Valójában mekkora támogatásra számíthatunk az EU-tól?
A kérdést lehetetlen megválaszolni, mert a kormány össze-vissza beszél, az egyes politikusok nyilatkozataiban ezer milliárdos nagyságrendű különbségek vannak az EU-s fejlesztési támogatások nagyságát illetően. A polgár meg csak kapkodja a fejét a dilettáns nyilatkozatok hallatán. A társadalmi vitára bocsátott Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció miniszteri előszavában pl. az olvasható, hogy:
„Magyarország az EU tagjaként 23007 és 2013 között előreláthatólag csaknem nyolcezer milliárd forintnyi közösségi fejlesztési támogatásra lesz jogosult. A hazai erővel együtt ez a hétéves időszak minden napján mintegy ötmilliárd forint fejlesztési forrás hatékony felhasználását teszi lehetővé!”
Ugyanez pepitában, a miniszter államtitkárától így hangzik a legfrissebb tudósítás szerint:
Napi hárommilliárd forint fejlesztésre VG, 2005-07-13
Enyhén szólva is gyér érdeklődés mellett zajlott Veszprémben az a tájékoztató, amit Veress József, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára tartott a II. Nemzeti Fejlesztési Tervről múlt héten, holott egy olyan program előkészítése zajlik, amelyik évekre meghatározza az ország sorsát, olvasható a Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara honlapján. A Menedzsment Fórum összefoglalója szerint Veress József úgy fogalmazott: a következő három hónapban dől el, hogy az eljövendő tíz évben hogyan fejlődik majd az ország gazdasága. Magyarország az Európai Unió tagjaként 2007 és 2013 között előreláthatólag több mint hatezer milliárd forintnyi közösségi fejlesztési támogatásra lesz jogosult. A hazai saját erővel együtt ez a hétéves időszak minden napján több mint hárommilliárd forint fejlesztési forrás hatékony felhasználását teszi lehetővé. (Mfor.hu)
Hátrányos az új tagok számára, de van ennek egy oka. Írország példájából tanulta meg az Unió, hogy ha a CAP keretében dől a mezőgazdasági támogatás az újonnan belépő országnak, mint 73-tól Írországnak, akkor nincs késztetés, hogy átalakítsa a gazdaságát. A parasztok az eu-s támogatásokat csapolva próbálnak tehenészésből, meg krumplitermelésből megélni és modernizáció nuku. Ezt Írország pont így csinálta 73-tól 86-ig és nem is fejlődött semmit, maradt ugyanolyan szegény, mint addig. A 86-os váltás után viszont ma úgy néz ki az exportszerkezetük, hogy abszolút hi-tech + szoftver, nem pedig krumpli, ami jelentős különbség. Ezért aztán nekünk nem engedik a CAP-s pénzek bedőlését.
Az, hogy az Unio kotlsegvetesenek fele a francia es spanyol parasztok tamogatasarol szol. Mikozben az ujonnan csatlakozok a regiek mg-i tamogatasanak 1/3-at kapjak. Az egesz mg-i tamogatasrendszer tulmeretezett es tulburokratizalt, es raadasul hihetetlen szemtelen az uj tagokkal szemben.
Szerintem egy szivatas folyik. Franciak es az angolok eljatsszak, hogy egymassal vitaznak, mikozben az a cel, hogy tolunk minden penzt elvonjanak. Meglatjatok, ebbol a helyzetbol majd ugy jovunk ki, hogy semmi penz az uj tagoknak, a regi tagok meg majd ragaszkodnak a kivaltsagaikhoz (angol visszaterites, francia mezogadasagi tamogatas stb...)
A középmezőnybe helyezi hazánkat az Inotai András vezette, függetlennek csak korlátozott mértékben tekinthető Világgazdasági Kutatóintézet összehasonlító új tanulmánya.
A tanulmány nyolc új tagállam teljesítményét értékeli. Szlovéniát az első, Lettországot pedig az utolsó helyre sorolja, Magyarország a középmezőnyben szerepel. A tanulmány megállapítja, hogy Magyarországnak arra kell ügyelnie, hogy meglévő versenyképességi pozícióit és magas szintű jogharmonizációs teljesítményét megőrizze/javítsa, miközben komoly teendői vannak a maastrichti konvergenciakritériumok, valamint az EU-támogatások (különösen a mezőgazdasági kifizetések) minél hatékonyabb lehívása terén.
Több mint 100 millióval csökkenő magyar befizetés az EU-büdzsébe Bruxinfo, Brüsszel , 2005. június 7. - Pénzügyek, gazdaság
Rövid idő alatt másodszor csökkentette a tagállamok 2005-ös büdzséhez való hozzájárulását az Európai Bizottság. Magyarországnak így 107 millió euróval kell idén kevesebbet befizetnie a költségvetésbe a korábban előirányzott összeghez képest.
