Keresés

Dr. Krantz was a physical anthropologist whose teaching and research had covered all aspects of human evolution, primarily of skeletal traits, but also the evolution of the human capacity for culture. He had visited many museums in Europe, China and Java to study original fossils and to make casts of some (Java) for distribution to other scientists. He had accumulated a major collection of such casts, including his own reconstructions of many of them. Dr. Krantz's major non-Sasquatch anthropological works were Climatic Races and Descent Groups (1980), The Antiquity of Race (1981, 1994, 1998), The Process of Human Evolution (1982, 1995), and Geographical Development of European Languages (1988). Other publications included original work on such topics as Neanderthal winter survival, precision gripping of stone tools, language origins, mastoid function, tooth wear, mammal extinctions, sea-level changes, nonmigrations of hunting peoples, Neanderthal taxonomy, Ramapithecus as a female form, and pelvic evolution - all illustrated by the author.

Grover S. Krantz, born in 1931, in Salt Lake City, grew up in Rockford, Illinois, then moved with his family to Utah when he was ten.  Krantz went on to study at the Universities of Utah, California (B.A. 1955, M. A. 1958) and Minnesota (Ph. D. 1971), with a concentration in human evolution.  He was a professor at Washington State University since 1968, until his retirement in the 1990s. During his retirement, he still taught one anthropology course per year, beamed via television back to Pullman, from his home in the Olympic Peninsula.  He continued his research until his illness allowed him to do no more work.
http://lorencoleman.com/grover_krantz_obituary.html

Egy piszlicséré tudós lehetett :-)

Google: Grover S. Krantz”:

 összesen: kb. 6 780 találat

 

A jeti kutatói munkásságát nem ismerem, viszont az itt hivatkozott könyvét olvastan, és érdekesnek találtam. jetikről nincs szó benne...

 

pontosan ezért kérdeztem, hogy olvastad-e? az, hogy egy antropológus (mert ugye az!?) mit tekint fő életcéljának (legyen az a jeti kutatás), mit sem von le az egyéb munkáinak hiteléből (azoknak önnmagukban kell helytállniuk).

 

Pontosan ezért hoztam fel kelvint példának, ő számos ma már megmosolyogtató elméletet talált ki, illetve -tekintélyét latba vetve- támogatott, az egyéb munkái hiteléből ez mégsem von le semmit!

 

persze nem akarlak befolyásolni, de szerintem alapvetően hibás az a hozzáállás -amit itt idézet vki pár hozzászólással korábban- hogy, a geológiáról csak geológus, a történelemről csak történész...nyilatkozhat. különösen, figyelembe véve az erős kontraszelekciót ami az oktatás legtöbb területén tapasztalható, nem ritka, hogy a kívülállók sokkal logikusabb összefüggéseket vesznek észre.

 

csak ennyi.

 

von mackensen

 

 

/Úú, Heisinger... Heisenberg és Schrödinger közt félúton... Bocsi./

Dehogy.

Amúgy te nem érted, hogy egyetlen ilyen hivatkozás alapján leírják az egész könyvet, az egész témát?: "Ezzel kéne nekünk komolyan foglalkoznunk? Egy yeti-kutató az egyik forrásuk!"

Mi lenne, ha találnál egy - a címe alapján téged érdeklő - részecskefizikai cikket, mielőtt elolvasod, vetnél egy pillantást az irodalomjegyzékre, és ott Hawking és Heisinger után meglátnád mondjuk Marék Veronikát és Soltész Rezsőt? (Nem akarom egyiküket sem megbántani.)

 

 

magyar-etruszk könyv, egy olasztól (nem délibábos magyar, tahát ezzel nem lehet lesöpörni, persze lehet hogy ő is jeti-hívő)

 

http://naput.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=905&mode=&order=0&thold=0

 

ha már itt tartunk, Lord kelvin nem hitt az evolucióban, sőt küzdött mindaz ellen, ami ma a modern geológia alapja. javaslom a lordság megvonását (legyen ő csak william thomson), és a kelvin hőmérsékleti skála átnevezését...

Kedves Labrie !

Einstein pedig egyáltalán nem értette az adóbevallásának kiszámítási részét sem, és akkor most mit tegyünk?????

 

és a könyvét elolvastad?

 

Egyszer utánanéztem. Mr. Krantz csak mellékesen foglalkozott ilyesmivel, amúgy főállású yeti-kutató volt. Én kihagynám a hivatkozások közül.

Grover S. Krantz tanulmánya itt,


Grover S. Krantz


ha még nem lett volna ismerős, kiváltképp a nyelvi momentumok a témához illően.

A szkíta rovatban najahuha linkelte be a Bálint Csanáddal kiészített interjút. Ebből idézünk:

 

"Más kérdés a "kettős honfoglalás" elméletének társadalmi fogadtatása és általában a magyar társadalomban megnyilvánuló nemzeti romantika és nacionalizmus; csakhogy ezek elemzése nem a régész feladata. Ugyanezért nem szólok az amatőrök és dilettánsok azon hadáról sem, akik a sumér-magyar rokonsággal, a rovásírásokkal, a Szentkoronával, a „lecsó-őshazával”, a nagyszentmiklósi kincsen látható jelenetekkel stb. foglalkoznak. Analóg jelenség számtalan országból említhető és most szándékosan nem közép- és kelet-európai példákra hivatkozom. Az általános jellegét érzékeltetendő példaként elég az angliai Stonehenge-nél a nyári napforduló idején rendezett kultikus eseményekre és a mongóliai samanizmus újraélesztésére utalnom -- ezek sem régészeti problémák, hanem a szociálpszichológia illetékességébe tartoznak. ( Ti. annak elemzése, hogy ugyanazok az emberek, akik a mindennapjaikban magától értetődően fogadják el, hogy mindenhez speciális tudás és gyakorlat szükségeltetik, hogyan és miért gondolhatják azt, hogy néhány – nem is feltétlenül a legkiválóbbak közé tartozó – könyv alapján történeti és/vagy régészeti problémákhoz alapvetően hozzászólhatnak?! )"

 

Tud-e valaki válaszolni Bálint Csanád kérdésére?

A magyar szertartási zene rétegei (2)

 

A magyar kutatók érdeklődése a finnugor és török népek zenéje felé irányult, mert a finnugrista axióma szerint a magyar zene rokonsága elsősorban, vagy inkább kizárólag e körben kereshető.

Szabolcsi Bence 1933-ban olyan megfelelésekre hívta fel a figyelmet, amelyek egyes pentachord obi-ugor hősdalok és bizonyos hasonló szerkezetű magyar siratók között észlelhetők. A magyar népzene ősrétegén belül azonban ezek aránya ugyanolyan jelentéktelen, akár az obi-ugorokra jellemző uráli antropológiai alkaté, amely utóbbi a magyarságon belül kb. 1%. A szűk hangterjedelmű dalok egy jóval korábbi (a pentatónia korát megelőző), világszerte elterjedt zenekultúra maradékai lehetnek, amely fennmaradt a pentatónia virágzásának évezredei alatt is.

Mindezek alapján feltehető, hogy a magyar ősvallás korai évezredeiben (az őskőkor mélyén, akár 200-100 ezer évvel ezelőtt) az istentiszteletek során pentachord dallamok is felhangzottak.

Kedves nezz_körül !

Elvesztettem a fonalát. Vissza kell keresnem.... Hamarosan jelentkezem ez ügyben...

Kedves Turtur /alias(szik####) !

Igyekszem, csak egy kicsit megcsúsztam, de hamarosan itt lesz a többi is.

Éremgyűjtőknek és másoknak....

<a href="http://www.grifterrec.com/coins/coins.html"> Ázsia: Történelem / érmék / térképek</a>


Szótárak ( akik még nem ismerik )

<a href="http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/szotar.html"> Teress szótárlista..</a>

A magyar szertartási zene rétegei (1)

 

Népzenénk ősi rétege őrzi az ősvallás zenéjét, e rétegben azonban több stílus is megtalálható.

Feltehető, hogy a magyar zenére kezdetben az egyszerűbb (szűk hangterjedelmű), később pedig a bonyolultabb (ötfokú, hétfokú) zenei világ volt jellemző. E stílusok alkalmazásának térben és időben való elhelyezésével elvileg a magyar ősvallás nagy ívű története is felvázolható lenne.

