A torrens-sel ugyanez a helyzet, valóban. Ha van még ilyen, ne kímélj!
Az angol TOR-gyökei a keltából származnak elsődlegesen. A klasszikus idők felé fordulással a latin T-R gyökei is áthúzódhattak az angolba, de csodálkoznék, ha latin közvetítőktől kellett volna megtudniuk azt, amit a kelta elődök már tudtak.
"Az angolban a "torque" csak 1693-tól használatos !"
Ettől féltem: valahonnét csak átvették... Mert a gael ismeri, nekik is ismerniük kellett (volna). Esetleg a szótárral lehet valami disszonancia.
viszont eszembe jutott a TORRENS-áradások !!! Ezek a hegyekből lezúduló hatalmas CSAPAdékos vízmennyiségek Amerikában, és pont az autópályák a legveszélyesebb helyek ilyenkor, ezért ekkor az oldalsó donbokra kell fölmenekülni....
És TORRENT:
TORrent = hegyi patak ,zuhatag ,ár ,áradat ,özön ,
TORrential = szakadó ,zuhogó ,áradó ,ömlő
Az angolban a "torque" csak 1693-tól használatos !
A gael etimológiai szótár ennél nagyságrendekkel szebb - kiterjedésében
TER - terjed, kiterjed, szétterjed, terül
Valahol olvastam, hogy a ter "kétdimenziós szógyök". Ellenben a TÁR a nagyra nyílt szájjal háromdimenziós. Nem tudom, hogy így van-e, mindenesetre a tárolás, raktár, tárna, kitár(ja az ajtót) nagymennyiségű befogadóképességgel rendelkezik.
Írod a szótárra hivatkozva:
"toreador "bullfighter," 1618, from Sp. toreador, from torear "to fight in a bullfight," from toro "bull," from L. taurus (see steer (n.)). torment (n.) c.1290, "inflicting of torture," also "state of great suffering," from O.Fr. tourment (11c.), from L. tormentum "twisted sling, rack," related to torquere "to twist" (see thwart). The verb is first recorded c.1290, from O.Fr. tormenter (12c.)."
Ebből ez a lényeg: "from toro "bull," from L. taurus (see steer (n.)" mert Magyar Adorján is felhívta már a figyelmet a toros, tarjás bikára, de ma ugyanemiatt kérsz a hentesnél sertésTARJÁT, mert rettentően erős szügyes állatról van szó. A bika is a tarjas szügyéről ismerszik. Ezért a toreador a szügyes-tarjas állattal való küzdőt jelenti. (ld. viador)
Két hegység neve is a tor gyökből ered. Az egyik a Tauern az Alpokban, a másik a Torosz TÖRökországban. Ezek felgyűrt hegységek, ahol nagy erők hatnak.
Na hát szerintem most jött el a pillanat, hogy jobban megbecsüljük az évezredekkel korábbi névadókat jobban tisztelni. Mert a bika az egy dolog, de a hegységekről is a TORlás értelemben gondolkodni, meglehetős tudás birtokában lehet csak.
Hozol másik példát is a nyakperecről:
"torque "rotating force," 1884, from L. torquere "to twist" (see thwart). The verb is attested from 1954. The word also is used (since 1834) by antiquarians and others as a term for the twisted metal necklace worn anciently by Gauls, Britons, Germans, etc., from L. torques in this sense. Earlier it had been called in Eng. torques (1693)."
Tény és való, hogy a brit szigeten - meg Európában is - is előástak néhány csavart nyakperecet, amelyeket kelta hagyatéknak tartanak. AZ is, meg szkíta is, de: A torque ezzel szemben nem a csavarásáról nevezetes, hisz a bronzkor kezdetétől számítva kismillió sima példánya került elő Eurázsia szinte minden pontján. Maga a tárgy ismert volt már az andronovói kultúra idejétől kezdve (-1800-1900) a sztyeppén, és az azzal szomszédos területeken, amelyeket sztyeppei behatás ért (értsd: sztyeppei nép megjelenése).
A torah említése abból a szempontból érdekes, hogy a TOR egyik értelme isteni erők megnyilvánulására, leképeződésére utal. Emiatt egy TÖRvénykönyvet mindenki számára érthető, ha a T-R gyök keretein belül neveznek el. Akár nálunk, akár máshol Eurázsiában.
"...Minden baj, "vakság" forrása az, hogy a nyugati nyelvészek még mindig minden áron "indoeurópai" nyelvészetet igyekeznek csinálni, holott épp önnönmaguk jutottak arra, hogy az "indoeurópai nyelvcsalád" fogalma csupán csak a XIX. század nagy nyelvészeti (politikai) melléfogásainak egyike.
Pedig elegend? egy-egy szóra rátekinteni néha, mint pl. erre:
német `Gas', `Gäscht', `gischen', `Gischt', `Geist', svéd 'gast', gaesning' - forrás, pezsgés, angol `yest', `yeast', ghost', Izland `geys', geysi', 'geysan' - hevesség, szláv 'jesa' - felindulás, harag, finn `kaasu' stb. (Czuczor-Fogarasi szótár. )
A g?z képzése: g?-öz, ma is él?. Pl.: por-oz, lap-oz, se gö-go gyökb?l a: gomoly (go-om-ol) is.
Tehát gáz - g?z. E szavunkat ?rzik Izlandon a gejzírek is.
A XIX. században világsikert ért el a "minden fejl?dik" gondolata, mely szerint még a leépülés feladata is az, hogy megnyissa az utat a további, még nagyobb fejl?dés el?tt.
Ha ez valóban így lenne, akkor már a világegyetemb?l is rég kiszaladtunk volna. De oly könnyen érhet? el látványos siker, ha a világ m?ködésének mozgató rugóját a legalacsonyabb szint? emberi logikával azonosítja az ember, hogy mindenki lázasan "fejl?dést" keresett mindenben - és talált is.
E korban alakult ki az a kép is, amelyet mindenki jól ismer: a képsorozat bal oldalán kicsi, görnyed? majom, azután mellette kicsit nagyobb, enyhén emelked? majom, és így tovább, mígnem a képsor jobb szélén már két lábra állt, szálfa egyenes, büszkén el?re lép? ember ** látható, mint a fejl?dés csúcsa.
Mivel itt már teljesen egyenes az ember, világos, hogy vége is a folyamatnak, a természet célba ért. De ha gyanakodunk, és próbának vetjük alá a gondolatmenetet a képsor folytatásával, kiderül a gondolatmenetben rejl? turpisság: a jobb széls?, szálfaegyenesre "kigörbült" ember utáni helyre már derékból hátrafelé görbül?, és az ezt követ? helyre pedig már hanyatt is esett embert lennénk kénytelenek rajzolni. Vagyis a gondolatsor nem állja meg a helyét. Jobb körökben már nem is mutogatják ezt a rajzsort, mert nem úgy volt az, de az ismeretterjesztés még nem mondott le err?l az ámulatkelt? látványosságról.
Ez az ötlet végül is tehát megkezdte kihalását, de sok ennél sokkal megtéveszt?bb elgondolás azonban éppen ma éli virágkorát. Közülük témánkban a leginkább elfelejteni való logikai bukfenc a következő..."
Ez az ?skép-?sgyök a TE - TÉ mély hangrendben gyakori változata: TA - TÁ.
Czuczor Gergely megfogalmazásában e gyök: "messzeségre vonatkozó egyszer? gyökelem", máshol úgy említi, hogy a "távolító tá" (már a jelz?t sem tudja másból hozni). A magas és mély hangrend változásának ne tulajdonítsunk jelent?séget (okát láthatjuk alább is). Itt most nem térek ki rá külön: TE vagy TÉ vagy TÁ vagy TA oly mindegy A TE személyes névmás is csak annyit jelent, hogy: "a t?lem kicsit messzebb lév? személy". (Ld. még pl.: tétova.
E gyököt önállóan, a maga meztelenségében csak a gyermekeknek mondjuk: "megyünk tá, tá", azaz valamerre messe...
A TE - TÉ - TA - TÁ gyök alapgondolatát legjobban talán az -og-os b?vítményéb?l érthetjük meg.
