egy kedves barátommal (csaj) hangzott el ez rövid párbeszéd a szigeten:
"- Ott a koncert. El kéne menni oda... vagy nem akarsz?"
Ránézek, fitymálok egyet, és "- Téged??? Hah!"
Ha káosz uralkodik a földön, akkor jön el a bukott angyal ideje!
-Mi a lófaszt hablatyol ez?
(Beszélgetés az Ôrült Stone c. filmbôl, amikor a rendôrfönök nem érti a kissé becsavarodott újonc deliriumos dumáját. Akkor mondjuk, ha káosz van valahol, illetve mindenki egyszerre beszél.
Régebben a vidéki diszkókban mindig akadt egy kis szabad préda. Egyik haverom hullarészegen szólt oda az egyik lánynak, hogy ugyan sétáljanak már ki. Az nem állt azonnal kötélnek, erre jött a következő mondat: "Ugyan ne szórakozz már, csak fogd meg a bokád és röfögj!" Nem túl színvonalas, de emlékezetes!
A Balatonra tartottunk épp egy meglehetősen öreg Ford Caprival, amikor a soför srác figyelmetlensége miatt az autó megperdült és felszaladtunk az utmenti töltésre. Senkinek, semminek nem lett semmi baja, de az utánunk haladók mindegyike rémülten kérdezősködött. Miután tovább haladtunk nyögtem be a szálló igét : Ijesszünk rájuk!
"Hát még a szúnyog!" - "Nem tudom!" helyett, kérdésekre rávágva. Idegen környezetben a kezdeti zavarodottság szinte garantált. Például
"- Mikor mész ebédelni?
- Hát még a szúnyog!"
Eredete bizonyára ismerős:
Két rendőr horgászik.
- Te, mennyi az idő?
- Hát még a szúnyog!!!
CyS
Szombaton Wisegrádon woltunk. Hajówal jöttünk haza. A hajón több kis gyermek rohangált. Egyik persze éktelenül rossz wolt. Fellökött egy kisebb babát, annak anyukáját megdobta ladbáwal. Akkor felkapta az anyukája, odawitte a bejárathoz és megfenyegette, hogy ha rossz lesz, akkor kidobja. A rosszcsont bátyja odament a másik bejárathoz, aztán átszólt az anyjának:
- Anya, itt dobd ki! Ez nyitwa wan!
Kb. öt percig newettem ezen:) És azóta is sűrűn emlegetem. Főleg, ha Ötsimet kell newelni..
"...és ezt nyugodtan veheted fenyegetésnek!" - a Macskafogó kikötői egere után szabadon. Szinte minden környezetben használható. Például:
"- Akkor este randizunk?
- Aha. És ezt nyugodtan veheted fenygetésnek."
CyS
A vírus nem minden! A számítástechnika egy cikkje volt, egy faszi moslygott az elején, az Erdősben iszogatva ez nekünk nagyon tetszett, azóta ha valaki elveszti a beszélgetés fonalát, próbálja folytatni, de... A vírus nem minden!
Egy buliból igyekeztünk haza hajnalban a barátnőmmel. Az atuális lovagunk nem akart hazavinni minket kocsival, mert hulla fáradt, és majdnem ilyen részeg volt. Megnyugtatott, hogy hív egy taxit, és az hazavisz. Így is volt. Jött az autó, megkérdezte a taxistól hogy mennyiért visz el minket, kialkudtak egy b@zi nagy összeget, és ezzel útnak voltunk engedve. Mi fizettük ki a megaösszeget. Egy hét múlva hivatalosak voltunk egy buliba, de le akartuk mondani, mert elromlott az autóm. A taxi olyan 5000-ből jött volna ki, így odaszóltam telefonon hogy ezt most kihagynánk. (a beszélgetés ki volt hangosítva) A srác, akivel beszéltem nagyon akarta hogy kimenjünk, és felvetette hogy mi lenne ha beülnénk egy taxiba, és majd ő kifizeti. Ekkor jött a barátnőm beszólása : Láttunk mi már varjún karórát...nem is olyan régen.
Alábbi ki/beszólásaim nem többszemélyes társaságban hangzottak el, de azért a hatásuk fergeteges volt:
"Ne aggódj, elkísérlek reggel, és biztos most sem kell három napig bent maradnod, estére már kijöhetsz."
"Mér, asszed nekem olyan jó volt?"
"Persze hogy tudtam a vezetéknevét is!"
"Tőlem?"
"Mit nem lehet azon felfogni, hogy három hónap baromi hosszú idő?!"
"Te tényleg azt hitted, hogy komolyan mondom?"
Nálunk ilyen az:
"Ez egy jó szám, ezt ismerem" - kifejezés. Egy szilveszteri bulin hangzott el, egyik jól berugott ismerősünk mondta a Himnusz felhagzásakor.
Gondolom, nektek is vannak olyan mondataitok, melyek baráti társaságban szállóigeként működnek. Ezekhez általában kapcsolódik egy-egy jópofa történet. Ezt a topicot azért nyitom, hogy ezeket a sztorikat megosszuk egymással. Íme az én szállóigém története:
Tavaly nyáron kenutúrán voltunk a Hernádon. Alacsony vízállásnál ez egy elég gyors folyású folyó. Csomagjaink a kenuban voltak, nylonzsákokban. Egyetlen csupalányos hajó volt, a miénk. Én középen ültem, barátnőm hátul kormányzott, azaz inkább keverte a lapáttal a vizet. 90 fokos balkanyar felé közeledtünk. A kanyar közepén hatalmas farönk. Meg lehetett volna kerülni könnyedén jobbról is, balról is. Mi egyenesen a rönk felé tartottunk a folyó sodrásának magfelelően elég nagy sebességgel. A beszélgetés kábé így hangzott:
- Edit, talán ki kellene kerülnünk azt a fát.
- Jó, kormányzok.
- Még mindig szembe jön.
- Jobbról vagy balról? (Itt 15 méterre lehettünk a rönktől)
- Jobbról.
- Jobbra. HÚZD JOBBRA!
- MÉG JOBBRÁBB!
- MÁSIK JOBBRA!
Orral telibe kaptuk a fát. Szerencsére nem borultunk bele, de elvesztettünk egy evezőt. Viszont a következő kenu, amely a mi mentésünkre és az evező összeszedésére sietett úgy beborult, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Azóta elég csak annyit mondani: akkor jobbra, és máris mosolygunk.
