Csatlakozom az előttem szólókhoz, és nem csak a kondoleálásban. Azt a szigetelést mindenképp le kéne szedni, mert:
- akár tartósan is kaphatott vizet, tehát el is lehet rohadva a tartószerkezete, oszt' egyszer lejön az egész plafon, amikor épp alatta alszol;
- ha a szigetelés nem fog tudni rendesen kiszáradni, jön a penész, az allergia, meg a többi;
- gondolom az álmennyezet gipszkarton, az is rengeteg vizet fel tud venni, ami plusz súly (vissza az 1-es ponthoz).
+1: a belső oldali hőszigetelések mindig neccesek, mert benti, párás levegő felmegy, át a szigetelésen, majd eléri a túloldali, hideg felületet (fal, födém belső oldala). Itt a pára kicsapdik, és kész is a penész. Szóval ktséges, hogy érdemes-e egyáltalán visszatenni. Persze ha valaki tényleg szakszerűen megcsinálja, és a belső oldalra az álmennyezet és a hőszigeteleés közé párazáró réteget tesz, az más, úgy oké lehet.
Nem, ez valahol itt került elő, vagy az Annón, vagy inkább a Fortepanon. Az Egykoron csak nagyon ritka vendég vagyok, biztos, hogy itt az Indexen fejtettem meg.
Én is kinlódtam egy darabig, mert nagyon ismerős volt a kép és mostanra sikerült, hogy honnan van, bár lehet, hogy több helyen is megtalálható: http://egykor.hu/budapest és azon belül Tejivás a Körtéren.
Én lennék a hülye? Erre a képre elég határozottan emlékszem, hogy én fejtettem meg, amikor épp egy topiktalira mentem, most meg nem találom a Fortepanon:
Ezt szerintem a házbizositásnak kellene fizetnie. A legjobb lenne azt a szigetelő réteget az álmenyezet felett kicserélni, miután kiszáradt az egész. Nálunk nagyon rendes a házkezelőség, amit csak lehet, a biztosítóval fizetett ki. Persze a rumli és a kosz, akkor is a te bajod lesz.:-(((
Nem, a tetőösszefolyó csöve volt elrepedve hosszan. Tegnap már kicserélték, de a franc tudja, előtte mennyi ideig folyt bele a víz a mennyezetszigetelésbe. Az éjszakai termés több liter sárgás lötty. És el lehet képzelni a falat, az hogy néz ki.
Menj fel a lapostetőre és nézd meg az összefolyót, mert lehet hogy ott falevelek állják el a víz útját és a tető kis vízmedencévé vált, ami miatt akárhol leszivárog a víz.
Imádom. Csak kicsit kevesebb vizet a plafonba, ha kérhetem.
Köszönöm nektek a bátorítást, és most megyek, nyoszolyát vetek a nappali padlóján, és jól rákészülök a holnapi munkanapra, amikor három ember munkáját, mint két hete folyton... :)
Csak nem akarsz elköltözni? Nálunk a vadonatúj házban a felettem levő lakás nappalijába folyt évekig be a víz. Ráadásul felette is van lakás, de nem onnan folyt. Valami teljesen rejtélyes műszaki hiba volt, nem is emlékszem hogyan lett megoldva a végén. Nagyon örültem, hogy már el volt adva, mikor én jöttem nézni a lakást, mert egyből azt vettem volna meg és csak jobb híjján kötöttem ki alatta.
Hát, nem. Valamelyik nap azon kaptam magam, hogy a hatodikon, az erkélyen egy létrán állva szerelem a légkondit, de ehhez azért én sem nyúlok. Csak mehessek már bárhová, el innen. :)
Az ágyat elhúztuk, aztán az újabb műszak után arra értem haza, hogy immár máshol folyik a víz, megint csak az ágyra, amelyet immár az ablakon kéne kitolni ahhoz, hogy aludni lehessen rajta. :-((( Jajjj. No, nem panaszkodom tovább, de sajnáljatok.
