Tökéletesen egyetértünk tisztelt tracy! Azon tételünk, mely szerint a lúzerség helytol és idotol függetlenül létezo társadalmi szükségszeruség, rendkívül nagy jelentoségu, és a felülvizsgálatából eredo pozitív vagy negatív eredmény egyformán értékesnek tekintheto.
Annyit elárulhatok, hogy legalább olyan átütő eredményekre lehet számítani, mint a venezuelai mezőgazdaságban.
Mélyen tisztelt Red Squad, úgy is, mint a lúzerkutatás atyja! A soraiból sugárzó interdiszciplináris megközelítésben rejlo lehetoségek már most élénk izgalommal töltenek el. Türelmetlenül várom legközelebbi publikációját!
Az alkoholfogyasztás igen dícséretes tevékenység, különösen, ha fényes tudományos eredmények elérése érdekében történik. Hadd hívjam fel ugyanakkor a kedves kollégák figyelmét a mérsékletességre! Jómagam, például, soha nem fogyasztok egy palack Unicumnál többet, foleg gyorsan nem, mert, tapasztalataim szerint, ilyen mennyiségnél az alkohol jótékony hatásai felett annak negatívumai kerülnek eros túlsúlyba, ráadásul az id?leges memóriavesztés veszélye is fennáll, amint arról az egyik legtekintélyesebb szaklap több szakavatott elokellosége is beszámolt néhány hónapja, ami egy tudományos kutató esetében kifejezetten hátrányos.
Nagy tudású Banana In Drive professzor kollégám trancsiloz-hipotézis értelmezését nem kívánom részletesebb kritikai elemzésnek alávetni, nem vagyok ugyanis híve annak a mostanság terjedoben lévo elképzelésnek, mely szerint az egyes tudományos tételek kritikai bemutatása esetén az elméletalkotó rábólintása az elsodlegesnek. Én úgy látom, hogy a tudomány fejlodésének az kedvez a leginkább, ha a kollégák újszeruen is értelmezhetik a leírt téziseket, és nincs szükség arra, hogy az ötletgazdát mindegyre arról kérdezgessük: tényleg így gondoltad?
Hozzászólásaikból látom, észrevették: rég nem szóltam új tudományunk fórumán. Nincs mentségem. És mostani hozzászólásom minőségének is csak egy a mentsége, ha nem súlyosbító körülménye: hogy az imént hozzászólásképesen jelentkeztem az "Ide csak részegen lehet írni" topicban. tracy kolléga, akivel ott alkalomadtán nagyritkán összefutunk, talán megért.
trancsiloz kolléga okfejtése számomra először volt a legvilágosabb, nyilván mert a nem túl részletekbe menően megfogalmazott gondolatmenetet könnyen illesztehettem a sajátoméhoz. Talán nem is mond ellen eddigi első és legfontosabb tételünknek, amit ha jól emlékszem tracy kolléga fogalmazott meg, ha nem emlékszem jól, csak az alkohol tehet róla, miszerint mindenki lúzer.
Ehhez szervesen kapcsolódik trancsiloz új tétele, amely kimondja, hogy a lúzer (vagyis minden egyén) tökéletlenségében egy pszeudo-tökéletességet keres, amit azáltal talál meg, hogy a magában is felfedezett tökéletlenséget egy másik egyénre mutatva súlyosan negatív tényezőként tünteti fel, a másik egyént lúzernek bélyegezve. Ezáltal ugyan az önmagában is meglévő, a társadalom szerint negatívnak ítélt tulajdonságot nem javítja ki önmagában, tehát nem válik igazán tökéletessé, viszont eltakarja, elfedi mások, de főleg maga előtt, hogy ő is rendelkezik ezzel a negatív tulajdonsággal, csak talán kisebb, takarható mértékben, mindezt azáltal, hogy másban sokszorosára nagyítja azt.
