Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv.
által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a
kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz
kiskorú ne férhessen hozzá, használjon
szűrőprogramot!
Hiánypótló topiknak szánom, a megnevezni nem kívánt itteni komoly szellemi pezsgésű topik utáni űr betöltésének a kísérleteként. Itt lehetne kultúráráról, picit óvatosan politikáról, macskákról, jó interjúkról, szellemi érdekességekről és értékekről, nőkről beszélgetni, picit filozofálni is, vigalmira hangolt módon. Nem kívánom elvenni a részbeni jogelődtől a topikját, vagy annak utódlását -sőt őt is szívesen látnám itt-, de jelenleg egyszerűen nincs hová írnom ezekről, és hátha másnak is vannak ilyen érzései vagy érzetei. Komolyabb moderáció-elemzést, és főleg ezzel kapcsolatos csatározást nem szeretnék itt látni, a diliről jó lenne, ha nem mászkálnának át ide semmilyen figurák, és azokat is szívesen látom, akiket nem kedvelek, ők maradnak, ahol vannak, státuszbelileg, de mindenki azt ír ide a régi gárdából és az esetleges újak is, a szabályok keretei között, amit akar. Meglátjuk, mi lesz belőle, nekem már legalább 3 hete nincs hová írnom. Jó lenne, ha fennmaradna, és esetleg tényleges topikélet is lenne benne. Vitorlák felhúzva, meglátjuk fúj-e a szél és hogy melyik irányból.:)
Papíron az A Pokolba tartó vonat c. antológiában jelent meg. Én is ott olvastam.
"McNaught unottan olvasta: - V 1097. Ivópohár, zománcozott, egy darab.
- Itt van - mondta Blanchard és megtapintotta.
- V 1098. Fedeb, egy darab.
- Quoi? - kérdezte Blanchard meglepődve.
- V 1098. Fedeb, egy darab - ismételte meg McNaught.
- Mit áll ott, mintha villám csapott volna magába? Ez az űrhajó konyhája. Maga a főszakács. Maga tudja, minek kellene a konyhájában lennie, vagy nem? Hol az a fedeb?
- Soha nem is hallottam róla - jelentette ki Blanchard kereken.
- Hallania kellett róla. Itt van a felszereléslistán, jól kivehetően, rágépelve. Fedeb, egy darab. Itt volt akkor is, amikor a felszerelést négy évvel ezelőtt átvettük. Mi magunk ellenőriztük és alá is írtuk.
- Én semmiféle fedebet nem írtam alá - tagadta Blanchard. - A konyhában ilyen holmi nincs.
- Tessék, nézze! - horkant fel McNaught és az orra alá dugta a papírt. Blanchard megnézte és megvetően szipákolt. - Nekem van itt elektronikus
tűzhelyem, egy darab. Vannak speciális melegítőtartályaim, hitelesített kapacitással, egy készlet. Vannak tepsiim, hat darab. De fedebem nincs. Nem is hallottam még róla, nem ismerem. - Karját széttárva megvonta a vállát. - Fedeb nincs.
Lehet, kicsit öregszem, de tényleg jó nosztalgiázni. Néha borzalmas, néha igazán jó csemegékre lehet rátalálni a neten kóborolva. A nappaliban kéz közelben kint van a majdnem összes galaktika, jó pár Új Galaxis, Átjáró ... és rengeteg sci-fi, a "nagyoktól" az alig ismertekig ... A feledhetőeket bedobozoltam, és kiraktam a gépház polcaira :) Viszont a polcon maradás dicsőségét még akkor is kivívhatja egy író, ha kicsit döcögősen ír, ám remek új ötlet vetett papírra... :)
Szerencsére a kortárs magyar és külföldi íróktól is igen jó minőségű írásokra lehet rálelni...
