Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
A hosszufalusi idol (edénydísz?) a három jellel. Ezek az "s" "nt/tn" "s" jelek pontos megfelelői. Az "nt/tn" nyilván a ten szót, azaz az ős Ten nevét jelzi és az eget alátámasztó világoszlopot (tengelyt!) ábrázolja. Az "s" a sarok szóból rövidülhetett le és a világhegyet ábrázolja, amit eleink az északi sarkon képzeltek el.
Kaptam egy levelet a hosszúfalusi bronzkori jelekről, amelyet egy Attila keresztnevű, általam nem ismert kitűnő honfitársunk írt:
*********************************************
Az íráslelet a Szatmár vármegye (Magyarország vármegyéi és városai sorozat. Szerk: dr. Borovszky Samu) címû könyvben van közölve. A hosszúfalusi-kisfentõsi lelet képe a 408. oldalról van kimásolva. ...
Idézet a Vende Aladár által írt, Szatmár vármegye õskora címû fejezetbõl:
„Szatmár megyében ilyen az az érdekes lelet, mely Hosszúfalu és Kisfentõs között került elõ, sajnos, töredékekben. Itt e sorok írója, ásatás közben, sgrafittoval díszített edénytöredékeket talált, bámulatosan szép, ízléses kivitelben, mely élénken emlékeztet a görögök egykorú hasonló iparára. E töredékek közelében került elõ, az itt megközelítõen ábrázolt cserépdarab, mely közelebb megvizsgálva, emberi alakot ábrázolt. Meg van neki a szeme, szája, fejdísze, haja, sõt a nyak-, mell- és hátdísze is. A cserép fekete és finom anyaga elõrehaladott korra vall. Sajnos, hogy túlságos lemosás következtében megszürkült és sima felülete érdessé vált. Az alak alja le van törve s így nem állapítható meg, vajon valami bálványféle alak volt-e, vagy egy edény lapos füle. Az a körülmény azonban, hogy alsó része mindinkább kivastagodik és alul kihajlik, ez utóbbira enged következtetni. E lelet érdekességét növeli, hogy Schileman tanár, a híres régész, trójai ásatásai alkalmával, hasonló alakú, de nem íly díszes edényfület talált, melyet ásatásairól írott mûvében, ábrában is bemutat. (404. o.)” A leletet bronzkorinak tartja. „Valami ezer évig (Kr. e. 1500-500) tartott hazánkban a bronzkor. (410. o.)”
A leleten található írás olvasata szerintem: SeNTeS, azaz szentes. A gyulafehérvári õsi betûs írásmutatvány „Sent Kerészt” kifejezése õriz ehhez hasonló kiejtést. Az írás szimmetriája nem csak az olvasás irányát közömbösíti, hanem egyértelmûvé teszi, hogy fonetikus a szöveg. Fogalomírás esetén, ugyanaz a jel többször csak közvetlenül egymás mellett ismétlõdhet, mert így jelölik a fokozást. Egy jel egy fogalmat jelent, így csak egyféle mondatrész szerepét töltheti be, és ezek egy kifejezésen belül - a fokozás esetét kivéve - nem ismétlõdnek.
A lelet töredékékbõl van összetéve, de gondolom nem rajzolja így le, ha a törések ellenére nem biztos a rajta lévõ jelek alakjában, ezért hitelesnek tartom. A bronzkornak Kr. e. 1500-500. tartó idõszakra való datálása a XX. század elsõ felére jellemzõ, a bibliai idõkhöz idomított korszak, és ez a szemlélet még nem vette figyelembe az anyagok eltérõ pusztulási sebességét sem. Nem tudok pontos adatot, de szerintem ennél csak régebbi lehet, hiszen az újabb kutatások alapján a korszakok folyamatosan hátrább tolódnak az idõben (ld. Mesterházy Zsolt, Turán, 2003. szeptember-oktober).
***********************************
A képet is mellékelni fogom rövidesen.
Igen, ezt a nyelvészek is hasonlóképpen adják elő.
Érdekes, hogy ez a folyamat néhány esetben elég jól dokumentálható, mert esetenként nem túl régen zajlott le. Csoda, hogy néhány ragunk mégis közös más népekével. Egyébként viszonylag kevés finnugor párhuzam van; a sumér, török stb. párhuzamokat pedig néha letagadják.
