Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Nem szoktak róla beszélni és maga Alinei sem tud róla, hogy a türknek emlegetett sztyeppi méltóságnevek eredetileg egyáltalán nem voltak türkök. A sztyeppi népek a zsuanzsuanoktól vették át, azok pedig szintén örökölték őket az elődeiktől. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy az Aral-tótól és a Kaukázustól délre eső területekről származhatnak.
Ha az etruszkok őshazája Anatólia, akkor a kör bezárul a gyula és a kende esetében?
A szemantika sokkal tágabb, mintsem hogy csak a nyelvtudomány része legyen: beletartozik minden tárgyi , metafizikai , kultúrtörténeti vagy akár verbális KÉP-v(p)el/JEL-KÉP-PEL kapcsolatos JEL-ENTÉS értelmezése a SZEMIOTIKA szerves részeként.
"...Az etruszk kutatások egyik első és legfontosabb eredménye kétségkívül az etruszk tisztségnevek azonosítása volt. Mind a későbbiekben felsorolt nevek, mind pedig maga az etruszk tisztségviselői rendszer nagy figyelmet kapott a kutatók részéről már a tudományos kutatás első éveiben is. A tisztségnevek kérdésköre volt az egyik legvitatottabb ügy az etruszk kutatások történetében. Azonosításuk a modem etruszkológia német alapítóinak, Karl Otfried Müllemek, Wilhelm Deeckének és Carl Paulinak köszönhetően már a XIX, század második felében sikerült. A témával kapcsolatos első monográfia is Deecke (1884) nevéhez fűződik. A dán Alf Torp és S. P. Cortsen is folytatott kutatásokat a tisztségekről, melyeket a német Leifer munkája követett. Alapvető továbbá a belga etruszkológus, Roger Lambrechts Essai sur les magistratures des répubiques étrusques című könyve is. Ezzel egy időben és az elkövetkező évtizedekben sem voltunk híján fontos megállapításoknak olyan tudósoknak köszönhetően, mint Santo Mazzarino, Massimo Pallottino, Jacques Heurgon, Giovannangelo Camporeale, Mario Torelli, Mauro Cristofani és Helmut Rix. Legutóbb Adriano Maggiani tekintette át a kérdést fontos - a feliratok és ábrázolások terén elért kritikai eredményeket is felhasználó - tanulmányában. Ebben csoportosította egyfelől az összes tisztségnevet tartalmazó feliratot, másfelől a tisztségviselők legfőbb ábrázolásai módjait, ily módon teremtve meg az eddig elért eredmények újabb, alapvető fontosságú összefoglalásán. (. Meg kell említenünk Agostiniani tanulmányát is, a Condiderazioni linguistiche su alcuni aspetti delta terminologia magistratuale etrusca (Észrevételek az etruszk tisztségviselői terminológia néhány nyelvészeti vonatkozásáról) címűt.)
Míg Lambrechts könyvében három tisztségre (zilad, maru, purd) helyezte a hangsúlyt, addig Maggiani a többire is kiterjesztette elemzését. Ő előfordulásuk gyakorisága szerinti csökkenő rendben sorolta fel azokat. Nevezetesen zil, zili, zilac, zilc, zilad és származékaik; maru és származékai; purd/purt- és származékaik; camdi, cande, candce. Majd cep-, bizonytalannak tekintett; a latin eredetű macstr- (magister "elöljáró"), amely kutatásunk szempontjából érdektelen; eisnevc. Ez utóbbira csupán egyetlen példa létezik, és mivel jelentése az "istenséghez" kötődik, más jelentéstani kategóriába tartozik...."
A Tin szótag puszta azonossága még nem teszi ezt a kutyát etruszk főistenné. Nekem volt egy kutyám, amit Basának neveztünk, de - ez talán meglep - nem volt a török szultáni adminisztráció tagja, sőt még turbánja sem volt.
