A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
"Számomra azt nehéz elképzelni, hogy ez a 600 méter átmérőjű 3méter falvastagságú rezgésből álló „labda”nekiütközik a szememnek és a benne lévő receptor egy pillanat alatt elnyeli a „labda” energiáját."
Nagyon helyes felvetés!
A kvantumfizikában éppen ezért a "labda" nem valami közeg hullámait jelenti, hanem minden egyes pontban a foton ottani megtalálásának valószínűségét. Pontosabban a komplex számértékű hullámfüggvény négyzete adja annak valószínűségét, hogy az energia majd ott nyelődik el.
Így már nem annyira furcsa, hogy ha aztán valahol tényleg elnyelődik, akkor egyszerre az egész korábbi valószínűségi eloszlás eltűnik. Olyan ez, mint egy céllövöldében az 1, 2, .stb. . .10-es találatok valószínűségi eloszlása. Amint megtörtént a lövés, mondjuk 9-es találattal, onnantól kezdve az érvényes, annak a valószínűsége 1-re ugrik, s az összes többi 0-ra. Összeomlik a korábbi eloszlási függvény.
Másrészt ez a kvantumfizikai hullámfüggvény nem olyan, mint a klasszikus fizika hullámai, amelyek energiája annál nagyobb, minél nagyobb az amplitúdójuk. A kvantumfizikában az energia a komplex hullámfüggvény frekvenciájával arányos.
Ez egy halandzsa, jobb lenne megismerkedned a tényekkel. Mert számtalan megfigyelés van rá, hogy az összesen csak egyetlen egy fotonnyi energiát emittáló forrás sugárzása is mindig egyetlen fotonként egyben nyelődik el bármilyen nagy távolságban is. Nem kell ehhez több külön energiaadagot kisugároznia. És kell megmagyarázhatatlan interferenciákat odaképzelni. Ugyan miféle interferenciától koncentrálódna egy pontszerű forrás sugárzási energiája a tér bizonyos távoli pontjaiban? Miközben a forrás és a tér is teljesen izotrop.
Az egyben való elnyelődés teljesen független attól, hogy az az energiaadag egy pontként halad-e a forrás és a nyelő között, vagy sem.
Egyébként nem halad egy pontként, csak annyit mondhatunk, hogy mindig és mindenütt van bizonyos kiszámítható valószínűséggel Még csak nem is kizárólag a forrás és a nyelő között. Elnyelődni viszont csak egyetlen helyen fog. Nagyon más viselkedés ez, mint amit a klasszikus makroszkopikus objektumoknál megszoktunk. Sokkal inkább hasonlít a banki tranzakciókhoz, például a pénzátutalásokhoz. Ott sincs értelme az átutalt összeg térbeli haladásáról beszélni, nem mondható például olyasmi, hogy az indítás és az érkezés közötti félidőben mondjuk félúton található.
Sokan még mindig hisznek abban, hogy a fény elnyelődésekor pontosan az az energiaadag nyelődik el, amit egy másik atom kibocsátott.
Ez tévedés. Régen megbukott Einsteinnek az az elképzelése, hogy a fotonok egyben szállítják az energiaadagot, mint a pontszerű részecskék.
Az atomok valóban adagokban bocsátják ki az energiát, és egyben is nyelik el, de ez nem jelenti azt, hogy az energiaadag egyben is közlekedik. A helyes felfogás szerint a vézer energiája eloszlik a térben, de mivel hullámokból áll, a sok-sok interferáló hullám egy-egy pontban igen nagy energiát képes koncentrálni. Ahol ez eléri egy adag nagyságát, ott történik az elnyelődés.
Ez a szegény szuperfizikus láthatóan nem hallott még arról a tapasztalatról se, hogy az egy kvantumban kisugárzott fény egy adagban (egy kvantumban) nyelődik is el, nem pedig részletekben. Legfeljebb a parametrikus lekonvertálás jelensége oszthatja két kisebb frekvenciájú részre, de ahhoz egy nemlineáris kristályra van szükség.
Úgy beszél itt a hullámszakaszairól, mint valami holdkóros, akinek fogalma sincs arról, mi fölött egyensúlyoz.
Megértem, hogy nehéz elképzelni, hiszen erről nem írnak a tankönyvek.
De talán a hang segítségével könnyebb lesz megérteni.
Ha egy hangszórót bekapcsolsz, akkor a hang minden irányban gömbfelületen terjed szét.