Szintén Vargától tudom (vagy hallottam), hogy ragjaink valamikor önálló szavakat képeztek, de hozzárendelődvén az alapszavakhoz új értelmet nyertek. Ebből lett a ragozás.
Azaz Heraklész nevéből az előtag magyarázatát nagyjából elfogadhatjuk: úr, harcos, járó értelmű lehetett.
Az utótag magyarázata bizonytalanabb.
Az ak azonos lehet Óg király (Ókeánosz, Oka, patak) nevével.
De mi ez az "l"? Ez egy harmadik szó maradéka lenne? Ennek a harmadik szónak - a kal gyökből sejthetően - járás-kelést kellene kifejeznie. Esetleg a lót-fut tövével, az "l" betűvel lenne azonos?
Harag, Horog „Harcos Óg, Úr Óg” szavainkban Heraklész isten köszön ránk Az előtagban a hurrita (harri) és kár népek „harcos” jelentésű neve rejtőzhet, amely genetikusan összefügg a magyar harcos,úr, óra és jár szavainkkal is. A név utótagjában szereplő Óg óriás az Ószövetség[1] szerint Básán királya volt az izraeliták bevonulása előtt. Óg királyt és Heraklészt azonosítja az a történelmi körülmény is, hogy Óg Básánból való kiszorulását követően érkezik meg Heraklész délről Szkítiába.
Járkál kifejezésünkben Fáy Elek (2000/149) Herkulesnek föníciai Arkal nevét sejti, amelyen a járó-kelő föníciai kereskedők tisztelték. Ennek – Movers szerint – többen umhergehen jelentést tulajdonítottak, ami tökéletesen fedi a mi járkál szavunk jelentését.
Herkulesnek Jaribol, Jerubál („Járó Baál”?) nevében a „j” kezdőhang is megtalálható. Fáy az Arkal második tagját a kalauz, kalóz, kalandoz szavaink tövével azonosítja, amelyben a Czuczor-Fogarassy szótár egy ide-oda csavargást, járás-kelést jelentő „kal” gyököt lát. Fönícia kultúrája kár-hettita előzményeken alakult ki s innen származhatnak a föníciaiak magyarral rokon szavai.
A jár szó az úr tágabb szócsaládjába tartozik. S mindkettő a Nap-ra utal, a napistenhez kötődik. Egyébként a nyargal és a járkel végső soron ugyanaz az összetett szó, mint Heraklész neve. Vö. etruszk Erkle!
Van egy olyan sejtésem , hogy a Magyarországi bucsujáró helyek mindegyike összefügg a (NAGY és KIS) BOLDOGASSZONNYal, mint ősi, és tudatalatt továbbélő ősi misztikummal, legyen bár mai neve SZŰZ MÁRIA ....
Ha jól emlékszem, Mario Pei: Szabálytalan nyelvtörténet (Gondolat, Bp, 1966) című művében említi például a HUN/kínai kapcsolatot, ahol a kínaiak mint "KU-VEN" írást nyugatról kapják/szerzik be a Kr.e. 1800-as évek környékén.
Az alább közölt Anau-i írás Kr. e. 2300-ból való. A kínai krónikák szerint ekkortájt tűntek fel a hunok Kína határán (pontosabban ekkor említik őket első ízben). Erre a korai időpontra Bakay Kornél is figyelmeztet legutóbb megjelent kötetében. A kínai krónikák azt is elmondják, hogy a kínaiakat a hunok ősei tanították a civilizációra.
Ha ezzel összevetjük azt a tényt, hogy az anaui írást a Han írással vetették össze, egyúttal azonban a székely jelekkel is kb. 75%-os egyezést mutat ez a néhány jel - akkor igazat kell adnunk a magyar és a kínai krónikáknak: valóban a hunok leszármazottai lehetünk, s valóban a hunok taníthatták írásra a kínaiakat.
Így van: Varga Csaba "A magyar szókincs" könyvéből való. (Fríg, Bp, 2005.) Azért nem jeleztem ezt a forrást, mert aki ismeri, az úgyis tudja, aki meg nem, az csak legyint rá. Egy másik topikból másoltam.
