Igen értem, formálisan bele lehet olvasztani a sebességfüggő korrekciót a tömegbe, hogy szebb képletek legyenek. De szerintem nem szabad ebből arra következtetni, hogy tényleg létezik mozgási tömeg. Mert ez fizikailag nem lehet helyes.
Ez eléggé átment paradicsom passzírozásba. Mind a ketten pontosan értitek miről van szó. Csak annyi a különbség, hogy egyik álláspont szerint csak a nyugalmi tömeg a tömeg és nem baj hogy az F=ma nem jó, kell bele sebességfüggő korrekció. A másik szerint pedig a sebességfüggő korrekciót beveszik a tömegbe ami így nem azonos a nyugalmi tömeggel, cserébe F=ma így egyszerűen. Nagy kaland...
"Most nem értem, hogy a kijelentéseid pedagógiai célúak, vagy tényleg egy olyan modellről beszélsz ilyen vehemensen, ami mást jósol?"
Arra gondoltam, hogy a tömegnövekedés jelensége nem létezik, a tömeg nem lehet sebességfüggő. A p=mv/gyökalatt(1-v2/c2) képlet igaz, csak az nem, hogy bevezetik a nyugalmi és a mozgási tömeg fogalmát.
"Pontosabban nem mindegy, mert fontos pszichológiai és pedagógiai kérdés, hogy minél egyszerűbben érthetőek legyenek a modelljeink, de nem tudományos kérdés olyan értelemben, hogy ha két modell matamatikai tartalma ugyanaz, ugyanazt jósolják akkor azok tudományo értelemben egyeznek."
Az egyik állítás igaz, a másik nem. Szóval, ha a tömeg sebességfüggő lenne, akkor lehetne abszólút sebességmérőt készíteni tömegmérés alapján.
"- másrészt konkrétan rossz a fenti érvelésed, mert a tömegnek pont azért kell függenie az inerciarendszertől, mert az utak és az idők is függenek, ezáltal a szummaeff egyenlő emszerá csak úgy tud igaz maradni, ha a tömeg is függ az rendszertől."
Ez nem igaz. A tömeg állandó marad, mert gyökalatt(1-v2/c2) kifejezések mindkét oldalt kiesnek.
"Most elmegyünk a világűrbe: a föld sebességével egyező sebességű inerciarendszerből figyelünk mindent. Valaki 'A' golyót 0.99c-re gyorsítja. 'B'-t 0.5c-re gyorsítja. Tökéletesen rugalmasan ütköznek frontálisan.
Mekkora lesz a két golyó sebessége az üztközés után? (Ha ugyanazt hozod ki a 'nem létezik tömegnövekedés'-es modelleddel, mint én a 'létezik tömegnövekedés'-es modellel, akkor asszem a kettő fizikai tartalmában nem különbözik.)"
Ugyanaz fog kijönni. Csak Te a gyökalatt(1-v2/c2) tényezőt beépíted a tömegbe a mozgási tömeg fogalmát létrehozva. Én pedig a gyökalatt(1-v2/c2)-et nem kötöm össze a tömeg fogalmával, hanem emlékszem arra, hogy ez a tényező a sajátidőből jön, amikor áttértem renszeridőbe. d(tau)=gyökalatt(1-v2/c2) dt
p=m dx/d(tau)=m dx/(gyökalatt(1-v2/c2) dt). v=dx/dt, így
p=mv/gyökalatt(1-v2/c2)
Szóval nincs tömegnövekedés. Ha mégis formális tömegnövekedésre gondolsz, akkor fizikai problémák jönnek elő:
1.Az elemi részecskék tömegét hogyan tudod megmérni, hiszen, azok mindig mozognak. Miért számolnak ugyanazzal az elektrontömeggel a Millikan kísérletben, és a nagyenergiás részecskegyorsítókban?
2. A fotonnak miért kell mindig ugyanakkora tömeget fedeznie az elektron-pozitron párhoz, ha különböző sebességű párok is létrehozhatnak (különböző esetekben más és más lenne a tömege, mivel más az elektron sebessége)?
3. Ha például az atommag tömege növekedne, akkor az egyes nukleonok mekkora járulékot kapnának? A magot alkotó nukleonok tömege azonos mértékben nőne, vagy különbözőképpen?