A kutyanév Tin szótagja vagy genetikus kapcsolatban van az etruszk főisten nevével, vagy nincs. Ehhez azt kellene tudni, hogy a Rin Tin Tin név jelent-e valamit és ha igen, akkor melyik nyelven. Ha ezt tisztázni lehet, akkor tovább lehetne lépni ebben a kérdésben.
A kőkori eredetű istennevekből a sok szóhasadás útján kiterjedt szóbokrok alakultak ki, amelyek tagjai több nyelvbe is eljutottak. Az etrusz Tin-nek és a magyar Ten-nek például rokona a tengely, tündér, tenger, tenyész töve, valamint az ösztön és az esztendő második szótagja is. Ezt a mitológia (a szemantika) segít megérteni a gondolkodásra képes, az őstörténetünkre kíváncsi embereknek.
"..Az utolsó kettőt kizárva vizsgálódásaink sorából, a maradék ötön belül a zila és a cande alapvetően fontos párosát - mint már említettem - nemcsak az etruszkológia megalapítói azonosították a XIX. században, hanem már az antik rómaiak is. Ebből következik, hogy a princeps civitatis, az etruszk közösség feje (a zila) volt a rex ("király") (camde), tehát a legfőbb politikai hatalom birtokosa. Az etruszk marut ismerték mind a latinok - a maro, -ovis alakban (nemzetségnév), csak felirati formában -, mind az umberek maron alakban. A purd-lpurt-ra, és a bizonytalan cep-re is rátérek rövidesen. Még mielőtt az új értelmezés fényében bemutatnám ezen tisztségek elnevezéseit, meg kell említenem újabb hármat. Ezek a már a latinok által is etruszk címként azonosított lucumo, vagy lucmo/lucmon, -ovis, "legfőbb városi elöljáró" (etr. Lauc, luc, lauxum-, luxum-, lauXme stb.), valamint a duta formában kifejezett cím. Ez utóbbi a pyrgi kétnyelvű táblán megelőzi Cere királyának, Defariei Velianas nevét, és - amint azt Giuliano és Larissa Bonfante helyesen megjegyezte - megfelelője a föníciai "MLK" "kormányzónak"; az etruszk nemzetségfő, Tirren mitikus testvérének, Tarquinia alapítójának, Tarhunnak a nevével. Egyben ősi hatalmi formaként is értelmezhető. (Pyrgi etruszk kikötőváros. A kétnyelvű (föníciai~etruszk) aranylemez táblácskára 1992-ben bukkantak rá.)..."
számos istent foglalt magába, többségüknek csak a nevét ismerjük, s azt tudjuk, milyen helyre került a piacenzai jósló májmodellen. Az istenek száma azonban alacsonyabb lehet az ismert istenneveknél. Például lehetséges, hogy némelyik etruszk „istennő” neve nem volt több a Nagy Istenanya valamelyik tevékenységére utaló jelzőnél: pl. bölcsesség, művészet.
A legfontosabb istenek tisztán etruszk nevűek, de ezek is azonosíthatók görög és római istenekkel. Rajtuk kívül találunk olyan isteneket is, akiket az etruszkok az itáliai szomszédaiktól vettek át, és olyanokat is, akik a dél-itáliai görög gyarmatosoktól származnak. Az égei-anatóliai világ legősibb vallásos képzeteire vezethető vissza az akaratukat villámokkal kifejező istenek etruszk koncepciója. Talán ez az őshaza magyarázhatja meg az etruszk és a magyar mitológia néhány lényeges egyezését.
Az isteneket a vallási hierarchiában elfoglalt helyük szerint gyakran összefoglalják párokba, vagy triászokba (olykor kilencességbe vagy tizenkettősségbe), ezek közül a legjelentősebb Tin/Tinia, Uni és Menrva triásza, amelynek minden városban három templomot és három kaput szenteltek.