Én így értelmezem és fogadom nagy örömmel trancsiloz új tételét. Kérem, ha úgy ítélik, hogy csak az alkohol beszél belőlem, mondják ki rám bátran, talán meg tudom védeni álláspontom segédanyagok nélkül is. Üdvözlettel
Bevallom, keveset munkálkodtam az utóbbi időkben, de ez meg fog változni, amint elmúlik ez a vészes időszak.
Új irányba is elmerészkedtem viszont közben a kutatást illetően, meghallgattam a Beatles nevű zenekar I'm a Loser c. számát, az elemzést majd később csatolom. Annyit elárulhatok, hogy legalább olyan átütő eredményekre lehet számítani, mint a venezuelai mezőgazdaságban.
Még kimondani is félelmetes, olyan lehetőségek vannak.
Ilyen értelemben természetesen nagy vonalakban egyet tudok érteni tisztelt kollégám elméletével, és én is úgy vélem, hogy elméleteink remekül kiegészítik egymást. Mindazonáltal kutatásaim jelenlegi állása szerint legalább elvi szinten nem zárom ki a lúzerség létezését tetszőleges társadalmi formációban. A következő időszakban ez lesz kutatásaim fő iránya. Ha netán valóban nem létezik minden társadalomban lúzerség, akkor is gazdagabbak leszünk ennek bizonyítékaival.
Nagyon köszönöm trancsiloz professzor építő jellegű publikációit, mindig megtermékenyítőleg hatnak kutatásaimra. Kellemes kutatást, kedves kolléga!
Jaj, már a kutatómunka édes ölébe voltam visszatéroben éppen, de ez itt valóban tisztázandó, így hát még maradok egy picit.
A lényeg:
- perszonális folyamatokról beszélek, olyanokról, amelyek az egyéneken belül zajlanak le;
- ez a perszonálsi folyamat, nézetem szerint, össztársadalmi játék, tehát, a kevés kivételtol eltekintve, amely sajnos mindig létezik, hogy elméleteinket megrogyassza, mindenkiben lezajlik, de ez mindenki belso ügye;
- végül a legfontosabb. A lúzerképzet-alkotás nem saját magunk lúzerré nyilvánítását jelenti, hanem olyan más egyénekét, akikben az irritáló tényezokomplexum fellelheto!
Egyelore ennyi, reményeim szerint amennyiben a fentieket figyelembevéve újraolvassák az elozo publikációimat, akkor világossá válik a koncepcióm. További kérdésekre sajnálatos módon a mai nap folyamán már nem áll módomban válaszolni. A késobbiekben természetesen minden felmerült kérdésre visszatérek.
Még mindig nem teljesen világos számomra, hogy a vázolt lúzerképzet-alkotás vajon a magában a lúzerben, avagy a társadalom összes tagjában jön-e létre. Az internalizálás kifejezés használata az előbbire enged utalni, azonban nem vagyok abban biztos, hogy:
- a lúzer feltétlenül tisztába van-e saját lúzer mivoltával
- ha netán tisztában is van vele, akkor ez bármiféle belső egyensűlyt keletkeztet-e (a magam részéről inkább úgy vélném, hogy ez a tudat jelentős pszichés destabilizáló tényező).
Mindezek tükrében a második értelmezés sem zárható ki, ezért kérem tisztelt kollégámat, hogy további pontosításokkal éljen a tárgyalt témakörben. Remélem észrevételeimet nem tekinti akadékoskodásnak, továbbá azt isremélem, hogy diskurzusunk újabb eredményekkel gazdagíthatja a lúzerség kutatást.
Miért is van az, hogy legbravúrosabb mondataim mindegyre értelmi tisztázásra szorulnak? De félre a lúterképzet-alkotó mechanizmusokkal, íme a kérdéses részlet kissé bovebb, és, reményeim szerint, érthetobb ismertetése!
