Ne abból indulj ki Savatager, hogy
neked milyen könnyű volt az érettségi.
Az értettségi 10 évvel ezelőtt nehezebb volt mint most és sokkal könyebb mint 20-30 évvel ezelőtt.
Ráadásul a nehézsége az iskolától is függ
meg az iskola fajtájától is. (Gimi v. Szakközép)
Lehet, hogy pont egy gyenge, potya iskolába jártál
míg Zsolt lehet, egy nehezebb gimnáziumba.
Jobb összehasonlítási adat egy konkrét egyetem konkrét vizsgája vagy szigorlata.
Add meg egy ilyen adatot és Zsolt is adjon meg egy ilyet (felkészülési idő), esetleg ugyanazt, eredménnyel.
Ekkor jobban látjuk, hogy Te vagy-e az okosabb vagy Zsolt.
Üdv, hmm.
Werner Zsolt:
"Na ja a felveteli IMHO nagyon konnyu volt. En ugy irtam 15 pontos fizikafelvetelit h elotte gyakorlatilag csak 4 hetet tanultam _igazan intenziven_ (egesz
napon at azt csinalva) a dologra (a zold, ketkotetes feladattar osszes peldajat megcsinaltam etc)."
Eleg benga vagy faszi, ha 4 hetet tanultal egy szaros kis erettsegire.
Normalis ember egy-ket nap alatt felkeszul.
Csá
ez eléggé megrémit engem ,aki elötte vagyok a fespfokú képzűsnek(remélem nem sokáig)de ez egyszerüen rémisztő.fel se tucom fogni.az emberek kegyetlen fantáziája végtelen lásd:középkor,de ,hogy valaki mások esztelensége miatt haljon meg.tényleg nincs senki,hogy odafigyeljen?
Olvasgatom ezt a topicot, s nem értem.
Ha mindez igy van, s külso okok miatt van minden úgy, ahogy, akkor fel kell tegyem a kérdést :
Miért csak a villamoshallgatók ugranak vizsgaidoszakkor ?
A Bolyaisok, vagy a Kandósok, miért nem, ott is sok a fiú, ott is volt Bokros csomag, de mégse hullanak, mint a legyek..
Egyébként, BME-s oktatói kar, tudjátok, hogy a szivatás már a gólyatáborban indul ?
(Hogy konkrét példát mondjak, téglát kell vinni beléponek, s aki nem hoz, azt visszagyalogoltatják a faluba, hogy lopjon téglát, s jól szórakoznak közben ? Aki ezt mesélte, szervezo volt, büszkén mesélte, nem is értette, mi a bajom ezzel..)
Volt már valamelyiktek a kollégiumban, s látta, hogy a Schönherzbe a bejelentkezés hogy történik ?
Hogy elofordul, hogy a kevésbé szivatós tanárhoz bejelentkeznek, s aztán a férohelyet pénzért próbálják értékesíteni?
Hogy milyen bruszt folyik a kollégiumban a
bennmaradásért ?
Miért gondoljátok, hogy a közgázra csak olyanok mennek, akik baromira elhivatottak a szakma iránt ? (hogy a tanárképzokrol ne is beszéljek...)
Miért nem téma ez a "hulljon a férgese", máshol ?
A világ legkényelmesebb dolga megmagyarázni saját magadnak, hogy nem tehetsz róla, én azonban azt látom, hogy ezek a gyerekek kegyetlenül magukra vannak hagyva, anélkül, hogy valaki rájuk nézne idonként.
Kinek a felelossége a hallgatókkal való törodés, pl ?
Csinálnak valamit a nevelotanárok, vagy a tankörvezetok ?
Vagy ezek csak üres titulusok ?
Az, hogy ezeket a 18-20 éves kölyköket nem lehet egy csordába összeterelni, s magukra hagyni, ez már ki kellett volna, hogy derüljön mindenki számára.
Már csak arra leszek kíváncsi, hány kölöknek kell még ahhoz meghalnia, hogy az egyetem végre megmozduljon, s tegyen valamit végre.....
Avval egyetértek, hogy kevés az olyan diák, aki képességei és érdeklődésével közösen kerül és jön ide. Szerintem, eki érez elhivatottságot ás szeretné ezt csinálni, az tudja is. Én 16 éves korom óta tudtam, hogy melyik fő és mellékszakiránzt szeretném hallgatni, és mindkettőre sikerült is bekerülnöm. Addig valóban kellett felesleges dolgokat is tanulni, meg amit nem szerettem, de ez volt az ára.
Szakirányon pedig szerettem órára járni, szerettem még vizsgázni is, és sértésnek éreztem a négzest. nem azért, mert olyan baromi okos voltam, hanem mert érdekelt a téma, és úgy éreztem, jobban tudom azt amit.
A helyzet persze bonyolultabb, mint ahogy leírtad. Nem csak a család nyomására, nem a RANDOM függvény segítségével. Sok gyereknek az érettségi környékén nem sok fogalma van, hogy mit is csinál egy mérnök, közgazdász, jogász, tejellenőr. Ezért számolgat egy kicsit, megnézi, hogy miből nem akar felvételizni, stb. és eldönti, hogy hova fog jelentkezni. A műszakin vonzerő, hogy a középiskolai pontszámoddal gyakorlatilag biztosan tudod, hogy bejutsz-e. (Én tanítottam olyan - nagyon tehetséges, nagyon jól képzett - srácot, aki egy évvel később az ELTE-re felvételizett, majd párhuzamosan végezte a két műintézetet, de saját bevallása szerint elsőre nem mert nekifutni a felvételinek.)
Nálunk ugyanakkor kisebb a kultúrája az emelt fővel való pályaváltoztatásnak. Nemigen tudja azt mondani, hogy megpróbáltam, nem jött be, nem a világ. (X-re se úgy néznek, hogy 1 évig miniszter volt, hanem úgy, hogy 1 év után belebukott a miniszterségbe.) Hiányzik az, amit minden második amerikai filmben látsz (akár igaz, akár nem, de sulykolják), elbukott börtönbe került, de talpraáll, csakazértis ő lesz a menő. Oszt persze sok-sok egyedi dolog is összejön családban, baráti körben, stb. Az igazán nem idevalók - akár mert nincs elég jó képessége, akár mert nem akar/tud kitartóan tanulni, dolgozni - egy része elmegy magától, semmi gond. A másik része beleroppan. (Lehet, hogy van harmadik, negyedik rész is, de most nem jut eszembe.)
Aki próbált már 50-100-400 gyereket tanítani az tudja, hogy nem lehet egyedileg foglalkozni velük. Heti 4 órában találkoztok, te a táblánál, ő jobb esetben a padban (vagy a Mészöly tanszéken, vagy dolgozik, udvarol, stb.) Nem nagyon van más lehetőség, mint a vizsgajeggyel (esetleg zh jeggyel) jelezni, hogy nem idevaló - ilyen vagy olyan okból, esetleg önhibáján kívül. Nem tudsz mindenkivel foglalkozni, nincs rá idő, mód, lehetőség.
