A relativitáselmélet felső sebességhatára a fénysebesség.
Szokták így interpretálni, de tévesen. Az ált. relben, nemlokálisan nyilvánvalóan nem igaz - de a spec. rel kereteibe is belefér szabályosan a túllépése.
Viszont egy hozzátoldott-megváltoztatott "spec. rel"-nek valóban tulajdonsága, de azokat eleve úgy posztulálják, hogy teljesítse.
A valód relativitáselmélet nem tartalmaz semmiféle "felső sebességhatár" posztulátumot, hanem csak az inercierendszerek egyenértékűségét és a c invarianciáját. Következményként -abszolút módon - meg nem adódik ki.
"Eleve azt gondolom, hogy nem az elnevezés a lényeg, ne hívjuk "nyugalminak" meg "mozgásinak", ha nem tetszenek - de hogy többféle szerepkörű m van, az biztos."
Ez nem tetszés és nem tetszésen múlik. A tömeg egyféleségűségének elvi jelentősége van. Enélkül sérülne az inerciarendszerek egyenértékűsége.
"A kérdésem az volt, hogy ami "értelmetlen" módon képzetessé válik bizonyos képletekben, az mérhető-e, vagy sem. "
A képzetes tömegnek egyszerűen nem lehet fizikai értelmet adni. F=d(mv)/dt képlet értelmetlen, ha a tömeg helyére képzetes mennyiséget írnánk.
"a relativitáselmélet keretein belül nem igaz."
A relativitáselmélet felső sebességhatára a fénysebesség.
Elektromágneses erőtér hatása alatt teljesül, de fel lehet írni olyan más típusú erőket és potenciálokat, amiben mozogva elérheti egy (nem 0 tömegű) test a c-t, és túl is lépheti, miközben a tömege véges marad. Változik közben pedig.
Tudtommal az erős kölcsönhatás gluonjai, és a gravitáció gravitonjai is fénysebességgel terjednek. A vektormezonok pedig, mivel tömegesek, a fénysebességnél csak lassabban terjedhetnek.
Nem ismerek olyan potenciált, ahol a tömeges test elérheti, és túllépheti a c sebességet. Te milyen potenciálra gondolsz?
A d(tau) sajátidő és a dt rendszeridő közötti összefüggés a következő:
d(tau)=dt gyökalatt(1-v2/c2)
Írjuk fel a p impulzus nagyságát:
p=m dx/d(tau)
Mivel a sebességet a rendszeridővel definiáljuk:v=dx/dt
viszont: dx/d(tau)=v/gyökalatt(1-v2/c2)
Vagyis p=m v/gyökalatt(1-v2/c2).
Régebbi idők óta a d(tau)-ból eredő gyökalatt(1-v2/c2) tényezőt a tömeg alá írják, vagyis elkezdték azt írni, hogy
p= m/gyökalatt(1-v2/c2) v=m' v
ahol bevezették még a teljes káoszkeltés miatt a mozgási tömeg fogalmát:
m'=m/gyökalatt(1-v2/c2)
Hogy mégnagyobb káoszt teremtsenek, bevezették még a hagyományos tömeg helyett az m0 nyugalmi tömeget, hogy jelezzék, hogy a tömeg tényleg sebességfüggő( ami nem igaz).
Ha a tömeg tényleg sebességfüggő lenne, akkor hogyan tudnák olyan pontosan meghatározni az elektronoknak és az atomoknak a tömegét? Hiszen azok egyfolytában, elég nagy sebességgel rendelkeznek.
Ez olyan bonyolultan van megfogalmazva (az előzőekkel), hogy pár perc alatt nem lehet megalapozottan reagálni.
Eleve azt gondolom, hogy nem az elnevezés a lényeg, ne hívjuk "nyugalminak" meg "mozgásinak", ha nem tetszenek - de hogy többféle szerepkörű m van, az biztos. A kérdésem az volt, hogy ami "értelmetlen" módon képzetessé válik bizonyos képletekben, az mérhető-e, vagy sem.