Ugyanezt teszi a fény is.
Most képzeld el, hogy a hangszóró nem folyamatosan működik, hanem szaggatottan. Mondjuk 10 milliszekundumig sugároz, ezután 1 szekundumig szünetet tart. Ekkor a hanghullám vastagsága kb. 3 méter, a szünet pedig 300 méter. Az 1 kHz-es hangnál, a 3 méteres hullámdarab 10 db rezgést tartalmaz.
Ugyanezt csinálja a fény is csak, a fény esetében 10 nanoszekundum a sugárzás ideje, és kb. 1 mikroszekundum a szünet. A 10 nanoszekundum alatt kb. 7 millió rezgés történik.
"Számomra azt nehéz elképzelni, hogy ez a 600 méter átmérőjű 3méter falvastagságú rezgésből álló „labda”nekiütközik a szememnek és a benne lévő receptor egy pillanat alatt elnyeli a „labda” energiáját."
Nem az egész labda ütközik a szemednek, csak annyi része, amekkora méretű a szemed.
A szemed nem az egész energiáját nyeli el a labdának, csak egy kis részét.
De, a fény esetében 1 másodperc alatt kb. 1 millió "labda" kis része jut a szemedbe, csupán egyetlen atomból.
Egy fényforrás pedig milliárdnyi atomból áll. Ha összeszorzod a kettőt, megkapod, hogy mennyi fényenergia jut a szemedbe 1 másodperc alatt.
Számomra azt nehéz elképzelni, hogy ez a 600 méter átmérőjű 3méter falvastagságú rezgésből álló „labda”nekiütközik a szememnek és a benne lévő receptor egy pillanat alatt elnyeli a „labda” energiáját. És lőn világos. :)
Hogy könnyebb legyen beszélni róla, a foton szó helyett érdemes bevezetni egyetlen rövid szót, amely jól kifejezi a fény valódi természetét. Ez a szó a "vézer", ami az angol WAve és a SERies szavak kezdőbetűiből áll össze, és hullámsorozatot jelent. WASER vagyis kiejtve: vézer.
Pontosan hogyan is néz ki egy vézer?
Legkönnyebben úgy lehet elképzelni, mint a gerjesztett atomból kiinduló, fénysebességgel felfúvódó gumilabdát, amelynek a falvastagsága (héja) kb. 3 méter. A héjban kb. 7 millió rezgés (elemi hullám található). A gömbhéj sugár irányban tágul, a héjban lévő rezgés iránya pedig merőleges a tágulás irányára, mert a fény keresztirányú rezgés. Ezután sugárzási szünet következik. Majd amikor a vézer kb. 300 méter sugarúra tágul, akkor indul az atomból a következő vézer, vagyis a következő 3 méter vastagságú gömb alakú hullámsorozat.
Megállapítottuk, hogy a jövő fizikájában nem lesznek sem fényrészecskék, sem fotonok.
Az atomok rövid hullámvonulatokat keltenek a fényközegben, amelyek a tér minden irányában, fénysebességgel táguló gömbhéjakon terjednek. Az egymást követő rövid hullámvonulatok között hosszabb szünetek vannak.
Tehát a fény nem fotonokból áll, de nem is végtelen hosszú folyamatos hullámokból.
A fény méteres hosszúságú hullámdarabokból, hullámvonulatokból, hullámsorozatokból áll.
Hogy könnyebb legyen beszélni róla, a foton szó helyett érdemes bevezetni egyetlen rövid szót, amely jól kifejezi a fény valódi természetét. Ez a szó a "vézer", ami az angol WAve és a SERies szavak kezdőbetűiből áll össze, és hullámsorozatot jelent. WASER vagyis kiejtve: vézer.
A fotont tehát el kell felejteni.
Helyette a vézer szót fogjuk használni a jövő fizikájában, a fény alkotórészeire.
Az elektron az atommag körül keringve lépcsőzetesen emelkedő energiaszinteket foglalhat csak el.
Amikor az elektronburok átrendeződik alacsonyabb szintre, az átrendeződés ideje alatt sugározza ki a két szint közötti energiát.
Minden lehetséges energiaszint váltás a neki megfelelő diszkrét frekvenciát adja. Erre már Bohr is rájött.
De valójában ez a frekvencia sem tökéletesen állandó, mert a kibocsátott hullámvonulat eleje és a vége között van egy kicsi frekvenciaeltérés. Ezért a színképvonalak valójában keskeny sávok.
