lesz nemulass, te mocskos kis maffiózó!" -"De hát...ö...én...ö...én láthatatlan vagyok..." - dadogta postásunk. A néni szemmel láthatóan meglepődött, meresztette a szemét, majd felordított: "Aaaaaaaarrrrrrrrrrrrrgggggggghhhhhhh, lebuktam!!! Most ezért megdöglessz, nem lehetnek tanúk!" -"De hát ki maga?"-próbálkozott kétségbeesetten időt nyerni a postás. "Az Altair 4-ről jöttem, Xsoi-M3765-Kskk vagyok, a 6. Inváziós Hadsereg és Űrvédelmi Flotta majorfaktorátora!" A postásban meghűlt a vér. Nem tudta, mi az a majorfaktorátor, de semmit jót nem ígért. Annyit tudott, hogy a Föld veszélyben van, és ő az egyetlen, aki megakadályozhatja a teljes pusztulást. Ehhez képest közvetlen életveszély fenyegette, amikor meglátta az Idegen kezében az átalakított gyorstüzelő nehézplazma-dezintegrátort, amint egyenesen rá szegeződik.
- Mi lészen a második kívánságod Paulus?
- Hááát.. -gondolkodott erősen postásunk.
egyáltalán mi a fenét keresek itt a háboru kellős közepén??
- Azt kívánom, hogy legyek otthon a meleg lakásomban.
- Rendben van mondta a dzsinn. Majd csettintett az ujjával.
- De király kiáltott fel Postásunk az örömtől a pillanatnyi kábulat után. Itthon vagyok!!!
De várjunk csak egy pillanatig.Engem feljelentettek a környező lakók a Hágai Bíróságom.
Úristen. Nem akarok börtönbe kerülni.
- Azt kívánom harmadszorra, hogy minél hamarabb tűnjek el innen.
- Rendben van. -mondta a dzsinn.
Főhősünk egy szempillantás alatt láthatatlanná vált.
- Hé ezt nem így gondoltam - rikácsolta erősen.
- Sajnálom - mondta a dzsinn - de nem mondtad hova akarsz tünni, majd egy szempillantás alatt eltünt ő is, csak a régi lámpáson csillant meg némi fény.
Postásunk meg csak állt a lakásán, láthatatlanul s fogalma sem volt arról miként változhat vissza, vagy hogy mihez fog mostkezdeni.
Hirtelen, kopogtattak az ajtón.
- Hahó van bent valaki - rkácsolta egy öreges hang.
- Tudom, hogy van, nyissa ki vagy hívom a rendörséget.
Postásunk felismerte a hangot.
Ő volt az aki miatt feljelentettek. De most megfizetsz, gondolta a postás miközben kárörvendően mosolygott és a kezeit dörzsölte..
König nagyon fázott. Nem is gondolta volna, hogy ilyen hideg lehet egy repülőgépen. Vacogtak a fogai, a keze is remegett, nem tudta rendesen megfogni a botkormányt, ezért a repülő össze-vissza billegett. Már a fagyhalál közelében volt, amikor délkeleti irányban, úgy 50 méterre a Me-109-esétől egy néger óriás pillantott meg. Hatalmas ember volt, még életében nem látott ekkorát. Még feleekkorát is csak egyszer, még akkoriban, amikor a teljes II/A és II/B tömb nyugdíjából mulatott a Sakito étterem évszázados tölgyek által kellemesen beárnyékolt teraszán, de milyen rég is volt az! A négeren szinte semmi ruha nem volt, csak egy ágyékkötő, és König bizony rettenetesen elcsodálkozott azon, hogy miként bírhatja ebben a hidegben. Annyira meglepődött, hogy csak később döbbent rá, hogy a négernek egyáltalán semmi keresnivalója nem lenne itt fenn, a levegőben. Hogy is jön ez az óriás ahhoz, hogy meztelenül röpködjön itt, a széles ukrán puszták felett, miközben én majd megfagyok ebben a hülye repülőben?
Jobbra húzta a botkormányt, és megcélozta a meztelen óriást. Amikor már egészen közel ért, akkor látta, hogy egy aprócska perzsaszőnyeget meglovagolva maradhat a levegőben a furcsa útitárs. De ekkor már mellé is ért, és átkiáltott:
- T-t-ttte, n-nem fá-fá-fázzol, ó-óóó-riás?
- Szerencséd, hogy ó-óóó-óriásnak szólítottál, aulus von König, Vietnámi postáslegény! Tudd meg, hogy én egy dzsinn vagyok, és soha sem fázom! Mivel jó kedvemben találtál, teljesítem 3 kívánságodat.