Az istenségek élén Tin (megfelelője a magyar Ten, a római Jupiter és a görög Zeusz) áll: ő az ég ura, s az istenszövetségek feje. Tin, mint égisten és villámszóró isten, három nyaláb villámnak parancsolt. Ezekből az első nyalábbal figyelmeztetni tudta az embereket, a másodikat csak akkor vetette be, ha előbb kikérte másik tizenkét isten tanácsát, míg a harmadik, legrettenetesebb nyalábbal csak akkor büntetett, ha a kiválasztott istenek is beleegyezésüket adták. Tin, Zeusszal ellentétben, eleinte nem volt az istenek királya, hanem csak tanácsuk elnöke, s ezt a tanácsot az etruszk államok vezetőiből életre hívott tanács mintájára képzelték el.
A felesége Uni (a magyar Enéh, a római Junó és a görög Héra megfelelője) akit számos városban a királyi hatalom patrónusaként tiszteltek. Ez a szokás Tabitire, a szkíták királyasszonyára, valamint a sztyeppi pogány előképekre épülő magyar Regnum Marianumra emlékeztet.
Leányuk, Menrva a római Minerva előképe.
Jelentős isten még Aplu (a rómaiak Apollója), akinek Vejiből való szobra az etruszk művészet remekműve, és Voltumna, akinek szent ligete képezi Volsini mellett a 12 város szövetségének középpontját.
Említhető továbbá Hercle Unial dan ("Herkules Uni fia"), valamint Mari (a rómaiak Marsa). Ezek tiszteletét a források a szkítáknál és a magyaroknál is említik. Heraklészt a károk Makár és Magor néven tisztelték.
...After we arrived in the United States, I finished my studies at Scottish Presbyterian Seminary. When I petitioned a post as a missionary, I was selected to go to West Africa’s Cameroon, which stood at that time under the protection of the United States.
This appointment brought new spiritual vistas into my life. I studied Hebrew and Greek, and at the same time I studied the Bantu language, the language of Cameroon, in order to translate the Holy Scriptures. This was in addition to the many languages that I had learned from childhood, and the ones I learned during the years of work with different nationalities. I came across the missionary and professor Wange’s great dictionary of the Bantu language, entitled “Sumerian, the Sanskrit of N’tu.” (N’tu is the plural of the Bantu name.)
And now the excitement began, one interesting discovery after another! Let us see some examples:
Bantu FULA (wall, river) Magyar FAL, FALU, FOLYÓ (wall, town, river)
Bantu GOLA (big bird) Magyar GÓLYA (stork)
Bantu Gila (weapon) Magyar GYILOK (weapon)
My amazement grew as I continued to compare the Bantu and Magyar words, where both form and content were so identical that it made the common origin of the two languages evident. But this was only the beginning. The more dictionaries and languages I consulted, the result was the same. I took the blinders off — which were designed to keep horses in line — and by now I started to look around in a 360 degree arc in all the languages around the world to find the words identical to MAGYAR words. The Magyar identity in the languages, the immense volume, is shocking. It is an enormous amount of material! Their cataloging, organization, explanation requires a whole lifetime of dedication. The end-result of such studies can be only one thing: The Magyar language is mankind’s first language, the language of creation, the ancestral language. Let me cite a few examples of the ancient Magyar language and some other languages:
The Creative energy (TERemt? Ereje) of God is expressed in light (FÉNY) and life (ÉLET) today (MA) and for this reason these can be considered as the emanations of God:
Magyar ALKOT, ÉL, to create, to live
Dravidian OLI sun, OL moon
Pansan Tobu Indian ALA sun,
Caris Uitoto OLE = fire,
Guachi OALETE = moon.
Magyar leÁLDOZ a nap (the sun goes down),
OLtalom (protestion),
ÁLD (blessing),
Oltár (altar),
Magyar felOLD (absolve, dissolve);
Havaii ’A LOHI = to shine, glitter, sparkle,
ULI goddess,
Havaii cOlino/cOlali/cOlili = to shine,
ALO = face
OLA = to live, to exist
Magyar ÉL (to live, to exist
Havaii ELEU = alive, a living (person)
Magyar ÉL?, ELEVEN (alive, a living person)
Havaii OLIKO = to shine, UILA = „villámlik, világít”.