Figyelmes olvasóim bizonyára megfigyelték, hogy a bevezetoben újabb szakszót használtam: lúzerképzet-alkotás. Ez a terminus technicus szorosan kapcsolódik a mondanivalómhoz. A lúzerség internalizálása véleményem szerint a következoképpen zajlik:
- bizonyos belso folyamatok hatására, amelyeket igen erosen befolyasol a fizikai valóság is, meghatározott viselkedésformákat, ezek egyes karakteres elemeit különösen irritálónak találunk;
- ezek az irritáló elemek jelentosen növelik s belso feszültséget, kibillentik az egyént a kiegyensúlyozott lelkiállapotból;
- ennek a folyamatnak az ellensúlyozására a különösen irritáló viselkedésformákat megbélyegezzük, egy egységes kategóriába, a lúzerve surítjük;
- ezt a mechanizmust lúzerképzet-alkotásnak nevezem, eredméyneként az egyén a továbbiakban nem foglakozik a lúzer kategóriába sorolt zavaró tényezokkel, azokat mintegy kirekeszti, létezésükrol, azon túl, hogy lúzerek, nem hajlandó tudomást venni;
- ezzel a folyamattal a belso rend visszatér egy egyensúly közeli állapotba, ugyanakkor hangsúlyozom, hogy ez az egyensúlyi állapot nem azonos az eredetivel, hanem attól eltolódva, más tényezokombinációban jön létre.
Remélem magyarázatom kielégíto volt, mindenesetre nagy örömmel válaszolok minden további kérdésre is, ami esetleg felmerülne. Végezetül köszönetet mondanék tracy kollegának, amiért lényegbevágó kérdésével hozzásegített hipotézisem pontosabb és közérthetobb kifejtéséhez.
Elmélete nagyon elgondolkodtató, véleményemet hamarosan ki fogom fejteni ezzel kapcsolatban. Mindazonáltal dolgozatában bizonyos elemeket nem teljesen értek. Ezek a következők:
"...lúzerség fogalamának az internalizálása is, amely azt a folyamatot jelöli, amely során az egyén, a számára kedvezotlen, és a lelke mélyén nagyon zavarónak tartott viselkedésformákat, szerepeket megbélyegzi, mintegy kirekeszti, így igyekezvén a belso nyomást csökkenteni."
Kérem tisztelt kollégámat, hogy figyelemreméltó elméletének ezen passzusait szíveskedjék megmagyarázni, hogy véleményemet a zavaró értelmezési hibák nélkül legyek képes kialakítani.
Köszönettel,
tracy
T: A lúzerség, mint a modern társadalmi lét skizofréniájából való menekülés stratégiája.
Meroben eretnek nézeteket fogok most kifejteni, kedves kollégák. Legújabb hipotézisem szerint, amelyet hosszú tudományos kutatásaimra alapozok, de támaszkodok tracy professzor elméleteire is, a lúzerség jelensége modern társadalmunk szüleménye, kialakulásában meghatározó szerepet játszott a gyorsuló ido, a társadalmi szerepek felgyorsult evolúciója. Elvetem tehát azt a korábban kialakult nézetet, hogy a lúzerség az emberi lét kezdete óta létezo, a társadalomban a kezdetektol jelenlévo jelenség lenne.
Felgyorsult világunkban egyre nehezebbé válik az alkalmazkodás, mindaz, ami helytálló volt tavaly, a következo évre már elavul. Ilyen körülmények között nagyon nehéz természetes derünket megorízni, népbetegséggé válik a stressz. A legtöbben azért igyekeznek védekezni a jelenséggel szemben, különbözo védekezo mechanizmusokat slakítanak ki. Ilyen védekezési mechanizmus a lúzerség fogalamának az internalizálása is, amely azt a folyamatot jelöli, amely során az egyén, a számára kedvezotlen, és a lelke mélyén nagyon zavarónak tartott viselkedésformákat, szerepeket megbélyegzi, mintegy kirekeszti, így igyekezvén a belso nyomást csökkenteni.
Amikor a lúzerséget a fentiek értelmében vázoljuk, akkor nagyfokú összhang figyelheto meg tracy professzor azon nézetével, mely szerint bizonyos szempontból mindenki lúzernek tekintheto. Éppen ezért bátorkodom azt állítani, hogy a két elmélet egymást kiválóan kiegészíti.