NAgyon szemléletesen ábrázolja az ÉNEM, ENYÉM, ÉNNEKEM, ENNENMAGAM , MENTEK, HÁZATOK stb:
ÉNEM = ÉN ÉN ENYÉM = ÉN ÉN ÉNNEKEM = ÉN NAK ÉN ENNENMAGAM = ÉN ÉN MAG ÉN MENTEK = MEN TIK HÁZATOK = HÁZ TIK
Ábrázolja azt, hogy az egykori hun személyes névmások még tisztábban jelenítik meg azt a képet:
EJN MIK TE TEK ÜJ ÜJK
"Illyés Gyula ír a 'hirtelen' szavunkról, amely - miként írja , nagyon meglepődött, amikor rájött- azt jelenti, hogy valami előzetes híradás nélkül történt, azaz hírtelen, hír nélkül. Ilyen a véletlen szavunk is. Mert valójában azt jelenti, hogy valamiről nincs véleményünk, nem tudjuk hogyan vélekedjünk s ezért lesz a dolog véletlen."... De hozhatnám a még "képletesebb" "képtelen" szó jelentését. "Ami a szóban rejtezik végső alapként, az nem más, mint KÉP."
Lükő Gábor: "A moldvai csángók" (Táton, Bp, 2002.) könyvében ír egy elágazó , fábol faragott szőlőültető szerszám nevéről: "A moldvai magyarok már évszázadok óta ismerik ezt a szerszámot, mert nevét még palatalizálatlan alakban vették át. Az oláh 'pitinog' - 'chitonog', a magyar 'bitonág' név eredete ISMERETLEN".
Képet is mellékel a könyveb, ahol a KÉPi ábra egy BOT forma, rajta egy kiálló ÁG:
BOT ON ÁG = BOTONÁG
Vajon az 'oláh'-ban is PIT (BOT) a bot, és OG (ÁG) az ág?
A SZÓ VÁLTOZIK, A KÉP MARAD !..
Megemlít például két egyiptomi hieroglifát:
1) elnyújtott ellipszis, alatta 3 pont: t3 , olvasata TER, jelentése: TÉR
2) mint az előző, hozzátéve egy pálmaág (= í,j) és egy kéz (=ad,ed)
t3 í/j ed olvasata = terí(j)ed jelentése= terítsd (de régies magyarsággal TERÍJED, mint a VIGYED, ADJ-AD...)
Dr. Fürstner László: Történelem és kultúra új megvilágításban II. Dunakeszi 1996:
39-41.o.
Amerika korai látogatói
“Sok ismeretlen nyelvű sziklafeliratot fejtettek meg a szakértők Amerikában, melyekről kiderült, hogy már 25-30 évszázada látogatják e kontinenst Európából, Ázsiából, Afrikából hajós nemzetek fiai.
Rengeteg eszköz is előkerült és ezt különböző múzeumokban bemutatják már. Így a laikus számára is szembetűnik egyes amerikai eszközegyüttesek teljes azonossága a mellette kiállított európai, ázsiai és afrikai hasonló szerszámokkal.
Ezenkívül a temetkezési dombok és a halottak eltemetésének azonossága is szembe tűnt már több régésznek. Számtalan csillagászati tájolókő, dolmen és ménhír építési módja, alakja és keletkezési ideje is bizonyítja az Óvilág és az Újvilág réges-régi kapcsolatát.
Barry PELL az egyik olyan tudós Ausztráliából, aki ezeket a kővéseteket és írásokat a legutóbbi időben újra tanulmányozta ér több más kollégájával tisztázta ezek eredetét. Az erről szóló könyv alapján írom most le Amerika népeinek kialakulását az elmúlt 3000 évben. Csak azon csoportokról esik szó, melyek eredete más kontinensről már bizonyítható. egyes népek, csoportok eredete ma még nem tisztázható.
Idézem magát a könyv íróját: “Háromezer évvel ezelőtt már kelta hajósok szelték át az Atlanti-óceánt, hogy felfedezéseket tegyenek, s ezután gyarmatosították Észak-Amerikát. Ezek a mai Spanyolországból és Portugáliából jöttek, érintve a Kanári-szigeteket, vitorlázva a szelek segítségével, mint ahogyan Kolumbusz Kristóf tette sokkal későbbi időben.”