Ha sikerül megértenem a beírásaidat, kiderülhet.
Másik, de összefüggő dolog az, hogy ez
Ebből látszik, hogy a részecske a fénysebességet csak megközelítheti, de sohasem érheti el. De eközben a részecske tömege mitsem változik.
a relativitáselmélet keretein belül nem igaz. Elektromágneses erőtér hatása alatt teljesül, de fel lehet írni olyan más típusú erőket és potenciálokat, amiben mozogva elérheti egy (nem 0 tömegű) test a c-t, és túl is lépheti, miközben a tömege véges marad. Változik közben pedig. A sajátidőre vonatkozó fejtegetéseidet egyelőre nem kommentálom.
"Egy részecske nyugalmi tömegét megmérni bajos volna - ki ül rá mondjuk egy protonra, amit az LHC-ben kergetnek körbe? A teljes tömegét mérik. "
Amikor a részecske egyre nagyobb sebességre gyorsul az LHC-nek, akkor a gyorsítást kiváltó fotonoknak egyre nehezebb beáérni a részecskét. Emiatt az általuk kifejtett sebességgyorsítás mértéke is lecsökken, mert a fotonoknak egyre több utat kell megtennie ahoz, hogy a részecskét beérje. Ebből látszik, hogy a részecske a fénysebességet csak megközelítheti, de sohasem érheti el. De eközben a részecske tömege mitsem változik. Csak a részecske sajátideje növekszik, mert amikor a sebessége nő akkor fotonbeütésre müködő szinkronóráját egyre kevesebb foton éri, így az őrája időegysége nagyobb lesz.
Nem a Cáfoljuk a relativitáselméletet topicba, hanem a Mi a fény? topicba írtam:
"Arról ne is beszéljünk, hogy nincs értelme a nyugalmi tömeg, és a mozgási tömeg megkülönböztetésének, mert a tömeg nem változik a sebességgel. A
gyökalatt(1-v2/c2) tényezőt, hiába rakják a tömeg alá, mint számláló, ez igazából a sajátidőből származik. A gyorsuló részecskéknek nem a tömege nő meg, hanem a sajátideje csökken le.
p=m dx/d(tau)
dx/d(tau) a négyessebesség, mert d(tau) a sajátidő. A sebesség definiciója v=dx/dt, ahol dt a rendszer idő. A sajátidő és a rendszeridő közötti kapcsolat:
d(tau)=gyökalatt(1-v2/c2) dt
Így p=m dx/d(tau)=mv 1/gyökalatt(1-v2/c2). Az a baj, hogy régebben úgy interpretálták az egészet, hogy a gyökalatt(1-v2/c2) tényezőt a tömeg alá írjuk, és bevezették azt mondták, hogy a tömeg változik a sebességgel.
p=m' v, ahol m'=m/gyökalatt(1-v2/c2). Ekkor m-t nyugalmi tömegnek keresztelték el, míg m' a sebességfüggő mozgási tömeg lett. De ez nem lehet igaz!
A gyökalatt(1-v2/c2) a d(tau) sajátidőből származik, és az erőhatások véges sebességéből(fénysebesség) származó időkésleltetés mozgásra való visszahatását veszi figyelembe.
A tömeg nagysága minden inerciarendszerben ugyanakkora. Ugyanis a tömeg a testeknek az erőkkel szembeni tehetetlensége. Vagyis úgy tudunk tömeget mérni, hogy megnézzük, hogy a test egy adott nagyságú erő hatására, mekkora nagysággal gyorsul. Vagyis: m=(szumma F)/a
De sem a testre ható erő nagysága, se a gyorsulás nem függhet attól, hogy milyen sebességű inerciarendszerben van a test. Vagyis a test tömege minden inerciarendszerben azonos nagyságú. Ez azt jelenti, hogy az inerciarendszerek a fizika törvényei által megkülönöztethetetlenek. Vagyis az a kifejezés, hogy a részecskék tömege függ a sebességüktól sérti azt a tényt, hogy az inerciarendszerel megkülönböztethetetlenek azáltal, hogy a fizika törvényei hogyan zajlanak le benne. Márpedig a test tömege meghatározza azt, hogy a fizikai erők milyen mértékben hatnak a testre, vagyis tömeg méréssel meg lehetne határozni, milyen sebességű inerciarendszerben vagyunk. Vagyis sérülne az inerciarendszerek relativitásának az elve, ha a tömeg sebességfüggő lenne!"