Tudom, hogy sokan nem hiszik el, de a kicsit is lelkiismeretes tanárt - és én sok nem is kicsit lekiismeretes tanárt ismerek - is megviseli az, ha nagyon sokat kell kirúgjon. Benne is felmerül az, ami itt többektől elhangzott: nem bennem van a hiba? Nem lehet, hogy 80%-ot meg kell buktassak, biztos nem magyaráztam jól. Aztán sokan sokféleképp reagálnak erre a frusztrált helyzetre. (Természetesen VAN OLYAN, hogy a tanárban van a hiba, itt az egyik felvetődött mechanizmust próbálom taglalni, ahogy én látom.) A tanárok egy része úgy reagál, hogy továbbenged egy réteget, akit nem lenne szabad. Ennek a rétegnek egy része végez, a másik része viszont csak egy hosszabb agónia áldozata lesz. Évek mennek el, mire kifogy az utolsó lehetőségből is. Közben kudarcok sorozata éri, a kezdeti barátok nagy része már egy-két évvel felette jár, beindul egy-két mechanizmus, ami gátolja a tanulást (pl. dolgozni kezd, hogy valahogy enyhítse az elhúzódó családi terhet, megnősül, stb.) Én nem tudom hogyan lehetne ezt jobban kezelni, de meggyőződésem, hogy részben itt helyben, részben társadalmi szinten, hogy a saját sorsukat jobban irányítani tudó, magukat, amaguk helyzetét, lehetőségeit jobban értékelni tudó fiatalok legyenek közöttünk.
Nem beszéltem itt róla, de nyilván interferál mindezekkel az Egyetemet ért többi közvetlen (pénzügyi kormányzat, költségvetés) és közvetett hatás (iparágak fellendülése és hanyatlása, karrierlehetőségek, megélhetési gondok az oktatóknál).
Akkor szerintem érdemes lenne világosan megfogalmazni a BME-vel kapcsolatban fennálló érdekes tényállást. Egyrészt azért, mert gondolom akik netalántán erre a helyre akarnak jelentkezni, szeretnék tudni (ha még nem tudják), mire számíthatnak, másrészt nem tesz jót egy ilyen hírű intézménynek, ha pletykák alapján ítélik meg.
Ha jól értem a dologot, az a probléma, hogy olyan elemek kerülnek nagy mennyiségben az egyetemre, akiknek nincsenek ilyen irányú ambícióik, csupán a család nyomására, vagy lottószerű tippelés eredményeként (esetleg a számológép "RANDOM" nevű közismert funkciójának segítségével) kezdenek bejárni, persze csak a büfé kedvéért. Mikor kenyértörésre kerül a sor, a tisztelt tanári kar kampányszerűen folytat tisztogatást a nemkívánatos tényezők kiiktatásának első állomásaként, s ha hiba csúszik a számításba, meg(ki/le)esik egy-két kevésbé kártékony hallgató is.
Mielőtt a probléma vázolását követően megpróbálnám megfogalmazni a konklúziót, mindenképpen meg kell említenem, hogy maximálisan támogatom a pontduplázás rendszerét. Egyrészről azért, mert a felvételi vizsgákkal(?) együttjáró hisztéria kiküszöbölhető, s szerencsés esetben a jelölt igyekszik bepótolni a négy év során összegyűlt pótolnivalót, másrészről jelentősen csökkenti az adminisztrációt.
Konklúziót mégsem merek levonni, mert ugye "Ugocsa nem koronáz" (1527/1722?).
Ilyen volt nálunk is. Próbálkozott, még tanárokkal is beszélt, hogy "X.Y.-t nem kellene ám átengedni", meg hasonlók, és általában nyűg volt neki, hogy a hallgatókkal foglalkozzon. Na, egyszer ráb*sztam az ajtót, mert épp probllémám volt, és kérdezni szerettem volna valamit tőle fogadási időn kívül, ő meg köszönés nélkül ordítozni kezdett velem. Szóval, ajtót be, és mentem a dékáni hivatal vezetőjéhez, hogy megkérdezzem azt a dolgot. Ő mondta, hogy ezt miért nem az évfolyamelőadótól kérdezem (tudtam, hogy oda akar majd küldeni). Na, erre előadtam, hogy azzal épp nem lehet beszélni. Nem mószeroltam, csak úgy alakítottam a történéseket, hogy el kelljen mondanom. Másnap már nagyon nyájas volt az évf.előadóm, és onantól kezdve békén is hagyott. Megintcsak azt tudom mondani, hogy ha hagyja magát az ember szívatni, akkor szívni is fog.
Másik példa: Tanár a ZH-t tizedes mélységű pontozással illeti, a ZH maximum 5 pont. Gyerek megy, hogy neki itt meg itt még járna pont. Tanár szokása, hogy megkérdi, mennyi pont kell még a jobb jegyhez, aztán nagy kegyesen annál valamivel kevesebbet ad még pluszba, és hát akkor sajnos...Szóval, gyerek megy, tanár kérdez, gyerek mondja, hogy 0,3 pont. Tanár megad 0,2-t, gyerek vidám, merthogy "Jajj, elnéztem, 0,1 is elég." Jobb jegy megvan.
Aztán, vizsgán követendő magatartás, ha a tanár bele akar zavarni: Vissza a kandallóhoz, és lépésről lépésre újra előadni, rendszerezni a gondolatokat, időnyerés, lassan beszélni, ilyesmik. Ja, hogy ehhez azért érteni is kell az anyagot? Ez van, valamit azért tanulni és tudni is kell ahhoz a diplomához.
Pszichologus: Szokott a koleszban eloadast tartani egy pszichologus. De, ha valakinel gaz van, akkor nem biztos, hogy elmegy es megosztja vele a problemait. Nekem is vannak/voltak problemaim, megsem mentem oda elmondani.
Szulok: Nem csak a sok idot-energiat kellene sajnalni, amit a srac felnevelesere, iskolaztatasara forditottak (bar szerintem ez egy baromi onzo nezet, hogy a gyereket azert nevelik, hogy kesobb legyen valaki aki ellatja a szuloket). Fontos lenne, hogy a gyerek egy egyetemrol valo kiesest (plane evfolyam vagy targyismetlest) ne tragediakent fogja fel. Elsokent a szulok feladata lenne a gyereket tajekoztatni arrol, hogy nemcsak diplomaval a zsebben lehet boldog eletet elni. Az en szuleim soha nem mondtak, hogy menjek foiskolara vagy egyetemre. Megis van mar egy diplomam es most is egyetemre jarok. Ennek ellenere voltak olyan pillanatok, amikor azon gondolkodtam, milyen lenne leugrani. De ez nemcsak tanulmanyi okokbol tortent.
OHV: HAHAHA!!! Megha en probalom a valosagot belevinni a kitoltesbe, a hallgatok nagyresze nem igazan foglalkozik vele, es atlagos eredmenyek jonnek ki. Igaz eddig csak ket OHV eredmenyt lattam, de az igencsak egy kozepes szintet mutatott majd mindenhol.
Halihonak: Nagyon kozelrol ismerem a tanszeket. Csak jokat tudok mondani rola. A felsorolt oktatok neve a monogram alapjan kapasbol beugrott (akit ismerek es akit csak nevrol is), elukon az altalam az egyetem (egyik?) legjobb oktatojanak tartott PG-val! A tanszekre kerules nekem az alapkepzes utan egy nagy pozitiv csalodas volt! Viszont ezen a tanszeken is van oktato, aki nem teljesen korrekt modon allitja a bizonyos lecet.
Az sem jo, hogy valaki csak azert megy egy szakiranyra mert az a meno, es megvan hozza az atlaga, de egyaltalan nem erdekli es csak kinlodik.
