A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Az elektron az atommag körül keringve lépcsőzetesen emelkedő energiaszinteket foglalhat csak el.
Amikor az elektronburok átrendeződik alacsonyabb szintre, az átrendeződés ideje alatt sugározza ki a két szint közötti energiát.
Minden lehetséges energiaszint váltás a neki megfelelő diszkrét frekvenciát adja. Erre már Bohr is rájött.
De valójában ez a frekvencia sem tökéletesen állandó, mert a kibocsátott hullámvonulat eleje és a vége között van egy kicsi frekvenciaeltérés. Ezért a színképvonalak valójában keskeny sávok.
Az értelmesebb tankönyvekben már megtalálható a méteres hosszúságú hullámvonulatból álló fényleírása. Például:
„A látható fény … gerjesztett atomokból vagy molekulákból ered. A klasszikus elmélet szerint az atomok vagy molekulák rövid elektromágneses hullámcsomagokat bocsátanak ki, amik kb. 10-8 s ideig tartanak és néhány millió rezgést tartalmaznak. Így a kibocsátott hullámvonulat hossza kb. egy méter.” ( Alvin Hudson és Rex Nelson: Útban a modern fizikához LSI Oktatóközpont, Budapest 1994 960. oldal)
Sajnos az einsteinista fizikusoknak kötelező tovább szajkózni, hogy a fény fotonokból áll, és kettős természetű. Így hiába írják le egyesek, hogy a fény méteres hullámvonulatokból áll, száz einsteinista fizikus állítja, hogy fotonokból.
Sajnos a tudomány sem az igazságról szól hanem az érdekekről.
A fény természetével kapcsolatban elmondtam, hogy a fény nem részecsketermészetű és még csak nem is kettős természetű. Fotonok nem léteznek.
A fény tiszta hullám, de nem folytonos hullám, hanem méteres vastagságú fénysebességgel táguló gömbhéjakon elhelyezkedő, milliónyi rezgést tartalmazó hullámvonulatokból áll.
Hogyan kell elképzelni a hullámvonulatokból álló fényt?
1. Azt már megbeszéltük, hogy az atom nem sugároz folyamatosan hanem impulzus-szerűen, mert csakis az átmenet ideje alatt sugároz, alaphelyzetben nem.
2. Az atom nem bocsát ki semmit, hanem csak megrezgeti maga körül a fényközeget.
3. A hullámdarabokból álló fénysugár adagokban szállítja az energiát. Egy méteres vastagságú hullámsorozat 1 energiaadagot szállít.
4. A sugárzás 3D-ben történik, gömb alakban, fénysebességgel táguló gömbhéjakon.
5. A gömbhéj vastagsága kb. 3-4,5 méter, mert a sugárzás időtartama kb. 10-15 nanoszekundum.
6. Az egymás után induló, egymásba ágyazott gömbhéjak kb. 7-8 millió rezgést (elemi hullámot) tartalmaznak.
Elmondtam, hogy a fényhullámok darabosságára a kísérleti bizonyíték a hidrogén atom diszkrét sugárzása, amely a Bohr atommodellből (és a mai atommodellből) következik.
A gömbhájon való terjedést pedig a Selényi kísérlet bizonyítja.
A harmadik bizonyíték egy 1987-es kísérlet.
Franson és Potocki végezték azt a kísérletet, amelyben neon atomok által kisugárzott fény interferenciáját vizsgálták. A kísérlet eredeti célja annak kimutatása volt, hogy nagyon kicsi fényintenzitás esetén is létre jön-e az interferenciakép. Ekkor egyszerre csak egyetlen „foton” (valójában egyetlen hullámvonulat) tartózkodik a műszerben. Az eredmény az lett, hogy ebben az esetben is létrejön az interferenciakép.
A kísérlet azonban több más fontos adattal is szolgált. A neon atom adott átmenetéből 585,2 nm hullámhosszú fényhullám keletkezett. Az átmenet „radiációs élettartama”, vagyis egy fényimpulzus időtartama 15 ns volt. A fényimpulzusok közötti szünetek hossza kb. 100-szorosa volt az impulzus időtartamának.
