Kid járt a Bakáts térre? Nálunk anyám, a nővére és a húga a negyvenes-ötvenes évek fordulóján. A nagymamám meg a Knézich utcában tanított első elemis fiúkat a harmincas évek végétől '66-ig. Aztán mire mi a tesómmal odakerültünk, már egy iskola volt a kettő.
Én még eddig nem láttam olyan osztályképet, ahol nem volt odatámasztva a pedagógusok lába elé egy ovális tábla az iskola festett feliratával és rajta krétával vagy cserélhető táblácskára írva az osztály számozásával.
Viszont afféle nyakkendő-imitáció van több gyereken is. A második sorban állón szabályos nyakkendő van, a hátsó sorban állón szabályosan megkötött, de szabálytalanul viselt nyakkendő, az első sorban ülő kislányon viszont mintha még cserkész-nyakkendő lenne.
Jártál te már magyar kastélyban, ahonnan nem hordták szét a mindent? Szvsz a csehek se szentek. Lehet, hogy megmentették valahol valakik. Barátnőm akinek Szlovákiában voltak komoly birtokai visszakapott mindent. Több kúria, vadászház, és egy kastély is volt a birtokon. Mint mesélte meglepően jó állapotban voltak az ingatlanok, de teljesen üresek.:-(
Dessauban pedig sajnálkozva mondta a gondnok, hogy sajnos a berendezés eltünt a házakból.
Érdekes ez a széthordás hír, ugyanis egy cseh kastély társasút számunkra legnagyobb meglepetése az volt, hogy a kastélyok berendezése eredeti volt, mert azt sem a helyiek, sem az oroszok, sem a németek nem vitték azt el. (Az utat egy érsekújvári magyar iskolaigazgató vezette, akinek nemcsak a nyelvtudása, hanem a helyi idegenvezetői igazolványa is megvolt, ezért nem kellett ottani vezetőt is igénybe venni.)
Gyerekkorom bútorait Kozma Lajos egyik munkatársa/beosztottja tervezte. Azok nagyon kényelmesek voltak és ha megnézed Kozms könyvét, abban nagyon élhető bútorok vannak. Vaszilij szék tényleg horror, de Corbusier "nyugágyán" igen kellemes feküdni. Szóval biztos volt ilyen is meg olyan is.
Az istenadta nép, nem csak a helybéli, mindenütt mindent széthordott háború után.:-(
Ha tényleg ez lesz a tendencia, akkor életem hátra lévő részében elég kevés múzeumot fogok látni. Napokra előre sem látok, nem hogy hetekre-hónapokra...
Érdekes ez, hogy a Bauhaus épületekben milyen kevés eredeti bútor maradt meg. Talán mert - isten ne vegye bűnömül -, de elég kényelmetlenek lehettek a funkcionalista stílhez illő ágyak-székek? Egy Vaszilij szék pompásan fest a variálható, világos terekben, de ülni benne...
P.S. A mesterházakban sincs sok berendezés, részben kicsit romosak voltak, részben beköltöztek a népek, de szépen rendbe vannak hozva. Itt-ott egy egy jellemző butordarabot előszedtek valahonnan. Fényképek vannak a régi berendezésről.
Csak szólok, hogy ha Dessauba menet megállsz Drezdában, amit szívből tudok ajánlani, bár nem Bauhaus természetesen. Szóval Drezdában is interneten elővételben kell jegyet venni Erös Ágost palotájához és a kedvenc muzeumomhoz, Grünes Gewölbe. Éppen tegnap kerestem ki valakinek a linket hozzá, mármint a jegyvételhez.
A város a tulajdonos, korábban iskola meg efféle volt a házban. (Gondolom, ezért nem maradt semmi a berendezésből.) A textilgyárosék még a harmincas évek végén elhagyták Brnót. Viszont ebben a házban folytatták le 92-ben a csehek és a szlovákok a szétválási tárgyalásokat.
Dessauban még nem, de erősen tervezem. Ellenben az Alhambrában egyszer jártam, nyolc évvel ezelőtt, akkor az volt, amit leírtam: tessék idejönni hajnalban, akkor adjuk ki a jegyet, Semmi elővétel vagy efféle. Talán a népharag söpörte el azt a rendszert...?
Mindenesetre ha hall valaki valami hasonló brnói fölkelésről, szóljon, odamegyek lázadni, és az enyém nem lesz egy bársonyos forradalom, az hétszentség.
Élhető kis villa volt. Tulajdonos nincs? Tudtommal a csehek mindent vissza adtak.
