Én ezt az egész Selmát nem tudom komolyan venni. Pontosan mert überbrutál, nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy ezt az egészet viccnek szánták. Nagyon nem tudok mit kezdeni azzal a filmmel.
nekem selma a legüberbrutálabb, pont amiatt hogy tudott tovább lépni saját magán a fia érdekében.. kemény ez az egész cucc, most hogy van egy kisköjköm és elvesztettem egy másikat [pedig ő volt a legerősebb ember akit eddig életemben láttam], nagyon át tudom érezni milyen ez az érzés ami a csajban lejátszhatott [a fontos és kevésbé fontos dolgok nagyon átsorszámozódnak]
a depi cuccokról: hát az élet meg ilyen is néha, hogy nem minden a mi szájunk íze szerint alakúl, meg mély gödör meg egyebek.. ez van, ebből kell kihozni amit lehet.. viszont a portishead-et nagyon sajnálnám, ez most kökemény infó, hogy nem lesz több lemezük?
No most, mi a helyzet olyan zenekarokkal, mint a Sisters Of Mercy meg a Death In June? Ők is évek hosszú sora óta gyártják a depressziót, és mégse álltak le vele. A Portisheadnél nem tudom hol vesztek el benne. Viszont a be nem avatottak számára kiadhatnák a kislemez B-oldalakat is, mert azok gyakran jobbak mint a nagylemezszámok.
Itt OFF, de emlékszem mennyire nem tetszett anno a Glory Box. Amikor viszont a Numbot először meghallottam, rögtön beleestem. Folytassuk majd a Portishead-topikba...
ON
Hogy mitől lesz nekem a Cocoon depis...valahogy olyan hangulata van, hogy az ember este lefekszik és nem kel fel reggel...mint az I've Seen...is. "Kész a leltár". A Cocoon szövege persze nem illik ebbe, de a dal maga: a kislányos, a szokottnál is magasabb hangfekvés, a neszek mind-mind ezt sugallják nekem.
Nem, nem negatívan értem. Csak fura, hogy egy életműnyi depressziót sikerül pár év alatt kiadniuk magukból. Teljesen érthető, hogy onnan nem volt tovább.
Na, most elveszett egy hosszú hozzászólásom, amiben kb. azt ecseteltem, hogy azért a Selma sem egyértelmű depi, mert Selma racionlizálja a veszteséget, és ettől jobb lesz neki. Pl. az I've Seen It Allban. A New World meg lehet, hogy nagyon nagyon szomorú, de Selma kvázi úgy fogja fel, hogy a vég valami újnak a kezdete, és valahogy ez is megnyugtató, hidegfutkosás ide vagy oda.
De tényleg nehéz, hogy most akkor ez echte depresszió vagy sem, mert azért Portiséknek is ott van pl. a Sour Times. Ami hát arról szól, hogy senki sem szeret úgy, ahogy te, mégis depis. Pozitív kicsengés mehet a francba. Szóval bonyolult.
Twink Peaks... micsoda őrületesjó ötlet! (if you know what I mean ;-) )
Egyébként kicsit idegesít, ha valaki egy háromsoros hozzászólásban képes megfogalmazni, amit nekem oldalakon keresztül nem sikerült... :-) Szóval abszolút egyetértek.
nekem sem jelenti Björk a depressziót automatikusan, bár a Selmasongs jól jön, ha ilyen a hangulatom, és nem akarok erőszakosan kijutni belőle... (szerintem azok nem Selma dalai, hanem igeni Björké, az átélés nélkül soha nem vállalta el volna a szerepet...)
az igazi depresszió amúgy sem tűr el zenét szerintem...
Dettó. Twin Peaks. Ne intézzünk el már mindent azzal, hogy depresszió, azt' szedjünk rá Prozacot.
Nekem az a depresszió, hogy leülök, és bólogatok serényen pl. a Portisheadre, hogy tényleg, én is milyen szerencsétlen loser vagyok. De a Twink Peaksre hogyan sajnáljam magam. OK, behúzom magamra a vörös függönyt, de ez inkább valami fajta dekadens romantika. Mivel a TV2 "Veled is megtörténhet" című filmösszeállítása engem nem tud meg hatni, én kénytelen vagyok Twin Peaksre romantikázni. De ez nem azt jelenti, hogy depressziós vagyok.
Na, most már én is beleugatok.
Mi depis pl. a Headphonesban? Hol ott a depresszió? Akkár szerelmes nóta is lehetne, ha tudnánk, kinek a kazijára alszik el B. Azért mert itt-ott B eggyé válik a természettel/önmagával, vagyis lemegy alfába, még egyáltalán nem valami negatív dolog. Azért mert néha egy kicsit magába bújik, azt nem azért teszi, hogy "jaj de rossz nekem."