Magyar TEREM, DERENG, DERÜL (to grow, to dawn, to clear up,
Mandingo of west Africa TERA sun
West Sumerian UR heroe, man
AR to shine, to rule ;
Magyar MA today
Cushite ancient Egyptian MA to scorch, to renew, true, to regenerate, light
Magyar FÉNY (light)
Phoenician PHOENIX a brilliantly shining bird which renews itself from its ashes,
Cushite ancient Egyptian BENU the shiny Venus bird
Magyar TEKINT to glance
Turkmen TEKE sun
The Magyar word VAN (is) is derived from the word FÉNY (light): Everything that is (VAN), the “all” (MINden) appears in our visual field.
Magyar VAN is
Cushite ancient Egyptian UN/UAN is,
Ethiop Gogot HwANÄ is
In many languages
north of the Equator VAN is,
Cushite ancient Egyptian RA says: ANUK = I am and
ANUK UR = I am the Great and Mighty (UR),
Cushite ancient Egyptian UN/UAN = to be, to exist
ÜNEN = existence
UNONET = it was, it existed
WNN = it is, it exists
Cushite Coptic OVON = it is,
Bilin WAN = it exists
Kaffa: WAN= it is
Ethiopian Agau W?N-O-KU I am
Ethiopian Qemant W?N-o-ku I am,
African Lot. WON it is (its infinitive wwanan),
African ba’GWON it is,
Mexican Mixe-Zofue WIHN eye (light of his eye),
Mexican Macro Panoan Panobo UI? to look,
Californian Penutian south Wintu VINI to look, to see,
Californian Penutian Tunica WENU to find
Macro Carib Motilon WANO I know, I perceive
The light of life came from heaven (MENNY)
Magyar MENNY/MENNYEK
Cushite ancient Egyptian MIN shine, radiation,
NIM/NEM as in NEMRATH shine, radiation in the “Man of Shine” in whom yesterday’s Sun lives with O-SIR
A gyula és a kende méltóságnév azonosítása az etruszk méltóságnevek között igazán meggyőző teljesítmény. A sor azonban tovább folytatható. Személyes beszélgetésünk során én hívtam fel Alinei professzor úr figyelmét arra, hogy a mitológiánk is közös elemeket tartalmaz.
Például az etruszk Uni (latin Junó) megfelelője a magyar Enéh.
Ezt a tájékoztatást a professzor úr megköszönte, mert - mint mondta - eddig erről nem tudott.
Nyilván sok hasonló egyezésre fogunk még rádöbbenni. Elolvassuk a könyvét és talán tudunk rá válaszolni is, hozzátéve valamit, aminek a felismeréséhez magyarnak kell lenni.
Nagyon örülök neki, amint szerét ejthetem, megszerzem. Addig is köszönöm a részleteket és a figyelmeztetést.
Néhány apró részletet én másként látok (a magyarra gyakorolt török hatás helyett inkább déli, közös - ha úgy tetszik: sumérrel rokon - örökségről beszélnék), de ezzel együtt is nagyszerű eredmény.
A finnugristáknak át kell gondolniuk, mit szólnak ezután. A néma kuss már nem alkalmazható tovább. Persze eddig sem volt az, de ezek a nagyképű barmok máshoz nem értenek.
Elméleti fejtegetésed a gyakorlatban Majláth olvasatában a következőképpen fest az ok, okoz, mozOG gyökkel vagy szóval az uetruszk szótárában. Érdemes alaposan áttanulmányozni. Én többek közt az ilyenek miatt szoktam eurázsiai ősnyelvről beszélni.
ac make, offer [glb, lb, mp 75] /Etruscan acasce did, made [am91, mp68, pa, dep] /Etruscan
-og verbal suffix "do, make" /Hungarian [hh96]
ok, a reason, a cause; ok-oz to cause, make /Hungarian
Uralic
-kk
/Uralic [fh16]
also see Hungarian akar "wish,desire, etc."
