A Fortepan szerkesztőségi listán elindult a tanakodás, ezután kezdtem kérdezgetni az eladót. Menet közben hirtelen megváltozott az ár, s a vásárlási feltételek, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy túl rizikós és hagyjuk egyelőre.
A főbejárattól jobbra van egy kisebb üvegajtó. No az sem pici. Aki ott ül az feligazítja az embert, ami annyiból áll hogy 3m-t hátrébb küldi a lifthez és megnyomatja vele a T gombot. A többi megy magától. Fönt meg ájulás. Egy ugyanolyan italozó/falatozó van mint ami a belvárosban máshol az utcákra kitelepülve. Nincs belépő vagy kötelező fogyasztás, bárki fölmehet. Nagyon javaslom.
Milyen dögös modern ház lett helyette, kissé a másik kárára is.
Nagyon érdekes, rendhagyó telekalakítás, hogy a szomszéd odaad a házából, azt levágják, betapasztják és a keskeny másik szomszéd hízik valamelyest. Nagyon nem lenne ez egyszerű manapság.
Csak mai szemmel sok a 36-37 fős osztálylétszám. Amikor én első általánosba mentem, 57 fős volt az osztályom. Hatvanas évek legvége, Angyalföld belsőbbik része. Ahogy a nóta mondja: "a Váci út és Lehel út között". Igaz, csak két osztály volt, az A (mint általános) és a Z (mint zenei). A továbbiakban is bőven negyven fölötti második-negyedik osztályokra emlékszem. Amikor '72-ben lakótelepre költöztünk, akkor már csak harmincegynéhány volt a létszám, nyolcadikos korunkra pedig 27 lett - de akkor négy párhuzamos osztály volt. Ekkor ment húgom elsőbe, hét(!) első osztály indult ugyanott, ahol én végeztem az általánost, osztályonként 30 körüli létszámmal (demográfiai robbanás...) Aztán gimiben (LKG) "stabilizálódott" a 24-es osztálylétszám.
Ez a fehér zokni lakkcipő nem anyira hétköznapi, a pártás magyaros ruha meg pláne nem.
Viszont megszámoltátok mekkora volt az osztálylétszám? Manapság már a sokkal kisebb osztályok miatt folyik a rinylálás. El se hiszitek milyen rendet és fegyelmet tudott tartani egy ilyen tanitónéni egy ekkora osztályban.
Igaz, a mai felfogás szerint, ezekből mind mulya gátlásos felnőtt lett.:-)
Kid járt a Bakáts térre? Nálunk anyám, a nővére és a húga a negyvenes-ötvenes évek fordulóján. A nagymamám meg a Knézich utcában tanított első elemis fiúkat a harmincas évek végétől '66-ig. Aztán mire mi a tesómmal odakerültünk, már egy iskola volt a kettő.
Én még eddig nem láttam olyan osztályképet, ahol nem volt odatámasztva a pedagógusok lába elé egy ovális tábla az iskola festett feliratával és rajta krétával vagy cserélhető táblácskára írva az osztály számozásával.