Ezek a szelek először a Karib-tenger szigeteire vitték el a keltákat, itt azonban nem telepedtek meg tartósan. Tovább is mentek felfelé a partok mentén a hegyes New England partjaira. Itt létrehoztak egy királyságot, melyet saját nyelvükön Jargalomnak mondtak. Ez annyit jelent: Napnyugtán Túli Föld.
Itt telepeket hoztak létre, templomokat emeltek, druida szentélyeket alkottak, szent ligeteket alakítottak ki, vésett kövekkel fedték be halottaikat. Kelták éltek itt már a Kr. e. 9. századtól egészen a római császárkorig, mint ahogy ezt Julius Cézár idejében, a naptárreform idejében kivésett kövön a régészek megállapították. Ezen az ún. Beltaine-kövön, - amit 1975-ben találtak New-England-ben, - látható a római módra készített kelta dátum, a Kr. e. 46. évből és a római újévtől számított (március 25.) 39 nap római számokkal van megadva. Ez a nap pedig a kelták nyarának kezdődátuma: május 1-3. ...
... Ezek a merész kelta kivándorlók először New-England déli részén, New Hampshire-ben telepedtek le a Merrimac folyó mentén, Észak-Salemben. Később felhajóztak a Connecticut folyón Vermont államba, majd nyugatra fordultak és felfedezték a Green Mountains vidékét is. Itt félreeső völgyekben papjaik kőköröket, phallusokat (ménhíreket - megjegyzés tőlünk) állítottak fel, tájoló-kamrákat építettek, ahogyan ezt Európában tették.
Ogam írásukkal köveken feliratokat hagytak. Ezek közül sokat megtaláltak az utóbbi időben. Többet, mint az Óvilágban, mert ott a keresztyénség terjedésével ezeket elpusztították. Amerikában ez nem következett be, mert a keresztyénség itt akkor nem létezett. Észak-Amerikában megmaradt az európai ember nagyon régi vallási szokásrendszere, míg ebből Európában csak nagyon kevés maradt.
Ogam írásokról már írtam. Most csak azt emelem ki, hogy ezek az írások igen egyszerűek voltak, bárki könnyen megtanulhatta. Húzott egy vonalat egy lapos kövön, sziklafalon egy színesen fogó kővel és a vonal fölött és alatt hosszabb-rövidebb függőleges vonalat huzigált. E vonalak száma 1-től 5-ig terjedhetett az ogam írásban. Így máris 20 jelet lehetett alkotni. A legegyszerűbb ogam írás pontosan 15 mássalhangzóból és 5 magánhangzóból állt. ...
..... James Whitall régész volt az első, aki kimutatta a hasonlóságot és párhuzamot az ibér és az észak-amerikai írások között. Portugáliában talált olyan vallási központot, melyhez hasonlót később Vermontban is felfedeztek. Kelta előkelőségek sírjait látta Ibérföldön és ilyeneket találtak Vermontban egy szakrális helyen. Pálmaág és rövid kard látszott itt kőre vésve, ami a háború és béke jelképe a keltáknál. ...
Nem írásos, de nagyon régi korból eredő lelet a kelta bronz tőr, amit 1900-ban C. A. Kershaw talált Massachussets államban. Ugyanilyen tőrt találtak Spanyolországban El Algar közelében, már korábban. E helyről kapta e kultúra a nevét. Ennek virágkora Kr. e. 1500-1200 között volt! Jelenleg a Harvard Egyetem Peabody Múzeumában található mindkét bronztőr és ikertestvérként hatnak a vitrinben. Még egy ilyen tőrt találtak 1924-ben Maine államban, Madison város közelében.
J. Whitall összegyűjtötte az Amerikában talált kelta eredetű fémeszközöket és a melléjük beszerzett óvilágiakat is. Kiállította őket és senki sem mondhatja, hogy nem ugyanazon kultúra termékei azok!