Azonban a szűk hangterjedelmű (pl. trichord, tetrachord, pentachord és hexachord) énekek az ősmagyar szertartási zene azonosítására nem kifejezetten alkalmasak. Ezek kevés (magyarsághoz köthető) jellemzővel bírnak; az előfordulásaik száma is messze elmarad a meghatározó pentaton dallamok számával szemben. Ezért nincs okunk arra, hogy kifejezetten magyar jellegzetességnek tekintsük őket. Azt azonban – éppen a széleskörű elterjedtség miatt – joggal feltételezhetjük, hogy a 150-200 ezer évvel ezelőtt Kelet-Afrikában kialakult homo sapiens sapiens már e szűk hangterjedelmű zene birtokában lépett Eurázsia földjére.

Ekkor élt őseink használhatták ezt a zenét, ezért a szűk hangterjedelmű dalokat nem zárhatjuk ki teljesen, amikor ősvallásunk korai zenei stílusait kívánjuk azonosítani. Ma is előfordulnak közöttük siratók és más szokásdallamok, például regős énekek (vö. Csajághy/1998/49!) – amelyek az ősvallás valamelyik beláthatatlan időbeli távolságban gyökerező korai korszakához kapcsolhatók. Arra azonban nincs okunk, hogy ezeket magyar, vagy finnugor jellegűnek tekintsük.

Fürge vagy. Hozd át a többit is.

szik

Bocsánat, ez a két idézet honnan származik?

A népzenei hagyományok nem támasztják alá a magyar nép és kultúra Kárpát–medencétől távoli eredeztetését. A magyar népzene pentaton, míg az ‘ugor’ népzene általában nem éri el a tonalitást. A tonalitással rendelkező többi finnugor népnél a zene heptaton, akárcsak Európa teljes népzenéje, a pentaton ősi ír zene kivételével. A közép–ázsiai, illetve török népek zenéje erősen pentaton és ilyen a japán népzene is. A magyar népzene jellegzetes ereszkedő dallamíve az ír és ausztrál bennszülött zenében megvan, míg Európa többi népe zenéjét nem jellemzi. A sumér zene pentaton és nem ereszkedő dallamívű. A magyar pentaton hangskála teljes és zárt rendszer és igen gazdag zenei kifejezést tesz lehetővé. Kizárólag magyar jelenség népdalainkban a hosszú utolsó hanggal a ritmus és az idő megszűnése. A dunántúli hosszú síp jellegzetes semleges terce idegen a szomszédjainktól, de a velünk együtt élő nemzetiségektől is. E több tízezer éve létező nyelvdugós sípot azonban a finnugor és altáji népek a régi szamojéd alaprétegből, azaz hatezer éve ismerik. Így ha a mai finnugor népeknél Kárpát–medence típusú furulya található, akkor nem uráli egységről kell beszélni, hanem Kárpát–medencei egységről, ami valamikor, valami miatt felbomlott. A zene összecseng a magyar dalok szövegeivel, ezért a zene és a tánc ritmusa keményen ellenpontozott. A magyar nyelvet az első szótag hangsúlya és a másodlagos hangsúlyozás kétüteműen ritmusossá teszi, ami tükröződik a népzenében és néptáncban is. Az ellenpontozást az adja, hogy a táncos a hangsúlyos szótagra emeli fel a lábár, és a hangsúlytalanra dobbant. Ebben a magyar tánc rokon a baszkkal és az írrel. A magyarok mellérendelő szemléletének megfelelően a magyar táncban a férfi és a nő egyenrangú, párt alkot.
Kilmer—Darfkorn—Crockers—Rown: "Hang a csendből." Turán XXIX. (Új II) 1999/5., 6. sz.

"....Kultur gestaltetedaher ist der Anspruch der Türken auf Troja völlig legitimZu Schluß empfehle ich noch das Werk von Kaiser Konstatin VII
von Byzanz: DE ADMINISTRANDO IMPERIO -hier werden die Türkvölker beschrieben, in einer Zeit wo die Ungarn noch nicht als Ungarn hießen!
Sie waren die TURKI, die heutigen Seldschuken, Osmanen sind erst in
300 Jahre Später in Byzanz erschienen und haben das TÜRK für sich beansprucht Dann gibt es noch das KODEX von ISFAHAN, das Werk der armenischen christlichen Mönche, die um 400 nach Chr die Hunnen
beschrieben haben Sie wollten diese zum Christentum bekehren und
haben ein Hun-Armenisches Wörterbuch erstellt Das Lexikon ist ein National-Schatz Irans und wird in Isfahan aufbewahrt
Für heute genug..:"

"..A hét évszázadon át eltemetett őskódexet 1746-ban fedezte fel és ismertette Schwandner János György 1746-ban. Az azóta eltelt két és fél évszázadban elmaradt a pártatlan, tárgyilagos, tudományos vizsgálat, s ehelyett az Anonymuskutatás lényegében a geszta hiteltelenítésére, cáfolására irányult. Ez az 1998-ban megjelent mű mutatja be először ezt az ősgesztát átfogó, valóságos összefüggéseiben, és így a magyarság második ősgesztáját, szavainak eredeti
értelmét valójában ez a munka fedezte fel. Ezt a tartalmat pedig minden magyarnak ismernie kell, mert a 896. évi árpádi bejövetel a magyarság utóbbi ezredévének egyik legnagyobb horderejű eseménye; mert ez az ősgeszta a részletek páratlan hűségével tárja elénk a magyarok visszajövetelének eseményeit, és mert művéből a
magyar őstörténet alapjai tárulnak elénk. ...:"

A számszeríj magyarázata jó!

Részlet a könyvb?l - Számszeríj és Batár

SZÁMSZERÍJ

A szer szó körüli vizsgálódásaim során rádöbbentem, hogy pontos magyarázat adható a számszeríj szavunk eredetére, jelentésére.
A szer jelentései között szerepel: készülék, készület, készlet; eszköz, alkalmatosság.[1] Nézzünk meg néhány régi, szer-b?l képzett szót:

szerke = kis, egyszer? készület, készülék
szerkez = összeállít, összerak, egy egésszé egyberak [1] (® szerkezet)
szerken = összeáll; egy egésznek a részei, bizonyos sorban és móddal együvé válnak [1] (® szerkenty?)

Tekintsük a szer, szerke szavakkal rokon szér, szérke szavak jelentését: [1]

szér, szérke = "váluforma készülék, amelyben az aranyszemeket tartalmazó homok vízzel föleresztve rázatik,
hogy az arany nagyobb súlyánál fogva fenékre ülepedjék."

(Ez egy flotációs fém- és bányaipari készülék, berendezés szabatos leírása. Úgy t?nik, tényleg nincs új a nap alatt!)

Ezeket vessük össze az alábbi idézettel:

"Számszeríjat, minden nem?t és formájut ácsolnak; ezek közt vésnek er?s vályút, melybe
feny?sudár hajlik daru módra, s nagy követ ellódít, zajjal kirugódva" (Arany J.)

Nyilvánvaló, hogy a vályú vagyis a szér azt a célt szolgálta, hogy a nyilat, dárdát, követ megvezesse, így az nem hordott félre, lehetett vele egyenesen l?ni, s?t célozni is. (A puskacs? is ezt szolgálja a lövedék számára) Tehát a szér mintegy az ágyúcs? el?futára, el?képe. Fészer szavunk pedig igazolja, hogy az ácsolt (fából, deszkából "szerkent", "szerkezett") szerek, szérek igencsak beleillennek a szer jelentéskörébe. Ugyanis a fészerek - különösen régen - szinte kivétel nélkül fából készültek.

A szám jelentésére a számszeríjban két magyarázat is kínálkozik:

1. számos

Ez egyfelöl azt jelzi, hogy több szert, számos szert "szerkez"-tek egybe. Nevezetesen, a kihajító szert (a meg-hajlított feny?sudárt, vagy egy igen er?s, vaskos faíjat), a megfeszít? (felhúzó) szert, a kioldó szert és az egyenesbevezet? szert (a vályút) és végül a kirepül? (l?)szert. Másfel?l, a vályúba több követ is beleraktak, így az számos szert, valóságos k?záport zúdított az ostromlott várra. Különösen, ha jó hosszú vályut és ennek megfelel?en elég er?s kirepít? szerket használtak.

