Nem tudom ki ért velem egyet, de szivesen megkérdezném Bicskeitől, hogy mit keresett 3 db 100 m-es futó a focicsapat csatársorában, akik ha öszinték vagyunk egy labdát nem tudtak lekezelni..
Ez egyszerűen döbbenetes. Az ember keresi a szavakat, a jelzőket de nem igazán talál megfelelőt...katasztrófális blamázs, szégyen, és csalódás újra. Ma este sajnos kiderült: ez a "csapat" nem érdemelte meg, hogy 200 magyar életét kockáztatva szurkoljon értük teli torokból...
Taktikailag, és hozzáállásban: hiba-hiba hátán...ezen a szinten már hihetetlen, hogy több esetben egy románra öt-hat magyar rohant rá. Hogy számtalanszor félpályányi üres területeket futhattak be a román szélsők...hogy Steleának egyetlen egyszer sem kellet védenie, magyarul ha nem állt volna a kapuban, akkor sem találtunk volna be...még ha három napig tartott volna is a meccs. Mátyus ujra bebizonyitotta nem méltó arra mezre amit valaha Mészöly vagy Garaba viselt. Elemi helyezkedési hibái megpecsételték az egész válogatott gyenge játékát.
Az ember azt mondja, ha legalább meghaltak volna a pályaán...ha láttuk volna, hogy nyerni AKARNAK...nincs értelme tovább elemezgetni sem.
Itt már csak az a kérdés: ki hisz itt még a nyilatkozni remekül, és bátran tudó Bicskeinek, Dárdainak vagy Mátyusanak...???
Ez a vég...és jo lenne Egyeseknek végre a következtetéseket is levonni!
Hát el van baszva az egész...
mert tényleg úgy van ahogy írtad,
nem fog változni semmi.
Pedig az egész csapatnak, vezetőknek mennie kellene. most azonnal!
csak egy példa:
"Hamar István: Játékán egyértelműen lehetett érezni a lecseréléséig, hogy izraeli klubcsapatában, a Netanyában régóta nem lépett pályára. " -NS ... ezeknek kell játszaniuk???
Ezek dolgozni ??????
Áááááááhhh ...... nem hülyék ezek !! Ők csinálják yol !! Mi vagyunk a hülyék hogy mecsre járunk szurkolni !! Én Budaörsi vagyok és többet ér at itteni mit tudom én megye hányas meccs mint a mostani vállogatott !! Egyébként a múltkor Sebők Vilike a Ltvánok ellen idöntetlen másnapján Budaörsön nézte meg a megye mittudom én hány meccsét !! Budaörs edzője Nyilasi fiainak a kereszt apjuk !! Itt is a maffia van bazzz .....
SENKI NEM TUDJA A MAGYAR FOCIT FELÉBRESZTENI !!!!!! MINDENHÓL A MAFFIA MEG A $ !!
bárcsak egy magyar gyözelmi irást lehett volna bemásolni:(
Szerintem amugy most nem fogják felállitani Bercit hanem majd jövö7en ha nem nyerunk...de ha nyerunk akkor mara dminden a régiben...
én mindegyiknek örülnék de igazából egyiknek sem...:/
SZÁNALMAS,SIRALMAS,NEVETSÉGES!!!!!!!!
Ése ezek pénzt kapnak?
Hányok tőletek,"válogatott szarok"!!!!!!
Sebők Vili,remélem jólesően fogsz beleülni a Porsche-ba,azzal a tudattal,hogy "én ezt megérdemlem"...
Küzdeni fogunk 10 millió magyarért,ugye srácok?????
De legalább a román népnek szereztetek egy kellemes estét...
MENJETEK DOLGOZNI!!!!!!!!
isz-akos !!
Nagyon yo amiket " bwekopiztál " !!!
Tényleg !! Orbán miniszter elnökünk ezen a meccsen miért nem volt kint ??? Vagy épp Deutch ?? Ő egyiptomba vagy hova kitudott menni ...... KAMU AZ EGÉSZ MAGYAR FOCI !!!!
A magyar válogatott most már aligha utazhat el Japánba
Bukarest lehet a végállomás (2.)
FÉNY
Senki más nem érdemelhet a magyar oldalon dicséretet, csak a tizenkettedik játékosként emlegetett szurkolósereg. A maroknyi magyar drukker cseppnyi félelem nélkül biztatta a válogatottat a Ghencea-stadion őrjöngő fanatikusaival körülölelve, és ez több mint bátorság volt, ez az a fajta hazaszeretet-megnyilvánulás, amelyet sok ország fiataljai is megirigyelhetnek.
ÁRNYÉK
Ahogyan évtizedek óta, úgy ezúttal is füttykoncert vezette be a mérkőzést. Mégpedig nem akármilyen, hanem nagyon is udvariatlan füttykoncert: a román nézők esélyt nem adtak arra, hogy egy hang is hallatszódjék a magyar Himnuszból. Az 55. percben valaki a román kispadról szólt be a pályára Fehér Csabának, s akkor hajszál híján botrányba fulladt a nem éppen barátságos találkozó.
Már nem a régi a bukaresti meccsek rettenetes légköre
Jelentés a pokol kapujából
Már-már megható volt az a barátságos légkör, amely a meccset megelőzte. Természetesen nem a román válogatott ultrái voltak barátságosak, de tőlük ilyesmit nem is kell elvárni, hiszen akkor nem is volnának igazi szurkolók.