Meg kell említenem az ún. “Marhabőr-bronzokat”, melyek az Égeikumban i. e. II. évezredben terjedtek el, s mint fizetési eszközt alkalmazták ezeket. Ilyen bronzöntvényeket találtak az Ohio-völgyében. Ezek alakja és nagysága megegyezik a Knosszoszban talált hasonlókkal. Más államok moundjaiban is találtak hasonló bronzönteteket Amerikában. Az első ilyen “bronz-bőröket” 1896-ban Ciprus szigetén ásták ki és nem tudták a régészek, hogy mik is ezek? Azóta a Földközi-tenger környékén számos ilyen bronzlapot találtak, köztük olyat is, amit elsüllyedt hajóból emeltek ki.
Az amerikai leletek azt bizonyítják, hogy az i. e. I. évezredben a bronzlapok a nemzetközi kereskedelem fizetőeszközei lehettek. Elsősorban tengerjáró hajókereskedők használták ezeket a “marhabőröket”.
Ezek is igazolják Amerika korai látogatottságát, de még sok más is. Például kisebb kövekre felemelt hatalmas monolitok láthatóak Connecticut és New York államokban, s rajtuk ogam betűkkel a kelta napisten, Bel nevével. Teljesen azonos típusú monolitokat látni Carrezdában, az Óvilágban, Portugáliában.
Kelta nagy fedett urnákat találtak Oyasco helységben, New York államban és ugyanilyeneket Barcelona közelében. Megtalálható a korai kelta látogatások írásos nyoma egy karib-tengeri kis szigeten, Saint Vincenten is! Ez a felírás az i. e. 8-9. századból ered, s ezt jelenti: “Mab felfedezte ezt a távoli, nyugati szigetet.”
Connecticut államban Danbury közelében egy mészkőből épített kis helységről J. Williams régész kimutatta, hogy nyílása a téli napforduló napjára van tájolva. A közelben található sziklára ogam-kelta és ibér-pun írással rövid szövegek állnak erre vonatkozóan. Egy rajzot is látni, amely egy kör kettészelve. Ez a Égeikumban a napéjegyenlőséget jelenti több népnél. Az írások között látni a kelta napisten, Bel nevét is. Korukat a Kr. e. 7. századra teszi Barry Fell."
Eddig az idézet. Marhabőr-bronzokkal kapcsolatban tehát a II. évezredet említi, ami vélhetően összefüggésben van az európai nagy bronzkori fellendüléssel. Nyugtalanság és vándorlások, fejlett fémművesség és természetes kiváncsiság - mind lehettek akkori elődeink hajtói új világok megismerése felé. Ebben az értelemben ők is ugyanolyanok lehettek, mint mi ma, minket is a megismerés vágya hajt újabb kalandok felé.
Azért érdekes, hogy pontosan mikor jelennek meg ezek az "előpénzek", mert a székely rovásírás "u" és "v" jele feltehetően csal ezek megjelenése után alakulhatott ki. A székely ábécé a bronzkornál korábbi (akár 50 000 éves, vagy még régebbi) előzményekre megy vissza, de ez a két jel aligha lehet kőkori. Nyilván ezért is kerültek az ábécé végére.
Mindenesetre, ha Kr. e. 2300-ban már létezett az "u" betű Anau-ban, akkor léteznie kellett a marhabőr alakú fém félkészöntvényeknek is.
Elvileg elképzelhető, hogy a jel mégsem a félkészöntvényt, hanem magát a marhabőrt ábrázolja - de akkor az "u" betű másik szójelre menne vissza. Nem lehetne az ushu/waske hangalakú és "őskő" értelmű szóból levezetni az "u" betűt. Tehát az akrofónia eddigi magyarázatával kerülnénk ellentmondásba. Meteorvasként magyarázható, de marhabőrként már nem. Persze nincs ilyen gondunk, mert Kr. e. 2300-ban lehettek félkészöntvények Anauban és a környékén.
Ebből azonban az következik, hogy Anau nem lehetett túl messze sem időben, sem kilométerben az ábécét használó és éppen kiegészítő tájtól (az akkori magyar hazától).
A "marhabőr" bronzok a bronzkor termékei. Pénz értelemben nem határozhatjuk meg, de mint nyersanyag, - és nyilván feldolgozható nyersanyag - kétségkívül értéket képviselt.