Gyermekkoromban, anyai nagyapám m?helyében sokszor gyártottam mindenféle szerkenty?t és játékot. Mindig büszkén mutogattam neki "m?veimet". Nagyapám, aki igen jó hír? asztalosmester volt, egyik "alkotásomra" dicsér?leg azt mondta: Ez, igen! Ez még számszerbe is vehet?! Akkor nem értettem, a dolgot, de most már tudom, hogy azt mondta: Ez egy komoly szerkezetnek, gépezetnek tekinthet?! Valóban, számos szer szerkezésével pontosan egy SZERKEZETet kapunk.

2. iszamos (szamos és Szamos is?)

iszam = helyéb?l való kimozdulás, könny? kicsúszás [1]
iszamodik = csúszik, kicsúszik, csuszamodik [1]

Nyilván, a szér (vályú) alját és oldalát sikossá, iszamossá tették (szappannal? iszappal?), hogy a lövedék könnyen, súrlódás, fékezés nélkül iszamodjon, kicsusszanjon, kiszánkózzon.
Következésképp,

számszer 1. szerkezet, gépezet, berendezés, összetett készülék
2. kicsusszantó, kihajító készülék (szamszér, számszér, szánszer).

számszeríj 1. "szerkezett" íj, gépezetes íj, gépíj
2. "iszamos szérrel ellátott íj", iszamszéres íj, iszamszéríj, csúsztatószéres íj, szánszéres íj

Nyugodtan nevezhetnénk akár szamszéríjnak is, akár szánszeríjnak is.
A számszeríj semmiképpen nem származik a "szamosztrel"-b?l!
a) Nemcsak azért nem, mert sem az íj, sem a számszeríj nem "magától l?"! Azt bizony nagy er?vel fel kell húzni, megfeszíteni és célozni, majd elengedni. Ezt az oroszok is tudták, tudhatták, még akkor is, ha nem voltak íjas népnek nevezhet?k!
b) Azért sem, mert a szamosztrel els?sorban,
1. magától elsül? (ócska, rossz puska, flinta)
2. magára löv? (öncsonkító katona).
c) Legf?képp pedig azért nem, mert az íj oroszul lúk, lucsok, lucska! A számszeríjra pedig az arbalet szót használják ?sid?k óta. Az íjász is arbaletcsik és nem sztrelec vagy sztrelók. A sztrelec és a sztrelók az lövész! A nyíl sem sztrel, hanem sztrelá. Azonban, még szamosztrelá - ként is háromszorosan furcsa lenne. El?ször is, az íj "l?", s nem a nyíl. Másodszor, sérül azon alapelv, mely szerint minden nyelv a tárgyak, dolgok, fogalmak azonosítására, azaz egymástól való megkülönböztetésére különböz? szavakat és kifejezéseket igyekszik használni, vagyis azokhoz hozzárendelni. (Ez a törekvés igen er?s tárgyak esetén). Ugyanis az íj is és a számszeríj is "magalöv?", s?t ilyen alapon a csúzli is és más "löv?" fegyver is. [A szamorodni esetében is ezt a hibát követik el többek között. Ezt is szlávból (lengyelb?l) próbálják magyarázni, azzal, hogy „magaterm?", „magától term?". De hát, a világon minden növény az! Ett?l már csak egy lépés a „magalétez?"! Továbbá, Lengyelországban még a normál sz?l? sem terem meg, nemhogy az aszú! Még Hegyalján is el?fordul, hogy nem terem
elegend?, így azután készítenek bel?le szamorodnit (is). De, err?l majd egy következ? írásban!] Azonban, a két íj nagymértékben és sok tekintetben különbözik egymástól. Más a kialakítása, mások a méretei, s legf?képp más a használata, m?ködése és más célpontra szolgál, mint a kézi íj. Harmadszor sérül azon alapelv, amely szerint minden nyelv a tárgyakat, dolgokat, fogalmakat jellemz?en igyekszik elnevezni. Sem a szamosztrel - ben, sem a szamosztrelá - ban semmi nem utal, sem a szerkezetre, sem a használatra, m?ködésre. Nem így az arbalet-nél!

d) Az arbalet szó görög és latin elemeket tartalmaz. Az ar az arcus-ból (ív), a balet a görög b a l l w (dob, hajít) igéb?l. (Ebb?l származik a ballisztika szó is.) Latinul az íj = arcus, a számszeríj = arcuballista, nyíl = sagit-ta. Angolul, íj = bow, számszeríj = arbalest, cross-bow; nyíl = arrow. Franciául, íj = arc, számszeríj = arba-léte, nyíl = fléche, trait. Németül, íj = Bogen, számszeríj = Armbrust, nyíl = Pfeil. Tehát, más nagyobb indoeu-rópai nyelvben is - a németet kivéve - a görög-latin származású szót használják! Továbbá, nem a nyíl szóval fejezik ki a számszeríjat, hanem az íj szóval! A német Armbrust- ban is az Arm utal a szerre, szerelékre, szerkezetre, a számszeríj szerelvényezett voltára ill. az alakjára: (fa)ágas, karos, azaz íjas. Valóban, a szér törzséb?l kétoldalra kinyúló meghajlított vastag faíj pontosan egy ember széttárt két karjára emlékeztet. A brust pedig a rendeltetésére utal: ver?, dönget?. Az arcuballista szónál és társainál is érvényesül a jellemz? elnevezés alapelve. (S, természetesen az azonosítás alapelve is) Ugyanis, az ar szó utal az íj szóra. S?t, utal annak egy jellemz?jére, annak ív alakjára. A ballista és származékai pedig a m?ködését jellemzik: hajító. Mellesleg, a legtöbb indoeurópai nyelvben a ballista hajítógépet jelent. Tehát, arbalet = íjas hajító.



e) A történelmi tények is ezt támasztják alá: Nyilvánvaló, hogy pl. a hajós népek nem a hegyi vagy pásztor né pekt?l vették át a tengerrel és a hajózással kapcsolatos szavaikat. Az íjas, vadász népek pedig nem földm?vel? vagy halász népekt?l vették az íjászat szavait. Alapvet?en a saját dolgait mindenki maga nevezi el. Továbbá, a számszeríj tipikusan támadó-, ostromgép volt. Azt els?sorban nem a letelepedett, és várost, várat véd?k használták, hanem a támadók, ostromlók. Az íjas népeknek - így a magyaroknak is - sokszor kellett útjukba es? várakat ostromolni és bevenni.



Máskülönben, könnyen elképzelhet?, hogy az oroszok nem a franciából vették át az arbalet-et - hiszen már jó-val el?bb, igen sokszor "találkoztak" íjas népekkel. Ugyanis, az arbalet szó azt (is) tanusítja, hogy a számszer-íjat - az ágyúhoz hasonlóan - kocsira szerelve is használták! Ez a vándorló és sok lóval rendelkez? íjas népek-nél teljesen érthet? és célszer?. Nevezetesen, arba = 2 kerek? szekér, taliga Közép-Ázsiában, 4 kerek? szekér Kaukázusban (!), Krimben (!), Ukrajnában. A let pedig repülés, röppenés, repítés. Tehát, az arbalet kb. szeke-res repít?. Mellesleg, a nyilat ma is repítik és nem lövik! Az orosz is "elengedi a nyílat" (pusztyity)- mint a madarat - és nem lövi. Azaz, a számszeríj inkább hajítógép volt, mintsem löv?gép.[4] Lásd még a fenti Arany-idézetet: ... nagy követ ellódít... Utóbbi tények is kizárják a "magalöv?" szamosztrelt, akár az íjas-hajító, akár a szekeres-repít? arbalet-tel szemben. Egyébként a kerék i.e. 2000 körül jelent meg azon a síkságon, ahol ma Dél-Oroszország fekszik.[5] S a népvándorlások, de még a hosszabb távú hadjáratok is elképzelhetetlenek szekerek (szállítás, szekértábor) nélkül!