Nem fognak, asszisztenseim majd felügyelnek rájuk.
Azért megkérdezem ne aggódj...Viszont autogramod begyűjtését elhalasztom legközelebbi miskolci látogatásomig:)
Csak közben nehogy felügyelet nélkül maradjanak az objektumok!
Most akkor jól lelombozlak.. talán csak holnap kéne válaszolnom.. :)
Szóval, Miskolci Egyetem, és nem, csak angol a jó. De azért ne keseredj el, esetleg egy kicsike aláírást, mondjuk neoklasszikus pénzelméletből, biztosíthatok neked. :)
Megpróbálom majd két kísérlet közé beiktatni...OFF: milyen felsőoktatási intézményben, és nem lehet esetleg franciául is fordítani? Jelentős autogramgyűjtő vagyok:)
Amennyiben ez nem jelentene különösen nagy erőfeszítést, valamint nem ragadna nagyon el a kutatómunkától, akkor nagyon megköszönném. Mondom ezt annak ellenére, hogy minél többet gondolkodom rajta, annál jobb ötletnek tűnik a szerződésfordítás feladatának aláíráspótlási alternatívaként való felkínálása, kedves diákjaink számára. :)
Hát, én csak a szótárban tudtam megnézni, ott contract for work, labour and materials néven szerepel. De ha még holnap is jó, akkor megkérdezek valakit, aki szokott angolból szerződéseket fordítani...
Nagy örömmel és elégedettséggel olvastam tracy kollega 11.-i okfejtését, nagyszer? gondolatai bennem is feler?sítették a vágyat, hogy önálló rendszert kreáljak. De, ahogy a régi mondás is szól, mindent a maga idejében! Egyel?re a kutatómunka megszervezésével kapcsolatos bokros teend?k kötik le minden id?met, ezzel összefüggésben szeretném az üzleti, jogi, valamint angol nyelvezetben jártas kedves kollégák segítségét kérni. Szerz?dés fogalmazás közben merült fel bennem, hogy vajon miként nevezik angolul a Vállalkozási szerz?dést. Akad itt valaki, aki segíteni tudna?
Követve trancsiloz professzor kezdeményezését, megpróbálom egységes formába foglalni saját elméleti elképzeléseimet a lúzerségről. Elméletem a trancsiloz által összegzett tételrendszer tekintetében a következő (előrebocsátom, hogy csak a trancsiloz-rendszerben T1, T2, T3, T4, T7 jelzésekkel jelölt tételeket használom fel).
1, Kialakul az emberi társadalom (bizonyítás: ez a tény, azt hiszem nem szorul különösebb bizonyításra).
2, A társadalom különféle elvárásokat fogalmaz meg tagjai felé (bizonyítás: ez a jelenség megfigyelhető a történelem során egyre növő és differenciálódó jogi és társadalmi normák növekvő számán, szintén nem akarnék most példálózni).
3, Az elvárásoknak megszegőit a társadalom szankcionálja (bizonyítás: a jogi szankciórendszer növekedése és differenciálódása, illetve az erkölcsi ítéletek differenciálódása. Ennek következménye, hogy a társadalmi elvárásoknak meg nem felelő személyek elnevezései egyre szaporodnak.)