Egy-egy ilyen eset utan a kolesz altalaban csendesebb egy ideig. En mar harom ilyen esetet eltem at, de mindig megrazott.
M.
"Felvesznek boldog-boldogtalant, lenyúlják utánuk a fejpénzt, elvesznek hosszú éveket tolük életük legfontosabb idoszakában, s aztán megalázva egyszer csak az utcán találja magát. Mit csináljon ? Menjen haza a falujába? Mit mondjon ott? Hogy került az utcára diploma nélkül? Hogy magyarázza ezt meg a szüleinek, akik esetleg még középiskolát sem láttak belülrol, viszont éveken keresztül a fogukhoz verték a garast, hogy a gyerekükbol mérnök lehessen ? Átgondolja ezt valaki, hogy ez az egyetem mit muvel gyerekek százaival, minden évben ?"
Addig még valamennyire OK, hogy felvesznek boldog-boldogtalant, bár így ebben a formában ez sem igaz. A felvételi rendszer fokozatosan "liberalizálódik", ezzel is több esélyt adva a gyereknek, hogy ne egy írásbeli alkalmával dőljön el, hogy részt vehet-e a felsőoktatásban, vagy nem. Ez pont afelé mutat, hogy megadják ezt a sanszot neki, és ne kelljen úgy "hazamennie a falujába", hogy még csak azt sem hagyták, hogy megmutassa hosszabb távon, nyugodtabban, hogy mit tud.
A fejpénzzel kapcsolatban megvannak a keretek, így az is, hoyg mennyi hallgatót vehet fel az egyetem. Tehát ez nem úgy van, hogy fogja magát a BME és felvesz tízezer elsőévest, és tartja a markát állambácsinak. Ez marhaság.
Azok a "hoszú évek" nem elvesztegetett idő. Az a zseni még nem született meg, aki kitalálta volna, hogyan lehet egy hallgató alkalmasságáról megbizonyosodni anélkül, hogy oda járna egy ideig. Talán szigorítani kellene a felvételin? Lehet, de az csak egy vizsga (az a kettő együtt nem ölel fel akkora tudásanyagot, mint a felsőoktatásban egy közepesebben nehéz tárgy), egyszeri számonkérés. Ha valaki jár egy-két évet a Műegyetemre, és azt az időt úgymond elfecsérelte (nem csak papír lehet eredmény), akkor az magára vessen. Jellegéből adódóan emberi kapcsolatok, csapatmunka, problémamegoldás (általánosságban) területén rengeteget ad egy egyetem, így a BME is. Ha valaki nem eléggé felnőtt ahhoz, hogy önállóan tudjon élni az elé táruló lehetőségekkel, hogy meg tudja szervezni a dolgait, akkor az nem való egyetemre, nem való diplomásnak. Később esetleg, de vannak akik soha.
Hogy hogyan fogja megmagyarázni, az már tényleg az ő dolga. Ezt ne akard az egyetemre verni. Amit leírsz, erősen hangulatkeltő. Az egyetem nem szociális intézmény, nem kisdedóvó, és nem alanyi jogú juttatás. Ha a szülők áldozatot hoznak, az szép és nemes dolog, hála illeti őket, de nem az egyetem részéről.
Ez az egyetem pedig azt műveli évente gyerekek százaival, hogy rádöbbenti őket saját korlátaikra. És ha van eszük, elmennek egy főiskolára, avagy átgondolják komolyan, hogy mit és hol szúrtak el, és újra nekirugaszkodnak (sokan újra felvételiznek), avagy felülvizsgálják a választásukat, mert nem biztos, hogy pont mérnöknek lennének jók. Megfordítanám a kérdésedet: Elgondolkodtál azon, mit művelnének ezek a gyerekek ezzel az egyetemmel? Ha mindenki átmenne, aki egyszer beférkőzött hallgatónak, akkor a BME nem érne egy kalap szaharint sem. Nem lenne rangja, és tartalma sem a műegyetemi diplomának. Jelenleg van. Létezik egy társulat, ahová európai elit műszaki egyetemek tartoznak (színvonal alapján, természetesen). A régióból a Műegyetemet hívták be tagnak, és a prágai műszakit. Erről csak ennyit.
Én jártam a Műegyetemre, sokat ültem a Mészöly tanszéken, rendszeres látogatója voltam az E-klubnak, az Old's Clubnak, és még több más környékbeli műintézménynek. Emellett nyakig benne voltam több hallgatói testületnek, a Kari Tanácsnak is, újságot készítettünk, szerveztünk rendezvényeket, stb. Nem volt könnyű, de szerettem csinálni. Tanulmányi eredményeim olyanok voltak, amilyenek, a kevésbé imádott tárgyakból rosszabbak, érdekes módon a szaktárgyakból jobbak. Előfordult nem egyszer, hogy kivágtak, hogy rosszul állt a félévem. Mégis megcsináltam, mert összekaptam magam, és -megadtam a királynak, ami neki jár- tanultam annyit, hogy ne fogjanak meg a vizsgán. Nagyon megtanultam, hogy csak az bukik el, aki feladja. Voltak vizsgáim nehéz embereknél, félelmetes tantárgyakból. Ha úgy mentem volna be, hogy "jajj, leharapja fejem, tököm, mindenem", akkor biztos berosáltam volna és nem mentem volna át.
És ha már több száz gyereket említesz, akkor essék szó arról az évente több száz gyerekről is, akik elvégzik ezt az egyetemet. Merthogy ilyenek is vannak. Én nem szégyelltem megkérdezni felsőbbéveseket, hogy hogyan csinálták. Elmondták, tanultam belőle. Nem jajveszékelni kell, hanem dolgozni rajta.
Sziasztok!
Szerintem nem lehet összekeverni az öngyilkosságot
(pillanatnyi elmezavar?) a BME-s vizsgákkal bár nyilván egy
csepp volt a pohárban.
Nem értem miért csodálkoztok 90%-os bukási arányokon.
Az elmúlt években a felsőoktatási intézmények megháromszorozták
a hallgatói létszámot a támogatási rendszer (fejkvóta) miatt
Ugyanakkor a Magyarország lakossága csökkent és sajnos
nincs több jó képességű hallgató egy évfolyamon mint régen.
Vegyétek figyelembe, hogy ország felsőoktatási intézményeinek
informatika jellegű szakain a létszám meg tízszereződött!!
Ebben a tanévben informatikát felsőoktatási intézményben tanuló
informatika jellegű szakos elsőshallgatók száma kb. 8000(!!).
A bukási arányok a korábbi évek alatt kb. 10%-ról 70-80%-ra mentek fel, ami még mindig
színvonalcsökkenést jelent, mert a megfelelő képességű hallgatók
száma egy évfolyamon igazából nem változik. A valósi bukási arány kb. 80-90%-nál
reális, amit persze a kreditrendszer valamelyest enyhít, azaz
lehet az egyetemeken tovább lavírozni szakot váltani, stb.
A színvonalcsökkenésnek persze a tömegképzés mellet más okai is vannak, melyeket
nyilván ismertek.
Nagyon kevés oktató meri megmondani a hallgatóknak, hogy egy adott szak nem neki való,
s ez komoly baj mert a hallgatók sem látják be, ha nem képesek elvégezni egy szakot.
A srácot már több vizsgán is kirúgták, tehát biztosan megtanulta elviselni a kudarcot
ezért sem lehetet kiváltó ok a bukott vizsga.