Sumerian
-ag, -ak
verbal suffix to do, make [hh96] aka, ak, ag, a5 to do, act; to place; to make into (something) [jh]
Austric
aga work, to work, to make, to build. O te Atua i aga ai i te ragi, i te henua God make heaven and earth. /Rapanui [anon]
/g/ represents the sound /ng/ as in English <sing> [anon]
Austro-Asiatic
ika, acika, arika permissive or causative affix: senikaime let him go; send him (Mun.d.a_ri) (Mun.d.a_ri lex.) [sk]
Afro-Asiatic
Cognate Set <Dolgopol'skij (1973) , p. 131 #2> [oi4]
Cushitic, Agaw
ag- ag*- be /Kemant; ag- ak- /Xamta; ax- *P /Awngi; ag*- be(come) /Bilin; ag*- ay- be /Qwara; ag*- /Xamir
Cushitic, East
ah- be /Somali; ih- become /Burji; ik- /Sidamo; ik- /Darasa; ik- /Kambata; ik- /Alaba; ik- Hadiyya
Altaic
*uč`e reason /Altaic [ss]
*üč-ün because of, for the sake of /Turc *učir cause, reason /Mongol *uč- 1 cause, fate 2 time, season /Tungus *áčh reason/Korean [ss]
Caucasian
*=Ho>q.E: to do, make; to be, become /North Caucasian [ss]
*=o|q- B 1 to become; to be born 2 to grow /Tsezian [ss]
a_kku (a_kki-) to effect, make, cause to be, create, arrange; creation; a_kkam creation, increase, prosperity; a_kkan- that which is artificial; a_kkiyo_n- creator, author of a book; a_kkum perhaps, indeed; a_ka completely, in that fashion, adverbial suffix /Tamil; a_kuka to be that, become that, be what it ought to be, to be right, be possible; a_kkuka to make to be that; place, put, employ; a_kkikka to cause to make; a_kkam what one puts, contentment, strength, continuance; a_ka altogether, being, so as to be /Malayalam; a.g- (a.y-/a.n-; some forms from a.-; gerundsa.r.y, a.t.y) to become; a.k- (a.yk-) to make to become, prepare (Ko.); a_gu (a_n-, a_y-, etc.), agu (rare) to come into existence, happen, become, prove, to be, be, etc.; n. becoming, coming to pass; a_gisu to cause to become, bring about, perform; a_guvike, a_guha becoming, happening, etc.; -a_gi adverbial suffix; a_m. interj. of assent of recollection /Kannad.a [sk]
a_kka to cause (Tamil) (Mun.d.a_ri lex.) [sk]
(1) Indo-European
Indo-Iranian/Iranian [ak1]
Balochi suffix -ag
It seems that the popular Old Iranian suffix -aka- which in Iranian languages could be attached to any noun without noticeable change of meaning comes out as Balochi -ag
The infinitive in most Balochi dialects also shows this suffix which is attached to the present stem, e.g. kan-ag "to do", war-ag "to eat".
(2) Indo-European
Reconstruction
*ag'- 'to do, to lead' /Proto IE [cb]
Italic
actud, acum to do /Oscan [cb] agere to do /Latin [cb]
Az 1928-as vihar ma is él a környékbeliek emlékezetében. Egy muravidéki magyar tanítónő elmondta nekem, hogy a nagyszülei gyakran emlegették ezt a vihart, mert nem csak a cserepeket söpörte le a tetőről, hanem az ott tárolt gabonát is az udvarról kellett összeszedni.
Érdekes, és talán nem véletlen összefüggés, hogy az összes olyan veleméri cserép, amelyen évszám van, az 1930-as évekből való. Talán azért, mert a veleméri tetőket (az Antal porta tetőit kivéve) a vihar miatt fel kellett újítani.
