Gabiii, aki szó szerint kéri mondjuk a személyes névmás definícióját, azt nem nevezném tanárnak... Bár, amikor nyelvet tanítok, hányszor, de hányszor néznek rám rémülten a diákok, nyolcadikban, mondjuk, amikor megkérdezem, milyen esetben van a tárgy a mondatban... :-((
sajnos itt győrben a szakmunkásképzés az általam említettere korlátozódik a lányoknál----az nem baj ha nem megy gimnáziumba--én se értem el vele semmit--az a baj,hogy nincs hova mennie mert nem gyötörtem agyon évekig a tanulással,nem tartottam rettegésben a rossz jegyek miatt,megpróbáltam észérvekkel nevelgetni de hetediktől teljesen meghülyült tanulás szintjén---elvesztette az érdeklődését a motiváció is hiányzott---tudom nagyrészt az én bűnöm demármost a jövőre nézve mit csináljak?
Najó, akkor azért módosítok a mondanivalómon, mármint ami svédországot illeti :-)) Nehogy azt gondold, ugyanis, hogy itt van a fejemben Svédország ipara, az ember józan paraszti ésszel végiggondolja a dolgot. Tudod, hogy északon van, biztos sok a fa - már ott is vagy a fafeldolgozó iparnál. Hallottál a svédacélról - a vas és acél országa is lehet tehát, gépgyártás meg tuti van, ha egyszer csinálnak volvot meg saab-ot. Élelmiszeripar meg hol nincs? Tenger van, hal van, egyértelműen fel kell dolgozniuk valahogyan... Mindehhez viszont baromira nem ártott földrajzot tanulni. Nem bemagolni a dolgot, hanem rájönni az összefüggésekre, mint minden egyéb tantárgynál is... Ezért gondolom úgy, hogy az ún. készségtárgyak bizony más kategória. Akarhatok én kötelet mászni, próbálkozhatok is vele, díjazhatják a próbálkozásaimat, de nem fogok tudni felmászni. Akarhatok én szép képet rajzolni egy csokor virágról, próbálkozhatom is vele, ha nincs bennem tehetség nem fog menni... A többi tantárgy viszont igenis jó módszerekkel, odafigyeléssel, szülői háttérrel, mittomén igenis elsajátítható - valamilyen szinten. Úgy, hogy haszna is legyen belőle az embernek.... Nem off ez itt??? :-))
Ezt ugy irtad, mintha szomorkodni kéne azon, hogy nem megy majd a gyerek gimnaziumba.
Nekem van egy 22 eves unokaöcsém. Késöi gyerek, minden a segge alá volt téve. Olyan buta, hogy el se hiszed. Kegyelemkettsekkel leérettségizett. Mivel az apjának volt egy kis üzlete, gondoltuk majd atveszi azt. Hát nem..
Valahogy bejutott egy no-name gazdasági föiskolára. Persze ott is megbukott.. Azota is evhalasztasokkal probalkozik, most valahova videkre jar le, levelzön, mellet valami kamu meloja van. Az apja közben meghalt, szoval arrol lekésett, hogy azt a melt atvegye.
Hiaba mondom neki, hogy nyelveket nem beszél, müveltsége nincs ( a csillagok háborujat egyszer elolvasta félig...) gagyi föiskolakn bukdacsol, közben meg látom, hogy a munkahelyemen 2 nyelvet magas fokon beszélö közgázt végzett fiatalok alig kapak munkát es utana brutto 250-ert a belüket kidolgozzák.
Nem értem miért ciki jo szakmunkásnak lenni? Lasszoval vadásszák a jo villanyszerelöt, asztalost, miert kell akkor mindenkinek gyengus gimnaziumokon es röhejes, kamu föiskolák fizetös szakain semmit sem érö diplomákat szerezni?
latod,milyenek a prioritasok?? Nalunk a terkepet kotelezo hasznalni es tudjak is.Jo is lenne,ha egy foldrajztanar meg egy utazasi irodas gyerekei nem tudnak:)
Honfoglalozok neha,es magam is meglepodom,hogy emlekszem kepletekre,amikrol utoljara huszon eve hallottam,meg egy csomo olyasmire,ami valahol hatul az agyamban raktarozodott el,de sosem hasznaltam.
Azért ezen a pár szakmán kívül én még biztos találnék a kék könyvben néhányat a helyedben. Javaslom, hogy vedd meg.
Ja, persze a kék az pesti, de ettől függetlenül a szakmák fel vannak sorolva benne, biztos, hogy vannak megyei kiadások is, mert láttam nem is egyszer, csak mi a francnak venném meg.
Jaja, leveszed a polcról, aztán ott kavircolsz előtte, melyik irányban keresd :-))
Nekem a tanítványaim meg szoktak lepődni, ha használniuk kell a térképet, ma a felelőtől lazán megkérdeztem, hogy na és hogy hívják a hét dombot, amire Róma épült (esküszöm, jómagam sem tudom mind a hetet :-)). Néz rémülten, hogy azt tetszettem mondani, hogy nem kell megtanulni, csak a Capitoliumot meg a Palatinust, esetleg az Aventinust. Mondtam neki, az addig rendben, de honnan tudná nekem mégis megmondani. Még mindig nézett rám rémülten, közben ott állt a térkép mellett. A fél osztály súgta neki, hogy TÉRKÉÉÉP, aszongya nagy kerek szemekkel, azt lehet használni? Nem, mondom, dísznek lóg ott, dilis :-)))
Még valami... Az ember felsorolhatna egy csomó mindent, amit SZERINTE felesleges megtanulni... Szerintem viszont az ember a legfogékonyabb korszakában tanul meg egy csomó "marhaságot", amit később jó érzés tudni. Nekem legalábbis. Szóval teljesen felesleges elkezdeni sorolni, mi felesleges, a végén nem marad semmi, és olyan buták leszünk, mint a tök. A módszerekkel baj van, a gyerekek otthonról hozott információival még több, néha elcsodálkozom egy jónevű gimnáziumban, főleg értelmiségi szülők gyerekei között, mi minden alapdolgot nem tudnak, mi mindenről nem hallottak soha, amiről én tizenéves koromban már régen... Csak olvasni kellene, odafigyelni a körülöttünk lévő világra, a computeren lövöldözés és csetelés helyett néha böngészni, a tévében mónika-show helyett átkapcsolni a spekrumra...
