"4. Nemhogy az USA-ban, de akármelyik budapesti butikban kaphatsz sapkát, trikót, gatyát, sálat, komplett női ruhát amerikai zászlószínekből. (Van angol és német zászlóból is) Amit meg is vesznek ott is meg itt is.
Próbálj piros-fehér-zöldet venni. (Esetleg a Fradi pálya körül) "
Mivel MO-on ezt a torveny tiltja, Kerd szamon Antallekon,ok hoztak valami idiota torvenyt a nemzeti jelkepek vedelmerol.Nalunk tilos pl furdoruhat, vagy tangabugyit a nemzeti szinekbol osszevarrni.
Sot kotont se szabad, de csillagos savost azt igen, a hadsereg meg kamuflazst kap:-))
"hogy tudom mekkorának kell lenni az egy méter hossznak..."
Tudod pofi, azt nem te, hanem a méterrúd tuggya, te csak leolvasni tudod, ha tudod.
Ez az amikor a beföt teszi el nagyit.
Te akarod megmondani, hogy milyen hosszú legyen a méteres méterrúd?
Éppen ezt kérdeztem, honnan van pofád ehhez?
1. Ha újra elolvasod a nyitót, megláthatod, hogy ki kezdte el méricskélni, és soknak találni a jobboldal identitás "fogódzóit"
2. Ebben a topicban azt kell megítélnünk, hogy tényleg sok és felesleges-e a kormány nemzettudat építő propagandája. Ehhez, muszáj méricskélni. Mindenki a maga mérőeszközével. És ha én úgy látom méricskélés közben, hogy pld. otpornik ötven centi hosszú méterrudat használ és ezért az ő mérése biztosan duplája lesz az általam mértnek, akkor ez feljogosít engem, a vita természetéből eredőn, hogy figyelmeztessem őt. Torz mérőeszközzel csakis hamis eredmény jöhet ki.
3. Kádár országában, 1956-óta az identitásméréshez csak ötven centis méterrudat lehetett kapni. ( van Magyarországon két parlamenti párt, amelyik még ma is az elfekvő készletet árulja belőle) Engem a körülményeim (szüleim, tanáraim, könyveim) olyan helyzetbe hoztak, hogy tudom mekkorának kell lenni az egy méter hossznak, és azt is tudom, hogy a hazát soha nem lehet túlszeretni. Ez az, ami feljogosít arra, meg a velem egy véleményen lévők többsége, hogy megállapítsam az otpornikok, pindiyk identitástudatának romboló elégtelenségét.
4. A másság mindig kissebséget is jelent egyben. Így egy ideje Magyarországon a másság már a hál' Isten gyorsan fogyatkozó, sehonnai kozmo-liberálisok helye.
Lyó azt még el tudom képzelni, hogy a magad identitását gyengének találod és tréningezni akarsz.
De honnan a fenéből van bátorságod, pontosabban botorságod, hogy más identitásának nagyságát méricskéld, megitéld vagy kétségbe vond?
És föleg jogod?
Azér ezt úgy hijják pofátlanság.
Ha meg nincsen, miért csodálkozol, ha fölszólitanak, hogy állj lábulyhegyre és hallkan csoszogj a másságba........
" Elég hosszú ideig éltem Amerikában, ma is minden évben hónapokat töltök ott, és garantálom neked, hogy senkinek semmi baja nem lesz, ha sokallja a nemzeti jelképeket, kritizálja a Pledge of Allegiance-ot, zeneileg értéktelennek tekinti a himnuszt, röhejesnek, hogy minden baseball meccs elott eléneklik stb. Vannak, akiknek ezek a dolgok fontosak, vannak, akik különbözo okokból kifogásolják oket. És senkivel sem törlik fel a padlót, senkit se facsarnak ki, senki nem kap olyan pofont, hogy a takony menetet vág a nyakára. Ezek a magyar jobboldal primitiv fantáziái . Fourth of July alkalmából én sose raktam ki zászlót -- inkább lustaságból nem, mint meggyozodésbol --, és soha senki nem kérdezte meg tolem, hogy miért nem . A mostani Fourth of July-t amerikai társaságban töltöttem. Nem baloldali, hazátlan bitang egyetemi emberek között, hanem számítástechnikusok között. Azon viccelodtek, hogy Fourth of July-t zászlóégetéssel lehetne a legadekvátabb módon megünnepelni, mert hiszen ez az ünnep a szabadságról szól. És láss csudát, senkivel sem törölték fel a padlót, senkit sem csavartak ki, senkinek sem vágott a takony menetet a torkára." ÍROD
1. Amilyen a véleményed, olyan a társaságod.
2. A topic témája Magyarországon nem társaságokban hangzik el, szinte minden identitás erősítő mozdulatára a kormánynak, hanem a még döntő többségű hűbéres média országos nyilvánossága előtt. Talán erre is tudsz példát az USA-ban? Akár a döntő többségűre is?
