Cgo az zavart meg hogy TXTben nincs 0w30 az 5w40 legjobb tudomásom szerint. SZVSZ a te motorodba a 0w30 vagy bárm,ilyen 0w-s túl híg ezért csípi befelé. RS nagyon rulez főlleg ha pörgeted magas fordulaton sokat, jobban bírja a meleget :) térj csak vissza rá. Egyébként SLX0W30 a kapható olajok legjobbika szerintem :) csak nem minden autó szereti. Illetve szeretik megenni :)
Cgo 146 hát szép. SLXhez csak annyit, hogy szerintem nem biztos hogy 146ba az kell, lehet túl híg neki és ezért fogyott el. Nekem a 9 éves autóm 15000km alatt egy decit sem fogyaszt belőlle. Viszont haver 5 éves E39 525tds autója két olajcsere között kb 12000km megevett úgy 3 liter alsó hangon. (Igaz én nem pörgetem nagyon a motort pályán sem.) Legközelebb ajánlom a TXT-t vagy 10W40-t. Probaltal mast olajat?
a kirandulast alaposan elszurtam, tul gazdag programot terveztem be, igy odafele az ut 1750 km lett, amit 24:04 alatt tettem meg, ebbol >22 ora volt a folyamatos vezetes. Megaistenbrutal, ne probaljatok.
Otthon nagyon furcsa vezetni, sehol egy kozepso sav, pirosnal meg kell allni, 50-nel nem megy a sor 110-el, meg ilyesmik ;)
A Via Appian elottem allt egy 348-as Ferrari es zoldre nem indult, ezert radudaltam - kar volt. 0,2 masodperc alatt mar a masik varosban volt, pedig mehettem volna szepen mogotte. A sogornom szerint direkt csinaljak, igy szorakoztatva a jonepet. A Piazza Venezia-n egy 355-os mellett parkoltam, picit arrebb egy Quattroporte allt. A Pantheontol picit eszakra hatalmas szirena - jott a Berlusconi banda egy rakas 156 Carabinieri vette korbe a nagykutyak Kappait. Nagyon tetszett, hogy semmi merci meg BMW. Lancia rulez.
Egyelore tele vagyok elmenyekkel, nehez meg kiszorni oket, majd irok egy elmenybeszamolot.
Eppen indulni akartam haza hetfo hajnalban, mikor viccbol (szokasbol) megneztem az olajszintet - basszul a minimum alatt volt 3 mm-el!!!! Buzi Castrol 0W30 nem birja az eroltetett menetet (Cinque Torri a Dolomitokban 19% emelkedo, a Strada Panoramatica-n eletemben eloszor 1-ben mentem fel a dombra, mert 2-ben leallt az auto), utana 2 oras dugo a Garda tonal, majd Brescia-Roma sztradan 5500-5800-as fordulat vegig). Szoval a 44000 km alatt egy deci olajat sem kellett hozzaonteni, ez az eroltetett menet viszont jo 7 decit elfogyasztott <1800 km alatt. Nosza, megyunk olajat keresni. Az olasz attol olasz, hogy millio fele olaja van, de Castrol sehol. Vegul egy kis uzletben vigyorog a ficko - persze, persze Castrol - GTX. Vazz, ilyet a Tipoba raktam, nem kell, koszi. Irany Velletri, hatalmas Ricambi uzlet - van Castrol!!! Van Castrol TXT! csak eppen 10W40, nem 5W30. A jo anyjat!!! Aztan eszembe jutott, hogy BMW powered by Castrol - a BMW szervizben 12,73 EUR-ert kaptam is fel nap hajsza utan olajat, mehetunk haza...
A hazautat megint elszamoltam, a Microsoft ott bugja meg az Autoroutet, ahol van. Beallitottam 75-os tempot, 3 megallot, 1 tankolast, ennek ellenere mar 3 ora utan fel ora kesesem volt, pedig sok helyen 130-140 mentem. Sztradara szinte soha nem megyek olaszban, most a Via Flaminian mentem 3 megalloval - Terni (legnagyobb olasz vizeses), Assisi (zarandokhely), San Marino. Assisinel az olaj es Bill Gates miatt mar akkora kesesem volt, hogy San Marino kimaradt. Az eso miatt ugysem mentunk volna, basszus ahogy megkozelitettuk 50 km-re a tengert (Fano), szakadni kezdett az eso. Rimini-szakad. Ravenna-szakad. Velence-szakad. Portogruaro-szakad. Gemona-szakad. Tarvisio-szakad. Klagenfurt-sztrada lezarva,tereles varoson keresztul-szakad. Graz-zuhog. Eisenstadt-szakad.Pozsony-szakad. 1350 km-bol >800 szakado esoben... 19 ora vezetes on-line :)
Szoval az egesz 3400 km lett, amit 50 ora alatt tettem meg. Az auto remekul muzsikalt, egyedul hazafele akadt egy gondom - olyan csorges jott valahonnan, hogy mar-mar nekifogtam szetszedni a kozepkonzolt, aztan eszembe jutott, hogy Viktorral szetszedtuk a keresztvaltot, es csak ugy kapasbol raktam vissza - a felfogato csavarok beleestek a keresztvalto dobozaba, azok tancoltak :) A gond meg az volt, hogy 80 km hazulrol nekifogtam a dombra fel elozni egy Chrysler 300 M + Yaris + kamion kambinaciot (lattam elore az egesz dombot). Olyan 70-el mehettek, amerikat lehuztam, Yarist lehuztam, akkor mar 110-el mehettem 5-ben, kozben viszont az emelkedobol lejto lett es a kamion ugy felgyorsult, hogy nem birtam utolerni, szembol meg felbukkant egy masik kamion. Az elozes pillanataban 150-160-al verettem, es egy hajszalon mulott. Utalom, ha az elozendo duplajara noveli a sebesseget, mire utolerem :(((
Roviden ennyi, akit erdekel, lesz majd hosszabb verzio is.
Nos igen, én már egy jó ideje úgy vélem, hogy kizárólag olyan helyekre érdemes menni, ahol még mérsékelt a civilizáció. És hogy miért? Mert a világ fejlettebb vidékeire el tudok menni majd 100 éves koromban is, amikor nyugdíjas leszek és gazdag, és csak arra vágyom, hogy mindent a seggem alá toljanak. Ez a világ akkor is ugyanúgy fog kinézni, mint most. Már nem változik.
De az elmaradott vidékek előbb-utóbb megszűnnek létezni, mert felzárkóznak. És ha egy vidékre betör a civilizáció, akkor rövidesen elterjed róla, hogy milyen remek hely, elözönlik a turisták, az egekbe szöknek az árak, betör a helyi piacra a Mekdonác, és az adott vidék egyre kevesebbet mutat eredeti önmagából.
Persze a "mérsékelt civilizáció" nem azt jelenti, hogy egy szál hátizsákkal és bozótvágó késsel akarnék nekivágni a dzsungelnek, hogy bennszülötteket keressek. Egyszerűen csak azt, hogy az adott hely nem számít valami népszerű turisztikai célpontnak, és nincs kiépülve olyan magas fokú infrastruktúra, mint a világ fejlett részein, de látnivaló mégis akad elég. Albánia például pont ilyen, de emiatt tetszett Szerbia is.
Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó látogatásom Albániában, az albán hegyeket mindenképpen érdemes lenne bejárni, de elég sok más célpont is adódik. Például Moldova. Na és persze álmaim netovábbja, Szibéria. :)
Tenyleg erdekes, hogy ujabban mindenki keletre indul autoval :-)
Szemelyes velemenyem az, hogy persze Spanyolorszag meg Olaszorszag, meg mittudomen Dania is mas, mint M.o, de azert a Balkan, kulonosen Albania aztan NAGYON mas. Riff-Raff leirasa azert tetszik kulonosen, mert a videk hangulata remekul atjon.
Annyit olvastam ezt a topikot hogy a végén álmodtam az itt leírtakkal kapcsolatban. Valami olyasmi volt hogy elutaztunk a családdal albániába, majd ott kilőtték a kocsinkat. Utána az ottani ellenállás emberei segítettek visszajutni jugoszláviába. A jugoszláv határon átmentünk, majd mindenki odaadta a bankkátya formátumú útlevelét a határőrnek, az meg belepecsételt(!). Nekem csak A4-es (!) formátumú útlevelem volt, amire azt mondta a határőr hogy ez nem szabványos és széttépte. De hozzátette hogy nyugodtan mehetek tovább. kb. itt ébredtem fel.
De visszatérve a valóságba, nyáron voltunk egy ausztria-svájc-németország-ausztria körúton. Mondhatni nagyon jól sikerült. Az autó (15 éves omega, 230.000km) is jól működött azt leszámítva hogy téli gumival indultunk el. Ez az út során csak annyi kellemetlenséget okozott, hogy 130 körül berázott a kormány, de 140-nél már nem. Persze pont az átlagos utazósebességnél volt a rezonancia. A felső korlát pedig a Q sebességindex miatt 160km/h volt.
Idén végre kipróbálhattam a GPS előnyeit. Kölcsönkaptam egy kéziszámítógépet, amire előzetesen letöltöttük a három ország és az érinteni kívánt városok térképeit. Normál papírtérképet nem is vittünk, viszont mindig tudtuk hol járunk. Ez leginkább ott volt előny, amikor Münchenbe érve meg kellett találnunk az egyik barátunk házát. Ugyan kaptunk egy leírást, hogy hol forduljunk jobbra, balra, stb.. de ez alapján csak egy szántóföld mellé sikerült navigálnunk. Utólag kiderült egyel előbb kanyarodtunk le egy kereszteződénél. Itt aztán bekapcsoltam a GPS-t, mert kiderült, megadták a pontos címet is. (Most már viszonylag olcsón lehet egy jó rendszert összeállítani GPS modul 30e; Palm 515: 40e használtan; antenna: 8e; +szerzel sw-t)
Németorszában közvetlen előttünk történt egy baleset az autópályán. Ment előttünk egy furgon utánfutóval és egyszer csak elkezdett szlalomozni egyre nagyobb amplitudóval. A vége az lett hogy beborult az árokba. Megálltunk mögötte és még sokan mások is, de nem lett különösebb bajuk csak az hogy felborult a furgon.
Svájcban nagyon sok a beépített trafipax ezért érdemes a sebességkorlátozásokat betartani ! Az útminőség persze csábítja az embert, sőt úgy tűnik mintha az út mindig csak lejtene. Talán a jobb benzin ?
Hát az tény, hogy Ulcinjben is akad némi szemét, de Albániához képest túró. :) Viszont akkor a határon még meg se láttátok a földutat, mert a fertőtlenítő melletti sorompó után 100 m-rel van egy másik sorompó, csak az az elsőtől még nem látszik, mert eltakarja egy kis dombocska. Na ott ér véget az aszfalt. :-)))
Mi tegnap előtt értünk vissza Montenegróból. Szerintem u. azon a határon akartunk átkelni Albániába-:)) a fehér ruhás e.ü. albánnal (kicsi olasz tudással) mi is találkoztunk, de végül visszanyittatuk az albán sorompót mert soknak találtuk --1-2 órás (ennyi időnk meg benzinünk lett volna) kiruccanást Albániáért-- a tax-át amit be akartak szedni pláne, hogy a Külügyminisztérium szerint szept. 15-ig nem kellene semmiféle belépési díjat szedni magyar turistáktól. Meg Ulcinj elég rendesen átadta az albán fílinget, kiváncsiságból pl. megnéztünk egy ***-os szállodát (Hotel (O)tran)(ezt is választhattuk volna, de szerencsére végül Budvában volt szállásunk 1 hétig) Ulcinjban ahol két sebtől vérző rühes kutya fogadta a vendégeket. Mi kissé mocskosnak találtuk a várost. Feltünő volt még néhány Audi A8-ason a rendszámtábla tartó és a rá illesztett (rajzolt vagy készített helyi rendszám... Sőt találtunk 1-2 éves ezüst VW Golf kombit, magyar rendszámtáblatartóval és arra fabrikált helyi rendszámmal (ha valakkinek hiányozna csináltunk fényképet róla;)
lehet érdemes lenne 1 másik topicban folytatni az élmények megosztását (volt még 1 két érdekes dolog-:))
Mi egyébként Bp-Mohács-Szarajevo-Mostar-Dubrovnik (2 nap)-Kotor-Budva (8 nap) útvonalon mentünk és Budva-Podgorica-...Csodálatos Montenegrói hegyek-Niksic-Foca-Sarejevo-Mohács-Bp útvonalakon jöttünk
(a visszaúton Montenegróból Bosniába lépve hirtelen a nemzetközi főútból hirtelen vízátmosásokkal, kőtörmelékekkel teli földút lett kb 30-40 km-es szakaszon;)...
Hát igen, én is szívesebben töltöttem volna az idő kisebb hányadát a kocsiban, de ez a nyaralás most így jött össze. Egy nagy rohanás volt. Sok mindent megnéztünk, de semmit se túl alaposan.
De jövőre már lehet, hogy nem a Wartburggal megyünk. Addigra remélhetőleg sikerül gatyába ráznom az UAZ-t. :-)
Félre ne érts semmi bajom vele !!:) 3 évig trabiztam ugyhogy szeretem a kétütemüeket. Csak érdeklödtem. Én most voltam olaszba. Corsával mentünk , kint olaszba néha puntoval. Nem mentünk ennyit kb a felét , de a végére untam már a vezetést meg el is gémberedtem.:)
Kb. 2100, + előtte még egy út Budapestre és vissza, mert a többiek ott laknak.
Mi olyan meglepő egy Wartburgban? Kétségtelen, hogy lassabban lehet vele haladni, mint egy mai átlagautóval, de legalább kevésbé érzi úgy az ember, hogy csak elrohan egy csomó látnivaló mellett. Pl. a hegyeket roppant tüzetesen szemügyre lehet venni, ha éppen emelkedik az út. :-)
Szerelni nem kellett semmit, csak a beszámolóban említett apróságok adódtak.
Na kezdjük. Nesztek:
Indulás aug. 31., szombat reggel Szegedről. Az elsődleges úticél Montenegro, azon belül pedig Ulcinj, ahonnan átruccanni tervezünk Albániába.
Nem volt könnyű információt szerezni Albániáról, de végül találtunk valakit, aki már többször is járt arrafelé, és nem csak az "énnemtudommivanottsosejártamarradebiztosnemmennékodaésnekedsemajánlom" és "miértpontodaakarszmennielmentazeszedannyisokszéphelyvanmásutt" kezdetű, mérsékelten informatív mondókákra futotta ismereteiből. Mindenesetre egészen az albán határig kérdéses volt, hogy bejutunk-e végül, mivel a budapesti albán nagykövetségre ahányszor telefonáltunk, annyiféle információt kaptunk. Először $15 volt a vízum, aztán $50, végül állítólag a nyárra egyoldalúan eltörölték a vízumkényszert.