4, A társadalmi elvárások fejlődése és differenciálódása a XX. század végi magyar társadalomban megszüli a lúzer kategóriáját. (bizonyítás: korábbi használatára nincs adat, illetve a negatív társadalmi értékítélettől eltérő használatra sincsen adat).= T1
5, Mivel a tapasztalatok szerint a lúzer minősítést olyan élethelyzetekben tömegesen használják, amikor az egyén társadalmi elvárásoknak meg nem felelő viselkedést tanúsít, ezért e minősítést negatív társadalmi értékítéletnek tekinthetjük. (Ezen tények a tapasztalaton alapulnak).= T3
6, Mivel a társadalmi értékítéletek elméleti fogalma a társadalom tagjainak tényleges értékítéletein alapuló absztrakció, ezért ha tömegesen, és változó kritériumok szerint valamilyen társadalmi érékítélet fogalmazódik meg, akkor azt a társadalmi értékítéletet konkrét kritériumoktól függetlenül a társadalom konkrét helyzetre levetített értékítéleteként foghatjuk fel, tehát - bár tartalmát nem feltétlenül vagyunk képesek meghatározni- mondhatjuk, hogy az értékítélet tartalma a közvetlen társadalmi környezet többségének véleményét fejezi ki. (Egy analógiával élve: jó nő az, akit a társadalom többsége jó nőnek tart). =T2
7, Mivel pszichológiai tény, hogy az ember előítéleteket és prekoncepciókat alkalmaz a külvilág megítélése során (ennek konkrét bizonyításába most nem szeretnék belemenni, ezt a szociológia és a pszichológia tudomány már elvégezte), ezért törvényszerű, hogy a többször vagy tartósan lúzer megítélésű magatartást tanúsító személyeket a társadalmi környezet tartósan a lúzer stigmával bélyegzi meg. Ebből kifolyólag a lúzerként stigmatizált személy minden lúzerségként minősíthető magatartásával erősíti stigmatizációját. Szintén pszichológiai és szociológiai tény, hogy egy adott magatartásformát rendszeresen tanúsító személytől társadalmi környezete minden, előítéletet megerősítő cselekménye alapján fokozottan számít az újabb, előítélete megerősítő cselekményre, így az elvárássá változik. = T4
8, Mivel azonban a lúzerség fennállásának objektív kritériumait nem állapítottuk meg (ez is tapasztalati tény), illetve mert a társadalom egyre inkább homogenizálódik értékrendjét tekintve (ez szintén tapasztalati tény), ezért megállapíthatjuk, hogy a lúzerség nem definiálható egzakt módon a tudomány jelenlegi állása szerint.
9, Mivel a társadalmak mind történetileg, mind pedig térben fejlődnek és megváltoznak, ezért megállapíthatjuk, hogy a társadalmak elvileg végetelen formát ölthetnek. (Lévén a tér és az idő végtelen).
10, A társadalmak végtelen variabilitását alapul véve megállapítható, hogy a társadalmi értékítéletek is végtelen számú formát ölthetnek.
11, Mivel végtelen számú társadalmi értékítélet létezhet, ezért ez ebből negatív tartalmúak száma is végetelen. Ebből kifolyólag a negatív társadalmi értékítéletek lúzer alcsoportja elemeinek száma is végtelen.
12, Mivel végtelen számú alcsoportja van a lúzerségnek, ezért mondhatjuk, hogy a egy adott társadalom (véges számú) tagjai közül mindegyik megfelel valamelyik lúzerségi alcsoport kritériumainak. Tehát, egy bizonyos szempontból nézve, mindenki lúzernek tekinthető. = T7
Úgy vélem, tudományunk immár megérett arra, hogy túllépjünk a kezdeti próbálkozásainkat jellemző, tapogatózó jellegű sejtéseken és meglátásokon. Ezen meggyőződés tracy professzor, általam csak társadalmi összlúzerségi teóriának nevezett, gondolatai nyomán forrott ki bennem, ezt jómagam is rögzíteni szeretném azonnal, a tudományágunk művelői között kialakult, már most is kiváló kapcsolatot és kreatív alkotói légkört tovább erősítendő.
Ideje tehát továbblépni, de merre? Nos, kedves mindannyiuk figyelmébe ajánlanám a hipotetikus deduktív módszert, amely segítségével egy tiszta és ellentmondásmentes rendszerbe foglalhatnánk a lúzertant. Noha a konvencionális megoldás az lenne, ha egymagam állítanám elő az összes szükséges axiómát és definíciót, de az igen jó szakmai kapcsolatok miatt egy másik utat választok. Megpróbálom rekonstruálni a nagytiszteletű kollégák által eddig kifejtett hipotéziseket, ezek képeznék majdani rendszerünk tételeit, majd arra kérnék mindenkit, hogy ezen tételeket szülő koherens axiómákat legyenek szívesek megfogalmazni. Természetesen a tételek is kiegészíthetők!