Azok az apró jelek viszont, amelyek a mérkőzéssel kapcsolatba került hivatalos személyek magatartását jellemezték, tényleg zavarba ejtőek. Kezdődött azzal, hogy a pénteki, U21-es mérkőzésen olyan kulturált fogadtatásban részesült a magyar csapat, amire talán még Nyugat-Európában sem minden esetben lehet számítani. Folytatódott azzal, hogy a román szövetség vezetői teniszpartira invitálták Bozóky Imrét és Berzi Sándort, és boldogan fényképezkedtek magyar kollégáikkal. Aztán a nem éppen mérsékelt hangneméről ismert Pro Sport vezércikkírója az olcsó magyarellenes demagógia helyett annak fejtegetésébe kezdett, mennyire fontos, hogy a futballról, s ne másról szóljon a szombati meccs.
Szinte gyanús és túlzottan színpadias volt az, ahogyan a román rendfenntartó erők a magyar szurkolókat fogadták a párizsi mintára Gara de Nordnak nevezett pályaudvaron. Szívélyesség és jókedv, olyan hangulat, mintha csak a hetvenes években a Népszabadság egyik képaláírását olvasnánk a baráti Románia rokonszenves sorkatonáiról.
De tényleg: más ez a meccs.
És az a tény, hogy sok ember már nem hajlandó acsarkodva, gyűlölködve nézni a másikra, igenis azt jelzi, hogy van ennél fontosabb dolguk is az életben. No, és nem hiszik el: boldogulásuk legfőbb gátja, akadálya a kisebbségi (többségi) magyarság (románság). Persze, futballról lévén szó, ez lenne a mindenkor normális hozzáállás, csakhát - tudjuk jól - amikor a versenynek és az önmegvalósításnak más formái nemigen léteztek, ezerszeresre nőtt egy román-magyar meccs fontossága. És ez a hangulat tért vissza kirobbanó erővel a két csapat két évvel ezelőtti találkozóján is, amikor ilyen apropóból először gyűlölködhetett teljesen szabadon Romániában bárki, s amikor először nyertek a románok a két válogatott találkozóinak történetében.
De ez, ez most más.
Hol vannak már az akkori középkoriasan pátoszos és bugyuta nyilatkozatok (a lapok most ilyesmit tényleg csak a szélsőséges, ultrajobbos politikusoktól várhattak), és hol vannak a tízes számú román nemzeti mezbe öltözött tömegekű De hol vannak azok, akik nagy hanggal hirdették odahaza, hogy „Mindenki Bukaresbe!"? Pedig az MLSZ komolyan vette azokat, akik fogadkoztak, hogy jegy nélkül is elindulnak, és egyik alkalmazottja a pályaudvaron várta a magyar drukkereket az elszántságukért cserébe gesztusnak szánt ingyenjegyekkel. Nos, a vonattal összesen öt drukker érkezett... Társaságukban egy felvidéki magyar újságíróval és a Telesport stábjával. Ilyen udvarias és körültekintő fogadtatásban talán még szurkolótábor nem részesült a futball történetében, mint szombaton az az öt hősies magyar, akinek a tiszteletére a magyar és a román szövetség képviselőin túl a csendőrség is felvonult az állomáson, hogy teljes biztonságot nyújtó kíséretettel segítse a drukkerek útját a stadionba (az igazsághoz tartozik, hogy néhány tucat magyar buszokkal is érkezett, a túrát egyedüliként vállaló csíkszeredai utazási iroda szervezésében).
De az az öt magyar (és az a néhány, aki egyénileg így- úgy eljutott a meccsre) egyben jelképezi, hogy vége annak az időnek, amikor egyetlen szurkoló sem érkezett a válogatottunkkal Romániába, vagy azért, mert nem volt szabad, vagy azért, mert nem volt ajánlatos. Tényleg ne gondolják, hogy Bukarestben csupa européer, csuda szimpatikus polgár él, mert ez azért nem igaz, de az oly sokszor hallott rémhírekre jóleső cáfolat, amikor a taxis kedélyesen és tisztelettudóan beszél arról, hogy mennyire kedveli Adrian Ilie játékát, vagy amikor a meccs délutánján az ember még hangosan anekdotázhat magyarul a barátaival a román főváros egyik parkjában, ahol frissen sütik a nemzeti finomságnak számító micst.
Szóval, egybehangzó volt a korábbi román-magyar csatákat megélt sportvezetők, újságírók véleménye, hogy hasonlóan „normális" légkör talán még soha nem vette körül az ebben a párosításban rendezett meccseket, mint éppen ezúttal.
No, ez persze még véletlenül sem jelentette azt, hogy ne várta volna félelmetes hangorkán és fülsiketítő fütty a magyar csapatot a Ghencea-stadionban. Az ilyenkor szokásos rendőri felvezetéssel a hotelből a pályára érkező magyar csapat játékosait először az döbbenthette meg, hogy arcukat csuklyával eltakaró kommandósok kísérték a buszukat katonai terepjárókon. Ez a félelmetes kísérőjelenség is az elővigyázatosság látványos demonstrálása volt inkább, mint szükséges intézkedés. Sőt, a terroristákra hasonlító katonák a leginkább komikus látványt nyújtottak az alkonyati napsütésben békésen sétálgató bukarestiek között. Ha útba esett egy-egy meccsre igyekvő szurkolói csapat, tőlük várható volt némi ellenséges integetés („Mindegyiknek egy ujja van" - jegyezte meg az egyik játékos szellemesen), de magyar válogatott busza mellett zötykölődő villamosról oly egykedvűen bámultak át az utasok, hogy akár egy jégkrémszállító autó is lehetett volna Lisztesék járművének a helyén.