Horgos, Magyarkanizsa, Törökkanizsa, Csóka, Zenta, Óbecse. Óbecsén egy kocsmánál megálltunk, hogy igénybe vegyük a WC-t. A csapos hölgy a felpakolt kocsi láttán megkérdezte, hogy hova megyünk, elárultuk neki. Elsötétedett az arca, és igen erőteljesen a lelkünkre kötötte, hogy eszünkbe ne jusson belépni Albániába, mert onnan nem térünk vissza élve, de legalábbis a két lány tuti el fog tűnni, ő tudja, mert ott élt 6 évig. Azt elfelejtettük tőle megkérdezni, hogy melyik intervallumot fedte le ez a 6 év, de erősen gyanítottuk, hogy ismeretei már kissé elavultak.
Újvidéken az egyik közúti híd még a Dunába szakadt elemekkel látható, le is fényképeztük. A vasúti hidat már eltüntették, csak a pillérei maradtak meg. A forgalom a péterváradi hídon és egy pontonhídon halad.
Újvidék után pár km-rel egy útszéli vendéglőben ebédeltünk. Ebből nagyjából a tempóra is lehet következtetni. Ez egyrészt a Wartburg motorházában tobzódó ménesnek volt köszönhető, másrészt annak, hogy viszonylag gyakran megálltunk fényképezgetni.
Szabács, Valjevo, Rogacica. Valjevo és Rogacica között már lelassultunk (ahogy Cgo szokta mondani: visszakettő-padlógáz, de mi úgy is maradtunk, és repesztettünk 30-cal :-)), és megtaláltuk az első olyan emelkedőt is, ahova csak egyesben bírt felkapaszkodni a kocsi. Párszor akaratunk ellenére is meg kellett állnunk egy kicsit, mert a hűtőventillátor a hűtőről jövő meleg levegőt pont ráfújja az egyik benzincsőre, emiatt időnként felforrt benne a benzin.
Rogacicában próbáltunk szállást keríteni, de közölték, hogy azt legközelebb Bajina Bastában találunk. Találtunk is, egy roppant igényes motelt. A szobákat akármelyik szálloda megirigyelhette volna. A szoba erkélyéről a Drina túlsó oldalán a boszniai hegyeket láttuk.
Bár Szerbiában csak átutazóban voltunk, nekem nagyon megtetszett. A hegyvidéki részek nagyon jók, a szerbek roppant kedves figurák voltak, és mivel Szerbia turisztikai szempontból egy teljesen elfeledett vidék, az árak alacsonyak és nincs zsúfoltság.
Vasárnap Uzice, Nova Varos. Közben ebéd a Zlatarsko jezero partján. Azt hiszem, jó ideig el tudnék tengődni pljeskanjicákon és raznjicákon. :-)
Bijelo Polje, Podgorica. A montenegroi hegyek állati jók, és számomra teljesen másnak tűntek, mint a boszniai vagy szerbiai hegyek. Amikor Podgorica előtt egy keskeny sík vidékre érünk, az út mellett remekül látszik a Moraca kanyonja, persze csak a teteje.
Végre elérjük a Shkodrai tavat, a túlparton már az albán hegyek sötétlenek. Esteledik, Virpazarban szállást keresünk, és remek sült halakat vacsorázunk.
A Shkodrai tó nem rossz, de festőinek azért nem mondanám. Csak az éjszakát töltöttük ott, bár házigazdáink próbáltak rávenni minket egy kis hajókázásra. Biztos nem lett volna rossz, de ránk már vár Albánia. Két napja úton vagyunk, és még mindig nem vagyunk a tengernél.
Virpazarból Barba vezet egy kis hegyi út, aztán irány Ulcinj. Jókor jöttünk, a főszezon a jelek szerint véget ért. Viszonylag kevés a turista, azok is mind "belföldiek", Szerbiából, Boszniából. A kiadó szobák közül válogatni lehet.
Informátorunk még itthon mondta, hogy ha csak albánokat akarunk látni, akkor elég Ulcinjig elmenni, ott ugyanis a többség már albán. Tényleg így van, az arcberendezésük alapján elég jól meg lehet őket különböztetni a szerbektől és a crnagorácoktól.
Ebéd után irány Shkodra, a délutánt ott töltjük. A határátkelő montenegroi felén könnyen átjutottunk, bár a határőrök igyekezete a forgalomhoz igazodik: kb. negyed óra, míg lepecsételik a négy útlevelet. Jöjjenek hát az albánok.
Először a fertőtlenítő gödrön gurultunk át, majd egy fehér ruhás figura közölte, hogy ez $3 vagy 3 euro. Kifizettük (számlát kaptunk), majd elkérte az útleveleket, és hozzáfogott, hogy egy irdatlan papírkupacot kitöltsön. Egyébként roppant pozitív figura volt, tudott olaszul, így tudtunk vele beszélni. Közölte, hogy a belépés négyünknek összesen $50 vagy 50 euro. Egyszer csak felugrott és elkezdett a kocsi körül szaladgálni. A kérdésre, hogy mi baja, azt felelte, hogy a kocsi típusát keresi (hátha rá van írva). Megmutattam a forgalmiban, hogy "Wartburg", úgy látszik, még nem látott ilyet. Próbálta ezt a bonyolult szót több űrlapra is átmásolni, de már az elsőre is csak annyit sikerült, hogy Wartbur, a másodikra már csak Warbur jutott, a harmadikon már ki is cifrázta: Werbur. :-) Mellesleg roppant lassan haladt a papírokkal, és miután felgyűlt mögöttünk a sor (jött még két kocsi), inkább ideadta, hogy mindenki töltse ki a sajátját. Miután túlvoltunk minden papíron és visszakaptuk az útleveleket, már megörültünk, hogy végre beléphetünk a hőn áhított országba, de még nem volt vége. Az egyik határőr még mutogatott a vámépületre, hogy oda menjek be, ahol még kaptam egy darab papírt arról, hogy bevittem 1 db gépjárművet az országba. Ez se volt egyszerű, mert a kocsi nem az én nevemen van, és csak egy magyar nyelvű engedélyem van róla, hogy korlátlanul használhatom, de végül elhitték, hogy nem loptam.
A sok procedúrával együtt az albán határőrök amúgy igen kedvesek voltak, láthatóan örültek annak, hogy minket érdekel Albánia.
Végre megvagyunk, így hát nyomás kövér gázzal előre! Egészen a sorompóig, mivel 2 méterrel a sorompó után véget ért az aszfalt. :-) Kezdődött egy gidres-gödrös földút, ez vezetett Shkodrába.
Útközben áthaladtunk két falucskán, békés idilli csendélet, az úton mérsékelt (és persze lassú) autóforgalom, emberek, tehenek, szamarak, kutyák. Valamint az út egyik nagyobb kiterjedésű mélyedésében, ahol megállt a víz (előző nap eső esett), kiskacsák úszkáltak a tócsában. :-)
Két km-rel Shkodra előtt már aszfalt kezdődik, amit mellesleg éppen burkolnak is újra, de ezzel együtt a határ és Shkodra közötti 13 km-es utat mindig 35-40 perc alatt sikerült megtenni.