T1: A lúzerség társadalmilag meghatározott.
T2: Lúzer az, akit társai annak tekintenek.
T3: Lúzernek tekinthető az, aki tartósan a társadalmi konvenciók ellen cselekszik.
T4: A lúzertől társai elvárják, hogy lúzerként viselkedjen.
T5: Megkülönböztethetünk manifeszt és látens lúzereket.
T6: Megkülönböztethetünk pszeudo és effektív lúzereket.
T7: A társadalomban mindenki lúzernek tekinthető.
Végigolvasva a fenti tételeket, sajnos arra a következtetésre kellett jutnom, hogy tudományos erejük meglehetősen alacsony, így újrafogalmazásra szorulnak. Ez a feladat további publikációk témája lehet.
Tisztelt MrPete professzor!
Attól tartok, hogy az előzőekben vázolt elméletemből ékesen következik, hogy objektív módon nem tudjuk megállapítani a lúzerség kritériumait. A gyakorlati kutatások szempontjából azonban természetesen életbevágó fontosságú lenne olyan szempontrendszerek kialakítása, amelyek megkönnyítenék a társadalmi élet minden alrendszerében a lúzerek kiszűrését. Véleményem szerint tehát kutatásainkat a következőkben a társadalom alrendszerinek feltérképezésére kellene összpontosítanunk. Esetleg segítséget kérhetnénk szociológusoktól, ők ebben állítólag igen komoly, előrehaladott eredményeket tudnak felmutatni...
bokros vizsgateendőim miatt nem érek rá publikálni, de mélységesen egyetértek tracy kollegával, és a lúzerségkutatás életképességének érdekében javaslom, hogy rögzítsük a látószöget, amely alapján besoroljuk az embereket, így sokkal élesebb törvényszerűségeket állapíthatunk meg. Ugyanakkor nem szabad elhanyagolni az objektív ágat sem, javaslom a két tudományágat eltérő posztulátumai valamint vizsgálati módszerei miatt válasszuk széjjel.
Banana in Dive kollega mostanában feltűnően keveset publikál eredményeiből, remélem nem a talán otrombára sikerült recenzióm hallgattatta el benne a kutatót, vagy sújtotta porba önbizalmát. Esetleg szakmai féltékenységből tart vissza fontos eredményeket? :)
Kedves kollégák!
A relativista iskola alapelveinek következetes végigvitelével arra következésre jutotta, hogy aktuálisan adott társadalmunkban mindenki lúzer. Az emberek nagy többsége a társadalom jelentős csoportjainak szeméban lúzer, egy kisebb (elméleti síkon a frankó kategóriába tartozó egyedek, de ez még természetesen bizonyításra szorul) csoportja a társadalom bizonyos rétege szemében lúzer, míg a lúzerségi mutatókban legalacsonyabb értéket elérő személyek csak a társadalom bizonyos tagjainak szemszögéből nézve lúzerek. A legutóbbi csoport tagjainak megjelölésére javaslom az elterjedt überfrankó kifejezés használatát.
Elméletem bizonyítására kutatásaim jelen állapotában csak a negatív bizonyítás eszközeit tudom felhazsnálni és elméletileg ez sem száz százalékosan bizonyítható e pillanarban, azonban az indirekt bizonyítás ellenőrzése végett felhívnám tisztelt kollégáimat, hogy citáljanak olyan személyeket a jelen társadalomban, akik a társadalom egészében élő megítélés szerint egyértelműen nem lúzerek.
Húha! Mesélhetnék! Röviden: összeáll két loser, összekaffantanak egy harmadikat, szarnak születsz, a két loser tömi a kakeszt az arcodba a tanárokkal, egyéb arra hivatotakkal karöltve, vagy szarba vesznek az emberek, vagy abba se. Adj hozzá, még egy két kisebb-nagyobb trutymót, ami élete során csak érheti a kis hülyénket, és máris tökéletes az eredmény. Még ma kezdd a kölökgyártással, de ha még nem érzed magad teljesen losernek, várj még egy kicsit. Sok sikert!