Ajánlom Neked Taylor-Wheleer: Téridőfizika című könyvet. Ebben részletesen le van írva a relativitáselmélet, és sok feladat is van benne. És írja is, hogy cálja, hogy eloszlassa a relativitáselmélet irodalmaiban levő hibás értelmezéseket. A
gyökalatt(1-v2/c2) tényező a sajátidőből származik, sajnos mégis a tömeg alá írják, mintha lenne egy mozgsái tömeg ami a sebességtől függ.
"Persze, arra már a gimiben is felhívta figyelmünket a fizika tanárunk, hogy a relativisztikus tömegnövekedés NEM abban nyilvánul meg, hogy pl. "egy sovány ember a fénysebességet megközelítve meghízik":)) Lehet, hogy EZT akartad érzékeltetni mindazzal, amit leírtál?"
Nem erre. Hanem arra, hogy egyáltalán nincs tömegnövekedés.
"A tömeg nagysága minden inerciarendszerben ugyanakkora. Ugyanis a tömeg a testeknek az erőkkel szembeni tehetetlensége. Vagyis úgy tudunk tömeget mérni, hogy megnézzük, hogy a test egy adott nagyságú erő hatására, mekkora nagysággal gyorsul. Vagyis: m=(szumma F)/a
De sem a testre ható erő nagysága, se a gyorsulás nem függhet attól, hogy milyen sebességű inerciarendszerben van a test. Vagyis a test tömege minden inerciarendszerben azonos nagyságú. Ez azt jelenti, hogy az inerciarendszerek a fizika törvényei által megkülönöztethetetlenek. Vagyis az a kifejezés, hogy a részecskék tömege függ a sebességüktól sérti azt a tényt, hogy az inerciarendszerel megkülönböztethetetlenek azáltal, hogy a fizika törvényei hogyan zajlanak le benne. Márpedig a test tömege meghatározza azt, hogy a fizikai erők milyen mértékben hatnak a testre, vagyis tömeg méréssel meg lehetne határozni, milyen sebességű inerciarendszerben vagyunk. Vagyis sérülne az inerciarendszerek relativitásának az elve, ha a tömeg sebességfüggő lenne"
Én nem vagyok fizikus, csak egy programozó, de lenne 2 megjegyzésem:
- egyrészt tökmindegy, hogy mit nevezünk tömegnek: amíg valaki a mérési utasításokat és a megfelelő matematikai modellt korrektül megadja, és lehet vele számolni, addig mindegy, hogy mit minek nevezünk. Pontosabban nem mindegy, mert fontos pszichológiai és pedagógiai kérdés, hogy minél egyszerűbben érthetőek legyenek a modelljeink, de nem tudományos kérdés olyan értelemben, hogy ha két modell matamatikai tartalma ugyanaz, ugyanazt jósolják akkor azok tudományo értelemben egyeznek. Most nem értem, hogy a kijelentéseid pedagógiai célúak, vagy tényleg egy olyan modellről beszélsz ilyen vehemensen, ami mást jósol?
- másrészt konkrétan rossz a fenti érvelésed, mert a tömegnek pont azért kell függenie az inerciarendszertől, mert az utak és az idők is függenek, ezáltal a szummaeff egyenlő emszerá csak úgy tud igaz maradni, ha a tömeg is függ az rendszertől.
De mint mondtam, nem az elnevezések a lényegesek. Kiváncsi vagyok, hogy ugyanarra az eredményre jutsz-e a te modelleddel mint én a hagyományos modellel a következő primitív feladat esetében:
Egy 'A' golyót súlymérővel megmérünk a föld felszynén, és a súlymérő azt mutatja, hogy 10 kg. Egy 'B' golyót is megmérünk ugyanott, ő 15 kg.
Most elmegyünk a világűrbe: a föld sebességével egyező sebességű inerciarendszerből figyelünk mindent. Valaki 'A' golyót 0.99c-re gyorsítja. 'B'-t 0.5c-re gyorsítja. Tökéletesen rugalmasan ütköznek frontálisan.
Mekkora lesz a két golyó sebessége az üztközés után? (Ha ugyanazt hozod ki a 'nem létezik tömegnövekedés'-es modelleddel, mint én a 'létezik tömegnövekedés'-es modellel, akkor asszem a kettő fizikai tartalmában nem különbözik.)
Igen, és Aurora erre válaszolta azt, hogy ma már nem különböztetik meg a "nyugalmi" tömeget, mert csak egyféle tömeg létezik..... Mi pedig még a nulla tömegű fotonok esetében is kihangsúlyoztuk, hogy a foton NYUGALMI tömege nulla.....
Haladjunk lépésről lépésre, mert annyit mindent előhoztál, hogy abból csak konfúzió lesz.