Az alábbi kötetben szerepel ez a kép egy kb. száz éves veleméri rajzos sindüről. A rajz az égig érő fát ábrázolja, tetején az "us" (ős) rovásjel és a hetita "isten" hieroglifa megfelelőjével. Három ilyen cserép maradt fenn, mindegyik az Antal-portáról került elő. Az egykori gazda 1944-ben elmondta, hogy a cserepein "az Isten valamicsodája" van, ezért kímélte meg tetőit az 1928-as nagy vihar.
Ebben a kötetben szerepel néhány veleméri rajzos sindü (tetőcserép), amelynek a jelképei szoros kapcsolatban vannak (azonosíthatók) a székely rovásírás jeleivel.
A nyelvrokonság megállapításához tehát (a Róna-Tas András által adott meghatározás értelmében) szükség van az alapnyelv ismeretére.
Götz László (1994/444) azonban joggal kérdezi meg, hogy hol és hogyan lehet a fenti nyelvrokonság-meghatározásban megkövetelt nyelvrendszerbeli folyamatosságot kimutatni, amikor majd 3000 éves űr tátong az obi-ugor nyelvemlékek és a feltételezett "alapnyelv" kora között, s ráadásul ez az állítólagos alapnyelv is teljesen ismeretlen?
Rámutat a finnugrista érvelés elképesztő hibájára:
Miféle módszer az, ha ezt a "folyamatosságot" úgy akarjuk kimutatni, hogy először a mai obi-ugor nyelvekből és a magyarból egy előre megfogalmazott tétel szerint – például a "szabályos hangváltozások" segítségével – kikövetkeztetünk egy hipotetikus "alapnyelvet", majd ezután ugyanazon létra fokain visszafelé lépkedve, e műalapnyelv "leggyakoribb részrendszereinek folyamatos mozgását" visszavezetjük a mai vogulig és magyarig? Ez esetben nem tettünk mást, mint önmagunkat csaptuk be. Az ilyen módszer csupán szemfényvesztés, circulus vitiosus, azaz egy helyben topogás, de semmiképpen sem tudományos bizonyítás.
A szellemes finnugrista „bizonyítási eljárás” lényeges vonása, hogy akkor is felhasználható a finnugor rokonság „bizonyítására”, ha az alapnyelv rekonstrukciója, vagy a folyamat elképzelése hibás. Sőt akkor is, ha az alapnyelv és az elképzelt folyamat egyáltalán nem létezett.
E kérdésben azonban az a leglehangolóbb – írja Götz László – hogy ezeket a magától értetődő dolgokat ilyen részletesen kell magyarázgatnunk, mert több mint száz éve a nyelvészek egyikének sem jutott eszébe. Ha már "folyamatosság"-ról beszélünk, akkor a kiinduló pontot, tehát a 3 - 4 000 évvel ezelőtti nyelvi állapotot egykorú nyelvemlékekből ismernünk kellene. Ilyenek viszont nincsenek, ezért a finnugrisztika alapnyelvi rekonstrukciós kísérlete sem több tetszetős szappanbuboréknál.
A nyelvszerkezet, alaktan, hangtan, szókészlet eltérő értékelése
Bárczi Géza – a hazai finnugrista nyelvészek általában hangoztatott álláspontjával egyezően – elsősorban a szabályos hangváltozásokkal véli bizonyíthatónak két nyelv rokonságát. A szabályos hangváltozásokat döntő fontosságúnak tekinti és a nyelvszerkezeti, meg az alaktani egyezések előtt említi, a szókészleti hasonlóságokat pedig kifejezetten alábecsüli.
Hajdú Péter azonban külön véleményt jelent be: „A rokonság ... nyomait elsősorban a szókészletben és a nyelvtani eszközökben kell keresnünk. A hangrendszer, a morfonológiai alternációk, és a szintaktikai struktúra egyezései kevésbé alkalmasak a nyelvrokonság bizonyítására.” (Hajdú/1966/34)
Ezzel azonban nincs vége a finnugrista nyelvészek álláspontja között e kérdésben mutatkozó ellentmondásoknak.