Magyarország legutóbb májusban 22 milliós „kedvezményt” kapott a 2004-es költségvetésből származó többlet miatt. Most a gazdasági adatoknak és a garancia alapban bennragadt pénznek (526 millió euró) köszönhetően további 85 millió euróval csökken az idei befizetési kötelezettség. Hazánknak így összességében a korábban előirányzott 1 milliárd 30 millió euró helyett 896 millió eurót kell 2005-ben befizetnie az uniós kasszába.
Az Európai Bizottság és Magyarország illetékesei pénteken válságtanácskozást tartanak Kohéziós pénzek veszélyben 2005-06-09 VG
Az Európai Bizottság és Magyarország illetékesei pénteken válságtanácskozást tartanak az idei közös kohéziós munkatervről. Céljuk annak eldöntése, milyen lépésekre van szükség a vártnál lassúbb haladást produkáló projektek esetében.
A kohéziós pénzek felhasználásánál az uniós szabály az, hogy ha nem valósul meg a projekt, a részére megítélt támogatás elvész, más célra nem használható fel. A kohéziós alap évente 320 millió, az alap előfutárjának számító, 2006-ig kifutó ISPA előcsatlakozási alap pedig évente 88 millió euró támogatást biztosít Magyarországnak közlekedési és környezetvédelmi fejlesztésekre
Gondolatébresztő cikk jelent meg a Manager Magazin, 2005. június 1. számában, különös tekintettel a konszenzusos fejlesztéspolitika deklarált céljának gyakorlati érvényesülésére, illetve a 2006 utáni kormány(ok) mozgásterére:
Kiválasztottak
"Senki sem tette fel a kérdést, hogy miért éppen ezek a támogatásra érdemes projektek"
POGÁTSA ZOLTÁN közgazdász-szociológus, az MTA kutatója
… A 2007-2013 közötti idõszakban a Kohéziós Alapból valósul meg a hazai uniós beruházások 30-40 százaléka, ami optimális esetben több ezer milliárd forintot is jelenthet.
Felmerül a kérdés,hogy mire kívánja költeni az ország ezt a kiemelkedõ mennyiségû pénzt. És megvan már rá a válasz is. A kormány idén tavasszal, egy áprilisi délután, szép csöndben eldöntötte, hogy mely kohéziós beruházásokat támogatja. A sajtóban lejött a lista, majd mély csönd következett. Az ország a szokásos kisebbnagyobb botrányaival volt elfoglalva, amelyek ugyan valóban fontosak a közélet tisztasága szempontjából, ám milliós vagy maximum néhány milliárdos jelentõségük eltörpül a Kohéziós Alap tétjéhez képest. A támogatandó nagyprojektek listája mégsem keltett érdeklõdést. Senki sem tette fel a kérdést, hogy miért éppen ezek a támogatásra érdemes projektek. Vagy: milyen szempontok alapján választotta ki õket a kormány? Hogyan illeszkednek az ország átfogó fejlesztési elképzeléseibe, terveibe?
Nem magukkal a kiválasztott projektekkel van baj. Nyilván senki sem érvelne úgy, hogy nincs szükség egy gyorsforgalmi útra itt, egy elkerülõre ott, egy szennyvíztisztító mûre amott. De miért nem másutt? És miért pont ott, ahol? Szinte megdöbbentõ, hogy miért nem szólaltak meg azoknak a településeknek és térségeknek a képviselõi, akik lemaradtak a listáról. Oly nagy az egyetértés az országban a fejlesztéspolitika területén, hogy nincs is szükség érdemi társadalmi vitára kulcsfontosságú beruházások kapcsán? Nem az lenne várható, hogy hetekig vagy akár hónapokig ádáz vitákat folytassanak az érintettek, amíg meg nem születik a konszenzus egy-egy kérdésben? Érthetetlen.
A fejlesztéspolitika szakértõinek pedig rá kellene kérdeznie, hogy hogyan és melyik fejlesztési tervhez illeszkednek a kiválasztott projektek. Mert terv létezik jó néhány: volt a Széchenyi Terv és a Smart Hungary, van a Sikeres Magyarország, van Vásárhelyi Terv és Németh László Terv, van Országos Fejlesztési Koncepció és második Nemzeti Fejlesztési Terv (igaz, csupán embrionális állapotban), van "száz lépés" és Európa Terv (ha van). És van kormányprogram, de erre ma már naivitás utalni. És hát kellene lennie kohéziós tervnek is. Olyan sok tervet valósítanak meg és dolgoznak ki, hogy ember legyen a talpán, aki ezek után egy jól látható, felhasználóbarát fejlesztéspolitikát szeretne kialakítani. És mindezekhez képest vannak az egyedileg kiválasztott projektek, amelyek a kormány álláspontja szerint illeszkedni fognak ahhoz a Nemzeti Fejlesztési Tervhez, amelynek érdemi részleteit optimális esetben ez év végén ismerhetjük meg.