A magyar válogatott egyébként a meccs napján délelőtt még részt vett egy átmozgató edzésen, s a csapat tagjai is ekkor ismerték meg a végleges összeállítást. Bicskei Bertalan úgy döntött, hogy a kezdőcsapatba jelöli Fehér Csabát és Pető Tamást is. Korsós György is maradt a csapatban, ő a védelem előtt játszva a visszavontan támadó Adrian Ilie őrzését kapta feladatul az előzetes tervek szerint, s így Illés Béla maradt ki a kezdő tizenegyből az előző napi elképzeléshez képest. Bicskei Bertalan egyébként a szálló parkjában tartott könnyű átmozgató edzés után külön beszélgetett Lisztes Krisztiánnal, Dárdai Pállal és Illés Bélával, mint a csapat játékát nagyban meghatározni képes futballistákkal (Illés a cserepadon természetesen helyet kapott).
Ahogy közeledett a kezdő sípszó, úgy erősödött a félelmetes akusztikájáról is ismert Ghencea-stadionban a hangorkán, amely már másfél órával a kezdés előtt is felülmúlta a másutt a góloknál megszokott szurkolást. Először akkor „robbant fel" az aréna, amikor megérkezett a magyar szurkolók maroknyi csoportja, földöntúlinak tetsző „Ria, ria, Hun-gá-ria!" kiáltással, s amikor a magyar játékosok kivonultak melegíteni, bizony megingott az ember hite a korábban oly hihetőnek tűnő elméletekben a toleranciáról, az ellenségeskedés halványodásáról, a barátságos fogadtatásról... És immár könnyű volt megérteni, miért írta az egyik román lap, hogy a Ghencea-stadion a magyarok pokla.
A VIP-páholy véleménye
A találkozó előtti percekben természetesen óriási volt a sürgés-forgás a Ghencea-stadion VIP-páholyában. A találkozó előtt mindkét oldalon igen bizakodó volt - de, ugye, ez így szokott lenni.
Aurel Ticleanu, volt válogatott játékos például kijelentette: „Nincs kétségem afelől, hogy mi győzünk, bár Bölöni László összeállítása engem is meglepett. Remélem, tudja a kapitány, hogy mit miért csinál."
Itt ült természetesen Jean Padureanu, a román profiliga alelnöke is, aki az utánpótlás-csapatok péntek esti találkozóját is szóba hozta. „Jó bevezetőt jelentett a meccshez a fiatalok győzelme. Több játékossal beszélgettem, s mindannyiuk moráljának jót tett az 1-0, és szombaton délelőtt Moldovanék elfogadták volna ezt az eredményt."
A magyarellenességéről híres Corneliu Vadim-Tudor, Nagy-Románia párti szenátor ezúttal sem volt visszafogott. „ Olyan verést kapnak a magyarok, hogy legalább egy éven keresztül kórházi kezelésre szorulnak."
Ennél lényegesen intelligensebben (no, nem volt nehéz...) fogalmazott Radu Naum, a Román Televízió sportfőszerkesztője: „Természetesen szeretnék minél több román gólnak örülni, de legalább annyira szorítok azért is, hogy jó hangulatban váljunk el egymástól."
A magyar küldöttséget vezető Bozóky Imre, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke elmondta, azt szeretné, ha sportszerű körülmények között zajlana a találkozó, és bebizonyosodna, hogy a sportban csak ellenfelek vannak, nem pedig ellenségek.
Az egykori válogatott labdarúgó, Esterházy Márton optimistán várta a kezdő sípszót. „Számomra nem ismeretlen ez a félelmetes hangulat. Amikor Görögországban légióskodtam, csaknem minden meccsen ilyen volt a légkör. Ezen túl kell lépni... Egyébként győzelmet, legrosszabb esetben döntetlent várok."
Aztán az ötödik percben tombolt a lelátó, őrjöngtek a románok. Ilyen kezdésről talán még ők sem álmodtak...
Bölöni Lászlót előbb árulónak titulálták, aztán pedig megtapsolták a magyar drukkerek
Az MLSZ elnöke
A lefújás után a magyar játékosok némelyike mezt cserélt valamelyik román futballistával, a többiek elindultak a maroknyi magyar szurkolótábor felé, hogy megköszönjék a minden nehézség ellenére Bukarestbe érkező drukkerek buzdítását. Sebők Vilmost már a pályán megállította a román televízió, és a magyar védő nyilatkozatában elmondta, hogy megérdemelt román győzelem született. „A támadójátékunk sajnos szörnyű gyenge volt. Még gólhelyzetet sem tudtunk kialakítani. Nem tudom, hogy lesről esett-e az első gól, de azt kell mondanom, nem ezen múlott, hogy kikaptunk. A két évvel ezelőtti meccs óta sem tudtunk felnőni a román válogatott szintjére, nagyon sajnálom, de jobb volt az ellenfél" - mondta Sebők Vilmos.