Björk soha nem fog kreálni annyi depis számot, mint amennyit Portisheadék összezsúfoltak arra a két szál albumukra. Bele is haltak.
Semelyik itteniből!A kazaa-n lehet találni néhányat(Desired Constelation,Where Is The Line?).De nem túl jó minőségűek.Nem is ajánlom senkinek,legyen csak meglepi,ha felkerülnek a lemezre.
>Pontosan ez a depresszió, ez a rezignált megadás, a küzdelmek feladása, hogy hagyja az ember, hogy alábukjon, hogy elsodorják a hullámok.<
Ez inkább apátia. Vedd inkább ezt a definíciót:
A jellembeteg (skrizoid) szenved a környezetétől. A depresszióstól szenved a környezete.
Elegem van a gyönyörű, mély és megindító szerelmi vallomásokból... Björknek szemlátomást nincs - de nekem sincs. Most éppen még kevésbé nincs, mint általában.
A Twin Peaks zenéje nagyon erős atmoszférát teremt, és én abban is annyi érzelmi töltetet érzek, hogy depressziósnak nem éppen mondanám, de mindenképpen van benne embertelen mennyiségű dekadencia meg sötétség utáni vágy.
Nekem is megvan mindkét Szomorú vasárnap, de Björk szerintem annyira zavarbaejtően mellétalál, hogy max. 2-3szor hallgattam meg. Björk sose tudna olyan fájdalmas, de egyben megkönnyebbülésszerű búcsút venni a saját életétől, mint amiről az a szám szól. Pontosan ez a depresszió, ez a rezignált megadás, a küzdelmek feladása, hogy hagyja az ember, hogy alábukjon, hogy elsodorják a hullámok. Björkben tombol az energia, ennél messzebb semmi se áll tőle, úgy adja elő ezt a dalt is, mintha küszködne, pedig a Szomorú vasárnap nem meccs, hanem végeredmény.
>Egyébként meg alapvetően sajnálom azt, aki a Hidden Place-ben, a Pagan Poetry-ben és a Hyperballadben nem egy-egy gyönyörű és megindítóan mély szerelmi vallomást lát (hall)...<
Elegem van a gyönyörű, mély és megindító szerelmi vallomásokból...
Szathmári Sándor irta valahol a Kazohíniában, amikor a csávó baromira nyomul a bigére a tengerparton, sukárul vaker (nem idézet)
nő - aha! és figyelj! jössz szeretkezni?
ffi - de hát erről beszélek én is!
nő - nem. te a tengerről, meg a naplementéről, meg két magányos hajóról beszéltél.
Az értékelhető szerelmi vallomás nálam a Prostatikus Vogon Jelc (vagy Jelcz?) versénél kezdődik.
>Valahol egyszer előadta a Szomorú vasárnapot, egyszerűen béna és hiteltelen szerintem. Sinéad O'Connor is énekli azt a számot, vele hátborzongató.<
Nekem megvan mindkét felvétel. Björk hátborzongató, O'Conor meg nagyon szépen elénekelte.
De ha már depi zenéknél tartunk: Emlékezzetek a Twin Peaks-re!
Nekem se a depi jut eszembe Björkről,különben szerintem nem lennék a rajongója.Olyan köztes,a szövegek valóban nem rosszkedvűek,így aki azt írja depis zene,az a hűvösebb elektronikai alapoktól van.Meg tudom érteni,ha valakinek nem teccik,de én szerencsére nagyon is imádom.Én gyönyörű dallamokat hallok benne,rosszkedvűséget,csak néhány dalban.
(Bár nem hiszem,hogy mérvadó vagyok,mert imádom az Orbital-t,Massive Attack-ot,Plaid-et is.)
Jó,persze,ha rossz a kedvem,nem Björk lesz az első akit hallgatok,mert akkor télleg depis zene.Viszont jó kedv esetén szép az egész.Legalább is számomra így van.Ha valakinek depis,meg van hozzá a joga,hogy így érezze.Engem nem zavar,nem fogom tőle kevésbé szeretni.
Nem bírok lekattanni a témáról. Tindersticksről mondjuk azt se tudom, eszik-e vagy isszák, Placebo-ügyben pedig csak a "Without You I'm Nothing" tud rám hatással lenni, de az baromira. A cím elég találó, arról szól az egész lemez, hogy csak éppen az hiányzik az életemből, amitől valami értelme lenne, de nem bírok micsinálni.
