Jelentem, egy világrekorder primulát fogok hamarosan végső nyughelyére kísérni. Március 7-én meséltem nektek, hogy hogy kaptunk céges nőnapi virágot, amelyet hazamentettem, és zimankó ide vagy oda, azóta kint tároltam az erkélyen. (Amióta kitört a nyár, a hűvösebbiken.) Mostanáig bírta. Több mint négy hónap, ellentétben a nőnapi primulák átlagosan háromnapos túlélésével. Juhé.
De jó... Semmi különös, csak a padtársam szabadságon van, három munkakört látok el egyszerre, plusz társasági kötelezettségeim is voltak, kicsit kiestem a szokott ritmusból. De már itt.
Sisakot kapunk és védődzsekit, egy tűzoltó mögött megyünk a kapu felé. Azt mondják, a harmadik emelet teljesen leégett, de Eszter látni akarja a lakását és én nem akarom lebeszélni róla, ennek így kell lennie. A bejáratnál barátságos arcú, copfos, védőruhás pali várakozik. Ő a statikus. Hová menjünk, kérdezi. A harmadikra. Tűnődve néz, biztos ezt akarják? Biztos. Akkor mögöttem.jönnek, mondja.
Beérünk az udvarra, a statikus folyamatosan beszél. Mindig mögöttem jönnek, jobbra-balra nem lépnek, azt csinálnak, amit én mondok. Hangjában semmi parancsoló nincs, kijelentő módban beszél, kedvesen, derűsen. Felérünk a harmadikra. A lift előtt megállnak, most csak én megyek. A statikus megy, a folyosó kijáratnál megáll. Utasítja a tűzoltónkat, hogy csáklyával verje le a levegőben lógó elüszkösödött 300 kilós gerendát. A tűzoltó nem boldogul vele, a statikus besegít, együtt leverik.Itt várnak, csak én megyek, a folyosón a nyakukba eshet bármi, most már jönnek, de csak a lábam nyomában. Megyünk. Nem is statikus ő, hanem sztalker, csak épp nem a Zónába megyünk. Vagy mégis?
A folyosón körbenézünk. A tető teljesen leégett, a harmadikon elszenesedett faroncsok és azonosíthatatlan romok mindenütt. A nap már nem süt be, mert sűrű pernyeeső szitál, a padlásszinten még gerendák égnek, füst, és a legborzalmasabb, néma csönd van. Ezt a csöndet soha nem felejtem el. Eszter.folyamatosan képeket csinál, ami jó jel, talán nincs teljesen összezuhanva, szerintem én szarabbul vagyok. Itt megállnak, csak én megyek, itt már minden potyog. És lőn. Nagy robajjal omlik le az égett fa, de szerencsére a folyosó túloldalán. Az Eszter lakásához vezető átjáróban a tűzoltó megint lever valamit. Ott várnak, nem mozdulnak, ha ez a magukra esik, nyomorékok lesznek.
Sztalker Eszter lakása előtt áll. Szóval Idejövünk? Ide. Bemegy,körülnéz, kijön. Erre jönnek, de csak lassan, most a belengő fémlemez alatt 3 másodperc alatt átfutnak, ajtóban megállnak.
Sztalker két lépést engedett belépni, de azt láttuk, hogy semmi nem maradt. Vastagon álló fekete hamu, és a födémet áttört, még parázsló gerendák szerte-széjjel. Egy színes, műanyag teafűtartó doboz, egy fakalapács, egy nagyméretű, füles kerámiaedény és egy önálló asztallapocska, legalább is én annak néztem. Ezeket találtuk. Elhoztuk. Eszter még kivette a hátsólépcső ajtaja zárjában tegnap felejtett kulcsát. Visszafelé már gyorsabban jöttünk. A ház meghalt.
Az az egyetlen bérlő viszont egy volt kolléganőm. Brrrr. Egy pénztárcával és két macskával menekült ki a lakásából, és az utcáról nézte, ahogy odafenn porig ég az egész élete.
Bizony, a szabadság a legtöbbek szerint azt jelenti, hogy 'én mindent megtehetek, amit akarok, más meg azt, amit én engedek'.
(Vö „az én házamban azt csinálok, amit én akarok!” és „amíg az én kenyeremet eszed, addig az van, amit én mondok!” - ez a kettő jellemzően egy szájból szokott elhangzani.)
Sajnos sokan önálló fogalomnak értelmezik a szabadság szót amely így, önmagában értelmetlen.
Ha a szabadság kivétel nélkül társulna a felelősséggel, akkor minden rendben lenne.
(valahogy a felelősségtől iszonyat sokan irtóznak, másképp pl. nem húzták volna végig a kocsimon a kulcs végét. Meg a szomszédén, meg a fiamén, többin nem. Röhögnék ha Kossuth díjas tette volna :-)
No de épp ezt mondom, hogy egy magyar cég ugyanígy el tud tűnni. A kft eleve korlátolt, esetleg eladják egy hajléktalannak oszt jónapot.
De az igaz, hogy ezen jó lenne változtatni, mert tényleg sok ház áll szétbombázott tetőtérrel. Tulajdonképpen örülök, hogy a mi házunkban három év alatt a tényleges munka elkezdéséig sem sikerült eljutni, így legalább nem kivitelezői hanyagság miatt fog összedőlni, hanem magától. :)
Az önkormányzat azt mondta, hogy neki azért nincs semmihez köze a házban folyt durva munkákhoz – miközben tulajdonostárs az épületben –, mert nem is tud semmit az engedélyekről, azokat ugyanis érintettség miatt más kerület adta ki, és ellenőrzésre sem volt módja.
