:))maradjunk annyiban, hogy én nem veszekszem:)) Puszi pedig különlegesen jó idegrendszerű tündérbogár, olyannyira, hogy egy terápiás kutyusokkal foglalkozó ismerős, nagyon szívesen venné, ha Puszi is ezt a pályát választaná, terápiás kutya lenne beteg gyermekek mellett. Lehet kipróbáljuk, tényleg alkalma e rá.
Nagyon rövid idő alatt elérték, hogy olyan kezesek lettek, minta a kutyák, de a pláne az volt, hogy a küllemük megváltozott, tarkák lettek, fülük nem állt fel. Kutyára kezdtek hasonlítani. Engem ez rengetett meg inkább.
Valamikor régebben hallottam, vagy olvastam erről a kisérletről. Ott nem volt arról szó, hogy küllemben is megváltoztak. Itt viszont mutattak képeket.
Szerintem nem lehet rókát kutyával fedeztetni, ha lehetne is, nem termékenyül meg, mert mások a csirasejtek.
Bemutatták, hogy milyen nehézségekbe ütközik az otthoni farkas nevelgetés.
A "kutyazsenik"-ben voltak érdekes kinyilatkozások. Pl. a kutya jobbra lengeti a farkát, ha a gazdájának rázza.
A beveztő részben a rókákat szelektálták szelidségre. Hamarosan olyanok lettek, mint a kutyák. De nemcsak tulajdonságaikban változtak meg, hanem küllemükben is, így mint róka elvesztette a tenyészértékét. Tarkák lettek, a fülük nem állt fel, egyre jobban hasonlítottak a kutyára. Az egészben egy valami zavart, hogy oroszok voltak a kisérlet elvégzői, ami nagyban hiteltelenné teheti az egészet.
Tegnap láttam a National Geographic-on a Briliáns állati elmék sorozatban a "kutya zsenik" című részt.
Érdekes volt.
Volt ebben szó a farkasról is, ami még érdekesebbnek tűnt azok után, hogy szombaton is volt egy állatos műsor, amiben a lakásban nevelt farkaskölyköt mutatta be valaki.
Ábrisnál nincs kellemesebb természetű kutya. Még a Puszi sem lehet az.
Nálunk Ábris a falkavezér. Meg vagyok elégedve vele. nem zaklat gyakran, nem kényszeríít rám kellemetlen dolgokat. Ami zavar, ha kakis marad a feneke, akkor velem törölteti ki. Szerencsére, csak ezt az egyet kényszeríti rám, amúgy nagy szabadságot ad nekem.
Bizony Puszi nagyon okos és kellemes természetű kiskutya.
Bármikor elfogadnék egy olyan jó idegrendszerű kutyát mintő.
A falkaszellem biza nagyon elő tud törni ha egynél többen vannak, mondhatnánk, két kutya már falka!
Ha egyedül sétájok valamelyik ebemmel akkor egészen máshogy viselkedik, mintha mindkettő ott lenne:)
A fegyelem jó dolog.
Nálunk is szinte minden meg van engedve, de emellett fegyelmezve vannak (bevallom nem mindíg vagyok sikeres ezzel, de azért 90 %-ban elérem náluk amit szeretnék)
nem én találtam ki van egy schnauzerekről szóló könyv abban olvastam, a kutyakönyvtár sorozatban jelent meg. na de mindegy ezen nem fogunk össze veszni:)
én sem kiabálnék, de 4 kutyám van és az már falkának számít:) szóval muszály néha, de mint alább írtam sokszor elég ha rájuk szólok, amúgy te csak 1x láttad, de Mazsóca jól ismeri a szuka kutyámat, nem egy agyatlan egyed, nála sokszor elég ha ránézek, ha valamelyikkel ketten vagyunk nincs szükség sem fegyelmezni se kiabálni. De ha ketten vagy többen akkor már a csapatszellem működik:)
Amúgy nem gondolom, hogy a fegyelem, a napi rutin és a nevelés bármelyik kutyának rossz lenne, én inkább mindíg a neveletlen kutyákat sajnálom, hidd el kevés olyan jó hely van kutyának mint az én otthonom, és ezt aki ismer megint csak tudja:)
Nem at írtam, hogy csipőizületi dysplasiával műtötték 6-szor, hanem dysplasiával. Könyökizületi is beletartozik. De ennyiszer műtötték vele az állításuk szerint. A kutya mozgásán látszik is.