Azt is írta valaki, hogy nem csak a szöveg bír depressziós lenni, ami nyilvánvaló, csak éppen én egy zenéből nem tudok depressziót kihallani, ha egy isteni női hang azt énekli hozzá, hogy akkor most menjünk el egy titkos helyre, és ott legyünk azonnal egymáséi, mert te vagy a legszebb, legtörékenyebb, mégis erős, sötét és isteni.
Egy hiszti vagy érzelemkitörés nem depresszió. Itt egy nagyon jó példa. Az "I Miss You" témájában (beteljesületlen szerelem) rokon a "Without You I'm Nothing"-gal, de amíg Björk türelmetlen kisgyerek módjára követelőzik és hisztizik az álompasiért, addig a Placebo fájdalmasan beletörődik a megváltoztathatatlanba és elfoglalja a helyét a szürke és ablaktalan kutyaólban, hogy majd ott megvárja a kárhozatot. Pontosan ennek a mentalitásnak szól az "Army of Me", ha már előhozta valaki, az is egy dühkitörés: nem nyavalyogni, szedd össze magad, lássunk munkához, stb. Egy időben vizsgára menet hallgattam mindig.
Ha már a bipoláris tünetegyüttesben gondolkodunk, Björk szerintem tipikusan a mániás fázisban (-ról) ír zenét.
Strange boy - én se. (De nem is igazán szeretem az előzeteseket meg a letölthető húszmásodperceket, ha ezt a 2,5 évet kibírtam, megvárom, amíg rendesen hallhatom a számot.)
Egyébként meg alapvetően sajnálom azt, aki a Hidden Place-ben, a Pagan Poetry-ben és a Hyperballadben nem egy-egy gyönyörű és megindítóan mély szerelmi vallomást lát (hall), mert bizony azok.
Komolyan nem is értem, hogy hogy jön ide a depresszió. Valószínűleg azért nem, mert a szöveg tartalmától képtelen vagyok elvonatkoztatni, de szerintem Björk egyébként sem tud depressziósat énekelni. Valahol egyszer előadta a Szomorú vasárnapot, egyszerűen béna és hiteltelen szerintem. Sinéad O'Connor is énekli azt a számot, vele hátborzongató. Björknél mindent elsöprő érzelmek vannak, harmónia vagy extázis, tombolás és hiszti. Befordulás ritkán, a depresszió (önsajnálat, kilátástalanságérzés, cselekvésre való képtelenség, életerőhiány) szerintem a legkevésbé jellemző.
Szerintem ez magyar dolog egyébként, itthon a Depeche Mode is nagy depressziós izének számít. Szóval azért merem itt kötni az ebet a karóhoz, mert tudom, hogy bár ebben az országban ez nem jellemző, de azért máshol vannak, akik értik, hogy miről beszélek. Elég megnyugtató volt erre rájönni mellesleg. Pl. Angliában a depresszió a Radioheadnél kezdődik, a Depeche Mode meg Björk pedig popzene.
Már bocsi,de itt luxus válaszolni?Feldobtam egy jókis témát(1368),és elvárható,ha már ennyit körmöltem vele,hogy válaszoljatok,legalább egy igennel,vagy nemmel.De ehejett senki sem reagált rá.Ennyire unalmas dolgot kérdeztem?Pedig az új albumról kérdeztem....
még hogy Björk zenéje nem depressziós??? :)
már bocs, de elég érdekes módon hallgathatsz zenéket (na jó mondjuk nekem is volt időszakom, mikor a Lake of tears - Headstones albumát túl vidámnak találtam, de hát akkor is :))
Human Behaviuor, Hyperballad, Cover Me, Headphones, Isobel, Hunter, Pagan Poetry, Hident Place...
...csak ami úgy most az eszembe jut.
És mondom - Selma dalai más kategegóriába esnek.
az azért nem mindegy hogy az a beteljesült avagy a nem beteljesült szerelem kategória, … meg hogy ki mit csináljon különben megismeri a hadseregem…
nem csak a szövegek miatt lehetnek nyomasztóak a darabok.
érvelésedhez meg a placebo helyett inkább tinderstickset hoznám fel példának, mert a srácok (placebo) is kb annyira szerelmesek mint björk.:)
Nehogy már a Vespertine depressziós zene legyen! Csak ezt ne kezdjük. A tesóm szívat engem agyon azzal, hogy mennyi depressziós zenét hallgatok, és mondjuk tényleg, mert pl a Placebo, Tricky az, de a Depeche Mode-nak meg Björknek összesen kevesebb depressziós száma van, mint mondjuk Madonnának egyedül. Felsorolom az összes depi Björk számot. Play Dead, Immature, So Broken.
Az összes többi számban ezerrel szerelmes a csajszi, csak szex van és lelkesedés és harmónia, "how beautiful to be", stb. Ugyanarról a zenéről beszélünk?