3. Te magyarként Amerikában, az ő nemzeti ünnepükön miért tűzted volna ki a csillagos-sávos zászlót? Legfeljebb a magyarral együtt. Ezért neked nem is szólhatott volna senki. (de ez már etikett, előbb tanuljuk meg használni az evőeszközt)
4. Nemhogy az USA-ban, de akármelyik budapesti butikban kaphatsz sapkát, trikót, gatyát, sálat, komplett női ruhát amerikai zászlószínekből. (Van angol és német zászlóból is) Amit meg is vesznek ott is meg itt is.
Próbálj piros-fehér-zöldet venni. (Esetleg a Fradi pálya körül)
Mennyiért mennél végig egy magyar színű sapkában a körúton, az angol feliratú üzletek alatt?
Képzeld el az SZDSZ politikusait Bocskai-ünneplőben a patkóban március 15.-én. (na nem komolyan)
Világvége.
5. Valami olyasmit kritizáltok és tartotok feleslegesnek egy lassan lakosságból nemzetté váló ország ma még bátortalan büszkeségében, ami nélkül nem lehet egy negyvenegynéhány év óta lehorgasztott fejet felemelni.
Majd kétszáz év sikeres demokrácia után újrabeszélhetjük a dolgot. De szerintem fölöslegessé akkor sem válik.
Például azért, hogy a jövőben elkerüljük azokat az eseteket, amikor azon vitatkoznak, hogy most egy hazaárulónak aki mellesleg még a gyilkolásban is aktív volt, állítsunk szobrot, avagy sem.
Aminek '82-ben a londoni kocsmákban tanúja voltál, az nem patriotizmus volt, nem a nemzeti jelképek tisztelete, hanem jingoism. Jingoknak eloször Lord Beaconsfield támogatóit hívták, foleg a csocselékbol verbuválódott támogatóit. Lord B. 1878-ban az oroszokat visszaszorítandó bevetette a brit flottát a törökök mellett. Azóta a jingoism a marciális, nagypofájú, melldöngeto hazafiság, az angolkodás szinonímája.
Le vagyok nyügözve, oda és vissza, miután elmagyaráztad, hogy a csőcselékkel sörözgettem. Remélem, söröző partnereim is fel fogják ismerni magukban, hogy igen helytelen úton járnak, ha elolvassák a beírásodat. Rá fognak jönni azok a szerencsétlenek, hogy nem elégséges az egyetemen tanítani, van aki átlát rajtuk. Én meg itt szégyenkezek, hogy erre közel húsz év távlatából nem jöttem rá, azt itt jön valaki, aki csak rápillant a képernyőre oszt rögtön tudja a frankót. Hiába Amerika az Amerika.....
Ezzel a szemlélettel csak az a baj, hogy majd az EU-csatlakozás hőn áhított bekövetkezte után meg fogsz lepődni, mikor egy németnek vagy franciának azzal állsz elő: hiszen mind európaiak vagyunk! Igen hamar rá fogsz jönni, hogy ők azért elsősorban németek vagy franciák, és nagy ívben tesznek mások európaiságára. Minden országban van egy szűk kozmopolita réteg, na azokkal össze lehet borulni, és elsírni nekik, milyen kirekesztők és magyarkodók (szóval: primitív, elmaradott balkáni csürhe) ezek a magyarok.
Kedves gedeon_2001
pindiy, liberalmensevik és Pupu mellé fel vagy vésve az elronhatatlanul normálisak táblájára. (Azért vannak ott még mások is rajtuk kivül )
Valamit muszáj nyújtani. Hát nemzeti öntudatot nyújtanak.
Ennél egy rosszabb van. Amikor a nemzeti öntudat már nem elég. Akkor azt nyújták, hogy "légy büszke arra, ami nem vagy". Azaz arra, hogy "nem vagy cigány", "nem vagy zsidó", "nem vagy oláh". (Ld. skinhead mozgalom, ami arról szól, hogy ők se ez, se az, se amaz.)
Vissza lehet olvasni: Amerikát nem én ajánlottam mintaként, csak arra mutattam rá, hogy mire minta, ha már minta.
Egyébként pedig: igen, üdvösnek tartanám, ha a magyar összetartozási tudat intimebb és harmónikusabb kapcsolatra lépne a demokráciával, és ha ez minél inkább úgy lenne, mint az "elso új nemzetben", annál jobb lenne. Természetesen igen káros és veszélyes, hogy a magyar nacionalisták gondolkodásmódjában a demokrácia "up for grabs", lehet azt fontolgatni, hogy van, amikor a demokrácia jó a nemzeti érdekeknek, és van amikor nem.