Amíg fotósok hada lepte el a pályát, és a román játékosok ráérősen sétáltak az öltöző felé, a magyar futballisták sokkal hamarabb eltűntek a játékoskijáróban. Az öltözőben aztán ki-ki gyorsan zuhanyozni indult, s aki nem, az maga elé bámulva roskadt le a padra. Szinte szótlanul ült vagy sétálgatott mindenki a magyar válogatott öltözőjében, Mátyus János például nyilatkozatként hirtelenjében nem tudott mást mondani, mint azt, hogy „jobbak voltak, egyszerűen nem tudtunk ellenük játszani".
Érdekes lehet, hogy mit gondol az elveszített bukaresti vb-selejtező után az MLSZ vezérkara, amely állítólag már a litvánok elleni döntetlen kapcsán is fontolgatta Bicskei Bertalan szövetségi kapitány leváltását. Nos, a mérkőzést a helyszínen megtekintő Bozóky Imre, az MLSZ elnöke a találkozóval kapcsolatban szűkszavúan mindössze két mondatot nyilatkozott: „Sajnos nem tudtuk felborítani a papírformát. Hálásan köszönjük viszont azoknak a szurkolóinknak a fáradtságát és buzdítását, akik eljöttek Bukarestbe buzdítani a magyar csapatot."
Érdekes volt, hogy Bölöni Lászlót, a román válogatott szövetségi kapitányát - akit rengeteg támadás ért az elmúlt hetekben, különösen a magyarok elleni mérkőzés kapcsán és magyar származása miatt - percekkel a lefújás előtt már kórusban éltette a hazai közönség, s amikor a sajtótájékoztatóra indult a pályán keresztül a már félig kiürült stadionban, újra hatalmas ováció fogadta. Senki sem hallotta, hogy mi hangzott el azokban a meghitt pillanatokban, amikor a két szövetségi kapitány, Bölöni László és Bicskei Bertalan az öltözőfolyosó egyik sarkában néhány szót váltott egymással, de az jól hallható volt, hogy amint egy picit magára maradva Bölöni kiballagott a stadion mögötti üres füves területre, azt mondta mintegy magának, halkan maga elé meredve: „Te jó Isten, milyen nehéz magyarnak lenni..."
Az pedig egészen különleges és hátborzongató élmény volt, ami ez után történt. A sajtótájékoztatóra induló, a játéktéren keresztül szinte magányosan ballagó Bölöni láttán először visszafogott „Áruló! Áruló!" kiáltásokban tört ki a közel kétszáz fős magyar szurkolótábor, ám amint közeledett a román kapitány, úgy halkult a hangjuk. Az pedig valószínűleg őket is megdöbbentette, hogy Bölöni - az újságírókat megvárakoztatva - nem folytatta útját a sajtókonferencia színhelyére, hanem egyenesen a magyar szurkolók felé indult. Néhány pillanatig még talán szörnyű konfliktustól is lehetett tartani, ám amint a hajdani 108-szoros válogatott futballista a drukkerektől néhány lépésnyire ért, tapsban törtek ki a magyar szurkolók. Bölöni ezután egyszerűen átlépett az őt a magyar szektortól elválasztó kerítésen, és beszélgetni kezdett a vendég szurkolókkal. Nemsokára egyre többen állták körül, hogy autogramokat kérjenek tőle, és sok sikert kívánjanak neki a folytatáshoz, annak a román csapatnak az élén, amelyet lehet szidni, s amely bár lehet sokaknak ellenszenves, nagyságrendekkel erősebb volt szombaton este, Bukarestben a magyar válogatottnál.
A magyar válogatott most már aligha utazhat el Japánba
Bukarest lehet a végállomás (3.)
A szurkolók azt javasolták, mondjon le Bicskei Bertalan
P. T.
Ennél azért jobban is kezdődhetett volna. Hittük, a szurkolók lelkesednek majd, azt mondják, úgy elverjük a románokat, hogy csak na, erre az első telefonáló mindjárt nekiesett az egyik játékosnak.
Az amúgy tiszafüredi Magyar Zsolt pontosan egy órával a kezdés előtt hívott fel minket a mobiljáról, alig hatvan kilométerre Bukaresttől... „Uram, én hamarosan megérkezek a meccs helyszínére, de nem tudom, mi lesz, még jegyem sincs. Azt viszont tudom: komolytalan az, amit Vasile Miriuta művel, nevetséges, hogy hetek óta róla szól a történet. Ki ő, kérdem én? Ön szerint magyar? Szerintem nem. Semmi köze sincs a magyar válogatotthoz. Ráadásul harminckét éves, öreg már. Ha netán kikapunk a románoktól, én még az útlevelét is bevonnám" - háborog.
Szavait nem kommentáljuk, csak további jó utat kívánunk Magyar úrnak.
Nyolc perc múlva ugyanő telefonál, közli, tekintsük tárgytalannak, amit az imént mondott, és különben is hajrá, magyarok. Végezetül hozzáteszi: szerinte kettő-egyre nyerünk, az első gólunkat Sowunmi, a másodikat Illés lövi majd. Ez már beszéd.
Éppen a Himnusz megy, amikor Gazdag András hív minket. Megtudjuk tőle, sajnos, többgólos vereséget szenvedünk. Ha nem, és ha netán győznénk, akkor elnézést kér a csapattól.