Voltál már Dessauban? Nagyon szépen rendbe hozták és látogathatók a mesterházak, kivéve Mohoyl Nagyé, mert abból még por sem maradt, olyan találat érte.:-(
Különben manapság már mindenütt így van, muzeumokba meg mindenhova előre kell rendelni belépőt. Alhambrában többször jártam, soha nem kellett még sorba állni sem. Jegy és be lehetett sétálni. Utoljára kb. 6 éve voltunk. Szerencsére a szállodában szóltak, hogy csak ha előre veszünk jegyet akkor mehetünk be. Pontos időre szólt a jegy, de így is álldogáltunk a sorban elég sokat. Ezek után mint a barmokat végighajtottak minket az egészen és sok mindent nem is mutattak, amit anno magánuton láttam.
Elmesélem viszont az egyetlen igazán rossz csehországi élményemet. Amitől nekem legalább jobb lesz, remélem. Mert tegnap kis híján felrobbantam. :)
Brnóba lényegében véletlenül kerültünk, Passauból indultunk, Písek, C. Krumlov, C. Budejovice, Plzen, Karlovy Vary, és akkor a térképről kiderült, hogy a legegyszerűbb Brnóban letáborozni a végén, onnan már sztráda van haza.
Az útikönyvben egyetlen mondat szerepelt, hogy itt látható Mies van der Rohe egyik emblematikus alkotása, a Villa Tugendhat, történetesen másfél saroknyira a szállodától. A turistáknak szánt leaflet is melegen ajánlotta, dicsérve szépségét. Tegnap reggel, az özönvíz elmúltával oda is siettünk. Már az gyanús volt, hogy két citromba harapott képű japánt láttunk a bejáratnál, a kapuk zárva voltak, a jegypénztárból kijövő alkalmazottak látványosan ránk se hederítettek, noha odabent látni lehetett egy csoport vonulását. Végül érkezett egy talpraesett lengyel, és addig hahózott befele, míg a büfés (!) megmutatta neki, hol lehet beszólni a kaputelefonon. Akkor derült ki, hogy rezerváció nélkül nem engednek be, ha fejre állsz, akkor se. A kertbe nem kevés pénzért beeresztettek (külön borzasztó kínos volt, hogy összevissza beszéltek az árról, és úgy kezeltek, mint valami csalót, amikor félreértettem, mennyit kérnek tulajdonképpen). De ez amúgy is hülye ötlet volt, mert a kertből be lehetett lesni a villába, így az ember pontosan tudta, miről marad le voltaképp. A szó legszorosabb értelmében drámaian szívfájdító élménynek bizonyult.
Idehaza néztem csak meg a neten, mi is ez: most már tudom, hogy egy hónapra előre (!!!) ajánlják a rezervációt. Mert hogy olyan borzasztó nagy a tömeg nyomása. Na ja... Heti öt nap óránként mennek a csoportok, és tényleg ott volt a két japán, a két lengyel, meg még mi is... Szörnyű lehet ez a hajsza.
Ami azt illeti, jártam Frank Lloyd Wright lakóházában, Gaudí legtöbb épületében, etc., de ott valahogy csak ki kellett várni a sort és bemenni. Ilyen pitlák szenyóságot csak az Alhambrában tapasztaltam, ahol délután már nem engedtek be és nem is adtak ki másnapra szóló jegyet, hanem melegen ajánlották, hogy menjen oda az ember reggel hétre, akkor még szokott lenni belépő... De az mégiscsak az Alhambra, ugye.
Na szóval, így nem láttam én ezt a csodálatos Bauhaus villát. Itt viszont ti is bejárhatjátok, virtulaice: http://www.tugendhat.eu/en/virtual-tour.html Egyébként a berendezésból láthatóan nem maradt semmi, hehe.
Köszönöm mindenkinek a tanácsokat és az aggódást! Míg a mennyezetben kicserélődött a penészes szigetelés (még) nem penészesre, a gipszkarton (még) nem átázottra, a festék (még) nem sárga lucskosra, én Csehországban senyvedtem. Monarchia, sör, eső... Imádtam, még az esőt is. Bár amikor tegnap(előtt) Brnóban már tökéletesen átázott cuccban, özönvízszerű zivatarban egy hatalmasat nyekkentem az utcán, és összevissza törtem az amúgy is taxissújtotta térdemet, azért egy kicsit bemutattam, milyen a cifra magyar káromkodás. :))
Nektek se legyen jobb, mint nekem: Jókai Mór verse az épülő régi országházhoz:
Az ország házaKészül már az országháza,Idestova fel is épül,A pántlikás fát a falraMostan tűzte ki Ybl.Lesz hozzá külön bejárásPublikumnak és a Rendeknek,Hogy egy úton járni sohaKénytelenek ne legyenek.
Legalább egy kis helyen fel kellene tárni azt az álmennyezetet, ha tényleg az készült, és nem egy alsó burkolat, valamilyen rétegrenddel, valamilyen szerelőrendszerrel.. Amiket ugye nem tudunk. Meglehet, hogy tálcaként tartja a vizet, és ahol szükségszerűen likas -pl. lámpafüggeszték- ott átcsorog. Szóval tudni kellene, hogy mi van a födém alatt