Ahogy közeledünk, feltűnik, hogy egyre több a szemét. Végül közvetlenül Shkodra előtt át kell kelni a Bunes folyócskán, híd van rajta. Mókás egy híd! Egy régi acélvázas vasúti híd, amit közúti hídnak alakítottak át. Ez úgy történt, hogy az aljába földet döngöltek, és hosszában pallókat fektettek rá. A pallókat nem rögzítették semmihez, még egymáshoz se, így aztán helyenként kissé elcsúszkáltak, itt-ott kissé foghíjas. Első pillantásra nem igazán bizalomgerjesztő, de a 10 tonnás korlátozás ellenére a négytengelyes teherkocsik is itt mennek át, akkor tán elbír minket is. Mivel széltében csak egy kocsi fér el, a forgalom felváltva halad rajta. Irányítás nincs, a forgalom önszabályozó. Ha elfogynak a kocsik az egyik irányból, akkor indul a másik oldal. Ha az egyik irányból sokan jönnek, akkor a másik oldalon sokat várnak. Ilyen egyszerű ez. :-)
Shkodrában kaptunk egy kis képet az albán közúti közlekedési rendszerről. Az általunk használt szabályok közül mindössze annyi érvényesül, hogy az autósok általában igyekeznek az út jobb oldalát használni. Egyéb szabály nem jellemző. Gondolkoztam azon, hogy vajon Albániában hogyan lehet jogosítványhoz jutni. Két lehetőség merült fel bennem:
1. Alanyi jogon jár. (Bár ennek kissé ellentmond az, hogy láttunk autósiskolát.)
2. A vizsgázót beküldik a forgalomba, és ha egy órán belül nem megy neki senkinek és semminek, akkor nyert.
A lényeg, hogy a közlekedés teljesen kaotikus. Az utat használja mindenki: autósok, motorosok, biciklisek, lovaskocsik, gyalogosok, kutyák, macskák, teknősbékák, kecskék, birkák, szamarak, tehenek. Es nem csak hosszában, hanem keresztül-kasul. Az albán közút vasárnapi vezetőknek melegen _nem ajánlott. Csúcsforgalomban ha az ember pislog egyet, azalatt már el is ütött egy gyalogost. Ajánlatos egyszerre csak egy szemmel pislogni. :-)
Shkodrában amúgy nem volt olyan vészes a forgalom, viszont ami igazán mellbevágó volt, az a szemét. Egész életemben együttvéve nem láttam annyi szemetet, mint Shkodrában. Volt, hogy átmentünk egy kanális felett, aminek a partja hézagmentesen vastagon borítva volt szeméttel. És ott játszanak a gyerekek, ott guberálnak a lovak, szamarak, tehenek, azt eszik. Arra persze nem számítottunk, hogy Albániában jellemző a szelektív hulladékgyűjtés, de a jelek szerint Shkodrában semmiféle hulladékgyűjtés nincs. Azért megállapítottuk, hogy a szeméthegyek egyik okozója az, hogy már Albániába is jócskan betört a pille palackos kóla, az eldobható pelenka, a dobozos sör, és minden hasonló egyéb dolog, ami sokszorosára növeli az addigi szemétmennyiséget.
Shkodrában az épületek is elég lerobbantak, leszámítva néhányat, amit azért rendben tartanak. A város nem a szépsége miatt jelentett nagy élményt. Amúgy sikerült vásárolnunk albán sört (a boltos szerint mindössze egyféle sört gyártanak ott), másfél literes flakonokban árulják, egyébként iható, és még semmi bajunk tőle. :-) Meg vettem albán bort is.
Visszafelé a határon az albánok elkérték a papírt, amit adtak a kocsiról, valamint kértek még 3 eurot. A montenegroi határőrök belenéztek a csomagtartóba, majd miután meglátták, hogy viszünk egy egész fólia albán sört, elvigyorodtak. Nem fakadtak hangos kacajra, de sejthető volt, hogy amint a hátunkat látják, ezt fogják tenni. :-) Azért előtte még kértek 1 eurot a fertőtlenítésért.
A látottak után gondolkodóba estünk, hogy van-e hozzá gyomrunk, hogy messzebbre is menjünk, de végül úgy döntöttünk, hogy egy életünk, egy halálunk.
A keddet Ulcinjben töltöttük, szerda reggel pedig újból útra keltünk, hogy tegyünk egy kiruccanást Tiranába.
A határon már rutinosan keltünk át, bár ettől még ugyanannyi ideig tartott. Más volt a személyzet, de éppolyan kedvesek voltak, mint a korábbiak. Az egyik albán határőr még cigivel is kinált minket. Az egyes tarifák kissé eltértek a két nappal korábbiaktól, a fertőtlenítés 150 lek vagy 2 euro, a belépés fejenként $10 vagy 12 euro.
Közben kifelejtettem, hogy az albán kocsik fele Mercedes, a másik fele mindenféle. Indulásunk előtt kb. két héttel a Panoráma Albániával foglalkozott, ott elhangzott, hogy szakértői becslések szerint az albán gépkocsipark kb. 90%-a hiányzik valakinek valahol másutt. A volt szocialista kocsik nem jellemzőek, ezekből összesen előfordult 2-3 IFA, néhány Liaz, egy Nysa, egy Niva és egy Aro 244. Sok külföldi (főleg olasz) rendszámú kocsi van, de ezeknek is albán gazdája van, akik külföldön dolgoznak. Mellesleg egy magyar rendszámú kocsit is láttunk, de szerintem ők is albánok voltak.
Shkodráig már ismerős volt az út, onnan még 120 km Tirana. Az út aszfaltozott, de változó minőségű. Helyenként a közelmúltban javítottak pár rövidke szakaszt, ott jó, de sok a kátyús rész is, néhol pedig meg is szűnik a burkolat néhány méter erejéig. Aki Albániába indul, az jól teszi, ha előtte az összes csavart meghúzza a kocsiján, mert ami szét tud rázódni, az ott szét is rázódik. Újelző táblák néhol előfordulnak, de volt olyan eset, hogy egy elágazásnál fékezve egy arra járó fickó szó nélkül mutatta a helyes irányt. Úgy látszik, volt már egy kis rutinja. :-)
Feltűnő viszont, hogy nincs szemét. A jelek szerint csak Shkodra ilyen rettenetes koszos, a többi rész ilyen szempontból teljesen normálisnak tekinthető. Ami teljesen meglepő, az egy új útszakasz, ami a térképen még nincs rajta. Lac es Fushe-Kruje között épült egy autóút, amin olyan tükörsima aszfalt van, hogy Magyarországon egy vadonatúj autópálya a nyomába se ér. Ezen a kb. 25 km-es szakaszon lehetett gyorsan haladni, de ezzel együtt is közel 3 óra alatt tettük meg az utat Shkodrátol Tiranáig.
Tiranában csúcsforgalom várt minket, lassan poroszkáltunk egy négysávos úton. Ilyenkor nem jó ott gyalogosnak lenni. Aki át akar kelni az úttesten, az a szó szoros értelmében az életéért fut. Az egyetlen dolog, amit az autósok a gyalogosok (és biciklisek, stb.) érdekeben tesznek, az az, hogy nyomják a dudát.
Mivel az út sokáig tartott, nem sok időnk maradt szétnézni. Eredetileg úgy gondoltuk, hogy ha időnk engedi, Durresbe is elmegyünk, hogy megnézzük az albán tengert, de ez már semmiképp se fért bele. Estére vissza akartunk érni a határra, mert itthoni informátorunk lelkünkre kötötte, hogy sötétedés után eszünkbe ne jusson kocsiba ülni, mert a rablótámadások ilyenkor törtennek. Nekem ugyan nem az volt a benyomásom a vidékről, hogy ettől tartani kellene, de akkor se lett volna sok kedvem sötétben autózni, mert aligha számíthattunk arra, hogy ott minden és mindenki ki van világítva.