Ötödik perc, Niculae jóvoltából előny a románoknál. Dühös szurkolók tárcsázzák a megadott számot, úgy vélik, nevetséges, amit művelünk. Ilyen gólt a megyei harmadosztályban nem lehet kapni - bosszankodnak. Kiss Róbert azt is elmondja, vicces, hogy ezek a labdarúgók milliókat keresnek.
Hamarosan Gályász János jelentkezik, ez iszonyat, jelenti ki. „Elküldeném mindet dolgozni" - jegyzi meg.
A következő hívó Kuzmics István. „Itt lehet elmondani a véleményt?" - érdeklődik. Itt. „Kérdem én, miért kell húsz percnyi előnyt adni a románoknak? Na mindegy, most már kezdjük összeszedni magunkat, remélem, fordítunk és kijutunk a világbajnokságra" - íme az első optimista vélekedés.
Majd egy újabb pesszimista. Bartók Zoltán jelentkezik - Bukarestből. „Uram, én azt látom, hogy a Bicskeinek nincs koncepciója. Mondja meg nekem, mit keres a Lisztes a válogatottban? És a Hamar? Az izmos izraeli bajnokságból is be lehet kerülni a válogatottba? Ez baj, nagy baj. Egyébként én itt ülök a rokonom lakásában háromszáz méterre a Ghencea-stadiontól, és higgye el, semmilyen disznóság nem történt, normálisak a román szurkolók."
Ferenc Egerből telefonál, azt kérdezi, Orbán Viktor miniszterelnök miért nem foglal helyet a bukaresti lelátón. „Nemcsak a világbajnoki meg a BL-döntőn kell ott lenni, hanem ilyenkor is. Sőt utat kellett volna szervezni a szurkolóknak. Ja, és hajrá, magyarok!" - zárja a rövid beszélgetést.
Szünet. Szűcs László használja ki az alkalmat, szerinte sima volt az első félidő: „Csak a Lisztest és a Király Gabit tudom dicsérni, a többiek bizony gyengén muzsikálnak. Hiányolom a csapatból a harcosságot, igaz, ehhez egy harcos kapitány is kellene. Azért bízom benne, hogy a folytatásban bekaparunk egyet".
Még mindig az öltözőben pihennek a futballisták, amikor Zubor Zoltán emeli fel a kagylót. „Én Bicskei Bertalan helyében lehoznám Mátyust és Juhárt állítanám be. Utóbbi higgadtabb, jobb focista" - érkezik a tanács.
Már megy a második felvonás. Payer Attila amondó: „Tuti, hogy kapunk még egyet. Csak azt remélem, a lefújást követően Bicskei Bertalan megteszi azt, amit már régen meg kellett volna tennie. Ott, a kispadon lemond. Vicces, hogy milyen játékosok szerepelnek a válogottban."
Két perc múlva megkapjuk a másodikat. Eszünkbe jut, mit jósolt Payer úr... Posza Norbert rögvest telefonál, azt javasolja, Bicskei változtasson pályát. „Tizenegy ilyen hiper-szuper nyúl, borzasztó az egész" - korholja a gárdát.
Még negyedóra. Talán...
Kocsis Sándor az újabb telefonáló, őt az érdekli, vajon az MLSZ mikor vonja felelősségre a kapitányt. „Hetvenöt perc alatt nem derült ki számomra, milyen taktikát dolgozott ki Bicskei, már ha egyáltalán van taktika... De nemcsak a kapitány a hibás, a labdarúgóktól is búcsút kellene venni. Szépen leszerepeltek megint" - mondja.
És jönnek egymás után a hívások. Sejtettük, hogy izzik majd a vonal, csak azt reméltük, picit más hangulatban lesznek a drukkerek...
Hangyász Gábor például azt követeli, hogy a piros-fehér-zöld dresszt viselő futballisták álljanak ki a nép elé, s kérjenek elnézést a lélektelen játékért. „Sebőkék ideje lejárt, a világbajnokságot felejtsük el, azt javaslom, kezdjünk egy új csapat építésébe" - fűzi hozzá.
Még öt perc. Talán...
Törökbálintról Lőrincz Lajos telefonál, mondandójának lényege, hogy mindenki, akinek bármi köze van a magyar labdarúgó-válogatotthoz, menjen a fenébe.
Vége.
A végszó pedig Hegyi Gáboré: „Azt kaptuk, amit vártunk, megint nem tudtuk átlépni a saját árnyékunkat. A csapat katasztrófális volt, a csoda elmaradt."
A magyar válogatott most már aligha utazhat el Japánba
Bukarest lehet a végállomás (1.)
Románia - Magyarország 2-0 (1-0 )
Gólszerző: Niculae (1-0) az 5., Niculae (2-0) az 53. percben
Sárga lap: Hamar (Dumitru felvágásáért) a 23., Ciobotariu (Lisztes felvágásáért) a 40., Pető T. (Contra felrúgásáért) a 60., Contra (Fehér Cs. felvágásáért) a 66., Fehér Cs. (reklamálásért) a 78., Kabát (Contra felvágásáért) a 83. percben
Így bíráskodott: Poulat játékvezetőre nem lehet panasza a magyar válogatottnak, hiszen jól vezette a mérkőzést. Sőt, egyetlen hibájául talán az említhető, hogy a Contrába durván beleszálló Kabátot nem állította ki
5. perc: Dárdai passzolta fel a labdát a jobb oldalon, ám azt Chivu egyből visszarúgta a magyar védők mögé. Ilie lesgyanús helyzetből rárajtolt, ám három védő is utolérte, és körbefogta. Úgy tűnt, felszabadul Király kapuja, hiszen Ilie a földre esett, ám Mátyus János gyámoltalanul nyúlt a labdához, amelyet Ilie fektében a három védő között elpöckölt, a középen várakozó Marius Niculae tíz méterről, bal lábbal a bal alsó sarokba gurított.