A szekérre szerelt íjüteget még a gyakorlati és fizikai megfontolások is alátámasztják. Ugyanis, a számszeríjakat f?leg városok, várak ostroma során falak, bástyák rombolására, ledöntésére használták. A hajított köveknek igen nagy mozgási energiát kellett átadni, hogy azok képesek legyenek a vastag, k?b?l készült várfalak rombolására. A k? mozgási energiája alakul át rombolási munkává. S?t, még egy többletenergiát is igényel - a k? repülése során - a légellenállási er? legy?zése is. A gyorsító er?, a szükséges energia átadása ugyanúgy - dinamikailag - terhelte az egész szerkezetet, mint ahogy a k? "terhelte" a falat. (Az energia nagyságát tekintve - mint említettük - még er?sebben is) Ezért a számszeríjak igen vaskos, súlyos szerkezetek voltak. Teljességgel kizárt, hogy ilyen nehéz ütegeket az irdatlan kiterjedés? Ázsiai pusztákon emberek gyalog, puszta kézzel cipeltek volna! Mindezeket az oroszoknak b?ven volt alkalmuk megfigyelni, hiszen a legkülönfélébb íjas népek ostromolták és foglalták el váraikat.



Utóbbi megfontolások, viszont arra vezetnek, hogy az ar gyök nem a latin arcus rövidülése. Ezt szinte bizonyossá teszi a rengeteg erre utaló és ideill? ar gyök? görög szó: a r m a (kocsi, szekér, harci szekér, harckocsi), a r m o s m a (szerkezet), a r a g m o z (döngetés, zuhogás /hajított köveké/) a r a b e w (zörög, csörög /ti. a szekér/), a r e i o z (harcias, harci, háborús), a r a r i s k w (hozzáilleszt, összeilleszt, összef?z, felszerel, ellát vmivel; illeszkedik; er?sen össze van róva; er?dített) stb. Tehát, az ar+balet ebben az értelmezésben is szekeres hajító, ill. szerkezetes hajító, harci hajító, er?dített hajító stb. Az etimológiai szótárakban felhozott alakok éppen fordított irányú átvételr?l és "népetimológiáról" tanúskodnak: számszeríj, számszeríh, számszer?h, számszerigíj, számszeríjgij, számszerig, szamszerid, szamszer, zamscirig, szamsztril. Továbbá, nem okszer? a szamosztrel szóvégi l-jének ly-vé lágyulásával érvelni, hiszen éppen fordítva, keményednie kellett (volna). S?t egy puha, lágy, lebben? zöngétlen l-b?l, kemény, görg? zöngéses r-nek! Hiszen, állítólag a szamo-ból lett a szám, sztrel- b?l a szer és az íjat pedig a népetimológia tette hozzá! Igen furcsa is az etimológiai szótár érvelése: "... a szóvégi kemény „l" a magyarban ly lett..." amikor, az „l" közismerten a lágyság jelképe. Teljesen nyilvánvaló, hogy a szláv nyelvekben el?forduló szamosztrel kés?bbi képz?dmény, mint a görögb?l jött ill. görögöt is tartalmazó arbalet. A szamosztrel csak azokon a szláv területeken keletkezett, ahol nem nagyon használtak számszeríjat, így maga az erre használt arbalet szó sem vert gyökeret ill. gyorsan elhomályosult. Igen nagy valószin?séggel a arbalet egy korábbi görög-szkíta forrásból, míg a szamosztrel kés?bbi hunnugor forrásból ered. Utóbbiból vették át azok a szlávok akik kés?bb ismerték meg a számszeríjat. (Vegytiszta nyelvészeti fejtegetések könnyen vezetnek tévedésekhez. Sohasem hagyhatók figyelmen kívül a gyakorlati, fizikai, földrajzi és más tudományok ismereteib?l származó tények, érvek és megfontolások! Magyarán, fontosabb kérdés, hogy kit?l származik maga az íjjas hajító, vagyis, hogy kik készítettek ilyet, mint az, hogy ki hogyan nevezte! Kizárt, hogy mások nevezzék el azt olyanok számára, akik maguk és el?bb vagy el?ször készítettek ilyet. ).




BATÁR




Batár szavunk eredetileg éppen a számszeríjjal vagy más hadigéppel (pl. hajítógéppel) felszerelt harci szeke-ret, üteget jelent. Ugyanis a görög b a t h r i h jelentése BOT. Ebb?l származik egy egész sereg indoeurópai szó. Nézzünk pl. néhány francia származékot: bataille (ütközet), battérie (üteg), baton (bot), batt?r (léces ver? (len tilolására)), battage (ütögetés, veregetés), battant (üt?, ver?, csapkodó), batte (ver?eszköz, üt?, sulyok, döngöl?), battement (ütés, verés), battre (üt, ver, botoz, megbotoz) battu (vert, megvert, levert, döngölt, elcsépelt) stb. A latin battuere = üt, ver, battualia = ütközet, harc, az olasz battaglia (batália) = ütközet, összecsapás, harc is. Ez utóbbi patália néven a lényegét tekintve visszajött a magyarba. Ez a "botália" nem más, mint botrány. Egyébként, battuáliának nevezték az ókori katonák és gladiátorok botokkal történ? vívógyakorlatát (vívóedzését) is. Az oroszban batóg (bot), üteg (bataréja), tüzér (bataréc) ! Az orosz közelebb volt a batár forrásához, mint a többi indoeurópai nyelv. Nem véletlen az er?sebb hasonlóság. Az indoeurópai nyelvek a latinból kapták, a latin a görögb?l, a görög pedig ugyanonnan, ahonnan a magyar! El?deinkt?l! Ugyanis, a bat és a görög b a t h r i h összevetéséb?l az is kit?nik, hogy annak forrása biztosan közelebb áll a magyaréhoz, mint a görögéhez.




Nyilván, a bat szónak eredetileg a magyarban (ill. türkben, hunnugorban, szkítában) üt jelentése is volt. Tehát, a batár a bat szóból az -ár képz?vel képzett szó: bat (üt) ® batár (üteg). Esetleg, még elképzelhet? az ar szóval képzett összetétel is.



Ezt igazolja a jellemz? elnevezés alapelve is. Nyilvánvaló, hogy a batárok, ütegek ütötték, döngették, rombolták, a várak, városok falait.




További bizonyítékokkal szolgál számos család- és helységnevünk, amelyek a bat ill. batar szavakat ?rzik.



Családnevek:




Bata, Bát, Batai, Batár, Batarcsi, Batári, Bátaszéki, Bátfai, Báti, Batka, Bátkai, Bató, Bátoni, Bátos, Batsányi, Battyán, Bottyán, Batur, Batróczy, Bot, Bota, Botár, Botfai, Botfalvi, Botfi, Botházi, Boti, Botka, Botló, Botos, Botond, Botó, Botta, stb.



A Batár családnév Botár változata is a batárnak a bat vagyis bot szóból való származásást bizonyítja!
A Batka - Botka névpár pedig a bat és a bot azonosságát tanusítja.



Helységnevek:




Bát (Hont vm), Báta, Batta, Bátaapáti (Tolna vm), Batajnica (Szerém vm), Batár (Ugocsa vm.), Batarcs (Ugocsa vm), Bátaszék (Tolna vm.), Bátfa (Ung vm), Batida (Csongrád), Batina (Belovár-K?rös vm.), Batizfalva [Botzdorf!] (Szepes vm.), Batka (Gömör-Kishont vm.), Bátony (Szolnok-Doboka vm.), Bátos (K?rös vm.), Batragy (Bereg vm), Battonya (Csanád vm.), Battyán (Zemplén vm.), Battyánd (Vas vm.), Battyánfalva (Vas vm,), Battyánháza (Torontál vm.), Botany (Zemplén vm.), Botfa, Botpalád, Botykapeterd, stb.




A batár-t a magyar etimológiai szótárban francia batard - ból származtatják, osztrák közvetítéssel, osztrákos kiejtéssel magyarázva. Azzal, hogy jelentése nehezebb hintó. Azonban, ezt semmi nem támasztja alá, vagyis minden ellene szól!