Informátorunk figyelmeztetett minket, hogy az albán benzinre ne építsünk. Benzinkutak vannak ugyan, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy benzint is lehet kapni. Ennek ellenére én úgy gondolom, hogy Shkodra és Tirana között ez nem jelenthet problémát, mert itt legalább 10-15 km-enként volt benzinkút, és mivel a helyiek is járnak valamivel, csak lehet benzint kapni. Ha az egyik kútnál nem, akkor a következőnél. Amúgy a benzin ára 100 lek (néhol 110), a gázolaj pedig 65 (ez roppant olcsó). ($1 = 138 lek)
Szóval mászkáltunk egy kicsit Tirana kozéppontja, a Szkander bég tér környékén. Szkander bég egyébként az überf@sza figura ott, az égvilágon minden létező dolgot elneveztek már róla. Ebédeltünk is, aztán jöttünk vissza. Tirana amúgy nem túl nagy város, szerintem még Kecskemét is nagyobb lehet nála. Nem tűnik nagyon extra városnak, de normálisan néz ki.
Visszafelé az albánok ezúttal 5 eurot kértek a kilépéskor, a montenegroiak viszont ingyen fertőtlenítettek.
Csütörtökön aztán összekaptuk magunkat, és elindultunk Kotor felé. Közben egy röpke városnézés erejéig megálltunk Budvában is. A montenegroi tengerpartnak annyi negatívuma van a horváthoz képest, hogy nincsenek szigetek, viszont a partot szegélyező hegyek szerintem jobban néznek ki. Budva után egy néhány km-en elterelték a forgalmat egy mellékútra. Itt csak egyesben bírtuk felküzdeni magunkat, ráadásul a legmeredekebb részen leállt a kocsi, mert az egyik hajlékony benzincső elmozdult, és ahogy megtört, elzáródott.
A Kotori-öbölről már annyiszor hallottam, hogy nagyon szép, hogy kezdett már számomra kissé közhelyszerűvé válni. De amikor megláttam, hanyattestem. Bamulatos!
Ilyenkor már Kotorban se volt zsúfoltság, könnyen találtunk szállást. Egy nagymamát sikerült kifogni, akiről pillanatok alatt kiderült, hogy magyar. :-) De már negyvenvalahány éve Kotorban lakik, és jól is érzi ott magát. Hát nem is csodálom. Amúgy teljesen jó fej volt, csak komoly előítéletei voltak az albánokkal szemben. El volt képedve, amikor meghallotta, hogy Ulcinjben és Albániában voltunk. Mivel ő már Ulcinjbe se küld senkit, mert ott csupa albánok laknak.
Pénteken tovább indultunk. Útba ejtettük Dubrovnikot, mert volt köztünk olyan is, aki ott még nem járt. Most se volt sokat, egy órát tekeregtünk az óvárosban, és közben megállapítottuk, hogy Horvátországban tavaly óta az egekbe emelkedtek az árak. Amúgy Dubrovnikban én négy éve voltam, azóta történt annyi változás, hogy a város melletti mélyen benyúló öböl fölé építettek egy hidat. Egészen látványos.
Dubrovnik után Neum, Opuzen, Metkovic, Mostar. A Neretva völgye Mostar alatt nem tud semmi különlegeset felmutatni. Persze nem csúnya, de igen messze áll attól, hogy festőinek lehessen mondani. Mint másnap kiderült, Mostar felett viszont már nagyon szép.
Estére értünk Mostarba, és éppen akkor kitört egy vihar. Itt már nem sorakoztak az út mellett a sobe feliratok, így aztán beletelt egy kis időbe, míg szállást találtunk. Később az eső elállt, úgyhogy besétáltunk az óvarosba, nagy élet volt, sok a fiatal, de a sötétben keveset láttunk a városból. Szombat délelőtt fényképezgettünk.
Mostar igen szép és jellegzetes város. A lerombolt hídhoz most nyáron fogtak hozzá, de még csak annyi történt, hogy beállványozták a két végét. Közvetlenül mellette van a magyarok által épített ideiglenes híd, és a Neretva partján láthatók a folyóból kiemelt hídkövek, amiket majd visszaépítenek a hídba. 2004-ben tervezik befejezni.
Szombaton Szarajevo felé vettük az irányt, mert az útikönyv állítása szerint Mostar is szép, de Szarajevohoz képest csak nokedli. Hát szerintem nem. Szarajevo igen kis tudású városnak bizonyult így Mostar után, úgyhogy a Szarajevora tartalékolt filmkockáim megmaradtak, mert egyszerűen nem volt mit fotózni.
Szarajevo után Kladanj felé indultunk. Itt is akadt egy szép hosszú szakasz, ahol egyesben száguldottunk fel 15-20 közötti tempóban, pedig ez nem is mellékút volt, hanem szép nagy út, kapaszkodósávval. De még így is megelőztünk egy kb. 5-tel araszoló kamiont, és itt fordult elő az egyetlen eset, hogy a kocsi hűtővizének hőmérséklete kezdett kritikussá válni. De sikerült leállni, mielőtt forrni kezdett volna, és pár perc után indulhattunk tovább. Ezalatt még a kamion se ért utol minket. :-)
Kladanj után Tisca, Caparde, Zvornik, Loznica, Szabács. Mire Szabácsra értünk, már sötét volt, és közben két olyan pótkocsis traktort is megelőztem, ami nem volt hátul kivilágítva, de még egy nyamvadt fényvisszaverő se volt rajtuk. Csak egy nagy sötét tömeg az orrom előtt.
Szabácson próbáltunk szállást keríteni, de csak szállodák voltak, végül Hrtkovci környékén sikerült egy útszéli motelt taláni, meglepően igényes szobákkal.
A vasárnapi utazás már eseménytelen volt, mindössze Újvidék alatt állítottak meg a rendőrök, de csak megnézték az útleveleket, a kocsi papírjait meg a csomagtartót, aztán elhajtottak minket. Óbecsén újra betértünk a kocsmába, de a csapos néni aznap nem dolgozott. A másik csaposnak adtunk egy 10 lekest, hogy adja neki oda. :-)
Végül délután fél kettő körül visszaértünk Szegedre.
Na csók, remélem, halálra untátok magatokat!