1-0
7. perc: Contra futott el a jobb oldalon, majd futtából középre kanyarította a labdát, a kaputól hat méterre Niculae a kapu bal oldala mellé fejelte a labdát.
15. perc: Contra húzott el sokadik alkalommal a jobb oldalon, majd a magyar térfél közepén kényszerítőzött Dorinel Munteanuval, s a visszakapott labdával jobbról betört a magyar 16-oson belülre. Bepasszolta a labdát középre a kapunak háttal álló Niculae-nek, aki egyből visszagurított a második hullámban érkező Dorinel Munteanu elé, a támadó egyből lőtt, Király azonban vetődve védte a kapu jobb oldalába tartó erős lövést.
18. perc: Dorinel Munteanu végezhetett el szögletet a jobb oldalról és pontosan ívelt az ötös jobb oldali sarkánál felugró Iliéhez, aki kapura csúsztatott, a labda a felső lécről pattant az alapvonalon túlra.
20. perc: Dárdai szerzett erőszakosan labdát a felezővonalnál, majd a jobbösszekötő helyén megiramodó Pető Tamást hozta játékba, a Vasas támadója tolt kettőt a labdán, majd huszonnyolc méterről lőtt, de a labda kissé lecsúszott a lábáról, s jó négy méterrel elkerülte a kapu jobb alsó sarkát.
32. perc: Sowunmi tört előre erőszakosan a középpályán, majd az akciót a bal oldalon követő Hamarhoz játszott, az izraeli légiós tolt egyet a labdán, majd megpróbált Sowunmihoz passzolni, de a csatárt testtel elsodorták a létszámfölényben lévő hazai védők.
51. perc: Fehér Csaba átadása után Dárdai futott el a jobb oldalon, majd az alapvonalhoz érve középre ívelt, ahol Korsós Attila kissé aláfutott a labdának, de még így is kapu felé tudta azt irányítani, tízméteres fejese után a labda méterekkel a felső léc felett hagyta el a játékteret.
53. perc: Ilie futott el a bal oldalon, majd miután senki nem támadta, kényelmesen felmérhette, hogy Niculae veszélyesen érkezik a magyar kapu elé, s így hajszálpontosan játékostársa elé ívelt. A Dinamo Bucurestiben futballozó Niculae pedig, csakúgy, mint az első gól előtt, ezúttal sem teketóriázott, és előrevetődve három méterről csukafejessel vette be Király kapuját.
2-0
61. perc: Pető szabálytalansága után a jobbösszekötő helyéről, a kaputól harminc méterre járt szabadrúgás a hazaiaknak. Dorinel Munteanu beívelte a labdát a magyar büntetőterületen belülre, a védők gyűrűjében Ciobotariu emelkedett a legmagasabbra és erős fejese után a labda veszélyesen csavarodott a bal felső sarok irányába, ám Király résen volt és felugorva biztosan fogta a labdát.
Habár félelmetes légkörben kezdődött a mérkőzés, ezúttal nem várta telt ház a csapatokat a világbajnoki selejtezőn (a jegyüzérek felvásároltak több ezer jegyet, aztán hoppon maradtak...). A hangulat ettől függetlenül pokoli volt, s a románok ezúttal sem tagadták meg önmagukat: a magyar Himnuszból egy taktust sem lehetett hallani a fütyüléstől, pfújolástól. A szervezők akkurátus előkészületeinek köszönhetően a hazaiak a saját nemzeti éneküket eldalolhatták, ugyanis a biztonság kedvéért mindegyik, a Ghencea-stadionba belépő drukker egy kék-sárga cetlin megkapta a román himnusz szövegét...
A román válogatott kemény letámadással kezdett, és ennek meglett az eredménye, mert az ötödik percben gólt kapott a válogatott. A hazaiak már a kezdő sípszó után rögvest kihasználhatták a teljes magyar védelem zavarodottságát és amatőr hibáit (a mieink egész egyszerűen nem tudták elrúgni egy ide-oda pattogó labdát), és Marius Niculea könyörtelenül büntetett.
Ennek, persze oka is volt, mégpedig az, hogy a középpályán Lisztes Krisztián képtelen volt felvenni a védekező pozíciót, rövid idő alatt két megszerezhető labda is elsuhant a lába mellett. A középpálya az egy ember kezdeti indiszponáltsága miatt már az első pillanatokban szétesett, s hiába állt szorosan Fehér Csaba Viorel Moldovan, Korsós György pedig Adrian Ilie mellett, egy román labdarúgó mindig üresen maradt.Teljes zavarban, már-már fejetlenül futballozott az első tíz percben a magyar csapat. Ellenben a románok - minden előzetes híresztelés ellenére - abszolút tudatosan, taktikusan, csapatként, szervezetten játszottak. Felvállalták a cseleket (egy az egyben megverték a rájuk támadó védőket), koncepciózusan befelé törtek, szinte minden megmozdulásuk magában hordozta a gólveszélyt. Míg magyar részről a céltalan ívelgetés, addig román részről a sokpasszos játék volt a jellemző.