"Hogy különbség van egy test nyugalmi tömege és teljes tömege között, az elég világos. Egy részecske nyugalmi tömegét megmérni bajos volna - ki ül rá mondjuk egy protonra, amit az LHC-ben kergetnek körbe?"
Nincs külön nyugalmi és mozgási tömeg. Csak egyféle tömeg van. Csak sajnos a legtöbb könyvben nem így van. Az a szomorú, hogy Nagy Károly könyvébe is ez van.
Ezért relatot Taylor-Wheleer:Téridőfizika könyvből kell tanulni. Már az egyetemen is a Téridőfizika könyv alapján tanítanak, és elvetik a mozgási tömeg és nyugalmi tömeg megkülönböztetést. Mert a tömeg nem függ a sebességtől.
A sebességnövekedésnek nem a tömegnövekedés tesz határt, hanem a sajátidő növekedése. Vagyis a hatás véges sebessége miatt a mozgásokra ható időkésleltetés úgy hat, mintha a testeket közegellenállás lassítaná.
"Érdemes észrevenni, hogy a v(t)=c th(rapiditás(t)) egy közegellenállásos közegben történő gyorsulás sebességképletének felel, ahol c a végsebességnek felel meg. Ugyanis közegben gyorsuló testre (mondjuk levegőben zuhanó testre) sebességgel arányos csillapítási erő felel meg. Theta a sebességn lenne, ha a test nem közegellenállásos közegben, hanem vákuumban gyorsulna. v pedig a közegellenállásos közegben gyorsuló test tényleges sebessége. Mivel a tangenshiperbolikus(végtelen)=1, ezért végtelen idő múlva a test sebessége a gyorsulás hatására nem végtelen lesz, hanem a véges c sebesség, amit végsebességnek hívnak. Ez függ a test tömegétől és a közegellenállás nagyságától.
A relativitáselméletben nincs lassító közeg, hanem a gyorsító hatás véges sebessége miatti időkésleltetés viselkedik úgy, mintha egy lassító közeg. Minél gyorsabban halad a test annál inkább érződik az, hogy a gyorító hatás véges sebességgel terjed, mert egyre nehezebben tud beérni minket, így nehezebben tudja kifejteni hatását. A végsebesség ilyenkor a hatás terjedési sebessége a c sebesség, hiszen egy test sohasem mehet gyorsabban, mint az őt gyorsító hatás. A test folyamatos egyenletes gyorsítás során c sebességet végtelen idő múlva éri el , ez annak felel meg, hogy a gyorsítás többé nem tud rá hatni, mert a gyorsító hatás egyáltalán nem tudja beérni a testet, hanem párhuzamosan, azonos sebességgel követik egymást.
Mégis a gyorsító hatás véges sebessége úgy viselkedik, mintha a testet egy közeg lassítaná. Valójában nem közeg lassítja, hanem az időkésleltetést figyelembevéve történő gyorsulás egy sebességgel arányos közegellenállás jelenlétében levő gyorsulásnak felel meg. "
Az m a részecske tömege (vagy bizonyos könyvekben nyugalmi tömeg, bár kérlek nézd meg a Cáfoljuk a relativitáselméletben írt kifejtésemet a tömeg sebességtől függetlenségéről). Ez a tömeg mérhető, mint a részecske tömege.
Ha ideírnád, melyik hszek, megnézném, de a több tízezerből nem fogom kikeresni.....