1. A hintó magyar és nem francia találmány! Ugyanis, a világon az els? hintót az Kocs (Komárom vm) helységben készítették a XIII. században. S ezt kocsinak, hintakocsinak nevezték! Azért nevezték hintakocsinak, mert a rugózás (meghajlított faívek) hintázó, ringó mozgást adott a kocsiszekrénynek. Az íjak és számszeríjak miatt ?seink igen jól ismerték és sokféleképpen kihasználták a fa rugalmasságát. (Nem véletlen, hogy egy íjas nép találta fel a hintót.) Az sem véletlen, hogy a hintó elnevezés lépett a kocsi helyébe, ugyanis a hintó, (hintázó kocsi) jellemz?bb megnevezés, mint a kocsi. Ugyanis, sokkal lényegesebb tulajdonsága az, hogy hintázik, mint az, hogy hol készítették. Ugyanis, ez egyszerre utal a használatra (nem ráz, hanem ringat, tehát kényelmes) és a szerkezeti, lényeges eltérésre. Ami a megkülönböztetésére, méghozzá lényegi megkülönböztetésére alkalmas. Az a lényeges eltérés más négy fakerékkel felszerelt járgányhoz képest, hogy a hintó rugózó, ringató, hintázó szerkezettel van ellátva.


S ha volt és van elnevezésünk a hintóra - s?t mi találtuk fel azt - akkor ugyan miért kellett volna még egyet, "Batard' - "nehezebb hintó" tartalommal átvennünk? Még maguk franciák sem használtak külön szót a "nehéz hintóra", pedig egy id? után szinte tobzódtak a legkülönfélébb hintók gyártásában. Továbbá, négy - hintóra használt szavukból kett? német eredet?.




Egész gyermekkoromat vidéken töltöttöm és igen sokféle hintót láttam, de mindre - könny?re, nehézre, egyszer?re, cifrára - csak azt mondták, hintó. Ugyanis, semmi jelent?sége nem volt megkülönböztetni azokat egymástól. A nem lényegbeli megkülönböztetést többnyire jelz?kkel oldja meg legtöbb nyelv, így a magyar is: diszes hintó, cifra hintó, kis hintó, nagy hintó, könny? hintó, nehéz hintó stb. Másrészt, a batár szót kizárólag hatalmas, nehéz, vaskos (8-10 m hosszú, 2-3 m magas) (ba)társzekerekre mondták, amiket csak négy vagy hat testes igásló tudott elhúzni ! De hintóra sohasem!



Az, hogy költ?k, írók a rím vagy a jó hangzás kedvéért a batárt használták hintó értelemben, meglehet. De ez önmagában semmit nem bizonyít. Ez - a puszta (tények és érvek nélküli) írásbeli forrásokra is igaz. Gondoljuk csak meg, szavaink és maga az egész magyar nyelv többszázéves írásbeli mell?zöttség ellenére maradt fenn. Ezért a sokkal kevésbé régi "nehéz hintó" jelentésnek méginkább meg kellett volna jelennie és maradnia a népnyelvben. De ott még csak nyoma sincs! A "pillangós batár"-t is csak a mesében használták, de ott is inkább, olyan pici, apró, kocsit jelentett, amit még a pillangók is el tudtak húzni. Továbbá, ez inkább jelkép, a légiesség, a képzelet szárnyán való repülést érzékeltette. Valamint, a kiemelést, a hangsúlyozást, ami a batár súlyossága és a pillangó könny?sége közötti kontraszt keltett. S csak az újkori mesékben, mert addigra már a batár eredeti jelentése elhomályosult. Pontosabban, csak annyi maradt meg bel?le, hogy egy igen nehéz szekér, kocsi.




2. A franciában a hintóra a XVIII, sz.-ig a carrosse volt használatos, azóta pedig a caléche, berline ill. landau szavakat használják. A batard jelentése pedig fattyú, elfajult, korcs, kevert, hamis, silány. Másrészt, francia forrásokban még csak utalás sincs arra, hogy a batard szónak ilyen egyedi jelentése lenne.[8] A franciához lényegesen közelebbi angolban a hintó coach, az állítólagos közvetít? németben pedig Kutsche. Ráadásul, mindkét szó (coach, Kutsche) a magyar kocsiból szóból származik!



3. Továbbá, kizárt, hogy régi családneveket és helységeket - egy jelentéstorzulásos és kétszeres áttéttel jött szó után neveztek volna el Ugocsa vármegye területén! Méghozzá kett?t is! (Batár, Batarcs) Abban a vármegyében, amelyen Árpád és népe nagy, nehéz batárokkal és szekerekkel átvonult? Éppenhogy annak emlékét ?rzik! Ugyanis az egykori Ugocsa vármegye területe éppen a Vereckei hágó melletti Kárpátok alatt fekszik!




4. Miért neveztek volna el hintóról helységet, mikor még szekérr?l elnevezett helységünk sincs? Pedig a szekeret már jóval régebben, a "honfoglalás el?tt" ismerték és használták. Van egy Szekerény (Torontál vm) köz-ség de meglehet, hogy az nem a szekérrel, hanem a szekrénnyel kapcsolatos! Ennek az lehet az oka, hogy a szekér akkoriban mindennaposan, mindenhol használt, közönséges járm? volt. S mint ilyet nem tartottak érdemesnek helység elnevezésére. Továbbá, az azonosítás elve, azaz a megkülönböztetés miatt. A helységeket is úgy igyekeztek elnevezni, hogy az különbözzön másoktól. Ha mindenütt van szekér, akkor ebben egyik helység sem különbözik a másiktól! (Egyébként, a helységeket is rá jellemz?, egyedi tulajdonáról, tulajdonságáról törekedtek elnevezni.) Ide kivánkozik egy adoma - hogy némi der? is legyen a komoly fejtegetésben:




Árpád fejedelem kiséretével járja az országot, hogy elnevezze a helységeket. Odaérnek egy helységhez. Látnak ott egy csomó kecskét legelni. Azt mondja Árpád: Legyen ez Kecskemét. Jó, legyen. Mennek tovább. Megint egy helységhez érnek. Ott is egy csomó kecske legel. Szól Árpád, legyen ez Kecskemét. A kiséretéb?l többen is felhördülnek: De az már volt!! Mire Árpád, jó, hát akkor legyen Hódmez?vásárhely!




Az adoma jól példázza az embereknek az azonosítási-megkülönbözetési elv sérülése elleni ösztönös, azonnali ellenérzését, tiltakozását. Valamint, általában a régi korok embereinek és ?seinknek, s ezek tudásának - manapság divatos, de teljességel téves és indokolatlan - lenézését. [Megjegyzem, a Hódmez?vásárhely név is sokmindenr?l árulkodik!]




Nézzünk néhány külföldön található helységnevet.




Batagaj (Orosz o.), Batajszk (Orosz o. ), Batak (Bolgár o. Tatár-Pazardzsik), Batalpasinszki (Kaukázus), Ba-tamsijszkij (Kazakisztán), Batcengel (Mongólia), Batin (Bolgár o.), Batocsina (Szerbia), Ulan-Bator, Batszüm-ber (Mongólia), Batumi (Grúzia), Batusa (Szerbia), Botevgrad (Bolgárország), Botlik (Grúzia), Botna (Moldávia), Botosani (Románia), Botosarica (Románia) stb.




Ezek mind olyan területr?l származnak, amelyeket a történettudomány a magyarok, hunok, szkíták tartózkodási helyei között tart számon. A Világatlasz (1996) névmutatójában a Föld több mint 100.000. földrajzi neve (városok, falvak, helységek, stb) található. Az ebben szerepl? összes Bat-tal kezd?d? név 61 %-a ezeken a területeken van! Mégha ezen területek nagyságát olyan nagyra vesszük, mint Ázsia teljes területének 1/4-e (11 millió km2), akkor is ez a Föld szárazföldi területének (ami 150 millió km2) mindössze 7 %-a! Száraz szignifikancia-számítások helyett érzékeltetjük az arányokat: Kb. 100 Bat-név van az atlaszban Ez azt jelenti, hogy az egész világon átlagosan minden 1,5 millió km2-re esik egy db Bat-név. A 11 millió km2 hunnugor területre 61 Bat jut, vagyis minden 0,18 millió (180 ezer) km2-re jut egy Bat. Tehát, a hunnugor területek "Bat-s?rüsége" a világátlag 8-szorosa! Valójában, még ennél is többszöröse, hiszen egyrészt, nyilván kisebbre tehet? a hunnugor területek nagysága mint 11 millió km2 .(ami nagyságra kb. a volt Szovjetúnió területének fele!). Ez reálisan kb. 5-10 millió km2 közötti lehet. Így a valós s?r?ség a világátlag 8-16 - szorosa! Másrészt, számos hunnugor területen kivüli Bat-ról lerí, hogy indoeurópai gyarmatosítók nevezték el, akik pedig - mint láttuk - a görögb?l kapták. A görögök pedig a szkítából, így azok is idesorolandók.