(Említettem már megel?z?leg is a tágul szót, mert épp úgy a TÁ, TÉ b?vítménye, mint ahogy a tér is, de a TÁ-og - tág magas hangrendben tég (pl. tégely), ám e változat és minden további b?vítménye csak a valamin belüli kiterjedést fejezi ki. Ezért nem jöhetett szóba megel?z?leg.
A TE, TÉ, TA TÁ elemi jelentése tehát: kiterjed.
Ebb?l az ?sképb?l-?sgyökb?l kelthet?, közvetlenül az itteni témánkhoz, a tér-hez tartozó, abból épített szavak csoportja, és tér- hez. Tartozó, abból épített szavak csoportja és ezek keltési módja a következ?:
TE, TÉ, TA, TÁ + -er, -or, -ar. (Mint sep-er, csup-or, ök-ör. )
De figyelem, a seper és a csupor ökör egy kalap alá hozásában nincs tévedés, ugyan is egykor nem voltak szófajok!):
TE-er, összevontan ejtve - TER TÉ-er, összevontan ejtve - TÉR TA-ar, összevontan ejtve - TAR TÁ-or, összevontan ejtve - TÁR
A TER - TÉR - TAR - TÁR' jelentése tehát: kiterjed, szétterül.
(Például a terel - térel jelentése tisztán kiderül a terel l>z változatából, a terez, vagy térez szóból:
Miel?tt belemélyednénk ez alapozás után a szófejtésbe, kül- ön szólni kell még a ter, tér után gyakran szerepl? m hangról. Ez a hang sajátosan magyar fejlemény, s önmagában is, valamint az eléje ékel?dött magánhangzóval is szerepel.
Például: hárm - három, verm - verem, halm - halom, szirm - szirom. Ilyen - jelentést nem hordozó - magánhangzó, mint amilyen itt is látható az m el?tt, igen gyakran vagy ott van a szóban, vagy nincs. Mint pl.: mérges - méreges, érzék - érezék, hangzik - hangozik, igyekszik - igyekezik, és így tovább. A szavakat sokkal jobban megértjük, ha egyaraint "ízlelgetjük" ?ket az efféle magánhangzókkal és azok nélkül is. Ezért a következ? szóértelmezésben mindkét lehet?séget megadom.
Ezek után pedig fejtsük meg, hogy mit is jelentenek valójában a Hermes útmutatásai szerint csokorba szedett szavaink. tér: minden irányban, vagy csak valamilyen irányban távolodik: kiterjed terem - term, térem (mint verem, alom): kiterjed? valami, teremt - téremet (mint éget, siet - ige): kiterjedést hoz létre! termet - téremet (mint harmat, permet): valami kiterjedése, általában nagyobb méret, teremt? - téremet? (mint éget?, járató): - aki létre hozza a kiterjedést, teremtés - téremetés (mintha lenne permetés, értsd kb.: permetezés is): -kierjesztés, kiterjedés létrehozása, teremtett - téremetett (mint vezetett, égetett): - kiterjed?vé tett, természet - természet (mint falat, szelet, továbbá az sz itt csak "pöszézés"): -a kiterjedt valami, természet (jó, rosz tulajdonság): - szintén maga a kiterjedés, de ez esetben a hatás terjed szétfelé, természetes - téremészetes- olyan, mint ahogy a téremt? kiterjedté tette, azaz téremtette, azaz térré tette, termés - téremés (mint kelés, írás, mint tárgy): -ki terjedés, kiterjedt, vagyis a semmib?l kiterebélyesedetté, térré váld térbe türemkedett valami, termék - téremék (mint buborék, kerék, törek): ~térbe türemkedett valami, "ami termett", termékeny - téremékeny (mint feszülékeny, pirulékony): ~ kiterjedni képes, termékenyít - terékenyit (mint porékonyít): ~ kiterjedésre képessé tesz, a kiterjedést elindítja, terel - térel (mint alakul, énekel): ~- a kiterjedésbe hatol, terpeszkedik - térepeskedik, "terebeskedik", de valójában "téremeskedik" (mint ügyeskedik, ágaskodik): ~ igyekszik egyre kiterjedtebb lenni, terebély - térebély (mint fekély, fügöly): ~ valaminek a térbe hatolt része, terv - térv (mint nyelv, sérv): ~ ami a kiterjedésre vonatkozik, azt szolgálja, vagy abból fakad.
Erre lehet azt mondani, hogy innen már nincsen visszaút. Mikor rájöttem, mi rejlik e szavaink mélyén, beleborzongtam. Igen távoli id?k mérhetetlen bölcsessége tárult itt föl hirtelen. Ki gondolta volna, hogy azért teremt?, a Teremt?neve, mert ? hozta létre a kiterjedést, teremt, mert kiterjedést hoz létre, termés, mert mind-mind újabb és újabb kiterjedés, termékeny, mert új kiterjedés létrehozására képes, termékenyít, mert új kiterjedést indít el, stb.
A világegyetem tehát el?türemkedett kiterjedés, mintegy buborék.
Természetesen nem a semmib?l jött a kiterjedés, hanem az 1-b?l, a számból!, mint azt Kiss Dénest?l egy ideje már olyan jól tudjuk (ld. "Az ?segy titka és hatalma" cím? könyvét). A teremtés el?tt tehát nem volt kiterjedés. És minden, de minden, ami létrejön (term) ebben a kiterjedésben, az vele azonos érték? új és új buborék (térem). Ahogyan azt tudjuk is: "minden 1 ".
A "minden 1, s az 1 minden" lényege szemléletesen kiderül a Hermes fiának (Tot-nak) tulajdonított alábbi mondatból is (a "Corpus Hermeticum" / "A Tabula Smaragdina meghatározása" cím?, szakért?i értékelés, 156. o. ): "Mindenben magamat és mindent magamban látok; én a tengerben vagyok és a tenger énbennem van; én a fákban vagyok és a fák bennem vannak. "
De Hermes Istenr?l is ezt mondja (Kilencedik könyv Hermes Asklépioshoz / 9, 56. o. ):
"... semmi sincs ?rajta kívül, sem ? nincs kívül semmin. " S magában a Tabula Smaragdinában pedig így szól önnönmaga Hermes
(Tabula Smaragdina 2. / 154. o. ): "Az ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van. Így érted meg az egyetlen csodát".
(A mély humorral megáldott Czakó Gábor író nemrég ezt írta nekem: "Hermes Trismegistos nagy mondata: ugyanaz van lenn, mint ami fönt, a magyarban közhely; a szellemi magasság és mélység azonos: ez a gondolat annyira mély, hogy nekem magas. ")
S ezzel meg is tudtuk, hogy miért mondjuk egyedülállóan úgy, hogy: másvilág. Mert ez a világ a másik mása, ami viszont ennek mása.
Vegyük észre: Egyiptomból fennmaradt ?si szöveget olvasunk, ám egyik jellegzetes szavunk jelentését ismerjük meg. (Mivel e két világ egymás tükörképe, ezért a halottainkat úgy temettük, hogy ellenkez? oldalon legyen minden, mint szokásos, például jobb oldalra került a kard, hogy majd a másvilágon megfelel? helyen legyen.
Továbbá vegyük észre azt is, hogy a 2-re két szavunk van: két és más. (Részletesen ld.: "A k?kor él? nyelve" 53-55. oldalain. ) A két a törés által létre jött 2-?t jelöli, tehát rossz 2 (kétség, kétes, kételkedik, kétely). A más azonban az ?s-1 tükröz?dése, tehát egymás mellé került 1 és annak mása, ez tehát a jó, igaz 2. Például: másfél -1 meg az 1 másának a fele; egymás - két ember: egy + mása.
Nézik egymást: nézi egyik a mását.
Még ennél is mélyebb jelentés? a másodmagam, vagy a másállapot szó. Nem értelmezem ?ket itt, de jusson eszünkbe például a felebarát szó. Ez annyit jelent, hogy ketten vagyunk I-ek. Ahogy két szem egyedülállóan csak nálunk: 1, mert ha az egyik elveszik, akkor: félszem?, ha láb: féllábú, a pár cip? is 1, hiszen csak cip?t veszünk, "hol a cip?m", bár kett? van, stb. A feleség is annyit tesz, hogy vele együtt vagyunk teljesek, azaz 1-ek.