Hogy különbség van egy test nyugalmi tömege és teljes tömege között, az elég világos. Egy részecske nyugalmi tömegét megmérni bajos volna - ki ül rá mondjuk egy protonra, amit az LHC-ben kergetnek körbe? A teljes tömegét mérik.
Az m a részecske tömege (vagy bizonyos könyvekben nyugalmi tömeg, bár kérlek nézd meg a Cáfoljuk a relativitáselméletben írt kifejtésemet a tömeg sebességtől függetlenségéről). Ez a tömeg mérhető, mint a részecske tömege. A tachionnak képzetes lenne a tömege, ami fizikailag teljesen értelmetlen. A tömegnek múszáj való mennyiségnek lennie.
Ha jól értem, m itt a részecske nyugalmi tömege, nem pedig a teljes tömege. Direkt mérhető ez az m? ha pedig nem, akor miért baj, ha képzetesé válik valamilyen képletben? A követelmény az, hogy a mérhető mennyiségek legyenek valósak.
Azért jó, hogy kizárja a tachionok létezését, mert ha m2<0 tömegű részecske lenne, akkor annak a tömege képzetes. Ez nem túl egészséges dolog, annak nincsen értelme, hogy egy részecskének képzetes legyen a tömege.
A relativisztikus térelméletben a részecskéket úgy lehet vizsgálni, hogy beülünk a saját nyugalmi rendszerébe. Ekkor csak néhány esete van a pnü négyesimpulzusnak.Ezeket orbitnak(pályának hívják):
1.(m2,0,0,0)
2.(k,0,0,k)
3.(0,0,0,0)
Az 1. eset két részre osztható(tömeges részecske orbitja), azerint, hogy m2>0 vagy m2<0. Az m2>0 nem megengedhető eset, mert ilyen részecske tömege képzetes lenne. Az ilyen részecskét tachionnak hívnak. Ezt, ha a Poincaré szimmetria esetén kézzel kell kizárni, mert tudjuk, hogy hülyeség, de a Poincaré szimmetria alapján ez nem látszik. Nincs semmilyen összefüggés a Poincaré szimmetria alapján, ami lerögzítené, hogy az energia nem lehet negatív.
2. eset is(tömegtelen részecske, fényszerű orbitja) két részre osztható azserint, hogy k>0 vagy k<0. Ezek közül is a k>0-t választjuk,mert elvárjuk, hogy az energia pozitív legyen, de ez a Poincaré szimmetriából nem látszik.
3. eset a vákuumállapot orbitja, ezzel nincs semmi baj.
A szuperszimmetriának van egy olyan összefüggése, hogy {Q,Qvonás}=2p0 , ahol
p0 a pnü négyesimpulzus időkomponense, vagyis az energia. Q és Qvonás a belső térbeli fermionikus eltüntető és keltő operátor, {} pedig az antikommutátor.
{Q,Qvonás} antikommutátor a szuperszimmetriában egy pozitív definite kifejezés, vagyis vagy pozitív vagy nulla értékű. De negatív nem lehet. Ezért ebből következik, hogy a szuperszimmetriában az energia nem lehet negatív. Vagyis a tömeges részecske orbitján
(m2,0,0,0)-ban m2>0 lehet, az m2<0 esetét a SUSY szimmetria megtiltja az az energiával arányos keltő-eletüntető operátorok antikommutátorának nemnegatív volta miatt. Ezért a SUSY megtudja tiltani, a tachion létezését, míg a Poincaré szimmetria nem. Ugyanakkor a SUSY magában foglalja a Poincaré szimmetriát is, vagyis a SUSY egy általánosabb szimmetria, nincs ellentétben a Poincaré szimmetriával, hiszen tartalmazza azt.
A nullatömegű részecskék fényszerű orbitján (k,0,0,k)-ban szintén csak a k>0 esetet engedi meg a SUSY.
A vákuumállapot orbitjával (0,0,0,0) nincs semmi baj, mert a {Q,Qvonás} lehet nulla is.