Mindenképpen megelőzték a mai értelemben használt pénz feltalálását, amit Kroiszosz (Krőzus) lűd király nevéhez kötnek a Kr. e. 7-6. században. Így már persze érthető, miért is szúrt ő szemet a perzsáknak. Gazdagsága nem tiszteletet, hanem kirablásingert gerjesztett.
Megérne egy misét közben, miféle kincsek gyűltek össze Kisázsia sivatagában. Mert ismerjük el, pénzt kibocsátani hallatlan tőkét igényel. Reáliákból meghitelezni egy gazdaság teljes működését hitelbe - nos a lűdök óta ezt a mutatványt tiszta keretek közt alig tették meg. Vagy kiraboltak valakit (népet), vagy elinflálták a korábbi értékeket. Ugye ez ismerős?
Sajnos mivel nekem nincs meg a könyv, nincs mihez hasonlítanom. A lista szerint voltak javítások:
"..
Baráth Tibor - Lendva, 1906. aug. 16. - Montreal, Kanada, 1992. febr. 22. - történész. Tanulmányait Budapesten a Közgazdaságtudományi Egyetemen és a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, itt 1929-ben doktorált. Bécsben, Párizsban ösztöndíjasként tanult tovább. 1934-ben a Nemzeti Múzeum tisztviselője lett, majd a párizsi magyar tanulmányi központhoz kapott beosztást. 1940-től a kolozsvári egyetemen a magyar történelem tanára. 1944-45-ben a Vallás- és Közoktatási Minisztérium egyetemi ügyosztályának a vezetője. Később több párizsi tudományos intézet munkatársa volt, 1946-1952 közt az északi-franciaországi ipartanács dokumentációs osztályát vezette. 1952 után Kanadában dolgozott. Az 1950-es évektől őstörténettel foglalkozott. 1949-1955 között a Nyugati Magyarság c. politikai és tudományos szemle szerkesztője és kiadója volt. 1961-ben könyvtárosi képesítést szerzett, majd a montreali nyomdaipari adminisztrációs központ igazgatóhelyettese volt. Több nyugati magyar folyóiratban publikált. 1945 után az ún. sumer-magyar rokonság alapján álló magyar őstörténeti kutatásokkal foglalkozott. Magyar, francia és angol nyelven 15 kötet történeti munkája jelent meg, ezek nagyobbrészt Magyarország történetével foglalkoznak.
Forrás: Nevezetes muravidéki és környékbeli személyiségek. Naptár 97. Lendva, 1996. 89. p. Zalai életrajzi kislexikon
Művei: A magyar állam adóügye 1605-1648, 1929., Magyar diákmozgalmak Franciaországban, 1935., Magyar Történet, egyetemi tankönyv, 1941., A dunai táj államszerkezete francia szemléletben 1871-1952. 1953., A magyarság szerepe Európa történetében, 1955., Histoire de la presse hongroise. Paris, 1935., Magyar történet. Lille, 1951., A magyar népek őstörténete I-III. Montreal, 1968-74., Tájékoztató az újabb magyar őstörténeti kutatásokról, 1973., A külföldi magyarság ideológiája, 1975., A magyar őstörténet tételeinek újabb megvilágítása, 1977., The Early Hungarians in the Light of Recent Historical Research. Montreal, 1988., Közép-Európa politikai felépítése a francia szakirodalom tükrében, 1988., Őstörténetünk orientalista szemléletben, 1988. Irodalom: Magyar Nagylexikon, Bp. 1993-, 3. kötet 232. p., Magyar emigráns irodalom, I. köt. A-G, Bp. MTA Irodalomtudományi Intézete, Petőfi Irodalmi Múzeum, 1990. 59. p. ..."
Baráthnak alapvetően igaza lehet, tehát nekem nem a szemléletével van bajom (bizonyos túlzásokat azonban feltételezhetünk nála - amit le kell vonni), hanem a nem kifejezetten tudományos stílusával.
Néha nem ellenőrízhető, mert nem adatol, nem bizonyít, s az érvelése nem zár ki minden más lehetőséget. Azaz nem tudományos igényű, csupán egy ötletbörze. Az ötletei azonban nagyon jók és érdemesek lennének az ellenőrzésre.