Az 1 (Teremt?) tükörképe. Csak az 1a tökéletes. Ami pedig teljes, az tökéletes.
Tehát 1.
Lám a számok, a számneveink is a rendszer részei. Mint pl. az egyiptomi `ket' - két, `horim' - három, `nyi egy' - négy. (Régen: nyi-egy, azaz köteg-egy)
Látnunk kell: mindegyik szóban önállóan is mély bölcselet (filozófia) rejtezik, az egészben együtt pedig maga a mindent felölel? teljes bölcsesség.
Márpedig ennyire mély, egységes, és a világegyetem lényegét ennyire megközelít?, magabiztos és egységes tartalom nem kerülhet bele egy másik nyelvbe véletlenszer?en átvett, átsodródott szóhalmaz által.
Vagy az egész, vagy semmi.
Ezzel pedig célunkhoz érkeztünk: bebizonyítottuk, hogy csupán részletek nem vehet?k át ebb?l a rendb?l úgy, hogy a véletlenszer?en átvett kis szócsoportban tovább éljen az egészet éltet? rend.
Mivel az egyiptomi szókincset nem tudjuk áttekinteni - az írások megfejtésr?l, a szókincs kihámozásának eredményességér?l nem mondható túl sok jó, csak "valami ilyesmi lehet" megoldások vannak - most már csak az a kérdés, hogy teremtettethetett-e kétféle ilyen nyelv is?
A kérdésre könnyen válaszolhatni.
Ahogy itt is a TÉ, valamint az e könyvben szintén kissé részletesebben a MO (egyik b?vítménye a mál) és a HO~ ?skép-?sgyök esetében is láttuk, szinte mérhetetlen terebélyt növesztettek külön-külön. Ám a szókincs véges, s mint láttuk, egyszer? osztással adódik, hogy nem lehet húsznál több ?skép-?sgyök. (Legvalószín?bb a tíz-tizenöt körüli szám, de akár még kevesebb is lehetséges. ) A hangok száma véges; ugyan akkor Hermes, és a ma magyarnak nevezett nyelv szókincsét egyazon elv élteti, a két nyelv közötti eltérés csak annyi lehet (ez az el?z?ekb?l szigorúan következik) - már ha van eltérés -, hogy ugyan ahhoz az ?sgyökhöz itt ilyen, ott olyan hang tartozna. Tehát csak az lehetséges, hogy amit itt HO-val, azt ott TÉ-vel, vagy amit itt MO-val, azt ott KO-val, stb. nevezik meg.
Ám látni kell: ha ez igaz lenne, nem jelentene lényegi eltérést, mert ebben az esetben egyik szókincs a másiknak valamilyen leképezése lenne.
De hogy létezik-e különbség a gyökökben, vagy sem, igen könnyen eldönthet? akárcsak három-négy gyök vizsgálatával is. Mert ha csak három-négy ?sgyök-?skép is megegyezik, akkor már kizárható az eltérés, mert ennyi telitalálat csak úgy lehetséges, ha mindegyik gyök azonos. Márpedig lehet sorolni a közös gyököket (Borbola János "Csillagszoba" m?vének alapján):
"high, rocky hill," O.E. torr "tower, rock." Obviously cognate with Gael. torr "lofty hill, mound," O.Welsh twrr "heap, pile;" and probably ult. from L. turris "high structure" see tower). But sources disagree on whether the Celts borrowed it from the Anglo-Saxons or the other way round. Torah "the Pentateuch," 1577, from Heb. torah, lit. "instruction, law," verbal noun from horah "he taught, showed." torch c.1290, from O.Fr. torche, originally "twisted thing," hence "torch formed of twisted tow dipped in wax," probably from V.L. *torca, alteration of L.L. torqua, variant of classical L. torques "collar of twisted metal," from torquere "to twist" (see thwart). In Britain, also applied to the battery-driven version (in U.S., flashlight). Verb meaning "set fire to" is first attested 1931. Torch song is 1927 ("My Melancholy Baby," performed by Tommy Lyman, is said to have been the first so-called), from carry a torch "suffer an unrequited love" (also 1927), an obscure notion from Broadway slang. toreador "bullfighter," 1618, from Sp. toreador, from torear "to fight in a bullfight," from toro "bull," from L. taurus (see steer (n.)). torment (n.) c.1290, "inflicting of torture," also "state of great suffering," from O.Fr. tourment (11c.), from L. tormentum "twisted sling, rack," related to torquere "to twist" (see thwart). The verb is first recorded c.1290, from O.Fr. tormenter (12c.). torn p.p. of tear, from O.E. getoren, p.p. of teran (see tear (v.)). tornado 1556, navigator's word for violent windy thunderstorm in the tropical Atlantic, probably a mangled borrowing from Sp. tronada "thunderstorm," from tronar "to thunder," from L. tonare "to thunder" (see thunder). Metathesis of -o- and -r- in modern spelling infl. by Sp. tornar "to twist, turn," from L. tornare "to turn." Meaning "extremely violent whirlwind" is first found 1626. torpedo c.1520, "electric ray," from L. torpedo, originally "numbness" (from the effect of being jolted by the ray's electric discharges), from torpere "be numb" (see torpor). The sense of "explosive device used to blow up enemy ships" is first recorded 1776, as a floating mine; the self-propelled version is from 1860s. The verb is first recorded 1873; the fig. sense is attested from 1895. torpid 1613, from L. torpidus "benumbed," from torpere "be numb or stiff" (see torpor). torpor 1607, from L. torpor "numbness," from torpere "be numb," from PIE base *ster- "stiff" (cf. O.C.S. trupeti, Lith. tirpstu "to become rigid;" Gk. stereos "solid;" O.E. steorfan "to die;" see sterile). torque "rotating force," 1884, from L. torquere "to twist" (see thwart). The verb is attested from 1954. The word also is used (since 1834) by antiquarians and others as a term for the twisted metal necklace worn anciently by Gauls, Britons, Germans, etc., from L. torques in this sense. Earlier it had been called in Eng. torques (1693). torrent 1601, from Fr. torrent, from L. torrentem (nom. torrens) "rushing stream," originally "roaring, boiling, burning, parching," prp. of torrere "to parch" (see terrain). Sense of "any onrush" (of words, feelings, etc.) first recorded 1647. Torrential first attested 1849.
Örülök, hogy hozzászóltál. Nyugodtan fejtsd ki bővebben is ha gondolod. Érdekelnek az emberek belső gondolatai, ami a belső emberből jön. A téma pedig a belső embert is érinti, nemcsak a tudást.
"Van-e nyelv, mely, mint élő, élni hivatott, egészséges szervezet nem ragaszkodik körömszakadtáig egyéniségéhez, szabályzataihoz és szeszélyeihez? ... A természet ösztöne ez. Ártatlan, senkinek se vétő, szűzi sovinizmus, fullánktalan szeretet, édes-boldog elvakultság, akár a gyermeké, aki az édesanyját legszebbnek, legjobbnak látja, s ezért esze ágában sincs, hogy kiirtsa a többi édesanyákat." (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 193, 194 - eredeti: Pesti Hírlap, 1933. március 25., április 2.)"
Padányi Viktornak érdekes felvetését olvastam: "A szumir-magyar nyelvrokonság kérdésének tudományos feldolgozásához mindenekelőtt az eddig túlnyomóan indoeurópai-nyelvű sőt indoeurópai-nyelvérzékű nem magyar tudósok által összegyűjtött idegen nyelvű anyagot kellene a magyar fonetika szerint átdolgozni és magyar ortográfiával átírni. A hangok karaktere magyar fonetika szerint és magyar ortográfiával jelölve meglepően más képet adna a szumir nyelvről és roppant hatású és erejű támasztékokat nyújtana a szumir szófejtéshez."
Ösztönös nyelvész vagy, kész. Ne törődj a kikupáltak felsőbbrendűségének hangoztatásával. Küldtem neked a magyarulez-be olvasnivalót, vicsorognak is a fiúk-lányok emiatt. Majd egyszer megtanulnak magyarul is végre, talán?