Róna-Tas András (1978/160) említi a Sapir és Boas között lezajlott vitát. Sapir 1925-ben úgy látja, hogy a grammatikai-szerkezeti egyezések felületiek, és hivatkozik arra, hogy az angol és az ősi indoeurópai grammatika között szinte semmi egyezés sincsen. Ő ugyan azt gondolja, hogy ez nem vonatkozik az egyes alaktani elemekre, amelyek így Sapir szerint lehetnek a genetikus rokonság bizonyítékai. Boas azonban véle szemben hivatkozik arra, hogy a szomszédos nyelvek között néha meglepő alaktani egyezéseket találunk, a szókincs minimális egyezése nélkül, s ezért az ilyen egyezések sem lehetnek a genetikus rokonság bizonyítékai. Abból a tényből ugyanis, hogy az (amerikai indián nyelvek esetében) az alaktani, hangtani és szókészleti jelenségek térbeli eloszlása nem fedi egymást, Boas arra a következtetésre jutott, hogy a nyelvek kölcsönhatása jelentős, egyik nyelv a másik elemeit a magáévá teszi.
Ezek a jelenségek arra figyelmeztetnek – állítja Götz László (1994/443) – hogy a nyelvtan, a nyelvszerkezet sem feltétlenül határozza meg a genetikus nyelvrokonságot.
Rokonságra utaló jelként értékelhető, ha a szerkezeti, alaktani, hangtani és szókészleti elemek között egyszerre figyelhető meg a párhuzamok szaporodása. Róna-Tas András is utal ezek lehetséges párhuzamosságára: amennyiben a szókészlet döntő részének folyamatossága kimutatható, akkor igen valószínű a nyelvtani rendszer folyamatossága is (1978/374).
A hasonló elvi jelentőségű megállapítások aztán felhasználhatók a magyar nyelv rokonainak felkutatásakor és rokonságának értékelésekor is.
Van tehát remény, a széles körű (a keltáktól a dakotákig ívelő) áttekintés segítségével tisztázódhat, mi számít és mi nem számít a nyelvrokonság bizonyítékának. A finnugrizmus azonban, a politikai fogantatású történeti prekoncepció védelmében, a messzire tekintő kutatásoknak még a létjogosultságát is megkérdőjelezi.
Mikor tekinthetünk rokonnak két nyelvet? Nincs rá egységes válasz, mert a „tudomány” képviselői az alapelvekben sem értenek egyet.
A finnugrizmus képviselői általában azokat a nyelveket tekinti rokonnak, amelyek egy alapnyelvből levezethetők. Róna-Tas András a nyelvrokonság dinamikus definicióját adja: „két nyelv akkor rokon, ha a közös alapnyelv és az ő nyelvi rendszerük között folyamatosság állapítható meg” (1978/372). A definició alkalmazásához azonban ismerni kell az alapnyelvet, valamint az alapnyelv kora óta lezajlott nyelvi folyamatokat is.
A fenti elvet végsőkig túlhajtva az is megállapítható, hogy „a rokonság a nyelv történetére és nem a tartalmára vonatkozik” (Ross/1991/78). Ez az elvileg helyes, de patikaszagú rokonság-meghatározás a gyakorlatban aligha alkalmazható, hiszen adatok híján az alapnyelv létéről sem lehetünk meggyőződve, az 50-150 ezer éves nyelvi folyamatok pedig lényegében ismeretlenek.
Az effajta rokonságfogalom ad lehetőséget a finnugrizmushoz hasonló, politikai okokból összeeszkábált, tudományos eszközökkel bizonyíthatatlan elméleti konstrukciók trónra emelésére.