Valami sejlik a fedeb-ről, de lehet, hogy csak az emlékezetem tréfál meg. :))
Bacchus, ezt nem hiszem el... A második történet, ez a "fedeb" apám egyik kedvenc vicce volt gyerekkoromban - ott speciel tengerjáéró hajón játszódik a dolog, de ez mellékes. Emiatt azt hittem, hogy ez valójában egy magyar író remeke angol álnév alatt, és csupán a viccet tupírozta fel kicsit. Utánanéztem: nem! Valóban létezik az író, sõt, valóban létezik ez a kis szösszenete is (eredeti címén Allamagoosa). Az eredetiben nem rövidítés okozza a gondot, hanem egy elírás ("off. dog" helyett "offog" kerül a leltárba) - tehát valahogy ebbõl a novellából lett vicc, mire apámhoz elért... VISZONT: a novella alapja valószínûleg tényleg egy tengerészeti anekdota, amely szerint egy hajó leltárjában szerepel egy "shovel wood" bejegyzés, amirõl senki nem tudja, hogy mi az, ezért a leltárellenõrzésre csinálnak valamit, amire ráfogható, hogy shovel wood. Erre kiderül, hogy kimaradt egy vesszõ a leltárból: "shovel, wood" - vagyis egyszerû falapát. Vagyis, nem a novellából lett vicc - hanem, a "viccbõl" (vagyis anekdotából) novella...
De jó nosztalgiázni. Bennem elevenen él még az Androméda törzs, a Pirx kapitány kalandjai, a Zsoldos Péter féle Feladat, meg a címét már nem tudom, de egy amolyan scifi bohózat volt, ahol a galaktikus kormány leltárra ment egy űrhajóra (magyar film volt), és egy eszközt az istennek sem találtak, ami a leltárkönyvben "fedeb" címen volt. A film végére kiderült, hogy az űrhajó vizsla kutyája volt leltárba véve és a fedeb nem mást jelentett, mint fedélzeti eb. :-)
Megtalálható a youtube-n, sőt, még az Alfa holdbázis is ... :) Bizton tudom, hiszen nézegettem őket... :)
Részben ezek miatt lettem sci-fi rajongó, kvázi mindenevő. Nekünk járt a Rakéta, Galaktika, IPM ... többek közt ... Ezek is jobban érdekeltek, mint pl a rajz vagy énekóra ... :)
Én hittanra (nem) jártam. Ugyanis akkor ment az Orion űrhajó scifi sorozat. Van aki mg emlékszik rá? Ahol az űrhajó végéből csillagszóró lógott ki. No és akkortól lettem tudományos beállítottságú. A hit sokáig nem érdekelt. Mostanra azt érzem, hogy "valami van". De nem tudom mi.
Egyedül nagyapámat zavarta, szerintem az ő ötlete volt a keresztelés is, időnként mondogatta is, hogy vissza kéne keresztelni minket rendes katolikussá. :D
Az én megkeresztelésem viccesre sikeredett. A családban mindenki róm.kat., kivéve a keresztapámat. Anyámék esküvője is katolikus templomban volt, aztán apám mehetett is katonának, kb. a nászútat töltötték együtt és akkor fogantam én, nem tervezett babaként. Mert anyám szégyellős volt, és asszonynéven akart menni a nőgyógyászhoz tablettáért. Csak akkor már késő volt. :D Harmadikos gimis volt, örülök, hogy nem vetetett el, de megérteném azt is, ha az én lányom lett volna, lehet, hogy nem engedem, hogy engem megszüljön és otthagyja a sulit.