Dilettánsként veszem a bátorságot, és megengedem magamnak, hogy ehhez hozzászóljak:
igyekezzünk összegyűjteni minél több olyan szót, amelyben a T-R gyök (közte valamely magánhangzóval) szerepel.
Kezdetnek: torlik - a patak vize a köveken tarlás - valaminek az elpusztítása, letarolása torony - feltorlott anyag túr - túrás, torlás, a vakond is ebben utazik
terít: nem ellentéte-e feltorlódásnak
tér, térül, térít: (eltér, ill. egy irányultáságot megváltoztat)
terel: (ugyanaz, mint az előbbi?)
tér: placc, űr ez valami üres dolog, sehol egy feltorlódott anyag
tűr: (nem "pusztul" bele)
tár: (ajtót), ellentéte talán a torlódásnak
tárol: raktároz (azt ami "feltorlódott"?)
tör, törik: (pusztít, belepusztul)
tőr: mint fegyver: hogy jön ez ide?
tor: nem torlódik, hanem pl. halotti tor
torol: visszavág
tarka: (feltorlódott színek?)
társ: ez idevaló?
Most hirtelen nem jut több az eszembe, de mit lehet ezekkel kezdeni?
Aki nem azt vallja amit te, az számodra mind félcédulás,földbuta alak. Ez igen súlyos intelligenciahiányra vall. Ha te csak köpködni tudsz,akkor tessék, köpködj, téged mínősít.
Nagyon jól hangzik, hogy ez itt egy "következmények nélküli ország", csak persze nem igaz. Például az idézett "cikknek" is van következménye: levonható belőle az a konzekvencia, hogy szerzője félkegyelmű. Ugyanolyan félcédulás, földbuta alak, mint macskusz, turtur, vagy dzsaffar. Ennek pedig nagyon súlyos következménye van mind a szerzőre, mind pedig az említettekre nézve - ti. besorolnak azon szánalmas, bár nagypofájú eszelősök közé, akik elől minden épeszű és jó érzésű ember menekül.
Tehát a szerző és az őt egyetértve idéző macskuszfélék valójában azt szeretnék, hogy számukra ne legyen következménye politikai őrjöngéssel vegyes hibbantságuknak. Ez az, ami reménytelen kísérlet, hiába igyekeznek összehazudozni mindent egy állítólagos "következmények nélküli országról".
malaczkynak: Teljes mértékben igazad van, Kis Ádám - remélem, olvassa ezt - megengedhetetlen és tűrhetetlen módon illetett téged egy szakmai vitában. Haladéktalanul elnézést kell kérnie.
Anyám, egyre jobb vagy. Elvégre a magyar klub szóljon az igazi magyarokról. Vitam et sanguinem! Életemmel és véremmel, de nem a Habsburgoknak, hanem nekünk.
"Kis hazánkra nézve nem valami hízelgő eme paradox meghatározás, és bizonyára mindannyian tudunk hasonló kesernyés szellemes szállóigéket. Szidhatnánk is Magyarországot sok mindenért, ha nem szeretnénk annyira. Tanárként magam is felhívom mindig tanítványaim figyelmét a hazaszeretet egy sajátos vonására, amit nemzetostorozó hazafiságnak nevezünk, elcsépelt fogalommal. Kölcseyé lehet ilyen, a Zrínyi dalok pesszimizmusára gondolva, és ilyen Adyé is. (Mi mindig mindenhol elkésünk, Nekünk Mohács kell, Verje, csak verje, Mármint az Úr e veréshez szokott fajtát) Nagy László szavai is intenek: Nekem Ady Endre ostora tetszik. A csillagra akasztott elárvult ostort annyian és annyiszor kívánják leakasztani, hogy végighúzzanak vele népünkön, az Úr helyett is, ha nem verné eléggé. De hát veri nélkülünk is, ezért Ady önmagunk elleni protestáló dühe már hatástalan. Igaz és szép szó kellene már népünknek! Nem kellene annyi hazug szóáradat innen-onnan! A felelősség ugyanis nem azonos: ha nem érdekli valami a népet (olvasó- vagy nézőközönséget, stb.) az már következménye valaminek vagy valami elmaradásának, hiányának, a fő felelősség az értelmiségé és persze a médiumoké, a politikáé. Milyen bosszús és keserűséggel teli az a magyar ember, aki például valódi képet akar kapni múltjáról, történelméről, csupán azért, hogy tudja : valójában milyen nemzeti értékek birtokában vagyunk érdemesek egy valamilyen önbizalomra, büszkeségre, erőt adó bizakodásra. Történészeink és a munkásságukra alapozódó oktatásunk tartalmilag szegényes, ellentmondásos, kétes eredménye pedig a csökkentett, ingatag nemzettudat, nemzedékek közönye, sőt lekicsinylő becsmérlése mindennel és mindenkivel szemben, ami, és aki csupán szóba hozza a nemzeti érzés fogalmát és még itt-ott meglévő mértékeit. Akik pedig olyan sűrűn mutogatnak Európa felé, azt soha nem látják meg, hogy a nemzeti érzés, büszkeség, a pozitív nemzettudat és a külsőségekben (kultúra, a jelképek használata) is kifejezett nemzetszeretet milyen hatalmas erőt ad a népnek, és milyen fejlődést ér el általa az ország! Egy következmények nélküli országban minden elképesztő dolog megtörténhet. Sehol Európában, sőt a világon nincs még egy hely, ahol ennyi érték elkallódik, de kultúrnemzeteknél végképp nem fordulhat elő ilyen amnéziás múlt-feledés, mint nálunk. Már nincs is olyan magyar tán, akinek feltűnne, hogyha a szenzáció velünk történik meg! Ha a médiumok hírré teszik: a szemétből szenzációt kreálnak, amíg mi vaksin rugdossuk szét igazgyöngyeinket. Mindezen keserűségek azért fordulnak meg bennem, merthogy nem beszél senki és nem ír senki Attila és a hunok nyelvéről. Mindenhol szenzáció volna ilyen titok megvilágosodása. Újabb film készülne, amihez semmi közünk újfent nem volna, és gyaníthatóan nálunk is robbant volna a kultúrbomba, ha a hunok nem magyar nyelven beszéltek volna Márpedig a 2004-ben, a Turán folyóiratban, dr. Detre Csaba neve alatt megjelent Hun szavak, szövegek című dokumentum bizony magyarul szól! Az Iszfaháni kódex alapján készült írás, Schütz Ödön és dr. Detre Csaba fordítása, egy készülő könyvelőrejelzése. Az ezernyi szón és néhány szövegen kívül ezek szerint van több hun nyelvi anyag is! Egyetemi tanulmányaim során eléggé beleástam magam a magyar nyelv történetébe ahhoz, hogy bizonyossággal megtegyek néhány kijelentést. Egyik az, hogy az 500 körül, örmény betűkkel lejegyzett hun anyag olyan színvonalú, melyet hamisítással elérni emberi ésszel és semmi módon nem lehetséges, a közlés tehát hiteles. A másik fontos kijelentés, hogy a hun nyelv a magyar nyelv ősi állapota. Nem rokona tehát, hanem maga a magyar nyelv, ( a térbeli és időbeli különbséget figyelembe véve, sőt beszámítva a Kaukázus térségének 5.századi és a Kárpát-medencének középkori kulturális közegének különbözőségét.) Nem a magyar nyelvjárása a hun, hanem archaikus elődnyelve, ebbéli állapotában is magában hordozza a később is fennmaradó nyelvjárási jellegzetességeket. A hun-magyar nyelvemlékek kívül tartása a tudományos tereken érthető, de nemzetellenes és tudományellenes, ezért nem elfogadható, és mindannyiunk, az egész nemzetünk gyalázatára lenne, ha politikai beavatkozás tudná csak megnyitni ősmagyar kori nyelvünk előtt a tudomány bázisait. De érthető Mert ha a hun nyelv magyar, a hun nép is az, és akkor az avar is az egy mongol réteget esetleg talán leszámítva. A szkíta