Onnan indult ki az egész, hogy én megkérdeztem, miért is "jó" az a tachionkizárási feltétel, illetve mi pontosan az az m a képleteidben.
Azután megjegyeztem, hogy nem 0 nyugalmi tömegű test elméletileg fel tudhat gyorsulni c fölé a relativizstikus dinamika keretein belül, megfelelő speciális erőtér esetén.
Mivel munka mellett tudok fórumozni, igyekszem konkrét reagálásokra, de elnézést, ha nem rögtön.
Ezek szerint már falszifikálták azt is, amit úgy neveztek, hogy "relativisztikus tömegnövekedés"? Erről írjál egy kicsit bővebben, mert annó mi még pl. egy billiárdgolyó, illetve egy autó "relativisztikus tömegnövekedését" is kiszámítottuk a gyakorlaton, és összehasonlítottuk a fénysebességet megközelítő részecskék "tömegnövekedésével":)) Ez számomra azért furcsa, mert akkor ezen az alapon nem lehetne igaz pl. a "relativisztikus hosszkontrakció és idődilatáció" sem, és ez utóbbit biztosan tudom, hogy VERIFIKÁLTÁK a kozmikus müonok detektálhatóságával: kozmikus müonokat detektáltunk kozmikus fizika gyakorlaton a csillagász szakon is! És a tömeggel kapcsolatban sem mondta nekünk a csillagász szakon sem egyik tanárunk sem, amiket Te írtál..... Persze, arra már a gimiben is felhívta figyelmünket a fizika tanárunk, hogy a relativisztikus tömegnövekedés NEM abban nyilvánul meg, hogy pl. "egy sovány ember a fénysebességet megközelítve meghízik":)) Lehet, hogy EZT akartad érzékeltetni mindazzal, amit leírtál?
A fény sebessége minden esetben egy felső sebesség.
"A valód relativitáselmélet nem tartalmaz semmiféle "felső sebességhatár" posztulátumot, hanem csak az inercierendszerek egyenértékűségét és a c invarianciáját. "
Ha a c nem lenne felső sebesség, akkor nem is lehetne invariáns.
A relativitáselmélet felső sebességhatára a fénysebesség.
Szokták így interpretálni, de tévesen. Az ált. relben, nemlokálisan nyilvánvalóan nem igaz - de a spec. rel kereteibe is belefér szabályosan a túllépése.
Viszont egy hozzátoldott-megváltoztatott "spec. rel"-nek valóban tulajdonsága, de azokat eleve úgy posztulálják, hogy teljesítse.
A valód relativitáselmélet nem tartalmaz semmiféle "felső sebességhatár" posztulátumot, hanem csak az inercierendszerek egyenértékűségét és a c invarianciáját. Következményként -abszolút módon - meg nem adódik ki.
"Eleve azt gondolom, hogy nem az elnevezés a lényeg, ne hívjuk "nyugalminak" meg "mozgásinak", ha nem tetszenek - de hogy többféle szerepkörű m van, az biztos."
Ez nem tetszés és nem tetszésen múlik. A tömeg egyféleségűségének elvi jelentősége van. Enélkül sérülne az inerciarendszerek egyenértékűsége.
"A kérdésem az volt, hogy ami "értelmetlen" módon képzetessé válik bizonyos képletekben, az mérhető-e, vagy sem. "
A képzetes tömegnek egyszerűen nem lehet fizikai értelmet adni. F=d(mv)/dt képlet értelmetlen, ha a tömeg helyére képzetes mennyiséget írnánk.
"a relativitáselmélet keretein belül nem igaz."
A relativitáselmélet felső sebességhatára a fénysebesség.
Elektromágneses erőtér hatása alatt teljesül, de fel lehet írni olyan más típusú erőket és potenciálokat, amiben mozogva elérheti egy (nem 0 tömegű) test a c-t, és túl is lépheti, miközben a tömege véges marad. Változik közben pedig.
Tudtommal az erős kölcsönhatás gluonjai, és a gravitáció gravitonjai is fénysebességgel terjednek. A vektormezonok pedig, mivel tömegesek, a fénysebességnél csak lassabban terjedhetnek.
Nem ismerek olyan potenciált, ahol a tömeges test elérheti, és túllépheti a c sebességet. Te milyen potenciálra gondolsz?