A magyar finnugrisztika ennek ellenére (vagy éppen ezért) úgy véli: két vagy több nyelv rokonságának tisztázásakor a feladat az, hogy a nyelvekben levő különféle elemeket és rendszereket abból a szempontból vizsgáljuk meg, visszavezethetők-e egy közös alapnyelvre. (Róna-Tas/1978/390)
Róna-Tas András idézi (1978/169) Bloomfield álláspontját, aki másként közelíti meg a kérdést: „A rokonítás alapja a hasonlóság, méghozzá a legközönségesebb nyelvi jelenségek, a mindennapi nyelv szerkezeteinek, alaki csoportjainak és alapszókincsének hasonlósága”. Ez a praktikus meghatározás a ma is tanulmányozható tartalomra épít, azonban szükségképpen egyenrangúként kezeli az ősi örökséget a fel nem ismert kölcsönzésekkel és areális hatásokkal.
Így gondolkozik J. H. Greenberg is a Stanford Egyetemen, aki mintegy százötven nyelvcsaládot néhány óriáscsaládba csoportosított, anélkül, hogy rekonstruálta volna a fejlődésük különböző szakaszait; s azt állítja, hogy a sok nyelv egyidejű összehasonlításának módszere olyan rokonságok felismerését teszi lehetővé, amelyek elkerülik a szűkebb területre szakosodott nyelvészek figyelmét. Az összehasonlítást szükségszerűen a hasonlóságokra (tehát a nyelv tartalmára) alapozta.
Tolnai Vilmos (Magyar Nyelv, 1924) hasonló szellemű meghatározása szerint egy nyelv abba a nyelvcsaládba tartozik, amelyhez tartozó szavak benne a leggyakrabban előfordulnak.
Ha sorra vesszük azokat az ismérveket, amelyekre a finnugrista koncepciót építették, látni fogjuk, hogy egyrészt a finnugrista nyelvészeten belül sincs egyetértés ezek értékéről, ami az elméleti alapok bizonytalanságára utal. Másrészt az is látható, hogy esetenként e „bizonyítékok” is erőtlenek, néha a kifejtett elveknek sem felelnek meg; ezért nem alkalmasak a finnugrista tétel alátámasztására.
Ráadásul a finnugrista nyelvrokonság "ismérvei" az uráli-finnugor körön kívül is előfordulnak, megtalálhatók az altáji, a paleoszibériai és más nyelvekben is. Mindezek miatt alapos okkal gondoljuk, hogy bár a jelenleg ismert nyelvek közül a finnugor nyelvek állhatnak legközelebb a magyarhoz, ennek a kapcsolatnak az értékelésére a finnugrista nyelvtudomány nem rendelkezik megfelelő elméleti eszközrendszerrel. Nincs elegendő nyelvészeti ok a magyar nyelvnek a „nem-finnugor” nyelvektől való éles elhatárolására; a finnugor ősnyelv, ősnép, őshaza (nyelvcsalád és őstörténet) feltételezésére. Az antropológiailag nem rokon „finnugor” népek nyelvében tapasztalható rokonságszerű jelenségekre a finnugor nyelvcsalád ötleténél alkalmasabb magyarázatok is adhatók.
Ez a magas technikai színvonal talán megenged néhány következtetést a rovások (rovásírások) egykori technológiai színvonalát és szépségét illetően is, mondjuk a vezéri udvarokban.
Kercaszomori milleneumi emlékmű. 
Az alábbi kötetben szerepel ez a kép egy kb. száz éves veleméri rajzos sindüről. A rajz az égig érő fát ábrázolja, tetején az "us" (ős) rovásjel és a hetita "isten" hieroglifa megfelelőjével. Három ilyen cserép maradt fenn, mindegyik az Antal-portáról került elő. Az egykori gazda 1944-ben elmondta, hogy a cserepein "az Isten valamicsodája" van, ezért kímélte meg tetőit az 1928-as nagy vihar.
Ebben a kötetben szerepel néhány veleméri rajzos sindü (tetőcserép), amelynek a jelképei szoros kapcsolatban vannak (azonosíthatók) a székely rovásírás jeleivel.