Aminek '82-ben a londoni kocsmákban tanúja voltál, az nem patriotizmus volt, nem a nemzeti jelképek tisztelete, hanem jingoism. Jingoknak eloször Lord Beaconsfield támogatóit hívták, foleg a csocselékbol verbuválódott támogatóit. Lord B. 1878-ban az oroszokat visszaszorítandó bevetette a brit flottát a törökök mellett. Azóta a jingoism a marciális, nagypofájú, melldöngeto hazafiság, az angolkodás szinonímája. Ennek háborús légkörben megnyilvánuló formáját ajánlgatod te mint normális, mindennapi nemzeti tudatot. És fantáziálsz arról, hogy azokkal feltörlik a padlót, akik ezt balkáni faszságnak tartják.
Azt szólom hozzá, hogy Bush nyilván azok köré az amerikaiak közé tartozik, akik igénylik a nemzeti pátoszt, a nagy szavakat.
Aztán szövegébol az is kiderül, hogy mecsoda óriási különbség van az amerikai patriotizmus és a nyomorult kelet-európai törzsi nacionalizmusok között. Amerikát egy ma is érvényes politikai filozófiai eszmény köré szervezték, és a függetlenség napján azt ünneplik, hogy szabadok, hogy elidegeníthetetlen jogaik vannak. Ezért vehet részt ebben az ünneplésben a friss bevándorló is, anélkül hogy törleszkedonek kellene éreznie magát. Ezért van közös nyelve a zászlóégetonek és Bushnak: vitatkozhatnak a szabadság mibenlétérol.
Kedves Hitetlen Tamáska!
Örülök, hogy egyetértesz velem.
Amit írsz, az igaz. A fidesz hazafiaskodásának van népbutító jellege: legyen cirkusz legalább, ha a kenyéren nincs elég vaj. De vannak Magyarországon értelmiséginek nevezheto "jobb emberek" igen szép számmal, akiknek a politikai lelke rezonál erre az üzenetre, ha a dolgot magát valamivel bonyolultabban is látják, mint az Ezüsthajó Kft. A szomorú igazság az, hogy a tág értelemben vett magyar értelmiség tekintélyes részének nem a szabadsághiány volt a baj a szocializmusban. A szabadsággal járó állandó választási kényszert most se tudják elviselni. A kommunizmus nélküli csordaszellem helyreállításának pedig kézenfekvo eszköze a nacionalizmus. A fidesz adoptálta ezt a réteget, kinevezte saját szerves értelmiségének. Eleinte nyilván cinikus politikai számításból, de idovel hasonultak.
Fura kérdés ez. Egy összetartó nemzet sikeresebb lehet azonos feltételek esetén a nem-összetartóknál. Az összetartáshoz pedig kellenek a nemzeti jellegű mítoszok (történelem, hehehe, például) éa rituálék (aug. 20, országzászló-átadás stb.).
Egy kis nemzet pedig a fennmaradását veszélyezteti, ha maraxik.
A nemzeti jelképek, ünnepek elutasítása csak a neo-ultra-extraliberálisoknál szokás, ott pl. Himnuszt énekelni irtó ciki és mucsai dolog.
Fourth of July alkalmából én sose raktam ki zászlót -- inkább lustaságból nem, mint meggyozodésbol --, és soha senki nem kérdezte meg tolem, hogy miért nem. Ez nagyon un-American lett volna, ha valaki mégis megkérdezte volna, biztos lehettem volna benne, hogy egy hülye kelet-európai bevándorló.
Hiába, no. Amerika az Amerika. Nem holmi bugris kelet-európa, nem is beszálve a balánra csúszott Londonról. Ott igazán tudják a módit. Sehol sem vagyunk. Mert Amerika, az Amerika. A többi un-Amerika. És tessék mondani, biztos, hogy az a helyes minta, vagy csak olyan "liberális"?
> A mostani Fourth of July-t amerikai társaságban töltöttem. Nem baloldali, hazátlan bitang
> egyetemi emberek között, hanem számítástechnikusok között. Azon viccelodtek, hogy Fourth
> of July-t zászlóégetéssel lehetne a legadekvátabb módon megünnepelni, mert hiszen ez az
> ünnep a szabadságról szól. És láss csudát, senkivel sem törölték fel a padlót, senkit sem
> csavartak ki, senkinek sem vágott a takony menetet a torkára.
Az alábbi szöveghez mit szólsz?
> ---------------------
Well, it's an unimaginable honor to be the president during the Fourth of July of this
country. It means what these words say, for starters. The great inalienable rights of our
country. We're blessed with such values in America. And I - it's - I'm a proud man to be
the nation based upon such wonderful values." - George W. Bush visiting the Jefferson
Memorial, Washington, D.C., July 2, 2001
Lassan teljesen feleslegesnek érzem itt magamat, ahogy téged olvaslak, annyira okosaan, pontosan és világosan irsz.