Emellet szerintem a mai hallgatók gyengébben viselik a kudarcokat, szívásokat.
Bár a régi előfelvételis katonai szolgálatnak nem sok értelme volt, de
sok mindenkivel megtanította elviselni a kudarcokat, igazságtalánságokat,
értelmetlenségeket. Maximum erre az egyre volt jó.
A tanítás színvonalával természetesen baj van. Nem elég magas, mert képtelenség
magasan tartani, de ez egy más téma.
"Ez az általam ismert kollegákra nem igaz. Így röviden tömören. Egyrészt meg kell mondjam, hogy engem sem szopattak, amikor itt végeztem. Másrészt senkitől se hallottam a kollegák közül, hogy szórakozna a diákokkal."
Ez struccpolitika. Így röviden tömören. Ne dugd a fejed a homokba. Azért, mert Te nem tudsz róla (urambocsá' nem veszel róla tudomást), attól még a probléma létezik.
nem arra gondoltam, hogy a himsovinizmus tartja vissza a lanyokat ..
egyebkent az jutott eszembe, hogy noiesebb szakokkal kellene boviteni a muegyetemet (pl. a konnyuipari foiskolat kiboviteni egyetemive)
SCH-ra visszaterve, ott micsoda rücsök van ... meg a csotanyok hada ... nem igaz, hogy erre senki sem figyel. Egyetemista diakok nem birnak maguk korul rendet tartani ???
evica amit irsz nagyon igaz. Bár én asszem a lányokat nem annyira a hinsovinizmus tartja vissza a BME-től hanem sokkal inkább a nagyfokú szellemi/pszichikai leterhelés. lányok jobbszeretnek közgáz/külker/PR/bölcsész stöbbi, inkább kommunikativ témákat tanulni, mint olyanokat amit kizárólag a racionális gondolkodás ural :-))
többiek:
Amúgymeg ami a szivatást illeti: Azok panaszkodnak általában akik elvannak csak a BME-n 5 évig mint a befőtt és nem igazán érdekil őket a dolog, meg se tanulják rendesen és meg vannak sértődve amikor a vizsgán ezt feketén fehéren a fejükre olvassák. nem mondom igaz, hogy vannak 1-es tanárok akiknek a kedvenc vesszőparipája már 15 éve is elavult technológia volt, ennek ellenére elvárják a deáktól hogy mélyedjen el benne. Ha jól állsz hozzá ennek is hasznát veheted később (1999-ben eljött a COBOL programozókra a kánaaán sic(!)).
De van ennek a szivatós vizsgának 1 másik oldala is ám: Odaülsz a tanár elé segghülyén, 0 tudással. No ez bizony tiszteletlenség és közben a tanár próbál belőled harapófogóval kihúzni 1 bélást. És amikor a 3. ilyen ül be akkor lehet hogy a tanárnak elege lesz és kiosztja a karót. És el kell hogy mondjam, hogy anno az évfolyamom 80%-át gyakrabban lehetett látni a Mészöly tanszéken meg az Oldsban mint tankönyvvel a kezében. Nu ők hullottak el és a 20%-nak lett diplomája....
Amúgymeg állambácsinak az egyetemi oktatás nem kötelezettsége. Ezt te vállalod fel saját magad, hogy a társadalomban megbescsültség/karrier szempontjából jobban boldogulj. Ha meg valamit komolyan csinálsz akkor csináld jól, szivvel lélekkel és ne szarul.
Persze jelenhet meg elvárásként hogy a pályakezdő munkanélküliséget szivják fel az egyetemek és akkor lesz sok egyetem mint pl az USA-ban is. De egy Harwardot, egy MIT-t, UCLA-t ott is csak a legrátermetttebbek végeznek el. A BME mission és vision szempontjából ebbe az elit klubba akar tartozni. Ha műszaki dolgokról akarsz tanulni, de lusta vagy azt komolyan csinálni akkor menj inkább a GDF-re...
Az utobbi evek statisztikaja, evente atlagosan egy ember kiugrik az SCH-bol.
Az okok: tanulmanyi okok, vagy baratno elvesztese, neha a ketto egyutt.
AZ a baj ezzel az egyetemmel, hogy keves a lany. A nok humanusabba tennek a legkort. Lasd, ELTE, SOTE, Közgáz, JATE sorolhatnam .. sehol mashol nem ugralnak ki a koleszbol. Sehol mashol nem ennyire flusztraltak a diakok.
Persze, nagyon keves az olyan őrült lány, aki villamosmérnöknek, informatikusnak menne .. ez is igaz.
(Belenyulok a mehkaptarba, mar erzem is dong a sok himsoviniszta darazs ... :)
Felvetelire visszaterve, igen, tenyleg szukseg van a felvetelire, es nem ertek egyet az eltorlesevel. Ha valaki egy nyavalyas felveteli feladatsort nem bir megirni, hogy akar egyetemista lenni???
Előre bocsájtom és hogy természetesen nem értek egyet az öngyilkossággal mint menekülési v. megoldási móddal azonban lenne néhány megjegyzésem az eddig elhangzottakhoz:
- a 'gyengék elhullanak' igen magasszintű gondolathoz csak annyit tennék hozzá, hogy ez az elv az állatvilágban, a dzsungelban működőképes és természetes. Csakhogy nem élünk a dzsungelben. S egy civilizált társadalom diplomás, intelligens tagjaitól kicsit empatikusabb véleményt vártam volna. Az empátia ui. szintén része az intelligenciának. Úgy mellesleg.
- Aki azt állítja, hogy soha nem fordult meg a fejében egyetlen pillantra, egyetlen századmásodpercre sem, hogy most aztán vége mindennek, nincs tovább, ennyi, konyec, elég volt stb... az vagy nem volt soha tényleg nehéz helyzetben vagy saját magát is becsapja. (Persze többség soha nem teszi és ez a normális!)
- 'a szivatások az egyetemen felkészítenek az életre....' . Na ne. Egy pillanat. Valamit azért jó lesz végig gondolni. Az iskola nem kommandós kiképzés v. túlélő tábor. Egy egyetemnek feladata a megfelelő tudás, ismeret átadása és annak a lehetőség szerinti objektjv számonkérése. Nem hinném viszont, hogy itt kellenne elvégezni a hallgatók mentális felkészítését az életre pláne nem ilyen áron. Szelektálni természetesen kell, de 90%-ot és a lehetőség szerint a tudás alapján nem pedig hogy kinek mondják be az idegei hamarabb az unalmast. Apropó hamár életre való felkészítésnél tartunk nem lenne sokkal célszerűbb ezt a célt felesleges tantárgyakon (mondjuk például néhány olyan tantárggyal ami x prof.dr.rektor személyes hobbija csak éppen teljesen felesleges az adott szakon....) keresztül történő szopatások helyett korszerűbb tananyaggal, felszereléssel, használhatóbb ismeretekkel elérni???
Mert az ugye mindenki tudja - pláne az infósok - , hogy az BME mitosz ide v. oda az iskolában megszerzett tudás elég kevesett ér saját tanulás, a legfrissebb ismeretek elsajátítása nélkül..... Szóval a szivatás nem más mint pótcselekvés ebben az esetben éppen úgy mint mondjuk a hadseregben, de ez már egy más topic.......