Eisenstadtbol kifele 70-es tabla, elottem egy uj Ibiza TDI (piros DI) kb. 50-55-el bandukol. Elkezdtem elozni, nyomott egy padlot, mintha
seggberugtak volna akkorat ugrott, a brutalis nyomatek hatasara kb. 8-10 masodperc mulva azt vettem eszre, hogy a 3-as vegen jarok (140 km, kozben mar kinn a varosbol) es a kulonbseg kozottunk meg nott fel autonyit. Fek, vissza
moge. Ramvillogott 8-9x a kodlampaval es lassitott 90-re. Aztan index jobbra, mikor 80-ra lassult, nyomtam egy visszaharom padlot es ujra elozni kezdtem, megint odalepett. 160-nal kenytelen voltam visszamenni moge, szinte hajszalra egymas mellett mentunk es nem akartam
ennel gyorsabban menni. Szepen lealltam egy parkoloba es elmelkedtem 5 percet a vilag sorsarol, hogy mar egy vacak olajkalyhat sem tud megelozni egy Alfa :)
Egyebkent meg Barenschutzklamm sziklait voltam megmaszni, kivalo 7vegi program, csak ajanlani tudom. Sajnos elfelejtettem megnezni az Interneten, hogy hol is van, es erre csak ott jottem ra. Egyedul egy utazasi iroda ajanlata
volt nalam, ott az irtak, hogy delutani piheno az xy hegy alatt. Odamentunk az xy hegy labahoz (Pernegg), erre kiderult, hogy csak egy falut tevedtem, Mixnitz az igazi. Az odauttal nem volt gond, kitalaltam, hogy sztrada nelkul is boldogulok, ezert Wiener Neustadt iranyaban az S6-on mentem Graz iranyaba. Utkozben egy faluban autokereskedes, benne 1980-as Lambo Contach, Ferrari 348... Kiderult, hogy az S6-ra matrica kell (a matrica kotelezo tabla alatt volt
valami duma, hogy autobusz, meg ilyen-olyan tomeg, de ertse meg az, akinek Jurgen az apja...). Ciao Agip - nincs matricank. Kijovok a kutrol, 50!!! meter utan vege a sztradanak. Aztan par 100 m utan kezdodik ujra. Egye fene,
hazafele is jobb lesz sztradan, 7,60 EUR nem a vilag, vettem matricat. Na ekkor allt be mellem egy Audi RS4. A kulso iven olyat elozott, mint legszebb almaimban. Ilyet menni meg autot nem lattam. En mehettem 70-80 kozott, a gumik sikitottak, ez meg olyat odalepett, hogy mire
kijottem az ivrol, mar 50 m-el arrebbrol hallottam a sikitast, pedig az en tempommal vegigeloztem mindenkit. Nem szeretem az Audit, mint markat, de ezt kiprobalnam! Szoval
megerkeztunk Mixnitzbe. A Barenchutzklamm sziklakig a parkolobol 1 oranyi seta-felfele. Aztan meg jo egy ora felfele 164 letran. Aztan 3 ora lefele. A 44. letratol a 150-ig szakado eso. Mire leersz, megszaradsz :)) 5 ora alatt abszolvaltuk a 1500-as dombocskat, de megerte.
Visszafele nem eszaknak indultunk, hanem le Grazba az A2-re. Itt erdekesseg, hogy az autopalya az A2 iranyaba par meter hijan 10 km-t megy a hegy gyomraban... Akivel vitaztam multkor az alagutakkal kapcsolatban - nalad a pont
igy utolag is, az osszes alagutban kinn a 100-as, sok helyen 80-as, a 10 km-es alagut vegen pedig 60-as. Faradt labam beprogramoztam 150-es tempora, egesz uton 4 auto elozott meg. Lattam magyar Ladat utanfutoval, kempingszekekkel 65-70 kozott, fekeztek is rendesen a nepek... Szoval a kedvem istenkiraly volt, egesz az Ibizas
sztoriig :( Az egesz ut 592 km volt es csodak csodaja 44,2 liter benzinnel megjartam, ami a szerintem nagyon jo eredmeny. Masnap reggel hullafaradtan ebredtem, ezert kitalatam, hogy elugrunk Budapestre. Az Iveco parkolojaban
szlalomversenyt tartott az Alfa klub. Ezuttal Tatabanyanak vettem az iranyt, az 1-es ut nagysagrendekkel hasznalhatobb, mint a 10-es, 11-es, meg akkor is, ha tele van szerintem indokolatlan 60-as tablakkal, na meg minden
korforgalom elott 30-40 :( Mar eppen nevezni akartam, mikor elindult egy vadiuj turbos GTV. Benne egy fiatal kolyok. Elso kanyar nem jott be, masik majdnem elvitte a parkolotablat. A nagyfiu nem uralta az autot, porgott esz nelkul, a kovetkezo kanyarban tolatnia kellett, hogy
sikeruljon a teres. Hatramenet - reccs-elore-reccs, sikito kerekek, megint elszarja. Tolatas reccs... mondom Fogashnak, adjon zsebkendot, mert jonnek a konnyeim es lemondom a nevezest. A nagyfiu meg mint aki jol vegezte a dolgat, leparkol es kiszall!!!! Nem baj, apuka viheti az
autot szervizbe, mert azok a rohadt szervizigenyes Alfak... Ha mar szlalom, akkor rendesen, mutatta be Imi a 156 Selespeed-el, aki durva 3 masodpercet vert mindenkire. Ilyen szlalomot meg profiktol is ritkan latni. Auto es
soforje egy test egy lelek, brutalis megugras, brutalis kezifekes fordulo, kiloves, recsego toronymerevites, fustolo gumik. Imi a kiraly!
Innen a Budapesti torteneti muzeum volt a cel, gyors 3 ora alatt atfutottuk, majd irany haza. Jo kis 7vege volt, 1100 km az Alfaban, 45-50 a labunkban :)
Tegnap jöttem meg a nyaralásból, de élménybeszámolót leghamarabb holnapután írok, mert akkor lesznek készen a fotók, és úgy könnyebb felidézni a dolgokat. Szerbiában, Montenegróban, Albániában, Horvátországban és Boszniában jártunk.
Nemrég jöttem haza Olaszból (Bp - Nápoly - Bp). Némi adalék (kiollóztam egy email-ből amit egy havernak küldtem, úgyhogy kéretik így kezelni. Saját tapasztalat, persze lehet hogy másnak jobb/rosszabb tapasztalata van)
Zöld alapon fehér városfelirat + autópályajel - fizetős autópálya
Kék alapon városfelirat + autópályajel - nem fizetős autóút / nem fizetős autópálya / főút
A főutakat SS jelölik, de figyeljetek, ha nagy fehér táblán szerepel kisebb included táblában szerepel, ez azt jelenti, hogy ennek az útnak a kereszteződése felé haladsz.
Zöld alapon fekete lefelé csökkenő sorszámozás főút felé haladva nem azt jelenti, hogy mennyi kilométer van a kereszteződésig, hanem hogy mennyi másik keresztezőés (hehe).
Nemrég átszámozták a csomópontokat (április körül?), úgyhogy ami csomópontszámozást az autóstérkép jelöl, ellenőrizzétek, hogy a térkép aktuális-e.
Minden sárga alapon fekete felirat kötelező terelőút (volt jópár), ha autópályán láttok bármit ami sárga alapon fekete, melegen ajánlott letérni, ha nem akartok visszatolni.
Sávváltás előtt bal és jobb tükör a motorosokk miatt.
Parkolásnál a kék a kedvezményes/ingyenes, sárga a fizetős, piros a tiltott parkoló.
Városon belül 50, kívül 90, autópályán 120 a legális, ez utóbit ahol betartják, ti is tegyétek, sok a traffi, de a forgalom lassulásából kiszúrni. Csak lézeres kamerás traffikat láttunk (kb 15-öt összesen), ezek nem is villannak este sem (0 lux kamera sirály).
A Carabineri + police felirat nem rendőrség. Rendőrt alig láttunk, polgárőrt igen (Carabineri), de őnekik nincs joguk pl. elvenni az útleveleteket.
Fontosabb templomok (Milánó, Firenze, Pisa stb), dómokhoz hosszú nadrág, vállat fedő póló. Szoknya, illetve váll nem fedése tiltott, a térdet is fedni kell sok helyen.
A vakuzásnál van ahol elkérik a filmet (San Marino, Monte Carlo), kamerát sok helyen tiltanak.
A felmutatott kisujj és mutatóújj (szamárfül) fényképezésnél súlyos sértés, ha mutatsz bármit ne így tedd.
Az autókon kint kötelezően erősebb fékezésnél felkapcsol a vészvillogó 30mp-ig, ezt kapcsold te is be, jó szokás ha dugót látsz magad előtt az autópályán.
