csak most esik le, hogy nem lesz amparanoia.... vajh miért? szomorú vagyok.
más. ez az új manu chao cucc (újságban terjesztett, vagy valami ilyesmi a mese, könyv, füzet, cd) nincs meg véletlenül valakinek vagy nem tudja valaki nekem megvenni?
cserébe egy zseniális manu chao dvd-t tudok átmásolásra felajánlani (koncert+ szenzációs dokufilmek), meg lehet, hogy hamarosan érkezik a fermin muguruza koncert + csemegék dvd is, már régóta fújom, hogy ez is zseniális, aki hallja adja át.
Meg főleg québec-i népzene. Vannak nagy rajongói, még ha én nem is tartozom közéjük. Mulatni így is lehet, hogy elmennék, ha otthon lennék. Menjetek bátran.
Manu Chao: Sibérie m’était contéee (Les Mille Paillettes)
Nagy az öröm a Könnyu rovatnál: megérkeztek Franciaországból Manu Chao 2004-es kiadványai. Kedvenc világpolgár trubadúrunknak a Proxima Estacion: Esperanza album és a Radio Bemba Sound System koncertfelvétel után lejárt a Virgin-szerzodése, így nem habozott a lemezkiadás alternatív módját választani, amikor Wozniak nevu grafikus barátjával mesés-zenés útinaplót készített: a beharangozó 52 oldalas füzetkét (egy hatszámos CD-vel) csak a franciaországi újságosoknál lehetett kapni, majd novemberben megjelent az ottani könyvesboltokban a teljes 140 oldalas mu is – a teljes 23 számos albummal, elragadó, francia dalokkal.
Manu apjának, Ramón Chao írónak az egyik barátja, Wozniak, a lengyel származású grafikus szórakozásból elkezdett illusztrációkat rajzolni az énekes jegyzeteihez, verseihez, dalszövegvázlataihoz, s a dolog annyira megtetszett Manunak, hogy elhatározták, csinálnak együtt egy füzetet, amit majd újságosoknál árulhatnak. A munkához Manu a néhány éve már otthonának tekintett Barcelonából visszaköltözött szülovárosába, Párizsba. Éjszaka dolgoztak, Wozniak borozott, Manu spanglizott, közben zenei aláfestésként számítógépérol demókat játszott le, félkész dalokat, instrumentális vázlatokat, és azokra szórakozásból elkezdett ráénekelni a szövegekbol, amikkel épp dolgoztak…
Így nemcsak a füzetbol lett végül könyv (készült azért egy füzet verzió is beharangozónak, hogy az eredeti „újságárus” terv megmaradhasson), de a könyv mellé is született kíséronek egy teljes lemez (a füzethez stílszeruen hat számnyi ízelíto, egy húszperces maxi járt), Manu pedig észrevette, hogy télre is ott ragadt Párizsban, pedig már bo egy évtizede megfogadta, hogy ez nem történik meg többé (a spanyol származású José Manuel Thomas Artur Chao mediterrán lélek, nem szeret fázni). A címben szereplo Szibéria ennek a téli Párizsnak a fantáziaverziója, ennek is van Amur nevu folyója (az Amour ugye szerelmet jelent), vörös terei (a szívekben), és itt is tud nagyon hideg lenni (a szívekben, az emberek közti terekben). Manu csak nem bírta ki végig a telet, 2004 februárjában átruccant Maliba, hogy segédkezzen a világzenei sztárduó, Amadou és Mariam új lemezén (a Sibérie…-vel egy idoben megjelent Dimanche a Bamako albumon nemcsak producer, de több dalban szerzo és közremuködo is), és persze ez az afrikai kaland is bekerült a könyvbe, mely olyan mintha felnotteknek szóló gyerekkönyv lenne, bájos rajzokkal, és bájos szövegekkel. Fontos megjegyezni, hogy francia szövegekkel – egyrészt a spanyolul nem beszélo Wozniak miatt, no meg azért is, mert Manu nagyrészt franciaországi élményeket dolgozott fel és a muvet a francia közönségnek, francia újságosbódékba és francia könyvesboltokba szánta. Franciául szól az egész album is, márpedig erre még nem volt példa eddigi pályáján (a francia nyelvu számok már a Mano Negra idején is mindig kisebbségben voltak a spanyol és angol szöveguek mellett).