(Megjegyzés: a Kandón végeztem most már öt éve, és eddig soha nem éreztem hátrányát annak, hogy nem szivatták szét az agyamat 20 tonna diff. egyenlettel v. x+1 pótvizsgával. Soha nem hiányolták, soha nem volt emiatt kevesebb a fizum, amikor pedig BME-n végzett srácokkal dolgoztam együtt akkor sem éreztem rosszul magam , hogy hú milyen hülye vagyok hozzájuk képest. Ezzel nem akarom lehúzni a BME-t és persze ez teljesen szubjektív ha valaki úgy érzi, hogy a BME infó szak számára hasznos volt és megérte a sok szenvedés akkor áldásom rajta)
- 'nem feltétlenül a tanárok hibája, hogy a diákok 90%-a megbukik' Hát igen. Ez elméletben talán igaz, csak a valóságban általában nem is egy bizonyos egyetemhez, nem szakhoz vagy nem is tantárgyhoz hanem bizony egyes tanárokhoz kötődnek ilyen magas bukási arányok. S azért ez bizony szerintem több mint érdekes. Mert akkor ebből az következik, hogy a vagy a tanár annyira zseniális, hogy az általa megkövetelt szintet senki nem éri el, vagy nem képes a tananyagot érthetően átadni, vagy egyszerűen nála nem stimmel valami mentálisan és nem a diákjainál ;-).
Szóval ha tényleg ennyi öngyilkos van x egyetem y szakán akkor ott azért valami gond van...Mert érdekes lenne tudni, hogy a szintén nem könnyű egyetem hírében álló orvosin hányan ugrálnak ki évente a koleszből...Már persze az emeletről...
Kedves halihó,
Feltételezem, hogy a jó tanulók közé tartoztál, ha bennmaradtál az egyetemen. Az ilyen szivatások nem a jó tanulókkal folynak, az átlagos, a tömegbol nem kiemelkedo egyének a veszélyeztettek.
"Másrészt senkitől se hallottam a kollegák közül, hogy szórakozna a diákokkal."
???? Ezt nem értem. Ki az, aki ilyet mondana saját magáról ? Egyébként aki ilyen, az általában ideológiát gyárt magának a tevékenységéhez..
A hallgatói önkormányzatok tevékenységével kapcsolatban keves az ismeretem, nem tudok vitatkozni. Pusztán annyit hallottam róluk, hogy eros a klikkszellem már a diákok között is, meghogy a személyes véleményem az, nem tehetok felelossé a kevés gyakorlati óráért, illetve az egyetem felvételi rendjéért.
Ami a szopatások megszüntetését illeti : egyvalaki felelos az ilyesmiért : a tanszékvezeto.
A jogorvoslat, amit említettél, csak névleges, ha érdemi eredményt nem lehet elérni. A felhozott példám egyébként valós eset. Ráadásul nem is a hagyományosan szivatós tanszékek közül történt valamelyiken. Én az egészben azon döbbentem meg, hogy a diákok szerint ez "normális".
"A baj az -ezzel egyetértek - hogy nem helyettesíti az egész oktatási folyamatot, ha csak dolgozik egy hallgató, még akkor se, ha többé -kevésbé mérnöki munkát végez."
Ezt itt a hallgatók bedolgozásáról írtad.
A baj az, hogy a tanszékeken csak a hallgatók egy töredéke dolgozik, s az mindenesetre eléggé beszédes, hogy egy szót se ejtettél azokról a diákokról, akik egyik tanszékre sem dolgoznak be. Ovelük mi legyen ? Feltételezem, ráadásul, hogy ok vannak többen.
Hát persze, hogy sok hallgatót ismersz. De vajon oszinték-e hozzád ? S ismered-e a szürke tömeget is, vagy csak azokat, akik valamivel felkeltették a figyelmedet ?
"Különben bizonyos értelemben tényleg messze kerültünk szegény BP halálától. Én engedelmetekkel, akkor is nagyon sajnálom őt."
Messze bizony. És sajnálattal tudatom veled, hogy az, hogy sajnálod a halálát, édeskevés. Talán bizony tenni kéne már valamit, hogy hasonló esetek ne forduljanak elo. Sajnálom, hogy ezeket Ti kaptátok, valamennyien a nyakatokba, valószínuleg érdemtelenül, hiszen feltételezem az igazi felelosök bele se olvasnak ebbe a vitába.
Osszekevered a szezont a fazonnal. Egy szivatos tanar nem feltetlenul rossz, es forditva. Az egyik kollegam pl. agyonszivatja a tarsasagot (nagyon magas bukasarany), kozben pedig nagyon jol es ertelmesen tanit, es - ez nagyon fontos! - erti a legkisebb titkat is annak, amirol beszel.
Nem ertem a logikad: Ezzel azt mondod, hogy a vilag legnormalisabb dolga az, hogy valakinek van fel eve hogy megtanitson bizonyos dolgokat a legjobb a tudasa szerint. Ezutan teljesen normalis hogy a tanar minden faradozasa ellenere a csoport jelentos resze nem eri el a -tanar altal allitott- minimumot.
Igy a kovetkezo lehetosegek allnak elo:
1; A csoport szellemi szinvonala / hozzaallasa nem megfelelo a feladathoz
2;A tanar szakmailag jo, de nem tud tanitani.
Mivel az 1; es eset konzisztens ismetlodese valoszinutlen (ill. ebben az esetben talan a felv. procedurat kellene atnezni), marad a 2;. Illetve akkor vilagits ra pontosan hol keveredik a szezon a fazonnal.
Elkepzelheto, hogy a szivatos vizsga fogalmaban ter el az elkepzelesunk: szerintem a nehez vizsga megfelelo felkeszitessel nem szivatas. En is irtam nehez vizsgakat, de soha nem szivatosakat: Minden alkalommal meg lehetett talalni a megoldast (illetve az alapjait), benne volt az eloadas anyagaban, konyvben stb. Persze csak akkor, ha valaki megertette es tudta alkalmazni is.
Az utolagos kerdezes / atnezetes lehetosege biztositott volt. (az ido gyakran ugy allitottak be, hogy a tanarsegedek irtak meg a vizsgat elotte). Ha valakinek valami nem sikerult, meg akkor sem volt huje vagy fiam tipusu bunkozas (pedig mondtam en is akkora hujeseget neha...), hanem megprobaltak megtalalni, mit tud az ember.
Most az öngyilkosság támától függetlenül a felsôoktatásról:
Nem bírom megérteni, miért van az, hogy az oktatók egy része úgy kezeli a hallgatókat, mint halálos ellenséget. Miért nem lehet partnernek tekinteni ôket, miért kell megkeseríteni a kényszerűen együtt töltött idô minden egyes pillanatát.
Aki tagadja, hogy nincs ilyen tanár, az nem állít igazat. Intézménye válogatja, de szinte mindenhol akad egy-két vadbarom, aki külön örömét leli abban, hogy a hallgatókat szívathatja.
Én sajna késôn érô típus vagyok, 28-30 éves fejjel jutottam el odáig, hogy tudtam, hogyan lehetne értelmesen elvégezni egy egyetemet. Sokat gondolkodtam rajta, hogy nekifutok egy második diplomának, de visszatartott a tudat, hogy buztosan belefutnék olyan tanárokba, akik szemétkednének velem. Ez pedig nem vezetne semmi jóhoz, mert letuszkolnám a torkán a kib****** k***a katedráját. Nem is tudom, miért nem tettem ezt meg korábban, amikor mondvacsinált indokokkal rugdostak ki vizsgákról, vagy amikor igazságtalanul évismétlésre utasítottak, vagy amikor például a vadbarom gyakvezér hozzávágta a 6 hónapos terhes kedvesemhez e félkilós kulcscsomóját.