Ezek a kísérletek mind azt támasztják alá, hogy a fény nem fotonokból áll, hanem méteres vastagságú táguló gömbhéjakon elhelyezkedő, milliónyi rezgést tartalmazó hullámvonulatokból.
A fotonokat el kell felejteni, ha a jövő fizikája felé haladunk.
Nem Einstein találta ki, hogy a fény kvantumos, hanem Planck. Einstein csak annyit módosított Planck energiakvantumán, hogy fényrészecskét (fotont) csinált belőle, amit egyébként Planck ellenzett.
"...később mégsem értette meg a kvantumelméletet."
Megértette. Éppan azért nem fogadta el, hogy a természeti folyamatokat a vak véletlen irányítja. Ebben szerintem igaza volt.
"Amikor ezt írta, kb. már a halálán volt megfáradva."
Egyáltalán nem volt a halálán, csak 3 év múlva halt meg, hirtelen egy ér elpattanása miatt.
Szóval, amit itt összehablatyoltál, abból gyakorlatilag egy szó sem igaz.
Hiába ő találta ki, hogy a fény kvantumos, később mégsem értette meg a kvantumelméletet. Legfeljebb csak alapszinten, de az sem tetszett neki, így nem is akarta jobban. Amikor ezt írta, kb. már a halálán volt megfáradva. Feynmanék meg már a kvantumelméleti perturbációval a QED-t is jórészt kifejlesztették. Szóval tudott volt akkor, hogy mi a fény kvantumja, a foton, meg hogy mi a virtuális foton.
"Nem érdemes a népesség 90%-át magyarázattal ellátni?"
Érdemes lenne, de nem tudják, mert ők sem értik a saját maguk által összekutyult katyvaszt.
Ilyenkor jönnek a matematikával, a virtuális fotonokkal, meg az antifotonokkal, meg a virtuális antifotonokkal.
Meg azokkal az értelmetlen magyarázatokkal, hogy ez a foton nem az a foton, mint amilyet Einstein kitalált, de hogy milyen a nem-einsteini foton azt senki sem tudja.
Einstein legalább bevallotta, hogy fogalma sincs, mi a foton.
"Ötven évnyi tűnődés nem hozott közelebb ahhoz, hogy megválaszolhassam a kérdést: "Mi a fény kvantumja?" Manapság minden gazember azt hiszi, hogy ő tudja a választ – de tévednek." (Albert Einstein levele Michel Bessonak, 1951.)
Ha maga Einstein sem tudta, hogy mi is a foton (pedig ő találta ki), akkor egész nyugodtan kijelenthetjük, hogy sem fényrészecskék, sem fotonok nem léteznek.
De, a csillagok (és bármi fényforrás) a fotonmezőt gerjesztik, s ezeket a gerjesztéseket (komplex számértékű hullámokat) nevezik fotonoknak. A fénynek ezt a leírását adja a kvantumelektrodinamika.
A klasszikus elektrodinamikában nincsen fotonmező. Ott EM mező van, ami E és B vektorok mezeje, s a fény ezen vektorok tovaterjedő hullámszerű változása.
Jó lenne persze tökéletes népnyelvi magyarázatokat adni, de sajnos lehetetlen.
Népnyelven fogalmazva, a sötétségben nincs foton, (csak valami nagyon kicsi eséllyel) mivel az a gerjesztetlen fotonmező. Akkor az a rengeteg csillag, égitest, ami fényt bocsájt ki, nem a fotonmezőt gerjeszti fel oly módon, hogy abból a szemünkbe is jusson. Ez a fotonmező az, ami hullámzik, vagy csak közvetítő szerepe van a szememig?
Ha csak a matematika nyelvén lehet érdemlegeset mondani, akkor mi van a tudományos ismeretterjesztéssel, ha a népesség 90% nem érti a matematika nyelvét? Marad a népies magyarázat, amivel nem lehet érdemlegeset mondani a kíváncsi nagyérdeműnek? Nem érdemes a népesség 90%-át magyarázattal ellátni? :(
"Magát a sötétséget, a mindenütt jelenlévő szabad fotonok alkotják?"