előd-népeinket ki ne hagyjuk a sorból, és elindulva visszafelé az időben a hunok nyomvonalán, egy valódi úton haladhatunk visszafelé, őshazánkat is föllelve. Attila király a médek királyais volt! Ott találjuk magunkat Mezopotámiában. Az 500 körüli hun-magyar nyelvben megtaláljuk az Isurrukh szót egy földrajzi egységre: Mezopotámiát jelöli, de a szó származását nézve (etimologizálva) ezt jelenti: Őshaza! A hunok is romantikus őshaza-elméletet gyártottak, ezek szerint. Tőlünk tanulták bizonyára Elképesztő feladat elé állítja a hun nyelv jelenlegi hivatalos, még Habsburg-alapokon álló (és nem működő) történészeinket, nyelvészeinket, intézeteinket, beleértve az oktatás intézményeit, programját is. Ez egy szóba sűríthető: BEISMERÉS. A szó óriási tömegű, töménységű. Mi mindent kellene beismerni, ésszel föl nem mérhető. A hun-magyar nyelvnek, ősiségünknek, magyarságkultúránknak és önnön méltóságunknak tartozunk azonban a mértéktartással, ezért a hangsúlyt a BEFOGADÁSRA tesszük. Minden késlekedés bűnös mulasztásnak számít a magyar nemzettel szemben, s ha akadályokat gördítenek hunkori nyelvemlékeink szellemi-tudományos birtokba vétele elé, elhallgatással, presztizs-féltéssel, tudományos féltékenységgel vagy csak lomhasággal És ha a nemzet maga nem is lehet bűnös, gyermekei, közöttük e sorok olvasói is, lehetnek cinkosok: ha tehetnének valamit, és nem tesznek! Gondoljunk bele: nemzedékek sora hagyta el úgy iskoláinkat, hogy nem mondtuk ki számukra az igazságot! Tagadtuk és tagadtattuk fiataljainkkal is múltunkat, krónikásaink tudását, nemzetünk jó emlékezetét, satnya identitást táplálva a jövő nemzedékeibe. A befogadás az egész nemzet érdeke: önmagát fogadja vissza! De vajon milyen kibúvók kereshetők még azok részéről, akik végképp védeni akarják a tovább nem védhetőt? A finnugor nyelvcsalád nem menti meg, hisz ilyen nincs, közös származás nem volt, közös alapnyelv nem volt. A rokonság kisebb-nagyobb mértékben fennállhat a finnugor nyelvek között, de ez szerény mértékű, ahhoz pedig édeskevés, hogy (az eltérő etnikumokat is számítva) történelmet, őstörténetet lehessen rá alapozni, amikor nem tudni, mikor, ki, kitől vette át azt a néhány szót, nyelvi elemet, ami közösnek mondható. A régészet tagadja, hogy északkelet (Urál) felől vonultak volna népek délnyugat irányába, csak az ellenkező népmozgásokra vannak bizonyítékok. Az antik történetírást: a kínai, perzsa, arab, örmény, hindi és más forrásokat szépen föl lehet vonultatni valódi történelmünk megírásához. Ezt az igaz szemléletmódot sokan követik már, az el nem ismert érdem hősei. Nem szégyen a későbbi felismerés és későbbi csatlakozás, csak a vakelméletbe való értelmetlen és rögeszmés kapaszkodás s szégyen. A tudás elől elzárni népünket: ez a bűn! Mióta nem tudjuk megnézni legalább! kulturális kincseinket. - Megvenni? A Képes Krónika kiadóit megbüntetik: drágult máris a kiadása! Klasszikusainkat nem bírjuk megvásárolni. Filmjeinket nem bírjuk elkészíteni! Csak fakítanak és vakítanak bennünket. Ahhoz pedig, hogy győzelemre vigyük kultúránkat és kultúránk iránti igényünket, hozzá kellene jutnunk kultúránkhoz. A nyilvánvaló ellenséges visszafogások számtalan csomagolásban léteznek. Ki kell csomagolnunk őket, lássuk a pőre szándékot, a színvallást, lássuk a fényt! Visszakanyarodva a lehetséges kifogások látszólag kevésbé ellenséges módjaihoz (jobb csomagolás), fel kell készülnünk az elhallgatásra. Ez nagy tehetetlenségi nyomatékot ad a helyben maradáshoz, és nemzetünk jelenkori egységmentes állapotában ellenségeinknek kedvezhet. A tudományos csomag felirata különböző lehet. Tanult nyelvész nem fogja mondani, hogy a hun nyelv nem a magyarral azonos, de azt mondhatja, hogy nincs birtokában az eredeti forrásoknak! Ebben kétségtelenül igaza van, és aggódom magam is, államközi kapcsolatok révén megszerezhető-e Irántól az Iszfaháni-kódex hiteles másolata, és elvégezhető-e a nyelvi lektorálás. Dr. Detre Csaba könyve készül, de erre nem lehet még alapozni. Addig marad a közölt, töredékes anyag, ez vizsgálható csupán. Másik kibúvó: a hun nem is hun, hanem magyar! (Tehát még mindig nem volna közünk a hunokhoz) Ez előzetes választ igényel! Jártam Jerevánban, láttam az Ararátot. A Matenadarán múzeum kincseit szemléltem, az ékkövekkel kirakott arany örmény betűsor előtt álltam megilletődve, és letérdeltem Meszrob Mastoc szent írásadó szerzetes szobra előtt áldó keze alá. Az örmény szent írástudók nem tévedtek. A nyelv, és nép amelyet hunként leírtak, az hun is, nem pedig a hunok közé keveredett magyar. A nyelvi anyag is bizonyság, benne a hun világkép tükröződik: történelmünk, vallásunk, hitvilágunk, szokásaink. Az Iszfaháni kódex földrajzi tere a hun történelem térsége. Megsértenénk az örményeket, ha feltételeznénk róluk: nem igazán ismerték azt a népet, amelyet leírtak, miközben a hun király kérésére térítő papot adtak, az örmények két nép nyelve sok száz közös szót sőt! - közös nyelvtani szerkezeti elemeket is tartalmaz. Régebbi továbbá a kapcsolat, együttműködés a Van-tó, az Ararát, az Araxex folyó térségeiben, erre régóta számos lehetőség volt egymás megismerésére. Nincs tehát kibúvó. Inkább idézzünk fel néhány hun szót, hogy a tereket : múltbéli tereinket felmérjük! Toka: kelet, Tokai. Keleti, Toku: Keleti hun tartományok (Kína közelében) Nissurukh: Nyugati Birodalom, Rimurrukh: Római birodalom. Hindi: India. Parszi: Perzsia. Hajkh: Örményország. Júnkh: Görögország. Napijagh: Elbrusz (szó szerint Nap hegy!) Karrabata: Kárpátok (sz.sz.: Sziklafal). Volga: Madü Volgjagh. Kücsü Volgjagh: Don (Kicsi-folyó). Bastevolgjagh: Dnyeper (Széles-folyó). Delivolgjagh: Duna (Déli-folyó). Ha Látható, milyen hatalmas térséget fognak át a szavak. Az utóbbiak a térség folyói, a Pektei-tengir (Fekete-tenger) tápláló vizei.Kivéve a Volgát, ez a Kaszpi tengerbe folyik. Nézzük meg jobban a Volgát, mint szót! Nincs ez kapcsolatban a hunmagyar volgin volgün igével, ami annyit jelent, hogy folyni? A volgjagh meg folyót jelent, és nem jéző nyelvjárásban volgagnak hangzik. Nyugodtan kimondhatjuk: őseink adták a nevet a nagy folyónak. Aki a szó származását a Földrajzi nevek etimológiai szótárából akarja megismerni, csalódnai kell, mert számtalan próbálkozás ellenére nem sikerült megfejteni származásának rejtvényét. Ime a megfejtés: a Volga hunmagyar szó, folyót jelent. Mint a német volgende szó is: elfolyót, következőt. Egy-két földrajzi név is jelzi, a hun nyelvünkben sok örömét lelheti a nyelvbúvár magyar. Vagy ha csak szereti valaki anyanyelvét! Fogadjanak még egy példát annak bizonyságául, hogy ez a nyelv a miénk, ezt nekünk kell magunkhoz ölelnünk. Az