Ez azért érdekes, mert a lakott épületben már évek óta súlyos szerkezeti bontások folytak.
És itt a műemlékvédelmi hatóság is érintett (aki a Várban két darab 40x50 cm-es tetőtéri ablak miatt 11 évig pereskedett a lakástulajdonossal a Legfelsőbb Bíróságot is foglalkoztatva...).
Szomorú lesz, ha ezt a hatóságok megússzák.
Nyolc éve a tűzijáték alatti viharkor a honvéd-főparancsnokság teteje negyedszázad autót tett totálkárossá, amiről sehol nem lehetett olvasni, ugyanis az állam önként azonnal kifizette az autókat.
Itt is hasonló lesz, mert a nevetséges 20 ezer forintos gyorssegély mellett már szó van havi 100 ezer Ft-os albérleti támogatásról és az önkormányzat helyreállítási szándékáról, valamint kormányzati segítségkérésről is.
Az említett Tímár utcai robbanás elhúzódó helyreállítását látva itt sok évig nem lesz lakható a ház még kormányzati segítséggel sem.
Pont nem a tulajdonosi szerkezettel van itt gond, hanem a beleszarással, már elnézést. Ezt éppen ugyanígy megteszik magyar meg mindenféle más bejegyzésű cégek is. Van elég példa rá.
Jujj de durva. Statikus látta? Zárófödém nélkül? Ok, a kötőgerendák is összetartják a falakat, de azért zárófödém nélkül????
Valószínűleg offshore cég lehetett itt is. Gyakorlatilag meg kellene szüntetni azok tujadonszerzését.
Nemrég belefutottam egy ismerősöm telekvételébe. 3 hete vette egy offshore cég a telket egy német nőtől.
Hiába vette volna meg, a korábbi német "eladó" "tévedésre-hibára" hivatkozhatva 3!!! évig semmissé teheti utólag az ő eladási szerződését, ami maga után vonja az offshore-tól való vásárlás érvénytelenségét is. A vevő meg forduljon a Kajmán vagy egyéb szigeteki hivatalokhoz panasszal, kártérítéssel.
E szerint jól láttam, hogy a harmadik emeleti szintre lángoló fagerendák hullottak, de a filmből kiderül, hogy azok nem a födém fagerendái voltak – ugyanis azokat korábban már kibontották –, hanem a tetőszerkezet gerendái, szarufái, mert már nem is volt födém a harmadik emelet és a padlás között, oda kétszintes luxus lakásokat szerettek volna építeni.
A borzalmas köröndi tűz kapcsán jutott eszembe – bár talán erről is írtam már itt –, hogy a tavalyi Tímár utcai robbanásnál nagyobb károk voltak '56-ban százával, de inkább ezrével, és akkor nagyon hamar mindent helyreállítottak, míg az óbudai rekonstrukció máig nincs kész.
A Tímár utcai robbanásnál nagyságrenddel nagyobb összegű kárral járt köröndi tűz képeinél látszik, hogy a padlás alatti födém fagerendás volt – ahogy az szinte minden akkori épületnél ilyen volt –, ezért a tetőszerkezet égésének fokozódásával az is meggyulladt és a lángoló fa födémgerendák beszakadtak a felső emelet lakásaiba.
Elvileg a padláson nem éghető padozatnak (padlásburkoló téglának) kellett lennie, ami azért elég nehezen engedi át a tüzet. Valószínűleg az már fel volt szedve vagy hiányos volt.
Még az a szerencse, hogy az óriási felső emeleten már csak egy lakásban lakott egyetlen bérlő, de azt nyilatkozta, hogy nemcsak a lakások válaszfalait bontották le, hanem a padlás tűzfalait is.
Most kicsit végiggondoltam, hogy kitől mit tanultam, vagy lestem el. Talán le kellene írnom a listát az utódaimnak ... , és ez nem a kor kérdése, hogy most a régi dolgokra emlékszem, mert ezeket valahogy mindig megjegyeztem, és a megfelelő szituációban mindig előjött.
Egy időben pl. dolgoztam egy jó operatőr mellett, tőle is tanultam sok mindent :)
A lecsópaprika praktikus szeletelését viszont egy gyerekkori nyári konzervgyári munka során gyakoroltam be. Azt is tudom, hogy az udvaron szaladgáló csirkéből hogyan csináljunk vasárnapi ebédet. Nem akarok felvágni, így be is fejezem gyorsan. Különben is vannak hiányosságok, morzézni pl. nem tanultam meg ...
Mi általánosban már különböző mesterekhez mentünk meglesni a különböző szakmák fortélyait politechnika órán, a szabás-varrás-főzőcske mellett. De már totyogós koromban kezdtem otthon, mert olyan kíváncsi voltam :) Szóval nekem egy satupad satuval smafu (ez egy négyszemélyes szabvány tanuló satuasztal), a befogott darab, a ráspoly meg egy fabunkó nem kihívás, ui. akármerre tanultam tovább, mindig volt technikai tantárgyam a legkülönbözőbb anyagokkal, gyakorlati órákkal, nyári gyakorlattal. Ám igazi mesterekkel. Szép rövid szüneteim voltak. Mindig.
Na de a kérdés az volt, hogy milyen technikával csinálták meg a fotók közötti átmenetet? Spéci programmal, vagy egy olyan effekttel, ami könnyen elérhető, ha már tud róla az ember? :) Az áthatási fázisok kicsit rövidek, de ez egyéni kérdés, ha megvan a módszer, az már csak időbeállítás kérdése.