Azt hiszem a diákok túlságosan is ki vannak szolgáltatva a tanároknak, félnek kiállni az igazságuk és érdekeik mellett. Nálunk az utolsó félévben akadt egy srác, akink elég mersze és nagy szája volt ahhoz, hogy az évfolyam nevében kijelentse, hogy nem megyünk államvizsgázni, amennyiben egy bizonyos ember a vizsgabizottságban lesz. Elôször a tanárok hörögtek, de végül beadták a derekukat. Nem tehettek mást.
****************
Azt hiszem az eddig megélt kicsivel több mint 30 év alatt nekem kijutott a bajból. Nyomorogtam, voltam teljesen kilátástalan helyzetben, ki is rúgtak párszor, még évet is ismételtem, sokszor padlóra kerültem, de soha nem akartam öngyilkos lenni. Nem tagadom, megfordult a fejemben, de egy perc gondolkodás után mindig elvetettem, még akkor is, amikor egy évtizednyi kapcsolat után elvesztettem a barátnômet. Majd' 15 kilót fogytam 2 hét alatt, de megölni magamat nem akartam. Nem megoldás semmire, inkább egy csomó újabb probléma forrása az "ittmaradók" részére. Arról nem is beszélve, hogy a megöngyilkolt ember spirituálisan milyen nagy kakiba lép vele.
Szerintem, más megközelítésbôl az öngyilkosság eléggé bunkó és önzô megoldása egy ilyesfajta piti problémának...
Amit nekem válaszként írtál az sértően általánosít, ugyanis ebben a formában többé-kevésbé NEM IGAZ!
Vegyük sorra:
1. Azt írod:
"Kezdjük az oktatókkal. Az oktatók ugyebár szintén jórészt ezt az egyetemet végezték. Büszkék arra, hogy nekik sikerült átvészelniük ezt a szopatást, mert hiszen ok erosek, céltudatosak. stb...
Ok is szórakoznak a diákokkal, mert hiszen ezt tanulták. Jogorvoslat persze nincs. Minek ?
Megteheti azt a vizsgáztató, hogy írásbeli 10 pontos feladatra 2 pontot ad csak, hiába jó a feladat, teljesen. S mikor odamegy reklamálni a hallgató, azt mondja, tényleg. Erre lehet több pontot adni, mondja, s ad 3-at. (a 10-bol)
Ez arrafelé teljesen természetes.
(az öreg baka szopatja a kopaszt szindróma)"
Ez az általam ismert kollegákra nem igaz. Így röviden tömören. Egyrészt meg kell mondjam, hogy engem sem szopattak, amikor itt végeztem. Másrészt senkitől se hallottam a kollegák közül, hogy szórakozna a diákokkal. De azoktól a hallgatóktól is csak elvétve hallottam ilyeneket, akikkel közelebbi kapcsolatba kerültem. Már Werner Zsolt és mások is megírták, hogy nem jellemző, hogy a rosszabb jegyet adják a zh-n, a vizsgán. Ráadásul (saját közvetlen környezetemről beszélek) mindig van legalább alapszintű jogorvoslati lehetőség: a hallgató megnézheti a vizsgazh-ját, reklamálhat, állítom, hogy azok az oktatók, akiket a környezetemben ismerek még soha nem szúrtak ki senkivel azért, mert reklamált. Mi magunk szoktunk szólni, hogy ellenőrizze azt is, hogy jól adtuk-e össze a részpontszámokat, mert mi is bármit elszúrhatunk. A BME-n, a VIK-en elég erős a hallgatói önkormányzat, érdekvédelem. Minden félévben van Oktatók Hallgatói Véleményezése, aminek végeredménye nyilvánosságra kerül.
Hallottam én is történeteket szopatásról, ez a kb. 150 oktató közül mintegy 4-5-ről szól. Ez 3%. A maradék 97%-ról nem. Nem örülök neki, hogy ilyen van, de nem könnyű tenni ellene. Itt elsősorban a diákok léphetnek fel: én nem mehetek oda a dékánhoz, hogy figyelj Laci tűrhetetlen, amit ez az xy művel. Egyrészt nincs konkrét ismeretem a dolgokról, nem én vagyok a szenvedő fél, lehet, hogy nem is igaz a legenda, amit hallottam. Ráadásul óhatatlanul úgy néz ki, hogy a nálam esetleg valamilyen vonalon sikeresebb kollegát fúrom.
Én voltam katona - ami neved alapján úgy gondolom nálad nem áll fenn - az "öreg baka szopatja a kopaszt effektust" ismerem. Nem a BME-ről.
2. Azt írod:
"4. évben a diákok nagy része dolgozik, írod.
A diákok javát elszívják a multik. Már egyetemista korában jól keres némelyikük. Persze a tanszékek is szívnak fel, embereket. Milyen szempontok alapján válogatnak ? Hogy jól tudnak majd tanítani ? vagy hogy empátiakészségük nagy ?
Rosseb. Kit érdekel a tanítás ?
Mi az érdekes ? Hogy hasznát tudják e venni, a kutatási pénzek megszerzésében, vagy pedig a fonök cégében hasznosíthatóak-e.
Néha az embernek az a kényszerképzete, hogy a diákra, mint fölösleges rosszra tekintenek, akik akadályozzák a megélhetésükért végzendo munkájukban oket."
Itt az egyik kulcsállítás, azt emelném ki, hogy aszongya Lujza: "Rosseb. Kit érdekel a tanítás? "
Engem. És PG-t és KI-t és HG-t és PL-t és ZJ-t és SE-t és ZI-t és HJ-t és GA-t és MA-t és VA-t és OL-t és még sokan másokat. Nagyon sokakat érdekel.
Mindamellett elismerem, hogy ebben az állításodban sokkal több az igazság, mint az előzőben. Én is tudok olyan "műhelyekről", ahol a saját külön munkának, saját cégnek prioritása van az oktatással szemben. Ugyanakkor ezek a helyek elég népszerűek. Egyrészt fizetős munkát, állásajánlatot tudnak adni a hallgatóknak, másrészt éles munkákba tudják bevonni őket. Ennek megvan a maga varázsa, helye. A baj az -ezzel egyetértek - hogy nem helyettesíti az egész oktatási folyamatot, ha csak dolgozik egy hallgató, még akkor se, ha többé -kevésbé mérnöki munkát végez. Különben a multik elszívó hatásáról én először 90-ben hallottam egy konferencián a finn kollegáktól. Nagyon meglepett, hogy azt mondták szinte senki sem végez náluk, mert 3. évben elmennek dolgozni, olyan állásajánlatokat kapnak, amiknek nem tudnak ellenállni.
3. Azt írod:
"Hát igen. Mérnök az, aki körülnéz, felismeri a problémát, és tud is rá megoldást keresni.
Tantermi gyakorlatok nélkül hogyan fejlodik ki ez a problémamegoldó készség ? Az egy dolog, hogy meg-meghal évente 1-2 kölök, azt el lehet kenni, meg lehet magyarázni a bizonyítványt, de azt mivel magyarázzátok meg magatoknak, hogy a kezetek közül mérnökök generációi kerülnek ki úgy, hogy nem tanulták meg, hogyan kell önálló munkát végezni ?