égi jelenségek közül (több mint 40 bolygó csillag és csillagkép-elnevezés, szebbnél szebbek!) hozzuk le a mai hivatalos Regulus latin név hun megfelelőjét: Bajnekheni. Nem herceg tehát, hanem: Bajnokavató! A keni szó ugyanis: avatás, felkenés, tehát főnévi fogalom. (Kenin: felkenni. A szó fejlődése: fölvesz az igenév egy i hangot, és leadja a második nyílt szótagját. Ez az ún. Horger-törvény. Tehát kenin kenini kenni.) Meglepő fordulatokat hoznak az Iszfaháni kódex szavai, hiszen a mai hivatalos nyelvészeti álláspont szerint a bajnok nem magyar, hanem délszláv jövevényszó. Az 5. században dészlávok? A Kaukázusban? Vagy még egy példa. Amikor megfejtettem a Golkheni hun csillag talányát, magam is csillaggá változtam! Ez a hun Golkheni ugyanis a Capella latin csillag, az un. Kecskecsillag. És mi jött ki nekem megfejtésül? Hát ez: Kápolnaavatás. Kissé hosszú lenne leírni, a gol hogy jön a Kápolnához, ezért felsorolok csupán ősi szógyököket és szavakat, hogy az összefüggések zamatát ízlelgessék Olvasóink: gol, gól, golyó, Golgota, koponya, haj – kaj, kap, kápolna! Igazi öröme a „hun” nyelvnek, ha szavai visszaköszönnek a Kárpát- medencében! Ha megtaláljuk mai nyelvünkben, az már természetes. De megvan-e a Bajnokavató csillag például? Mert ha megtaláljuk itt, az vagy a hunokkal – avarokkal együtt maradt jelenlegi hazánkban vagy Árpád magyarjaival érkezett vissza. Lássunk – halljunk csokákat: az imént emlegetett Bajnekheni hun csillag Bajnokcsillag néven élt a Kárpát-medencében. Lugossy József 19. századi nyelvtudósunk gyűjteményében Megfejtetlen csillagnevek cím alatt szerepel (V.ö.: Toroczkai Wigand Ede: Öreg csillagok c. dolgozatával és Kulin György: A távcső világa c. munkájával. Mindkettő közli a Lugossy féle csillagneveket.) Említhetünk még sok-sok példát, de legalább még egyet: a hun elődeink Lubba névvel nevezték a Göncölt. Ez öntőkanalat jelent. A Kárpát-medencében? Lugossy gyűjteményében: Lappantócsillag! Egy ipari tevékenység az égen! Öntés folyik. Ilyenkor, égi öntés alkalmával Lubba lappant (-lobbant), a hullócsillagok pedig lappannak (lobbannak). Íme, őseink és őseink ősei számára ilyen meghatározó élmény volt e réz-, bronzkori munkafolyamat, hogy az égre vitte annak élményét! Nem csodálatos dolog? Írtam erről egy (állítólag) nemzeti érzelmű újságnak, kérve, közölje írásomat. A főszerkesztő nem értette. Nem csodálom. Én viszont átéltem Ózdon az öntés-csapolás misztériumát. Az egész város élménye volt, az égre is fölvetültek színei-fényei. Bámészkodtam falusi üllők körül, vasverőket csodálva, estvéledtem be sokszor a mezőn a csillagok alatt. És éreztem magam megsértve és megszégyenítve magyarságom miatt, kisebbségi létben állítólagos többségi nemzet fiaként, csoda hát, hogy magával ragad a hun csillagnevek fölemelő élménye? Aki ezt nem érti, járjon folyton porba szegzett fejjel-szemekkel, és föl ne nézzen, mert meglátja fönt az égi királynőnket: Éjnáját, (Corona Borealis, nekik.) Nekünk Éjnője. És a mi neveink a régebbiek. Ősibb, mint a görög, latin, arab. A hun Wűren ősibb, mint a görög-latin Orion, a mi vadászunk nem is vadász, csak a Biblia nevezi annak. Valójában Nimród ősapánk ő, a méd-szkíta-hun Wűren (-Űre, Űrjen) csillagkép a Kárpát-medencében is uralja a magyar égboltot: Ő a Kaszáscsillag, de ő az Óriás is, felajzott íjával őrködik felettünk. Minden csillag között pedig az egyik legfényesebb: az Altair, vagy Atair, amely csillag a hun Athira megfelelője. Ez a név pedig a gótul Atillának hangzó Atyácska, a hun Világkirály neve, Övé tehát a csillag is. Bizony, ezek szenzációs kutúrtörténeti tények, mi pedig, boldog birtokosok helyett balga bohókosok vagyunk. Nemhogy örülni nem tudunk, nincs, aki örüljön, nincs, aki felfogja, mi történik velünk. A nemzeti elhülyülés legvégső fázisába jutottunk: már az se tudja, hogy mi a magyar szó, akinek pedig táltosként ezt kellene közvetítenie. Ez az idő a szóvivők ideje. A jó szót pedig hozni kéne népünknek, nem elvinni tőle! /Abban a biztos tudatban indítottam útnak eme írásomat is, hogy egy következmények nélküli országban mindent lehet és mindennek az ellenkezőjét is tenni. A vigasztalásom azonban örök: én sohasem csalódom./"
"A tizenkilencedik század második feléig alig volt valamilyen rendszeres kutatás a magyar nyelv és a finnségi nyelvek rokonsági kérdésében. Legfeljebb felületes, korlátozott nyelvi párhuzamokról volt szó, amelyeket bizonyítékként használtak arra a feltevésre, hogy a magyarok és a finnek ugyanabból a törzsből fakadnak, a magyar őshaza Európa vagy Szibéria északi részén terül el.
Ez a helyzet változott, mikor a magyarok 1849-ben elvesztették Szabadságharcukat. Kiderült, hogy osztrák uralom alatt kellett maradniuk. Tíz évig, 1849-től 1859-ig az osztrák kormányzó Alexander Bach erős kézzel kormányozta Magyarországot. Az ő uralma alatt kemény germánosító politikát folytattak Magyarországon. Sőt 1858-ban azt tervezgették, hogy a németet tegyék a Tudományos Akadémia hivatalos nyelvvé. Ez ellen Széchenyi is tiltakozott attól félve, hogy az Akadémia eredeti célkitűzését, a magyar nyelv tanulmányozását, nem lehet megvalósítani. A Bach-korszakban a magyar nyelv északi rokonságának gondolata teret hódított, főleg akadémiai körökben.
A jogász Hunfalvy Pál (1810-1891) fanatikus hirdetője lett annak a feltevésnek, hogy a magyar és a finn nyelv külön nyelvcsoportot alkotnak. Hunfalvy a felvidéki német kisebbséghez tartozott. Eredeti családnevét Hunsdorfer-t akkor magyarosította, mikor 1841-ben tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. A Békepárt parlamenti képviselője volt. Annak a Békepártnak, amely a Habsburg Házzal kiegyezni akart. Hunfalvyt 1851-ben kinevezték a Magyar Tudományos Akadémia főkönyvtárossá. Ezt a állást haláláig 1891-ig töltötte be.
Hogy Hunfalvyról miként vélekedtek akadémiai körökben azt ő magától tudjuk meg. 1883-ban azt írta, hogy 27 évvel előbb, azaz 1856-ban, ismert, tekintélyes magyar nyelvészeket szólított fel arra, hogy támogassák az ő új folyóiratát, a Magyar Nyelvészet-et. Többen azonban erre nem voltak hajlandók, mivel akadémiai körökben azt suttogták, hogy az osztrák kormány lefizette Hunfalvy-t azzal a céllal, hogy a magyar nemzet becsületét szégyenítse meg az állítólagos finn rokonsággal. Tény, hogy Hunfalvy Pál rögtön az akadémiai kinevezése után 1851-ben támadásba lendült az Akadémiai Nagyszótár ellen. Hunfalvy azonban már nem volt képes a projektumot leállítani. Ahelyett azzal próbálkozott, hogy kiüsse a projektum tudományos alapjait:
'A' kőszirtek, melyekben a' nyelvvizsgálás nálunk ütközik, leginkább a' betűk jelentése 's a' szógyökök.'