Ha meg akarsz vmit köszönni, és vészvillogózol, a mögötted lévő lesatuz... Inkább mutass ki az ablakon.
A szembejövőnek a villantást (gyere) nem értik sehol sem, körforgalomnál nagyon bunkón bejönnek.
Az alagutak (jópár van) bejáratainál és kijáratainál sok helyen van rejtett sebességmérő kamera, de ez őket nem nagyon érdekli, téged persze biztos lekameráz. A kanyarban kitett sebességkorlátozás felett nekünk nem sikerült kanyart bevenni az Astrával, szóval azok nem kamuk :) Főleg városban volt majdnem 180 fokos kanyar az autópályában 40-es táblával, 50-nél majdnem elszálltunk.
Nem értik a pincérek hogyha eszel egy lasagnét pl, (náluk a tészta sokszor csak előétel - primari platto vagy mi), miért nem eszel főételt.
Nagyon sok étteremben is elfogadják a kártyát (visa electront illetve a maestro-t is nem csak a visa-t), és rendes lehúzójuk van, nem viszik el a kártyát a szemed elől, megéri fizetni vele (megspórolod a jattot).
Benzinkút dettó.
Autópályára érdemes viacard-ot venni (mint nálunk a parkolókártya), valamivel olcsóbb és súlyos órákat spórolsz hogy nincs sor a kapuknál (pl Rómába bevezető autópályán 30(!) párhuzamos kapu volt, és 6 órát álltunk mire átjutottunk rajta).
Az autópályadíj nem arányos a távolsággal, a rekord 50 km-re 11E (Firenze környékén volt vhol).
Előre nem kell fizetni, ráhajtásnál csak cetlit kapsz, és a lehajtáskor fizetsz mindenhol vagy kp, vagy viacard.
Figyeljetek a személyautóknál kék színű írásos a kp-vel fizetendő cetli, ha zöldet vagy pirosat kapsz, hajts át, és sétálj vissza, rossz kapunk hajtottál fel (ezek kedvezményes tarifások, 100E a bünti a lehajtáskor). A Viacard-ot nem tudom, mi kp-sek voltunk.
Velence, Bibione, Jesolo környékére járnak a magyar autótolvajok, ne hagyj semmit a hátsó ülésen stb se, de hát nem vagyunk gyerekek.
Árak:
átlagos autópályadíj 100 km-enként 5E körül van
parkolás 0.5E - 1.3E, általában inkább utóbbi (8-6-ig)
Vaporettó hajó Velence felé 4E egyszeri jegy, 7E napijegy, 18E körül a hetijegy, majdnem olyan jó mint a gondola.
Ne a szárazföld felől közelítsétek meg Velencét, mert a parkolás 18E/24h, ha csak fél órát maradtok akkor is.
Kaják pizza 6-10E helytől függően, tészták 8-9E, előételek 6-7E, borok 4E/üveg, ásványvíz 2E/1.5 liter körül van, sörök 1-2E/korsó. A kólák nagyon drágák, volt ahol 4E/0.33 coca cola.
Érdemes kajákat supermarketekben venni, kenyér 2-3E/kg, kifliszerűségek 0.5-0.75E/db. Tej stb mint nálunk, szőlő 4E/kg, dinnye 0.2E/kg, paradicsom 2-3E/kg ezeken a helyeken.
Belépők általában 5-8E, Pisai ferde torony 15E a felmenetel. Nemzetközi diákot (nekünk volt) sehol nem fogadják el, csak EU-s diákoktól.
10-12% servizio a számlán + 1-2 E fejenként a kenyér vagy egyéb rágicsa, amit ha ott hagysz is felszámítanak.
Campingek 2-3E az autó, az áram rendszerint mindenhol van. 1E-s bónokkal van 3 percig melegvíz és pottyantós WC-k vannak mindenhol (helyenként van angol WC, de lehajtható tető + műanyag nélkül, csak a porcelán. Útközben a WC általában 0.5E, városokban 1E a nyilvános WC. Campingekben 6-7E a sátorhely, és fejenként 7E körül van a hely, mi 4 fős (nagyobb) sátrakkal - bár a méret itt mindegy - általában 40E körül jöttünk ki fullon.
Érdemes 12V-os hűtőtáskát + aksit vinni + akkutöltő, 220 mindenhol van és a tengerparton jó is a hideg sör.
Képeslap haza 0.41E bélyeg kell rá, fagyi 1E körül van ha kenik, és 1.5E/ gombóc, de degresszív az ára. Ha ilyen lappal felkent (eredeti olasz) eszel, nem nagyon szokták a különöző ízeket együtt adni, így kapsz 3 gombócnyi ugyanolyat.
Jégkása 2E, sütik 5-6E, sokat súlyra mérnek, nagyon drágák.
Piáért érdemes San Marinóba elugrani (ugye vámmentes övezet) Baileys 0.75l 2.5E, spumante olasz habzóbor 1E, sörök is nagyon olcsók, arany is, meg minden más. Az égetett szesz fele a hazainak, vodka, uozo, stb minden van nekik dögivel nagyon jó csomagolásban. Érdemes az ottani likőrökből hozni.
Ami fúúúúj volt:
útjelző táblák színe ha sárosak
hatalmas dugók bármerre is mész.
jobbról balról motoros
előre kirakott 500-100m előjelzés nélküli irányjelző táblák.
pottyantós WC, WC papírt még az éttermekben sem nagyon találsz, vinni kell.
A legfontosabb, ha elkavartok, a városok központjait jelző fehér alapon célkereszt Centro jeleket kell követni, városokon belül eléggé jól ki vannak mindenhol táblázva a kivezető főutak. Ha nem is akartok bemenni vhova és eltévedtek, mindenképpen menjetek be a centrumba, és onnan ki, hamarabb végeztek mintha elindultok vmerre.
Az SS főútjelzés néhol "RX11""99"- cel van jelölve nem tudom miért.
A közös autópályaszakaszokon az autópályák számok közül nem mindkettőt (pl A1-A4), csak a magasabb számút (!!!) írták ki, ez sokszor előfordult.
Spórolnak a táblákkal, ha vmilyen autópályát kerestek, az ellentétes irányban lévő várost mutató tábla + autópályajelet is követni kell.
Angolul még a mezei olasz is beszél, az éttermekben profin elmondták melyik fogás micsoda. Velence környékén mindenki bezsélni madzsar, figyeljetek a káromkodásnál.
Tegnap 11-kor érkeztem haza Törökországból, fantasztikus volt, rengeteg szép helyen jártunk, majd egyszer csinálok beszámolót és azt berakom/linkelem ide is.
25 nap volt az út, 9000 km, ráadásul hármunk közül csak én tudtam vezetni, a vége felé már kezdett gázpedál alakú lenni a lábam :)
Jó utak is vannak arrafelé, meg brutális hegyi "ösvények" is. A vezetési stílus "egyedi", de nekem bejött, otthon éreztem magam :) Szabályokkal senki nem törődik, volt, hogy a rendőr orra előtt előztem 100-zal lakotton, záróvonalon, azért sem szóltak. Egyszer magyarázott valamit egy rendőr, hogy a lámpánál a kanyarodósávból egyenesen mentem, és azt ne csináljam. Jól van, nem direkt volt, csak hülye turista nem tud tájékozódni :) Egyébként a legtöbb helyen sávok sincsenek, az autósok csinálnak maguknak, durva 3-4 "sávban" nyomakodni egy körforgalomban.
