Nem az alakításával volt bajom, hanem maga ez a "film-a-filmben" epizód volt számomra értelmezhetetlen; de hát én egy elég egyszerű befogadó vagyok, aki őszintén bevallja h Lynch Inland Empire-jénél is elvesztette a fonalat :-)
Szerintem Richard Gere alakításának is megvolt a maga bája, bár való igaz, hogy akikkel beszéltem a filmről, azok hasonlóan gondolják, mint te. Lehet, hogy azért vagyunk vele szigorúbbak, mert a valóságos öreg Dylan jobban előttünk van?
Nem jött be a tipped mert még mindig műsoron van :-) Én tegnapelőtt láttam, és elég vegyes véleménnyel vagyok róla.... Egyrészt ha a rendező elég önkritikával bír, még vagy 20 percet kivághatott volna belőle, hogy élvezhető hosszúságú legyen.... Ben Wishaw és Cate Blanchett inkarnációi a legjobbak, az ő jeleneteik a legélvezetesebbek, Heath Ledger (r.i.p.) ugyanazzal a technikával játszik, mint a Brokebackben, ugyanúgy a fogak mögüli mormogással beszél, de irtó szexi :-), (tök meglepődtem h a felesége is szerepel! mondjuk nincs közös jelenetük) viszont a Richard Gere-es jelenetek nekem már túl sok volt, ezt úgy nem nagyon tudom hova tenni most sem összességében az egész egyetlen kaotikus vízió, viszont a 60-as, 70-es évek hangulata néha elképesztően erős volt, főleg az újságcikkek és áldokumentum fekete-fehér képeknél, ez - nekem mint retrófannak - mentette a menthetőt, így azért végülis emlékezetes marad
Nagyon jó volt a film, most kedden (akciós nap) 17.30 közel telt ház volt a Puskinban (a kisteremben). Talán terjed a városban, hogy érdemes megnézni? Amúgy én is múlt hétre terveztem be, de aztán áttolódott. Most csak két megjegyzés: számomra a női Dylan volt az "igazi". A marhulás a Beatles-szel pedig micsoda jelenet volt! :)
"7 Jul 2008: I'm told by a source close to Columbia Records that the information from "De Standaard" about the 1989-2006 tracks to be included on The Bootleg Series Vol. 8 given on 12 Jun 2008 is only partially correct - I'll put up a more accurate tracklist when the information becomes available."
Valami rettenetesen ócska kópiát használnak a Puskinban, úgy vettem észre. Persze, szép, hogy egyáltalán bemutatták. Tippem szerint kb. 2 hétig lesz műsoron...
A film természetesen jó. Kevesebb is, több is mint az utóbbi években a nagy amerikai muzsikusokról készített mozik.
a nézőtér, akár egy alsóházi magyar NB1-es focimeccs (mondjuk REAC-Paks)...
szóval voltunk vagy 8-10-en (jótékony sötétben).
Akik ott voltunk, tudtuk, miért vagyunk ott :)
/A pesti közönség meg elmondhatja magáról, hogy khm... "we're not there".../
Viszont a film az jó...
(csak szubjektív dolgokat lehetne kiemelni: nekem nagyon bejött a vadnyugati faluban ahogy elhangzott a Goin' to Acapulco... meg a 66-os koncertes Thin Man...
meg a magán-baráti beszélgetés a férfi-nő kérdéskörről... meg a... stb)
a cikkből kiderül, ez a BS 8 egy DUPLA LEMEZ lesz (!!!):
Jeff Rosen gave Sony permission to choose material for a chronological double album out of no less than fifty unreleased songs. The result is baffling: more than fifteen tracks are brand new, four sound better in their alternate takes than in the original, and some obscure covers tell a lot about Dylan the transmitter of folk roots. The Bootleg Series 8 starts with five outtakes from the Oh mercy sessions. ... What we didn’t hear on the album as it was released are the solo piano versions of unreleased songs like ‘Dignity’ and ‘God knows’. Dylan sounds particularly concentrated and relaxed. The follow up Under the red sky was marred by a cold Dan Was production, but it was Dylan who convinced Was not to release some much better takes on known material. For instance the original version of ‘TV Talking Song’ now sounds like a caustic protest song. More fascinating still is an entirely unreleased studio album from 1992. ... Bromberg ... project blown off ... Yet gospel tinged tracks like ‘Polly Vaughn’ and ‘Rise Again’ show an utterly enthousiastic performer ... ... Good as I been to you... World gone wrong. Some of the (incomprihensibly) left off songs from these two albums are on the new Bootleg Series, among whom a heart-rending interpretation of Robert Johnson’s ‘32.20 Blues’. ... second cd of BS8, the highlight ... starts of with legendary Time out of mind sessions. ... ‘Girl from the red river shore’ is probably the most impressive Dylan has written in recent years. The ghost ballad is an epical track in which Jim Dickinson and Duke Robillard harshly try to counter Dylans hallucinating ghost voice. During repetitions Dylan also unearthed a modest verion of Elisabeth Cottons ’Shake Sugaree’. And this Bootleg Series also brings for the first time the original and much better take of the epical ‘Mississippi’. ... the complete version of ‘Cross the green mountain’. Lastly two demo’s of ‘Modern times’ that prove how driven and precise Dylan is in the studio these days.