Nem!
Először is valami akkor van jelen valahol, ha ott 1 a megtalálási valószínűsége. De a szabad foton hullámfüggvénye sehol se 1, sőt mindenhol nagyon kicsi. A szó klasszikus értelmében nincs jelen sehol, csak valami nagyon kicsi eséllyel detektálható. Egy részük ennek ellenére mégis elnyelődik valahol (pl. a szemedben). Akkor lehet mondani, hogy ott "jelen volt" egy pillanatra, de se előtte, se utána. De ezek a népnyelvi megfogalmazások nagyon pontatlanok, itt bármi érdemlegest csak a matematika nyelvén lehet mondani.
Másodszor a sötétséget nem a szabad fotonok (tehát nem a fotonmező egyfajta gerjesztései) alkotják, hanem a gerjesztetlen fotonmező. A kvantumfizika sajátja, hogy minden mező még gerjesztetlen állapotában is bír valamekkora energiával. A zérusponti energiával.
Gravitációs mező jelen ismereteink szerint nem létezik, a gravitációt nem kölcsönhatási mezők okozzák, hanem a téridő geometria torzulásai az energia hatására.
„a szabad fotont jelentő energiaadag mindenütt van valamilyen valószínűséggel.”
Amikor az éjszakai sötétségben hunyorgó csillagokat látok, azok a szemem csapdájába esett fotonok eredménye. Magát a sötétséget, a mindenütt jelenlévő szabad fotonok alkotják? De hol van a gravitációs mező? A szabad fotonok közé vegyülve, vagy éppen fordítva, a gravitációs mező fogságában lapulnak?
A Selényi kísérlet csak a tűsugárzást, és a te fotonról való naiv elképzelésedet cáfolja. Mert te azt hiszed, hogy azok valami apró röpködő tárgyak, amelyek konkrét irányokban konkrét pályákon haladnak, és útközben mindig vannak valahol.
De nem ilyenek, hisz a szabad fotont jelentő energiaadag mindenütt van valamilyen valószínűséggel. Pontszerű forrás esetén pedig történetesen egy gömbszimmetrikus állapotfüggvény írja le a jelenséget, ami tehát nem a foton helyzetét adja, hanem csak a fotont jelentő energia ott lehetséges elnyelődési valószínűségét.
Mint korábban írtam, a fény szakaszos születésére a hidrogénatom vonalas színképe a bizonyíték, amelyre a Bohr atommodell (és ennek továbbfejlesztett változatai) is magyarázatot adnak.
A fény természetére vonatkozó második bizonyíték a Selényi kísérlet.
Ebből az derül ki, hogy a fény nem diszkrét fotonok formájában, és nem is a tűsugárzás elvén terjed, hanem a tér minden irányában, gömbhullámok formájában.
"...a csak nagyon szűk körben ismert magyar fizikus, Selényi Pál találta fel a fénymásolás elvét, és ő volt az is, aki cáfolta Einstein korábban elfogadott „tűsugárzás” elméletét."
Ennek a kísérletnek a lényege, hogy egy fényhullám 90 fokban terjedő részei is képesek interferenciára. Sem Einstein fotonjai, sem a tűsugarai nem lennének képesek erre.
Csakis az atom által a fényközeget megrezgető, táguló gömbhéjon terjedő fényhullám-vonulat (vagy hullámsorozat, vézer) képes erre.
A jövő fizikájában tehát nem lesz foton, nem lesz tűsugár, hanem vézer lesz.
A fény vézerekből, vagyis az atomból kiinduló, méteres vastagságú gömbhéj alakú hullámsorozatokból áll, amelyek több millió rezgést tartalmaznak.
Most értem haza a teniszpályáról, ahol amellett, hogy rohadt meleg volt, egy nagyon lehangoló élményben volt részem.
Korábban említettem, hogy van egy teniszezőnk, aki civilben középiskolai fizika tanár. Azt mesélte, hogy az iskolájukba most vettek fel egy tanárnőt, aki hittan-fizika szakos.