Senkit ne tévesszen meg, hogy vannak más BAT gyök? szavak is az indoeurópai nyelvekben, amelyek mély, mélységgel kapcsolatos - jelentés?ek. Azonban ezek a görög b a q u z ill. b a q o z (mély, mélység) szavakból származnak. Ilyenek: bath, batiális, batimetria, batiszféra, batiszkáf, batolit, batométer, stb. Ezeknek termé-szetesen semmi közük a BOT-hoz!




Térjünk vissza a számszeríjra ill. annak orosz megfelel?jére az arbalet-re.



Még egy lehetséges magyarázat adódik az arbalet szóra. Eredetileg arbatar vagy arabatár (ld. a r a g m o z a r a r i s k w , a r a b e w ) volt, egy görög-szkíta összetételb?l: Ar-batar = harci batár, harci üteg vagy íjbatár, íjüteg vagy ara-batár = szekeres üteg, szerkezett üteg, er?dített üteg. Mikor az eredeti jelentés az oroszban elhomályosult, akkor az arbatar vagy arabatar szóból csak az arba ill. araba (szekér) t?nt értelmesnek, s így értelmessé tették a tar helyett a let szócskával. (szekeres repít?, szekeres hajító)



Lehet, hogy az arbatár-ból származik a Krim-t?l keletre fekv? Arbat földnyelv - és ezen a fölnyelven fekv?, szintén Arbat nev? er?drom - neve? Azzal, hogy az arbatar -ar végz?dését elhagyták?



Erre egy másik lehet?ség:



Az Arbat a keleti Krimb?l (az egykori Szkitia területén van!) kinyúló 140 km hosszú földnyelv és annak Déli végében vannak az ugyancsak Arbat nev? régi er?d romjai. Maga a földnyelv igen különös képz?dmény (?). Ugyanis, végig egyenletes szélesség? (kb. 1,2-1,5 km széles). és É-D irányban összeköti a szárazföldet a Krim félsziget keleti csücskével, lezárva az Azovi-tengert a Krim fel?l. Majdnem biztos, hogy emberi kéz alkotta, hiszen a vele szemben lév?, közeli Krim-partszakasz kanyargós és igen er?sen szabdalt. Továbbá, az északi végén egy keskeny szorost, átjárót hagytak. Itt a földnyelv is szélesebb (kb. 5-6 km) egy rövid szakaszon, mintegy hosszabb, rejtettebb és ellen?rizhet?bb szorost alkotva. De a legkülönösebb, hogy az alakja szabályos és pontosan egy ívelt, meghajlított bot, egy megfeszített íj botja, egy megfeszített ÍJBOT és a szkíta-görög neve is ez: ARBAT = AR-BAT = ÍJBOT vagy HARCBOT! (Nézzük meg a térképen, nagyon érdekes és különös!) Ha harcbot a jelentése, akkor az els? feke (ar) görög, másik fele szkíta (bat). De, ha íjbot, akkor teljes egészében szkíta. Ez utóbbi a valószín?bb, a földnyelv íj alakja miatt. Egyébként SUDÁR szavunk ?rzí ezt a szkíta AR (ives, hajlított, hajlékony, íjas; ill. vékony, hegyes, karcsú jelentés?) gyököt! Idetartozik ÁR szavunk is, ami egy fa- és b?rlyukasztó vékony, hegyes, karcsú szerszám. Két formában használják: egyenes ill. ívelt, hajlított alakban. Az ilyen jelentés? magyar ar, ár gyökök és végz?dések nyelvünk szkíta rétegeit, míg az aj, áj, ej, éj, ij, a hunnugor rétegeit tanusíthatják. (agyar, bogár, habar, kar, mar, kavar, kosár, sóvár, szár stb. ill. haj, hajlít, óhaj, sóhaj, duhaj, olaj, raj, szilaj, vaj, báj, máj, száj, fej, pej, tej, éj, héj, kéj, íj, szíj, stb.) Török eredet?nek vélt szavaink nagy része sem a törökb?l jött! Hanem, a törökbe kerültek szkíta-görög, hunnugor ill. türk forrásból. S természetesen más nyelvekbe is, nemcsak a törökbe.



Kutatókedv?eknek ajánlom, a m?veltség más területein fellelhet? BAT-gyök? szavak vizsgálatát. Néhányat felsorolok, mintegy ötletként, sejtésként.




Régi történelmi nevek:




Batbaján, Báthory, Bátor, Batsányi, Batthány, Batbajan (Batobajan, Kuvrát, hunnugor király fia), Batu stb,




Történetek:




Battos-szikla (Messénia), botos szikla ?



Hermész a tolvajok istene barmokat lopott. Egy pásztor véletlenül meglátta. Hermész megeskette a pásztort, hogy nem árulja el ?t. Aztán, Hermész más alakban visszatért és próbára tette. A pásztor mégis elárulta. Ezért Hermész sziklává változtatta. A pásztorokat (még a lelkipásztorokat is) bottal szokták ábrázolni. Ez a f? jellemz?jük.



Régi nevek, mesterségek:




batka, (botka)
Egy darabka levágott botvég, "botka", bot darabka, amely helyettesítette a váltópénzt, de egy id? után már nem fogadták el, mert ? maga egy "fabatkát" sem ért. A fa jelz?t egy id? után a batka szó értelmének elhomályosulása miatt tették hozzá, mert azt még tudták, arra még emlékeztek, hogy a BATKA fából volt. S, ez lényeges ismeret volt a batka jellemz? tulajdonságára - értéktelenségére vonatkozóan. S, hogy ezt kiemeljék ill. tudassák, lett fabatka! A Batka - Botka névpár is igazolja a Batka bot eredetét! (Ld. családnevek!)
S, nem babka ?! (ezek a bab alakjával, kicsiségével, gömbölydedségével kapcsolatosak ® baba, bábu, bába, báb, továbbá az anyasággal, n?iességgel. (pl. angolban: babbie, baby, babe, az oroszban: bába: n?személy, fehérnép, menyecske, parasztasszony, anyóka, vasorrú bába, hóember, bábij: asszonyos, n?ies, bábka: báb, lárva, bábuska: nagymama
batzen
(a batka német megfelel?je, kis érték? aprópénz)
csomó, halom, göröngy, darab, darabka, (botka, botdarabka, ld. Botzdorf!) és nem Bätz, medve?
batáta
(botra, karóra futó, kapaszkodó, tehát ez futónövény volna?)
batik
(batikolás, batikverés) ?
batiszt
(Batiz, Batizfalva (Botzdorf!), Batizháza, Batizpolyán, gyolcsszövésr?l nevezetes helységek, ahol a legfinomabb gyolcstól, a legdurvább gyolcsig mindenfélét sz?ttek) batiz ¬ bot+íz, ízenként botoz, ver ?


S nem Baptista nevezet? francia úrról !? Azzal, hogy elmosódott a neve. Ugyanis, akkor miért nem lett a baptistákból, baptizmusból battista ill. battizmus vagy batista ill. batizmus? A baptizmus Bizánci eredet? és jóval régebbi, mint Baptiste úr és így sokkal több id? telt el, hogy a baptizmus szó is elmosódjon és mégsem mosódott el. Ugyanakkor, ismeretes, hogy már a hunok is szép, igen finom gyolcsingeket viseltek (Ezt Priszkosz rétor figyelte meg, amikor a bizánci császár követeként járt a hunoknál.)



batla (Plegadis f. falcinellus) Lehet, hogy a gém cs?re bothoz hasonló? botcs?r? gém (Ardeiformes család) !
batuly (batul-alma, Erdélyben termesztik) Érdekes volna kideríteni, ez hogyan köt?dik a bothoz! Lehet, hogy ez vékonytörzs?, futónövényszer? almafa volt és támasztékot, botot igényelt?