Amikor meg ellenőrízni tudom (például a székely rovásjelek általa felsorolt alakjait illetően), akkor kiderül, hogy téved (vagy hazudik). Ez azért szomorú, mert az általa felsorolt többi, kifogástalannak tűnő adatait és ötleteit is rossz hírbe keveri. Ha nincs idő az állandó elenőrzésre, akkor inkább félreteszem. Oda jutunk vele, mint a Kristó félékkel, akiknek egyetlen következtetését sem lehet elhinni.
Ezek az adatok, amiket te az internetről citálsz, nem eredeti Baráth szövegek? Ha modernizált, átjavított változat, akkor ki javította? Az interneten megszokott bizonytalansági tényező jelentkezik?
Tényleg sajátos megközelítésben tálalja Baráth Tibor a történelmet, ráadásul nagyon sok külföldi szerzőre (finnre, észtre, oroszra és angolra) is hivatkozik.
Egy másik fórumon éppen azt vetették a szememre, hogy biztosan még 1940-es évek előttiek , tehát elavultak lehetnek ezek a nézetek. Márpedig az alábbiak alapján Baráth Tibor éppenséggel 20-25 éves javított elméletekről lehet szó. Persze ebben az esetben meg a szellemi józanságát vonták kétségbe. Vagyis a tapasztalat tényleg igazolja azt, hogy ha szakmailag nincs mibe belekötni, akkor a személyt magát kezdik ki.
Semmi gond Makkay János könyvével kapcsolatosan. Eszembe jutott még a Berzsenyi Főiskola 300 ezres könyvtára, meg esetleg a Savariensia német nyelvű könyvtár. Valahol biztosan meglesz.
Nincs miért bocsánatot kérned, mert nagyon jó volt a hozzászólásod. Nem korlátozhatjuk a témát csak az írástörténetre, mert az írástörténet összefügg sok mással - például az általad felvetett nyelvi kérdésekkel is. S az írástörténeti kutatás nem öncél, csupán része a teljes (nyelvi, őstörténeti) kép utáni kutatásnak. Ismételten köszönöm a hozzászólásodat!
A Plou (Falu) elem összevethető a polisz szóval is. Mellesleg Jaffa (eredetileg Joppe) neve is "Jó falu (Jó polisz)" jelentésű.
A pelasg - falusiak összevetés megdöbbentő. Hány ilyen kincs lehet még? Úgy látszik, el kell olvasnom végre Baráth Tibor könyvét, ami évek óta porosodik a polcomon. Valahányszor beleolvastam, mindig felületesnek találtam az íírástörténeti vonatkozásait. Ez azonban nem zárja ki, hogy gyöngyszemekre is akadjunk a sorai között.
Sajnos makkay János említett könyvét nem ismerem, de a szerző telefonszáma megtalálható (nemrég még megtalálható volt) a telefonkönyvben. Szerintem szívesen fog segíteni. Ha van belőle példánya, talán meg is szerezheted tőle.
"....Bretagneban a Magyar névvel sokszor kapcsolódik a Plou-elem, amely nem más, mint Falu szavunk régies alakja, a P-nek F-fé változása előtt. A magyar Palű első szótagjából a hangsúly hátrább tevődése következtében kiesett az eredetileg ott lévő A-hang s így állt elő a Plű, amit franca helyesírással Plou-nak írnak. Ez a Plou (Falu) elem Bretagne említett három nyugati megyéjében 151 helység nevében szerepel. 78m 48. A Plou-val kapcsolatban utalhatunk a Pelasg szó jelentésére is, amely "Falusik". ..."
(Baráth )
------------------------------------
Kedves Rovó !
Bocsánat, ha nem éppen szorosan a ténához tartozót illesztettem ide, de úgy vélem, fölvethet ez is egy új irányt, és a nyelvvel mindenképpen kapcsolatos...
Egyúttal segítségedet szeretném kérni abban, hogy van-e információd a Makkay János féle (csak német nyelven jelent meg) magyar MEGALIT emlékek könyvről vagy ehhez hasonló felsorolásról?