Hát, szerintem azt a 19 megyét nem olyan nagy cucc megtanulni, székhelyestül, mégiscsak itthon vagyunk, Magyarországgal legyen tisztában az ember...
Svédország? Nyilván vas és acélfeldolgozás, ezzel kapcsolatban gépgyártás, tutira fafeldolgozó ipar (papír, bútor, ilyenek) meg nyilván élelmiszeripar, különös tekintettel a halakra. Ikea, Volvo, Saab, svédacél, lazac, áfonyalekvár :-)) Kérdezz nehezebbet! :-))
tegnap a lányom meg a kisebbik fiam is 5-öst hozott tesiből-egyik szekrényugrás másik fejenállás----de futni nem tudnak--esküszöm dőlnek a többiek a röhögéstől amikor ezek nekiiramodnak----a pályaválasztáshoz--én nem küldhetem gimnáziumba a lányomat mert nem olyanok a jegyei hogy szóba állnának vele--na ekkor mit csináljon a szülő-marad a fodrász meg a varrónő a cukrász és a lóápoló----ennyi
Akkor erről sem a tesóm fiának pécsi sulijában nem tudnak (unokaöcsi most ötödikes), sem a szomszéd fiainak szegedi sulijában, ahol egyik most negyedikes, másik másodikos, mert egyiküknek sem volt eddig osztályzás, csak szöveges értékelés az év végi biziben...
Ez így, ebben a formában nem igaz. A mostani negyedikeseknek és harmadikosoknak még van, alatta már nincs, merthogy a törvény felmenő rendszerben lett ugye bevezetve (ellentétben a kétszintű érettségivel, amire szintén ráfért volna egy kis rákészülés)
Azért egy négyesnél már gondolom, megemeli. Nem tudom, miért baj a négyes? Az én gyerekeim szeretnek mozogni, ügyesek, akitívak testneveléből, mégis szoktak még hármast is hozni néha, hát senki sem dől a kardjába. Ráadásul én legszívesebben fel sem engedném őket a gerendára, még mondtam is a lányomnak, inkább kérjen élből egy egyest, csak ne törje ki a nyakát.
"Készségtárgyakat osztályozni: a pedagógia óriási tévedése."
Ezzel megint tudnék vitatkozni.
Jó, ne legyen osztályzás, de akkor ne legyen az összes többi tantárgyból sem. Ugyanis, hogy most szűk kis magamból induljak ki, csak az egyszerűség érdekében, én például kreatívabb, mozgékonyabb tipus vagyok, ennek ellenére sosem néztem le azt, aki nem tudott kötélre mászni, ha már az előzőkben kiragadtuk a kötélre mászást. Van, aki reál tantárgyakból jobb, és van, aki humánból. Én meg azt tudom 100 %-osan teljesíteni, amikor mozognom kell, vagy alkotnom. Az a baj, hogy aki mozogni nem szeret, de matekból kiváló, az bezzeg lenézi az embert, és rögtön lehülyézi. Legalábbis a mi osztályunkban sajnos ez volt a trendi. Utáltam is az általános iskolát elég rendesen.
De hogy visszatérjek az osztályzásra, igen, magához mérten kéne az embert értékelni.
Valaki képeztessen már ki olyan embereket, akik qrvajól, és tévedhetetlenül bemérik a gyereket, mégpedig rögtön év elején, hogy a tanév további részében legyen mihez mérten értékelni a kölköket. Ja, hogy ilyen nincs?! Éééérdekes... Akkor meg hogy kéne értékelni? Valaki feltalálhatná a spanyolviaszt.
Mellesleg mélységesen elítélem, hogy az alsós gyereknek ne lehessen osztályt ismételni. Ezt is a tapasztalat mondatjavelem, láttam már a gyerekem osztályában síkhülyét, aki nem volt értelmi fogyatékos, egyszerűen csak halál lusta, és az anyja nem volt képes (de talán nem is pazarolta ilyesmire az idejét), rábírni a leckeírásra.
A kis éretlen elsősökről meg majdnem megfeledkeztem, akik nem tehetnek róla, hogy kor szerint iskolaérettek, de szociálisan meg még nem értek meg rá, mégis be lettek dugva az iskolába, na ezeknek a kis szegény krambóknak sem ártana megismételni az elsőt. Ez a véleményem. Meg az, hogy marha könnyű egy szép nagy asztal mögül ilyen "okos" rendeleteket hozni, a gyerek meg gebedjen meg.
Készségtárgyakat osztályozni: a pedagógia óriási tévedése.
Én 8 év alatt soha fel nem tudtam mászni se a kötélre, se a rúdra, sőt cigánykerekezni sem tudok. Ez van, ha agyonvertek volna, akkor sem tudtam volna felmászni.
Ugyanez a helyzet amikor a rajzot meg a technikát osztályozzák.
Ha már mindenképpen osztályozni akarnak, saját magukhoz képest kellene a gyerekeket osztályozni, nem pedig úgy, hogy fel tud mászni a kötélre, vagy nem.