Hivatkozások:


[1] Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára (Hasonmás k., Nap Kiadó, Bp. 1998)
[2] Magyar értelmez? kéziszótár (Merényi Könyvkiadó, Bp. )
[3] Nyelvm?vel? Kéziszótár (Auktor Könyvkiadó, Bp. 1996)
[4] Révay Lexikon (Hasonmás k., Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1986.)
[5] Találmányok Enciklopédiája (KISKAPU Könyvkiadó, Bp., 1996)
[6] Régi Magyar Családnevek Szótára (MNyT, Bp., 1993)
[7] MAGYAR NEVE? Határon túli magyar helységnévszótár (Arany Lapok, Bp., 1990)
[8] A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (Akadémiai Kiadó, Bp. 1967)




A cikk címe, angolul: Arbalest and Battery


franciául: Arbalét et Batterie



németül: Armbrust und Batterie


oroszul: Arbalet i Batareja Arató István

Innen= http://www.geocities.com/hfkhunsor/hunsor/szamszerij.html


ARBAT ==? ÁRPÁD ???

Második részlet Bakay Kornél: "Hogyan lettünk finnugorok?" c. tanulmányából:

 

***********************************

 

Hasonló módon oktatta ki az olvasókat Szabó T. Attila, lesajnálva a "fellegjáró nyelvészeti képzelgések káprázatába csábított sok-sok jótét lelket", a turáni rokonság híveit "az emberi értelem józanságától elrugaszkodottaknak" titulálva. "Az ilyenfajta téveszmék rabjai visszasüllyednek... a képzelgések kezdetleges szintjére." S még ő vádol! „ .. az érvekre a nyelvrokonító nem a józanság hűvös ellenérveivel, hanem a megszállottság rögeszmés kitöréseivel, a rosszindulat, az elbizakodottság, a szakmai gőg és hasonló embertelen indulatok feltételezésének vádjával felel.” „A magyar nyelv finnugor eredete... ma már... sarkigazság. A magyar nyelv rokonait a finnugor nyelvek csoportján kívül kereső régi és új elméletek nem a tudományosan bizonyítható tények, hanem a nyelvi valóságot semmibe vevő értelem-kápráztató képzelgések világába ragadják az »elméletek« szerzőivel együtt a tőlük megtévesztett hiszékeny lelkeket is."

Különösen bántó hangnemben, felfuvalkodott önteltséggel rontottak neki azoknak, akiktől némiképpen "tartottak", legtöbbjüket "monomániásnak és agresszívnek" keresztelve el, nem restellve például, hogy Padányi-Viktorról ezt írják: "A magyar származáskutatás és történelemírás pestisében alakja úgy emelkedik ki, mint az orvosi diagnózisok fertőjében hajdan a nagy Semmelweis." Ha a "széllelbélelt elméletek" szerzői felkészült, nyelveket ismerő, olvasott emberek, akkor így "érvelnek": "tudományos felkészültségük látszata, a munkáikban felvonultatott filológiai apparátus sokakat meggyőz a hirdetett tételek igazáról. Elsősorban azokat persze, akik az adatokat, forrásokat ellenőrizni, új igazságokat kritikával fogadni nem tudnak." Magyarán: mindenki csaló, ostoba, "ultrás nacionalista", arcátlanul vakmerő, aki a "végleges" és "megdönthetetlen" finnugor elméletet nem fogadja el. A marxizmus ormótlan emlőin nevelkedettek szerint pedig "a millenniumi évek szenvedélyes nacionalizmusának légkörében valóságos büntető hadjáratot indítottak a finnugor nyelvrokonság hívei ellen"

A Magyar História sorozatban közzétett őstörténeti munka szerzője, Fodor István egy jottányit sem tért el a fentebbi vonaltól s különösen a sumér-magyar kérdés vizsgálóit bunkózta le: "elgondolásaik éppoly zavarosak és tudománytalanok, mint elődeiké; meghökkentő »felfedezéseik« jóízű derültségnél egyebet aligha válthatnak ki."

 

Bartha Antal legújabb magyar őstörténeti munkája nem csak azzal tűnik ki, hogy a marxista történelmi materializmus dogmáit ismételgeti, de zavaros kuszaságával is. A szerző, jellegzetes típusa a kompilátor íróknak.

Újabban már fel sem merik vetni a magyarság eredetének újravizsgálatát, mert félnek a tudományos világ elítéltetésétől.

 

Nemeskürty István például kiválóan látja a gondokat és tisztázatlanságokat, mégis ezt írja le: „A tudomány bebizonyította, hogy a hunok és a magyarok között nincs rokoni kapcsolat, nyelvük is különbözött. A finnugor eredet kétségtelen tényének világossága a képzelet homályába száműzte Attila és Árpád két honfoglalásának ezer éven át makacsul élt hagyományát".

Aki negyedszázada búvárkodik a történelmi forrásokban, ideértve természetesen a régészetet is, a sok-sok olvasás és adatgyűjtés közben előbb vagy utóbb rájön arra, hogy a történelmi munkák nagyobb része telis-tele van hibával, félreértésekkel, átvett vagy kiollózott részletekkel, olyanokkal, amelyeket a szerző sohasem ellenőrzött, soha meg nem nézett eredetiben. Posztját és rangját azonban elégségesnek tartja igazsága nyomatékaként. Ez nem új jelenség. 100 évvel ezelőtt is így volt: "a tudós czím nálunk éppen nem a tudományos munka jutalma. Azt is csak a kegyelteknek szokták adományozni, akár tudnak valamit, akár nem."

 

De igaztalan volnék, ha meg nem említeném az 1992-ben elhunyt Götz László nevét, aki szinte felrázott szavaival, mondván "senki sem vesz magának fáradságot arra, hogy eredetiben utánanézzen, miket is állítottak »a régiek«. Pedig nem ártana, ha néha felütnének egy-egy ilyen ásatag, copf vagy biedermeier fóliánst, mert nem egyben igen elgondolkoztató dolgokat találhatnánk."

Götz Lászlónak igaza volt. Azt hiszem, sikerült fényt deríteni arra, hogyan lettünk "finnugorok". Mivel azonban betonkeménnyé cementálódott "hivatalos kinyilatkoztatásokat" szeretnék megkérdőjelezni, elengedhetetlenek a pontos és eredeti hivatkozások. Csak így védhetem. meg magamat és megállapításaimat a lekezelő lesöpretéstől.

******************************************

Kedves Turtur !

Az eszperantó jó példája annak, ha az ember ki tud találni egy GYÖKökre épülő rendszert az 1900-évek elejére összesen 904 GYÖKSZÓVAL indított, ami 70 év alatt a teljes eszperantó szótár szerint 7866 gyökszóra emelkedett, míg az ebből képezhető szavak száma elérte a 80000 szót. Emellett már 150 féle szakszótár is létezik a tudomány szakterületeire úgy, hogy közben az eredeti nyelvtani szabályok jottányit sem változtak.

(amúgy korrigálnom kell a felsorolásomban az "IGY" helyett "IDZS" az olvasat.)


Gyakorlatilag a NÉMET/ANGOL/OLASZ/FRANCIA és az ismert nemzetközi szavakat építette be egy a MAGYAR RAGOZÁSNAK megfeleltethető rendszerbe azzal a variációval, hogy fölhasználja a hajlító nyelvekből az egyszerűbb nyelvtani szabályokat.

Mindezzel azt akartam érzékeltetni, hogy nagyonis van alapja annak a meggondolásnak, miszerint a magyar nyelv ősi gyökrendszerre épül, és a természetes fejlődése akár az ennél jóval kevesebb kezdőgyökkel is beérhette.

Bakay Kornél írja a "Hogyan lettünk finnugorok?" c. emlékezetes tanulmányában:

Harminc esztendővel ezelőtt, egyetemistaként, a finnugor őstörténet kutatására készítettek fel, ám egy fél életnyi idő kellett annak felismeréséhez, hogy a magyar őstörténet a "finnugor irányzat" révén zsákutcába jutott, keményebben fogalmazva: zsákutcába juttatták!

 

Nagyjaink közül számosan a csalhatatlan kinyilatkoztatók nemegyszer gőgös pózába merevedtek, s mindazokat, akik nem tudták vagy nem akarták elfogadni a "finnugor" tanításokat, már a múlt század végén "mucsai veteránoknak" neveztek, akik az "ősi kaczagány dicsőségétől áztatott délibábos virányokat" kedvelik.

 

S ha figyelmeztették őket, hogy a tudományos kérdésekkel foglalkozó embertől megkövetelik a jóhiszeműséget és a tudományos lelkiismeretességet: azt, hogy folytonos kritikával kísérje a maga nézetét csak úgy, mint a másét, és ne restellje bevallani, hogy tévedett, „mindenféle badar ítélet és következtetés" képviselőjének nevezték el az ellenfelet.