A d(tau) sajátidő és a dt rendszeridő közötti összefüggés a következő:
d(tau)=dt gyökalatt(1-v2/c2)
Írjuk fel a p impulzus nagyságát:
p=m dx/d(tau)
Mivel a sebességet a rendszeridővel definiáljuk:v=dx/dt
viszont: dx/d(tau)=v/gyökalatt(1-v2/c2)
Vagyis p=m v/gyökalatt(1-v2/c2).
Régebbi idők óta a d(tau)-ból eredő gyökalatt(1-v2/c2) tényezőt a tömeg alá írják, vagyis elkezdték azt írni, hogy
p= m/gyökalatt(1-v2/c2) v=m' v
ahol bevezették még a teljes káoszkeltés miatt a mozgási tömeg fogalmát:
m'=m/gyökalatt(1-v2/c2)
Hogy mégnagyobb káoszt teremtsenek, bevezették még a hagyományos tömeg helyett az m0 nyugalmi tömeget, hogy jelezzék, hogy a tömeg tényleg sebességfüggő( ami nem igaz).
Ha a tömeg tényleg sebességfüggő lenne, akkor hogyan tudnák olyan pontosan meghatározni az elektronoknak és az atomoknak a tömegét? Hiszen azok egyfolytában, elég nagy sebességgel rendelkeznek.
Ez olyan bonyolultan van megfogalmazva (az előzőekkel), hogy pár perc alatt nem lehet megalapozottan reagálni.
Eleve azt gondolom, hogy nem az elnevezés a lényeg, ne hívjuk "nyugalminak" meg "mozgásinak", ha nem tetszenek - de hogy többféle szerepkörű m van, az biztos. A kérdésem az volt, hogy ami "értelmetlen" módon képzetessé válik bizonyos képletekben, az mérhető-e, vagy sem.
Ha sikerül megértenem a beírásaidat, kiderülhet.
Másik, de összefüggő dolog az, hogy ez
Ebből látszik, hogy a részecske a fénysebességet csak megközelítheti, de sohasem érheti el. De eközben a részecske tömege mitsem változik.
a relativitáselmélet keretein belül nem igaz. Elektromágneses erőtér hatása alatt teljesül, de fel lehet írni olyan más típusú erőket és potenciálokat, amiben mozogva elérheti egy (nem 0 tömegű) test a c-t, és túl is lépheti, miközben a tömege véges marad. Változik közben pedig. A sajátidőre vonatkozó fejtegetéseidet egyelőre nem kommentálom.
"Egy részecske nyugalmi tömegét megmérni bajos volna - ki ül rá mondjuk egy protonra, amit az LHC-ben kergetnek körbe? A teljes tömegét mérik. "
Amikor a részecske egyre nagyobb sebességre gyorsul az LHC-nek, akkor a gyorsítást kiváltó fotonoknak egyre nehezebb beáérni a részecskét. Emiatt az általuk kifejtett sebességgyorsítás mértéke is lecsökken, mert a fotonoknak egyre több utat kell megtennie ahoz, hogy a részecskét beérje. Ebből látszik, hogy a részecske a fénysebességet csak megközelítheti, de sohasem érheti el. De eközben a részecske tömege mitsem változik. Csak a részecske sajátideje növekszik, mert amikor a sebessége nő akkor fotonbeütésre müködő szinkronóráját egyre kevesebb foton éri, így az őrája időegysége nagyobb lesz.
Nem a Cáfoljuk a relativitáselméletet topicba, hanem a Mi a fény? topicba írtam:
"Arról ne is beszéljünk, hogy nincs értelme a nyugalmi tömeg, és a mozgási tömeg megkülönböztetésének, mert a tömeg nem változik a sebességgel. A
gyökalatt(1-v2/c2) tényezőt, hiába rakják a tömeg alá, mint számláló, ez igazából a sajátidőből származik. A gyorsuló részecskéknek nem a tömege nő meg, hanem a sajátideje csökken le.
p=m dx/d(tau)
dx/d(tau) a négyessebesség, mert d(tau) a sajátidő. A sebesség definiciója v=dx/dt, ahol dt a rendszer idő. A sajátidő és a rendszeridő közötti kapcsolat:
d(tau)=gyökalatt(1-v2/c2) dt
Így p=m dx/d(tau)=mv 1/gyökalatt(1-v2/c2). Az a baj, hogy régebben úgy interpretálták az egészet, hogy a gyökalatt(1-v2/c2) tényezőt a tömeg alá írjuk, és bevezették azt mondták, hogy a tömeg változik a sebességgel.
p=m' v, ahol m'=m/gyökalatt(1-v2/c2). Ekkor m-t nyugalmi tömegnek keresztelték el, míg m' a sebességfüggő mozgási tömeg lett. De ez nem lehet igaz!