Here are some of the tracks that will be included on BS 8 (according to an article in the Belgian newspaper "De Standaard"), which will be released in september:
Dignity (unreleased take)
God Knows (outtake from "Oh Mercy")
TV talking song (unreleased take)
Polly Vaughn (Browberg sessions)
Rise again (Bromberg sessions)
32.20 blues (outtake from "Good as I been to you" or "World gone wrong")
Girl from the red river shore (outtake from "Time out of mind")
Shake sugaree (outtake from "Time out of mind")
Mississippi (outtake from "Time out of mind")
'Cross the green mountain (from "Gods and generals", I don't know if this means an alternate take or just the released version)
ezer bocs, hogy megint alarmozok, de ezt olvastam itt:
Bob Dylan has a new album ready for release. This represents an almost unheard of turnaround for the legendary old curmudgeon in his latter period. There has been four or five years between each of his last four albums, the most recent being the much acclaimed ‘Modern Times' just two years ago. More than this, I cannot tell you. It could be a masterpiece or another one of his strange cast offs, like his 1990 nursery rhyme album ‘Under A Red Sky' or 1986 album of sloppy rock and roll cover versions ‘Knocked Out Loaded' (the clue to its quality was right there in the title). But Dylan seems to have re-engaged with his art in the past ten years and so there is every cause for hope. All I know for sure is that in some windowless room deep in the bowels of SonyBMG in London (quite possibly surrounded by armed guards) executives are locked in listening to playbacks while management discuss what to do with it...
Állítólag a Girl From The Red River Shore jobb, mint az album összes száma (a producer nyilatkozott anno így).
"Could be the strongest song Dylan has written in years. The ghost ballad is an epic number where Duke Robillard's guitar and Jim Dickinsons piano are a contrast to Dylan's hallucinatory and ghostlike voice.""
Thanks to Juan B. Heinink for information that the new volume of The Bootleg Series mentioned in the entry for 19 May 2008 is reported to contain previously officially-unreleased material from between 1989 and 2006.
Thanks to Nol Grint for news from the Dutch newspaper "De Standaard" that it will contain
five out-takes from Oh Mercy including solo piano versions of
Polly Vaughan and Rise Again from the 1992 Chicago sessions with David Bromberg;
32:20 Blues, out-take from World Gone Wrong;
Girl From The Red River Shore, Shake Sugaree and Mississippi, out-takes from Time Out of Mind 'Cross The Green Mountain from Gods And Generals (R-0586, see 2003);
plus two demo versions of songs from Modern Times.
Azzal egyetértek, hogy aki nem igazán rajongó, az (már) nem feltétlenül élvez egy Dylan-koncertet. De mivel én az vagyok, ezért azt kell mondanom, káprázatos volt. Nem ez az első alkalom, hogy színpadon láttam Bob-ot, de mindig jó újra és újra rácsodálkozni, hogy "te jó ég, hiszen ez Bob Dylan". Arról nem is beszélve, hogy élőben hallhattam az örök kedvencemet (nehéz volna kitalálni, hogy melyik is volt az:). De még ezen kívül is jó kis számokat kaptunk, jól elhelyezve a műsorrendben. (Pl a gyors Highway 61 után egy Nettie Moore). Ja igen, és ez a (számomra) új John Brown is tetszett. A gitározós témához annyit fűznék hozzá, hogy a latin-amerikai turnén gitározott (az már más kérdés, hogy csak díszből lógott-e a nyakában, vagy tényleg játszott rajta).
Aha, itt a hiba. Engem Bob Dylan (néhány dal kivételével) soha nem érintett meg igazán. A koncertre a kíváncsiság vitt el, nem a rajongás, valószínűleg én az ember a holdról kategóriába tartozom. Ezzel együtt azért a filmet is meg fogom nézni.