- A-azzt akarrrrom, hogy le-legggyen trrrópusssi hő-hő-hőssség azzz ukkrrrrán pusssz-tákonn!
És láss csodát, trópusi hőség öntötte el a teljes orosz front déli szárnyát, a hó - volt-nincs - azonnal elolvadt, és hatalmas trópusi erdő nőtt ki a pusztán. Az összes tank megfeneklett, jó néhányat a magasba emeltek a gyorsan kinövő fák. De voltak olyanok is, amelyek beleütköztek az előttük kinövő növényzetbe, és képtelenek voltak továbbhaladni.
Postásunk éppen az ájulás határán volt, amikor megszólalt tudata rejtett szegletében a már jól ismert hang: Fuss a fény felé, te vagy az egyetlen reménységünk! Önkéntelenül felpattant, és rohanni kezdett a fényben álló alak felé, miközben kerülgette a földre borult, transzban lévő teheneket, és az összezavarodott Gondolatrendőrség tagjait. Amikor az alakhoz ért, az megszólalt: -Kapaszkodj belém jó erősen! A kérdéseket tedd el későbbre, igyekezz! A postás erre mindkét karjával átölelte hátulról a furcsa idegent, aki varázslatos módon a levegőbe emelkedett vele, és a terem tetején lévő szűk nyíláson át elhagyta a csatateret. Átrepültek több háztömböt és sikátorszerű utcácskákat. Végül egy háromszintes ház erkélyén értek földet. Az idegen gyorsan betaszigálta a postást az épület belselyébe. Egy kis szobába jutottak, ahol mindössze egy egyszerű faasztal és egy földön fekvő matrac képviselte a bútorzatot. -A nevem Erich Hartmann. Fatuzinak, a főistenünknek álcáztam magam, így tudtalak csak megmenteni. Nincs időm többet magyarázkodni. Azt kell tenned, amit mondok, de jól figyelj, mert nincs időm többször elmondani!
..A hangosbemondó ujra megszólalt. Aki a nagy testvér ellen szervezkedik az hlálnak halálával haljon.
A pódiumon egyre több és több katona jelent meg, mindegyikük egy kardszerü éles tárgyat viselt a kezében.A sűrűbajszú férfi felemelte a fegyverét, majd elkiáltotta magát: Mindet elpusztítani.
A katonák a már páni félelemtől össze vissza rohangáló tehenek közévetették magukat. Ám amazok abszolút és védtelenek voltak a katonák támadásaival szemben. Egyre többen és többen estek áldozatul a kegyetlen mészárlásnak, mikor hirtelen a harc közepén elsötétült a terem, még a könyvmáglya is kialudt.
Hirtelen tompa világosság ami a tetőről ereszkedett alá, éles fényárba szökött át. Mindenki, a katonák a tehenek agyaránt hunyorogva kezüket a szemük elé téve próbálták kitalálni mi is történik.
Miután a fény ereje alábbhagyott, egy ember alakját lehetett kivenni. A tehenek azonnal a térdre borultak, hisz ő volt az maga Fatuzi..
Pár perc múlva a könyvhordás abbamaradt, a mozgolódások elültek. Néma csend lett, csak a középen lobogó tűz pattogott időnként. Postásunk érezte szinte fizikailag érezte a feszültséget, ami most elárasztotta a termet. A maszk alól nem sokat látott, de a tehenek nyugtalansága egyértelmű volt. Hangos kűrtszó törte meg a csendet. Egy hatalmas ajtó tárult fel a terem távoli részén, ami eddig sötétségben maradt, és így elkerülte a postás figyelmét. Valami közeledett. Nem tudta kivenni, mi az, mert még elég távol volt. De hatalmas volt, csaknem a terem mennyezetéig ért. Amikor beért a tűz fényébe, felismerhetővé vált. Postásunknak elállt a szívverése. "Ez nem lehet igaz!"-gondolta. A jelenés a terem közepére ért, majd megállt. Egy gigantikus méretű 9 fejű tehén volt, illetve csak a legnagyobb feje volt tehén. A többi fej olyan volt, amiket postásunk leglidércesebb rémálmaiban sem látott. Ekkor vette észre, hogy valaki van a szörnyeteg hátán. Az alak eltörpült a szörnyeteg méreteihez képest. Fürge mozdulatokkal, hihetetlen ügyességgel lelavírozott a földre. Egy öreg néni volt az. "Holle anyó!"-hasított hősünkbe a felismerés. Csaknem felüvöltött. Holle anyó furcsa mozdulatokat tett a kezeivel, aminek következtében kb. két méter magasba emelkedett. Széttekintett a jelenlévőkön, levegőt vett, majd megszólalt. Hangja erős volt, betöltötte az egész termet: "Mindnyájan tudjuk, hogy miért gyűltünk ma itt össze! Ma van a nagy nap. Ma van a napja annak, hogy a Próféciák szerint a Kiválasztottnak meg kell jelennie körünkben. 1000 éve várjuk e napot!" E szavakra postásunk szívébe mart a jeges félelem.