A gyökalatt(1-v2/c2) a d(tau) sajátidőből származik, és az erőhatások véges sebességéből(fénysebesség) származó időkésleltetés mozgásra való visszahatását veszi figyelembe.
A tömeg nagysága minden inerciarendszerben ugyanakkora. Ugyanis a tömeg a testeknek az erőkkel szembeni tehetetlensége. Vagyis úgy tudunk tömeget mérni, hogy megnézzük, hogy a test egy adott nagyságú erő hatására, mekkora nagysággal gyorsul. Vagyis: m=(szumma F)/a
De sem a testre ható erő nagysága, se a gyorsulás nem függhet attól, hogy milyen sebességű inerciarendszerben van a test. Vagyis a test tömege minden inerciarendszerben azonos nagyságú. Ez azt jelenti, hogy az inerciarendszerek a fizika törvényei által megkülönöztethetetlenek. Vagyis az a kifejezés, hogy a részecskék tömege függ a sebességüktól sérti azt a tényt, hogy az inerciarendszerel megkülönböztethetetlenek azáltal, hogy a fizika törvényei hogyan zajlanak le benne. Márpedig a test tömege meghatározza azt, hogy a fizikai erők milyen mértékben hatnak a testre, vagyis tömeg méréssel meg lehetne határozni, milyen sebességű inerciarendszerben vagyunk. Vagyis sérülne az inerciarendszerek relativitásának az elve, ha a tömeg sebességfüggő lenne!"
"Hogy különbség van egy test nyugalmi tömege és teljes tömege között, az elég világos. Egy részecske nyugalmi tömegét megmérni bajos volna - ki ül rá mondjuk egy protonra, amit az LHC-ben kergetnek körbe?"
Nincs külön nyugalmi és mozgási tömeg. Csak egyféle tömeg van. Csak sajnos a legtöbb könyvben nem így van. Az a szomorú, hogy Nagy Károly könyvébe is ez van.
Ezért relatot Taylor-Wheleer:Téridőfizika könyvből kell tanulni. Már az egyetemen is a Téridőfizika könyv alapján tanítanak, és elvetik a mozgási tömeg és nyugalmi tömeg megkülönböztetést. Mert a tömeg nem függ a sebességtől.
A sebességnövekedésnek nem a tömegnövekedés tesz határt, hanem a sajátidő növekedése. Vagyis a hatás véges sebessége miatt a mozgásokra ható időkésleltetés úgy hat, mintha a testeket közegellenállás lassítaná.
"Érdemes észrevenni, hogy a v(t)=c th(rapiditás(t)) egy közegellenállásos közegben történő gyorsulás sebességképletének felel, ahol c a végsebességnek felel meg. Ugyanis közegben gyorsuló testre (mondjuk levegőben zuhanó testre) sebességgel arányos csillapítási erő felel meg. Theta a sebességn lenne, ha a test nem közegellenállásos közegben, hanem vákuumban gyorsulna. v pedig a közegellenállásos közegben gyorsuló test tényleges sebessége. Mivel a tangenshiperbolikus(végtelen)=1, ezért végtelen idő múlva a test sebessége a gyorsulás hatására nem végtelen lesz, hanem a véges c sebesség, amit végsebességnek hívnak. Ez függ a test tömegétől és a közegellenállás nagyságától.
A relativitáselméletben nincs lassító közeg, hanem a gyorsító hatás véges sebessége miatti időkésleltetés viselkedik úgy, mintha egy lassító közeg. Minél gyorsabban halad a test annál inkább érződik az, hogy a gyorító hatás véges sebességgel terjed, mert egyre nehezebben tud beérni minket, így nehezebben tudja kifejteni hatását. A végsebesség ilyenkor a hatás terjedési sebessége a c sebesség, hiszen egy test sohasem mehet gyorsabban, mint az őt gyorsító hatás. A test folyamatos egyenletes gyorsítás során c sebességet végtelen idő múlva éri el , ez annak felel meg, hogy a gyorsítás többé nem tud rá hatni, mert a gyorsító hatás egyáltalán nem tudja beérni a testet, hanem párhuzamosan, azonos sebességgel követik egymást.