Bicskei Bertalan tizenöt perc elteltével átrendezte a sorokat: Pető Tamást rendelte Ilie mellé, s ennek roppant praktikus oka volt, hiszen csak így lehetett valamelyest stabilabbá tenni a szellős középpályás védekezést, illetve a hátvédmunkában gyenge Lisztes ezzel tehermentesítve lett. De ettől nem változott a kép: a románok háromszögeléssel, tolódással uralták a pályát és a játékot. Huszonöt perc elteltével voltak villanásai a magyar válogatottnak is, de ez a Ghencea már-már lángoló poklában nem volt több egy szikránál - azaz, észrevehetetlen maradt. A magyar kapitány következő húzása a harmatgyenge teljesítményt nyújtó Hamar István lecserélése volt.
És nemcsak Hamar, hanem Horváth Ferenc is elkészült az erejével, következhetett az újabb átszervezés: a rövid ideig bal oldali középpályást játszó Dombi Tibor áthúzódhatott a jobbszélre, s a csereként bevetett Korsós Attila lett a bal oldali támadó. Nos, csak reménykedni lehetett abban, hogy a nagy változások közepette eljön az a pillanat is, amikor feljegyzésre kerülhet: helyzete is volt ezen a vb-selejtezőn a magyar válogatottnak. A csapat az első negyvenöt percet úgy játszotta végig, hogy Bogdan Steleának mozdulnia sem kellett a labda után.
Nem is ért semmit a csere, mert a román csapat szinte sétálva, játszadozva, passzolgatva, és aztán a kapu felé robbanva röviddel a második félidő kezdet után növelte az előnyét (a remeklő Marius Niculae tanítanivaló gólt fejelt). Az újabb találat után a pokolban is elszabadult a pokol, a román kispad előtt Fehér Csaba keveredett konfliktusba. Kicsivel később a magyar szurkolók szektorában zajlottak szívszorító események (a sajtóhely magasságából pontosan nem lehetett látni a történteket), emígyen ez a meccs nem a futballról szólt. S ha már a futball... A játék szempontjából egész őszintének kell lenni: a román csapat pillanatnyi esélyt nem hagyott a magyaroknak, s bár kocogósnak tűnt Christian Chivuék tempója (na, ja ez is elég volt...), szinte megfojtották a piros mezeseket. A képzettségben, a taktikai felkészültségben még akkor is szakadéknyi volt a két csapat közti különbség, ha a második félidőben a magyar csapat is előrébb jutott, ám a képlet nem változott: Steleának szinte dolga sem volt. Egyetlen adalék: a vendéggárdának négy lövési kísérlete volt összesen, ám a labda egyszer sem találta el a kaput, mi több, egyetlen érdemi helyzet nélkül kínlódta végig a találkozót. A románok viszont stabilan védekeztek, a középpályán, illetve a támadóharmadban pedig kifejezetten jó és élvezetes futballt produkáltak.
A félidő vége felé már csak nyomaiban emlékeztetett klasszikus futballra az, ami a pályán zajlott: a magyaroknak nem volt annyi erejük, hogy új lendületet vegyenek, a románoknak pedig érthetően elegendő volt a kétgólos előny.
Minden előzetes fogadkozás ellenére tehát megismétlődött az, ami két esztendővel ezelőtt történt. Nehéz megemészteni azt, hogy huszonnégy hónap érdemi előrelépés nélkül telt el, úgy tűnik, ez a csapat megállt egy szinten, nem tudja átlépni azt a küszöböt, amelyet egy minőségi válogatott elleni esetleges siker jelenthetne. Szomorú ezt leírni, elmondani, de tény, a magyar együttes számára Bukarest lehet a végállomás a 2002-es világbajnokság felé vezető úton...
MESTERMÉRLEG
Úgy hiszem, győzelmünk teljesen megérdemelt. Akartban, erőben, technikai tudásban, gyorsaságban is felülmúltuk ezen az estén a magyar válogatottat. Külön öröm, hogy ezt a sikert egy fantasztikus közönség előtt harcoltuk ki.
BÖLÖNI LÁSZLÓ
Fantasztikus negyedórát produkált a román válogatott az első félidő elején, szinte atomfutballt játszott, és ez ellen mi nem tudtunk mit kezdeni. Utána kicsit kiegyenlítettebb lett a játék, de sajnos el kell ismerni, hogy sokkal jobbak voltak a románok, mint mi.
BICSKEI BERTALAN
Egyéni értékelés
Király Gábor:
Hálátlan szerep jutott neki, hiszen tulajdonképpen még játékba sem kellett avatkoznia, máris a kapujába került a labda. A románok vezető találata előtt joggal hihette azt, hogy védőtársai felszabadítanak, ám a sorozatos hibák kiszolgáltatott helyzetbe hozták. Voltaképpen egyetlen bravúrt sem kellett bemutatnia, ám hiába bizonyult a legtöbb beívelésnél magabiztosnak, a tőle megszokott pluszt ezúttal nem tudta hozzátenni a csapat teljesítményéhez.
Sebők Vimos:
Ezúttal szó sem lehetett arról, hogy a tőle korábban megszokottakhoz hasonlóan gyakran belépjen a magyar támadásokba. Minden erejét igyekezett a magyar védelem dirigálására fordítani, de jóval nagyobb hibaszázalékkal futballozott, mint a korábbi találkozókon. És sajnos a védelem koordinálása sem ment ezen a meccsen olyan jól, mint korábban, bár többször sikeresen működött a lescsapda.