Egy nagy csarnokba csöppent, amelyet körben mindenféle zászlók díszítettek. A legtöbb ismeretlen volt számára, de tisztán felismerte a K stilizált M-es lobogóját, valamint a mátészalkai sasost. A csarnok közepén óriási nagy tűz égett, és a nyolcfejű tehenek hosszú sorokban hordták a könyveket a máglyához. Megpróbált felállni, de egy erős kéz visszanyomta a földre, majd azonnal talpra rátották és egy nyolcfejű tehén-jelmezt nyomtak a kezébe.
Bár nem értett semmit a történésekből, hatodik érzéke azt súgta, hogy iszonyatosan nagy bajban van. Rohanni kezdett a szűk utcácskában az ellenkező irányban ahhoz képest, amerről a titokzatos lovasokat hallani vélte. A patkódobogás egyre erősödött a háta mögött. Érezte, hogy üldözői egyre közelednek. Az utcácskát mindkét oldalról házak szegélyezték, szorosan egymás mellé épülve. Esélye sem volt letérni az útról. Hirtelen a távolban, 8-10 házzal odébb meglátott egy alakot. Az út közepén állt. Messziről is roppant nagynak tűnt, széles vállakkal, kissé szétterpesztett lábakkal. Amennyire hősünk ki tudta venni, középkori páncélt viselt. Rostélyos sisak volt a fején, mélyen a szemébe húzva. Hatalmas kardra támaszkodott lazán, mindkét kezével a markolatot fogva. Postásunk lassított, majd megállt, úgy meredt előre, mint aki nem hisz a szemének. A jelenés ekkor nagyon lassan felé emelte az egyik kezét, újjaival hívogató mozdulatot téve. A postás ekkor sarkonfordult, és megpillantotta az üldözőit. Fekete csuklyás alakok vágtattak felé fekete színű paripákon. A halál közeledtét érezte zsigereiben. Rémülten körbepillantott. A menekülésre semmi esélye sem volt. Becsukta a szemét, egy utolsó imába kezdett. Már nem láthatta, de a mellette lévő házikó ajtaja hirtelen felpattant, kinyúlt rajta egy kéz, és berántotta az épületbe, éppen abban a pillanatban, amikor a lovasok átgázoltak volna rajta.
Hősünk épp meg akarta szólítani a tehenet, de az megelőzte őt.
- Ugye mi már ismerjük egymást??
- háát ö.. -ismételte a postás zavarában.
Hisz honnan is ismerhetne egy "ilyen valakit".
- Dehogynem. -mondta a tehén, majd abban a pillanatban felordított a riasztó.
A tehén pedig ordítani kezdett.
- Tolvaj, Gyilkos...
Hősünk még fel sem ocsúdott, mikor a nem is oly messzi távolból patadobbanások hallatszottak.
Nagyon érdekes felhő volt ez. Bármerre nézett, mindenütt Coca-Cola automaták voltak, itt-ott pedig egy-egy könyvesbolt. Gondolt egyet, és elindult az egyik könyvesbolt felé. A kirakatban egy óriási K-i térkép volt kiakasztva, oldalt pedig a polipröhögészeti szaklexikon 13 kötete volt felhalmozva. Egy igen attraktív nyolcfejű tehén mosolygott ki rá a boltból.
"Fiam, az erő b...szik veled lenni!", hallotta tudata eldugott szegletéből az öregember kedélyes hangját és halk kuncogását, de nem tudott rá koncentrálni, mert minden idegszálával arra figyelt, hogy egyensúlyban tartsa magát a hatalmas növényen. A következő pillanatban a felhők közé emelkedett a kaktusz. Postásunk ámúlva látta, hogy a felhőben egy öreg nénike közeledik felé. "Mi a f...sz, hát teljesen meghülyültem?"-csúszott ki a száján a hangos gondolat. "Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, öcsi!"-nyekeregte Holle anyó - merthogy ő volt a misztikus nénike természetesen.
máris villogó fejű, kék, sárga, zöld és piros színű csavarhúzók ugrottak ki a zeppelinből, és a szintén a léghajóból alászállt, izompólós kentaur hárfszólójára táncolva, körgeugrálták. Szerette volna megfogni az egyik vörös csavarhuzót, de ahogy közeledett felé, úgy lett az egyre kisebb és kisebb, mígnem annyira össze nem zsugorodott, hogy szabad szemmel már nem is lehetett látni. Ekkor viszont egy épület méretű lila kaktusz nőtt ki a háta mögött. Mivel a kaktusz egyik kard méretű tüskéje beleakadt a postás farzsebébe, a villámgyorsan növekvő növény őt is a magasba emelte.