'Valamely nyelvnek szógyökeiről egyedül a' rokon nyelvek vizsgálatával együtt lehet okosan beszélni.'
Hunfalvy ezzel azt akarta mondani, hogy a magyar nyelv gyökérszavai csak akkor számítanak az alapszókincshez, ha ezek a szavak előfordulnak rokonnyelvekben is, mint a finnben. Olyan magyar gyökérszavak, amelyeknek nincsen ellenpárja a rokonnyelvekben szerinte jövevényszavak. Hunfalvy eleinte rokonnyelvnek tekintette az összes urál-altaji nyelvcsalád tagjait, a tunguzt, mongolt, törököt, finnt.
Reguly Antal, Budenz Jozef, a német nyelvész, aki 1858-ban került Magyarországra, hatására Hunfalvy 1860 körül a magyar nyelv rokonságát leszűkítette az északi nyelvekre. Az 1861-ben közzétett Finn Olvasókönyvében Hunfalvy a finn nyelvet jelöli ki, mint a nyelvrokonsági kérdés kutatására nézve legfontosabb nyelvet. Hunfalvy álláspontja teljesen eltért az Akadémiai Nagyszótár elveitől, amelyet ő 'tudománytalan'-nak mondott. Ironikusan az ő nyelvkutatási programja egyáltalán nem volt ésszerű nyelvkutatás, de az agyonpolitizált, magyarellenes Bach-korszakban mégis sikerült neki programját áterőszakolni a az Akadémián. Hunfalvy a következő elveket vallotta: a magyar nyelv anyagát rekonstrukció nélkül kell bemutatni, ami azt jelenti, hogy a gyökérszavakról nem szabadott leválasztani a ragokat, képzőket. Elvben minden magyar szótári elemnek meg kell adni a rokonnyelvi ellenpárját. Végül a gyökérszók hamis tanát, mint 'tudománytalan'-t el kell utasítani.
Miközben Hunfalvy a magyar nyelv finn rokonságát bizonyító kutatási programjának a nagy vonalait vázolta fel, ennek a programnak a technikai kivitelezésével megbízta a német nyelvészt Budenz Jozefet, akit ezért a célért hoztak Magyarországra. Budenz 1858-ben érkezett Magyarországra. Huszonkét évesen még meg kellett neki tanulnia magyarul. Budenz 1836-ban született a német birodalomban, Rasdorfban. Klasszikus nyelveket, összehasonlító indogermán nyelvészetet, orientalisztikát végzett a Göttingai Egyetemen. Göttinga volt valószínűleg a legalkalmasabb hely Európában, ahol a magyar nyelv északi rokonságát lehetett tanulmányozni. Egy rövid száz évvel korábban német tudósok, akik a német-orosz akadémián és a Göttingai Egyetemen dolgoztak, ezt a kutatási vonalat már elkezdték. Hunfalvy 1861-ben Budenzet kinevezte a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának és a könyvtárban maga mellé vette. Budenznek feladatul tűzték ki, hogy a magyart vezesse le egy hipotetikus finnugor ősnyelvből. Ez laboratóriummodeli kísérlet volt rekonstruált ősszavakkal, hangtörvényekkel, családfákkal az indo-európai nyelvészet mintájára. A huszonöt éves Budenz Budapesten inkább más dolgokkal foglalkozott volna: 'Az ember könnyen elveszíti kedvét Magyarországon, ha olyan haszontalan dolgokkal foglalkozik, mint a magyar nemzet nyelvének kutatása.'
A magyar nyelv északi rokonságának kutatása nagy lendületet kapott, mikor Budenzet 1868-ban kinevezték a Budapesti Egyetemen, a magyar-finn-ugor nyelvészet magántanárjának. 1872-ben tanszékvezető lett az altaji összehasonlító nyelvészet tanszékén. Attól eltekintve, hogy a tanszék neve utalt mind a finnségi, mind a törökségi nyelvekre Budenz kinevezése után főleg a magyar északi finnugor rokonításán dolgozott. Emiatt az altaji összehasonlító nyelvészet tanszékét úgy lehet tekinteni, mint az első finnugrisztikai tanszék Magyarországon.
Ugor-török háború
Mielőtt az az elmélet, hogy a magyar nyelv kizárólagosan rokonnyelve a finn nyelvnek végérvényesen győzedelmeskedett, azt az alternatívát, amelyet a török rokonság nyújtott mellékvágányra kellett terelni. A török rokonsági elméletet a lángeszű turkológus Vámbéry Ármin (1831/1832-1913) képviselte, akinek eredeti neve Hermann Wamberger volt. Vámbéry szegény zsidó családban született a felvidéki Szentgyörgyön. Török nyelveket tanított a Budapesti Egyetemen és titkosügynök volt a britek szolgálatában. Az ugor-török háborút, ahogy a vitát a magyar nyelv finn, illetve török rokonságának követői között nevezték, Vámbéry 1869-ben közzétett Magyar és török-tatár szóegyezések c. tanulmány robbantotta ki. Ebben azt állította, hogy a magyar nyelv, holott elvben finnugor eredetű, annyi elemet vett át a törökből, hogy keverék nyelvről beszélhetünk.
Az ugor-török háború tényleg kemény csata volt. Hunfalvy megakadályozta például, hogy a tehetséges nyelvész Szentkatolnai Bálint Gábor, aki a Vámbéry-táborhoz csatlakozott és a magyar nyelvet a török, mongol, dravida, kaukázusi nyelvekhez hasonlította, állást kapjon a Tudományos Akadémián. Szentkatolnai Bálint elkeseredve hagyta el Magyarországot 1879-ben. A nemzeti költő Arany János 1878-ban a következő epigrammát írta Hunfalvy és Szentkatolnai Bálint összetűzéseiről:
'Budenzhez. Igazi vasfejű székely a Bálint: Nem arra megy, amerre Hunfalvy Pál int.'
Az a tény, hogy a 'finnek' nyerték meg az ugor-török háborút alig lehet tudományos érdemnek nevezni. Ez lényegében annak volt köszönhető, hogy Hunfalvy és tábora a Bach-korszakban hatalomra került a Magyar Tudományos Akadémián.
Hogy ez tényleg így van, azt a magyar szókincs finnugor elemeinek feltérképezése támasztja alá, amit a finnugrista Klima László végzett el 1991-ben. Klima szerint a magyar nyelvben 660 finnugor szótári elem fordul elő. Ebből a finnugristák szerint 319 egyezik meg a vogullal, 287 az osztjákkal, 221 a zürjénnel, 199 a votjákkal, 153 a cseremisszel, 156 a mordvinnal, 212 a finnel, 160 az észttel, 173 a lappal. Ha Czuczor-Fogarasit követve a magyar nyelv szótári alapelemeit bő 2080-ra tesszük, azaz bő 2000 gyökérszó és 80 egyszerű rag, képző, akkor a magyar és a finn szótári elemek párhuzamai csak tíz százalékát teszik ki az összes magyar szótári alapelemnek. Ez a százalékarány még kisebb lesz, ha a finn nyelvből is csak az alapelemeket, a gyökérszavakat, vesszük figyelembe.
Az 1867-es, Ausztria és Magyarország közötti kiegyezésnek köszönhetően jött létre az Osztrák-Magyar Monarchia Ferenc József császár és király uralma alatt. Az a kérdés merül fel, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia idején a magyar nyelv ázsiai rokonságnak kutatása miért nem élvezte ugyanazt a státuszt, mint az északi rokonság kutatása. Hiszen a kiegyezéssel véget ért Magyarország germánosítása és lehetőséget adott a magyaroknak, hogy minden területen szabadon bontakozzanak ki. A megváltozott politikai és kulturális légkör miatt már nem volt a tizenkilencedik század második felében olyan egyértelmű a magyar nyelvet Ázsiával kapcsolatba hozni, mint a tizenkilencedik század első felében.