Az elmúlt száz esztendő alatt a helyzet, ebben az értelemben, tovább romlott, nem kis mértékben Zsirai Miklósnak köszönhetően, aki a finnugor elmélet elutasítóit "gyermeteg ellenszenvvel" .vádolta és elítélte a "vad őstörténeti csodabogarakat”.

 

A nagyközönségnek szánt ún. alapvető ismereteket közlő munkákban lépten-nyomon olvashatók az ilyesféle közlések: "Ma már egységes álláspont alakult ki nyelvünk rokonsága kérdésében, de régebben sok fantasztikus elképzelés elhangzott ezzel kapcsolatban. Némelyek a hunok közvetlen utódainak vélték népünket, mások a héber, sumér, perzsa nyelvvel vagy éppen az angollal hozták kapcsolatba nyelvünket. Egy ideig - különösen a múlt század közepe tájáig - sok híve volt a török-magyar atyafiság gondolatának. Századunkban pedig a magyar nyelv munda és dravida kapcsolatait latolgatták. Mindezen elméletek nagyrészt komolytalanok, bebizonyíthatatlanok voltak, és a tudomány fejlődésével lassanként lomtárba kerültek."

Képzelj el egy a Fekete-tengernél nagyságrendekkel kisebb tavat, amelyre rátör a víz. A part mentén élők hagyatt-homlok menekülnek, amerre FÖLFELÉ van. Mindenki arra, amerre neki van fölfelé.

Így értem. A Kaukázus megtelik emberekkel.

Lehet, talán ez volt a Vízözön keletkezésének mozgatórugója. Ha már az Araráton csónakot találtak, még akár összefüggés is lehet. Majd a végén tényleg kiderül, hogy a Biblia igazat ír.

Úgy nézem, az eszperatót is valamiféle gyökrendszerbe kívánták besorolni. A művi eljárás eredménye nem minden esetben bíztató.

 

Na de ne legyünk kicsinyesek, egy germán gyökrendszerről álmodik - ez mindenképp jó hír.

Ha Zamenhof-nak sikerült 15 év alatt egy ilyen jó nyelvet készíteni, vajon a magyar akár ezer év alatt miért ne tudott volna azzá alakulni, ami::::


ESZPERANTÓ: valójában a hívei azt mondják, nem mesterséges nyelv, mivel a létező nyelvekből épül föl, csak a nyelvtana "kreált", Lebecsülni szerintem nem érdemes, mivel jelenleg kb. 30 millióan használják. Irodalma nagyobb, mint több kis államé, havonta több mint 100 újságja jelenik meg, 20 ország több mint 25 rádiállomása ad eszperantó műsorokat. Zamenhof (cári Oroszországban született) alkotta mint orvos, 15 éven át dolgozott rajta: 16, kivételt nem ismerő nyelvtani szabálya van, és az kiadott műve 904 SZÓGYÖKÖT tartalmazott...
Csak egy példa ( hogy lássuk, igenis létezhet akár a magyar ilyen alapú)

san-a = egészséges
san-o = egészség
san-e = egészségesen
san-i = egészséges lenni
san-et-a = kissé egészséges
san-eg-a = makkegészséges
san-ig-a = gyógyító, űdítő
san-ec-o = egészség
san-il-o = gyógyszer, gyógyeszköz
san-il-ar-o = gyógyszergyűjtemény
san-ig-i = gyógyítani
san-igy-i = gyógyulni
san-ul-o = egészséges
san-ig-ebl-a = gyógyítható
re-san-ig-i = meggyógyítani
re-san-igy-i = meggyógyulni

mal-san-a = beteg
mal-san-o = betegség
mal-san-e = betegen
mal-san-i = betegnek lenni
mal-san-ec-a = beteges, kóros
mal-san-ig-a = ártalmas, betegséget okozó
mal-san-ec-o = betegség
mal-san-ad-o = betegeskedés
mal-san-ig-i = beteggé tenni
mal-san-igy-i = megbetegedni
mal-san-ul-o = beteg ember
mal-san-ul-in-o = beteg nő
mal-san-ig-ebl-a = gyógyíthatatlan
re-mal-san-ig-i = újra beteggé tenni
re-mal-san-igy-i = újra megbetegedni
mal-san-em-a = beteges
mal-san-em-ul-o = beteges ember
mal-san-et-a = gyengélkedő
mal-san-eg-a = súlyos beteg
mal-san-ul-id-o = beteg utódja
mal-san-ul-ar-o = betegek összessége
mal-san-ul-ej-o = kórház

és lehetne folytatni !!!!!

Ősvallásunk kutatásának egyik forrása: a zene

 

 

A zene azért lett lényeges összetevője a vallási szertartásoknak, mert Istenhez emeli a halandót. Talán azzal, hogy a testünkben zajló folyamatok ritmusára, zeneiségére apellál.

Igaza lehet Szőke Péternek, aki a madárdal és az emberi zene közös gyökereit az egyetemes fizikai zeneiség beépülésével magyarázza a madarak és az ember hangadásába. Vagyis a zene arra építhet, ami a kövekben, a madarakban és az emberben is közös. Lehet, hogy éppen ez által képes felidézni az emberben és az anyagban egyaránt benne rejlő istenit?

Mivel a vallások jellemzően hagyománytisztelők, a vallások zenéje a nemzetek zenekultúráján belül általában a régi stílusokat képviseli. A régi zenei stílusokról ezért nagyobb joggal feltételezzük azok egykori ősvallási alkalmazását. Egyes régi vallások különösen ősi zenét alkalmaznak. Az Urál-vidékén élő erdei népek medveünnepének zenéje például meglepően archaikus.

Az új vallásoknak jellemzően a zenéje is újabb stílusú. Például a reformáció során a kor és a reformátorok ízlésvilágát tükröző zsoltárok rögzültek a református vallásban. Az iszlám terjedésével párhuzamosan pedig sok türk nép zenéje is megváltozott: az eredetileg meghatározóan pentaton zene a perzsa-arab zenei ízlés térhódításának esett áldozatul.

Vallásváltás során a szertartásokból száműzött ősi dallamokat megőrizhette a népzene. Ez történt a magyar ősvallás zenéjével is: a kereszténység felvételekor kiszorult a vallási szertartásokból, de megmaradt a népdalokban. 
A népek zenéjének rokonsága közvetett, vagy közvetlen történelmi érintkezésről, vallási-kulturális kapcsolatról tájékoztat. Ezért vet fényt a magyar népdalkincs rokonsága a magyar ősvallás kapcsolataira.

Ősvalláskutatásunk utóbbi időkben meghatározónak mondott vonulata abból az előfeltevésből indult ki, hogy a magyar ősvallás hasonló lehetett a nyelvileg rokon népek ősvallásával. Hasonló kiinduló feltevést a zenei anyanyelvünkre alapozva is megfogalmazhatunk: a magyar ősvallás hasonló lehetett a rokon zenét használó népek vallásához.

Azt mondják, a mi HÁZunk a finnségi KOTA szóból alakult mindenféle hangváltozási bravúrral öt-hat áttétellel. Persze erre nincsen írásos bizonyíték sem, pláne meg hangfelvétel.
Szerintem meg éppenséggel lehetne a TYÚK / TYÚKANYÓ ógörög verzóból is:

1) English
2) Catharevoussa
(Ancient Attic)
3) Dimotiki (Koine)

Horse
Ipos
Alogo --------------hungarian = LÓ

Donkey
Onos
Gaidaros---------hungarian = SZAMÁR

Hen
Ornitha
Kota-------------hungarian = TYÚK (TyK <> KT )

Goat
Ega
Gida (Katsika)-------------hungarian = GIDA (baby goat)

Kid (baby goat)
Erifi
Katsiki -----------------hungarian = KECSKE

Nem zárható ki, de ez semmit sem jelent.

 

Az általános vándorlási irány a jégkorszak végén délről északra tartott s ha volt is egy rövid menekülési periódus, amikor délre is vonultak népek az ár elől, az nem lehetett jellemző. A déli területek túl voltak népesedve, északon pedig új és újabb jég alól felszabaduló területek nyíltak meg a betelepülők előtt.

 

Egyébként miért lenne érdekes a Fekete-tó - Van-tó irány?