A mérnökségnek a kreativitás a lényege, és ezzel a módszerrel a seggelos jogászképzés színvonalára sikerült lezülleszteni a szakmát."
Ebben jórészt igazad adok, de fel szeretném hívni a figyelmedet, hogy a saját felelősségünket sem tagadva, ez már össztársadalmi kérdés is. Nem véletlenül írtam, hogy többek közt a Bokros csomag és társai kényszerítették az Egyetemet a tantermi gyakorlatok számának radikális csökkentésére. Össztársadalmi szinten el kell dönteni, hogy mennyit ér nekünk a (felső)oktatás. Lehet azt mondani, hogy oldjátok meg olcsóbban, építsetek le x%-ot. De ennek ára van. Én nem ismerem a jogászképzést, de a mérnökképzés még ma sem csak lexikonok beseggelését jelenti. Remélem nem is fogja.
4. Azt írod:
"Nem tetszik neked W. Gy. hozzáálása, írod.
Milyen alapon ítéled el ? O csak egy a sok kreatúrátok közül. Nem egy doktoranduszt van szerencsém ismerni, mind ilyen cinikus.
S mitol lettek vajon ilyenek ? Nézzetek már magatokba, nem ezzel a szemlélettel jöttek az egyetemre, x évvel ezelott. Ti csináltatok ilyen embert belolük. "
Sok doktoranduszt és végzős hallgatót ismerek. Nem jellemző, hogy cinikusak lennének. (A mi tanszékünkön jelenleg 25 doktorandusz van. Hirtelen nem jut eszembe egy sem, akire ráillene, hogy cinikus. Vannak tehetségesebbek, kevésbé tehetségesek, jobban és roszabbul képzettek, de legtöbbjük nagyon rendes srác.) Vannak agresszív, cinikus hallgatók is. Nem is szeretjük őket, de ha megugorja a lécet nem vághatom ki csak azért, mert egy cinikus barom.
5. Azt írod:
"Hogy röviden összefoglaljam a véleményemet :
oktatásból elégtelen.
emberségbol elégtelen.
A probléma csak az, hogy a ti hibátoknak mások isszák meg a levét. Szégyellhetitek magatokat."
Elfogadom, hogy ez a véleményed. És megvallom, hogy időről szégyellem is magam néhány dolog miatt, ami az Egyetemen előfordul. De hazai és külföldi, közvetlen és közvetett tapasztalataim alapján állítom, hogy jogtalan ez a sommás elégtelen. Nem egy 5. éves hallgatót, doktoranduszt ismerek, akik osztrák, német, amerikai, francia egyetemeken jártak egy-két félévet. Általában azzal jönnek vissza, hogy meglepte őket, hogy a BME milyen jó. Érettségi találkozónkon egyik volt osztálytársam (építész) azt mondta, hogy sok villamosmérnököt ismert, és mind nagyon jó fejek voltak.
Sokakkal együtt és sokakkal ellentétben én is úgy gondolom, hogy a műszaki képzés színvonala csökken. Sajnos az egész magyar közoktatás szinvonalával együtt. Ebben megvan a mi felelősségünk is, akik közvetlenül résztveszünk benne. De az egész nagyon erős össztársadalmi változásokba, értékrendeltolódásokba ágyazva jelentkezik, személyesen én elég sokat gondolkodom, és nem nagyon tudom, hogy mit tudnék csinálni, hogy megállítsak, vagy legalább lassítsak néhány nagyon nem tetsző negatív folyamatot.
Rosszul esett a leveledet elolvasni. De azért nem bánom, az embernek kell pofonokat is kapnia, hogy ne bízza el magát. Lujza szivatja az Egyetemet, egyrészt jogosan, jórészt igazságtalanul, kb. az általa olyan hevesen elítélt oktatók színvonalán, akik: "Megteheti azt a vizsgáztató, hogy írásbeli 10 pontos feladatra 2 pontot ad csak, hiába jó a feladat, teljesen. S mikor odamegy reklamálni a hallgató, azt mondja, tényleg. Erre lehet több pontot adni, mondja, s ad 3-at. (a 10-bol)
Ez arrafelé teljesen természetes. " Én nem mondom, kedves Lujza Tanárnő, hogy 10 pont. De nem is 2, hanem valahol 7 körül.
Különben bizonyos értelemben tényleg messze kerültünk szegény BP halálától. Én engedelmetekkel, akkor is nagyon sajnálom őt.
A szivatos tanar NEM a diak balszerencseje, hanem az egyeteme, ui. hogy nem megfelelo emberek tanitanak ott. Azaz a szivatasert es kovetkezmenyeiert az egyetem felelos.
Ha egy oktato nem ert a munkajahoz (tanitashoz), azt ki kellene rakni. Ezzel szemben a bme leginkabb klikkek dominiumakent funkcional. Ezzel aztan lehet buszkelkedni...
kedves Dr W. Gy.,
Én nem errol a konkrét esetrol beszéltem, hanem arról, ami egy ideje csípi a szememet.
Nagyon sokaknak, nagyon kényelmes ez így. Az, hogy valaki nem alkalmas mérnöknek, még senkit nem jogosít fel arra, hogy kihasználja, anyagi haszonszerzésbol, vagy élvezetbol játsszon vele egy kicsit...
Egyébként tényleg örülhetsz, hogy ötödéveseket okítasz, hallottam olyan esetet, hogy doktoranduszt azért szúrtak le, mert nem akarta a "tanszék szempontjait érvényesíteni", a feladatok elbírálásakor és túl sokaknak sikerült...
"Anélkül, hogy az emlékét bántanánk a srácnak, valljuk be, nem volt oda való, és még 200 másik társa sem az. "
Én a konkrét embert nem ismerem, egyben azonban biztos vagyok, hogy nem is a Budafoki útra való, összetörve. És jó, hogy a másik 200-t is említed, mert az én megyozodésem, hogy ezek a tragédiák csak a jéghegy csúcsa.
Tán ideje volna szembenézni azzal, hogy a mérnökképzés körül finoman szólva nincs minden rendben...
"1, nagyon sok a tema irant nem erdeklodo, ide nem illo hallgato. Ezeket nem sajnalom, ha kirugjak. "
Kedves Werner Zsolt,
Persze, valószínuleg sok az az ilyen hallgató.
Persze, nem kell, hogy mindenki elvégezze a muszakit. Csakhogy nem mindegy, hogyan és mikor tanácsolják el az illetot. És az sem mindegy, hogy mi lesz velük utána.
Felvesznek boldog-boldogtalant, lenyúlják utánuk a fejpénzt, elvesznek hosszú éveket tolük életük legfontosabb idoszakában, s aztán megalázva egyszer csak az utcán találja magát. Mit csináljon ? Menjen haza a falujába? Mit mondjon ott? Hogy került az utcára diploma nélkül ? Hogy magyarázza ezt meg a szüleinek, akik esetleg még középiskolát sem láttak belülrol, viszont éveken keresztül a fogukhoz verték a garast, hogy a gyerekükbol mérnök lehessen ? Átgondolja ezt valaki, hogy ez az egyetem mit muvel gyerekek százaival, minden évben ?
"2, a felvett tarsasagnak csak a 2/5-e, 1/4-e, 1/5-e kaphat diplomat."
S mikor derül ki hogy pontosan mennyi, aki diplomát kaphat ? S ki dönti el ?