Éppen itt tarott, amikor befordultak a népesség- és robotnyilvántartási hivatal tömbjéhez, és Solót leterítette egy matyóhímzésekkel és néhány Dali reprodukcióval díszített, 3 tonnás súly. Még annyi ideje sem volt a postásnak, hogy kivegye a zsebéből a kezét, és máris egy hatalmas zeppelin fékezett le a feje fölött, amelyből egy kötélhágcsót dobtak le elé.
Percekig némán ballagtak egymás mellett. Egyszercsak postásunk megtörte a csendet: -Te Han, mesélj magadról! Már ismerjük egymást egy ideje, itt az idő, hogy jobban megismerjük egymást.
-Hát jó - mondta Han. Pár pillanatig némán meredt maga elé, mintha távoli emlékeket idézne meg, régmúlt időkből. Aztán megszólalt:
-Valamikor régen, egy távoli galaxisban...
-Most megfizetsz galád tettedért-süvöltötte, majd a kezében tartott véres szekercével postásunkra rontott. A következő események a másodperc törtrésze alatt játszódtak le. Postásunk, anélkül, hogy tudatával felfogta volna az eseményeket, egy helyből indított tripla szaltóval átugrotta a gyorsvonatként robogó filmsztárt, aki a lendülettől hajtva lesúlytott, és kettészelte a kentaur prostit. Postásunk Rocco mögött ért földet, kezében azzal a furcsa, henger alakú tárggyal. Tudattalanul hozta működésbe a lézerkardot (merthogy az volt), és követhetetlen sebbességgel pördült meg. Rocco őrjöngve rontott rá ismét. A lézernyaláb ide-oda cikázott, majd eltűnt a hengerben. A postás csukott szemmel állt, nyugodtan, mozdulatlanul. Rocco teteme a földön hevert. Illetve az, ami maradt belőle. Mindkét karja, lába és a feje a törzstől elválasztva hevert szerteszét az egyre nagyobbodó vértócsában.
..amire éppen megfelelönek látszott egy, épp az utcasarkon álló kentaur.
Miért is ne gondolta magában hősünk, egyszer élünk próbáljunk ki mindent alapon.
Fel is vitte öt szobára, 15 tugró fejében a kis kentaur. Már épp a "vetés" küszöbén állt hősünk, mikor hirtelen kicsapódott az ajtó, és nem más állt ott, mint Rocco Siffredi ..
A K elsősorban a nyolcfejű tehénről volt híres, de sokan kedvelték a tökéletesen élethű guminőit is. Ez volt az egész galaxis egyik legkedveltebb turistaparadicsoma, még a Brgxfort is lekörözte.
Már épp szólásra nyitotta volna a száját, mikor egy ismerös hang ütötte meg a fülét. Ő volt az Knézy Jenö.
- Sajnálom fiam, nem álltad ki a bátorság próbáját, ezért vissza kell térned a ...
Han Solo kis kaliberű plazma pisztolyával vad tüzelésbe kezdett. Azt maga sem gondolta, hogy ezzel megállíthatja az alient, de legalább nyerhet egy kis időt. Buck későn ismerte fel a veszélyt. Az alien egy rántással felnyársalta egyik borotvaéles karmára. Postásun úgy érezte, hogy rögtön elájul. A világ forogni kezdett körülötte, ő pedig zuhanni kezdett, egyre mélyebbre, egy fekete örvény közepe felé...
Amikor magához tért, egy alakot látott maga fölött. Ahogy tisztult a látása , lassan felismerte Han Solot.
váratlanul Buck Rogers termett a semmiből a szörny és a postás közé. Jobb kezében egy harmadik generációs tetránium megablasztert szorongatott, a balban pedig egy antigravitációs szubtér-nullifikátort. "Kezeket fel!"-üvöltötte.
észrevette, hogy a kékes fény eltűnt. Kikapcsolódot a szerkezet. -"A büdös francba te szar, most döglessz be!"-rikácsolta. A hangos röhögésre felkapta a fejét. A sötét alak az ajtófélfának támaszkodva röhögött, a sisak elején, a szájnyílásnál lévő rácsok közül takony és nyál csordogált. "Érzem a dühödet, fiam! Engedd, hogy a hatalmába kerítsen a gyűlölet, hahaha"-fröcsögte a szörny. "Mit röhögsz, te köcsög, hogy b...nád meg!"-fakadt ki a postás tehetetlen dühében.