Széchenyi és reformnemzedéke saját erejükben bíztak, mikor igyekeztek kiharcolni a magyar nemzetnek önálló, független helyét Európában. Büszkén vallották, hogy a magyar nemzet önazonosság-tudatának tartalmát az ázsiai rokonság adja meg. A kiegyezés nemzedéke viszont tanult az 1848-1849-es Szabadságharc kudarcaiból. 1867 után a magyaroknak a legelőnyösebb volt az ésszerű szövetség a német Habsburgokkal, az orosz veszély elhárítása érdekében is. Továbbá a tizenkilencedik század második felében Európában Ázsia-ellenesebb lett a hangulat, megnőtt a félelem a 'sárga veszély'-től. Emiatt az északi - európai - rokonság kutatása részesült előnyben. Trefort Ágoston (1817-1888) az első, 1848-as magyar kormány mezőgazdasági és kereskedelmi államtitkára; a kiegyezés utáni vallás és oktatási ügyek minisztere 1877-ben a következőket mondta:
'.én az ország érdekeit kell nézzem és ezért a külső tekintély szempontjából az előnyösebb, a finnugor származás princípiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finn-ugor eredete mellett törnek lándzsát.'
A magyar nyelv finnugor rokonsága a huszadik században is, miután Magyarország a Szovjetunió hatalmi övezetébe került, a nyelvrokonság kutatásának legfőbb területe marad. A kommunista uralomnak jól jött, hogy az úgynevezett finnugor népek nagyobbik része a Szovjetunió területén él."
Marácz László - A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból
"I. A Magyar fordulat a magyar nyelvrokonság kutatásáról
1995 novemberében megjelent a Magyar fordulat - Politikai vélemények Közép-Európáról c. könyvem hollandul. A Magyar fordulat célja a kárpát-medencei magyarságot sújtó elnyomás és kultúráját övező hírzárlat többszörös tabu-gyűrű megtörése, az igazság kimondása volt, ideértve a trianoni békediktátum igazságtalanságát is. Nyelvészként felvetettem a magyar nyelv finnugor rokonságának a kérdését is. Azt a következtetést vontam le, hogy az elmélet nyelvészeti szempontból is tarthatatlan. A Magyar fordulatban a következő 10 pontban foglaltam össze a magyar nyelv finnugor rokonságára vonatkozó bírálatomat.
1. A finnugor elmélet bebizonyítása csak szavak alapján történt kísérlet. A nyelvészeti kutatások azonban csak e században, a második világháború után bontakoztak ki igazából. Mikor finnugor nyelvrokonságról beszélünk, akkor főleg lexikai párhuzamokról van szó.
2. A finnugor elmélet aluldeterminál. Nem lehet olyan lexikai párhuzamokat izolálni, amelyek csak a finnugor nyelvekre érvényesek és más eurázsiai nyelvekre nem, mint például az altáji nyelvekre, törökre, mongolra, stb.
3. A finnugor hangtörvények levezetése nem áll szilárd alapokon. Az indogermanisztika, ahonnan eredetileg a "hangtörvények"-koncepció származik, már feladta a hangtörvényekkel való nyelvészkedést.
4. Az ún. finnugor alapnyelv rekonstrukciója önkényes. A vogul szógyökökről feltételezik, hogy azok az eredeti uráli/finnugor alapszókincset tükrözik. Emellett azonban nem szólnak nyelvészeti érvek.
5. Björn Collinder, svéd nyelvész az uráli/finnugor alapnyelvekben kb. 400 alapszógyököt határoz meg. a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állítólagos 1000 finnugor szógyöke gátlástalan túlzás. Emellett nem mindegyik alapnyelvbeli szógyök fordul elő az összes finnugor nyelvben. A mai finn nyelvtudomány erősen revidiálja a finnugor nyelvelméletet. A finn nyelv finnugor nyelvrokonsága helyett a finn nyelvészek a finn-ógermán vonalat kutatják, illetve a finn kontinuitás elmélet hívei.
6. A finnugor nyelvről egyáltalán nem léteznek írott források. Így a finnugor alapszókincset nem lehet dokumentálni, sem az ún. hangtörvényeket, sem az ún. későbbi feltételezett nyelvközösségeket, mint az ugor, volga-finn, stb. Emiatt az egész finnugor alapnyelv merő feltételezés. Ezt a finnugor nyelvészek maguk is beismerik.
7. Közismert, hogy az MTA Történeti Etimológiai Szótárában (TESZ) nagyon sok az ismeretlen eredetű szó. Felmerül a kérdés, hogy a TESZ miért nem tesz kísérletet e szavak kapcsolatainak a régi kultúrnyelvekben, pl. sumérban, szanszkritban való felkutatására, vagy egyszerűen magyar eredetűnek elkönyvelésére, feltéve, ha azok valóban igazolhatóan magyar eredetűek?
8. Alapvető grammatikai különbségek vannak a magyar és finnugor nyelvek között, pl. a finnugor nyelvek közül csak a magyar ismeri az igekötő-rendszert. A finnugorista Décsy Gyulának ez szintén feltűnik, de szerinte ez a magyarok vándorútjának tulajdonítható. A Hajdú-Domokos szerzőpárosnak ez fel sem tűnik. Holott összesen 20 grammatikai jelenséget vizsgálnak a finnugor nyelvekben. E jelenségekről kiderül, hogy egyetlenegy sincsen meg az általuk felsorolt uráli/finnugor nyelvekben (szamojéd, obi-ugor, magyar, permi, mordvin, cseremisz, finn, lapp): nem veszik észre, hogy ilyen táblázatokkal erős ellenérveket szolgáltatnak a finnugor nyelvrokonság ellen. Ez kitűnően szemlélteti is a finnugrisztika által alkalmazott kettős mércét.
9. Hunfalvy Pál, az 1851-ben, az Akadémia Értesítőben kiadott dolgozatában amellett érvel, hogy magyar szógyököket nem lehet szóelemzéssel felderíteni. (Tette mindezt akkor, amikor már javában folytak a kutatások az óriási szókincset felölelő szótár készítésére, a magyar nyelv belső összefüggés-rendszerének feltérképezésére. Ez a CzFo-szótár ma is párját ritkítja, és pótolhatatlan kulturális kincsünk.) Magyar szóelemzést csak a rokonnyelvek segítségével lehet elvégezni. Sehol nem olvassuk azonban, hogy hogyan lehet a rokonnyelveket meghatározni. Jobb híján feltételezhetjük, hogy csak szópárhuzamok alapján gondolja. Ha igen, akkor ez a körérvelés klasszikus példája. Úgyhogy egy bizonyos lexikai elem a magyarban csakis akkor szógyök, ha az a rokonnyelvben előfordul. Rokonnyelveket pedig csak úgy tudunk megállapítani, hogy ha közös szógyökükkel rendelkeznek. A modern nyelvészet elveti Hunfalvy e szóelemzési módszerét, mert a lexikai elemek belső rekonstrukcióját tartja döntőnek. A magyar nyelv rendszeréből következik az, hogy valamely elem szógyöknek minősül-e vagy sem. Emiatt a Hunfalvy-paradigmát logikai, azaz tudományos alapon a modern nyelvészet elutasítja. Mivel ez a paradigma (módszer) képezi a finugrisztika alapparadigmáját, emiatt az egész paradigma tévúton jár. A TESZ-nek is ez az alapprogramja. A Hunfalvy-program olyan bizarr következtetésekkel jár, hogy a magyarban lehetnek szógyökök csak és csakis akkor, ha azok a rokonnyelvekben is előfordulnak. Ezeket ekkor finnugor eredetűnek nevezi. Ami nem fordul elő más finnugor nyelvekben, azt csak jövevényszóként kezeli.
10. Nyilván a magyar lexikai gyökök a magyar szótárban keresendők és nem másutt. Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint a magyar gyökök egy szótagú lexikai elemek, ragok és jelek nélkül. Erre az egyértelmű nyelvészeti elvre épül a Czuczor-Fogarasi szótár. További elv, hogy a magyar szógyökök nem állnak egyedül önmagukban, hanem rokoníthatók hasonló alakú és jelentésbeli gyökökkel. Ezek a szógyök-halmazok alkotják az un. "szóbokrokat". Így a magyar szógyökök arról ismerhetők fel, hogy szóbokrok tagjainak minősülnek. "