Akárcsak a könyv, a lemez is kis történetekbol, életképekbol, hangulatokból építkezik, keresztül kasul utalgató szövegekkel. Manu szeretné, ha végre egy virág is none már a kertjében, újra leltárba vesz néhány szívének kedves dolgot, „a kutyák szomjasak, a galambok repülnek… az élet szép, a világ rohadt”, a rendorök igazoltatnak, zöld ruhás fekete utcaseprok lehullott leveket söpörnek, szerelmek lángolnak fel és hulnek ki, fenyeget az öregedés réme, New York-i emlékek bukkannak elo, meg a már egy évtizede halott zenészbarátnak, a Mano Negra-kortárs Les Négresses Vertes egykori frontemberének, Helnónak az emléke (az Helno est mort a híres francia gyerekdalt, az Au claire de la lune-t használja alapul, borzongató eredménnyel), egy másik bohém haver, a lemezbe többször is belekotyogó Aldo pedig tart kiseloadást a kisgyerekeknek az univerzumról (Les Petites planetes). A zene is egyszeruségével tüntet: a 43 éves Manu örökkölyök hangja, dobgépe és gitárjai mellett lényegében itt csak egy tangóharmonika van, néha egy-két fúvós, és a végén egy éneklo furész. Minimalizmusukban is emlékezetes, fülbemászó kis dalok (a 100000 remords-ból akár szinti-pop számot is lehetne kerekíteni), umcaccák (például a Blaise Cendrars-idézetet beépíto La Valse a sale temps), gyorsak és lassúk (a nyitó Le Petit jardin és a Dans mon jardin ugyanazt a szöveget használja két különbözo hangulatban), a vége felé meg erosödo afrikai hatások – a reggae most viszont szinte teljesen eltunt (akárcsak a harcos politikum). Sebaj, visszajön az, amint Manu újra latin-amerikai turnéra indul a Radio Bemba Sound Systemmel.
Kösz,akkor megnézem az IndieGo-ban.Ettől függetlenül szívesen küldök bárkinek számokat,bár a topicban szereplő eggyüttesek dalaiból hílyán vagyok.Szóval nem tudnám kellően kompenzálni a nekem küldendő cuccok minőségét/mennyiségét. Más "témájú" zenéket tudnék passzolni,azok viszont nem ebbe a topicba tartoznak (Metallica,The Cranberries,Ákos).
Feltehetően megvan az IndieGo-ban, Darshan udvar. De ha fel tudsz mutatni valami jóféle zaftos csereárut, tutira találsz itt olyanokat, akik átmásolják neked szívesen, egy szekérderék rokon értelmű zenével egyetemben.
Tavaly nyáron tök véletlenül figyeltem fel az ojos de brujo-ra,amikor valamelyik rádió (Bartók?,Kossuth?) esti zenei műsorában bemuttatták a bari című albumukat. Lejátszották az összes számot,és nekem baromira megtetszett;és miután láttam,hogy írtatok már erről az albumról,gondoltam,tudtok valamilyen infót,hogy honnan szerezhetném be. Előre is kösz!
"lementem a bárba, és belegyömöszöltem magam egy boxba, ahonnan jó kilátás nyílt a táncparkettre. egy háromtagú mexikói zenekar azt a zenét játszotta, mint minden mexikói zenekar. bármit játszanak is, egyformán hangzik. örökösen ugyanazt a nótát nyúzzák, mindig gyönyörű, nyílt magánhangzóik vannak, ritmusuk nyúlós, édeskés, az énekesük folyton pöcögteti a gitárját, és rengeteg mondanivalója van az amorról, a szívéről, de azt állandóan úgy mondja, hogy mi corazón, valamint egy hölgyről, aki ugyan linda (vagyis gyönyörű), de szörnyű nehéz meghódítani. a srácnak persze mindig túl hosszú és olajos a haja, és amikor éppen nem énekel, olyankor látszik, hogy eredményesebb és gazdaságosabb munkát tudna végezni egy sikátorban, késsel. a tácparketten öt vagy hat pár rángatózott egy köszvényes éjjeliőr önfeldtségével."
aki megmondja, honnan van, kap tőlem friss latin zenét barcelonából.
BM, hétvégén nem leszek itthon, de jövő héten zene-csere-bere.
addig is: a szanalmas.hu oldalon találtam egy norvég (?) zenekar számával dúsított filmecskét, először azt hittem les hurlements. mit szólsz a nótához?
persze, bocs a kotlásért, meg a hallgatásért. hívlak majd. kamatként csak egy "digitális cigányok" (digitanos talán a név pontosan) cédét tudok felajánlani, barátnő hozta barcelonából, hallottunk már ilyet, de azért elég jó. van még két (szintén barcelonai) rai válogatás is, de ezeket vissza kell adnom hamar és lehet h anélkül fogom, h átmásolnám. nem is lenne hol, jegyzem meg, bedöglött a számítógépem.
Nyaralni vagyok azóta, de én is ott tomboltam Los de Abajón. Tavalyhoz képest újítás: megfelelő női társaságban a koncert hatása négyzetesen emelkedik.