Fehér Csaba:
Nem emlékeztetett arra a korábbi önmagára, aki erőtől duzzadóan beszáguldozta a jobb oldalvonal melletti területet. Igaz, ezúttal elsősorban a védekezésre kellett koncentrálnia, ám többször is túl mesziről követte emberét, Marius Niculaet, így értelemszerűleg olykor elkésett a közbeavatkozással. A második román gól előtt is hibázott.
Mátyus János:
Ezúttal nem volt erőteljes a játéka, ráadásul a hazaiak jobb oldalán hatalmas futó mennyiséget produkáló labdarúgók szerepeltek. Látszott teljesítményén, hogy az utóbbi időben nem mindig szerepelt kezdőjátékosként klubcsapatában, a Cottbusban, és ez nyomot hagyott a labdabiztonságán. Az első gól előtt ő volt a legbizonytalanabb, neki kellett volna felszabadítani.
Korsós György:
Hasonló szerepkörben szerepeltette a kapitány, mint amit csapatában, a Sturm Grazban is betöltött a Bajnokok Ligája mérkőzéseken, és bár nagyon igyekezett, nem tudott ugyanolyan hatékony lenni. Gyakorta kellett kisegítenie a jobb és a bal oldalra is, de sokszor nem tudott mit kezdeni a mélységből jövő, és remekül ritmust váltó ellenféllel.
Dárdai Pál:
Remek fizikai képességei nem érvényesültek, nem tudott olyan mennyiségű futómunkát végezni, amely a Hertha BSC alapemberei közé emeli őt. Az oldalvonal mellett nem érvényesült igazán, éppen ezért igyekezett a pálya középső részén párharcokat eszközölni. Sokat ütközött, leginkább ő tudta felvenni a versenyt a hazaiakkal.
Pető Tamás:
A rá jellemző agresszivitással tette a dolgát, de a román középpályások rövid, kényszerítős passzai többször megoldhatatlan feladat elé állították. A második gól előtt későn eszmélt, nem tudott időben Niculaera váltani. A támadásokhoz nem tudott sokat hozzátenni, s bár sokat futott, Románia ellen ez a teljesítmény sem volt elegendő az átlagos osztályzathoz.
Lisztes Krisztián:
A legjobb tudása szerint igyekezte irányítani a magyar csapat játékát, azonban meglehetősen nehéz úgy kiemelkedni a mezőnyből, hogy a futballunk elsősorban a védekezésről szól. Voltak jó passzai, olykor-olykor sikerült lendületből rávezetnie a labdát a hazai futballistákra, vállalkozott lövésekre, de mindez kevés volt az eredményességhez.
Hamar István:
Játékán egyértelműen lehetett érezni a lecseréléséig, hogy izraeli klubcsapatában, a Netanyában régóta nem lépett pályára. Többször bejátszották mögé a labdát, elfutásai nem voltak, így lecserélése indokolt volt. Cseréje, Dombi Tibor alig találkozott a labdával, gyorsasága, amely a válogatottba delegálta, nem érvényesült.
Thomas Sowunmi:
Azzal a fizikummal, amellyel a magyar mezőnyből kiemelkedik, egy európai élgárda ellen bizony nem sokra ment. Játékosaink közül mégis ő volt az, aki a leghatározottabbnak tűnt, próbálkozott cselezéssel, ha alkalma volt rá, beindult az üresen maradt területek felé. Cseréje, Kabát Péter harcosnak tűnt, de ennél többre nem tellett.
Horváth Ferenc:
Sérülése aligha jött tökéletesen rendbe a mérkőzésre, nem tudott olyan harcosan, és ami legalább olyan fontos, kapura veszélyesen futballozni, mint azt tőle megszokhattuk. Amíg volt ereje, próbált a labdát járató hazai védők között loholni - kevés sikerrel. A helyére beállt Korsós Attila játékából hiányzott a lendület, ráadásul a rögzített helyzetek végén sem a legjobb megoldásokat választotta.
ROMÁNIA:
Stelea 0
Contra 6
Radoi 6
Ciobotariu 6
Chivu 6
Dumitru 7
Codrea 6
D. Munteanu 7
Moldovan 6
Ilie 7
Niculae 8
Szövetségi kapitány: Bölöni László
Csere: Moldovan helyett Ganea (6) az 56., Radoi helyett Prodan (-) a 64., Ilie helyett C. Munteanu (-) a 75. percben
MAGYARORSZÁG
Király 4
Fehér Cs. 4
Sebők 4
Mátyus 4
Korsós Gy. 4
Dárdai 5
Pető T. 4
Lisztes 4
Hamar 3
Sowunmi 5
Horváth F. 4
Szövetségi kapitány: Bicskei Bertalan
Csere: Hamar helyett Dombi (3)a 40. percben, Horváth F. helyett Korsós A. (3) a szünetben, Sowunmi helyett Kabát (-) a 72. percben
"A szervezők akkurátus előkészületeinek köszönhetően a hazaiak a saját nemzeti éneküket eldalolhatták, ugyanis a biztonság kedvéért mindegyik, a Ghencea-stadionba belépő drukker egy kék-sárga cetlin megkapta a román himnusz szövegét... "