A keleti vidékeken nagyon megnéztek minket, nem gyakori arra a turista. Nyugati rendszámú autó van sok, a vendégmunkásoké. Az iráni kocsiknak van latin betűs rendszámuk is, de láttunk olyan rendszámot is sokat, amin csak arab betűk voltak. Azt vajon hogy írja föl a rendőr? :) Láttunk még egy azerbajdzsáni Volgát is Igdirben (közel van nagyon Iránhoz, Azerbajdzsánhoz és Örményországhoz is). A határvidéken sok az ellenőrzés. Szögesdrótos útakadály, gépfegyveres katonák. Néha tankok is állnak az út mellett. A rekord 4 tank meg jópár katona volt.
Kelet-Anatólia elég durva hegyvidék, az utak is elég magasra mennek föl. Megtudtam, hogy 2500-3000m közelében elmegy az alapjáratom :)
Majd írok még sokat később.
Egyiptomhoz kepest nagyon kulturalt a kozlekedes, ennek ellenere Tunezia a vilagelso a halalos balesetek tekinteteben. Ket het alatt nem ertettem meg miert, szerintem egesz kulturaltan vezetnek es egy koccanast sem lattam. Az uthalozat szegenyes, de a nagyobb varosokat osszekoto aszfaltut jonak mondhato, eleg szeles, Monastir utan pedig 2+2 autopalya kezdodik a fovarosba. Nagyon gyorsan megertettek, hogy ez egy remek beruhazas, hisz sok francia es olasz komppal teszi meg a mindossze 140 km-es tavolsagot
Tuneziaba. Ami elso latasra feltunik, az a francia autok hatalmas folenye, az autok 85%-a francia. Europai ember szamara nem tunik soknak az autok szama, raadasul minden 3. auto sarga taxi. Renault 19, Clio, Thalia, aminek itt Clio a neve, Peugeot es Citroen - az utobbi 50 ev termese
jelen van. Luxusauto ritkasag, altalaban Mercedes, BMW, lattam egy Jaguart is. Kis autok kozul Clio, Punto, Corsa es Polo. Tunezia relative olcso orszag, szinte semmi nem
dragabb, mint nalunk, sot. Kiveve egy dolgot, az pedig az auto, melyre kegyetlen adot oszt a vezetes, igy a piac legolcsobb autoja, egy kis Opel 3,2-3,5 millio Ft-ra jon ki, mig mindenki alma egy Golf TDI majd 8 millio Ft. Csak ugy
erdekessegkepp egy 3 szobas hazat fel lehet epiteni 6 millio korul es egy ketkezi munkas NAPI bevetele 400 Ft. Ezert is nagyon nagyon megbecsulik a turizmust, es kulon tisztelet
jar azoknak, akik hotelben dolgoznak, dolgozhatnak, ahol siman megkapjak a 3-4000 Ft borravalot naponta...
Ezert is latok fantaziat ebben az orszagban, eppen Szlovakia ellentetje, mig nalunk 5,5 millio lakosra 800000 nyugdijas jut, addig Tunezia lakossaganak 60%-a 26 ev alatti es az
atlageletkor 27 ev... Mig mi mindent eladunk es a bevetelt szetosztjuk a nyugdijasok kozt, ezek az emberek leszoritottak a munkanelkuliseget 40%-rol 16%-ra (Szlovakia >20%) es ezek a "muveletlen" arabok 3-5 nyelven beszelnek es a lovakat
pucolo suhanc e-mail cimet ad, hogy kuldjem majd neki el a digitalis fenykepeket... Na mindegy, hagyjuk a politikat, autokrol akartam irni. Ha kozelebbrol megnezzuk az autoikat feltunik, hogy az autok 98%-a diesel. Kegyetlen latvany a
magamfajta benzinmaniasnak, egy hetig tartott, mire lattam egy 1.2-es Polot... Uzemanyag ar kb. 60%-a a mienknek, a taxi kb. a fele. Meg ennel is nagyobb durranas azonban a louage, ami a taxi es a busz keresztezodese. Hivok egy taxit, 350 Ft-ert fel oran at tekereg a varosban, elvisz a louage station-re. Ez egy mocskos garazs, melyben 10-12 auto fer el. Minden auto Renault nevada kombi kofferbe szerelt potulessel, vagy mikrobusz (Toyota Co*** akarmi, VW). A parkolo auto
fole ki van irva, hogy merre megy. Az indulas attol fugg, hogy mikor gyulik ossze 5-6 erdeklodo. Mi Mahdiabol akartunk El-Jem kolosszeumaig menni, ami 52 km, de sajnaltam erte az autazasi iroda 40 dinaros arat (29 USD). 7 perc mulva egy felszemu arab, egy oreg beduin es ket kevesfogu munkas + mi ketten mar eleg embernek tunt, mert beroffent a vadi uj VW
transporter. Az ar 2 dinar fejenkent... Szinte rohejes, alig 45 perc alatt meg is erkezunk. Talan az uj auto tette, de soforunk allatian felve vezetett. Minden rezdulesre dudalt,
minden szembol jovo autonal lassitott, mindenkinek elonyt adott. Apropo - sebesseg es elony. Tuneziaban iratlan szabaly, hogy minel oregebb es nagyobb az auto, annal nagyobb a
tisztelet - mindenki elonyt ad neki. Ugy komolyan egyedul a jobbkez szabalyt tartjak be... A sebesseg autotol fugg, 110-nel meg a sztradan sem mennek gyorsabban, 90-nel meg ritkan mennek lassabban. Erre a politikusok is rajottek, ezert
lakott teruleten minden 50 meterben fekvorendor van, elotte vigyazz akadaly es 30 km/h figyelmeztetes. A falubol kieerve legnagyobb meglepetesemre a sofor lekototte magat. Wow.
Az autok legnagyobb ellensege egyebkent a por, mar 1-2 nap alatt lehetetlen megmondani az auto szinet. Aki ad ilyesmire, rengeteg garazs van atalakitva automosova. A szervizek is
ilyen garazsszeru olak, az ajtora szines festekkel felmazoljak, milyen autokkal foglalkoznak, aztan ullo+kalapacs. Alaposan
leesett az allam, mikor egy ilyen szurtos lyukban egesz uj mercit is lattam... Ki tudja :) Visszafele egy Nevada kofferjeben utaztunk, a fejunk folott 20 tyukkal es 2 xy hatso ajtoval.
A sofor egy idos arab volt, aki a szajat hasznalta apropenz kiadasara, ugyanis a cel elott par km-el szokas megfizetni az utat. Ez rendkivul izgalmas sport, a hamutartoba epitett kasszaban
keres az egyik kezevel, a feje valahol a valtonal, az aprot rakja a szajaba es elkezd elozni dombnak felfele :) Rendor rengeteg van es sokat allitgatnak. Tuleltuk.
Ha Tunezia, akkor Karthago. Autot akartam berelni, de a legolcsobb Kangoo-t sem akartak 50 dollar/nap alatt odaadni, amiben nincs benzin es szelvedo biztositas, km nem lenyeges. Mikor kiderult, hogy az autobuszos kirandulas arab kiserovel, de csehul lesz, gyorsan le is mondtam az autorol. A buszozas lassu es unalmas volt,
szerencsere a vezeto eleg jol torte a cseh nyelvet igy rengeteg erdekesseget tudtam meg. Tunisz egy hatalmas dugo, 2,2 km/h atlagsebesseget ertunk el :(( Autos szemmel itt semmi fontos nem tortent. Vagyis ezt talan minden, amit roviden el lehet
mondani Tuneziarol. Ha valami meg eszembe jut igy egy het utan, ill. esetleges kerdesek eseten meg irok :)