Viszont a legnagyobb fizikusok közül sokan igenis szerették és tájékozottak voltak benne - Heisenberg, Schrödinger, Bohr, Einstein, Weizsacker, Penrose, de Newton, Leibniz vagy említsük Machot és Kantot?
Szerintem a sötét anyag egy elenyészően pici részét magyarázhatjuk a neutrinokkal és a gravitonokkal (gravitonokkal még sokkal kisebb részét, mint neutrinokkal). A döntő többségről azt gondolják, hogy a legkönnyebb szuperszimmetrikus partner részecske (aminek nagy tömege van a szuperszimmetria explicit sérülése miatt).
Planck-TÖMEG: A tömeg természetes egysége: az a tömeg, aminek Schwarzschild-sugara=Compton-hullámhossz/pí:
mp=négyzetgyök(h-vonás*c/G)=1,22*10^19 GeV/c^2=2,176*10^-8 kg.
Redukált Planck-tömeg:
négyzetgyök(h-vonás*c/8pí*G)=4,34 mikrogramm, ami kb. egy bolha tömegével egyenértékű:))
A Planck-tömeg olyan fekete lyuk tömege, amely Schwazrschild-sugarának pí-szerese a Compton-hullámhossz. Az ilyen fekete lyuk sugara:
Planck-HOSSZ:
lp=négyzetgyök(h-vonás*G/c^3)=1,616*10^-35 méter.
A megfigyelhető Univerzum sugara a Planck-hossz 1,2*10^62-szerese.
A hosszúságot nem lehet a Planck-hossznál nagyobb pontossággal mérni, lévén, hogy a kvantumgravitáció elmélet szerint a tér és az idő fogalma értelmét veszti a Planck-hossznál kisebb távolság esetén, illetve a Planck-időnél rövidebb időtartam esetén. Következésképpen az energia kvantálása jelenlegi tudásunk szerint azt vonja maga után, hogy a tér és az idő is kvantált.
Planck-IDŐ: Az idp természetes egysége. Ugyan nem tekinthető a Planck-idő automatikusan az idő kvantumának, de ennél kisebb időintervallumban nem lehet különbséget tenni az Univerzum előző és következő állapota között.
tp=négyzetgyök(h-vonás*G/c^5)=5,39*10^-44 s.
A fotonnak ennyi időre van szüksége ahhoz, hogy megtehessen egy Planck-hossznyi utat. Az Univerzum várható élettartama kb. a Planck-idő 8*10^60-szorosa.
Planck-TÖLTÉS: A töltés természetes egysége:
qp=négyzetgyök(4pí*eo*h-vonás*c)=négyzetgyök(2c*h*eo)= =e/négyzetgyök(alfa)=1,875*10^-18 C
ahol (illetve a fenti képletekben): c=fénysebesség h=Planck-állandó h-vonás=redukált Planck-állandó, illetve Dirac-állandó G=gravitációs állandó eo=a szabad tér permittivitása e=az elemi töltés alfa=a finomszerkezeti állandó: 137,0359^-1
Planck-HŐMÉRSÉKLET: A hőmérséklet természetes egysége. A Planck-hőmérsékletnél magasabb hőmérsékletről nincs értelme beszélni: ezen a hőmérsékleten "párolognak el" elméletileg a fekete lyukak, illetve erről a hőmérsékletről kezdett hűlni az Univerzum jelenlegi tudásunk szerint.
A Planck-impulzus egyenértékű egy könnyű táskával sétáló ember táskájának impulzusával.
Planck-ERŐ: A Planck-impulzus és a Planck-idő hányadosa:
Fp=mp*c/tp=c^4/G=1,21*10^44 N
A Planck-erő nem más, mint az elektromágneses energia és a gravitációs hossz hányadosa, tehát benne foglaltatik Einstein tömeget körülvevő gravitációs mezőt leíró egyenleteiben is:
A Planck-energia és a Planck-idő hányadosa, értéke: 3,628*10^52 W. Ez óriási teljesítmény: az észlelhető legfényesebb jelenségek: pl. gamma-viharok teljesítménye is messze elmarad tőle, csupán 10^45 W, tehát a Planck-teljesítmény tízmilliomod része!
valamelyik topikban magyaráztátok nekem a Planck hosszat, energiát, időt, stb. Nem vagyok benne biztos, hogy helyesen értelmezem, de ezek a legkisebb energiát, időt, hosszat jelentik én úgy értelmezem. Igaz ez? És jelent e ez korlátot a fotonok energiájára, illetve hullámhosszára?