Nem lehet olyan ritka a yorkiknál a dp. Ahol lakom, ott kettő szuka van, az egyiket már 6-szor operálták, a másikat mégcsak kétszer.
A kutyaiskolában 7 hónapos golden retriewer is azok. Csak azt nem értem, miért hozzák ki a suliba, miért terhelik amúgy is beteg kutyájukat. Ugratni akarnak veluk, amikor még pisilni is kínszenvedés nekik (szukák).
Talán az első mondatod helyesebben így szólna: az óriás schnauzereknél nagyobb a valószínűsége. A nagytermetű kutyáknál hosszabban van felfüggesztve a gyomor.
Amit én láttam, az shar-pei volt. Ő sem egyy nagytermetű kuty, 9 éves volt, nem az az ugri-bugri egyed, mégis megtörtént vele.
Én nem tudok Ábrissal kiabálni, rászólni sem nagyon szoktam. Ha valamit igazán szeretnék tőle, azt megbeszéljük.
Pl. ha megyünk át az úttesten és jön az autó, akkor azt mondom, várjál, mert jön az autó és ő megáll. Vagy menni kell már, akkor szólok neki, hogy siessünk, mert elkésem. És ő siet.
Nem szoktam szólni neki, hogy ne játszon velem vacsora közben, mert szeretném, ha azt a rövid életét vidáman tölthetné el.
Minden normális élőlény evés után pihenne egyet. A rovarokat, meg a pókokat nem tudom.
Ez a játék kaja után azért is kellemetlen, mert én is vacsorázom és már akkor megkezdi. A délutai séta után, amikor haza érünk én is és Ábris is vacsorázik. Ő gyorsabb, mint én (több foga van és volt már kölyökkorában, mint nekem most). Csak nehogy valaki elkezdjen okoskodni a fogak számáról. Tehát nem tudok nyugodtan enni, az egyik kezemben a játék, a másikban a kanál.
Azt várom, mikor dönt úgy Ábris, hogy a tányéromra céloz.
Van amikor direkt a saját vízesedényébe dobálja a játékot. Próbáltam, hogyy véletlen, vagy tudatosan dobja-e bele. Visszaadtam neki a játékot, nem számoltam hányszor, de többször pontosan beledobta az edényébe. Céloz és talál.
Valaki most nem régen azt mondta, hogy Ábrison látszik, hogy szeret a konyhában lenni. Tetszenek az ilyen nagy horderejű mgállapítások. Gondolom, arra utalt, hogy kövér. Nem tudja megkülönböztetni az izmot a hájtól. Ábris soha nem ácsingózik a konyhában, soha nem nézi, mikor készül el a kajája.
Anzira meg egyszer azt mondta az orvos, hogy látom, szereted a csokit, nekem meg szólt, hogy ne etessem édességgel. Anzi nem ismerte az édességeket, soha nem evett. Mivel nem ismerte, hiába kinálták vele, el sem fogadta. Annak is olyan izomzata volt, mint Schwarzeneggernek.