De részletezzük, kis hazánk viszonyait, a topic alapkérdésésének szellemében.
Több dologról van szó.
1.A nagyon kis többséggel rendelkező, és története alapján nagyon is megkérdőjelezhető hitelességgel nemzeti jelszavakkal ágáló Fidesz, reméli ezen hivó szavakkal, hogy a lakosság kulturálatlanabb és passzivabb részét érzelmileg tudja motiválni.
2.Az uniformizálódó és egyre jobban szervesülő világban a mind szigorubb versenyfeltételeknek kitett lakosság félelmeiből akar hasznot huzni a kormány a "nemzeti ut" sajátosságainak hangoztatásával, és egy kiméletesebb alkalmazkodási lehetőség sugallatával, amit ezért nem is kell konkretizálni, tehát jót se kell érte állni.
3. A pátosz más szempontból olyan mint a plakátok és reklámok szinkavalkádja és tulzásai : PR fogás a statisztikáskba, trendekbe, grafikonokba, átszervezésekbe beleunt és és azzal való foglalkozást át nem értés miatt elutasító átlagember figyelmének felkeltésére.
A pátosz egyébként mindig a gyengék menedéke, akik kórosan menekülnek a racionális érvelés próbáját el nem viselő céljaik igazi motivációinak feltárásától, és ezért a dikurzust eltérítik az érzelmek önmaguk okát nem megkérdőjelező szintjére.
"Az emberiség történeleme nem személyek történelméről, hanem nemzetek történelméről szól, vagyis az emberi lét csak valamilyen módon kisebb, belátható csoportokba szerveződött közösségek útján maradhat fenn és ennek a közösségnek könnyen belátható, legcélszerűbb egysége a nemzetség, nemzet."
Ez nem igaz. Ez a nacionalista álláspont (most szigorúan leíró értelemben használtam a jelzot), amelyrol könnyu belátni, hogy pusztán ideológiai konstrukció. Ha az emberiség történelme nemzetek történelmérol szólna, akkor az emberiségnek kétszáz + éves lenne a történelme, tekintettel arra, hogy a nemzetek ennél nem sokkal régebbiek. A nemzeteknek ismerjük a születési dátumát, ismerjük a bábák és keresztszülok nevét; ismerjük azok nevét is -- sot tanultuk munkáságukat az irodalomórákon --, akiknek fejében a nemzet pajzán gondolatként megfogant. Azt meg egyáltalán nem könnyu belátni, hogy az emberi közösségek legcélszerubb egysége a "nemzetség, a nemzet". (Most eltekintve attól, hogy a nemzetségnek semmi köze sincs a nemzethez.) A puding próbája az evés. Az elmúlt kétszáz év történelme azt mutatja, hogy a nemzet nem volt nagyon praktikus egység.
Igen, kacajra fakaszt csak elképzelni is.
Példálódzásoddal egyébként leleplezed, hogy mi a baj a balkáni nacionalisták nemzeti pátoszával: nektek a háborús mozgósítás állapota a normalitás.
Elég hosszú ideig éltem Amerikában, ma is minden évben hónapokat töltök ott, és garantálom neked, hogy senkinek semmi baja nem lesz, ha sokallja a nemzeti jelképeket, kritizálja a Pledge of Allegiance-ot, zeneileg értéktelennek tekinti a himnuszt, röhejesnek, hogy minden baseball meccs elott eléneklik stb. Vannak, akiknek ezek a dolgok fontosak, vannak, akik különbözo okokból kifogásolják oket. És senkivel sem törlik fel a padlót, senkit se facsarnak ki, senki nem kap olyan pofont, hogy a takony menetet vág a nyakára. Ezek a magyar jobboldal primitiv fantáziái. A nemzeti jelképekhez való viszony minden civilizált országban egyrészt legitim politikai vitatéma, másrészt magánügy. Fourth of July alkalmából én sose raktam ki zászlót -- inkább lustaságból nem, mint meggyozodésbol --, és soha senki nem kérdezte meg tolem, hogy miért nem. Ez nagyon un-American lett volna, ha valaki mégis megkérdezte volna, biztos lehettem volna benne, hogy egy hülye kelet-európai bevándorló.
A mostani Fourth of July-t amerikai társaságban töltöttem. Nem baloldali, hazátlan bitang egyetemi emberek között, hanem számítástechnikusok között. Azon viccelodtek, hogy Fourth of July-t zászlóégetéssel lehetne a legadekvátabb módon megünnepelni, mert hiszen ez az ünnep a szabadságról szól. És láss csudát, senkivel sem törölték fel a padlót, senkit sem csavartak ki, senkinek sem vágott a takony menetet a torkára.