Ez ugye az elektromágneses sugárzásra is felső limitet adna, ami azt jelentené, hogy egy bizonyos hőmérséklet felett, a test alig tud sugárzással hőt leadni
Én meg a zenével voltam ugyanígy: kisiskolás koromban elvégeztem a zenei általános iskolát, aztán gimiben már nem folytattam, és nem zenei pályára mentem tovább, hanem fizika szakra. Aztán első munkahelyemen csupa zeneszerető, zeneértő, hangversenyre járó kollégáim voltak, akiknek gyermekei közül többen is lettek zongoraművészek. Meg akkor ment az Isaura is, amely filmre két okból figyeltem fel úgy is, hogy akkor sem szoktam tévézni: éppen akkor mentem be a Szüleim szobájába, amikor a Commendador így szidta Leonciót: "Hol a fizikusi diplomád? Elherdáltad apád vagyonát!":)), Isaura meg eközben éppen zongorázott:)) Aztán autodidakta módon folytattam tovább a zongoratanulást, jelentkeztem a zongoratanári szakra, de "csak" zenei érettségi lett belőle, akkor 24 éves voltam......
A tudományfilozófia nekem is kedvenc tárgyam volt, kedvenc tudományfilozófiai könyvem Paul Feyerabend A módszer ellen című könyve. Ezt Mindenkinek ajánlom elolvasásra!
Ez nagyon nehéz dolog. Sokszor nagyon szép elméletek is megdölnek amiatt, hogy a kísérleti adatokat nem adják vissza helyesen. A Higgs bozonok elmélete akkor dől el, amikor ki lehet jelenteni, hogy megtalálták, vagy azt, ogy sohasem fogják megtalálni. Amúgy elméleti szinten jó a dolog.
A sötét energiát kényszerűségből kellett bevezetni, mert a mérési eredmények nem egyeznek meg a jelenlegi asztrofizikai elméletekkel. Vagyis a jövőben majd megtalálják ennek az okát. De ilyen rejtélyek a fizikában mindig is voltak a történelem. Gondolj csak a hőanyagra, vagy az éterre, stb.
"Emailen küldöm a jobb változatot, amit a moderáció véletlenül kitörölt "
Ok, rendben! Amúgy ,hogy megy a filozófia tanulása? Vizsgáid, hogy sikerültek? Tudományfilozófiát tanultok, vagy pedig vegyítve minden félét? Egyik kedves lány barátom is filozófusnak tanul.
Én is hiszek abban, hogy a Higgs mechanizmust meg fogják találni. Esetleg azt el tudom képzelni, hogy sokkal több Higgs bozon van, mint ahogy eredetileg gondolták. A természet mindig változatosabb modellel rendelkezik, mint ahogy először le szeretnék írni.
Ha bizonyított lenne pl. a "Higgs-bozon elméletről", hogy áltudomány, akkor nem fektettek volna ennyi pénzt és munkaerőt az LHC megépítésébe..... Szóval, szerintem nagyon is jól tudják, hogy mit keresenek......
"a hozzájuk körített jobbára téves fizikai elméletekről (szuperhúr elmélet, graviton elmélet, Higgs-bozon elmélet). "
Jelenleg nem bizonyítottak, hogy tévesek lennének.
"Ellenben azt meg merem kockáztatni, hogy a szuperhúr és brán elméletek áltudományosságát ez az elmélet kompenzálja és megpróbálja a fizika anomáliáit végérvényesen mellőzni."