Mégis a gyorsító hatás véges sebessége úgy viselkedik, mintha a testet egy közeg lassítaná. Valójában nem közeg lassítja, hanem az időkésleltetést figyelembevéve történő gyorsulás egy sebességgel arányos közegellenállás jelenlétében levő gyorsulásnak felel meg. "
Az m a részecske tömege (vagy bizonyos könyvekben nyugalmi tömeg, bár kérlek nézd meg a Cáfoljuk a relativitáselméletben írt kifejtésemet a tömeg sebességtől függetlenségéről). Ez a tömeg mérhető, mint a részecske tömege.
Ha ideírnád, melyik hszek, megnézném, de a több tízezerből nem fogom kikeresni.....
Hogy különbség van egy test nyugalmi tömege és teljes tömege között, az elég világos. Egy részecske nyugalmi tömegét megmérni bajos volna - ki ül rá mondjuk egy protonra, amit az LHC-ben kergetnek körbe? A teljes tömegét mérik.
Az m a részecske tömege (vagy bizonyos könyvekben nyugalmi tömeg, bár kérlek nézd meg a Cáfoljuk a relativitáselméletben írt kifejtésemet a tömeg sebességtől függetlenségéről). Ez a tömeg mérhető, mint a részecske tömege. A tachionnak képzetes lenne a tömege, ami fizikailag teljesen értelmetlen. A tömegnek múszáj való mennyiségnek lennie.
Ha jól értem, m itt a részecske nyugalmi tömege, nem pedig a teljes tömege. Direkt mérhető ez az m? ha pedig nem, akor miért baj, ha képzetesé válik valamilyen képletben? A követelmény az, hogy a mérhető mennyiségek legyenek valósak.
Azért jó, hogy kizárja a tachionok létezését, mert ha m2<0 tömegű részecske lenne, akkor annak a tömege képzetes. Ez nem túl egészséges dolog, annak nincsen értelme, hogy egy részecskének képzetes legyen a tömege.
A relativisztikus térelméletben a részecskéket úgy lehet vizsgálni, hogy beülünk a saját nyugalmi rendszerébe. Ekkor csak néhány esete van a pnü négyesimpulzusnak.Ezeket orbitnak(pályának hívják):
1.(m2,0,0,0)
2.(k,0,0,k)
3.(0,0,0,0)
Az 1. eset két részre osztható(tömeges részecske orbitja), azerint, hogy m2>0 vagy m2<0. Az m2>0 nem megengedhető eset, mert ilyen részecske tömege képzetes lenne. Az ilyen részecskét tachionnak hívnak. Ezt, ha a Poincaré szimmetria esetén kézzel kell kizárni, mert tudjuk, hogy hülyeség, de a Poincaré szimmetria alapján ez nem látszik. Nincs semmilyen összefüggés a Poincaré szimmetria alapján, ami lerögzítené, hogy az energia nem lehet negatív.
2. eset is(tömegtelen részecske, fényszerű orbitja) két részre osztható azserint, hogy k>0 vagy k<0. Ezek közül is a k>0-t választjuk,mert elvárjuk, hogy az energia pozitív legyen, de ez a Poincaré szimmetriából nem látszik.
3. eset a vákuumállapot orbitja, ezzel nincs semmi baj.
A szuperszimmetriának van egy olyan összefüggése, hogy {Q,Qvonás}=2p0 , ahol
p0 a pnü négyesimpulzus időkomponense, vagyis az energia. Q és Qvonás a belső térbeli fermionikus eltüntető és keltő operátor, {} pedig az antikommutátor.
{Q,Qvonás} antikommutátor a szuperszimmetriában egy pozitív definite kifejezés, vagyis vagy pozitív vagy nulla értékű. De negatív nem lehet. Ezért ebből következik, hogy a szuperszimmetriában az energia nem lehet negatív. Vagyis a tömeges részecske orbitján
(m2,0,0,0)-ban m2>0 lehet, az m2<0 esetét a SUSY szimmetria megtiltja az az energiával arányos keltő-eletüntető operátorok antikommutátorának nemnegatív volta miatt. Ezért a SUSY megtudja tiltani, a tachion létezését, míg a Poincaré szimmetria nem. Ugyanakkor a SUSY magában foglalja a Poincaré szimmetriát is, vagyis a SUSY egy általánosabb szimmetria, nincs ellentétben a Poincaré szimmetriával, hiszen tartalmazza azt.
A nullatömegű részecskék fényszerű orbitján (k,0,0,k)-ban szintén csak a k>0 esetet engedi meg a SUSY.
A vákuumállapot orbitjával (0,0,0,0) nincs semmi baj, mert a {Q,Qvonás} lehet nulla is.