Valljuk be,nagy a káosz. Kritizáljuk az Európai Uniót, hogy intézményei távol esnek, a folyamatok átláthatatlanok, a döntések követhetetlenek, az intézmények nehézkesek. Mindezt összefoglaló néven demokratikus deficitnek szoktuk hívni. Sajnálatos, hogy ugyanez megtalálható idehaza is.
Elöljáróban: nem vagyok EU jogász, ez ügyben jobbára csak a Bruxinfo-ra hagyatkozom
Az Alapszerződésben előírt főszabály az egyhangú döntés. Ez alól elsö közelítésben nincs kibúvó.
Az 1.-2. variációk gyakorlatilag, a 3. csak elméletileg kivitelezhető.
A 4.-t nem tudom megítélni, a kilépésre semmilyen jogszabály nem rendelkezik, de gyakorlatban lehetségesnek tartom ezt a kimenetelt is. Ezekre az eredménytelen ratifikációs esetekre vonatkozik az a korábbiakban már említett szabály, hogy ha 2006 nov. 1-ig az előirányzott hatályba lépés napjáig egy vagy több tagállam nem ratifikálja a Szerződést, de a tagállamok legalább négyötöde ( azaz 20 tagállam) igen, akkor az Európai Tanácsnak kell foglalkoznia a kialakult helyzettel.
Igen,az Alkotmányszerződás csak ennyit ír (tudtommal), érdekes variációkat fejteget viszont Horváth Z. a megjelent Alkotmányszerződésről szóló könyvében:
1. újranépszavaztatnak
2. opt out-ot kapnak bizonyos rendelkezések alól és újraszavaztatnak
3. újratárgyalják az egészet és újraszövegezik
4. az adott államban nem lép életbe az Alkotmányszerződés. Ez mondjuk egyet jelentene az Unióból való kilépéssel, mert az Alkotmányszerződés életbe lépésével hatályon kívül helyezi az összes elsődleges jogforrást, (kivéve a rettentő jelentőséggel bíró Euratom szerződést. :))), ergo akkor nem marad semmi, ami a nem ratifikáló tagállamra vonatkozna...?
Ha az aláírást követö két évig, azaz 2006. novemberig a tagállamok 4/5-e ratifikálja az alkotmányt, akkor az Európai Tanács dönt a további teendökröl. Ugyanakkor az is tény, hogy a hatályba lépéshez egyhangú döntés kell.
Schengen se kötelező mindenkire. Pardon, az senkire nem kötelező, csak az Amszetrdami Szerződés vonatkozó szakaszai. Az abszurdítács csúcsa, mikor egy tagállam a schengenit az elsők között aláírja, az amszderdami azonos tartalmú rendelkezései alól pedig felmentést kér...
A többsebességes EU (akkor még EGK) már a 79-es EMS-mel megjelent, ami az első momentuma volt annak, hogy valami a tagok nem mindegyikére kötelező azonos mértékben. Azóta ugyanez még egyszer megtörtént a közös valuta kapcsán 99-ben. A jelenség tehát nem ismeretlen, de az biztos, hogy nem is olyan kívánatos. A franciák tettek egy lépést az integrációs kemény mag elhagyása felé és ezt azt hiszem Chirac magyarázgathatja Brüsszelben egy darabig, hogy miért volt szükséges.
Csak semmi pánik elvtársam! Bölcs miniszterelnökünk ponrosan tudja, mitől döglik a légy, és már meg is válaszolta ezt a sunyi Chirac-féle kihívást.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nyilatkozata a franciaországi népszavazás eredményéről
.... Magyarország kezdeményezésére az Alkotmányszerződésbe foglalt kisebbségi jogok tiszteletben tartása, a versenyképesség és a foglalkoztatás növelését célzó programok útba indítása biztosítja az alapot ahhoz, hogy az Európai Unió mielőbb megfelelő módon adhasson választ a francia népszavazás eredményéből adódó új kihívásra.
2005-05-30
Gyurcsány Ferenc,
a Magyar Köztársaság miniszterelnöke
Mint kederult az origo cikkebol nem is kellett volna nepszavazast tartani csak Chirac eroltette. Vagyis megint o kavart. Franciak eredetileg a bovitest is elleneztek.