Megmondják nekik, hogy ok csak azért kellenek ide, mert kell a fejpénz, de esélyük sincs az egyetem elvégzésére ??
Te ezt az eljárást tényleg nem tartod embertelennek ? Tényleg nem gondoljátok úgy, hogy becsapjátok oket ?
Szivatas - nem szivatas, az egyetem _is_ felelos valahol.
Ha az elofordulhat, hogy az adofizeto gyereket az adobol finanszirozott egyetemen szivatjak, ott komoly baj van. Szivatas vagy nem, egy egyetemnek ui. az is lenne a dolga, hogyha kiderul hogy a hallgato kepessegei nem elegendoek pl. vill.mernok, hogy segitsen a megfelelo valasztasban (pl. gepesz uz.mernok) ahelyett hogy azt mondanak, 'hulljon a fergese'.
Nekem gyakran az volt az erzesem a bme-t vegzettekel, hogy az evek soran gyakran atvettek ezt az indolotlanul arrogans stilust, illetve belenyugodtak es szuksegesnek tartottak a 'szivatast', amitol hallgatokent meg annyit szenvedtek es tiltakoztak. Tapasztalatbol mondhatom, hogy szivatas nelkul is lehet jo mernokot kepezni.
Kulfoldon (en nemet esetekre emlekszem) alulpontozasbol, bunkozasbol mar volt tobb birosagi ugy is, amit elvesztett az egyetem, es ezek a problemak erosen visszaszorultak (miutan nem igazan volt jo dolog az egyetemnek a karteritest kifizetni), es a fairebb vizsgaztatas emelte a kepzes altalanos szinvonalat is.
Ha masnak nem, ennek az ongyilkossagnak jelnek kellene lennie a bme fele, hogy nezzen a dolgok melyere: 90% bukasi arany egy targybol nem lehet csak a diakok hibaja.
Ez a szivatás talán rosszkor jött, de nem biztos, hogy szivatás volt. Miből gondolod, hogy az? lehet, hogy tényleg nem tudott a srác. Aki ötödször rugaszkodik neki valaminek, ott nem szivatás áll a dologban, ahnem nemtudás. Anélkül, hogy az emlékét bántanánk a srácnak, valljuk be, nem volt oda való, és még 200 másik társa sem az. Nem kéne mártírokat csinálni.
Egyébként a félszáz vizsgám közül max. háéromszor volt olyan, hogy rosszabbat kaptam, mint amit megérdemeltem, és legalább háromszorannyiszor, mikor jobbat, és kaptam "épphogy kettest". Az osztályozás általában igazságos, és ha valaki belesétál egy szivatásba, de tud, legközelebb átmegy. Na de ötödikre, meg hatodikra is bukni...
Sok mindenben igazad van. 5 éves pályafutásom alatt rengeteg alkalmatlan és csak pár remek oktatóval találkoztam, akinek a tudása és a tudásátadási képessége is meg volt (függetlenül a számonkéréstől). Sajnos a "seggelős jogászstílus" manapság nagyon divat, a hallgatók háborognak, ha valamelyik vizsgán gondolkozni kell, nem pedig puskából vagy memóriából megírni.
Sajnos az alapozó tárgyak nagyon fontosak de a szelekció eszközeivé váltak. A villanytan, a digit, a programozás nagyon fontos. De ezeket nem tanítják meg, elsikkad a szivatás (integrál egyenletek) mögött a _lényeg_. Nagyon jó példa erre az elektronika három féléve, ahol az embernek fejből kell köpnie az Ebers-Moll egyenleteket, de a mai napig nem tudom, hogy működik a tranzisztor egy kapcsolásban, vagy mi az a munkapont. Mert nem tanítják meg. Életem nagy targédiája, hogy a Pap-Zoltai-féle Elektronikára nem járhattam. Ők ketten magasan a legjobbak között vannak (például).
Az EVTSZ meg ahelyett, hogy megtanítaná az elméleti villamoságtant (amit később úgyis meg kell tanulnunk magunktól...) hanem a vizsgákon a girátor egyenleteket kérdezik. Viszont azt be lehet seggelni.
Egyébként örülök, hogy mire az én laboromhoz kerülnek a hallgatók már ötödévesek, és nem kell bvelük "hivatalból" úgy bánni, ahogy az EVTSZ-en kiosztották előre (Szegény Ferencz Orsi, az egyetlen volt, akit nem sikerült elrontaniuk)
haliho!
Szerintem a cinikus stílusom mögött van az igazság, és amiben egyet is értünk. Az az ember, aki kiugrott és meghalt, nem az egyetem miatt ugrott ki, az az utolsó csepp volt csak, ahogy Maud nagyon jól leírta. Én elvonatkoztattam a dolgotól, mert részben az egyetemnek is meg vana feladata, de nem az, hogy a "gyengék", depressziósok, és nem elég kvalifikáltak lelkét ápolja a huszadik vizsgán. A "hulljon a férgese" is általánosítás, de te is ott dolgozol, láthatod a színvonal napi esését, és tudod, hogy akit harmadik évben vágnak ki, az tényleg nem oda való. (ráadásul csak a szakirányválasztással csúszott volna).
Ha pedig a felvételi olyan, hogy mindneki bekerülhet és majd ott szelektálunk, pláne ne lázadjon senki. Te is látod, hogy milyen gyenge képességűek kerülnek be a nevenincs gimikből pontszámmal meg nyelvvizsgával. Ez nem helyes. De hogy valaki ezen háborog, holott a felvételit se tudta volna megírni, az túlzás. Függetlenül az öngyilkosságtól, csak ez mégjobban felbosszant.
Valóban nehezen tudom átérezni minden öngyilkos lelkét és az űrt, amit hagy, pláne ha ilyen miatt teszi meg.
Lófejköd!
Nem a jobbat választottam ki. Te nem látod a visszáságot abban, hogy valaki büszke arra, hogy az autó elé ugrott??? Büszke arra, hogy ő képes lett volna öngyilkos lenni? Na ne má'...BigPig meg nem jött vissza, hanem nem sikerült neki. Képzeld hányan gondolták még meg magukat a hídról félúton.
Egyébként nehogy azt hidd, nekem nem mondták többen is, hogy nem vagyok odavaló. Hallottam programozásból, hallottam egyszer fizikából, meg terekből is, sőt digitből is. De csakazértis megtanultam és levizsgáztam.
A "nosztalgia" nem nosztalgia volt, hanem az "oktatók védelme" egy kicsit. Nézd, én is ott ültem a valszám vizsgán, ahol számológép nélkül kellett megcsinálni mindent, és az meber ha tudta, rájött, hogy nem is kell hozzá. Akkor a halálba kivántam mindegyiket, és noha most is azt mondom, hogy ott túlzott a szigor néha, de meg lehet csinálni. És nem a Vetier-t kell bántani, hanem elolvasni a jó jegyzetét és megtanulni a valszámot (aztán elfelejteni a 80%-át).
netizen!
Én is írtam felvételit, pedig pontszám alapján bekerültem volna. Nem elvből, hanem mert úgy gondoltam, hogy annyit írok, hogy villanyos legyek, de megpróbálok annyit írni, hogy infós. Nem sikerült, és azt vontam le, hogy akkor belőlem úgyse lett volna infós. Nem is. Villamosmérnök is néha csak nehezen. Azóta nem bánom, sőt, örülök hogy így lett.