ábris a csokit ismeri, meg szereti is, viszont a cukrot nem. De a kapott csokival is eljátszik egy darabig, hömbölgeti a lakásban és a végén vagy megeszi, vagy nem. Attól függ, milyen jedve van.
ez a gyomor átfordulás, úgy tudom az oriás schnaziknál fordulhat csak elő, törpénél még nem halottam, nálunk ha túl heveskedik valaki, általában elég ha rászólok, az én hangom olyan nekik mintha Isten szólna:) lehet félnek tőle vagy nem tudom mindenesetre ha a rászólás nem elég akkor ordítok:) ezt ők is tudják és akkor bizti nyugi van egy ideig:)
Igen, nálunk is a fiú nagyon heves ugrabugrába kezd kaja után, ami nagyon zavar engem is, egyrészt mert tele van a hasa, másrészt meg mert már nem nagyon van óriási kedvem este húzgálós, dobálós meg morgós, verekedős játékot játszani a királyfival:)
Mazsink egészen más.
Őt a kaján kívül az égadta világon semmi sem hozza igazán lázba, neki az a nap fénypontja.
Játékról, és mozgásról pedig egyenesen hallani sem akar, mert még a végén leadna a hihetetlen 9 kilójából egyet, kettőt:D
Jut is eszemebe... a múltkorában meg is kaptam a magamát a súlya miatt a dokijától (persze igaza van)
Fogyiztatom időnként nem túl fényes sikerrel, lead nagy nehezen 1 kilót, de olyankor mikor fogyiadagokat kap enni egyszerűen horror a séta.
Állandóan azt kell lesni, hogy mit zabál fel a ligetben meg a szigeten, meg ahol épp sétálunk:((
Ábris is felvonultatja az összes játékát. Messziről megcéloz és el is talál. Nagyon ügyesen céloz. Amikor elfogy az összes, akkor előkotorja valahonnan a rossz zoknikból készített "labdáját". Na ezt kell rángatnom, repked vele együtt a levegőben. Egyszer kihúzom vele a fogát is.
Tudod, én láttam megcsavarodott gyomrú kutyát, de nem ért el az állatorvoshoz, mert útközben meghalt. Nem tudok nem játszani vele, ha hív, de végig bennem van a félelem.
Ábris nálunk nem tart tiszteletben semmit, nem is lett tiltva semmi.
Nehéz feladat lehet Powinak, hogy csak bizonyos időszakokban mehet fel az ágyra. Szerencse, hogy nem vagy mindig otthon, mert akkor legalább maga dönti el, mikor fekszik az ágyon.
Ábris addig nem kel fel, nem kel ki az ágyból, amig nem szólok neki, hogy menjünk már sétálni. Akkor is úgy jön elő, mint akit vernek. Nyújtózkodik, elmegy enni, amit este meghagyott, iszik rá én meg kabátban állok már fél órája.
És szép komótosan elindulunk sétálni. Másfél óra után meg nem tudom haza csalni.
:)) Powi detto. Általában délután a nagy séta-rohangálás-futás labdázás után adok neki enni, hátha... De utána folytatja a szobában a sipolós játékok gyilkolását, ugrálva, néha nagyon sedrén, olykor beficcen egy-egy elsikerült hátra szaltó, és persze félve figyelem, mikor hányja le egy ilyen alkalommal a gyapjúszönyegem... Rajtam kevésbé ugrál, ezt nem engedem meg neki, a kanapét, ágyat pedig max tiszteletben tartja. Egyetlen módon jöhet oda fel, ha én felveszem. Ha este vagy akármikor lefekszem, Ő is belekuckol a dobozába... Reggel mondjuk korábban ébred, nah akkor szoktam néha magam mellé venni, de akkor ott durmol tovább, hátán fekve, kiterülve...
Azt látnád, amikor lefekszem aludni. Nekiesik a nyakamnak és el akarja harapni. A jobbik esetben csak a számra teszi a nyakát. Egyszer, ha véletlenül elájulok és hanyatt esek, akkor abban halok meg, hogy megfulladok, mert egyszerre a számra döl én meg nem kapok levegőt.
A Ti kutyusaitok is játszani akarnak kajálás után egyszerre? Ez a szokása rettenetesen zavar. Tele hassal ugrál, rohangál.