Kezdem ugy erezni, hogy megint szivatnak. Az egesz eu es a csatlakozasunk, a feltetelek a piacunk megnyitasa, hogy mindent el kellett adnunk, es miutan epphogy beleptunk, az eu felbomlasa (illetve tobbsebessegesse alakulas?) elore kitalalt tortenet volt.
A lerobbant Trabantok tologatása bizonyára tovább csökkenti az élelmiszerárakat, másfelől azonban rendkívül aggasztó, hogy az agyilag lerobbant tologatók gyógykezelése végképp csődbe viheti az Egészségbiztosítót.
Igen, a nép kezéből kicsúszott az ellenőrzés lehetősége, mivel a legmodernebb korban már a politikai döntések ellenőrzésére is szakosodni kell. Az átlagválasztó meg mindössze annyit tud eldönteni, hogy az eldöntendő kérdésről nyilatkozó pártok közül ki a szimpatikusabb neki
Tedd hozzá Magyarországon! Ahol egy társasság (a nemzeti kerekasztalnak nevezett bohozat során) kitalálta a listás választás intézményét amvel sikerült magukat bebetonozni a parlamentbe. Magyarországon tényleg 2 ember (Orbán Vezér és a Kendermagos Kiskakas) dönt mivel az általuk összeállitott listákra felkerült listás mamelukok (tolvajok) mindent megszavaznak amit a vezér mond!
Igy volt ez az Uniós alkotmánnyal is! A magyar lakosság 95% nem is tudja, hogy mi már régen elfogadtuk azt amiről a franciák most szavaztak nemmel!
Mig egy valóban demokratikus országban mint Anglia vagy Franciaország ahol nem ismerik a pártlistákat, csak képviselők vannak! Ott ugye elképzelhetetlen, hogy egy olyan fontos kérdésről mint az EU alkotmánya ne a szavazó polgárok, hanem listás mamelukok döntsenek!
Igen, a nép kezéből kicsúszott az ellenőrzés lehetősége, mivel a legmodernebb korban már a politikai döntések ellenőrzésére is szakosodni kell. Az átlagválasztó meg mindössze annyit tud eldönteni, hogy az eldöntendő kérdésről nyilatkozó pártok közül ki a szimpatikusabb neki; annak a véleményét fogja elfogadni, mivelhogy saját véleményt nem tud kialakítani a kérdés bonyolultsága folytán. Így aztán a népszavazás kérdése merő demagógiába fúlhat, ha a kérdés nem pofonegyszerű (pl NATO, vagy nem NATO).
A kérdésedre: ilyen nincs, éppen ezért szakpolitikusok kezében kell hagyni a döntést és legalábbis az EU-integrációt nem demokratikus legitimációra építeni, tudniillik demokratikus legitimáció az nincs. Abban a nagyságrendben még működik, hogy idén vágjunk-e disznót, de egyszerűen nem alkalmas arra, hogy érdemileg hozzátegyen olyan problémakör megoldásához, hogy akkor most áttérjünk a Nizzai Szerződésről az Alkotmányra, vagy sem.
A franciák sem az EU alkotmányáről döntöttek valójában.
Gyakorlatilag az országos népszavazásoknak nincs sok értelmük. Elméletileg szép, hogy gyakorolhatjuk a közvetlen demokrácia adta jogunkat, de tartalmilag kezelhetetlen. Ugyanis ha egy kis csoport kezd hozzá, nincs elég mozgósító, de még inkább felvilágosító erő a referendum mögött. Ez csak és kizárólagb nagy pártnak áll a rendelkezésére. Ha pedig már párt is beszáll, akkor óhatatlanul a pártkötődés dönt. Gondoljunk vissza a kettős állam polgárság előtti kampányra és megnyilatkozatokra? Orbán ellen szavaztam, Csak azért szavaztam igennel, mert Gyurcsány ezt mondta...stb. A tartami kérdéssel sokan nem is foglalkoztak. Az utólagos értékelések között is elhangzott, még mértékadó szájából is, hogy a FIDESZ bukott. Egy népszavazáson hogyan bukhat egy párt? Innen is látható, teljesen zagyva a dolog!
De a fő téma: volt-e egyáltalán olyan francia (és adott esetben lett volne-e olyan magyar) aki az EU alkotmány kb.500 oldalával megfelelően tisztában volt (van)? Látatlanban szavaztak az elnök és a kormány támogató igenje ellen, vagy mellette. Az EU alkotmány sokadrangú kérdés lehetett a döntésükben.