Prof. Ilmarinen pár napja kérdezte: "Holnapután biztos lesz olyan topic, hogy az "Évezred elsö topicja!" Aki ezt csinálja az vajon lúzer?" Nos, egyelőre nem mondok véleményt, de hadd segítsem az Önök kutatását is azzal, hogy idelinkelem a valóban megszületett topicot, MilGra 00:00:07-es alkotását:
Kutatótársaim, úgy vélem, hogy Banana in Drive újabb mérföldkövet ágyazott a lúzerség-prudentia országútjára. Forradalmi tételei a lúzerség intervallumorientált megközelítésének eddig is sejtett gondolatait sikerült matematizálnia, és e komoly tudományág mégoly ortodox kutatóit is meggyőznie az iskola létjogosultságáról. Magam is hasonló kutatásokkal foglalkozván arra jöttem rá, hogy elégtelen az alant vázolt szétosztás. sajnos csak a neoklasszikus posztulátumok bevonásával tekinthetők igaznak az alábbi intervallumok, amelyeknek fő hibája, hogy a skálán 0,5 -öt elérő egyedek mindkét csoportba besorolhatók, amely az elmélet konzisztenciáját ássa alá, mivel megtagadja a lúzer-nemlúzer alternatív, tehát egymást kizáró ismérvek prekoncepcióját. Sajnos ezen az sem segít, ha bevonjuk a tracy-sejtést a vizsgálatunkba, amely -egyébként teljesen helytállóan- a lúzerség szociodefinitív irányzatának talpköve, mivel még ez az iskola sem engedi egyazon skálán belüli tranzitivitást. Ezért én javaslom, hogy a két intervallumon nyílt határokat értelmezzünk, egyrészt azért, mert a 0 ,és az 1 csupán elméleti mutatók, ilyet a gyakorlat kizár, másrészt pedig a lúzerség határindexét szintén hagyjuk meg az elméleti kutatások játékszerének. Ez utóbbi kívánalom szokatlanul önkényes, de a szofisztikáltabb számításoknál nagyban megkönnyíti a kutatók helyzetét.
Szintén hibája a felosztásnak, hogy két _egyenlő_ részre osztja az intervallumot, amelyet szociográfiai kutatási adatok nem támasztanak alá. A már említett szociodefinitív iskola rétegről rétegre változó küszöbindexekkel számol, és a hipergeometriai valószínűségi eloszlás tételének értelmében annak valószínűsége, hogy a csúszóindex pont 0,5 lesz pontosan 0. Természetesen folytonos intervallumot tételezünk fel, amely a lúzerek abszolút sorbarendezési posztulátumából következik. Így a MrPete-i irányzat számára az intervallum
( ] 0 ; x [ ; ] x ; 1 [ )
felosztása látszik célszerűnek, ahol x a már említett küszöbindex.
A teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy a megengedő irányzat elveti a folytonosságot, és tetszőlegesen kicsiny lépésközökkel számol, mindezt a klasszikus valószínűségszámítási képlet alkalmazhatóságának érdekében, ám úgy vélem, hogy ez nem megengedhető áldozat a kényelem oltárán.
Végül az alkalmazott lúzerológia kapcsán felmerült problémákról szólnék, a magánbeszélgetések hangnemében:
Szerintem azért ilyen korban illik elmenni bulizni, aszt ha nem jó, akkor el kell jönni. Nekem már volt olyan, hogy szar volt a buli, uhogy 11-re már el is jöttem onnan, saját szórakozási együtthatómat maximáltam. Viszont volt egy srác, aki már du 4-5 körül elkezdett "melegíteni" az estére, és kb 10-kor már befeküdt egy asztal alá. A himnuszra már úgy kellett felébreszteni, utána meg mindent telehányt, másnap meg nem emlékezett semmire. Elvileg ő ugye nem lúzer, mert bulizott, megminden, de azért mégis...