De a keresztelésem, na! Szóval apám a születésem után kapott eltávot, hogy hazajöhessen megnézni a lányát. Kitalálták, hogy akkor megkeresztelnek, amíg apu is részt tud venni rajta. Bementek a katolikus templomba, ahonnan elküldték őket, mert nem volt ügyfélfogadás, de még le is oltotta őket a fickó, ez amúgy se úgy megy, hogy csak úgy megkeresztelnek minden gyüttment kölykét, aki az utcáról beesik. Anyámék tök kiakadtak és ahogy mentek hazafele nagymamámékkal, elsétáltak a Kőris utcai református templom előtt. Keresztapám mondta, hogy kérdezzék meg ott is, ő református, megdumálja. Na, ott volt ügyfélfogadás, a pap beöltözött és szűk családi körben megkeresztelt. :) Így alakult, hogy én lettem a családban az első református, de aztán az öcsémet is ott keresztelték. :)
Tényleg van benne valami vicc , ha a saját életem nézem . Minden közeli/távoli családtagom megkeresztelt katolikus ... engem évekig járatott anyám hittanra . Aztán felfedeztük a barátnőmmel , hogy vasárnap a moziban a matiné is akkor kezdődik mikor a mise . No onnantól csak hazudoztunk a miséről . Mi templomban esküdtünk , gyerekeimet megkereszteltettem , mert a családi nyomás ... ugye .... Közben sose érdekelt az egész , vagyis egy nagy álszentség volt minden . Amit utólag restellek , de a vidéki élet , a "mindenkiismermindenkit" , egyfajta kényszerítés . Viszont a gyerekeim szabadon választott ateisták lehettek , bár a lányom mégis mintha .... de ő sem igazából ...
Egyszer elmeséltem a nagyobbik unokámnak , hogy gimis korom nyarain holdvilágnál locsoltam a veteményest ,
szamóca éréskor volt , hogy 10 mázsát hordtam ki 2-3 kilós kis kosarakban , aztán éjjel kettőig válogattuk , mire jött érte a kamion .... há' nem kinevetett ? Nem hitte el elsőre .
Vicces amúgy, de igen, vannak. Itt a németeknél nem panganak a templomok. Még az elején a férjem kitalálta, hogy úgy kell beilleszkedni a közösségbe, hogy eljárunk a templomba minden vasárnap (akkor egy faluban éltünk). És ha nem is lógtak még a csillárról is a hívek, azért a padok felét simán megtöltötték, ünnepeken meg mindet.
A keresztapámék amúgy hívők, és az unokatesóim egy része is aktív templomjáró. És amikor Magyarországon éltünk, párszor mi is elmentünk a templomba (keresztapám temploma, ott konfirmáltam, ott esküdtünk, ott volt a fiúk keresztelője és a nagyok konfirmációja is), ünnepeken az is tele van, de jó közösség is, fiatal pappal.
Bizony, az sem volt egy barátságos rendszer. Bár bennem van némi nosztalgikus érzés. Fiatal voltam. Semmire nem volt gondom. Szüleim meg nem mesélték el, mennyit és miben szenvedtek.
Mi meg egy évig kunyhóban laktunk . Szó szerint kunyhóban , amit anyám-apám a két kezével ásott ki /épített meg . Aztán nyáron vályogot vetettek /szárítottunk , és a telet már a saját 3 szobás házunkban éltük . Villany évekkel később lett . Anyám csodával határos módon intézte el , hogy mire én az elsőszülöttemmel hazaértem a kórházból , volt mit felkapcsolni . Szűzmáriám de sokat melóztunk ... ! Kerek világon semmit nem kaptunk senkitől , sőt amit összekapartunk (azt 4 kat.hold földet) , még azt is elvették . :-(((
Hát, nekem nem menne, hogy higgyek benne, szerintem nőként azokat a vallásokat nem kellene követni, ami a nők hibáztatásáról vagy alacsonyrendűségéről szól (kb. mind, amit ismerek). :)
És az almát én se szeretem, mert egész gyerekkoromban a telekről származó elvermelt és apránként megromló almát ettük. Kb. mindenbe jutott belőle: almáspite, almásrétes, alma ivólé, almáspalacsinta, almáslótúró, sült alma, almakompót, de jutott szeletelt alma még a fasírt és a sültkrumpli mellé. Mondjuk egyedül ezt az utóbbit szerettem, hihetetlen jól illik a savanykás alma a fasírt meg a rántott hús mellé.
A nagymamám is sokáig élt egy átalakított mosókonyhában a gyerekeivel. Anyám lehet, hogy azért lett asztmás, mert oda vitték haza a kórházból (koraszülöttként ráadásul). :( Már iskolások voltak, mire kaptak egy másfélszobás panellakást.