Hát ja, úgy évtizedekkel ezelőtt valami tönkremehetett a tető csapadékvíz-összegyűjtő rendszerében, mert mikor 17 éve ideköltöztünk, már valahogy mindig kicsit nedves és táskás volt a mennyezet a hálószobában.
Kilenc éve felkerült rá egy álmennyezet, szigeteléssel, hogy hinnye, de jó lesz.
Úgy két-három éve elkezdett rohadt gyanús lenni, hogy nedvesedik. Kriptaszag, barlangfeeling. De aztán kiszáradt.
Most meg csöpög, de rohadtul. És hol fogok aludni, ugye.
Jövő héten állítólag kiszerelik, beszerelik, kiszárítják, kivésik, de én most vagyok piszok fáradt. Az én koromban, a földön aludni??!!
Ti ismertek engem, egyszerűen mindenem a természet, de az nem tűnik túlzásnak, hogy a mennyezetből lógó lámpán keresztül csöpög a tegnap lehullt eső kitartón, már-már konokul az ágyamra?
Akkor lett volna igazán dráma, ha az "énektanár néni és a csapatvezető pajtás néni (pech: egyben osztályfőnök)" egy és ugyanaz a személy, ami elviekben nem lehetetlen.
Ez azért nagyon rossz lehetett, és mint már említettem, az ilyen vonalas effekteknek nem voltam szenvedő alanya, most látom, hogy micsoda jó dolgom volt nekem :)
No hát, a zeneis nyakkendőről. (Yogi, ez a drága ember kérte a mesét.)
Az úgy volt, hogy amikor iskolások lettünk, első elemiben igazi istenkirályság volt zeneisnek lenni. Mert - jó, másoknak nem - permanens trauma volt ugyan a napi énekóra botfüllel, de cserébe ott volt a zeneis nyakkendő. Amikor ünneplőt öltött az ember lánya (azaz: évnyitó, okthat, novhét, karácsony, Budapest felszab, márctizenöt, márchuszonegy, áprnégy, anyáknapja, pedagógusnap, évzáró, és biztos kifelejtettem valamit), nem árválkodott ott a nyomorult kisdobos ingében, legombolt gallérral, ámde nyakkendő nélkül, nem lévén még érett a kisdobosságra, hanem szilajul a nyakába gumizta a zeneis nyakkendőt - na tessék, pupákok, ki itt az óvodás?
A baj csak akkor következett be, amikor felavattak minket kisdobosnak, aztán úttörőnek, és ezzel párhuzamosan megmaradtunk zeneisnek. Mert hát akkor melyiket. Jó, évnyitón zeneis, hadd lássa a nép, milyen pöpec iskola a miénk. Novhét persze úttörő, áprnégy is. De anyák napja? És márctizenöt?!
Azt hiszem, akkor nem is értettem igazán a tekintetek villódzását meg az emelt hangot az énektanár néni és a csapatvezető pajtás néni (pech: egyben osztályfőnök) között. Egyszerűen megszoktam, hogy ünnepségre viszem mindkettőt, aztán majd lesz valami, valamelyikük diadalittasan kihirdeti, mi a dresszkód. De ma már tudom, hogy súlyos világnézeti különbségeknek voltam tanúja. A polgári ellenállás és a kádári rendbe belesimuló önfeladás küzdött meg a szemem láttára minden nyomorult napon, amikor az utolsó pillanatban kivasalt blúzban, az utóbbi két hónapban naná, hogy kinőtt szoknyában, leszaladt nejlonharisnyában, szorító fekete lakkcipőben, úttörősíppal és övvel felékszerezve
rohantam az iskola felé, és a kapuból még visszaloholtam a zeneis nyakkendőért. Mert a fene tudja, hátha épp ma nyomja le a Sári néni a Klári nénit, ugye.
